adozona.hu
BH 2025.2.44
BH 2025.2.44
A Brüsszel Ia. Rendelet 7. cikk 2. pontjának alkalmazhatósága szempontjából olyan vállalatcsoport esetén, ahol az egyes leányvállalatok székhelye az Európai Gazdasági Térség (EGT) különböző tagállamában található, a versenyjogi jogsértésre alapított kártérítési perben "a hely, ahol a káresemény bekövetkezett" fogalma nem terjed ki azon anyavállalat székhelyére, amely kártérítési keresetet indít a harmadik személy EUMSZ 101. cikkbe ütköző versenyellenes magatartása következtében kizárólag a leányvállalatainá
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az Európai Bizottság 2016. június 19-én elfogadott, AT.39824 számú versenyügyben hozott jogerős határozatában megállapította, hogy az alperes több más vállalkozással együtt 1997. január 17-én kezdődő és 2011. január 18-ig tartó időszakban kartellt valósított meg, amikor az Európai Gazdasági Térségben a közepes és nehéz tehergépkocsikra vonatkozó bruttó listaárak szintjét összehangolta, ezzel folytatólagos módon megsértve az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) ...
BH 2025.2.44 A Brüsszel Ia. Rendelet 7. cikk 2. pontjának alkalmazhatósága szempontjából olyan vállalatcsoport esetén, ahol az egyes leányvállalatok székhelye az Európai Gazdasági Térség (EGT) különböző tagállamában található, a versenyjogi jogsértésre alapított kártérítési perben "a hely, ahol a káresemény bekövetkezett" fogalma nem terjed ki azon anyavállalat székhelyére, amely kártérítési keresetet indít a harmadik személy EUMSZ 101. cikkbe ütköző versenyellenes magatartása következtében kizárólag a leányvállalatainál bekövetkezett károk megtérítése iránt, még akkor sem, ha azt állítják, hogy ez az anyavállalat és e leányvállalatok egy gazdasági egységet képeznek [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 240. § (1) bek. b) pont, 342. §; 1215/2012/EU számú rendelet (Brüsszel Ia. Rendelet) 7. cikk 2. pont, EUB C-425/22. számú ítélet].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az Európai Bizottság 2016. június 19-én elfogadott, AT.39824 számú versenyügyben hozott jogerős határozatában megállapította, hogy az alperes több más vállalkozással együtt 1997. január 17-én kezdődő és 2011. január 18-ig tartó időszakban kartellt valósított meg, amikor az Európai Gazdasági Térségben a közepes és nehéz tehergépkocsikra vonatkozó bruttó listaárak szintjét összehangolta, ezzel folytatólagos módon megsértve az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 101. cikkében és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53. cikkében foglalt tilalmakat.[2] A felperes egy Magyarországon székhellyel rendelkező vállalkozás, amely több, különböző tagállamokban letelepedett leányvállalat felett rendelkezik irányítást megalapozó részesedésekkel, a tagvállalkozások végső irányítója. A felperes leányvállalatai az Európai Bizottság hivatkozott határozatában megállapított jogsértés időszaka alatt összesen 71 kamiont vásároltak vagy lízingeltek különböző tagállamokban, közvetve az alperestől.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A felperes keresetében 530 851 euró és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest kártérítés jogcímén arra hivatkozással, hogy olyan mértékű kár érte, amely megfelel azon többletköltségnek, amelyet a leányvállalatai a Bizottság által megállapított versenyellenes magatartás miatt jogalap nélkül kifizettek. Előadta, hogy az irányítása alá tartozó tagvállalkozásokkal egy gazdasági egységet képez, amelyre tekintettel végső károsultként jogosult érvényesíteni a kartell folytán elszenvedett károk megtérítése iránti igényét. A magyar bíróság joghatóságát