adozona.hu
BH 2025.3.68
BH 2025.3.68
A felszámoló vagyonértékesítése folytán az adós gazdálkodó szervezet vagyonából kikerült vagyontárgyra a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett hitelező a szerződés fedezetelvonó jellegére hivatkozással nem kérheti a felszámoló által az adós cég képviseletében kötött szerződés vele szembeni hatálytalanságának a megállapítását és a jogszerzőnek a hitelezői igény vagyontárgyból való kielégítése tűrésére kötelezését [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:120. §; 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 40. § (1) bek. a)-
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az I. rendű alperes 2005. augusztus 6-án adásvételi előszerződést kötött a Vevővel a hrsz számú ingatlan (továbbiakban: ingatlan) adásvételére. A 2005. október 21-én nettó 20 800 000 forint vételáron megkötött adásvételi szerződésben a már a Vevő családi vállalkozása, a II. rendű alperes szerepel. Az adásvétel tulajdonjog fenntartással történt, ennek tényét az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. A II. rendű alperes a megvett szerkezetkész üzlethelyiségű ingatlant befejezte, a használatb...
BH 2025.3.68 A felszámoló vagyonértékesítése folytán az adós gazdálkodó szervezet vagyonából kikerült vagyontárgyra a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett hitelező a szerződés fedezetelvonó jellegére hivatkozással nem kérheti a felszámoló által az adós cég képviseletében kötött szerződés vele szembeni hatálytalanságának a megállapítását és a jogszerzőnek a hitelezői igény vagyontárgyból való kielégítése tűrésére kötelezését [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:120. §; 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 40. § (1) bek. a)-c) pont, 49. § (5) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. rendű alperes 2005. augusztus 6-án adásvételi előszerződést kötött a Vevővel a hrsz számú ingatlan (továbbiakban: ingatlan) adásvételére. A 2005. október 21-én nettó 20 800 000 forint vételáron megkötött adásvételi szerződésben a már a Vevő családi vállalkozása, a II. rendű alperes szerepel. Az adásvétel tulajdonjog fenntartással történt, ennek tényét az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. A II. rendű alperes a megvett szerkezetkész üzlethelyiségű ingatlant befejezte, a használatbavételi engedélyt beszerezte, 2006 nyara óta vendéglátóipari egységet üzemeltet az ingatlanban.[2] Önkéntes teljesítés hiányában jogerős ítélet kötelezte II. rendű alperest a bruttó 26 605 054 forint vételár megfizetésére.
[3] Az I. rendű alperes felszámolását a Törvényszék 12. számú végzésével 2010. december 8-i hatállyal elrendelte. A felperes a felszámolási eljárásban 907 693 361 forint l hitelezői igényt jelentett be.
[4] A II. rendű alperes az ingatlanon végzett beruházásai alapján ráépítés címén tulajdoni igényt érvényesített az I. rendű alperessel szemben, amit a bíróság jogerősen elutasított. A jogerős ítélet indokolása szerint a felek adásvételi szerződése az akadálya a II. rendű alperes ráépítés címén történő tulajdonszerzésének.
[5] Az üzlethelyiséget II. rendű alperes bérleti szerződéssel 2013. május 1. és 2032. december 31. között határozott időre kiadta az akkor az ügyvezető gyermekének az ügyvezetése alatt álló III. rendű alperesnek. 2020. január 1. napja óta a Vevő a III. rendű alperes önálló képviseletre jogosult cégvezetője.
[6] A II. rendű alperes által a 2005-ös adásvételi szerződés felbontása iránt a járásbíróságon indított per - többszöri szünetelést követően - megszűnt. A felszámolási eljárásban a III. rendű alperes 2014. október 15-én vételi ajánlatot tett az üzlethelyiségre, amit az I. rendű alperes akkori felszámolója visszautasított. A 2015. szeptember 10-től kijelölt új felszámoló az ingatlant nettó 14 400 000 forint vételáron sikertelenül kísérelte meg értékesíteni. A második pályázati felhívás is eredménytelenül zárult, a legmagasabb vételi ajánlat nettó 8 640 000 forint volt, a hitelezőkkel folytatott folyamatos egyeztetés sem vezetett eredményre.
[7] Az alperesek 2017. szeptember 15-én "Megállapodás ingatlan adásvételéről és egyéb járulékos kérdésekről" elnevezésű szerződéssel felbontották a 2005. október 21-i adásvételi szerződést; majd az I. rendű alperes elismerte II. rendű alperes igényét ráépítés címén az ingatlan 35/100 tulajdoni illetőségére. A III. rendű alperes az így kialakult tulajdoni illetőségeket megvásárolta az I. rendű alperestől nettó 5 635 008 forint, míg II. rendű alperestől nettó 3 004 992 forint vételáron. Az alperesek teljesítették a szerződés szerinti kötelezettségeiket, a III. rendű alperes tulajdonjogát 2017. október 24-én bejegyezték az ingatlan-nyilvántartásba.
[8] A felperes az ingatlan nem nyilvános értékesítése miatt a felszámolási eljárásban kifogást terjesztett elő az értékesítés megsemmisítése, az eredeti állapot helyreállítása és a felszámoló felmentése érdekében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 51. § (3) bekezdése alapján. A Törvényszék a 28. számú végzésével a kifogást elutasította, azonban a felszámolót a súlyos jogszabálysértésre figyelemmel felmentette. Az ítélőtábla 2. számú jogerős végzésével az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett részét megváltoztatta és mellőzte a felszámoló felmentését. A határozattal szembeni felülvizsgálati eljárásban a Kúria 2020. január 31. napján meghozott Gfv.VII.30.286/2019/4. számú végzésével a jogerős végzést hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság végzését a fellebbezett részében helybenhagyta.
