adozona.hu
BH 2025.3.73
BH 2025.3.73
Erdő művelési ágú ingatlan megszerzése illetékmentességének feltétele az erdő erdőgazdasági tevékenység céljából történő hasznosítása, amely tevékenység előfeltétele az erdőgazdálkodói nyilvántartásba vétel [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 26. § (1) bek. p) pont, 102. § (1) bek. d), m) pont; 2009. évi XXXVII. törvény (Evt.) 5. § 9. pont, 17. § (1), (3) bek., 20/B. §, 68. §, 69. § (2), (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes a 2018. február 23. napján kelt adásvételi szerződésekkel megvásárolta a /2 hrsz. alatti erdő művelési ágú ingatlan 280/1263, valamint a /3 hrsz. alatti erdő művelési ágú ingatlan 3110400/33004800 tulajdoni hányadát. A felperes szerződésekbe foglalt nyilatkozataival vállalta, hogy az ingatlanok birtokba adásától, de legkésőbb az illetékkötelezettség keletkezését követő 12. hónap utolsó napjától számított 5 évig a termőföldnek minősülő földterület tulajdonjogát nem idegeníti el,...
BH 2025.3.73 Erdő művelési ágú ingatlan megszerzése illetékmentességének feltétele az erdő erdőgazdasági tevékenység céljából történő hasznosítása, amely tevékenység előfeltétele az erdőgazdálkodói nyilvántartásba vétel [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 26. § (1) bek. p) pont, 102. § (1) bek. d), m) pont; 2009. évi XXXVII. törvény (Evt.) 5. § 9. pont, 17. § (1), (3) bek., 20/B. §, 68. §, 69. § (2), (4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a 2018. február 23. napján kelt adásvételi szerződésekkel megvásárolta a /2 hrsz. alatti erdő művelési ágú ingatlan 280/1263, valamint a /3 hrsz. alatti erdő művelési ágú ingatlan 3110400/33004800 tulajdoni hányadát. A felperes szerződésekbe foglalt nyilatkozataival vállalta, hogy az ingatlanok birtokba adásától, de legkésőbb az illetékkötelezettség keletkezését követő 12. hónap utolsó napjától számított 5 évig a termőföldnek minősülő földterület tulajdonjogát nem idegeníti el, azon vagyoni értékű jogot nem alapít és egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként vagy családi gazdálkodóként azokat mező-, illetve erdőgazdasági tevékenység céljára hasznosítja.[2] Az elsőfokú adóhatóság fizetési meghagyásaiban a felperes részére feltételes illetékmentességet biztosított, egyben tájékoztatta őt, hogy az 5 év elteltével ellenőrzi az illetékmentesség jogszabályi feltételeinek maradéktalan teljesülését.
[3] Az elsőfokú adóhatóság hivatalból eljárást indított az illetékmentesség jogszerű igénybevételének vizsgálatára. A Heves Vármegyei Kormányhivatal Agrárügyi Főosztály Erdészeti Osztályának 2024. január 5-én kelt hatósági bizonyítványai alapján megállapította, hogy a felperes az illetékkötelezettség kezdő időpontjától számított 5 évig az Országos Erdőállomány Adattárban nem volt bejegyzett és nyilvántartott erdőgazdálkodó, ezért őt a határozatával 45 867 forint, míg az ugyanezen a napon meghozott határozatával 41 436 forint illeték megfizetésére kötelezte.
[4] A fellebbezés alapján eljárt alperes határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
[5] Határozatait az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 1. § (1) bekezdésére, 3. § (5) bekezdésére, 18. § (1) bekezdésére, 19. § (1) bekezdésére, 26. § (1) bekezdés p) pontjára, (18) bekezdés b) pontjára, (18a) bekezdésére, 27. § (1) bekezdésére, valamint a 102. § (1) bekezdés m) pontjában foglalt értelmező rendelkezésre, az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) 17. §-ára, 18. § (1), (3), (5) és (8) bekezdésére, 68. § d)-e) pontjaira alapította.
[6] Indokolása szerint az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában előírt feltételek - a törvény által elvárt egyéb feltételek együttes fennállta mellett - akkor tekinthetők teljesítettnek, ha a vagyonszerző a tulajdonában álló termőföldet saját maga hasznosítja mező-, illetve erdőgazdasági tevékenység céljára, vagy annak használatát, hasznosítását az Itv. 26. § (18) bekezdése szerinti kritériumok mellett engedi át. Az erdő speciális terület, amelynek hasznosítását az erdőgazdálkodói nyilvántartásba konstitutív hatállyal bejegyzett személy végezheti. Az erdők 2018. július 29-i birtokba adásától számított 5 éves időszakában, 2023. július 29. napjáig a felperes nem volt az erdőterületek bejegyzett erdőgazdálkodója, ezért a megszerzett ingatlanok erdőgazdasági tevékenység keretében történő felperes általi hasznosítása nem nyert igazolást, így a vagyonszerzési illeték kétszeresének megfizetésére köteles [Itv. 26. § (18a) bekezdés c) pont].
