adozona.hu
ÍH 2025.35
ÍH 2025.35
ELJÁRÁS MEGSZÜNTETÉSÉRE IRÁNYULÓ FELPERESI BEADVÁNY ÉRTÉKELÉSE MULASZTÁSI PERBEN I. Mulasztási perben a tényállásban a hatóság előtt kérelmezett eljárási cselekményt pontosan be kell azonosítani, mert annak elmulasztása a per tárgya, hiszen kifejezetten azt kell vizsgálni, hogy a közigazgatási szerv eljárt-e vagy sem. II. Amennyiben az alperes a jogsérelmet orvosolta, ugyanakkor a felperes az eljárás megszüntetését nem kéri, a keresetet, mint okafogyottat el kell utasítani, mert mulasztás már nem állapíthat
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az Sz. xx. helyrajzi számon nyilvántartott ingatlanra az alperesnél a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 6/D. § (1) bekezdése alapján szálláshely-üzemeltetési bejelentést tett, és a szálláshely-szolgáltatás nyilvántartásba vételét, valamint ennek bejelentéséről szóló igazolás kiadását kérte. Az alperes a szálláshelyen végzett ellenőrzése során a szálláshely-szolgáltatási tevékenység részletes feltételeiről és a szálláshely üzemeltetési engedély ...
ÍH 2025.35 ELJÁRÁS MEGSZÜNTETÉSÉRE IRÁNYULÓ FELPERESI BEADVÁNY ÉRTÉKELÉSE MULASZTÁSI PERBEN
I. Mulasztási perben a tényállásban a hatóság előtt kérelmezett eljárási cselekményt pontosan be kell azonosítani, mert annak elmulasztása a per tárgya, hiszen kifejezetten azt kell vizsgálni, hogy a közigazgatási szerv eljárt-e vagy sem.
II. Amennyiben az alperes a jogsérelmet orvosolta, ugyanakkor a felperes az eljárás megszüntetését nem kéri, a keresetet, mint okafogyottat el kell utasítani, mert mulasztás már nem állapítható meg. Ha a közigazgatási szerv közigazgatási cselekmény megvalósítására vonatkozó, jogszabályban rögzített kötelezettségének - akár a mulasztási per során - eleget tett, mulasztás megállapításának nincs helye. [2017. évi I. törvény (Kp.) 2. § (4) bekezdés, 127. §-a, 129. § (1)-(2) bekezdései, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 346. § (5) bekezdés, 2009. évi LXXVI. törvény 21. §, 22. §, 23. § (1) bekezdés a) pontja]
A felperes az Sz. xx. helyrajzi számon nyilvántartott ingatlanra az alperesnél a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 6/D. § (1) bekezdése alapján szálláshely-üzemeltetési bejelentést tett, és a szálláshely-szolgáltatás nyilvántartásba vételét, valamint ennek bejelentéséről szóló igazolás kiadását kérte. Az alperes a szálláshelyen végzett ellenőrzése során a szálláshely-szolgáltatási tevékenység részletes feltételeiről és a szálláshely üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló 239/2009. (X. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 4. §-ában meghatározott feltételek teljesítése kapcsán hiányosságokat tárt fel, ezért a felperest végzésével (a továbbiakban: végzés1) hiánypótlásra szólította fel. A felperes az alperes részére küldött válaszlevelében a hiánypótlással kapcsolatos jogi kifogásait adta elő, azt csak részben teljesítette. Az alperes végzésével (a továbbiakban: végzés2) a hiánypótlás nemteljesítése miatt a szálláshely nyilvántartásba vétele miatt indult eljárást az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 47. § (1) bekezdés b) pontja alapján megszüntette, azt a felperesi jogi képviselő részére postai úton kézbesítette. A végzés2 ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, ami a másodfokú szerv által - az elsőfokú végzés szabálytalan kézbesítése miatt - nem került elbírálásra, melyre figyelemmel az alperes levelében a felperest arról tájékoztatta, hogy a bejelentése a Korm. rendelet 4. §-ában megjelölt követelményeknek nem felelt meg, azt meg nem történtnek tekinti. A felperes a fellebbezését e tájékoztató levélre is kiterjesztette. Az alperes - a keresetlevél benyújtását követően - az igazolást kibocsátotta.A felperes a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 129. § (1) bekezdése alapján mulasztási keresetet terjesztett elő az alperessel szemben, melyben annak megállapítását kérte, hogy az alperes a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szolgtv.) 