adozona.hu
ÍH 2025.147
ÍH 2025.147 HONVÉDELMI ÁLLOMÁNY TAGJÁNAK TANULMÁNYI SZERZŐDÉSÉBŐL EREDŐ IGÉNYEK ÉRVÉNYESÍTÉSÉVEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK 1. A szerződéses katonai szolgálati jogviszony időtartama alatt megkötött tanulmányi szerződésből fakadó igények fizetési felszólítás útján történő visszatérítésének esetére a Hjt. rendelkezései alkalmazandók. 2. A honvédelmi szervezet az állomány tagjának szolgálati viszonyával összefüggő egyéb tartozásának, továbbá minden egyéb, jogalap nélkül kifizetett pénzbeli juttatásának megtérítésére irányuló ig
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A peres felek - a közöttük fennálló szerződéses katonai szolgálati jogviszony alatt - 2017. szeptember 8. napján tanulmányi szerződést kötöttek. Ebben rögzítették, hogy a képzésben résztvevő felperes a tanulmányait 2017. szeptember 1. napjától az X Főiskola (BSc) iskolarendszerű képzésében megkezdi; a befejezés várható időpontja 2020. június 30. napja, amennyiben a felperes a tanulmányainak sikeres befejezését igazoló okiratot a fenti időpontig nem csatol, az alperesnél a tanulmányi szerződés...
ÍH 2025.147 HONVÉDELMI ÁLLOMÁNY TAGJÁNAK TANULMÁNYI SZERZŐDÉSÉBŐL EREDŐ IGÉNYEK ÉRVÉNYESÍTÉSÉVEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK
1. A szerződéses katonai szolgálati jogviszony időtartama alatt megkötött tanulmányi szerződésből fakadó igények fizetési felszólítás útján történő visszatérítésének esetére a Hjt. rendelkezései alkalmazandók.
2. A honvédelmi szervezet az állomány tagjának szolgálati viszonyával összefüggő egyéb tartozásának, továbbá minden egyéb, jogalap nélkül kifizetett pénzbeli juttatásának megtérítésére irányuló igényét az állomány tagjának előzetes értesítését követően a folyósításra kerülő juttatásokból történő levonással vagy utólag írásbeli felszólítással, vagy fizetési meghagyással, elévülési időn belül érvényesítheti.
3. A munkáltatónak a közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetéséhez a tanulmányi szerződésben meghatározott idő lejárta előtt való hozzájárulása, nem jelenti a támogatásra vonatkozó igénye érvényesítéséről való lemondását. [2012. évi CCV. törvény (Hjt.) 13. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pont, 141. § (3) bekezdése]
A peres felek - a közöttük fennálló szerződéses katonai szolgálati jogviszony alatt - 2017. szeptember 8. napján tanulmányi szerződést kötöttek. Ebben rögzítették, hogy a képzésben résztvevő felperes a tanulmányait 2017. szeptember 1. napjától az X Főiskola (BSc) iskolarendszerű képzésében megkezdi; a befejezés várható időpontja 2020. június 30. napja, amennyiben a felperes a tanulmányainak sikeres befejezését igazoló okiratot a fenti időpontig nem csatol, az alperesnél a tanulmányi szerződés közös megegyezéssel történő módosítása érdekében - a honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) 179. § (1) bekezdése alapján - indokolt kérelmet nyújthat be. A tanulmányi szerződés további rendelkezése értelmében a felek a szolgálati viszony közös megegyezéssel és más jogviszonyba történő áthelyezéssel való megszüntetése esetén a tanulmányi szerződéssel kapcsolatos jogaikat és kötelezettségeiket írásbeli megállapodásban rendezik, így különösen azt, hogy a felperes a szolgálati viszony megszüntetéséig teljesített tanulmányi támogatásokat köteles-e megtéríteni, és ha igen, milyen mértékben.A felek a tanulmányi szerződést 2018. szeptember 11. napján akként módosították, hogy a felperes a tanulmányait a fent megjelölt oktatási intézményben 2018. szeptember 14. napján kezdi meg, annak befejezése 2022. február 28. napján esedékes. A tandíj teljes összegét 186.000 forint/szemeszter összegben állapították meg; továbbá rögzítették, hogy az állományilletékes parancsnok a tandíjat és az azon felüli képzési költségek 100%-át a honvédségi szervezet költségvetési keretéből téríti meg; a tanulmányi szerződés módosítással nem érintett részei változatlan tartalommal hatályban maradnak.