További előzmények
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította a 2017. szeptember 15-én létrejött megállapodás semmisségét, megkereste az ingatlan-nyilvántartási hatóságot az eredeti állapot helyreállítása iránt. Ítéletének indokolása szerint a szerződés a Cstv. 49. § (1) bekezdésébe, valamint a megkötésekor hatályos a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 229. § (1) bekezdésébe ütközött, illetve e rendelkezések megkerülésére irányult. Megállapította a megállapodás jóerkölcsbe ütközését is azon indokkal, hogy a társadalom általános értékítéletét sérti a II-III. rendű alperesek azon magatartása, hogy a tagok és az ügyvezető személye révén egymással összefonódásban álló gazdasági társaságok közül a II. rendű alperes helyett a III. rendű alperes a szerződéssel úgy szerzett tehermentes tulajdonjogot az ingatlanon, hogy az I. rendű alperes részére jogerős ítéletben megállapított 26 605 054 forint és járulékai vételár helyett csupán nettó 7 156 460 forint bevétel realizálódott. Jóerkölcsbe ütközőnek minősítette, hogy a felszámoló a jogerős bírósági ítéletek és a hitelezői igényeket csak részben fedező felszámolási vagyon ellenére hozzájárult a jogügylet létrejöttéhez.[10] A fellebbezés folytán eljárt Törvényszék 8/II. számú részítéletében az elsőfokú ítélet semmisségi keresetre vonatkozó rendelkezéseit részítéletnek tekintette, azt megváltoztatta, és e körben a keresetet elutasította. A további jogcímeken előterjesztett keresettel kapcsolatban az ítéletet a perköltségre kihatóan hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Jelen eljárás szempontjából releváns indokolása szerint a felperes elsődleges keresetével a megállapodást a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:95. §-a szerinti tilos szerződés jogcímére hivatkozva támadta, megsértett jogszabályhelyként a Cstv. 49. § (1) bekezdését jelölte meg. A jogerős részítélet szerint nincs lehetőség arra, hogy a Cstv. 49. § (5) bekezdésében írt jogvesztő határidő elmulasztása után a Cstv. törvényi tényállásában foglalt magatartás alapján a fél a Ptk.-ban megjelölt érvénytelenségi okra hivatkozással támadja a felszámoló által kötött szerződést.
[11] A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria Pfv.VI.20.556/2020/6. számú részítéletében a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta. Indokolása szerint a másodfokú bíróság által is felhívott Gfv.VII.30.035/2019/9. számú határozatban kifejtettek a Kúria joggyakorlatát tükrözik. A Cstv. 40. § (1) és 49. § (5) bekezdésében szabályozott hitelezői igényérvényesítés alapjául szolgáló törvényi tényállás nem alapozza meg a jogvesztő határidő elmulasztása miatt az igény Ptk. alapján történő érvényesítését jogszabálysértésre és jogszabály megkerülésére, valamint a szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző voltára hivatkozással (EBH 2012.P.17., EBH 2013.G.5.). A felperes semmisségi keresetének eredményessége érdekében a felülvizsgálati kérelmét is kizárólag olyan tényállásra alapította, amely a Cstv. szerinti megtámadást alapoz meg.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[12] Ezt követően a folytatódó eljárásban az elsőfokú bíróság felhívására előterjesztett összefoglaló előkészítő iratban a felperes elsődleges keresetként a 2017. szeptember 15-én megkötött megállapodás feltűnő értékaránytalanság miatti érvénytelenségének megállapítását és az eredeti állapot helyreállításaként az ingatlanügyi hatóság megkeresését kérte az I. rendű alperes tulajdonjogának visszajegyzése, valamint a tulajdonjog fenntartással történt eladás tényének, illetve a III. rendű alperes tulajdonjogának törlése érdekében. Másodlagos kereseti kérelme arra irányult, a bíróság állapítsa meg, hogy az alperesek között S.-n 2017. szeptember 15-én létrejött megállapodás, annak fedezetelvonó jellege miatt a felperessel szemben hatálytalan, és kötelezze III. rendű alperest annak tűrésére, hogy a felperes az I. rendű alperessel szemben fennálló követelését a per tárgyát képező ingatlanból kielégíthesse.[13] Az alperesek a kereseti kérelmek elutasítását kérték. Az érvénytelenségi keresettel kapcsolatban hivatkoztak arra, hogy a felperes - mivel nem szerződő fél - értékaránytalanság címén a szerződést nem támadhatja meg; továbbá az egy éves igényérvényesítési határidőt elmulasztotta a keresetlevél benyújtásakor. A hatálytalansági kereset elutasítását arra hivatkozással kérték, hogy felperes csak a perfelvétel lezárását követően terjesztett elő kérelmet az alkalmazandó jogkövetkezmény levonására, de nem jelölte meg és nem bizonyította közvetlen érdekeltségét, sem azt a jogviszonyt, illetve jogalapot, amelyre a bíróság a fedezetelvonás tényét megállapíthatná.
Az első- és a másodfokú ítélet
[14] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a 2017. szeptember 15. napján az I., II. és III. rendű alperes által megkötött "Megállapodás ingatlan adásvételéről és egyéb járulékos kérdésekről" elnevezésű szerződés a felperessel szemben hatálytalan. Kötelezte III. rendű alperest annak tűrésére, hogy a tulajdonát képező ingatlanból a felperes az I. rendű alperessel szemben fennálló, a Törvényszék előtt 1.Fpk.14-10-000463. számon indult felszámolási eljárásban érvényesített követelését kielégítse. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.[15] Rögzítette, hogy a Törvényszék és a Kúria iránymutatása alapján eljárva kizárólag a jogerős és a Kúria által is hatályában fenntartott részítélettel el nem bírált két kereseti kérelem vonatkozásában folytatta le az elsőfokú eljárást azzal, hogy a perfelvétel már az alapeljárásban lezárult.
[16] Elsőként az érvénytelenségi keresetet vizsgálta, de azt nem találta alaposnak. Megállapította, hogy a felperes az igényérvényesítési határidőt nem mulasztotta el. Bár a szerződés 2017. szeptember 15-én kelt, a megtámadási határidő elévülési jellegű, így a Ptk. 6:24. § (1) bekezdése alapján, figyelembe véve, hogy a támadott szerződést a felperes 2018. július 9-én ismerte meg, 2018. október 9-én, a határidő utolsó napján még időben előterjeszthette a keresetet.