az Európai Parlament és a Tanács polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2012. december 12-i 1215/2012/EU számú rendeletének (a továbbiakban: Brüsszel Ia. Rendelet) 7. cikk 2. pontjára, a káresemény bekövetkezésének helyére alapította. Álláspontja szerint a káresemény bekövetkezése helyének - hivatkozva egyebek mellett az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) 2019. július 29-i C-451/18. számú Tibor-Trans ügyben hozott ítéletre (EU:C:2019:635., a továbbiakban: Tibor-Trans ítélet) is - az tekintendő, ahol a kárt szenvedett felperes székhelye, gazdasági tevékenységének, vagyoni érdekeltségeinek központja található.[4] Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen joghatósági kifogást terjesztett elő. Érvelése szerint a Brüsszel Ia. Rendelet 4. cikk (1) bekezdése értelmében az alperes abban az államban perelhető, amelyben a székhelye található, a felperes pedig nem bizonyította a különös joghatósági ok meglétét. A felperes által megjelölt Brüsszel Ia. Rendelet 7. cikk 2. pontja nem alapozza meg a magyar bíróság joghatóságát, mivel a joghatóságot megalapozó kárként csak a károkozó cselekmény közvetlen károsultjánál fellépő kár vehető figyelembe. A felperes egyetlen, a kartellel érintett tehergépjárművet sem vásárolt. A közvetlen károsult által elszenvedett kár közvetett következményeként más, további károsultaknál keletkezett károk nem adnak alapot a joghatóság megállapítására. A perbeli esetben a közvetlen károsultak a felperes leányvállalatai. A felperes ugyanis tévesen értelmezi a gazdasági egység fogalmát. Ez az elv nem a polgári jogi (kártérítési) igényt érvényesítő tagvállalkozások gazdasági egységét rögzíti, hanem a versenyhatóságok által a versenyhatósági eljárás során alkalmazott versenyjogi felelősségi kérdés, ezért abból nem vezethető le, hogy az anyavállalat a leányvállalatainál felmerült kárt közvetlenül és egységesen érvényesíthetné.
Az első- és a másodfokú végzés
[5] Az elsőfokú bíróság végzésével az eljárást a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 240. § (1) bekezdés b) pontja és bb) alpontja alapján hivatalból megszüntette. Határozatának indokolásában rámutatott arra, hogy a Brüsszel Ia. Rendelet 7. cikkének 2. pontjában foglalt különös joghatósági ok fennállását az EUB irányadó gyakorlata szerint megszorítóan kell értelmezni, azt csak különösen szoros kapcsolat fennállása esetén lehet megállapítani. Kiemelte, hogy a káresemény fogalma a károkozó magatartás és a kár bekövetkezése közötti kapcsolat vonatkozásában értelmezendő, ennek megfelelően a káresemény helye magában foglalja egyrészt azt a helyet, ahol a kár bekövetkezett, másrészt azt a helyet, ahol a kárt okozó esemény bekövetkezett, ezért a felperes választásától függően az alperes perelhető mind az egyik, mind a másik hely szerinti bíróság előtt. Kartell esetén a kárt okozó esemény helye jellemzően nem állapítható meg, ezért azt kell vizsgálni, hogy Magyarország azonosítható-e a kár bekövetkeztének helyeként.[6] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a felperes tényállítása szerint a kára pénzügyi kár formájában jelentkezett. Jelen ügyben - az eltérő tényállása miatt - nem tekintette irányadónak az EUB C-168/02. számú ügyben hozott döntését (2004. június 10-i Kornhofer ítélet, EU:C:2004:364), valamint a jogsérelem azonos jellege ellenére a Tibor-Trans ügyben levezett okfejtést sem. Az utóbbi döntést amiatt nem alkalmazta, mert attól eltérően a perbeli tényállás szerint nem a felperes, hanem többségében más uniós tagállamban székhellyel rendelkező leányvállalatai voltak a kamionok beszerzői, így a torzított árazás tényleges károsultjai.