Az alperes Másodfokú Felülvizsgáló Bizottsága jogerős határozatával a felperest "Katonai Szolgálatra Alkalmatlannak" minősítette, ezért az alperes parancsnoka parancsával a szolgálati jogviszonyát - a Hjt. 59. § (2) bekezdés b) pontja, 62. § (2) bekezdés b) pontja szerint, valamint a Hjt. egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 9/2013. (VIII. 12.) HM rendelet (a továbbiakban: Hjt. Vhr.) 2. §-ában biztosított jogkörében eljárva, - a felperes kérelmére - felmentési idő nélkül, 2019. február 15. napi hatállyal megszüntette; azzal egyidejűleg a peres felek a tanulmányi szerződés további sorsáról megállapodást nem kötöttek.
A felek között 2019. február 16. napjától honvédelmi alkalmazotti jogviszony jött létre; amelynek megszüntetésére a 2021. december 20. napján kelt megállapodásban foglaltak szerint a honvédelmi alkalmazottak jogállásáról szóló 2018. évi CXIV. törvény (a továbbiakban: Hajtv.) 21. § (2) bekezdés a) pontja alapján 2022. február 28. napi hatállyal közös megegyezéssel került sor. Az alperes e megállapodás értelmében a felperest 2022. január 1. napjától a munkavégzési kötelezettségei alól mentesítette, melynek időtartamára a távolléti díjának megfelelő juttatás megfizetése iránt intézkedett; a munkáltatói igazolásokon tanulmányi költségek és tanulmányi szabadságra járó távolléti díj címen tartozást tüntetett fel. Az alperes 2022. március 23. napján a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 130. §-ára hivatkozással - figyelemmel a tanulmányi szerződések megkötéséről szóló 2/2004. HM utasításban (a továbbiakban: HM utasítás) foglaltakra is - a felperessel szemben fizetési felszólítással élt; a felperes azzal szemben előterjesztett keresetének következményeként a Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletével e fizetési felszólítást megsemmisítette.
Az alperes 2023. augusztus 22. napján újabb fizetési felszólítást bocsátott ki, ami hozzá 2023. szeptember 13. napján "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza, majd 2024. február 20. napján - a korábban kibocsátottal egyező tartalommal, a periratok között "Második Fizetési Felszólítás" elnevezéssel szereplő ismételt fizetési felszólítást küldött ki. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes a tanulmányi szerződést és annak módosítását még a szolgálati jogviszonya alatt kötötte; annak megszűnését követően honvédelmi alkalmazottként tanulmányi szerződést nem írt alá; a szolgálati jogviszonyát megszüntető parancs a tanulmányi szerződéssel összefüggésben rendelkezést nem tartalmaz, mint ahogyan a honvédelmi alkalmazotti kinevezéséről szóló okirata sem. A felperes szolgálati viszonya 2019. február 15-i hatállyal - katonai szolgálatra alkalmatlanná minősítést követően - felmentéssel megszűnt, ami a tanulmányi szerződés, és a Hjt. Vhr. 114. § (1) bekezdés értelmében szerződésszegésnek nem minősülő (nem felróható) okból történő szolgálati jogviszony megszűnés. A szolgálati jogviszony fenti okból történő megszűnése miatt a tanulmányi szerződés alapján megszűnt; a felperes a Hjt. 5. § (2) bekezdésében foglalt jóhiszeműség és tisztesség követelményének nem tett eleget, mivel a tanulmányi támogatás kifizetéséhez szükséges dokumentumokat továbbra is leadta, és a tanulmányi szerződés által biztosított szabadidőt is igénybe vette. Hivatkozott arra is, hogy a felperes a 2019. február 15. napja előtti tanulmányi támogatások visszafizetésére nem köteles, az ezen időpont után fizetett támogatások - tanulmányi szerződés hiányában - a Hjt. 141. § (3) bekezdése alapján jogalap nélkül kifizetett támogatásoknak tekinthetők. A perbeli fizetési felszólítás tartalmazta továbbá azt is, hogy a felperesnek a Pénzügyi Osztály tájékoztatása szerint 1.015.900 forint támogatás, valamint 368.607 forint a tanulmányi szabadság idejére járó távolléti díj hátraléka, mindösszesen 1.384.507 forint tartozása keletkezett. A felperes e fizetési felszólításban foglaltaknak sem tett eleget.