[17] Az általános szabályokkal szemben feltűnő értékaránytalanság címén csak a szerződő felek jogosultak a szerződés megtámadására. A felperes nem szerződő fél, emiatt ezen a jogcímen nem jogosult a szerződés megtámadásra. Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a feltűnő értékaránytalanság megállapítása esetén rendszerint az az alkalmazott jogkövetkezmény, hogy az aránytalanságot az ítélet kiküszöböli. Ez azonban a felperes megtámadáshoz fűződő jogi érdekét nem alapozza meg.
[18] A fedezetelvonó szerződés (Ptk. 6:120. §) tekintetében azt az alperesi eljárási kifogást vizsgálta, hogy a felperes a hatálytalanság jogkövetkezményeinek levonására vonatkozó kereseti kérelmet nem terjesztett elő, és a perfelvétel lezárására tekintettel a folytatódó elsőfokú eljárásban már nem is volt erre lehetősége.
[19] A Ptk. 6:108. § (2) bekezdése értelmében a fél az érvénytelenség megállapítását a jogkövetkezmények alkalmazása nélkül is kérheti a bíróságtól. A hatálytalanság tekintetében ilyen rendelkezést a törvény nem tartalmaz. Ennek a szabályozási megoldásnak azonban nem az az indoka, illetve helyes értelmezése, hogy a jogkövetkezmények alkalmazása nélkül hatálytalansági kereset nem terjeszthető elő eredményesen; hanem az, hogy a fedezetelvonó és emiatt hatálytalan szerződés megállapítása esetén egyféle, a Ptk. 6:120. § (3) bekezdésében rögzített jogkövetkezmény alkalmazásának van helye.
[20] Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint felperes kereseti kérelme kellően határozott, alkalmas az érdemi elbírálásra. A támadott szerződés kétséget kizáróan fedezetelvonó jellegű és mindhárom szerződő fél rosszhiszeműen járt el annak megkötésekor. A II. és III. rendű alperes a közeli hozzátartozónak minősülő tagok, ügyvezetők és cégvezetők személye révén egymással összefonódásban álló gazdasági társaságok, a Ptk. vélelmezi az eljárásuk rosszhiszeműségét. A III. rendű alperes a támadott szerződéssel tizenhárom év elteltét (és folyamatos használatot) követően úgy szerzett tehermentes tulajdonjogot az ingatlanon, hogy vételárként az I. rendű alperesnek a jogerős ítéletben megállapított 26 605 054 forint és járulékai helyett csupán 7 156 460 forint bevétele realizálódott, holott az ingatlan az elhelyezkedése és az ingatlanpiac változásai folytán a tizenhárom évvel korábbi értékének nem az egynegyedét, hanem köztudomásúan legalább a dupláját érte már a támadott szerződés megkötésekor is.
[21] Mindhárom szerződő fél rosszhiszeműségét igazolja, hogy egyazon szerződés keretében rendelkeztek az adásvételi szerződés felbontásáról és az újabb értékesítésről úgy, hogy az I. rendű alperessel szemben a felszámolás évek óta folyamatban volt. A felszámoló azon eljárása, hogy jogerős bírósági ítéletek, valamint a hitelezői igényeket csak részben fedező felszámolási vagyon ellenére a nyilvános értékesítést mellőzve hozzájárult a jogügylet létrejöttéhez, jogerős ítéletben elutasított tulajdoni igényt ismert el, egyértelműen rosszhiszemű magatartás. A felszámoló akkor járt volna el jóhiszeműen, szakszerűen és tisztségének megfelelően, ha az I. rendű alperes nevében eláll a több mint egy évtizede nem teljesített szerződéstől, az ingatlan visszaszáll I. rendű alperes tulajdonába és a hitelezők kielégítésének alapja marad.
[22] A felszámolónak fokozottabban kell a jogszabályok maradéktalan betartására ügyelnie, tiszteletben kellett volna tartania a bíróság ítéleteit, elősegítve ezzel a gazdasági élet biztonságát, kiszámíthatóságát, a hitelezők érdekeinek érvényesülését.
[23] A támadott szerződésben szereplő mindhárom fél rosszhiszemű volt, kifejezetten tudomása volt róla és kifejezett céljuk is volt, hogy jogügyletük következtében a szerződés tárgyát képező ingatlan megmaradjon az addigi hasznosítói érdekeltségében, de mentesüljön mind a tulajdonjog fenntartás terhe (a jogerős ítélet ellenére meg nem fizetett végrehajtás alatt álló vételártartozás), mind a felszámolási eljárás terhe (az I. rendű alperes hitelezőinek, így felperesnek a követelése alól).
[24] Az elsőfokú bíróság rendelkezett a Ptk. szerinti jogkövetkezmény alkalmazásáról.
[25] Az ítélet ellen a II-III. rendű alperesek fellebbeztek.
[26] A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a felperesnek a hatálytalanságra alapított kereseti kérelmére vonatkozó rendelkezéseit részítéletnek tekintette, azt megváltoztatta, a keresetet e körben elutasította. A feltűnő értékaránytalanság jogcímén előterjesztett keresettel kapcsolatban az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[27] A másodfokú bíróság megállapítása szerint arra alappal hivatkoztak az alperesek, hogy a felperes a 2018. október 9-én előterjesztett keresetének jogi érvelésében és érvényesíteni kívánt jogként hivatkozott ugyan a feltűnő értékaránytalanságra (Ptk. 6:98. §) és a fedezetelvonó szerződésre (Ptk. 6:120. §), de, amint ezt az elsőfokú ítélet is tartalmazza: "a fedezetelvonó jelleg és ezen okból történő hatálytalanság megállapítását és a jogkövetkezmények levonását összemosta az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonására irányuló kérelmével". Az elsőfokú bíróság ennek ellenére tekintette a kereseti kérelmet megfelelően határozottnak és érdemi elbírálásra alkalmasnak.