23. § (1) bekezdés a) pontja szerinti igazolás kiadását, valamint a szálláshely-szolgáltatási tevékenység nyilvántartásba vételét elmulasztotta. Az alperesnek nem engedélyezési eljárást kellett volna lefolytatnia, mivel a Kertv. 6/D. § (1) bekezdése csak bejelentési kötelezettséget ír elő, mely alapján - a formálisan megfelelő és a jogszabály által megkívánt mellékleteket tartalmazó bejelentés alapján - a nyilvántartásba vételt el kellett volna végeznie. Sérelmezte, hogy a másodfokú szerv a fellebbezését nem bírálta el, ehelyett az alperes küldött egy jogilag döntésnek nem minősülő tájékoztató levelet, miszerint a kérelmet meg nem tettnek minősíti. Álláspontja szerint a bejelentés a Szolgtv. 22. §-ában meghatározott feltételeknek megfelelt, mely alapján az alperesnek a 23. § (1) bekezdés a) pontjára tekintettel 8 napon belül az igazolást ki kellett volna állítania, vagy - hiányosság észlelése esetén - figyelmeztetést kellett volna küldenie, mely határidőt többszörösen elmulasztotta, valamint olyan követelményeket támasztott, amelyek legfeljebb a kérelem tárgyát nem képező engedélyezési eljáráshoz kapcsolhatók. Az engedélyezési tárgyú eljárás lefolytatása és annak megszüntetése jogellenes volt; az alperes a bejelentéssel kapcsolatban téves eljárást alkalmazott; objektíve nem létező hiányok pótlását követelte meg; és annak teljesítéséig a bejelentést meg nem történtnek tekintette, ezért jogorvoslati eszközként csak a mulasztási per megindítására volt lehetősége. A per során a Kp. 83. § (3) és (6) bekezdései alapján a peres eljárás megszüntetését kérte, mivel az alperes a jogsérelmét orvosolva az igazolást kiadta.
Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. Nézete szerint a Korm. rendelet 4. §-ában foglalt feltételek meglétét a felperesnek kellett volna igazolnia, e körben került sor a hiánypótlás kibocsátására. Az ingatlan az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 4. számú melléklete szerinti parkolóhellyel nem rendelkezik, mely kiemelten fontos a szálláshely üzemeltetése szempontjából. A végzése elleni fellebbezést a másodfokú szervhez elbírálás végett felterjesztette; annak átiratára tekintettel nem hozott alakszerű döntést, hanem a felperes részére a hiányosságok megjelölésével tájékoztatót küldött. Mulasztást nem követett el, hiszen a felperes valamennyi kérelmére határidőben válaszolt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Döntését a Szolgtv. 23. § (1) bekezdésére, a Korm. rendelet 6. § (1) bekezdésére, az Ákr. 15. §-ára, 35. § (1)-(4) bekezdéseire, 38. §-ára, 50. §-ára, a Kp. 4. § (1), (3) bekezdéseire, 38. § (1) bekezdés b) pontjára és (3) bekezdésére, 129. § (1)-(2) bekezdéseire alapította. Rögzítette, hogy a felperes a mulasztási keresetet kifejezetten az alperes közigazgatási tevékenységével összefüggésben terjesztette elő, ezért azt csak a benyújtott nyilvántartásba vételi kérelem kapcsán vizsgálhatta; a fellebbezés és a kiegészítése, valamint a tájékoztató levél kiadását illetően e per keretei között nem vizsgálódhatott. A felperes a Szolgtv. szerinti igazolás kiadását hiányolta, azonban mulasztási perben az alperest ennek kiadására kötelezni nem lehetett; az eljárás tárgya kizárólag annak a megállapítása, hogy az alperes hallgatása, azaz a hatáskörébe tartozó eljárás le nem folytatása jogszerűtlennek minősül-e. Ilyen jellegű mulasztás az alperesnél nem volt megállapítható, mivel a kérelem beérkezését követően az eljárást megindította; valamennyi beadványra reagált; hiánypótlásra hívott fel; helyszíni szemlét tartott; azaz eljárási cselekményeket végzett. Ítélete kizárólag a Kp. 129. § (3) bekezdése alapján az alperes kötelezésére irányulhatott, ami az eljárás megindulása folytán okafogyottá vált, ezért a keresetet el kellett utasítania.