A felperes a keresetében a fizetési felszólítás jogellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Kereseti indokai szerint a szerződéses szolgálati jogviszonyának megszüntetését követően honvédelmi alkalmazottként az alperes ugyanazon osztályán és alosztályán dolgozott tovább; a munkáját a korábbi státusza terhére végezte. A honvédelmi alkalmazotti jogviszony időtartama alatt a tanulmányi szerződésből és annak módosításából eredő kötelezettségeiket megfelelően teljesítették; a jogviszony megszüntetésekor a tanulmányi szerződésben rögzítettekről külön nem rendelkeztek. Az alperesi követelés a Hjt. 13. § alapján részben elévült; a fizetési felszólítás a Hjt. alakiságra vonatkozó előírásainak sem felel meg; nem alkalmas arra, hogy abból egyértelműen és világosan meg lehessen állapítani, hogy az alperes őt mely időszakra megfizetett tanulmányi támogatás visszafizetésére kötelezte, továbbá az sem tisztázott, hogy a tanulmányi szerződés pontosan mikor szűnt meg. Utalt a Kúria azon döntéseire, amelyek szerint a jogviszony megszüntetése a tanulmányi szerződés megszűnését nem eredményezi (Kf.VIII.40.267/2021/6., Kf.VII.39.665/2020/5.). A fizetési felszólítás jogalapját sem tekintette jogszerűnek.
Az alperes a védiratában a kereset elutasítását, és a felperes fizetési felszólításban szereplő tőketartozás megfizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint a módosított tanulmányi szerződés 2019. február 16. napján megszűnt. Az általa kibocsátott fizetési felszólítások az elévülést megszakították; a felek között a fizetési felszólítás érvényessége tárgyában a Fővárosi Törvényszék előtt folyó per alatt az elévülés nyugodott. A jogszabály a fizetési felszólítás elektronikus dokumentumként való kiadmányozásának kötelezettségét nem írja elő, arra csak a kötelező írásba foglalás szabálya vonatkozik, melynek eleget tett. A védiratához csatolta a pénzügyi kimutatásait, melyek részletesen tartalmazzák, hogy a felperes részére mely időszakban, mekkora összegek kerültek jogalap nélkül kifizetésre.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a fizetési felszólítást a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 89. § (1) bekezdés a) pontja alapján megsemmisítette. Rámutatott, hogy a 2019. február 16. napja utáni kifizetésekre - a tanulmányi szerződés hiányából fakadóan - jogalap nélkül került sor. Habár a felperes 2019. február 16. napját követően - a tanulmányi szerződéssel érintett szolgálati jogviszonya megszüntetésére figyelemmel - már nem tartozott a Hjt. hatálya alá, az alperes a fizetési felszólítását e törvény rendelkezéseire alapíthatta. Rögzítette, hogy a honvédelmi szervezet az állomány tagjának szolgálati viszonyával összefüggő egyéb tartozásának, továbbá az illetményen túl minden egyéb, jogalap nélkül kifizetett pénzbeli juttatásának megtérítésére irányuló igényét - az állomány tagjának előzetes értesítését követően - a folyósításra kerülő juttatásokból történő levonással, írásbeli felszólítással vagy fizetési meghagyással elévülési időn belül érvényesítheti. A szolgálati viszonnyal kapcsolatos igény - ha törvény eltérően nem rendelkezik - három év alatt évül el; az elévülés az esedékessé válástól kezdődik; amit hivatalból kell figyelembe venni; az elévült igényt bírósági úton érvényesíteni nem lehet. Az elévülést az igénynek a bíróság előtti érvényesítése megszakítja, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott; annak megszakítása és az azt előidéző eljárás jogerős befejezése után az elévülési idő újra kezdődik. Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg. Megállapította, hogy a perbeli esetben a tanulmányi szerződés az annak alapját képező jogviszony megszűnését követő napon megszűnt. A Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletével összefüggésben kiemelte, hogy az csupán annyit tartalmazott, hogy a tanulmányi szerződés megszűnésének dátuma nem volt tisztázott. Arra figyelemmel nem látta akadályát jelen perben azon megállapításnak, miszerint a felek közötti tanulmányi szerződés 2019. február 16. napján ténylegesen megszűnt. Hivatkozása szerint a bíróság másik tanácsa által korábban megállapított tényállással ellentétes tényt nem állapított meg, a tényekből csupán eltérő jogi álláspontra jutott, eltérő jogi következtetést vont le. Az alperes álláspontját osztotta abban a körben, hogy a tanulmányi szerződés sorsáról a szolgálati jogviszony megszűnésekor a feleknek külön nem kellett rendelkezniük.
Rögzítette továbbá, hogy a tanulmányi szerződés megszűnését követően a felek újabb tanulmányi szerződést nem kötöttek, ezért a továbbiakban a felperes részére tanulmányi támogatás és tanulmányi szabadságra járó távolléti díj nem járt. Az elévülést a 2023. június 22. napján kelt és 2023. augusztus 22. napján postára adott fizetési felszólítás szakította meg, ami az alpereshez 2023. szeptember 13. napján "nem kereste" postai jelzéssel érkezett vissza. A Hjt. alapján az elévülési idő három év, ezért a 2020. szeptember 13. napját megelőző időszakra előterjesztett igény elévült. Megállapította továbbá, hogy a fizetési felszólításból nem derül ki, hogy milyen összegű részekből tevődik össze, azaz, hogy az alperes a felperessel szemben tanulmányi támogatás és tanulmányi szabadidő ellentételezésének visszakövetelése címén milyen összeget kíván érvényesíteni; továbbá az sem, hogy az bruttó vagy nettó összegre vonatkozik.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet indokolási részében foglalt megállapítások megváltoztatását kérte akként, hogy az alperes a fizetési felszólítását a Hjt. rendelkezéseire nem alapíthatta. Jogszabálysértésként a Hjt. 1. § (1)-(3) bekezdéseit jelölte meg. Álláspontja szerint a Hjt. hatálya alá a fizetési felszólításban szereplő egyik jogcímen előterjesztett igény sem tartozik. A per adataiból megállapítható, hogy az abban szereplő összeg legalább egy részének alapját képező jogviszony a korábbi jogviszonyával és a tanulmányi szerződésével nem áll összefüggésben. Amennyiben bármelyik jogcímen előterjesztett igény mégis a Hjt. alá tartozna, a más jogszabály hatálya alá eső igényt a fizetési felszólítás jogszerűségének elbírálása során figyelmen kívül hagyni nem lehet.