[28] A kereset petitum része, a bíróság döntésére irányuló kérelem a megállapodás hatálytalanságának megállapítására és annak - az érvénytelenségtől eltérő - jogkövetkezményei levonására vonatkozó kérelmet nem tartalmazott, a következetes, teljes körű kereseti kérelmet a felperes csak a 3. számú összefoglaló előkészítő iratában terjesztette elő. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes keresete inkompatibilis (következetlen) volt, mert a hatálytalanságra nézve az érvényesíteni kívánt jogból az előterjesztett határozott és végrehajtható kereseti kérelem nem következett. Ezért az elsőfokú bíróságnak a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 237. § (1) bekezdése szerint anyagi pervezetéssel kellett volna közrehatnia abban, hogy a felperes a kereset ellentmondását kijavítsa, kereseti kérelmét teljeskörűen előadja. Az elsőfokú bíróság erre nézve a perfelvételi szakban anyagi pervezetést nem alkalmazott, az érdemi szakban felhívásra a felperes összefoglaló iratában előterjesztett keresetváltoztatást az erre irányuló eljárás lefolytatása nélkül befogadta, illetve a keresetet kellően határozottnak tekintette és érdemben elbírálta. A megfelelő anyagi pervezetés hiányában a másodfokú bíróság megítélése szerint a kereseti kérelem felperes által felismert hibájának, következetlenségének a felperes által az összefoglaló előkészítő iratban történt kijavítása nem tekinthető a Pp. 215. §-a szerinti meg nem engedett keresetváltoztatásnak, és így a hatálytalanságra alapított kereseti kérelem elsőfokú bíróság általi érdemi elbírálása sem jelenti a Pp. 342. §-a szerinti kereseti kérelmen túlterjeszkedést.
[29] Az érdemi szakban előterjesztett hatálytalansági kereset annyiban hiányos volt, hogy a kielégítés mértékét összegszerűen nem jelölte meg. Az elsőfokú bíróság e körben sem végzett a Pp. 237. §-a szerinti anyagi pervezetést, ezért ezt a másodfokú bíróság a Pp. 370. § (4) bekezdése alapján a felek tudomására hozta és az alperesek kérelmére figyelembe vette. Erre tekintettel engedélyezte a felperes által előterjesztett kereset- és fellebbezésváltoztatást.
[30] A másodfokú bíróság a megállapodás hatálytalanságára vonatkozó ítéleti rendelkezést bírálta felül. Rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság kizárólag a Ptk. 6:120. §-ának alkalmazásával vizsgálta a támadott szerződés fedezetelvonó jellegét. Az ügyben azonban nem mellőzhető annak a körülménynek a vizsgálata, hogy az I. rendű alperes a megállapodás megkötésekor felszámolás alatt állt, a szerződést képviseletében a felszámoló kötötte meg. A felperes e körben az 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény) 12. pontjára hivatkozott; eszerint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 203. §-ában (Ptk. 6:120. §-ában) és a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott tényállási elemeknek egyaránt megfelelő fedezetelvonó jogügylet a kötelezett (adós) felszámolásának kezdő időpontja után, csak a Cstv. 40. §-ának speciális rendelkezései alapján támadható meg. Az egy éves jogvesztő megtámadási határidő eredménytelen eltelte azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy a hitelező a fedezetelvonó jogügyletet az érvénytelenség jogkövetkezményével többé nem támadhatja meg, a jogügylet tárgyát képező vagyon nem kerülhet vissza a kötelezett (adós) felszámolás hatálya alá eső vagyonába. Nem akadálya azonban annak, hogy az arra jogosult hitelező a régi Ptk. 203. §-a (Ptk. 6:120. §-a) alapján pert indítson. A Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott tényállási elemek körén kívül eső ténybeli alapon, az arra jogosult hitelező a kötelezett (adós) elleni felszámolás megindulása után is indíthat a régi Ptk. 203. §-ára (Ptk. 6:120. §-ára) alapított pert, ha annak feltételei egyébként fennállnak.
[31] A jogalkotó az adós elleni felszámolás megindulása esetére speciális megtámadási lehetőséget biztosított az általa a felszámolás elrendelése előtt megkötött, a Ptk. 6:120. §-ában és a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott tényállási elemeknek is megfelelő fedezetelvonó jogügyletek megtámadására, és az eredményes megtámadáshoz a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményét fűzte. A fedezetelvonó jellegből azonban nem következik, hogy a bíróságnak ugyanazon feltételeket kell vizsgálnia a Ptk., illetve a Cstv. alapján előterjesztett keresetek esetén. Ennek oka, hogy más a két keresetben kérhető jogkövetkezmény, valamint eltér a két kereset célja is. A Ptk. 6:120. §-a szerinti perben a hitelező a hatálytalanság jogkövetkezményeként önmagának kívánja biztosítani a követelése keletkezésekor még létező fedezetből való kielégítést, míg a Cstv. 40. §-a szerinti perekben az adós vagyonának csökkenését eredményező szerződés vagy más jognyilatkozat érvénytelensége esetén a vagyonnak az adós vagyonába valamennyi hitelező érdekében történő visszaszerzése a cél (Kúria Gfv.VII.30.091/2015/8.).
[32] A felperes mint az I. rendű alperes felszámolási eljárásának egyik hitelezője nem kérheti a III. rendű alperes csak saját javára történő marasztalását, tűrésre kötelezését, ezt a bírói gyakorlat a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet által kötött szerződés esetén érvénytelenségi keresetnél sem teszi lehetővé (Kúria Pfv.VI.20.231/2020/12.). Arra helytállóan hivatkoztak az alperesek, hogy a felperesnek a szerződés tárgyát képező ingatlanon elsőbbségi kielégítést biztosító joga (jelzálogjog) nem állt fenn, a vagyontárgy vagy annak vételára nem képezte a felperesi hitelezői igény közvetlen fedezetét. A PK vélemény azért sem alkalmazható, mert az az adós (kötelezett) által a felszámolás kezdő időpontját megelőzően kötött ügyletekre vonatkozik, azokra nézve teszi lehetővé a felszámolás elrendelése után (is) a peres eljárás megindítását. Jelen esetben azonban a felszámolás során, a felszámoló által kötött jogügylet a per tárgya (BDT2008. 1873.). A Cstv. 48. § (1) bekezdése előírja a felszámolónak az értékesítés kötelezettségét. Az értékesítési kényszer a fedezetelvonó célzatot, az értékesítés módjára, formájára vonatkozó jogszabályi előírások (Cstv. 49. §) pedig azt zárják ki, hogy e rendelkezések betartásával megkötött szerződések fedezetelvonást, a kielégítési alap elvonását eredményezzék.