A felperes a fellebbezésében jogszabálysértésként a Kp. 2. § (4) bekezdését, 81. § (1) bekezdés g) pontját, 83. § (6) bekezdését, a Szolgtv. 23. § (1) bekezdés a) pontját, 27. § (1) bekezdését, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (4) bekezdését jelölte meg. Hangsúlyozta, hogy a kereseti kérelme arra irányult, miszerint az alperes a Szolgtv. 23. §-a szerinti igazolás kiállítását elmulasztotta, eljárása jogellenes és követhetetlen volt. Az alperes - a kérelmet lényegében elutasító - tájékoztatásával szemben megtámadási kereset nem volt előterjeszthető, mivel az nem minősült formális döntésnek. A perben bejelentette, hogy az alperes az igazolást időközben kiadta, melyre tekintettel a Kp. 81. § (1) bekezdés g) pontja alapján az eljárás megszüntetését kezdeményezte. Az elsőfokú bíróság az eljárás megszüntetése iránti kérelmet egyáltalán nem értékelte, és azt sem, hogy a hiányolt eljárási cselekményt az alperes pótolta. Ezáltal az elsőfokú ítélet a Kp. 84. § (2) bekezdés alapján alkalmazandó Pp. 346. § (4) bekezdését sérti. A Kp. 2. § (4) bekezdése is sérült, mert az elsőfokú bíróság nem a kereseti kérelmet bírálta el, nyilatkozatait tévesen értékelte. A per igazi kérdése az volt, hogy ha az elsőfokú hatóság a bejelentéssel szemben támasztott jogszabályi követelményeket hibásan értelmezi, és úgy adja ki a 23. § (1) bekezdés b) pontja szerinti figyelmeztetést, hogy ahelyett az a) pont szerinti igazolást kellene kiadnia, akkor ez a jogsértés miképp orvosolható. Téves és jogszabálysértő az elsőfokú bíróság azon megállapítása is, hogy a mulasztási per nem alkalmas a Szolgtv. 23. § (1) bekezdés a) pontja szerinti igazolás és a 27. § (1) bekezdése szerinti hivatalbóli nyilvántartásba vétel kikényszerítésére. Ez a jogkérdés azáltal vált okafogyottá, hogy az alperes a jogsérelmet orvosolta, melyre figyelemmel az elsőfokú bíróság más döntést nem hozhatott volna, minthogy a kérelmére az eljárást megszünteti.
Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a felperes fellebbezését határidőben a másodfokú szervhez felterjesztette, majd annak iránymutatását követően az abban foglaltaknak eleget tett, mulasztásba nem esett. A felperest sem jog-, sem érdeksérelem nem érte, mivel a működését a hatósági igazolás és a nyilvántartásba vétel hiányában megkezdte, azt a per alatt is folytatta. A felperes valójában a döntése érdemét sérelmezte, ami - még ha téves formában is valósult meg - nem volt jogszabálysértő. A felperes fellebbezése értelmezhetetlen, mivel a másodfokú bíróságnak a nem a kereseti kérelemben előadottak megalapozottságáról, hanem a fellebbezésben megjelölt elsőfokú ítéletet érintő jogszabálysértésekről kell dönteni.
A felperes fellebbezése alapos. A felek az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást nem vitatták, így azt az ítélőtábla a másodfokú eljárás során is irányadónak tekintette. A felperes egyrészről a Kp. 81. § (1) bekezdés g) pontjának megsértésével eljárásjogi, másrészt a Szolgtv. 23. § (1) bekezdés a) pontjának és 27. § (1) bekezdésének téves értelmezésével anyagi jogi jogszabálysértést állított. Az ítélőtábla mindkét jogszabálysértés vonatkozásában a fellebbezést megalapozottnak találta, melyekkel kapcsolatban az alábbiakra mutat rá. Az elsőfokú bíróság azon indok mentén utasította el a mulasztás megállapítása iránti keresetet, hogy a Kp. 38. § (1) bekezdés c) pontja alapján ezen kereseti kérelem előterjesztésének csak abban az esetben lett volna helye, ha a kérelemre indult eljárásban a hatóság az eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, azaz a közigazgatási szerv hallgatása megvalósul. Perbeli megállapításai, miszerint az alperes az eljárást a kérelemre megindította, eljárási cselekményeket folytatott, ezért azokra a Kp. 129. § (3) bekezdése alapján már kötelezni nem lehetett, ezen az alapfeltevésen alapultak.
