adozona.hu
ÍH 2025.144
ÍH 2025.144 AZ ÍTÉLET RÖVIDÍTETT INDOKOLÁSA Az ítélet rövidített indokolásának nincs helye abban az esetben, ha a keresetben érvényesített követelést az alperes csak részben ismeri el. [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 347. § (1) bekezdés a) pont, Pp. 380. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2013. február 1. napjától állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel hálózati mérnök munkakörben. Munkabére 2023. január 1. napjától 911 273 forint volt.
Az alperes 2023. év október hónapjában a felperes munkabérét részben fizette meg, 2023. november hónapjától nem fizette meg.
A felperes keresetében kérte, a bíróság kötelezze az alperest 7 253 319 forint elmaradt munkabér, 4 829 747 Ft elmaradt járandóság és ezen összegek után 2024. június 26. napjától a kifizetés nap...
ÍH 2025.144 AZ ÍTÉLET RÖVIDÍTETT INDOKOLÁSA
Az ítélet rövidített indokolásának nincs helye abban az esetben, ha a keresetben érvényesített követelést az alperes csak részben ismeri el. [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 347. § (1) bekezdés a) pont, Pp. 380. §]
A felperes 2013. február 1. napjától állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel hálózati mérnök munkakörben. Munkabére 2023. január 1. napjától 911 273 forint volt.Az alperes 2023. év október hónapjában a felperes munkabérét részben fizette meg, 2023. november hónapjától nem fizette meg.
A felperes keresetében kérte, a bíróság kötelezze az alperest 7 253 319 forint elmaradt munkabér, 4 829 747 Ft elmaradt járandóság és ezen összegek után 2024. június 26. napjától a kifizetés napjáig számított törvényes mértékű késedelmi kamat, valamint perköltség megfizetésére.
Keresetének jogalapjául megjelölte a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 42. § (2) bekezdés b) pontját, 78. § (1) bekezdés a) pontját, 78. § (3) bekezdését, 80. § (2) bekezdését, 69. § (1) bekezdését, (2) bekezdés d) pontját és a 77. § (3) bekezdés c) pontját.
A keresetet megalapozó tények körében az ítéleti tényállásban rögzítetteket adta elő, továbbá azt, hogy az alperes fizetési felszólítás ellenére sem teljesített, ezért munkaviszonyát 2024. június 18. napján azonnali hatályú felmondással megszüntette, amelyben szintén kérte az elmaradt munkabére és egyéb járandóságai megfizetését.
Az alperes ellenkérelmében a felperes kereseti kérelmét részben elismerte. Az elismert részt meghaladó kereseti kérelem elutasítását és ezen rész vonatkozásában a felperes perköltségben való marasztalását kérte.
Elismerte, hogy a felperes a keresetlevélben jelzettek szerint jogszerűen szüntette meg a munkaviszonyát. Kiemelte, a felperes távolléti díja nettó 599 997 forint volt a munkaviszony megszüntetésekor. Előadta, nehéz pénzügyi helyzete következményeként nem tudta megfizetni a felperes részére a 2023. október és 2024. június közötti időszakra járó pénzösszegeket. Hangsúlyozta, a 2023. októberi hónapban a felperes munkabérét részben megfizette.
Az alperes ellenkérelmével egyidejűleg beszámítást tartalmazó iratot terjesztett elő, összesen 2 490 600 forint beszámítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes a munkaviszonyának megszűnéséig használta az általa részére sérülésmentesen átadott NKG-415 forgalmi rendszámú járművet, azt azonban sérülten adta vissza a munkaviszony megszűnésekor. A felmerülő kár értéke 990 600 forint. Emellett 2023. június 2. napján 1 500 000 forint kölcsönt adott a felperesnek határozatlan időtartamra, amelynek visszafizetése nem történt meg.
A felperes a beszámítást elismerte, továbbá az elmaradt járandóság körében kért összegeket módosította. A módosított kereseti kérelmének összegszerűségét 11 237 167 forintban jelölte meg, amelyből a beszámítandó alperesi követelés 2 490 600 forint, így a felperes fennmaradó követelése 8 746 567 forint.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 4 762 719 forint elmaradt munkabért, 839 956 forint felmentési időre járó távolléti díjat, 410 073 forintot szabadságmegváltás jogcímén, valamint 2 733 819 forint végkielégítést, azaz mindösszesen 8 746 567 forintot, és ezen összeg után 2024. június 26. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamatot. Kötelezte az alperest perköltség és mérsékelt eljárási illeték megfizetésére is. Egyidejűleg rendelkezett arról, hogy az ítélet - a meg nem fizetett illetékre vonatkozó rendelkezés kivételével - előzetesen végrehajtható.