[7] Kifejtette, az EUB a C-352/13. számú határozatában (2015. május 21-i CDC Hydrogen Peroxide ítélet, EU:C:2015:335; a továbbiakban: CDC ítélet) rámutatott arra, hogy meg kell különböztetni a károkozó eseményből közvetlenül fakadó első kárt és a további hátrányos következményeket. Csak az előtt a bíróság előtt lehet eljárást kezdeményezni, amelynek illetékességi területén a releváns kapcsoló tényező található. Ennek megfelelően az a hely minősül a kár bekövetkezése helyének, ahol az állítólagos kár ténylegesen - közvetlenül - megvalósult. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes - a CDC ügyhöz hasonlóan - nem közvetlen károsultként érvényesít kártérítési igényt, hanem a vállalatcsoport irányító tagjaként, ezért a CDC ítéletben kifejtett indokok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a joghatóság szempontjából releváns kapcsoló tényező a kamionok leányvállalatok általi beszerzése. A felperes mint a vállalatcsoport irányító tagjának székhelye megfelelő kapcsoló tényező hiányában nem teremt kellően szoros kapcsolatot a perbeli jogvita és a bíróság között, ezért a felperes székhelye nem alapozza meg a magyar a bíróság joghatóságát.
[8] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott az EUB ítéleteire a káresemény bekövetkezésének helye értelmezésével és ezáltal a joghatóság hiányával összefüggésben. Utalt továbbá az EUB C-220/88. számú ítéletében (1990. január 11-i Dumez és társai ítélet, EU:C:1990:8) adott iránymutatásra, amely szerint a káresemény bekövetkezésének helye a károkozó esemény és annak eredménye kontextusában értelmezendő, arra a helyre vonatkozik, ahol a kár ténylegesen bekövetkezett, illetőleg ahol a káresemény a közvetlen káros hatásait a károsult tekintetében kiváltotta.
[9] A másodfokú bíróság - kiegészítve az elsőfokú bíróság indokait - rámutatott arra, hogy az "egyetlen gazdasági egység" elve nem minősül olyan kapcsolóelvnek, amely a Brüsszel Ia. Rendelet 7. cikk 2. pontja alapján megalapozná a magyar bíróság joghatóságát. Ez az elv ugyanis az EUB joggyakorlata szerint kizárólag a versenyjogi jogsértésért való felelősség megállapítása érdekében alkalmazható a károsult vonatkozásában, megfordítva nem értelmezhető. A joghatóság megállapítása szempontjából ezért a vállalkozás fogalmának és a felperes által hivatkozott "egyetlen gazdasági egység" elvének nincs jelentősége, a joghatóság kérdését az nem befolyásolja, hogy a károsult felett melyik jogalanynak van irányítási joga.
[10] A másodfokú bíróság a fellebbezésben írtakra figyelemmel hangsúlyozta, hogy a pergazdaságossági és hatékonysági érdek sem vehető figyelembe, mivel kifejezetten ezek ellenében hat az, hogy a magyar bíróság eljárása nagyobbrészt Magyarországon kívüli székhelyű társaságok Magyarországon kívül gépjárművekre megkötött szerződéseivel kapcsolatos kártérítési igény érvényesítésére vonatkozna. Önmagában a pergazdaságossági és hatékonysági érdek az adott bíróság joghatóságának a megállapításához egyébként sem elég.
[11] A másodfokú bíróság nem osztotta a felperes fellebbezésben kifejtett arra vonatkozó álláspontját sem, hogy önmagában az is megalapozza a magyar bíróság joghatóságát, hogy a kamionkartell egyértelműen hatással volt a magyar piacra. Rámutatott, a Pp. 342. §-a értelmében az elsőfokú bíróság kötve van a felperes által a joghatóság tekintetében előadott tényállításokhoz és jogi érveléshez, a felperes a keresetlevelében pedig nem a magyarországi beszerzésekre hivatkozva állította a magyar bíróság joghatóságát.