A másodfokú bíróságnak elsőként abban kellett állást foglalnia, hogy a törvényszék a mulasztási kereset alapját képező cselekményt megfelelő anyagi jogi szabályok alkalmazásával azonosította-e be, mivel ezen kérdés tisztázásának függvényében lehet megítélni azt, hogy az állított eljárásjogi jogsértések (különösen a jogsérelem orvoslására vonatkozó felperesi nyilatkozat mellőzése) az ügy érdemére kiható következményt idéztek-e elő. E körben rögzíti, hogy a közigazgatási eljárásban is érvényesül a kérelemhez kötöttség elve, azaz a hatóságnak a kérelemre, méghozzá az annak tárgya szerint meghatározott eljárási rendben kell az eljárását lefolytatnia. A közigazgatási eljárás specifikuma, hogy az egyes kérelmek adott esetben eltérő típusú eljárás lefolytatását teszik szükségessé. Azt, hogy a közigazgatási szervnek milyen eljárás keretében kell a kérelmet elbírálnia, nem szabadon választja meg, hanem kógens jogszabályi rendelkezések határozzák meg. A kérelem kapcsán tehát nem "valamilyen", hanem az az által meghatározott, ahhoz kötött eljárást kell lefolytatni. A közigazgatási szerv mulasztása nem csak azzal valósulhat meg, ha semmilyen eljárási cselekményt nem végez, hanem azáltal is, amennyiben nem a kérelemnek megfelelő eljárási cselekményt folytatja le, azaz a kérelem tárgyában érdemben nem intézkedik, eljárási kötelezettségét az ügyben nem teljesíti. A Kp. 127. §-a, illetve 129. § (1) bekezdése értelmében a közigazgatási szerv mulasztása akkor állapítható meg, ha a közigazgatási szerv a közigazgatási cselekmény megvalósítására vonatkozó, jogszabályban meghatározott kötelezettségének az irányadó ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget. Az eljárás tehát a jogszabályban meghatározott közigazgatási cselekmény megvalósításához kötött. Ebből következően az elsőfokú bíróságnak a közigazgatási szerv mulasztása kapcsán elsőként azt kellett volna vizsgálnia, hogy a felperes által sérelmezett közigazgatási cselekményt az alperesnek milyen eljárási rendben vagy jogszabályok figyelembevételével kellett volna elbírálnia. Az intézkedési kötelezettség elmulasztásának ténye csak az irányadó eljárás tisztázását követően lett volna érdemben vizsgálható, melyet azonban az elsőfokú bíróság nem megfelelően végzett el.
A felperes a Kertv. 6/D. § (1) bekezdése szerinti bejelentéssel élt a szálláshely nyilvántartásba vétele és annak hatósági bejelentéséről szóló igazolás kiadása céljából. A Szolgtv. 21. §-a az igazolási eljárást az Ákr. általános hatálya alól kiveszi, és meghatározza, hogy az eljárására az Ákr. mely rendelkezéseit, milyen eltérésekkel kell alkalmazni. A Szolgtv. 22. §-a a bejelentés tartalmi követelményeit, míg a 23. § (1) bekezdése a bejelentés megfelelőségének az igazolását, illetve a nem megfelelő bejelentés jogkövetkezményeit szabályozza. Az igazolás azt a célt szolgálja, hogy a bejelentő a hatóság előtt igazolni tudja, hogy a Szolgtv. 27. § (1) bekezdés alapján történő nyilvántartásba vételig az erre irányuló bejelentését szabályszerűen megtette. Ezáltal sem az igazolás, sem a nyilvántartásba vétel nem minősül az Ákr. IV. fejezetében meghatározott hatósági döntésnek, és az igazolás kiállítására az Ákr. eljárási cselekményeket tartalmazó szabályai csak a Szolgtv.-ben meghatározott eltérésekkel alkalmazhatók. A felperes mulasztási keresete folytán az elsőfokú bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy az alperes ezen speciális eljárás keretében követett-e el mulasztást, a kérelemnek megfelelő eljárást megindította-e, és az ehhez szükséges eljárási cselekményeknek a jogszabály által meghatározott határidőben eleget tett-e. Ennek megállapításához azonban az elsőfokú bíróságnak pusztán az Ákr. szerinti egyes - az eljáráshoz egyébként nem tartozó - eljárási cselekményekre való hivatkozása nem elegendő. Vizsgálni kellett volna azt is, hogy a megjelölt eljárási cselekmények (hiánypótlási felhívás, eljárás megszüntető végzés) a kérelmezett eljárás részét képezik-e, az adott eljárásban egyáltalán van-e helyük, továbbá az alperes tájékoztatása a Szolgtv. 23. § (1) bekezdés b) pontja szerinti figyelmeztetésnek minősülhet-e. A mulasztás megállapítása kapcsán a Szolgtv. 23. § (1) bekezdésében és 27. § (1) bekezdésében meghatározott határidőknek is jelentősége van, melyek megtartását az elsőfokú bíróság szintén nem értékelte. A mulasztási perben a hatóság előtt kérelmezett eljárási cselekményének a tényállás részét kell képeznie, azt egyértelműen meg kell határozni, mivel a per tárgya annak elmulasztása, azaz kifejezetten azt kell vizsgálni, hogy a közigazgatási szerv eljárt-e vagy sem. A felperes a fellebbezésében a tényleges kérelmét megalapozó adatokat és a vonatkozó jogszabályokat helytállóan ismertette, valamint - a fent írtak alapján - a Kp. 2. § (4) bekezdésének megsértését is alappal állította. A kereseti kérelem nem megfelelő azonosításának eredményeként az elsőfokú bíróság a mulasztás vonatkozásában az alperes egyes, Ákr. szerinti eljárási cselekményeiből helytelen következtetést vont le. Az általa hivatkozott eljárási cselekmények ugyanis nem voltak alkalmasak arra, hogy azokból a Szolgtv. 23. § (1) bekezdése és 27. § (1) bekezdése szerinti eljárási kötelezettségek elmulasztása vonatkozásában megalapozott következtetésekre lehessen jutni. Amennyiben a bíróság a felperes és az alperes cselekményeit csupán részben tárja fel és rögzíti a tényállásban, ezért a hiányzó tényállási elemeknek az irányadó jogszabályokkal való ütköztetése elmaradt, ez a másodfokú eljárásban nem pótolható, az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés (Kf.V.39.731/2021/4.).
