adozona.hu
BH 2025.2.45
BH 2025.2.45
Az oltás felvétele érdekében a jogalkotó direkt kényszerítést nem alkalmazott, a munkavállalóknak adott munkavégzési területen - bár súlyos jogkövetkezményekkel kellett szembenézniük - volt választási lehetőségük abban a tekintetben, hogy felveszik-e az oltást. A felperes egészségügyi önrendelkezési jogával élve nem oltatta be magát, így csak azokban a munkakörökben volt alkalmazható, amelyek az oltás nélkül is elláthatóak voltak. Ez a körülmény a kárenyhítési kötelezettsége körében nem értékelhető a terhér
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2012. október 9-től sterilizáló munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Szeptember 15-én a munkáltató arról tájékoztatta, hogy a Humánpolitikai és Munkaügyi Osztály nyilvántartása szerint a levél keletkezésének napjáig a koronavírus elleni védőoltást nem vette fel, illetve a beoltottság tényét nem igazolta. Felhívta ennek 15 napon belüli pótlására.
[2] A felperes 2021. szeptember 20. és október 10. között keresőképtelen állományban volt. 2021. szeptember 25-én jobb keze má...
BH 2025.2.45 Az oltás felvétele érdekében a jogalkotó direkt kényszerítést nem alkalmazott, a munkavállalóknak adott munkavégzési területen - bár súlyos jogkövetkezményekkel kellett szembenézniük - volt választási lehetőségük abban a tekintetben, hogy felveszik-e az oltást. A felperes egészségügyi önrendelkezési jogával élve nem oltatta be magát, így csak azokban a munkakörökben volt alkalmazható, amelyek az oltás nélkül is elláthatóak voltak. Ez a körülmény a kárenyhítési kötelezettsége körében nem értékelhető a terhére [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 172. § (1) bek. b) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2012. október 9-től sterilizáló munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Szeptember 15-én a munkáltató arról tájékoztatta, hogy a Humánpolitikai és Munkaügyi Osztály nyilvántartása szerint a levél keletkezésének napjáig a koronavírus elleni védőoltást nem vette fel, illetve a beoltottság tényét nem igazolta. Felhívta ennek 15 napon belüli pótlására.[2] A felperes 2021. szeptember 20. és október 10. között keresőképtelen állományban volt. 2021. szeptember 25-én jobb keze második ujját megvágta, ezért Tetanusz oltásban részesült. Ezt követően belázasodott, amiről értesítette az alperes HR Osztályát, illetve az igazgatót, továbbá tájékoztatta arról, hogy a foglalkozás-egészségügyi szakorvos szerint két hónapon keresztül Covid-19 oltást nem kaphat.
[3] Az alperes főigazgatójának megkeresésére a foglalkozás-egészségügyi szakorvos 2021. október 12-én tájékoztatta az alperest arról, hogy "hozzáértők" szerint a védőoltás a felperesnek beadható, mivel az injekciónak nem volt olyan reakciója, amely miatt az ellenjavalt lenne. A felperes 2021. október 13-án megjelent a HR Osztályon, ahol tájékoztatták, hogy a foglalkozás-egészségügyi szakorvos véleménye szerint beoltható. Felperes ezt nem fogadta el, a Tetanusz injekcióra hivatkozott.
[4] Az alperes 2021. október 13-án közölt azonnali hatályú felmondással a felperes egészségügyi szolgálati jogviszonyát 2021. október 1. napjával megszüntette. Azzal indokolta intézkedését, hogy a felperes védőoltás felvételi kötelezettségét elmulasztotta.
[5] A felperes egészségügyi szolgálati jogviszonyának megszüntetését követően 2021. október 14-től álláskeresési járadékban, majd nyugdíj előtti álláskeresési segélyben részesült. A Járási Hivatal közvetítésével, és önállóan is megkísérelt olyan munkáltatónál elhelyezkedni, ahol az oltás felvétele nem volt foglalkoztatási feltétel. 2022. október 1-jével létesített munkaviszonyt, a Covid-19 vírussal szemben védőoltást ezt követően sem vette fel.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[6] A felperes módosított kereseti kérelmében a jogviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel 2 390 920 forint elmaradt jövedelem címén járó kártérítést kért kamataival, továbbá 896 100 forint végkielégítést ugyancsak kamattal terhelten.[7] Érvelése szerint munkaviszonya megszüntetésére keresőképtelensége ideje alatt került sor, az alperes nem biztosította számára a védőoltás utólagos felvételét. Hivatkozott a koronavírus elleni védőoltás kötelező igénybevételéről szóló 449/2021. (VII. 29.) Kormányrendelet (továbbiakban: Korm.rendelet) 1. § (13) bekezdésében foglaltakra.
