adozona.hu
BH 2025.2.52
BH 2025.2.52
A tanúvallomás megtagadásának a joga az önvádra kötelezés tilalmára hivatkozással a hatóság tényállás tisztázási kötelezettsége teljesítésének a korlátját jelenti, ami a vizsgálandó konkrét tények ismeretében, részben vagy egészben mentesítheti a tanút a tanúvallomás megtétele alól [2016. évi CL. törvény (Ákr.) 1. §, 2. § (2) bek. a) pont, 66. § (3) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2021. szeptember 3. napja óta a Bt. beltagja, a felperes élettársa a társaság kültagja, a társaság ügyvezetője. Az alperes 2024. január 8-án kelt JN/62/000051/2024. iktatószámú végzésével a felperest 150 000 forint eljárási bírsággal sújtotta a Bt. foglalkoztatóval szemben X.Y. 2023. augusztus 11-én bekövetkezett halálos kimenetelű munkabalesetével összefüggésben indult foglalkoztatás-felügyeleti eljárásban.
[2] A határozat indokolásában foglaltak szerint a felperes a 2023. de...
BH 2025.2.52 A tanúvallomás megtagadásának a joga az önvádra kötelezés tilalmára hivatkozással a hatóság tényállás tisztázási kötelezettsége teljesítésének a korlátját jelenti, ami a vizsgálandó konkrét tények ismeretében, részben vagy egészben mentesítheti a tanút a tanúvallomás megtétele alól [2016. évi CL. törvény (Ákr.) 1. §, 2. § (2) bek. a) pont, 66. § (3) bek. b) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2021. szeptember 3. napja óta a Bt. beltagja, a felperes élettársa a társaság kültagja, a társaság ügyvezetője. Az alperes 2024. január 8-án kelt JN/62/000051/2024. iktatószámú végzésével a felperest 150 000 forint eljárási bírsággal sújtotta a Bt. foglalkoztatóval szemben X.Y. 2023. augusztus 11-én bekövetkezett halálos kimenetelű munkabalesetével összefüggésben indult foglalkoztatás-felügyeleti eljárásban.[2] A határozat indokolásában foglaltak szerint a felperes a 2023. december 7. napjára kitűzött meghallgatás időpontjában, amelyre a hatóság tanúként idézte, megjelent jogi képviselőjével, azonban a személyazonosságának igazolása és a tanút megillető jogok és kötelezettségek ismertetése után a tanúvallomástételt megtagadta az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. CL. törvény (továbbiakban: Ákr.) 66. § (3) bekezdés b) pontja alapján, arra hivatkozva, hogy a X Rendőrkapitányságon büntetőeljárás folyik, amelyben jelezték, hogy kihallgatják, nem hozták azonban a tudomására azt, hogy milyen minőségben történik a kihallgatása.
[3] Az alperes kifejtette, hogy a tanúvallomás olyan kérdésekben tagadható meg, amelyekre adandó válaszában vallomásával a tanú saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, ez a mentességi jog azonban főszabály szerint nem általános, mert figyelembe kell venni a hatóság tényállás-tisztázási kötelezettségét is, mint közérdeket, vagyis biztosítani kell, hogy a hatóság a tényállás tisztázásához szükséges releváns információkhoz hozzájusson. A mentesség arra figyelemmel sem általános, hogy egy ügynek több olyan aspektusa, ténykérdése lehet, amelynek semmi köze az önvádra kötelezés tilalmához, emellett pedig az eljárásnak nem egyes személyek büntetőjogi felelősségének feltárása a célja. A tanú nem láthatja előre, hogy a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság milyen tartalmú kérdéseket, milyen tényekre kíván megfogalmazni, tehát a felperes, mint ügyfél nem tagadhatta meg teljes mértékben a vallomástételt az önvádra kötelezés tilalmára hivatkozással, az Ákr. 66. § (1) bekezdése értelmében tanúként köteles volt vallomást tenni. A felperes önhibája a tanúvallomás-tételi kötelezettség megszegése vonatkozásában megállapítható, ezért az eljárási bírság kiszabásának volt helye az Ákr. 77. § (1) bekezdése alapján.
