adozona.hu
ÍH 2025.33
ÍH 2025.33
MUNKAVISZONY MEGSZÜNTETÉSE, ÁTSZERVEZÉS, LÉTSZÁMCSÖKKENTÉS I. Átszervezés alatt nem kizárólag a szervezeti felépítést érintő változtatást, hanem a korábbi munkaköri feladatfelosztás megváltoztatását is érteni kell. Az átszervezés keretében történt, az egy munkakörbe tartozó feladatok szétosztásával megvalósuló munkakör megszüntetést nem cáfolja a feladatok megmaradása. Átszervezésnek minősül a feladatok átcsoportosítása és a munkakörök akár részbeni összevonása is. II. Nem vizsgálható a munkaügyi perben, ho

- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2016. november 21-től állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperes jogelődjénél, amely jogviszony jogszabályon alapuló fenntartóváltás miatt 2021. január 31-én megszűnt, és 2021. február 1-től határozatlan idejű munkaviszonnyá alakult át. 2021. február 1-től az alperes fenntartója a M. A. és É. Egyetemért Alapítvány lett. Az alperes rektora a koordinációs főigazgató útján irányítja a szervezeti egységébe tartozó campusokat....
A felperes munkaköri feladata volt a Lovasakadémia, valamint a Tan- és Kísérleti Üzem Telephely vezetése, munkájának irányítása, Lovasakadémia rendezvényeinek lebonyolítása, értékelés, jelentéskészítés a campus főigazgató számára. Feladatát képezte a javaslattétel a Lovasakadémia rövid-, közép- és hosszútávú stratégiai és működési tervére, továbbá a végrehajtásának felügyelete, pénzügyi és vagyongazdálkodási tervének elkészítése, a Lovasakadémia munkájában résztvevők közvetlen szakmai irányítása, kezdeményezés a campus főigazgató felé a Lovasakadémia állományába tartozó munkavállalók és megbízási szerződéssel rendelkező dolgozók jogviszonyával kapcsolatban, a Lovasakadémia együttműködési kötelezettségeiből eredő feladatok végrehajtásának irányítása, valamint mindazon feladatok ellátása, amelyek jogszabályok, egyetemi szabályzatok, vezetői utasítások alapján ráhárulnak. Mindemellett feladata volt megkövetelni és ellenőrizni az egészségügyi és munkavédelmi előírások betartását, biztosítva az előírt munkafeltételeket, továbbá az egyéb vezető által kiadott feladatok elvégzése.
A felperes tekintetében a munkáltatói jogkör gyakorlója a rektor, a közvetlen munkahelyi vezetője - aki a munkáltatói részjogkört is gyakorolta - a K. Campus Főigazgatóság főigazgatója, V. P. volt. A felperes a munkáját az ő irányításával volt köteles végezni. A Lovasakadémia egyéb dolgozói tekintetében a munkáltatói jogkör gyakorlója a rektor, míg a munkáltatói részjogkör gyakorlója közvetlen felettesként maga a felperes volt.
A Lovasakadémiának ügyvivő szakértője V.K. volt, akinek a feladatát képezte, hogy közreműködjön a Lovasakadémia szervezeti egység vezetésében, munkájának irányításában, a rendezvényeinek lebonyolításában, értékelést, jelentést készítsen, javaslatot tegyen a rövid-, közép-, hosszútávú stratégiai és működési tervre, felügyelje annak végrehajtását, közreműködjön az éves pénzügyi és vagyongazdálkodási tervének elkészítésében, ellássa a Lovasakadémia munkájában résztvevők közvetlen szakmai irányítását, kezdeményezéssel éljen a munkavállalók és megbízási szerződéssel rendelkező dolgozók jogviszonyával kapcsolatban, ellássa a Lovasakadémia képviseletét, valamint mindazon feladatokat, amelyek a jogszabályok, egyetemi szabályzatok, vezetői utasítások alapján ráhárulnak. Emellett feladata volt, hogy megkövetelje és ellenőrizze az egészségügyi és munkavédelmi előírások betartását, továbbá biztosítsa az előírt munkafeltételeket, és az egyéb vezető által kijelölt feladatokat elvégezze.