[8] Érvelése szerint jogviszonyának megszüntetése azért is jogellenes, mert arra 2021. október 1-jével került sor, ennek ellenére az iratot csak október 13-án adták át részére.
[9] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint a Korm.rendelet valamennyi egészségügyi dolgozóra a 2021. szeptember 15-i határidőt állapította meg az oltás felvételének végső idejéül, ezt követően nem a Korm.rendelet, hanem a munkáltató írta elő az érintett egészségügyi dolgozók részére azt.
[10] Az alperes szerint kizárólag a Korm.rendelet 1. § (5) bekezdésében foglalt orvosi szakvélemény alapján mentesülhetett a foglalkoztatott, a keresőképtelen állomány nem adott alapot arra, hogy munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés megszűnését követő 30 nap után vegye fel a védőoltást. Az alperes hivatkozott a 3537/2021. (XII. 22.) AB határozat [64] bekezdésére.
[11] Az alperes a kereseti kérelmet összegszerűségében annyiban vitatta, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, mivel a védőoltást jogviszonyának megszüntetése után sem vette fel, ezért utasították el jelentkezését több munkáltatónál.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélete
[12] A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest 2 390 920 forint elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés és annak kamata, valamint 896 100 forint végkielégítés és kamata megfizetésére.[13] Az elsőfokú bíróság ítéletében hivatkozott a 449/2021. (VII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 1. § (3), (4), (5), (8), (9), (10) és (13) bekezdésében foglaltakra, valamint az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény 1. § (9) bekezdésére, illetve a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 82. §-ában rögzítettekre.
[14] A bíróságnak a perben abban a kérdésben kellett határoznia, hogy a Rendelet 1. § (13) bekezdés rendelkezése alapján a felperes oltási kötelezettsége meghosszabbodott-e a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség teljesítése alóli mentesülés megszűnését követő 30 napig.
[15] A felperes 2021. szeptember 20. és október 10. között keresőképtelen állományban volt, azaz mentesült rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. A mentesülésnek a Rendelet 1. § (3) bekezdése szerint 2021. szeptember 15. napjában meghatározott határidőn belül kellett bekövetkeznie, vagy a munkáltató felhívásától számított 15 napon belüli mentesülés alapozhatta meg az oltási kötelezettség kitolódását.
[16] A bíróság megállapította, hogy a Rendelet 1. § (13) bekezdése alapján - figyelemmel arra, hogy a felperes a munkáltatói felhívástól számított 15 napon belül, 2021. szeptember 20-án keresőképtelen állományba került, amely időtartam alatt rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége szünetelt - csak ennek megszűnését követő 30 napon belül volt köteles a koronavírus elleni védőoltást felvenni. Mivel a felmondás indokának a felmondás közlésekor kell fennállnia a jogvita elbírálása szempontjából nem volt jelentősége annak, hogy a felperes később beoltatta-e magát.
[17] A rendkívüli felmondás nem lehet visszaható hatályú, a következetes ítélkezési gyakorlat szerint azonban ez az intézkedést nem teszi jogellenessé, csupán azzal jár, hogy a munkaviszony megszűnése időpontjának a rendkívüli felmondás közlését kell tekinteni.
[18] A felperes a jogviszonya megszűnését követően haladéktalanul bejelentkezett az Állami Foglalkoztatási Hatósághoz, álláskeresési járadékot, majd nyugdíj előtti segélyt igényelt, továbbá álláskeresőként regisztráltatta magát. Igazolta, hogy több álláshelyre is pályázott, azonban álláskeresése nem vezetett eredményre. A bíróság nem osztotta alperes álláspontját, mely szerint a felperes terhére értékelendő, hogy nem oltatta be magát, így szakmájában nem tudott elhelyezkedni. Felperesnek jogában állt eldönteni, hogy a védőoltást beadatja-e a jogviszonya megszüntetésén felül, ehhez egyéb hátrányos jogkövetkezmény nem fűződhet. A munkaviszony jogellenes megszüntetésekor a munkáltató mint károkozó terhére esik annak bizonyítása, hogy a kár vagy annak egy része azért nem illeti meg a munkavállalót, mert kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget (Mfv.II.10.183/2015.). Az elhelyezkedési lehetőségekre vonatkozó konkrét tényállítások és azok bizonyítása hiányában a kárenyhítési kötelezettség nem volt megállapítható.