A kereset és a védirat
[4] A felperes a határozattal szemben előterjesztett keresetében kérte a határozat megsemmisítését. Arra hivatkozott - egyebek mellett -, hogy az alperes döntése során figyelmen kívül hagyta az Ákr. 66. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt, a tanúvallomástétel megtagadhatóságára vonatkozó szabályozás tartalmát, ezáltal jogszabálysértő módon szabott ki szankciót vele szemben. Az alperesnek a hatósági eljárásban tudomása volt arról, hogy az X Rendőrkapitányság előtt a halálos balesettel összefüggésben büntetőeljárás van folyamatban, mert a hatóságok között folyamatos információcsere valósult meg, a büntetőeljárásban kihallgatása várható, amely kapcsán nem tisztázott az, hogy milyen minőségben, tanúként vagy gyanúsítottként kívánja őt meghallgatni a nyomozóhatóság, ezért a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság által 2023. december 7. napján foganatosított tanúkihallgatás során a tanúvallomást megtagadhatta mind saját maga, mind pedig az ügyvezető (a gyermekének édesanyja és élettársa) vonatkozásában egyaránt. Hangsúlyozta, hogy élettársával közösen "tulajdonolják" a Bt.-t, amelynek az elhunyt munkavállaló az alkalmazásában állt 2023. augusztus 11. napját megelőző hét végéig, a baleset bekövetkezésekor azonban már nem. Utalt továbbá arra, hogy a büntetőeljárásban és a foglalkoztatás-felügyeleti hatósági eljárásban ugyanazt a tényállást kell a törvényi tényállási elemek vizsgálata eredményeként a hatóságoknak értékelnie, illetőleg feltárnia.[5] Az alperes védiratában kérte a kereset elutasítását, a felperes perköltségben történő marasztalását lényegét tekintve a támadott határozatában foglalt indokolás alapján. Hivatkozott arra, hogy a foglalkoztatás-felügyeleti ellenőrzés célja a foglalkoztatási szabályok betartásának vizsgálata, nem pedig a büntetőjogi felelősség tisztázása volt. Az alperes szerint a jogi érvelését támasztja alá az Ákr. 66. § (3) bekezdéséhez fűzött "Nagykommentár az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvényhez", Wolters Kluwer Jogtár (a továbbiakban: Kommentár) is.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete
[6] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét Magyarország Alaptörvénye 28. cikke, XXIV. cikkének (1) és (2) bekezdése, XXVIII. cikkének (7) bekezdése, az Ákr. 3. §-a és a 6. § (1) bekezdése, 66. § (1)-(3) bekezdései, 77. § (1)-(3) bekezdései alapján elutasította. Határozatának indokolásában idézte a Kommentárnak a tanú fogalmával, a tanúvallomás megtagadásához való joggal kapcsolatos, az Ákr. 66. §-hoz fűzött magyarázata 1. pontjának első bekezdését, 6. pontjának első, harmadik és negyedik bekezdését, összefoglalta az Ákr. 77. §-hoz fűzött magyarázatot, utalt a Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.441/2009/4. számú ítéletének a tényállás tanúvallomások útján tisztázásával kapcsolatos elvi tartalmára.[7] Az elsőfokú bíróság ítéletének [51] bekezdésében kifejtette, hogy az Ákr. 66. § (3) bekezdése szerinti önvádra kötelezés tilalma nem abszolút hatályú mentességi ok, melyre hivatkozással a meghallgatás kezdetén a tanú "szabadul" a vallomástételi kötelezettség - szintén Ákr. 66. §-a által deklarált kötelme - alól, hanem az arra szolgál, hogy a tanú a konkrét válaszadást megelőzően a kérdés ismeretében mérlegelhesse: a válaszával kimeríti-e a 66. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt kritériumokat és ezáltal megnyílik-e mentességi joga, vagy a válaszadás tartalma büntetőjogilag neutrális jellegű és ezáltal mentességi okot nem keletkeztet, ellenben a hatóságot közelebb viszi a valós és teljes körű tényállás tisztázáshoz, amely a joggal szemben szintén érvényesítendő hatósági (köz)érdek. A hatóságnak pedig feladata a tanú szempontjából olyan kérdések feltétele (is), amelyek "kiváltják" az önvádra kötelezésre vezető válaszokat és folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a kérdésfeltevés kapcsán a mentességi ok fennállását, amelyről az érintettet részletesen és körültekintően figyelmeztetni szükséges. Ebben az esetben azonban nem ez történt, mert a felperes vallomástételi kötelezettségét önhibájából eredően megsértette, ezáltal az alperes tényállástisztázási kötelezettségét indokolatlanul akadályozta, amelynek következményeként az alkalmazott eljárási bírság jogszerű volt.
A felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[8] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (2) bekezdése, 89. § (1) bekezdés b) pontja és az Ákr. 66. §-a, valamint az Európai Unió Bírósága C-481/19. sz. ügyben hozott ítéletében foglaltak megsértésére hivatkozva.[9] A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a tényállás megállapítása során, hogy ellene az X Rendőrkapitányságon indult, majd az X Vármegyei Rendőrkapitányságon folyamatban lévő eljárásban a Btk. 165. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő, halált okozó foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt büntetőeljárás volt folyamatban, amelynek az elsőfokú bíróság előtt folyamatban lévő peres eljárás alatt tényleges gyanúsítottja lett. A hatósági, illetve a büntető eljárással kapcsolatban megállapítható, hogy mind a két eljárás vizsgálati köre a tényállás tekintetében azonos. Amennyiben a halálos balesettel összefüggésben bármilyen, ahhoz kapcsolódó és az alperes számára releváns információt rendelkezésére bocsát az alperesnek, azzal párhuzamosan a büntető hatóság rendelkezésére is bocsátja, a hatóságok közötti kapcsolatra figyelemmel. A tanúként meghallgatása során beszerzett információk értelemszerűen a bűncselekmény tényállásszerűvé tételének elemét képeznék, amely a gyanú megalapozottságához, valamint az elkövető kilétének beazonosításához szükségesnek mutatkozik. Ez a körülmény feljogosítja arra, hogy a tanúvallomás megtételét - az Ákr. 66. § (3) bekezdés b) pontjának normaszövege nyelvtani értelmezése alapján - teljes egészében megtagadja az alperes előtti eljárásban.
[10] Az elsőfokú bíróság értelmezése a joggyakorlatot abba az irányba alakítaná, hogy a nyomozó hatóságnak a közigazgatási hatóság burkoltan társszerve lenne, a közigazgatási eljárásban a tanú - annak ellenére, hogy a tanúnak vagy közeli hozzátartozójának a gyanúsítása a büntetőeljárás során megalapozottan várható - nem tagadhatja meg a törvény által biztosított mentességre hivatkozással a vallomást, mert eljárási bírsággal kellene szembenéznie. "Amennyiben pedig azonos tárgykörben folyó közigazgatási és foglalkozásfelügyeleti eljárás van folyamatban, úgy értelemszerűen az egyes külön kérdésekre is csupán csak két lehetőség áll előtte; vagy saját magát, illetve hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolja, vagy a külön kérdésekre külön-külön megtagadja mindre a választ. Harmadik esetkör - azaz a válasz megadása - csupán abban a fiktív esetben elképzelhető, amennyiben a hatóság a vizsgálati körön kívüli kérdést tesz fel a számára, amely a hatósági eljárás céljával is ellentétes."