Ítélete indokolásában rögzítette az általa megállapított tényállást, továbbá röviden összefoglalta a felperes keresetét, az alperes ellenkérelmét és beszámítást tartalmazó nyilatkozatát, illetve a felperes erre válasziratban előterjesztett nyilatkozatát és keresetmódosítását.
Ezt követően rögzítette az ítélethozatal során alkalmazott jogszabályokat az alábbiak szerint:
Az Mt. 42. § (2) bekezdés b) pont, 69. § (1), (2) bekezdés d) pont, 77. § (3) bekezdés c) pont, 78. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés, 80. § (2) bekezdés, a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:48. §. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 81. §, Pp. 82. §, Pp. 83. § (1), (2) bekezdés, Pp. 102. § (6) bekezdés, Pp. 265. § (1) bekezdés.
A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 2. § (1) bekezdés a) pont.
A költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény (a továbbiakban: 2017. évi CXXVIII. tv.) 3. § (1) bekezdés d) pont. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. § (1) bekezdés, 42. § (1) bekezdés a) pont, 58. § (1) bekezdés a) pont ac) alpont.
A továbbiakban utalt arra, hogy az ítélet a jog és a kérelem elismerésén alapul, ezért a Pp. 347. § (1) bekezdés a) pontja alapján rövidített indokolást tartalmaz.
Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte oly módon, hogy az ítélőtábla az általa elismert összeg megfizetésére kötelezze őt, azaz a fizetési kötelezettségét szállítsa le az alábbi tételekre:
- 2 104 200 forint, valamint ezen összeg után 2024. október 3. napjától (a beszámítás napjától) a kifizetés napjáig járó törvényes kamat, továbbá
- a törvényes levonásokkal terhelten 4 439 485 forint, valamint ezen összeg után 2024. október 3. napjától (a beszámítás napjától) a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamat.
Ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte és ezen rész vonatkozásában az IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja alapján meghatározott ügyvédi munkadíjat számított fel azzal, hogy jogi képviselője áfa fizetésére nem köteles.
Megsértett jogszabályi rendelkezésként mindössze a Pp. 347. § (1) bekezdés a) pontját nevesítette.
Érvelése szerint a fenti jogszabályi rendelkezés értelmében rövidített indokolásnak kizárólag abban az esetben van helye, ha az ítéleti rendelkezés teljes egészében elismerésen alapul. A jelen esetben azonban a felperes követelését csak részben ismerte el az elsőfokú eljárásban.
A továbbiakban számításai részletes levezetését követően kiemelte, a felek között alapvetően az volt vitatott, hogy azon munkavállalói járulék összegeket, amelyeket nem vitatottan megfizetett az adóhatóság részére, a felperes a jelen perben is érvényesítheti-e, azaz az érintett összegek is bruttó összegben járnak-e a felperesnek. Hangsúlyozta azon álláspontját, miszerint a bruttó összegben történő meghatározást előíró bírói gyakorlat nem minden tétel vonatkozásában alkalmazható. Ez az eljárás csak azon esetekre irányadó, amelyek vonatkozásában a munkáltató nem fizette meg az adóhatóságnak a bruttó munkabérből levonandó járulékokat sem.
Nem vitatta, hogy a 2024. június hónapra szóló bérjegyzék szerinti követeléseket bruttó összegben kell meghatározni, ugyanakkor mivel a járulékokat májusig maradéktalanul megfizette, az ezen időpontig számított követelés vonatkozásában nincs helye bruttó marasztalásnak, ezen időszak vonatkozásában nem lehet őt a járulékok ismételt megfizetésére kötelezni.
Kifogásolta a késedelmi kamat kezdő időpontjának meghatározását is, figyelemmel arra, hogy az alperesi követelés beszámítására 2024. október 3. napjával került sor.
Megjegyezte, hogy időközben a 2024. júniusi időszakra vonatkozó követelések után is teljesítette a járulékfizetési kötelezettségét, így a munkavállalót a 2024. júniusi kifizetések tekintetében is nettó összeg illeti meg.
A pertárgy értékét 2 291 107 forintban jelölte meg.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására és az alperes másodfokú perköltségben történő marasztalására irányult.