[19] A kárenyhítési kötelezettség körében tett nyilatkozaton felül az alperes a kereset összegszerűségét nem vitatta, ezért a bíróság az Mt. 82. § (1)-(3) bekezdése szerint a kereseti kérelem szerinti összegben marasztalta az alperest.
[20] Az alperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította.
[21] A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelme alapján közbenső ítéletet hozott, mellyel az ítélőtábla ítéletét hatályon kívül helyezte és a törvényszék ítéletét a jogellenes jogviszony megszüntetés megállapítása körében helybenhagyta. Az összegszerűséget illetően a másodfokú bíróságot a fellebbezés elbírálására utasította a Pp. 424. § (3) bekezdése szerint.
[22] A megismételt eljárásban az ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperest megillető elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés összegét 460 115 forintra leszállította késedelmi kamatával együtt.
[23] A jogerős ítélet szerint a Kúria közbenső ítéletével az alperes felmentésének jogellenességét megállapította, az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a részében hatályában fenntartotta. A másodfokú bíróság erre figyelemmel arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság az Mt. 82. § (3) bekezdését helyesen alkalmazta, és marasztalta az alperest 3 havi végkielégítés jogcímén 896 100 forintban.
[24] A másodfokú bíróság megállapította a felperes 2022. május 5-i tárgyaláson tett nyilatkozatára figyelemmel, hogy a felperes 2022 január elején képzettségének megfelelő munkakörben jogviszonyt létesíthetett volna, amennyiben a Korm.rendelet 1. §-a szerinti foglalkoztatási feltételeket teljesíti, a védőoltást felveszi. A felperes 2022 januárjában az álláskeresési feltételeket módosította, olyan munkahelyre való kiközvetítését kérte, ahol a védőoltás felvétele nem volt alkalmazási követelmény. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes ezzel a magatartásával nem tett meg mindent a tőle elvárható mértékben az Mt. 172. § (1) bekezdés b) pontja szerinti kárenyhítési kötelezettségének teljesítése során. Az egészségügyi szakképzettséggel és ezen a területen nagy gyakorlattal rendelkező felperestől ugyanis a kárenyhítés tekintetében elvárható volt, hogy a szakképzettségének megfelelő, magasabb jövedelmet biztosító munkakörben kíséreljen meg elhelyezkedni. A felperes azzal, hogy csak a védőoltás felvételét nem igénylő álláshelyekre való kiközvetítést vállalta egyidejűleg kizárta annak a lehetőségét, hogy a szakképzettségének megfelelő álláshelyen tudjon munkába állni. A felperes az eljárás során a 2021. szeptember 25-én kapott Tetanusz oltást követő lázas állapotán kívül nem adott elő olyan tényt, ami mentességet jelentett volna a védőoltás felvétele alól.
[25] A felperes a veszélyhelyzet időszakában egészségügyi dolgozóként az alkalmazási feltételt nem teljesítette, saját elhelyezkedési lehetőségét beszűkítette, és 2022 januártól az oltás alóli mentességre nem hivatkozott. A veszélyhelyzet időszakában a felperestől a kárenyhítési kötelezettség körében elvárható volt, hogy az egészségügyi szakképzettségének megfelelő elhelyezkedési lehetőségeket ne utasítsa vissza. A felperes azzal a magatartásával, hogy 2022 januártól a saját képzettségének megfelelő munkakörökbe a kiközvetítését nem fogadta el, kárenyhítési kötelezettségét megszegte. A felperest megillette a döntés, hogy a védőoltást fel kívánja venni vagy sem, de ez azzal a következménnyel járt, hogy a szakképzettségének megfelelő egészségügyi munkakörben a veszélyhelyzet időszakában nem helyezkedhetett el.