[12] A másodfokú bíróság elutasította a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét. Megítélése szerint az EUB számos, a perben is irányadónak tekintendő döntésében már állást foglalt a Brüsszel Ia. Rendelet 7. cikk 2. pontja szerinti különös joghatósági ok tekintetében felmerülő értelmezési kérdésekben. Az EUB különösen a CDC és a Tibor-Trans ítéletekben részletesen ismertette a jogellenes kartellmegállapodásokból származó károk természetét, a káresemény bekövetkezésének helyét és a bíróságok eljárási jogosultságát megalapozó kapcsoló tényezőket. E döntések a joghatóság kérdésében jelen ügyben is kellő iránymutatást adtak, ezért nem indokolt előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A jogerős végzés ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, egyben a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is. Felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés elsőfokú végzésre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a magyar bíróságok joghatóságának megállapítását, valamint erre figyelemmel az elsőfokú bíróság utasítását kérte a keresete érdemi elbírálására; másodlagosan az elsőfokú bíróság, míg harmadlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Állította, hogy a jogerős végzés a Brüsszel Ia. Rendelet téves értelmezésén alapul, valamint sérti a Pp. 130. § (3) bekezdését és 342. §-át.[14] Érvelése szerint a másodfokú bíróság helytelen jogértelmezéssel rekesztette ki a joghatóság vizsgálatának köréből az "egyetlen gazdasági egység" fogalmát arra hivatkozással, hogy e doktrína nem érinti a joghatóság kérdését. Álláspontja szerint ő mint vállalkozás (és károsult leányvállalatai) "egyetlen gazdasági egységként" való értékelése egyben közvetlen kapcsoló pontot is jelent, amely a kár bekövetkezése helyének és annak hatásának megítélését, így a joghatóság kérdését is érdemben befolyásolja, különösen a Tibor-Trans ügy fényében. E mellett az EUB a C-724/17. számú ügyben (2014. március 14-i Skanska ítélet, EU:C:2019:204) egyértelműen beemelte a joghatósági szabályok értékelési körébe a versenyjogi vállalkozás fogalmát is azzal, hogy a kártérítési keresetet megindító félre is kiterjesztette az egységes vállalkozás fogalmat, amely a teljes cégcsoportot magában foglalja.
[15] A felperes hivatkozott arra is, hogy az EUB a Sumal ügyben C-882/19. számon folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárásban a főtanácsnoki vélemény tovább értelmezte a gazdasági egység fogalmát. E szerint nem csupán a versenyhatósági határozatban marasztalt anyavállalat, hanem - gazdasági egység lévén - a leányvállalat ellen is megindítható magánjogi kártérítési per. Hangsúlyozta, hogy a versenyjogi jogsértéseken alapuló kártérítések esetében a vállalkozás, illetve az "egyetlen gazdasági egység" terminológiája az 1/2003/EK rendelet szerinti tartalommal bírnak valamennyi jogkérdés megítélése során, amely általános szabály alól nincs lehetőség a joghatóság kérdését kivételként kezelni.
[16] A felperes kifejtette, hogy az EUB a C-30/20. számú (2021. július 15-i Volvo és társai ítélet, EU:C:2021:604RH; a továbbiakban: Volvo és társai ítélet) megerősítette a Tibor-Trans ítélet azon jogértelmezését, amely szerint a Bizottság kamionkartell ügyben hozott határozatából az következik, hogy az állítólagos kárt okozó, az EUMSZ 101. cikkbe ütköző jogsértés az EGT egész piacára kiterjedt, tehát a verseny torzulását eredményezte e piacon. Ilyen körülmények között úgy kell tekinteni, hogy a Brüsszel Ia. Rendelet 7. cikke 2. pontjának alkalmazásában a kár bekövetkezésének helye ezen a piacon található. A Bizottság a jogsértés szempontjából földrajzi piacként tehát az egész EGT területét határozta meg, amely valamennyi jelen per tárgyát képező követelés helyét egységesen magában foglalta. Ezért európai károkozásról beszélhetünk, amelynek érvényesítése során funkciójukat vesztik a kár bekövetkezésének helyéhez kapcsolódó hagyományos joghatósági szempontok. A Volvo és társai és a Tibor-Trans ítéletekben foglaltak összeolvasásával ugyanis az EUB közvetlen joghatóságot teremtett meg Magyarország tekintetében a kár bekövetkezésének helyeként a kamionkartell ügyben. Így nincs jelentősége annak, hogy az EGT-n belüli beszerzések pontosan melyik tagállamban történtek, valamint e joghatósági ok a közvetlen szerződéses jogviszonyt sem követeli meg az alperes és a felperes között. Ezért annak sincs jelentősége, hogy az érintett piacon belül hol történt a vásárlás, hiszen mindenhol azonosan torzított árak jelentkeztek.