Az alperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatása mellett a kereset elutasítását és a fizetési felszólításban foglaltak szerinti marasztalását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Jogszabálysértésként a Kp. 78. § (2) bekezdését, a Kp. 78. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. § (1), (3) bekezdéseit, és a Kp. 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 346. § (5) bekezdését jelölte meg. Hivatkozása szerint a jogalap tekintetében az elsőfokú bíróság részben tévedett, ugyanis az ítéletének [28] bekezdésében a Hszt. 1. §-ában foglaltakra utalt, annak ellenére, hogy e törvény személyi hatálya a peres felekre nem terjed ki, ennélfogva annak rendelkezései a perbeli jogvitában nem alkalmazhatók. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság az ítéletének [30]-[33] bekezdéseiben a Hjt. alkalmazhatóságát, továbbá azt, hogy a tanulmányi szerződés a felperes szerződéses katonai szolgálati jogviszonyának megszűnését követő nappal (2019. február 16.) megszűnt, melyről a feleknek külön rendelkezniük nem kellett. Helytállóan állapította meg továbbá azt is, hogy a tanulmányi szerződés megszűnését követően a felperes részére tanulmányi támogatás és tanulmányi szabadságra járó távolléti díj nem járt. A Hjt. 141. § (3) bekezdésére utalással helytállóan rögzítette, hogy a honvédelmi szervezet az állomány tagjának szolgálati viszonyával összefüggő egyéb tartozásának megtérítésére irányuló igényét - többek között - fizetési felszólítással elévülési időn belül érvényesítheti, azonban az ítéletének [34] bekezdésében tévesen következtetett arra, hogy a Fővárosi Törvényszék 2022. évben kibocsátott fizetési felszólítást jogerősen megsemmisítő ítélete az elévülést nem szakította meg. Álláspontja szerint az a Hjt. 13. § (4) bekezdés a) pontja értelmében már a 2022. évi fizetési felszólítás kibocsátásával megszakadt; amit a 2023. évi fizetési felszólítás újból megszakított. Erre figyelemmel azon felperesi hivatkozáson alapuló elsőfokú bíróság általi megállapítás, miszerint jelen ügyben részleges elévülés következett be, nem megalapozott. Mindezeket figyelembe véve az elsőfokú ítélet [29] és [35] bekezdéseiben foglaltak a [34] bekezdésében foglaltakkal ellentétben állnak, önellentmondásokat tartalmaznak. A tanulmányi szerződésekre vonatkozó szabályokat és gyakorlatot, a fizetési felszólításban foglaltakat a felperesnek - a munkaköréből fakadóan is - ismernie és értenie kellett; a fizetési felszólítás a követelt összeg lényeges jellemzőit tartalmazza, az a perben is igazolásra került.
A felperes fellebbezése nem alapos, az alperes fellebbezése alapos. Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Kp. 108. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a fellebbezések és a fellebbezési ellenkérelmek keretei között bírálta felül. A másodfokú eljárás terjedelmének vizsgálatakor figyelembe vette, hogy a felperes az elsőfokú ítéletnek kizárólag az anyagi jogi szempontú felülvizsgálatát kérte, míg az alperes az anyagi jogi jogszabálysértések megjelölésén túl eljárásjogi kifogásokat is megfogalmazott. Az ítélőtábla a fellebbezések keretei között eljárva megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a releváns jogszabályi rendelkezéseket felhívta, azonban azokat nem megfelelően alkalmazta, ennélfogva az ítéletének indokolásában téves jogkövetkeztetésre jutott. A fellebbezésekben előadottakra tekintettel az alábbiakat emeli ki.
Az ítélőtábla elsőként az alperes eljárásjogi kifogásait vizsgálta. A Kp. 78. (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 279. § (1), (3) bekezdései, valamint a Kp. 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 346. § (5) bekezdése szerint az ítélet indokolása a bíróság által megállapított tényeket, a feleknek a per tárgyára vonatkozó kérelmeit, nyilatkozatait és azok alapjának rövid ismertetését, az érdemi rendelkezés tartalmára történő utalást, továbbá a jogi indokolást tartalmazza. A jogi indokolásban a bíróság az ítélet alapjául szolgáló jogszabályokat és szükség esetén azok értelmezését rögzíti, a megállapított tényekre vonatkozó bizonyítékokat azokkal a körülményekkel együtt, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak fogadott el, a tények megállapításának egyéb körülményeit, továbbá azokat az okokat, amelyek miatt valamely tényállítást nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. Az indokolási kötelezettség megsértését - ahogy arra a Kúria több határozatában (Kf.VII.39.301/2020/3., Kf.VII.39.245/2020/4., Kfv.VII.37.573/2020/5., Kf.VII.39.231/2021/5. stb.) is rámutatott, - pusztán azon az alapon nem lehet megállapítani, hogy a fél a támadott ítéletben szereplő érvekkel és jogértelmezéssel nem ért egyet.