Az alperes rektora 2023. február 23-án M. K/909-2/2023. szám alatt kiadta a létszámcsökkentés és átszervezés végrehajtásáról szóló 2/2023. (II. 23.) számú rektori utasítását. Ennek hatálya kiterjedt az egyetemre, az egyetem valamennyi szervezeti egységére, az egyetem által foglalkoztatott valamennyi munkavállalóra és az utasítás tárgyában érintett testületekre. A létszámcsökkentés végrehajtásának kezdő időpontját 2023. február 27. napjában, míg befejező időpontját 2023. március 9. napjában jelölte meg azzal, hogy az egyetemi szintű, átfogó mértékű, de a csoportos létszámcsökkentés fogalmát nem éri el egyik területen sem. A létszámcsökkentés és átszervezés indokaként utalt a jelentősen megnövekedett energiaárakra, a magas inflációra, az egyetem belső átalakulására és az azzal együtt járó költségcsökkentési, hatékonyságnövelő célokra, amelyek elmaradása az egyetem működését veszélyeztetné.
Az alperes a 2023. március 3-án kelt felmondással, 2023. április 16-i hatállyal megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felmondás indokolásában utalt a 2/2023. (II. 23.) számú rektori utasítással elrendelt létszámleépítésre és átszervezésre. Kifejtette, hogy az egyetem költségvetési stabilitásának biztosítása érdekében a megelőző időszak energiaválsága miatt jelentősen megnövekedett energiaárak okán és az átalakult egyetem kétéves teljesítményének értékelése után több kiadást csökkentő intézkedést tett (így épületeket, épületrészeket zárt be, a jelenléti munkavégzést csökkentette, a fűtési teljesítményt csökkentette, a karácsonyi ünnepek leállási időszakát meghosszabbította), ezzel együtt is szükség volt a munka további hatékonyabb megszervezésére és csupán a legszükségesebb munkavállalói létszám megtartására. Az új Szervezeti és Működési Rend 2023. február 1-jei hatálybalépésével belső átalakulás és átszervezés történt, amelyet összegyetemi és a szervezeti egységek szintjén is meg kell valósítani, azt meg is kezdték. A költségcsökkentés és a működés racionalizálása érdekében az azzal együtt járó átszervezés a felperest foglalkoztató K. Campus Lovasakadémia szervezeti egységénél is szükségszerű volt. A felperes vezetőjének javaslatára döntött a rektor a felperes munkaviszonyának megszüntetéséről, miután a megmaradó, csökkentett munkavállalói létszámmal a feladatok elosztásával is biztosítható marad a működés.
Az alperes 2023. március 1-jén 369 fő munkavállalót foglalkoztatott S. térségében, akik közül 25 fő munkaviszonyát szüntette meg a 2/2023. (II. 23.) számú rektori utasítás alapján. A felperes helyére másik munkavállalóval nem létesített munkaviszonyt. Az átszervezést követően a Lovasakadémia dolgozók tekintetében a K. Campus Főigazgatóság campus főigazgatója, V. P. lett a munkáltatói részjogkör gyakorlója. A felperes feladatai közül a Tan- és Kísérleti Üzem Telephely vezetésén kívüli teendőkkel 2023. május 3-tól az V. K.-t (korábbi ügyvivő szakértő) bízta meg, akinek korábbi munkáját O. B. és S. F. vette át a saját feladataikat részben megtartva.