[17] A felperes kifejtette, hogy a Tibor-Trans ítéletből a joghatóság kapcsán egy hármas kritériumot megkövetelő teszt olvasható ki a káresemény bekövetkezése helyének megítéléséhez: a jogsértés az EUMSZ 101. cikkén alapul; a jogsértéssel érintett piac helye magában foglalja az adott tagállam területét; és a károsult állítása szerint a kár az adott helyen következett vagy következhetett be. E hármas kritériumrendszer a jelen esetben teljesült, így a magyar bíróságok joghatósága közvetlenül megállapítható a Brüsszel Ia. Rendelet 7. cikk 2. pontja értelmében.
[18] A felperes előadása szerint a Volvo és társai ügyben ugyanakkor az EUB a Tibor-Trans ügy tapasztalataiból kiindulva nyilvánvalóvá tette azt is, hogy Brüsszel Ia. Rendelet és az EUMSZ összeolvasásával a joghatóságot az érintett piacon belül megalapozhatja a vállalkozás székhelye, amennyiben több helyen történtek a jogsértéssel érintett termékek vásárlásai. Az EUB szerint a joghatóság megítélésekor nem lehet különbséget tenni az érintett piacon belüli többes beszerzések esetén.
[19] A felperes vitatta a másodfokú bíróságnak azt a megállapítását is, hogy a magyar bíróság eljárása Magyarországon kívüli székhelyű jogalanyok Magyarországon kívül megkötött és teljesített gépjárműbeszerzésre vonatkozó szerződései folytán felmerült károk esetében nem eredményez hatékony eljárásszervezést, sőt kifejezetten ennek ellenében hat. Vitatta a másodfokú bíróságnak a CDC ítélettel kapcsolatos indokolását is.
[20] A felperes sérelmezte a másodfokú bíróságnak a Pp. 342. §-val kapcsolatos jogi álláspontját, amely szerint a keresetlevelében nem a magyarországi beszerzésekre hivatkozva állította a magyar bíróság joghatóságát. Kifejtette, hogy a kamionkartell egyértelmű hatása a magyar piacra önmagában megalapozza a magyar bíróságok joghatóságát, amely piacon a felperes gazdasági egységének központja található.
[21] A felülvizsgálati álláspontja szerint a jogerős végzés amiatt is jogszabálysértő, mivel a másodfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének megtagadása során. Fenntartotta az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmét a Brüsszel Ia. Rendelet 7. cikk 2. pontjának értelmezése tárgyában.
[22] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályban fenntartását és az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti indítvány elutasítását kérte.
[23] Kifejtette, helyesen járt el a másodfokú bíróság azzal, hogy nem értékelte a Magyarországon történt beszerzések tényét, figyelemmel a Pp. 342. §-ára.
Az EUB C-425/22. számú ítélete
[24] A Kúria az EUB előzetes döntéshozatali eljárásának szükségességére tekintettel a felülvizsgálatot engedélyezte [Pp. 409. § (2) bekezdés c) pont], és a Gfv.VI.30.279/2021/13. számú végzésével kezdeményezte az EUB előzetes döntéshozatali eljárását, annak befejezéséig a felülvizsgálati eljárást felfüggesztette.[25] Az EUB a 2024. július 4-én kihirdetett C-425/22. számú ítéletében (2024. július 4-i MOL ítélet, EU:C:2024:578; a továbbiakban MOL ítélet) a következő választ adta: a Brüsszel Ia. rendelet 7. cikk 2. pontját akként kell értelmezni, hogy "a hely, ahol a káresemény bekövetkezett" fogalma nem terjed ki azon anyavállalat székhelyére, amely kártérítési keresetet indít a harmadik személy EUMSZ 101. cikkbe ütköző versenyellenes magatartása következtében kizárólag a leányvállalatainál bekövetkezett károk megtérítése iránt, még akkor sem, ha azt állítják, hogy ezen anyavállalat és e leányvállalatok egyetlen gazdasági egységet képeznek.