Amennyiben az alperes számára az indokolás nem meggyőző, az nem a jogi indokolási kötelezettség megsértése körében sérelmezhető, hanem az alkalmazott anyagi- és eljárási jogszabályhelyhez kapcsolódóan, annak mikénti értelmezése szempontjából. Az Alkotmánybíróság az indokolt bírói döntéshez való jogot a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogból bontotta ki [7/2013. (III. 01.) AB határozat]. Ugyanakkor a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása [30/2014. (IX. 30.) AB határozat]. Az indokolási kötelezettség azt az elvárást támasztja a bírósággal szemben, hogy a döntés indokolásának az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie, és nem minden egyes részletre (Kf.VII.38.187/2021/11.). A támadott ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság részletes magyarázattal szolgált arra, hogy a perbeli fizetési felszólítást mi okból semmisítette meg. Az ítélőtábla ennek tükrében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében adott jogi érvelés az indokolási kötelezettség alkotmányos követelményének megfelelt, a Kp. 78. § (2) bekezdésében, 78. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 279. § (1) bekezdésében, 346. § (5) bekezdésében foglaltakat nem sértette meg, az alperesi hivatkozások az ítélet - lényeges eljárási szabálysértésen alapuló - hatályon kívül helyezését nem indokolták, különös tekintettel arra is, hogy a bíróságnak- a felek nyilatkozata szerint is - elsősorban jogkérdésben kellett állást foglalnia.
Az alperes az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és bizonyíték-értékelést is vitatta, ugyanakkor a fellebbezésében nem jelölte meg, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényekkel szemben mit tart helyesnek, továbbá azt sem, hogy az állítását milyen bizonyítékok támasztja alá. Így a Kp. 78. § (1)-(2) bekezdése körében a puszta hivatkozáson kívül nem volt olyan eljárásjogi érvelése, amelynek értékelésével a másodfokú bíróság e körben tény/tényállásbeli hibát megállapíthatott volna. A tényállás megállapítása és a bizonyítékok értékelése körébe nem tartozó minden más kifogásolt ítéleti megállapítás az elsőfokú ítélet anyagi jogi álláspontjának felülbírálatához tartozik, melyre az ítélőtábla az alábbiakban tért ki.
A másodfokú bíróság elsőként az irányadó jogszabályi környezetet tekintette át: annak eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletének [37] bekezdésében a Hjt. rendelkezéseinek perbeli alkalmazhatóságára helytállóan hivatkozott; a Hszt. 1. §-ára utalása - az ítélet további, a perbeli tényállással és jogértelmezéssel összefüggő hivatkozásait követve - nyilvánvaló elírás, ami az elsőfokú bíróság döntésének érdemére nem hatott ki.
A felperes fellebbezésében tévesen állította, hogy a tanulmányi szerződésből eredő igények fizetési felszólítás útján történő visszatérítésének esetére - a szolgálati jogviszony megszüntetését követően létesített honvédelmi alkalmazotti jogviszonyra tekintettel - nem a Hjt., hanem - az általa konkrétan meg nem határozott - más jogszabály rendelkezései alkalmazhatók. A perbeli fizetési felszólításban megjelölt - a Hjt. hatálya alá tartozó szolgálati jogviszony időtartama alatt keletkező - tanulmányi szerződés alkalmazandó jogként a Hjt.-t nevesíti, így az abból eredő támogatás, valamint a tanulmányi szabadság idejére járó távolléti díj hátralék jogcímen előterjesztett igények annak jogi sorsát osztják. A helyes jogszabályi alap megjelölése szempontjából az időközben bekövetkező jogviszonyváltásnak nincs relevanciája, mert az alperesi követelések akkor is a módosított tanulmányi szerződésen alapulnak.