A felperes módosított keresetében munkaviszonya jogellenes megszüntetése miatt a 2023. április 22-től 2024. május 12-ig tartó időszakban felmerült 1.322.197 forint egyéni vállalkozói tevékenységéből fakadó többlet finanszírozási teher, továbbá havi 150.000 forint személyes használatú gépkocsiköltség, valamint 9.224.976 forint elmaradt jövedelem mint kártérítés, emellett a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a Lovasakadémián nem valósult meg átszervezés, az ő egyszemélyi vezetői feladatai nem voltak szétoszthatók, és azokat nem is osztotta szét az alperes. A pozícióját külső személynek, B. V.-nak kívánta juttatni valójában az alperes, akivel új munkajogviszonyt akart létesíteni, ezért a saját munkaviszonyának megszüntetése rendeltetésellenes joggyakorlással történt. 2022. év végén felkérte őt a munkáltató, hogy dolgozza ki a szervezeti egységénél a létszámcsökkentés módját, amelynek alapján a tervezetet elkészítette, de abban a saját munkaviszonyának a megszüntetése nem szerepelt. Így a felmondás nem volt világos, valós és okszerű.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 64. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdése szerinti felmondás az Mt. 66. § (1) és (2) bekezdésében írt követelményeknek - világosság, valóságosság és okszerűség - megfelelt. Részletesen tartalmazta azokat a konkrét tényeket, amelyeken a munkaviszony megszüntetése alapult. Az átszervezés és a létszámleépítés a rektori utasítással megvalósult, és a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozott, hogy kinek a munkaviszonyát szünteti meg az átszervezés keretében. Az adott munkakörhöz tartozó feladatok szétosztása önmagában megvalósította az átszervezést. Megállapította, hogy a Lovasakadémián azóta sincs vezető munkakör, a felperes feladatait V. K. látja el, és a Lovasakadémia csökkentett létszámmal működik. Az alkalmazottak közvetlen felettese már nem a Lovasakadémia vezetője, hanem a K. Campus főigazgatója, azaz függelmi változás is történt, nem csupán személycsere. A felperes által hivatkozott újságcikkeket, interjúkat nem tekintette hitelt érdemlő bizonyítéknak az okirati bizonyítékokkal, a munkaszerződéssel, a munkaköri leírással, a rektori utasítással, a Szervezeti és Működési Renddel szemben. Az átszervezés célszerűségét nem vizsgálhatta, csupán annak megtörténtét, amely kétségkívül megvalósult. Mivel a munkaviszony megszüntetésének megfelelő és elfogadható indokát adta az alperes, intézkedése nem valósított meg rendeltetésellenes joggyakorlást.
Nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy ki és milyen tartalommal készített javaslatot a rektor részére a Lovasakadémián történő átszervezés végrehajtására. B. V. tanúkénti meghallgatását szükségtelennek találta, mivel a felperes által bizonyítani kívánt tényállítás, amely szerint az alperes mást kívánt a Lovasakadémia élére helyezni, csupán szóbeszédként terjedt el a szervezeti egységnél, amely nem elegendő az okirati bizonyítékok megdöntésére. V. P. tanúkénti meghallgatását szintén indokolatlannak tartotta, mivel a létszámcsökkentésről és átszervezésről a rektor maga döntött.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést elsődlegesen annak a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 381. §-a szerinti hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítása érdekében. Másodlagosan az elsőfokú határozat kereseti kérelme szerinti megváltoztatását kérte, egyúttal felemelte a keresetét a 2023. április 22-től 2024. június 30-ig terjedő időszakra 1.420.380 forint többlet finanszírozási teher, 2.100.000 forint gépjármű finanszírozási költség, valamint 10.238.280 forint elmaradt jövedelem, összesen 13.758.660 forint kártérítés megfizetésére.
Hangsúlyozta, hogy a Lovasakadémián a rektori utasítással ellentétben nem valósult meg az átszervezés, csupán létszámcsökkentés történt, pedig a rektori utasítás e két feltételt együttesen írta elő. Álláspontja szerint a feladatait átvevő V. K. munkaköre lényegében megegyezik az ő feladataival. Kizárólag a Tan- és Kísérleti Üzem működtetése nem tartozik V. K. feladatkörébe, ugyanakkor e feladatot már a felmondás közlését megelőzően, 2023. február 1-től elvették tőle.