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes keresetleveleiben az alperesi határozatok megsemmisítését, az illetékfizetési kötelezettség alóli mentesítését kérte.[8] Előadta, hogy az alperes tévesen értelmezte az illetékmentességre vonatkozó rendelkezéseket, nem határozta meg, hogy az erdőterületeket milyen eltérő, nem erdőgazdálkodói célra hasznosította. Az erdőgazdálkodói nyilvántartásba való bejelentkezés ugyan törvényi kötelezettség, azonban a bejelentés elmulasztása nem releváns az illetékkötelezettség szempontjából.
[9] Hivatkozott arra is, hogy az erdőgazdálkodói nyilvántartást vezető erdészeti hatóság az erdőgazdálkodói nyilvántartásba vétele iránt 2024. április 5-én előterjesztett kérelmét elutasította, mert az osztatlan közös tulajdonban álló erdőre vonatkozó feltételeket nem teljesítette. Ugyanakkor előadta, hogy az Evt. 17. § (1)-(2) bekezdése és 68. § d)-e) pontjai alapján tulajdonos által végezhető erdőgazdasági célú használat (erdei haszonvétel), mint a hullott fa, illetve az erdei termékek gyűjtése nem része a bejegyzett erdőgazdálkodói jogoknak, az erdőgazdasági használat tehát szélesebb körű, mint a bejegyzett erdőgazdálkodói tevékenység.
[10] Az alperes a keresetek elutasítását kérte a határozataiban foglalt indokok alapján.
A jogerős ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság a pereket egyesítette, majd az egyesített perben meghozott jogerős ítéletével az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra kiterjedő hatállyal - új eljárás elrendelése nélkül - megsemmisítette.[12] Indokolása szerint az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (továbbiakban: Ákr.) 3. §-a és 62. § (1)-(4) bekezdése alapján az alperesnek kellett feltárnia az illetékkedvezmény felülvizsgálatára hivatalból indult eljárásban, hogy a felperes igazolható módon erdőgazdasági célra hasznosította-e az erdőket. Sem az Itv., sem a mögöttesen alkalmazandó Evt. rendelkezéseiből nem következik, hogy kizárólag az erdőgazdálkodói nyilvántartási bejegyzés ténye igazolhatja az erdőtulajdonos erdőgazdasági célú ingatlan-hasznosítását. Az alperesnek lehetősége nyílt volna az erdészeti hatóság megkeresésére, akár gazdálkodási napló beszerzésével, akár egyéb, az erdészeti kötelezettség körébe tartozó tulajdonosi joggyakorlás teljesítése, avagy azok elmulasztása tekintetében tájékoztatást kérni, azonban a hasznosítás öt éven belüli teljesítését a szükséges és elégséges módon nem tisztázta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] Az alperes a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.[14] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pont pc) alpontját. A használat, hasznosítás igazolására közhiteles nyilvántartás alapján kerülhet sor. Hivatkozott a Kúria Kfv.II.37.634/2015/4., Kfv.I.35.397/2012/5. számú határozataira, melyek szerint a jogszerű erdőhasználat feltétele az erdőgazdálkodói nyilvántartásba vétel.
[15] Előadta, hogy az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben az Ákr. 8. § (1) bekezdés c) pontja szerint e törvény hatálya nem terjed ki az adó-, valamint vámigazgatási eljárásra. Az Itv. az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 6. § (2) bekezdés a) pontja szerint adót megállapító törvénynek minősül, ezért az ezzel összefüggő eljárási szabályokat az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) rögzíti a 9. § (1) bekezdése értelmében.
[16] Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság a téves eljárási rendelkezések alkalmazása mellett az ügy érdemében is jogszabálysértő döntést hozott. Az illetékmentességhez szükséges, az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában rögzített konjunktív feltételek szerint a vagyonszerző az ötéves időtartam alatt a termőföld tulajdonjogát nem idegenítheti el, azon vagyoni értékű jogot nem alapíthat, továbbá a tulajdonában álló termőföldet saját magának - vagy az Itv. 26. § (18) bekezdése szerinti kritériumok betartása melletti átengedéssel - mező-, illetve erdőgazdasági tevékenység céljára kell hasznosítania. Az illetékmentesség hasznosításra vonatkozó feltételének megsértéseként nem csupán a mező-, illetve erdőgazdasági tevékenységtől eltérő célra történő hasznosítás, hanem a hasznosítás elmaradása is értékelendő.