A Kúria döntése és jogi indokai
[26] A MOL ítélet meghozatalát követően folytatódó eljárásban a Kúria a jogerős végzést a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt abban megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek.[27] A felülvizsgálati eljárásban a Kúriának elsődlegesen abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Brüsszel Ia. Rendelet 7. cikk 2. pontja alapján - a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból - megalapozza-e a magyar bíróság joghatóságát a németországi székhelyű alperes ellen a leányvállalatoknál bekövetkezett károk megtérítése iránt indított perben az anyavállalat székhelye mint a kár bekövetkezésének a helye.
[28] A felperes a felülvizsgálati kérelmében is fenntartott jogi álláspontját - hivatkozva az EUB véleménye szerint azt alátámasztó joggyakorlatára - egyrészt arra alapította, hogy amennyiben a felelősségi oldalon irányadó és alkalmazandó az "egyetlen gazdasági egység" és a versenyjogi vállalkozás fogalma a kártérítési keresetek megítélése során, úgy mindennek azonosan a károsultra és a károkozás hatásainak értékelésére is irányadónak kell lennie a joghatóság megítélésekor. Hivatkozott másrészt arra is, hogy a Bizottság határozata az egész EGT területét jogsértéssel érintett piacnak minősítette, amelynek Magyarország is része, következésképpen Magyarország is a jogsértéssel érintett piacnak tekintendő.
[29] Ennek a jogkérdésnek az eldöntése az uniós jog értelmezését igényelte, amelyre az EUMSZ 267. cikke alapján az EUB rendelkezik hatáskörrel, amely az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott határozatával egyértelműsíti és meghatározza az uniós szabályok tartalmát és hatályát úgy, ahogyan azt már annak hatályba lépésétől kezdve értelmezni és alkalmazni kell (2013. március 21-i RWE Vertrieb ítélet, C-92/11, EU:C:2013:180 99. pont).
[30] Az EUB MOL ítélete a felperes téves álláspontjának alapjául felhozott érveire is kiterjedően egyértelművé tette, hogy a Brüsszel Ia. Rendelet 7. cikk 2. pontjában meghatározott különös joghatóság az adott tényállásra nem alkalmazható.
[31] A felperes "egyetlen gazdasági egység (helyesen: "gazdasági egység")" doktrínájának fordított alkalmazására vonatkozó érveivel szemben a Kúria utal az EUB ítéletében kifejtett alábbi megállapításokra.
[32] A kár bekövetkezésének helye alapján vagy az a bíróság rendelkezik joghatósággal és illetékességgel, amelynek illetékességi területén a felperes állítása szerint a károsult leányvállalat a kartell megállapodással érintett termékeket megvásárolta vagy lízingelte, vagy e leányvállalat által több helyen megvalósított vásárlás vagy lízingelés esetén az a bíróság, amelynek illetékességi területén e leányvállalat székhelye található (MOL ítélet 31. pont). A felperes érvelése - az anyavállalat székhelyét kell figyelembe venni a Brüsszel Ia. Rendelet 7. cikkének 2. pontja értelmében vett azon "helyként, ahol a káresemény bekövetkezett" - ellentmond a joghatósági szabályokkal kapcsolatos, a közelségre és kiszámíthatóságra vonatkozó célkitűzésnek, valamint az eljáró bíróság és az alkalmazandó jog közötti összhang célkitűzésének (MOL ítélet 37. pont). Következésképpen a joghatósági szabályokkal kapcsolatos, a közelségre és kiszámíthatóságra vonatkozó célkitűzéssel, valamint az eljáró bíróság és az alkalmazandó jog közötti összhang célkitűzésével, továbbá valamely gazdasági egység tagját ért versenyjogi jogsértésből fakadó jogok érvényesítése akadályainak hiányával ellentétes a "gazdasági egység" fogalmának fordított alkalmazása a Brüsszel Ia. Rendelet 7. cikkének 2. pontja értelmében vett azon "hely, ahol a káresemény bekövetkezett" meghatározása érdekében (MOL ítélet 44. pont).