Az elsőfokú bíróság ítéletében hivatkozási alapként tehát helytállóan jelölte meg a perbeli időszakban hatályos Hjt. 141. § (3) bekezdését; amely kimondja, hogy a honvédelmi szervezet az állomány tagjának szolgálati viszonyával összefüggő egyéb tartozásának, továbbá az illetményen túl minden egyéb, jogalap nélkül kifizetett pénzbeli juttatásának megtérítésére irányuló igényét az állomány tagjának előzetes értesítését követően a folyósításra kerülő juttatásokból történő levonással vagy utólag írásbeli felszólítással, vagy fizetési meghagyással, elévülési időn belül érvényesítheti. A Hjt. 13. § (1) bekezdése a szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos igények vonatkozásában hároméves elévülési időt határoz meg. A perbeli esetben a szolgálati jelleget - a felek által sem vitatottan - a tanulmányi szerződésből eredő követelés igazolja.
Fentiek tükrében a perbeli fizetési felszólításban megjelölt igények elévülésének kérdésében való előzetes állásfoglalás elengedhetetlenné vált, melynek vizsgálatát az érdemi döntése meghozatala során az elsőfokú bíróság maga is elvégezte. E körben - az ítélete [34] bekezdésében - azonban azt a téves megállapítást tette, miszerint a Fővárosi Törvényszék jogerősen megsemmisített fizetési felszólításához jogkövetkezmények nem kapcsolhatók; az az elévülést nem szakította meg. E megállapítása az ítéletének [29] és [35] bekezdéseiben foglaltakkal ellentétes.
A másodfokú bíróság e tekintetben az alperes érvelését osztotta: miszerint az első olyan tény, ami az elévülés megszakítására alkalmas volt, 2022. március 23. napján a fizetési felszólítás kibocsátásával következett be. Annak fenti időpontban való bekövetkezését az a körülmény sem befolyásolja, hogy e fizetési felszólítást utóbb a bíróság jogerős ítéletével megsemmisítette. Ennek az álláspontnak a helytállóságát a Hjt. 13. § (4) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezés támasztja alá, miszerint a jogalkotó az elévülés megszakításához az igény érvényesítésére irányuló írásbeli felszólítás közlésén túl további feltételt nem szab. Erre figyelemmel nem foghatott helyt az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy "a jogi értelemben nem létező" (2022. évben kibocsátott) fizetési felszólítás az elévülés megszakítására nem volt alkalmas, így az alperesi igény - a 2020. szeptember 13. napját megelőző időszakra nézve - részben elévült. Az alperes fellebbezésében helytállóan hivatkozott arra is, hogy az elévülést a perbeli fizetési felszólítás újból megszakította, ezért az abban foglalt követeléseit határidőben érvényesítette.
A már fentebb részletezettek szerint a perbeli esetben a felek a tanulmányi szerződést a szolgálati jogviszony fennállása alatt kötötték, ezért a bíróságnak annak rendelkezéseit a Hjt. szabályaival összhangban kellett értelmeznie. Amint arra az elsőfokú bíróság is helytállóan utalt: a tanulmányi szerződés 7.1. b) pontja egyértelmű rendelkezést tartalmazott arra az esetre, hogy az a szolgálati viszony megszűnését vagy megszüntetését követő napon megszűnik. Ennek tényét és azt, hogy a honvédelmi alkalmazotti jogviszony fennállása alatt a felperes tanulmányainak támogatása érdekében a felek egymással újabb megállapodást nem kötöttek, a per során maguk sem vitatták. A vita tárgyát pusztán az képezte, hogy a felperesnek a szolgálati és honvédelmi alkalmazotti jogviszonyok megszüntetését követően az alperes által megfizetett támogatások visszatérítésére kötelezettsége keletkezett-e, illetőleg, hogy e támogatások megfizetésére jogalap nélkül került-e sor.