[11] A felperes utalt az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) a C-481/19. sz. ügyben hozott ítéletében [DB kontra Commissione Nazionale per le Societa e la Borsa (Consob)] foglaltakra, amely szerint, a Charta 47. cikkének második bekezdéséből és 48. cikkéből eredő azon garanciák között szerepel többek között a "gyanúsított" természetes személy hallgatásához való joga. E joggal ellentétes az, ha az ilyen személlyel szemben szankciót alkalmaznak amiatt, hogy megtagadja azt, hogy az illetékes hatóságnak olyan válaszokat adjon, amelyek alapján felmerülhet a büntető jellegű közigazgatási szankciókkal büntetendő jogsértésért való felelőssége vagy büntetőjogi felelőssége. [...] A bennfentes kereskedelem szabálysértése miatt közigazgatási vizsgálat alá vont természetes személynek joga van a hallgatáshoz, amennyiben a válaszai alapján felmerülhet a büntető jellegű közigazgatási szankcióval büntetendő jogsértésért való felelőssége vagy büntetőjogi felelőssége. Ezen ügyből eredeztetve a tanú, aki azonos helyzetbe kerül a közigazgatási vizsgálat alá vont természetes személlyel, azonos mértékben szükséges mentességet élveznie." Utalt továbbá arra, hogy az Orkem ítélet 35. pontja és a Carbon ítélet 42. pontja szerint a vállalkozás nem kötelezhető arra, hogy olyan válaszokat adjon, amelyek révén be kellene ismernie a jogsértés fennállását.
[12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság jogerős ítéletének hatályában fenntartását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes esetében a közigazgatási eljárás során nem volt abszolút hatályú és általánosságban érvényesíthető a tanúvallomás megtagadásának az Ákr. 66. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt indoka. A tanú a hatóság által feltett egyes kérdésekre történő válaszadást tagadhatja meg abban az esetben, ha vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná. Az ügyben több olyan kérdés is felmerült, amelyek megválaszolásával a tanú sem önmagát, sem hozzátartozóját nem vádolná bűncselekmény elkövetésével, ezért a tanúvallomás előzetes, teljes megtagadásával a felperes megsértette az Ákr. 66. § (1) bekezdésben foglalt kötelezettségét. A hatóság eljárása nem a halálos munkabaleset felderítése, hanem a foglalkoztatási szabályok betartásának vizsgálatára irányult, ebben a körben kívánt kérdéseket feltenni a felperesnek, ezért jogosulatlanul tagadta meg a vallomástételt.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felülvizsgálati kérelem - az alábbiak szerint - megalapozatlan.[14] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében megalapozottan, jogszabálysértés nélkül foglalt állást az alperes eljárási bírságot kiszabó végzése jogszerűségével kapcsolatban, ítéletének indokolása - az alábbiak szerinti pontosításokkal - helytálló, az abban foglaltakat a Kúria nem kívánja megismételni.
[15] A hatósági eljárásban a tanú a peres felektől különböző természetes személy, a hatósági eljárás egyéb résztvevője [Ákr. 5. § (2) bekezdés b) pont]; a hatóság által folytatott bizonyítási eljárásban a tényállás tisztázására alkalmas személyi bizonyítási eszközök egyike [Ákr. 62. § (1)-(2) bekezdés], aki az ügy elbírálásához (a tényállás tisztázásához) szükséges valamely tényről, körülményről tudomással bír és tanúzási képességgel rendelkezik [Ákr. 66. § (2) bekezdés].
[16] Az Ákr. 66. § (1) bekezdése szerint a tanúként idézett személy - az e törvényben meghatározott kivétellel - köteles tanúvallomást tenni; a (3) bekezdés b) pontja szerint a tanú a vallomástételt megtagadhatja, ha saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná.
[17] A fenti törvényi rendelkezések alapján a hatósági eljárásban a tanú a hatóság idézésére köteles megjelenni; köteles tanúvallomást tenni (közölni a hatósággal az általa ismert tényeket, körülményeket), kivéve, ha a tanúvallomástételt megtagadhatja. A vallomástétel akkor tagadható meg, ha a tanú saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná (a továbbiakban: önvádra kötelezés tilalma).