Álláspontja szerint az adott esetben helye volt a rövidített indokolásnak, hiszen az alperes mind a jogot, mind a kérelmet elismerte. Az előbbieket részletezve rámutatott, az alperes az azonnali hatályú felmondása jogszerűségét elismerte, a kereset összegszerűségével kapcsolatban pedig - miután kereseti kérelmét az alperes vitatását túlnyomó részt, illetve beszámítási kifogását teljes egészében elfogadva leszállította - érdemi, számszaki különbség a felek között csak abban a tekintetben maradt, hogy a bruttó vagy a nettó összegű számítási módszert kell alapul venni.
Az elmaradt jövedelem összeszerűsége körében ismételten hangsúlyozta, az alperes mindössze a bruttó vagy nettó összegben történő meghatározást vitatta. E körben utalt az elsőfokú eljárásban a kialakult bírói gyakorlattal kapcsolatban általa előadottakra.
A 2024. június tört hónapra járó elmaradt jövedelem tekintetében azt hangsúlyozta, hogy ezt már az alperes is bruttó összegben számolta, mégis vitatta a felperesi követelés összegét. Ugyanakkor sem az elsőfokú eljárásban, sem a fellebbezésben nem adott levezetést, hogyan számította ki az általa állított összeget.
A kamatfizetés kezdő időpontjával kapcsolatos alperesi vitatásra reagálva kiemelte, azt az elsőfokú eljárás során az alperes nem kifogásolta, csak a fellebbezésében. Álláspontja szerint azonban erre az alperes a fellebbezésben már nem hivatkozhat a Pp. 183. §, 185. §, 190. § és 194. §-ai alapján. Megjegyezte továbbá, az alperes késedelembe esett, amikor az Mt. 80. § (2) bekezdése alapján nem teljesítette öt munkanapon belül a nem vitásan fennálló fizetési kötelezettségét, amit nem befolyásol a beszámítás sem.
A másodfokú eljárással összefüggésben 177 800 forint összegű ügyvédi munkadíjat számított fel perköltségként, amely 3 órára számított munkadíjat foglal magában.
Ezt követően a felperes - az ítélet előzetesen végrehajthatóvá nyilvánítására tekintettel - végrehajtási eljárást kezdeményezett 2025. április 16. napján, melyről az alperes már az ítélet elleni fellebbezés benyújtását követően, 2025. május 12. napján értesült.
Ennek okán az alperes az ítélőtáblához 2025. május 13. napján érkezett, 6. sorszámú beadványában kérte, hogy az ítélőtábla a Pp. 367. § (2) bekezdése alapján felfüggessze fel a végrehajtást, mivel arra e törvény ellenére, a Pp. 362. § (1) bekezdés c) pontja megsértésével került sor. Kérelmét azzal indokolta, hogy a felperes követelését csak részben ismerte el, 2 291 107 forint erejéig ugyanis vitatta. Ennek megfelelően az ítéletet nem lehetett volna teljes egészében előzetesen végrehajthatóvá nyilvánítani.
Az ítélőtábla 9. sorszámú végzésével az alperes kamatfizetés kezdő időpontjával kapcsolatos ellenkérelem-változtatását azért utasította el, mert a Pp. 373. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban az ellenkérelmet fő szabály szerint megváltoztatni nem lehet, a (2)-(5) bekezdésekben szabályozott kivételek pedig nem állnak fenn.
Az elsőfokú ítélet felülbírálatra alkalmatlan az alábbiak szerint.
A Pp. 370. § (2) bekezdése érelmében a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét erre irányuló fellebbezési kérelem, csatlakozó fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül, hivatalból gyakorolja az ítélet kötelező hatályon kívül helyezésére okot adó esetekben.
Az ilyen eseteket a Pp. 379. és 380. §-ai szabályozzák. Utóbbi jogszabályi rendelkezés c) pontja azt az esetet rögzíti, amikor az ítélet olyan orvosolhatatlan formai hiányosságban szenved, amely miatt érdemi felülbírálatra alkalmatlan.