A felperes megalapozottan hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság a 4. sorszámú beadványában előadott eljárás megszüntetése iránti kérelmét érdemben nem bírálta el, arról az ítéletében nem adott számot. A jogsérelem orvoslásának a mulasztási perben is lehet helye. Ha a kereset benyújtását követően a közigazgatási szerv az elmulasztott közigazgatási cselekményt pótolja, a felperes a Kp. 81. § (1) bekezdés g) pontjára hivatkozással az eljárás megszüntetését kérheti. Amennyiben az eljárás megszüntetését a felperes nem kéri, a keresetet, mint okafogyottat el kell utasítani, mert a Kp. 129. § (1)-(2) bekezdései szerinti mulasztás már nem állapítható meg. Ha a közigazgatási szerv közigazgatási cselekmény megvalósítására vonatkozó, jogszabályban rögzített kötelezettségének - akár a mulasztási per során - eleget tett, mulasztás megállapításának nincs helye (Kf.VI.39.847/2021/3.).
Az alperes a jogsérelem orvoslása vonatkozásában érdemi nyilatkozatot nem tett, abban a kereset megalapozatlanságát állította, ugyanakkor tényadat, hogy a Szolgtv. 23. § (1) bekezdés a) pontja szerinti igazolást a per során kiadta. Erre tekintettel az elsőfokú bíróságnak a jogsérelem orvoslásának megtörténtéről való állásfoglalása [Kp. 83. § (6) bekezdés] nem volt mellőzhető, ami az eljárást megszüntetésében vagy - a jogsérelem orvoslásának hiányában - érdemi döntéshozatalban nyilvánul meg, mely utóbbi esetben azonban az ítélet indokolási részében - egyrészt a tényállás ismertetése, másrészt a felperes kérelmének megalapozatlansága kapcsán - a Pp. 346. § (4) bekezdésének megfelelően számot kell adni, ami a perbeli esetben elmaradt.
Az elsőfokú bíróság a felperes nyilatkozata tekintetében a jogsérelem orvoslását nem vizsgálta és annak a perjogi következményeit nem vonta le, melynek elmulasztása a per eldöntése szempontjából lényeges eljárásjogi szabálysértésnek minősült. E kérdésben a másodfokú bíróság az elsődleges fellebbezési kérelem folytán nem határozhatott, mert a Kp. 83. §-hoz kapcsolódó járulékos kérdésekben (perköltségigény) a törvényszék hatáskörét elvonva döntene.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Kp. 110. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a felperes eljárás megszüntetésére irányuló beadványát kell értékelnie, és e körben állást foglalni arról, hogy a csatolt igazolással az alperes a Kp. 83. § (6) bekezdése szerinti jogsérelem orvoslásának eleget tett-e. Amennyiben ezen kérdésre igenlő válasz adható, ennek perjogi következményeit kell levonnia. Ha az eljárás megszüntetésének jogintézményét nem alkalmazza, az érdemi döntésében annak indokaira is szükséges kitérnie annak rögzítése mellett, hogy a kérelmezett eljárás kapcsán az alperesnek milyen eljárásjogi kötelezettségei voltak, az ügyintézési határidőt megtartotta-e, és e körben ténylegesen milyen releváns eljárási cselekményeket végzett. Ezt követően kerülhet abba a helyzetbe, hogy az alperesi mulasztást vizsgálni tudja.
[Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.546/2023/4.]