[17] Téves az elsőfokú bíróság azon hivatkozása is, miszerint az Evt. 17. § (3) bekezdésében foglalt, az erdő tulajdonosának a mögöttes kötelezettségéből olyan következtetés vonható le, hogy bejegyzett erdőgazdálkodó hiányában a tulajdonos jogosult az ingatlant hasznosítani. A hivatkozott rendelkezés 2023. július 1-jén lépett csak hatályba, így a perben vizsgálandó 5 éves időtartamban - egy hónapot kivéve - az Evt. 106. § (1a) bekezdése volt hatályban.
[19] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A felülvizsgálati kérelem alapos.[22] A Kúria a felülvizsgálat eredményeként azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság jogszabálysértően semmisítette meg az adóhatóság határozatait.
[23] Az elsőfokú bíróság az Ákr. 62. §-ának megsértését rótta az alperes terhére. Az Ákr. 8. § (1) bekezdés c) pontja kifejezetten arról rendelkezik, hogy a törvény hatálya nem terjed ki az adó-, valamint vámigazgatási eljárásra. Mivel az illetékügy az Art. 6. § (2) bekezdés a) pontja szerint adóügynek minősül, az Ákr. szabályai az ügyben nem alkalmazhatók, ezért az elsőfokú bíróság jogszabálysértően semmisítette meg az adóhatósági határozatokat az Ákr. 3. §-ának és 62. §-ának szabályaira történő hivatkozással.
[24] Az elsőfokú bíróság az ügy érdemét illetően is jogszabálysértő álláspontra helyezkedett.
[25] Az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja szerinti illetékmentesség törvényi feltétele a termőföld [Itv. 102. § (1) bekezdés m) pont] mező- vagy erdőgazdasági tevékenység céljára történő hasznosítása. A jelen ügy szempontjából a fogalomban az erdőgazdasági tevékenységre történő utalás a meghatározó. Az ügy tárgya erdő tulajdoni hányada utáni illetékkötelezettség megítélése volt, ezért a perben tekintettel kell lenni az Evt. rendelkezéseire is.
[26] Az Evt. 5. § 9. pontja szerint "erdőgazdálkodás: az erdő 2. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti fenntartására, közérdekű funkcióinak biztosítására, őrzésére, védelmére, az erdővagyon bővítésére, valamint - a vadászati jog gyakorlása, hasznosítása kivételével - az erdei haszonvételek gyakorlására irányuló tevékenységek összessége". Az Evt. 68. §-a szerint "Erdei haszonvételnek minősül az erdő anyagi javainak és nem anyagi jellegű szolgáltatásainak a hasznosítása". Az erdőgazdálkodás tehát szélesebb körű tevékenység, mint az erdei haszonvétel gyakorlása. Az erdei haszonvétel mint sajátos erdészeti fogalom feleltethető meg az erdő hasznosítására irányuló gazdasági tevékenységnek, amely gyakorlására az Evt. 69. § (2) bekezdése szerint az erdőgazdálkodó az e törvényben meghatározott feltételekkel jogosult. A (4) bekezdés alapján az erdei haszonvételek gyakorlásának feltételeit - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - az erdőgazdálkodó jogosult meghatározni. Az Evt. 17. § (1) bekezdése kimondja, hogy "Erdőgazdálkodó az erdészeti hatóság által vezetett erdőgazdálkodói nyilvántartásban szereplő jogszerű használó." A (2) bekezdés szerint "Az e törvényben foglalt erdőgazdálkodói jogok és kötelezettségek - a haszonvételi joggyakorlás kivételével - az erdőgazdálkodót illetik, illetve terhelik." A haszonvételi joggyakorlás az erdei haszonvétel szerződéssel történő átadása más személy részére, azonban ahhoz is - az Evt. 20/B. §-a alapján - az erdőgazdálkodó írásbeli hozzájárulása szükséges.
[27] Mindebből az következik, hogy az erdőgazdasági tevékenység jogszerűen kizárólag az erdőgazdálkodói nyilvántartásba vétel mellett végezhető, ezért a felperes az illetékmentesség feltételeit nem teljesítette.
[28] Az, hogy az Evt. 2023. július 1-jétől hatályba lépett 17. § (3) bekezdés a)-b) pontjai szerint erdőgazdálkodó hiányában az erdő tulajdonosa - az erdészeti hatóság felszólítását követően - köteles gondoskodni az erdőt károsító hatások és a káros tevékenységek elleni védekezésről, a bekövetkezett károsítások hatásainak felszámolásáról, az erdő talajának védelméről, és az erdő szakszerű felújításáról, nem jelenti az erdő hasznosítását, így nem eredményez erdőgazdasági tevékenységet, a rendelkezés a tulajdonossal szemben az erdő megóvása érdekében tehető hatósági intézkedés kereteit rögzíti.
[30] Mindezen indokok alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[31] Az elsőfokú bíróság az új eljárásban köteles a Kúria jogértelmezését követve dönteni a keresetről.
(Kúria Kfv.V.35.209/2024/4.)