adozona.hu
ÍH 2025.143
ÍH 2025.143 PERELHÚZÁS - PÉNZBÍRSÁG - ÖNHIBA Nem jogszabálysértő a pénzbírság alkalmazása, ha a fél az ellenfél által megjelölt távolléti díjra önhibájából nem tesz korábban nyilatkozatot, és a perfelvételi tárgyaláson tett nyilatkozatát utóbb megváltoztatja. [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 183. § (1), (5) bekezdés]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 48. sorszámú végzésével 50.000 forint pénzbírsággal sújtotta az alperest a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 183. § (1) bekezdésére utalással, ugyanezen § (5) bekezdésében foglaltak alapján.
A végzés indokolása szerint az alperes ellenkérelmében a felperes által megjelölt távolléti díj összegét (havi bruttó 1.004.850 forint) nem vitatta, a 2025. május 13. napján megtartott folytatólagos perfelvételi tárgyaláson is úgy nyilatkozot...
ÍH 2025.143 PERELHÚZÁS - PÉNZBÍRSÁG - ÖNHIBA
Nem jogszabálysértő a pénzbírság alkalmazása, ha a fél az ellenfél által megjelölt távolléti díjra önhibájából nem tesz korábban nyilatkozatot, és a perfelvételi tárgyaláson tett nyilatkozatát utóbb megváltoztatja. [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 183. § (1), (5) bekezdés]
Az elsőfokú bíróság 48. sorszámú végzésével 50.000 forint pénzbírsággal sújtotta az alperest a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 183. § (1) bekezdésére utalással, ugyanezen § (5) bekezdésében foglaltak alapján.A végzés indokolása szerint az alperes ellenkérelmében a felperes által megjelölt távolléti díj összegét (havi bruttó 1.004.850 forint) nem vitatta, a 2025. május 13. napján megtartott folytatólagos perfelvételi tárgyaláson is úgy nyilatkozott, hogy a felperes által megjelölt távolléti díj összegét nem vitatja. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a felperes részére munkavállalói költségkedvezményt engedélyezett.
Alperes ezt követően, a fent jelölt időpontban megtartott perfelvételi tárgyaláson nyilatkozatát oly módon változtatta meg, hogy a felperes által megjelölt távolléti díj összegét vitatja. Alperes perfelvételi iratában a felperes távolléti díjának összegét napi 53.163 forintban jelölte meg.
Az elsőfokú bíróság végzésének indokolásában utalt arra is, alperes a tárgyaláson maga is elismerte, hogy nyilatkozatát megváltoztatta a távolléti díj vonatkozásában, továbbá ezt oly módon tette, hogy azt a perfelvétel során korábban - perfelvételi iratban, vagy perfelvételi tárgyaláson előadva -, megtehette volna. A bíróság hangsúlyozta, hogy alperes a felperes által megjelölt távolléti díjra önhibájából eredően nem terjesztett elő nyilatkozatot, a perfelvételi tárgyaláson előterjesztett nyilatkozatát pedig nem vitatottan megváltoztatta.
Az elsőfokú bíróság utalt továbbá arra is, hogy felperes az alperes nyilatkozatára tekintettel keresetváltoztatást terjesztett elő, amely az eljárás elhúzódását okozhatja, továbbá a távolléti díj összegének változása a felperes részére megállapított munkavállalói költségkedvezményre is kihat.
Az előfokú bíróság a pénzbírság kiszabásakor értékelése körébe vonta, hogy alperes ugyanazon perfelvételi tárgyalás során tett ellentétes nyilatkozatot, amely a felperes keresetváltoztatását eredményezte. Végezetül utalt arra, hogy a pénzbírság kiszabása eszköz a bíróság kezében arra, hogy a peres eljárás során az abban résztvevők rendeltetésszerű joggyakorlását, az eljárás ésszerű időn belül való befejezését elősegítse és megakadályozzon minden olyan tevékenységet, ami ezek ellen hat.
Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a Pp. 183. § (5) bekezdése alapján a pénzbírság kiszabása kötelező, a bíróságnak mérlegelési lehetősége nincs.
Az alperes fellebbezésében jogszabálysértésre hivatkozással a végzés megváltoztatását és a pénzbírság mellőzését kérte.
Fellebbezésében utalt arra, hogy azt követően módosította a 2025. május 13-i tárgyaláson tett nyilatkozatát, hogy észlelte, a felperes nem az irányadó időszakra vonatkozó távolléti díjat vette figyelembe, erre tekintettel vitatta a távolléti díj összegét.
Álláspontja szerint a pénzbírságot kiszabó végzés a Pp. 183. § (1) bekezdésébe ütközik, a pénzbírság alapjául szolgáló jogszabály céljával és rendeltetésével ellentétes.
Hivatkozott arra, hogy a felperes által előterjesztett keresetváltoztatást követően alappal észrevételezte, hogy felperes elhelyezkedett és a máshonnan megtérült jövedelmét az elmaradt jövedelem tekintetében levonásba kell helyeznie. Továbbá a tárgyalás ezen szakaszában felperes vállalta is, hogy a megtérült jövedelemre vonatkozó kimutatását utóbb csatolni fogja.