[18] A Kúriának az ügy elbírálása során abban a vitás jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a közigazgatási hatósági eljárásban a tanú önvádra kötelezés tilalmára hivatkozása általános vagy részmentességet jelent-e a vallomástétel megtagadhatósága tekintetében. Másképpen fogalmazva, a tanú az önvádra kötelezés tilalmára vonatkozó hivatkozás esetén a hatósággal való együttműködés vagy a tanúvallomás megtétele alól mentesülhet, illetve a tanú ilyen esetben a tanúvallomás megtételét teljes egészében vagy csupán arra a tényre vonatkozóan tagadhatja meg, amely az önvádra kötelezés tilalmi körét érinti.
[19] Az önvádra kötelezés tilalma körében a tanúvallomástétel megtagadásának a joga a hatósággal együttműködés kötelezettségét nem érinti, az alól nem jelent mentességet. Ha a hatóság a természetes személyt tanúként megidézte, a hatóság előtt köteles megjelenni, igazolnia kell személyazonosságát, a hatóság felhívására nyilatkoznia kell arról, hogy az ügyfelekkel milyen viszonyban van, és elfogult-e [Ákr. 67. § (1) bekezdés]. A tanú ebbe a körbe tartozó kérdésekre akkor is válaszolni köteles, ha egyébként a vallomástételt megtagadhatja.
[20] Az önvádra kötelezés tilalma, amely az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében szabályozott alapjogok érvényesülését biztosítja, a hatóság tényállás tisztázási kötelezettsége teljesítésének törvényben rögzített korlátját jelenti, amely alapján a tanú részben vagy egészben mentesülhet a tanúvallomás megtétele alól [Ákr. 66. § (3) bekezdés]. Ha a tanú a vallomástételt az önvádra kötelezés tilalmára hivatkozással megtagadja és a tanúvallomás megtagadására vonatkozó nyilatkozata alapos, a hatóság vallomástételre nem kényszerítheti, élhet a hallgatási jogával, ebbe a körbe eső tényekre nyilatkoznia, illetve a feltett kérdésekre válaszolnia nem kell, illetve az iratok bemutatásának a kötelezettsége sem terheli. A tanúnak a vallomástétel megtagadására vonatkozó nyilatkozata alaposságáról és jogszerűségéről a hatóságnak kell döntenie. Amennyiben a tanú a nyilatkozattételt, a feltett kérdésekre való válaszadást mentességi ok fennállása hiányában tagadja meg, úgy az Ákr. 77. § (1)-(3) bekezdése szerinti jogkövetkezmények alkalmazásának van helye, amelyet a hatóság indokolni köteles.
[21] Ha a hatósági vizsgálat egy adott tény tisztázására irányul és az önvádra kötelezés tilalmára vonatkozó hivatkozás csak erre a tényre vonatkozik, ebben a körben a megtagadás általános mentességet eredményez a tanúvallomás megtétele alól, ezért a tanú az adott tényre vonatkozóan, a hatóság által feltett kérdésekre nem köteles nyilatkozni, válaszolni. Ha viszont a hatósági vizsgálat tárgya összetett, több elkülönülő tény tisztázására irányul és az önvádra kötelezés tilalmára hivatkozás nem valamennyi tényre vonatkozik, ez a hatósági eljárás egésze szempontjából részmentességet eredményezhet, vagyis csak az adott, az önvádra kötelezés tilalmával érintett tény tekintetében tagadható meg jogszerűen a tanúvallomás megtétele. Ebben a körben a mentességi jog megelőzi a hatóság tényállástisztázási kötelezettségét, mert maga a törvény korlátozza a tényállás tisztázásához szükséges releváns információkhoz hozzájutást.
[22] A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság a foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokról és támogatásokról, valamint a foglalkoztatás felügyeletéről szóló 2020. évi CXXXV. törvény 7-8. §-a értelmében a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt szabályozó jogszabályok minimumkövetelményeinek foglalkoztató általi megtartását ellenőrzi, illetve az ellenőrzés eredménye alapján ebben a körben folytatja le a hatósági eljárást. A foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt szabályozó jogszabályok minimumkövetelményei rendkívül széleskörűek, ezért azok megtartásának ellenőrzése, illetve a hatósági eljárás lefolyatása komplex hatósági feladat, amelyet a hatóság hivatalból köteles lefolytatni.