[33] A másodfokú bíróság jogértelmezése szerint a felperes mint az I. rendű alperes felszámolási eljárásában nyilvántartott hitelező a felszámolás során kötött adásvételi szerződés hatálytalansága iránt keresetet nem terjeszthet elő, az erre alapított kereset érdemben nem bírálható el. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletének a fedezetelvonásra alapított kereseti kérelemre vonatkozó rendelkezéseit részítéletnek tekintette, azt megváltoztatta és a keresetet e körben elutasította.
[34] Az elsőfokú bíróság a felperes másodlagos kereseti kérelmét kereshetőségi jog hiányában utasította el. Megállapította ugyan a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helyesen, hogy a felperes az igényérvényesítési határidőt nem mulasztotta el, de álláspontja szerint a felperes nem jogosult feltűnő értékaránytalanság címén a szerződés megtámadására, mert nem volt szerződő fél, ezért a keresetet e jogcímen érdemben nem vizsgálta. A másodfokú bíróság a másodlagos kereset tárgyában az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[35] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését és - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával a III. rendű alperest tűrésre kötelező ítéleti rendelkezés kiegészítését kérte azzal, hogy a III. rendű alperes a tulajdonát képező számú ingatlanból a felperes I. rendű alperessel szemben fennálló 955 211 634 forint összegű követelésének kielégítését és ennek érdekében az ingatlanra végrehajtás indítását tűrni köteles; kérte az ezt meghaladóan a felperes keresetének elutasítására vonatkozó szövegrész mellőzését és mindezeket meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását.[36] Megsértett jogszabályi rendelkezésként a Ptk. 6:120. §-át, a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjait, a 49. § (5) bekezdését és a Pp. 279. § (1) bekezdését jelölte meg.
[37] Állította, hogy a jogerős részítélet sérti az előző bekezdésben felsorolt jogszabályi rendelkezéseket, míg az elsőfokú bíróság ítélete a felperes hatálytalanság megállapítása iránti keresetének elbírálása körében megalapozott volt.
[38] A felperes a még el nem bírált eshetőleges kereseti kérelmei közül sorrendben elsőként a fedezetelvonásra alapított hatálytalansági keresetének elbírálását kérte, és ennek alaptalansága esetére érvényesítette a feltűnő értékaránytalanságra alapított érvénytelenségi keresetét. A felperes a kereseti kérelmének sorrendjét a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 6.b.) pontjára hivatkozással határozta meg. Az EBH 2003.850. szám alatt közzétett elvi bírósági határozat szerint a felek szerződési szabadságának védelme azt igényli, hogy a szerződés érvénytelenné válását is eredményező megtámadásra a szerződő feleken kívül álló harmadik személy jogát csak akkor lehet elismerni, ha érdeke más - a szerződés érvényességét nem érintő - polgári jogi eszközzel nem védhető meg. Ez utóbbi polgári jogi eszköz a Ptk. 6:120. §-a szerinti, a szerződés hatálytalanságának megállapítása iránti kereset.
[39] Kiemelte, hogy a másodfokú bíróság a megállapodás hatálytalanságára vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést érdemben vizsgálta, és ennek eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy felszámolás során kötött adásvételi szerződés hatálytalansága iránti keresetet a felszámolási eljárásban egyáltalán nem lehet előterjeszteni. Ugyanakkor a másodfokú bíróság olyan garanciális szabállyal kívánta alátámasztani a fedezetelvonás kizártságát, amelyet a felszámoló nem tartott be, elkövetve ezáltal a lehető legsúlyosabb törvénysértést.
[40] Felülvizsgálati álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felszámoló által kötött szerződés semmi esetre sem lehet fedezetelvonó jellegű, még akkor sem, ha egyébként nyilvánvalóan megvalósulnak a Ptk. 6:120. §-ában és a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban foglalt tényállási elemek. Nincs ugyanis olyan jogszabályi rendelkezés, amely kizárná a felszámoló által kötött szerződés érvénytelenségének vagy relatív hatálytalanságának megállapítása iránti igény érvényesítését a Ptk.-ban meghatározott jogcímeken. A Cstv. szerinti megtámadási lehetőség a Ptk.-hoz képest nem szűkít, hanem többletjogosultságot biztosít azzal, hogy olyan további megtámadási okot határoz meg, ami alapján a Ptk. szerint megtámadásnak nincs helye. E tárgyban hivatkozott az EBH 2013.G.5., a Kúria Gfv.X.30.148/2010/7., a BDT 2008.1873., a BDT 2004.1020., a BH+ 2012.12.523. számú döntésekre.
[41] Érvelése szerint a felszámoló által kötött szerződés fedezetelvonó jellege és hatálytalansága is vizsgálható a Ptk.-ban meghatározott jogcímen, ha a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott együttes feltételek nem állnak fenn. A PK vélemény 12. pontja szerint a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott tényállási elemek körén kívül eső ténybeli alapon, az arra jogosult hitelező az adós elleni felszámolás megindulása után is indíthat a Ptk. 6:120. §-ára (régi Ptk. 203. §) alapított pert, ha annak feltételei egyébként fennállnak. Lehetnek ugyanis olyan esetek, hogy a Ptk. 6:120. §-ában foglalt tényállási elemek maradéktalanul megvalósulnak, de a fedezetelvonó jogügylet létrejöttének időpontja vagy más ok miatt a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott együttes feltételek fennállása nem állapítható meg.
[42] A felperes sérelmezte a másodfokú bíróságnak azt a jogértelmezését, hogy a felszámolási eljárásban az adós által megkötött szerződéseket támadó perek célja kizárólag az adott vagyontárgy adós vagyonába történő visszajuttatása lehet. Bár ez az elsődleges cél, de nem kizárólagos. A PK vélemény éppen azt támasztja alá, hogy ha ezen elsődleges célt szolgáló Cstv. rendelkezései már nem alkalmazhatók, és ezért a vagyontárgy adós vagyonába történő visszajuttatására nincs jogi lehetőség, úgy az arra jogosult hitelező kérheti a fedezetelvonó szerződés vele szembeni hatálytalanságának megállapítását. Ez felel meg a jogintézmény céljának is: a rosszhiszeműen elvont vagyontárgy megszerzője ne mentesüljön a felelősség alól azon az alapon, hogy a speciális jogszabály alapján a vagyontárgy már nem kerülhet vissza a felszámolási vagyonba. Ha a hitelező a Ptk. 6:120. §-a alapján pert indít, már nem a felszámolási vagyon terhére érvényesíti az igényét, és a perindítása a többi hitelező érdekét nem sérti, még csak nem is érinti.