A Pp. nem adja meg a formai hiányosság meghatározását. A rendelkezés értelmezése kapcsán az ítélőtábla osztotta azon jogirodalmi álláspontot miszerint: "Nehezíti az értelmezést, hogy a Pp. e §-ához fűzött indokolás tartalmi hiányosságot említ, miközben a törvény szövegében a formai hiányosság kifejezés szerepel, de az indokolás segít a törvényszöveg értelmezésében, amikor kifejti, hogy ezen okból hatályon kívül helyezésnek akkor van helye, ha az ítélet a törvényben előírt kötelező tartalmi elemek közül egyáltalán nem tartalmazza a rendelkező részt vagy az indokolást (Pp. 380. §-ához fűzött részletes indokolás). Az előterjesztői indokolás szintén megadja az indokát annak, hogy a törvény miért szabályozza külön a formai hiányosság esetét, eszerint ezen fogyatékosság következménye a másodfokú eljárás tárgyának - a bíróság döntésének vagy jogi álláspontjának - a hiánya, ami a fellebbezés érdemi elintézésének akadálya (Pp. 380. §-ához fűzött részletes indokolás). [...] Az orvosolhatatlan formai hiányosság szélesebben értelmezhető mint pusztán az ítélet valamely részének teljes hiánya, így a jogszabályhely vonatkoztatható azokra az esetekre is, amikor az ítélet nem tartalmazza a jogszabályban előírt tartalmi kellékek valamelyikét. Ezeket a Pp. 346. §-a sorolja fel, szabályozva az ítélet tagolását és az egyes részek tartalmi elemeit. " (Turbucz Zoltán, In: Völcsey Balázs (szerk.): Kompakt kommentár a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez Pp. 380. §-hoz fűzött magyarázat).
Az elsőfokú bíróságnak tehát a Pp. 346. § (4) és (5) bekezdésben foglalt követelményeknek megfelelően kell a határozatát megindokolnia.
A Pp. 346. § (4)-(5) bekezdései alapján az ítélet indokolásának tartalmaznia kell a bíróság által megállapított, az ügy elbírálása szempontjából jelentőséggel bíró tényeket, azaz a releváns tényállást, a feleknek a per tárgyára vonatkozó kérelmeit, illetve nyilatkozatait és azok rövid ismertetését, valamint a jogi indokolást. A határozat indokolása adja meg a rendelkező részben megjelölt döntés legitimitását, amely nem pusztán formális kötelezettség, hanem ezen múlik a döntés meggyőző ereje (BDT2004.1085.).
Rövidített indokolást a bíróság a Pp. 347. § (1) bekezdésében felsorolt esetekben alkalmazhat. Ezek közül az elsőfokú bíróság az a) pont alapján, arra hivatkozással indokolta ítéletét rövidített formában, hogy az ítélet a jog és a kérelem elismerésén alapul.
Ezzel szemben az alperes helyesen érvelt azzal, hogy miután a felperes követelését csak részben ismerte el, a jelen esetben rövidített indokolásnak a Pp. 347. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem volt helye, így az elsőfokú bíróság megsértette az előbbi, általa hivatkozott jogszabályi rendelkezést azzal, hogy rövidített indokolást alkalmazott.
Tény, hogy az alperes beszámítást tartalmazó iratának előterjesztése és a felperes erre tett nyilatkozatai alapján a felek között mindössze abban a kérdésben maradt vita, hogy a 2023. október és 2024. május közötti időszak tekintetében bruttó vagy nettó formában kell meghatározni az elmaradt munkabér összegét, tekintettel azonban arra, hogy e körben az alperes ellenkérelme a felperes által előterjesztett keresethez képest vitatást tartalmazott és ennek megfelelően a kereseti kérelmet alacsonyabb, az általa nettó formában meghatározott összeg erejéig ismerte el, az elsőfokú bíróság nem tekinthette úgy, hogy az alperes a keresetet mind a jog, mind a kérelem tekintetében teljes egészében elismerte. Ennek hiányában azonban nem élhetett volna a rövidített indokolás Pp. 347. § (1) bekezdés a) pontja által biztosított lehetőséggel és nem mellőzhette volna ítéletéből a jogi indokolást. Ez esetben viszont a jogi indokolás hiánya a fent kifejtettek szerint olyan, a másodfokú eljárásban orvosolhatatlan formai hiányosság, amely az elsőfokú bíróság ítéletét felülbírálatra alkalmatlanná teszi, hiszen abból nem derül ki az elsőfokú bíróság jogi álláspontja, emiatt lényegében hiányzik a másodfokú eljárás tárgya.
Ezért az ítélőtábla az orvosolhatatlan formai hiányosságban szenvedő és emiatt érdemi felülbírálatra alkalmatlan elsőfokú ítéletet a Pp. 380. § c) pontja alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróságnak az eljárást az érdemi tárgyalási szaktól kell megismételnie.
A megismétlendő eljárásban hozandó ítéletben az elsőfokú bíróságnak rögzítenie kell a Pp. 346. § (4) és (5) bekezdésében felsorolt valamennyi indokolási elemet, közöttük a jogi indokolást és annak részleteit is.
A végzéssel szemben a Pp. 365. § (2) bekezdése értelmében nincs helye fellebbezésnek.
(Szegedi Ítélőtábla Mf.I.40.016/2025/10.)