adozona.hu
BH 2025.1.28
BH 2025.1.28
Az Mmtv. 2021. július 1-jétől hatályos 33/B. §-a elsősorban az Mmtv. 2012. január 1-jei hatálybalépését követő első komplex felülvizsgálat során bekövetkezett hátrányokat orvosolta az egyes megváltozott munkaképességű személyek magasabb összegű ellátásának újramegállapításával. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ellátás Mmtv. 33/B. § (1)-(2) és (5) bekezdései alapján újramegállapított összegét a későbbi, az Mmtv. 19. §-a szerinti felülvizsgálat eredményeként járó ellátási összeg meghatározásakor figyelmen
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2011. december 31-ig III. csoportos rokkantsági nyugdíjban, majd a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Mmtv.) 33. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1-jétől rehabilitációs ellátásban részesült. Az alperes jogelődje a 2012. május 3-án kelt határozatában 2012. augusztus 1-jétől kezdődően - 57%-os egészségi állapotára tekintettel - 77 490 forint összegben rokkantsági ellátást állapított ...
BH 2025.1.28 Az Mmtv. 2021. július 1-jétől hatályos 33/B. §-a elsősorban az Mmtv. 2012. január 1-jei hatálybalépését követő első komplex felülvizsgálat során bekövetkezett hátrányokat orvosolta az egyes megváltozott munkaképességű személyek magasabb összegű ellátásának újramegállapításával. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ellátás Mmtv. 33/B. § (1)-(2) és (5) bekezdései alapján újramegállapított összegét a későbbi, az Mmtv. 19. §-a szerinti felülvizsgálat eredményeként járó ellátási összeg meghatározásakor figyelmen kívül lehet hagyni, a felülvizsgálatot megelőző hónapra járó ellátás összegét az érintettek állapotjavulása nélkül csökkenteni nem lehet [2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 19. §, 33/B. §].
A felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2011. december 31-ig III. csoportos rokkantsági nyugdíjban, majd a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Mmtv.) 33. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1-jétől rehabilitációs ellátásban részesült. Az alperes jogelődje a 2012. május 3-án kelt határozatában 2012. augusztus 1-jétől kezdődően - 57%-os egészségi állapotára tekintettel - 77 490 forint összegben rokkantsági ellátást állapított meg a felperes részére, amelyet a 2012. október 30-án kelt határozatával akként módosított, hogy a rehabilitációs ellátást 2012. december 31. napjával megszüntette, és 2013. január 1-jétől 41 850 forintban állapította meg a rokkantsági ellátás összegét. Ezt követően az alperes jogelődje a komplex minősítés során megállapított körülményekre vonatkozó felülvizsgálat céljából hivatalból eljárást indított, melynek eredményeképpen a 2016. július 29-én kelt határozatával a rokkantsági ellátás változatlan összegben történő továbbfolyósításáról rendelkezett, mivel a 2016. június 16-án kelt, a komplex minősítés eredményéről szóló összefoglaló vélemény szerint a felperes egészségi állapota 59%-os mértékű és B2 minősítési csoportba tartozik.[2] A felperes Mmtv. 33/B. § (2) bekezdése alapján előterjesztett, állapotváltozás visszamenőleges vizsgálatára vonatkozó kérelme alapján eljárva az alperes a 2022. július 18-án kelt - utóbb módosított - határozatával a 2012. október 30-án kelt határozattal megállapított rokkantsági ellátás összegét a 2013. január 1. és 2016. július 29. közötti időtartamra 81 520 forint összegben újra megállapította, elrendelte továbbá a 2011. december hónapra járó ellátás időközi emelésekkel növelt összege és a ténylegesen folyósított ellátás összege közötti különbözet egyösszegű kifizetését, tekintettel arra, hogy a 2022. július 14-én kelt orvosszakértői vélemény szerint a rokkantsági ellátást megalapozó felülvizsgálat időpontjában a felperes 2012. január 1-jét közvetlenül megelőző fizikai állapotához képest javulás nem következett be.