[33] A Kúria megítélése szerint nem alapozza meg a Brüsszel Ia. Rendelet 7. cikk 2. pontjának alkalmazhatóságát a felperesnek a kár bekövetkezésének helye és az érintett piac szoros összefüggéseivel kapcsolatos érvelése sem. A Brüsszel Ia. Rendeletben a joghatóságra vonatkozó szabályok azt határozzák meg, hogy valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy melyik tagállamban perelhető. Abból, hogy a Bizottság határozata szerint a jogsértéssel érintett piac a teljes Európai Gazdasági Térség területét lefedte, nem következik, hogy az alperes erre hivatkozással bármelyik tagállamban perelhető lenne.
[34] Az EUB a MOL ítéletében utalt arra, hogy a Tibor-Trans ítélet 33. pontjában - amely ugyanazon versenyjogi jogsértésre vonatkozott, mint amely az alapeljárásban szerepel - már pontosította, hogy amennyiben a versenyellenes magatartással érintett piac abban a tagállamban található, amelynek területén a hivatkozott kár állítólag bekövetkezett, akkor úgy kell tekinteni, hogy a Brüsszel Ia. Rendelet 7. cikke 2. pontjának alkalmazásában a kár bekövetkezésének helye ebben a tagállamban található (MOL ítélet 27. pont). A "hely, ahol a káresemény bekövetkezett" fogalma nem értelmezhető olyan mértékben kiterjesztő módon, hogy bármilyen olyan helyet magában foglaljon, ahol megjelenhetnek az olyan cselekmény hátrányos következményei, amelyet egy másik helyen már ténylegesen bekövetkezett kárt okozott (MOL ítélet 28. pont).
[35] Az EUB visszautalva továbbá a Tibor-Trans ügyben hozott ítéletének 34. pontjára kimondta azt is, hogy a joghatósági szabályokkal kapcsolatos közelségre és kiszámíthatóságra vonatkozó célkitűzéseket illetően az ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy egyrészt az érintett piac szerinti tagállam bíróságai vannak a legmegfelelőbb helyzetben a kártérítés iránti ilyen kérelmek elbírálására, másrészt pedig a versenyellenes magatartást tanúsító gazdasági szereplő észszerűen számíthat arra, hogy azon hely bíróságai előtt perlik, ahol a magatartásával a tisztességes versenyre vonatkozó szabályokat megsértette (MOL ítélet 38. pont). Az eljáró bíróság és az alkalmazandó jog közötti összhang célkitűzésével kapcsolatban a kár bekövetkezési helyének az érintett piac alapján történő meghatározása összhangban van a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma II rendelet) (7) preambulumbekezdésében szereplő követelményekkel, mivel e rendelet 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerint a versenykorlátozó magatartással összefüggő kár megtérítése iránti keresetekre azon ország joga alkalmazandó, amelynek piaca érintett vagy érintve lehet (MOL ítélet 40. pont).
[36] Az EUB az ítéletében kitért arra is, hogy joghatósági szabályok nem akadályozzák meg a versenyellenes magatartás állítólagos károsultjait abban, hogy kártérítés iránti jogukat érvényesítsék. A Brüsszel Ia. Rendeletből eredő általános joghatósági szabály szerint az ilyen jogsértés károsultjai bármikor a jogsértés elkövetőjének lakóhelye (székhelye) szerinti bírósághoz fordulhatnak a 4. cikk (1) bekezdése alapján (MOL ítélet 41-42. pont). A Kúria hangsúlyozza, a jogerős végzés helytálló megállapítása szerint a felperes által állított pergazdaságossági és hatékonysági érveknek a joghatóság megítélése körében nincs ügydöntő jelentőségük.