[26] A másodfokú bíróság számítása szerint az Mt. 82. § (2) bekezdésére figyelemmel a felperesnek a keresőképtelenségét követően 2021. október 1-jétől 2022. január 4-ig 923 255 forint volt az elmaradt jövedelme, amibe be kell számítani megtérült jövedelemként a 463 140 forint álláskeresési járadékot. Így 460 115 forint kártérítés mint elmaradt jövedelem illeti meg kamataival együtt.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[27] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerő ítélet részbeni hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.[28] Álláspontja szerint téves a jogerős döntésnek azon megállapítása, miszerint a felperes azzal, hogy csak a védőoltás felvételét nem igénylő álláshelyek kiközvetítését vállalta, egyidejűleg kizárta annak lehetőségét is, hogy a szakképzettségének megfelelő álláshelyen tudjon elhelyezkedni.
[29] Az Mt. 172. § (1) bekezdés b) pontja szerint a kártérítésből le kell vonni azt, amit a jogosult megkeresett, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna.
[30] A kárenyhítési kötelezettség megítélésekor figyelembe kell venni a munkavállaló személyi körülményeit, életkorát, egészségi állapotát, családi és munkahelyi körülményeit (Kúria Mfv.I.10.036/2019/7.). Ebben a körben értékelendők a saját elvárásai is, amikor a képzettségének, végzettségének és szakmai igényének megfelelő munkahelyet és munkakört keres, amelyre a munkáltató jogellenes intézkedését követően kényszerült.
[31] A felperes jogviszonya megszüntetését követően haladéktalanul jelentkezett az Állami Foglalkoztatási Hatósághoz, álláskeresési járadékot, majd nyugdíj előtti segélyt igényelt, továbbá álláskeresőként regisztráltatta magát. A felperes igazolta, hogy több álláshelyre is pályázott, azonban álláskeresése nem vezetett eredményre. A felperes a saját helyzetében a kárenyhítés körében megtett mindent, ami tőle elvárható lett volna.
[32] A felperesnek jogában állt eldönteni, hogy a koronavírus elleni védőoltást beadatja-e, a jogviszonya megszüntetésén felül ehhez egyéb hátrányos jogkövetkezmény - jogszabályi rendelkezés hiányában - nem fűződhetett. Ennek megfelelő a jogerős ítélet sérti az Mt. 82. § (1) bekezdésében és az Mt. 172. § (1) bekezdése b) pontjában foglaltakat.
[33] Az alperes az elsőfokú eljárás során a felperes kereseti kérelmének összegszerűségét nem vitatta még a kártérítési igény tekintetében sem. Ez az összegszerűség tekintetében elismerő nyilatkozatnak tekinthető, amit az alperes az eljárás során nem változtatott meg. Az alperes fellebbezésében a törvényszék ítéletének megváltoztatását kérte, indoka kizárólag az elsőfokú ítélet jogalapját érintette, az összegszerűséget nem. A másodfokú bíróság ítéletével túlterjeszkedett a Pp. 370. § (1) bekezdése szerinti fellebbezési korláton, így döntése jogszabályba ütköző.
[34] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[35] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.[36] A Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az ott előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálhatta felül (Pp. 413. § (1) bekezdés, Pp. 423. § (1) bekezdés).
[37] A Kúria közbenső ítéletével megállapította a felmentés jogellenességét, az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a részében helybenhagyta, a kereset összegszerűségét illetően pedig a másodfokú bíróságot a fellebbezés elbírálására utasította.
[38] Alapatlanul állította a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a fellebbezési korláton, mivel érvelése szerint a fellebbezés kizárólag a jogalapot támadta, az összegszerűséget nem. Ezzel szemben az alperes mindvégig állította, hogy a kárenyhítési kötelezettség megsértésére figyelemmel a kártérítés mértéke nem fogadható el, így a másodfokú bíróságnak ezt vizsgálnia kellett (Pp. 370. § (1) bekezdés).
[39] A megismételt eljárásban a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az Mt. 82. § (3) bekezdését helyesen alkalmazta, és kötelezte az alperest három havi végkielégítés jogcímén 896 100 forint megfizetésére. Ezen ítéleti döntést a felek nem támadták, így jelen eljárásnak sem képezhette tárgyát, csak úgy, mint a másodfokú bíróság által jogerősen megítélt 460 115 forint elmaradt jövedelem.