Az alperes a perben nem tette vitássá, hogy a felperes a tanulmányi szerződéssel összefüggésben lényeges szerződésszegést nem követett el, és azt sem, hogy a szolgálati jogviszonya lényeges szerződésszegésnek nem minősülő módon szűnt meg, azonban álláspontja szerint a felperesnek a honvédelmi alkalmazotti jogviszonyának idejére eső támogatások tekintetében megtérítési kötelezettsége keletkezett. Az ítélőtábla rámutat, hogy a perbeli esetben alkalmazható - az alperesi állásponttal megegyező - gyakorlatot kúriai elvi döntésen alapuló bírói esetjog is alátámasztja, amely szerint az a körülmény, hogy a munkáltató a közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetéséhez a tanulmányi szerződésben meghatározott idő lejárta előtt hozzájárul, nem jelenti azt, hogy egyúttal a támogatásra vonatkozó igénye érvényesítéséről is lemond (EBH2000. 250.). Mindezekre tekintettel az ítélőtábla megállapította, hogy a perbeli esetet érintően a tanulmányi támogatásból és a tanulmányi szabadság ellentételezéséből adódó támogatás visszatérítésének elvi lehetősége fennállt.
Ezt figyelembe véve a bíróságnak a továbbiakban arról kellett döntenie, hogy a perbeli fizetési felszólítás a formai és tartalmi követelményeknek is megfelelt-e. A felperes fellebbezésében ezen követelményeknek való megfelelőség hiányát állította. A hatályos jogszabályi rendelkezések és a kialakult bírói gyakorlat szerint a visszafizetésre kötelező felszólításban a követelés címzettjét, a visszafizetendő összeget, a visszafizetés jogcímét, a befizetés határnapját kell meghatározni, továbbá a kötelezett számára a fizetési felszólítással szembeni jogorvoslat lehetőségéről és módjáról szükséges tájékoztatást nyújtani. Ezen túlmenően a felszólításban célszerű rögzíteni azt is, hogy a tartozás milyen módon, mely bankszámlaszámon fizethető meg.
A fentiekre tekintettel a törvényszék tévesen állapította meg ítéletében, hogy az igény összegszerűsége körében a fizetési felszólításnak pontos számszaki levezetést kell tartalmaznia. Az ítélőtábla a perben csatolt okiratok alapján az elsőfokú bíróság azon indokolását nem fogadta el, amely szerint a perbeli fizetési felszólítás hiányos; az a törvényben megszabott tartalmi követelményeknek nem felel meg.
Az ítélőtábla rámutat továbbá, hogy a felperes a fizetési felszólítás összegszerűségével összefüggésben a vitatás tárgyaként - mindaddig, amíg az alperes az eljárás során e kérdésre (nettó összegre utalással) egyértelmű választ nem adott - kizárólag a nettó/bruttó kérdését vetette fel. Az alperes e körben az elsőfokú eljárás során okirati bizonyítékokat - köztük a NAV általi kötelezést tartalmazó okiratot is - csatolt, amelyek valóságát és hitelességét a felperes az eljárás további szakaszában már nem vitatta. Erre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság fizetési felszólítás összegszerűségével kapcsolatos megállapításait figyelmen kívül hagyta.
Mindezekre tekintettel az alperes által kibocsátott fizetési felszólítás jogszerűségét megállapítva az elsőfokú ítélet Kp. 109. § (2) bekezdése szerinti megváltoztatásáról és a kereset elutasításáról rendelkezett. Az alperes fellebbezésében a felperes fizetési felszólításban foglaltak szerinti marasztalását is kérte, amellyel kapcsolatos döntéshozatalt a másodfokú bíróság jelen per aktusfelülvizsgálati jellegére figyelemmel mellőzte, mivel ezen - egyébként a Kp. 132. § (1) bekezdése szerinti viszontkeresetnek minősülő - igény e pertípusban nem terjeszthető elő.
[Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.077/2025/7.]