[43] A helyes jogpolitikai cél az, hogy ha az elvont vagyontárgy a felszámolási vagyonba nem kerülhet vissza, és a többi hitelező kielégítési alapját így eleve nem képezheti a továbbiakban, úgy legalább az a hitelező juthasson követeléséhez, aki a fedezetelvonás Ptk. 6:120. §-ában foglalt tényállási elemeknek megfelelő ténybeli alapon igényt érvényesít. Ezt nem a többi hitelező rovására teszi, mert a per eredménye rájuk már semmilyen kihatással nem lesz: az elvont vagyonból ugyanis a felszámolás keretében semmiképpen nem részesülhetnek.
[44] A felperes vitatta a másodfokú bíróságnak azt az érvelését is, amely szerint az utóbb polgári jogi alapon pert indító hitelező jogtalan előnyben részesülne a többi hitelezővel szemben. Ilyen esetben nem a hitelezők egymás közötti érdekeit kell vizsgálni, hanem a hitelező és a rosszhiszemű, fedezetelvonó szerző fél viszonylatában kell meghatározni a védendő jogi érdeket. A másodfokú bíróság által hivatkozott BDT 2008.1873. számú eseti döntés amiatt sem tekinthető iránymutatónak, mert az ott megállapított tényállás szerint a felszámoló a Cstv. szabályait betartva járt el. A helyes megközelítést ezért a PK vélemény tartalmazza.
[45] A felperes nem fogadta el a másodfokú bíróság azt a hivatkozását, hogy a felszámoló által kötött szerződés eleve nem lehet fedezetelvonó jellegű. A PK vélemény 12. pontja szerint is a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott tényállási elemek körén kívül eső ténybeli alapon, az arra jogosult hitelező az adós elleni felszámolás megindulása után is indíthat a Ptk. 6:120. §-ára alapított pert, ha annak feltételei egyébként fennállnak. Álláspontja szerint e tényállási elemek maradéktalanul megvalósultak, amelyek a Cstv. szerinti jogvesztő határidő eltelte miatt vizsgálandók.
[46] Hangsúlyozta, hogy a megállapodás fedezetelvonó jellegét alátámasztja, hogy a felszámoló olyan tulajdoni igényt ismert el a felszámolási vagyon terhére, amelyről a bíróság megelőzőleg jogerős ítéletében megállapította, hogy nem illeti meg a II. rendű alperest (Kúria Pfv.I.20.431/2014/6. számú határozat). A felszámoló ennek ellenére még az eredetileg követeltnél 8%-kal magasabb arányban, 35/100-ad tulajdoni hányadra elismerte a II. rendű alperes ráépítés jogcímén való tulajdonszerzését, és közvetlenül dologi jogcímen juttatott a II. rendű alperesnek vagyonrészt a felszámolási vagyonból. Ez a magatartás a jogerős ítélet ismeretében a felszámoló és a vagyonszerző részéről is nyilvánvalóan rosszhiszemű, csalárd, a hitelezőket súlyosan károsító volt. A felszámoló a perbeli megállapodásban lemondott az adóst megillető, perbeli ingatlanra vonatkozó 26 605 054 forint és járulékai erejéig a II. rendű alperessel szemben fennálló jogerős bírósági határozatban marasztalási összegként is megállapított követelésről, és ehelyett II. rendű alperes javára elismert 35/100-ad tulajdonjogot, a fennmaradó részt pedig 5 616 000 forint+áfa összegért titokban értékesítette a II. rendű alperes által kijelölt III. rendű alperes részére. Az ügylet a hitelezők kijátszására és megkárosítására irányult.
[47] A Kúria a felszámoló felmentéséről rendelkező Gfv.VII.30.286/2019/4. számú határozatának indokolásában megállapította, hogy a felszámoló esetében nem lehetett szó téves jogértelmezésről, mivel egyértelmű volt a számára, hogy nem értékesíteni kellett az ingatlant, hanem előbb annak a jogi helyzetét kellett volna tisztáznia. A felszámoló az értékesítési szabályok megsértésével olyan súlyos jogsértést követett el, amely a bíróság döntése szerint megalapozta a felmentését. A felszámoló abban az esetben járt volna el jóhiszeműen és szakszerűen, ha az ingatlan jogi helyzetét tisztázza, az adásvételi szerződéstől eláll, és a felszámolási vagyonba visszakerülő ingatlant nyilvánosan értékesíti a lehető legmagasabb vételáron.
[48] Állította, a II. és a III. rendű alperesek esetében a rosszhiszeműséget és az ingyenességet a Ptk. 6:120. § (2) bekezdése alapján vélelmezni kell, miután közeli hozzátartozói kapcsolat és gazdasági összefonódás áll fenn a két társaság tagjai és ügyvezetői között, a szerződés fedezetelvonó jellege nem kérdéses, a szerződés ingyenessége a II. és III. rendű alperes relációjában magából a szerződésből is kiderül. A felperesnek az I. rendű alperessel szemben 955 211 634 forint határidőben bejelentett és nyilvántartásba vett hitelezői követelése áll fenn, így a fedezetelvonás megállapításának ez az előfeltétele bizonyítottan fennáll.
[49] A felperes hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékok okszerűtlen és hiányos értékelésével, a Pp. 279. § (1) bekezdése sérelmével jutott arra a téves jogi következtetésre, hogy a felszámoló általi értékesítés a törvénybe épített garanciák miatt semmiképpen nem valósíthat meg fedezetelvonást. Nem vette figyelembe és nem értékelte az ügy egyedi sajátosságait, így azt a körülményt, hogy a felszámoló éppen ezen garanciális szabályokat szegte meg tudatosan.