Lényegesnek tartotta, hogy a HR igazgatóhelyettes nem tudott a Lovasakadémián az átszervezésről, csak a létszámcsökkentésről, a felmondása egyedi indokolását nem is a HR igazgatóság készítette el. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem tisztázta, kinek az indítványára került sor a munkaviszonya megszüntetésére - arra is tekintettel, hogy a rektori utasítás végrehajtására ő kapott felkérést a Lovasakadémiára vonatkozóan, de ő csak a létszámleépítés tervének elkészítését kapta feladatul, az átszervezést nem, és a Szervezeti és Működési Rend szabályzatban az átalakítás nem is került átvezetésre. Sérelmezte, hogy nem vizsgálta az elsőfokú bíróság a bérmegtakarítás 10%-os mértékének megvalósulását.
Hiányolta, hogy nem hallgatta meg az elsőfokú bíróság az általa idézni kért személyeket tanúként arra nézve, hogy a pozíciójára mást kíván felvenni az alperes, és fenntartotta V. P. és B. V. meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványát.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú határozat helybenhagyására irányult, az elsőfokú ítélet indokaival egyetértett, állította, hogy az átszervezés megvalósult. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint a létszámleépítés az átszervezés egyik formája. A munkáltatói intézkedésről a döntést a rektor maga hozta meg.
A fellebbezés alaptalan.
A felperes elsődleges fellebbezési kérelmében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte a Pp. 381. §-a alapján, mert az elsőfokú bíróság V. P. és B. V. tanúk meghallgatására irányuló bizonyítási indítványát nem teljesítette. A Pp. 276. § (1) bekezdése szerint a bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el, ugyanakkor a (3) bekezdés értelmében a bíróság a fél által előterjesztett bizonyítási indítványhoz, illetőleg a bizonyítás felvétele tárgyában hozott határozatához nincs kötve, továbbá az (5) bekezdés alapján a bíróság mellőzi a bizonyítás elrendelését vagy a már elrendelt bizonyítás teljesítését, ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. Az elsőfokú bíróság ez utóbbi megfontolásból nem teljesítette a felperes indítványát, és mellőzte a megjelölt személyek tanúkénti meghallgatását, amivel az idézett törvényi rendelkezésekből következően eljárási szabálysértést nem követett el. Miután a szükségtelennek tartott bizonyítás mellőzése nem eljárási szabálysértés, ez az elsőfokú bíróság ítéletének a Pp. 381. §-án alapuló hatályon kívül helyezéséhez sem vezethetett (BDT 2023.4671.).
Az ügy érdemében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ténymegállapításait, az ezek alapjául szolgáló bizonyítás eredményének a Pp. 279. § (1) bekezdése szerinti mérlegelését, az ebből levont következtetést és ezért a döntést is helyesnek találta az alábbiakra tekintettel.
Az alperes rektora az egyetem egészének gazdasági helyzete miatt a 2/2023. (II. 23.) számú utasítással minden szervezeti egységnél átszervezést és létszámleépítést írt elő. Mindennek a szükségessége már 2022. év végén felmerült, ahogy ez a felperes személyes előadásából is kitűnik. Ez szükségszerűen érintette az alperes K. Campusát és annak speciális szervezeti egységét, a felperes által vezetett P. L-t. A munkáltatói jogkör gyakorlója ennek keretében döntött a felperes munkaviszonya megszüntetéséről 2023. március 3-án. A felmondás részletesen taglalja az alperes helyzetét, a gazdasági szükséghelyzetet és az egész egyetemre kiterjedő átszervezés és létszámleépítés szükségességét. Ennek részeként szüntette meg az alperes a felperes munkaviszonyát, feladatait a Tan- és Kísérleti Üzem Telephely kivételével V. K. lovasedző vette át, akinek a feladatkörét két másik munkavállaló látta el a továbbiakban, korábbi tevékenységük részbeni megtartása mellett. A Lovasakadémia alkalmazottai felett a továbbiakban a K. Campus Főigazgatója gyakorol részleges munkáltatói jogokat, így ő lett a Lovasakadémia munkavállóinak a közvetlen felettese.