[40] A felperes felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként az Mt. 82. § (1) bekezdésére és az Mt. 172. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozott állítva, hogy kárenyhítési kötelezettségének eleget tett, az ezzel ellentétes jogerős ítéleti döntés jogszabálysértő.
[41] A felek által nem vitatott tényállás szerint a felperes egészségügyi szolgálati jogviszonyának megszüntetését követően 2021. október 14-től álláskeresési járadékban, majd 2022. január 12-től nyugdíj előtti álláskeresési segélyben részesült.
[42] A Járási Hivatal 2022 januárjában kiközvetítette a felperest az ápoló, szakápoló munkakörbe, 2022 áprilisában Családorvosi Kft-hez háziorvosi asszisztens munkakörbe, míg 2022 augusztusába a Szociális Otthonba szociális gondozó munkakörbe.
[43] Ezen túlmenően a felperes saját maga is megkísérelt elhelyezkedni. A Fogyatékosok Otthonában a felperest az oltás hiányában nem tudták alkalmazni, míg egy Kft-nél meghirdetett munkaköröket más munkavállalókkal töltötték be. Egy óvodába 2021 októberében és 2022 áprilisában is jelentkezett a felperes, amit helyhiány miatt nem fogadtak el. 2022 júniusában egy áruházban próbált elhelyezkedni munkavégzés céljából. Végül 2022. október 1-jével létesített munkaviszonyt, ahol az alperesnél elért jövedelméhez képest magasabb összegű díjazásban részesült.
[44] Fentiek alapján egyértelműen arra a következtetésre lehetett jutni, hogy a felperes - bár a Covid-19 vírussal szembeni védőoltást nem vette fel - több helyen, hosszabb időn keresztül megkísérelte az elhelyezkedést.
[45] Az oltás felvétele érdekében a jogalkotó direkt kényszerítést nem alkalmazott, a munkavállalóknak adott munkavégzési területen - bár súlyos jogkövetkezményekkel kellett szembenézniük - volt választási lehetőségük abban a tekintetben, hogy felveszik-e az oltást. A felperes egészségügyi önrendelkezési jogával élve nem oltatta be magát, így csak azon munkakörökben volt alkalmazható, amelyek az oltás nélkül is elláthatóak voltak.
[46] A 3128/2022. (IV. 1.) AB határozat [154] pontjában rögzítette, hogy jogszabály bizonyos munkakörök vonatkozásában alkalmazási, illetve foglalkoztatási feltételként írja elő a védőoltás felvételét. Eszerint "nyilvánvaló, hogy minden alkalmazási feltétel korlátozza azokat a lehetséges munkaköröket, amelyeket egy munkavállaló betölthet. Nincs azonban szó arról, hogy az adott esetben az indítványozónak ne lenne módja más kereső foglalkozást választani, olyan munkakört betölteni, ahol megfelelő jövedelemhez juthat.".
[47] Minderre figyelemmel a felperes nem volt köteles még a veszélyhelyzet időszakában sem egészségügyi dolgozóként elhelyezkedni, egészségügyi szakképzettségének megfelelő munkakört keresni. Ugyanakkor megállapítható volt, hogy a jogviszony jogellenes megszüntetését követően álláskeresési járadékot, illetve nyugdíj előtti álláskeresési segélyt igényelt, amiben részesült is, az állami foglalkoztatási szervvel együttműködött, aktívan saját maga is állást keresett, így a kárenyhítési kötelezettségének eleget tett (Mfv.IV.10.116/2023/5.). Új munkaviszony létesítésére irányuló szándéka mindvégig fennállt, önmagában pedig az, hogy a Covid-19 vírus elleni oltás felvételének hiányában csak bizonyos munkakörök ellátására volt lehetősége, a jogellenes magatartást tanúsító alperes kártérítésfizetési kötelezettségének mérséklésére nem teremhetett alapot.
[48] Mindebből következően arra a következtetésre kellett jutni, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének eleget tett, a keresetében megjelölt elmaradt jövedelem címén járó kártérítés összege pedig megalapozott volt, azt az alperes is csak a kárenyhítés körében vitatta.
[49] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a másodfokú bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a keresetet az elmaradt jövedelem címén megítélt 460 115 forint kártérítést meghaladóan elutasító rendelkezést a perköltségre és illetékfizetésre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján.
(Kúria Mfv.II.10.091/2024/4.)