[23] A foglalkoztatás-felügyeleti hatósági eljárás a büntetőeljárástól független, célja nem a büntetőjogi felelősséget megalapozó tényállás feltárása, hanem a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt szabályozó jogszabályok minimumkövetelményeinek foglalkoztató általi megtartásának ellenőrzése, ezért csak az adott hatósági ügyben tisztázandó tények alapján dönthető el, hogy a tanúvallomás egészben vagy részben megtagadása a fentiekben kifejtettek szerint indokolt-e. Az a körülmény, hogy a büntetőeljárás és a közigazgatási hatósági ellenőrzés és a hatósági eljárás megindításának előzménye és oka a felperes tulajdonában álló gazdasági társaság telephelyén történt halálos munkabaleset bekövetkezte volt, illetve, hogy a hatóságok az eljárás lefolytatása során együttműködnek, önmagában nem alapozza meg a foglalkoztatás-felügyeleti eljárásban a tanúvallomás megtagadását. Ugyanakkor, ha a hatóság által tisztázandó tény tekintetében az önvádra kötelezés tilalma fennáll, a mentességi jog a tanút megilleti, a tanúvallomást megtagadhatja, nem kényszeríthető vallomástételre.
[24] Ha a tanúvallomás megtagadására vonatkozó nyilatkozat alapos, a tanúnak az Ákr.-ben biztosított joga, amely szerint vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével nem köteles vádolni, okszerűen nem korlátozható a hatóság tényállástisztázási kötelezettségére hivatkozással, ilyen esetben a tanúval szemben az eljárási bírság kiszabása jogszerűtlen. Ellenben, ha a tanúvallomás megtagadására vonatkozó nyilatkozat megalapozatlan, a tanú eljárási bírsággal sújtható.
[25] A perbeli esetben a hatóság a bekövetkezett halálos munkabalesetre tekintettel hivatalból tartott foglalkoztatás-felügyeleti ellenőrzést, majd annak eredményeként indított hatósági eljárást a Bt.-vel szemben A hatósági eljárás megindítását követően a felperest tanúként megidézték, az idézés alapján a hatóságnál megjelent, azonban annak hiányában tagadta meg a tanúvallomás megételét, hogy tudomással bírt volna arról, hogy a hatóság konkrétan milyen tényekre vonatkozóan kívánja tanúként meghallgatni. A felperes a hatósági ellenőrzést követő hatósági eljárásnak ebben a szakaszában nem rendelkezett megalapozott információval arra vonatkozóan, hogy a hatóság a gazdasági társaságnál milyen körben folytatja le a foglalkoztatás-felügyeleti hatósági eljárást, milyen terjedelemben vizsgálja a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt szabályozó jogszabályok minimumkövetelményeinek a foglalkoztató általi megtartását, a tényállás tisztázása érdekében milyen tényekre vonatkozóan kívánja tanúként meghallgatni. A felperesnek a tanúvallomás megtagadását megelőzően meg kellett volna győződnie a hatóság cselekményei (tájékoztatása, kérdései, stb.) alapján, hogy a foglalkoztatás-felügyeleti hatósági eljárásban milyen tényekre vonatkozóan kívánják tanúként meghallgatni.