A felperes a fellebbezésében új tényként állította, hogy a Tan- és Kísérleti Üzem már a felmondást megelőzően, 2023. február elejétől nem tartozott a vezetése alá. Ez a tény nyilvánvalóan nem az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztését követően jutott a tudomására, illetőleg következett be, ezért a másodfokú eljárásban a Pp. 373. § (2) értelmében nem lehetett figyelembe venni.
A bizonyítás eredményével alátámasztott az a tény, hogy az alperesnél a K. Campus speciális szervezeti egységében, a Lovasakadémián is megtörtént az átszervezés és a létszámleépítés, amit nem cáfol, hogy nem a felperes által korábban kidolgozott javaslat szerint történt meg. A felperes álláspontjával szemben az átszervezéshez nem követelmény a változás organogramban, illetőleg a Szervezeti és Működési Rendben való feltüntetése, megvalósulása más módon is bizonyítható, ahogy az a perben megtörtént okiratok és tanúk útján, különös tekintettel a rektori utasításra és a munkaköri leírásokra.
A bírói gyakorlat szerint átszervezés alatt nem kizárólag a szervezeti felépítést érintő változtatást, hanem a korábbi munkaköri feladatfelosztás megváltoztatását is érteni kell (BH 1998.508.). Az átszervezés keretében történt, az egy munkakörbe tartozó feladatok szétosztásával megvalósuló munkakör megszüntetést nem cáfolja a feladatok megmaradása (BH 2010.22.). Átszervezésnek minősül továbbá a feladatok átcsoportosítása és a munkakörök akár részbeni összevonása is (BH 2006.26.). Az átszervezéssel érintett feladatok elosztása pedig a munkáltató mérlegelési körébe tartozik (BH 2010.305.).
A másodfokú bíróság hangsúlyozza, nem vizsgálható a munkaügyi perben, hogy a munkáltató gazdasági helyzete valóban szükségessé tette-e az átszervezést és a létszámcsökkentést (EBH 2013.M.21.), mint ahogy annak értékelése is kívül esik a jogi kereteken, hogy a munkáltató a rektori utasításban célul tűzött bérmegtakarítást az intézkedésekkel el tudta-e érni, hatékony volt-e az átszervezés, a létszámcsökkentés.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósághoz hasonlóan szükségtelennek ítélte a felperes által utólagos bizonyítás keretében kért és a fellebbezésében is megismételt tanúbizonyítás elrendelését, mivel a lefolytatott bizonyítás eredménye igazolja az átszervezés megtörténtét az alperesnél, annak is a K. Campusához tartozó Lovasakadémián. Az, hogy konkrétan kitől származott a javaslat a felperes munkaviszonyának megszüntetésére, illetőleg ki fogalmazta meg a munkáltatói intézkedés szövegét, nem releváns, mivel a döntést maga a rektor hozta meg, emiatt V. P. tanúkénti meghallgatása nem volt szükséges.
Nem vitatott tény, hogy az alperes a Lovasakadémia élére nem nevezett ki más személyt, és a másodfokú bíróság megállapítsa szerint az átszervezés a létszámcsökkentéssel együtt megvalósult. Közömbös ezért, hogy korábban tervezett-e az alperes vezetőváltást, ezért nem indokolt B. V. tanúkénti meghallgatása sem.
A fenti érvelésből következik, hogy a másodfokú bíróság a felperessel közölt felmondás indokait világosnak találta, amiből a felperes megtudhatta, hogy miért nincs szükség az alperesnél a továbbiakban a munkájára. Az indokok egyúttal valósak is, hiszen a munkáltató felperest érintő szervezeti egységénél az átszervezés a létszámleépítéssel megtörtént, és mindebből okszerűen következett a felperes munkaviszonyának megszüntetése. A felmondás tehát megfelelt az Mt. 64. § (2) bekezdésében és az MK 95. számú állásfoglalás II. és III. pontjában írtaknak, ezért az jogszerű volt.
Ezekre az indokokra figyelemmel a másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján.
[Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.043/2024/5.]