[37] Az EUB a MOL ítéletében a joghatósággal kapcsolatban valamennyi olyan érvre kitért, amit a felperes a felülvizsgálati kérelmében előadott. Az EUB határozata - az alapjogvitában bármely fokon eljáró, így az előterjesztő - bíróságra kötelező, és irányadó minden más hasonló tényállás eldöntésére is. Ha az EUB ítélkezési gyakorlata egyértelmű választ adott az uniós jog értelmezésével kapcsolatos valamely kérdésre, a nemzeti bíróságnak meg kell tennie mindent, ami az uniós jog ezen értelmezésének érvényre juttatásához szükséges (lásd ebben az értelemben: 2016. április 5 i PFE ítélet, C-689/13, EU:C:2016:199, 42. pont). Az EUB által adott jogértelmezés mindenben találkozik a Kúria "gazdasági egység" versenyjogi fogalma és ennek a joghatóságra történő kihatása körében elfoglalt jogi álláspontjával. Erre tekintettel a Kúria megállapította, hogy nem alapozza, nem alapozhatja meg a jogerős végzésnek a felperes felülvizsgálati kérelmében állított, a Brüsszel Ia. Rendelet 7. cikk 2. pontját sértő jellegét az általa az EUB korábbi ítéleteire való téves hivatkozása, illetve e határozatoknak az EUB jogértelmezésével ellentétes interpretációjára felépített álláspontja, erre tekintettel a Kúria mellőzte azok részletes vizsgálatát és értékelését.
[38] A felülvizsgálati kérelemben állított eljárási szabálysértésekkel összefüggésben a Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság nem sértette meg a Pp. 342. §-át annak kifejtésével, hogy az elsőfokú bíróság kötve volt a felperes által a joghatósághoz kapcsolódó tényállításokhoz és jogi érveléshez, és miután a felperes a keresetlevelében nem a magyarországi beszerzésekre hivatkozva állította a magyar bíróság joghatóságát, ezért azt az elsőfokú bíróságnak nem kellett vizsgálnia. A Pp. 170. § (3) bekezdés b) pontja értelmében a keresetlevélben fel kell tüntetni a bíróság hatáskörét és illetékességét - és ha az ügyben külföldi elem van, a joghatóságát - megalapozó tényeket is; a Pp. 2. § (2) bekezdése alapján a bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. Önmagában abból, hogy a felperes a keresetlevélbe foglalt táblázatban és a keresetlevél egyik mellékletében tényszerűen feltüntette a magyarországi leányvállalata által történt beszerzéseket is (egyébként arra való utalás nélkül, hogy e cég székhelye Magyarországon van), nem következik, hogy a magyar bíróság joghatóságát e tényre kívánta akár csak másodlagosan is alapítani, figyelemmel a keresetlevele 56-58. pontjaiban kifejtett jogi álláspontjára. A Kúria maradéktalanul osztotta továbbá az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kifejtett azon álláspontját, hogy a bíróságok joghatóságának hivatalból történő vizsgálata csupán annyit jelent, hogy a joghatóság kérdését a bíróságnak vizsgálnia kell, de nem jelenti azt, hogy a bíróságnak joga vagy kötelessége lenne a felperes állításain és érvelésein túlmenően is a felperes által nem hivatkozott ok alapján megállapítani a joghatóságát.
[39] A Pp. 424. § (1) bekezdése értelmében csak az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási szabálysértés alapozhatja meg a jogerős határozat hatályon kívül helyezését. Ilyennek az adott esetben a Pp. 130. § (3) bekezdésének állított megsértése nem tekinthető, különös figyelemmel arra, hogy a Kúria a felülvizsgálati eljárásban kezdeményezte az EUB előzetes döntéshozatali eljárását. Ezért a felperes érvelésével szemben a Kúria csak utal arra, hogy a másodfokú bíróság a végzésében részletesen kifejtette annak indokait, hogy számára az uniós jog értelmezése és alkalmazása miért nem volt kétséges.
[40] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős végzést a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv.VI.30.221/2024/4.)