[50] Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
[51] A II. és III. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a felperes - aki nem minősül szerződő félnek, csupán a II. (helyesen: az I.) rendű alperes hitelezőjének, a Cstv. 49. § (5) bekezdése alapján a vagyontárgy értékesítésétől számított harminc napon belül támadhatta volna keresettel a szerződést. E határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, amire tekintettel a keresetlevelét a Pp. 176. § (1) bekezdés i) pontja szerint vissza kellett volna utasítani. Erre tekintettel a felülvizsgálati kérelmét is vissza kellett volna utasítani.
A Kúria döntése és jogi indoka
[52] A felülvizsgálati kérelem a következők miatt nem alapos.[53] A Pp. 406. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással lehet kérni. A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből következik, hogy a Kúria kizárólag a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél által megjelölt, tartalmában is kifejtett anyagi és eljárásjogi jogszabálysértéseket vizsgálhatja. A felülbírálat tartalmi és perjogi kereteit a felülvizsgálati kérelem határozza meg [Pp. 413. § (1) bekezdés b), c) pont].
[54] A II. és III. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme eljárásjogi kifogást is tartalmazott, ezért a Kúriának először annak alaposságát megvizsgálta. és azt nem találta alaposnak.
[55] Bár a felülvizsgálati kérelem a másodfokú bíróság által megsértett jogszabályi rendelkezések között feltüntette a Cstv. 49. § (5) bekezdését is, indokolásából kitűnően a Cstv. 49. §-ára egyrészt a felszámolónak a Ptk. 6:120. §-a alkalmazása körében jelentőséggel bíró rosszhiszeműségének alátámasztásaként, másrészt annak kimutatása érdekében hivatkozott, hogy a felek közötti jogvita és a másodfokú bíróság által felhívott BDT2008. 1873. számú eseti döntés között mutatkozó, általa lényegesnek talált különbséget bemutassa, mindenekelőtt pedig azért, mert a jogerős ítélet indokolása szerint a felszámolónak a Cstv. 48. § (1) bekezdésében előírt értékesítési kötelezettsége és a Cstv. 49. §-ának az értékesítés módjára, formájára vonatkozó előírásai kizárják, hogy az e rendelkezések betartásával kötött szerződések fedezetelvonást eredményezzenek. A felperes keresetének a felülvizsgálati eljárás tárgyává tett része azonban kizárólag az alperesek között létrejött háromoldalú megállapodáskomplexum Ptk. 6:120. §-án alapuló, nem pedig a Cstv. 49. § (5) bekezdésére alapított megtámadása volt.
[56] Mindkét jogszabályi rendelkezés önálló, egymástól független jogcímet teremt vagyonjogi tárgyú szerződések megtámadására. A Pp. 342. § (3) bekezdése alapján törvény eltérő rendelkezése hiányában az érdemi döntés nem terjedhet ki olyan jogra, amelyet a fél a perben nem állított. Ehhez az általános rendelkezéshez képest a perbeli jogvitára vonatkoztatható eltérő törvényi rendelkezés nincs (ilyenre a II. és III. rendű alperes sem hivatkozott). A felperes a felülvizsgálati eljárásban vizsgálható keresetét a Ptk. 6:120. §-ára alapította, amely a Cstv. 49. §-ától független jogalap, ez utóbbi jogszabályban meghatározott határidő nem vonatkoztatható a keresetére. A Kúria a kifogás alaptalansága miatt érdemben vizsgálta a felülvizsgálati kérelmet.
[57] Az elsőfokú bíróság a Ptk. 6:120. §-ának alkalmazása során nem tulajdonított jelentőséget annak a ténynek, hogy a felperes által állított fedezetelvonás felszámolás alatt lévő gazdálkodó szervezet ingatlanvagyonának elidegenítésével valósult meg. Ezzel szemben a másodfokú bíróság nem látta mellőzhetőnek ezt a körülményt a jogvita elbírálása során. Álláspontja szerint a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet - akár a felszámolás előtt, akár annak elrendelése után megkötött - szerződéseit támadó perek célja az adott vagyontárgynak az adós vagyonába történő visszajuttatása lehet, ezért a felperes mint az adós cég felszámolásában résztvevő egyik hitelező nem kérhet kizárólag a maga javára történő kielégítési lehetőséget. Ezzel szemben a felperes már a másodfokú bíróság előtt is hivatkozott a PK vélemény 12. pontjára, amely felülvizsgálati kérelme indokolásának is részét képezte. Idézte ennek utolsó bekezdését, amely szerint a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott tényállási elemek körén kívül eső ténybeli alapon, az arra jogosult hitelező a kötelezett (adós) elleni felszámolás megindulása után is indíthat a Ptk. szerinti fedezetelvonásra alapított pert, ha annak feltételei egyébként fennállnak. A PK véleménynek ezt az iránymutatását a másodfokú bíróság viszont azért nem találta követendőnek, mert a véleményt az adós (kötelezett) által a felszámolás kezdő időpontját megelőzően kötött ügyletekre vonatkoztatta, ennek a pernek a tárgya a felszámolás során, a felszámoló által kötött jogügylet volt. A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint viszont a Cstv. a Ptk.-hoz képest nem szűkíti a megtámadási lehetőségek körét, hanem bővíti, és ez fejeződött ki a PK vélemény idézett megállapításában is. A felperes okfejtése szerint az a helyes jogpolitikai cél, hogy ha az elvont vagyontárgy a felszámolási vagyonba nem kerülhet vissza, és a többi hitelező kielégítési alapját így eleve nem képezheti a továbbiakban, ezért legalább az a hitelező juthasson követeléséhez, aki a fedezetelvonás Ptk. 6:120. §-ában foglalt tényállási elemeknek megfelelő ténybeli alapon igényt érvényesít.
[58] A Kúria megállapítása szerint a másodfokú bíróság nem sértett jogszabályt a PK vélemény figyelmen kívül hagyásával, mivel a Legfelsőbb Bíróság PK véleményei nem kötelezőek az alsóbb fokú bíróságokra. A továbbiakban kifejtettek szerint pedig érdemben is helyesen foglalt állást az érdemi döntésében.