A másodlagos felperesi kereset tárgyaláson történő megvitatásakor az alperes jogi képviselője észlelte, hogy a felperes által csatolt távolléti díj nem az Mt. 148. § (1) bekezdés b) pont szerint irányadó időszakra vonatkozóan készült, ezért kért határidőt a felperes irányadó időszakra eső távolléti díja kimunkálására. Az elsőfokú bíróság a távolléti díj kimunkálására 8 napos határidőt biztosított. Az alperes a törvényszék által biztosított határidőben megjelölte a felperes távolléti díjának összegét, ami a korábbi felperes által megjelölt távolléti díjnál magasabb összeg lett.
Hivatkozott arra, hogy a per elhúzódását nem okozta, mert a felperes mindaddig a megtérült jövedelmére vonatkozó kimutatást sem készített, melyet szintén vállalt a tárgyalást követően becsatolni. A felperes tehát a keresete összegszerűségét és az ezzel összefüggő tényelőadását a tárgyalást követően szükségképpen meg kellett változtassa. Utalt arra, hogy a felperes a megtérült jövedelmére vonatkozó kimutatást azóta sem készítette el.
Mindezek alapján alperes álláspontja szerint a Pp. 183. § (1) bekezdését nem sértette meg, mert egyrészt az ugyanazon a tárgyaláson megváltoztatott tényállításra az nem vonatkozik, másrészt nem tanúsított perelhúzó magatartást, a távolléti díj helyes, jogszabály által meghatározott időszakra való kimunkálása a felperes érdekét szolgálta.
Alperes végezetül utalt arra is, hogy ugyanezen tárgyaláson a felperes olyan tényállítást tett, amelyet korábbi periratában is megtehetett volna, az elsőfokú bíróság ennek ellenére a Pp. 183. § (1) bekezdése szerinti jogkövetkezményt nem alkalmazta, valószínűsíthetően az elsőfokú bíróság ebben az esetben figyelembe vette, hogy a per időtartamára ennek sem volt kihatása.
A felperes a fellebbezésre tett észrevételében - tartalma szerint - helyes indokaira tekintettel a fellebbezéssel támadott végzés helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem megalapozott.
A másodfokú bíróság a Pp. 391. §-ra hivatkozással az alperes fellebbezését tárgyaláson kívül bírálta el, a fellebbezési eljárásban a Pp. 183. § (1) és (5) bekezdésében írtakat tartotta szem előtt.
A Pp. 183. § (1) bekezdése szerint a perfelvétel körében a felek keresetlevélben és perfelvételi iratban feltüntetett illetve perfelvételi tárgyaláson előadott tényre és jogra vonatkozó állítással, tagadással, be- vagy elismeréssel, ezekből következő kérelemmel, a tények megállapításához szükséges bizonyítási indítvánnyal, a bizonyítékok és a bizonyítási indítványok értékelésére vonatkozó nyilatkozattal, valamint bizonyítási eszköz rendelkezésre bocsátásával (a továbbiakban együtt: perfelvételi nyilatkozat) - a bíróság közrehatása mellett - meghatározzák a jogvita kereteit.
Ugyanezen § (5) bekezdése szerint azt a felet, aki perfelvételi nyilatkozatát úgy teszi vagy változtatja meg, hogy arra a perfelvétel során perfelvételi iratban vagy tárgyaláson korábban lehetősége volt, a bíróság pénzbírsággal sújtja.
Megalapozatlanul hivatkozott az alperes a fellebbezésében arra, hogy a pénzbírságot kiszabó végzés a Pp. 183. § (1) bekezdésébe ütközik, a pénzbírság alapjául szolgáló jogszabály céljával és rendeltetésével ellentétes. Az elsőfokú bíróság a Pp. 183. § (5) bekezdés rendelkezése alapján sújtotta pénzbírsággal az alperest, ez a törvényi rendelkezés a bírság kiszabásának feltételeként mindössze azt határozza meg, hogy a perfelvételi nyilatkozat megváltoztatása oly módon történjen, hogy arra a perfelvétel során perfelvételi iratban vagy tárgyaláson korábban már lehetősége volt a félnek. Helytállóan értékelte ezzel összefüggésben az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a felperes által megjelölt távolléti díjra önhibájából eredően nem terjesztett elő (korábban) nyilatkozatot és a perfelvételi tárgyaláson előterjesztett nyilatkozatát nem vitatottan megváltoztatta. Erre való tekintettel - a fellebbezésben foglaltaktól eltérően - a perbeli tényállás mellett a pénzbírság Pp. 183. § (5) bekezdés alapján történő kiszabása nem áll ellentétben az ugyanezen § (1) bekezdésében írottakkal.
Az elsőfokú bíróság azon az alapon bírságolta meg az alperest, hogy a bírságolás Pp. 183. § (5) bekezdésben meghatározott - tényszerűen az alperes által is elismert - feltétele teljesült, továbbá a Pp. szóban forgó rendelkezése a feltétel teljesülése esetén a bíróságnak mérlegelést nem engedve, kötelezően írja elő a bírság kiszabását, jogszerűen járt el az elsőfokú bíróság.
A fentiekre tekintettel a fellebbezésben részletezett további hivatkozások nem relevánsak a támadott határozat jogszerűsége szempontjából.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. § alapján alkalmazandó 383. § (2) bekezdésére utalva hagyta helyben.
(Győri Ítélőtábla Mpkf.V.35.023/2025/2.)