[26] A felperes mindezekre tekintettel részben megalapozatlanul hivatkozott arra felülvizsgálati kérelmében, hogy a hatósági eljárás és a büntetőeljárás "vizsgálati köre a tényállás felderítése körében" azonos, illetve mindkét eljárásban a halálos munkabaleset körülményeit, a foglalkoztatási szabályok betartását vizsgálják. Az eljárások ugyan a halálos munkabaleset következtében indultak, azonban az alperes eljárása ennél szélesebb körű lehet, a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt szabályozó valamennyi jogszabály minimumkövetelményei, nem csupán a halálos munkabalesettel kapcsolatos követelmények megtartásának vizsgálatára irányulhat. A felperes a tanúvallomás megtétele megtagadásának időpontjában még nem tudta, hogy az alperes a büntetőeljárással azonos vizsgálati körben, a büntetőjogi felelősség fennállása szempontjából (is) releváns tények, körülmények tisztázása érdekében kívánja-e tanúként meghallgatni. Mindezek hiányában a felperes megalapozatlanul tagadta meg teljeskörűen a közigazgatási hatósági eljárásban a tanúvallomás megtételét, ezzel a magatartásával tanúvallomás megtételi kötelezettségét önhibájából megszegte, az alperes eljárását akadályozta [Ákr. 77. § (1) bekezdés].
[27] A közigazgatási hatóság a tisztességes eljárás garanciális szabályait - az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdéséből, az Ákr. 1. §-ából és 2. § (2) bekezdés a) pontjából következően - a tanúbizonyítás lefolytatása során is köteles megtartani, ennek alapján a hatóságnak a tanúmeghallgatást, amennyiben a konkrét ügy körülményei alapján ez a kérdés felmerülhet, az Ákr. 66. § (3) bekezdés b) pontjában meghatározott mentességi okra figyelemmel kell foganatosítania. Nem jelenti ezeknek a garanciális szabályoknak a megsértését, a tisztességes ügyintézéshez való jog, az önvádra kötelezés tilalmának a megszegését önmagában az a körülmény, hogy a közigazgatási hatóság a foglalkoztatás-felügyeleti eljárásban, tényállástisztázási kötelezettségének teljesítése érdekében tanúként kívánja meghallgatni azt a személyt, akinek a büntetőeljárásban meghallgatása (akár tanúként, akár gyanúsítottként) várható, továbbá az sem, hogy az érintett hatóságok az előttük folyamatban lévő, eltérő célból folytatott eljárásban együttműködnek. A hatóságok ugyanis a hatásköreik gyakorlása és az ennek során elrendelt bizonyítási eljárási cselekmények lefolytatásakor is kötelesek az ügyféllel való együttműködésre és a jóhiszeműség követelményének megfelelő eljárásra.
[28] A felperes helytállóan utalt arra felülvizsgálati kérelmében, hogy az önvádra kötelezés tilalma az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikk szerinti tisztességes eljárás lényegéhez tartozó előírás, amely a hatóság kényszerítésével szembeni védelmet biztosítja, a kényszerrel, kényszerítéssel szerzett bizonyítékok beszerzését, felhasználását gátolja - senki nem köteles maga ellen bizonyítékot szolgáltatni. A perbeli esetben azonban a felperes erre hivatkozása a fentiekben kifejtettekre tekintettel időelőtti, a vallomástétel megtagadása időpontjában nem tudott arról, hogy az alperes milyen tényekre vonatkozóan kívánja tanúként meghallgatni, csupán feltételezte, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és a büntetőeljárás vizsgálati köre azonos. A Kúria ebben a körben utal arra, hogy az önvádra kötelezés tilalmának értelmezésében a bírói gyakorlat - ahogy arra az elsőfokú bíróság is rámutatott - követi az EJEB értelmezését, amely szerint az önvádra kötelezés tilalma nem abszolút jog (sem a közigazgatási hatósági eljárásban, sem a büntetőeljárásban). A Kúria a fentieken túl utal arra is, hogy az EUB felperes által hivatkozott versenyügyben hozott határozatai tényállásbeli, tárgyi különbözőségük miatt sem irányadók a perbeli ügyben.
[29] Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság döntése megalapozott, az alperes az eljárási bírságot kiszabó végzésében helytállóan állapította meg, hogy a felperesnek a tanúvallomás megtagadására vonatkozó nyilatkozata nem alapos, a tanúvallomástétel jogszabálysértő megtagadásával az eljárást akadályozta, és megalapozottan sújtotta eljárási bírsággal (Ákr. 77. §). Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján.
(Kúria Kfv.VII.45.086/2024/7.)