[59] A felperes ugyan nem vitatta a Ptk. 6:120. §-a és a Cstv. 40. § (1) bekezdése közötti "konkurenciát", de azért találta PK vélemény idézett részével átfogott esetkörbe tartozónak ezt a jogvitát, mert a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjain kívül eső ténybeli körülménynek tekintette a Cstv. 40. §-ában meghatározott jogvesztő határidőket. A Kúria jogértelmezése szerint azonban a kereset tárgyává tett jogügyletek nem emiatt nem sorolhatók a Cstv. 40. § (1) bekezdésének az alkalmazási tárgykörébe, hanem azért, mert a felszámolás elrendelését követően a felszámoló által az adós cég képviseletében kötött szerződésekről van szó. A Cstv. 40. § (1) bekezdésére alapított keresettel olyan szerződéseket vagy más jognyilatkozatokat lehet megtámadni, amelyek még a felszámolás kezdő időpontja előtt jöttek létre az adós és harmadik személyek között. A Cstv. 40. § (1) bekezdésére hivatkozással a felszámoló által kötött szerződések nem támadhatók (Kúria Gfv.30.320/2012/9.).
[60] A Kúria kiemeli, hogy a PK vélemény 12. pontja kizárólag a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjai, valamint - a Ptk. 6:120. §-ával tartalmilag megegyező - régi Ptk. 203. §-a közötti viszonnyal foglalkozik, nem tér ki a Cstv. 48. §-a alapján a 49. § előírásainak betartásával köthető szerződésekre. A perbeli jogügyletek viszont - a már kifejtettek szerint - ez utóbbi tárgykörbe tartoznak.
[61] A Kúriának a felülvizsgálati eljárásban abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felszámoló által az adós cég vagyonának értékesítése során kötött jogügyletei tekintetében a Cstv. 49. § (5) bekezdésében biztosított megtámadási jog mellett van-e lehetőség a Ptk. 6:120. §-án alapuló igény érvényesítésére is. Ebben a kérdésben a Kúriának még nincs precedens határozata. A vizsgált jogszabályok szövege (így a nyelvtani értelmezés), de a törvényjavaslatok indokolása sem ad megfelelő támpontot a jogkérdés megválaszolásához. Ezért a Kúria a jogintézmények rendeltetésén alapuló ún. teleologikus (céltételező) értelmezést alkalmazta e jogszabályok jogértelmezése során.
[62] Ennek során abból indult ki, hogy a felszámolási eljárás szolgál a hitelezői igények elérhető legmagasabb arányú kielégítésére, méghozzá egy, az adóssal szemben folytatott totális végrehajtás keretében, ami nem más, mint a felszámolás. A felperes által támadott szerződések tárgyául szolgáló ingatlan a felszámolás elrendelésekor a hiteles ingatlan-nyilvántartási állapot szerint az adós vagyonába tartozott. Ekként, amennyiben a felperes hitelezői igényének kielégítésére alkalmas vagyonelem volt, nemcsak a felperes, hanem az adós cég valamennyi hitelezőjének is a kielégítési alapjába tartozott. A Cstv. 49. §-án és a Ptk. 6:120. §-án alapuló párhuzamos (vagy akár időbeli sorrendbe állítható) igényérvényesítés lehetőségének elismerése esetén az I. rendű alperes valamennyi hitelezője felléphetne ugyanazzal az igénnyel, amelyet a felperes ebben a perben érvényesít. Ez azt eredményezné, hogy a hitelezők kiléphetnének a felszámolási eljárásból, és attól független részleges végrehajtást vezethetnének olyan vagyontárgyra, amely a felszámolás elrendelésekor az adós gazdálkodó szervezet vagyonába tartozott, ekként a felszámoló rendelkezési joga alá került, és amelyet a felszámoló a felszámolás keretében harmadik személy részére értékesített. Ez a jogértelmezés ellentétes a felszámolási eljárás lényegével, amely egy - minden érdekelt bevonásával lefolytatott - totális végrehajtás. De az ilyen igényérvényesítés elismerése azzal a következménnyel is járhatna, hogy egyes - bennfentes információkkal bíró - hitelezők a felszámolási eljárástól függetlenül egyéni (partikuláris) végrehajtásokat vezethetnének az adós egyes (volt) vagyontárgyaira. Így nemcsak az adós vagy a felszámoló játszhatná ki a hitelezőket, hanem az egyik hitelező a másikat. A Kúria megítélése szerint a Cstv. 49. § (5) bekezdésében írt rendelkezésekkel a jogalkotói akarat az adós és a felszámoló kijátszási törekvéseinek normatív meghiúsítására irányul, ezért a hitelezők egymás közötti viszonyában sem lehet a felszámoláson kívüli igényérvényesítésnek teret engedni. Ezért a másodfokú bíróság helyesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy a Cstv. speciális rendelkezései kizárják a felszámoló által az adós cég képviseletében kötött szerződés fedezetelvonó jellegének megállapítását.
[63] A Kúria utal arra is, hogy a kifejtett jogértelmezési szempontok nem vonatkoztathatók a szerződések érvénytelenségére alapított keresetekre. Az érvénytelenségre alapított kereset célja ugyanis a szerződés tárgyának az adós vagyonának valamennyi, a felszámolási eljárásban hitelezői igényként bejelentett követelés kielégítési alapjának növelése. A Cstv.-ben önálló megtámadási okként nevesített körülményeken felül, többlettényállás mellett a szerződés Ptk.-n alapuló érvénytelensége is megállapítható (pl. Kúria Gfv.VII.30.284/2018/36.).
[64] A perben nem volt helye a Ptk. 6:120. §-a alkalmazásának, ebből következően az abban foglalt tényállási elemek megvalósulását sem kellett érdemben vizsgálni. A másodfokú bíróság helyesen hagyta figyelmen kívül az erre vonatkozó bizonyítékokat és egyéb peradatokat, nem sértve meg ezáltal a Pp. 279. § (1) bekezdését. A másodfokú bíróság nem sértette meg a Cstv.-nek a felülvizsgálati kérelemben megjelölt rendelkezéseit sem, mivel nem azok képezték a perben érvényesített igény jogalapját.
[65] Mivel a jogerős részítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, a Kúria azt a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.VI.20.414/2024/5.)