[3] Az alperes észlelte, hogy a 2022. július 18-án kelt határozata jogszabálysértő, és - tekintettel arra, hogy a határozat saját hatáskörben történő módosítására már nem volt lehetőség - kezdeményezte a határozat felülvizsgálatát az alperesi érdekeltnél mint felügyeleti szervnél.
[4] Az alperesi érdekelt a 2022. november 25-én meghozott végzésével az alperes 2016. július 29. napján kelt határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására utasította.
[5] Az alperes a megismételt eljárásban 2023. február 28-án hozott határozatában a felperes részére újramegállapított rokkantsági ellátás folyósítását 2016. július 30-tól megszüntette, és a felperes részére 47 385 forint rokkantsági ellátást állapított meg. Az alperes indokolása szerint az Mmtv. 33/B. §-a értelmében az állapotváltozás visszamenőleges vizsgálatára irányuló felperesi kérelemnek helyt adó döntés kizárólag az első komplex minősítés alapján megállapított rokkantsági ellátás vonatkozásában rendeli el az összeg újbóli megállapítását; a második komplex minősítési vélemény eredménye alapján a felperes továbbra is a 2016. július 29-én kelt határozattal B2 minősítési csoport alapján megállapított rokkantsági ellátásra jogosult.
A felperes keresete és az alperes védirata
[6] A felperes keresetében az alperes 2023. február 28-án meghozott határozatának megsemmisítését és a 2022. július 18-án kelt, valamint az azt módosító határozatok megváltoztatását kérte arra hivatkozással, hogy a 2011. december hónapra járó ellátás időközi emelésekkel növelt összege és a ténylegesen folyósított rokkantsági ellátás összegének különbözete 2016. július 29. napjától is folyamatosan megilleti.[7] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, fenntartva a támadott határozatban kifejtett jogi és ténybeli indokait.
[8] Az alperesi érdekelt kiemelte, hogy az Alkotmánybíróság 21/2018. (XI. 14.) AB határozata (a továbbiakban: AB határozat) csak az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felülvizsgálatokat minősítette alaptörvény-ellenesnek, ezért a magasabb összegű ellátást csak a soron következő, az Mmtv. 19. §-a szerinti felülvizsgálat időpontjáig kellett megállapítani. Az alperes helyesen járt el, amikor a felperes vonatkozásában az első felülvizsgálatot követően már az Mmtv. 19. §-a szerint végezte el a további felülvizsgálatot.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[9] A bíróság ítéletével az alperes 2023. február 23-án kelt határozatát megsemmisítette, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.[10] Megállapította, hogy a felperes megfelelt az Mmtv. 33. § (1) bekezdése, 33/B. § (1)-(2) bekezdése és (5)-(6) bekezdése rendelkezéseinek, hiszen 2011. december 31-én III. csoportú rokkantsági nyugdíjra volt jogosult, mely ellátás 2012. január 1-jétől "átfordult" rehabilitációs ellátássá, majd 2012. augusztus 1-jétől rokkantsági ellátásra való jogosultságát állapították meg. A rokkantsági ellátást megalapozó felülvizsgálat időpontjában a felperesnél a 2012. január 1-jét közvetlenül megelőző fizikai állapotához képest tényleges javulás ténye nem volt véleményezhető, ennek megfelelően rendelkezett is az alperes a különbözet megfizetéséről a második felülvizsgálat alapján hozott határozat keltéig terjedő időszakot érintően.
[11] Az alperes érvelésével szemben a bíróság kifejtette, hogy az Mmtv. 33/B. §-a nem tartalmaz az újramegállapítással érintett időszak tekintetében az Mmtv. 19. §-a szerinti felülvizsgálat időpontjához igazodó korlátozást. Az Mmtv. 33/B. § (5) bekezdése mindössze az ellátás újramegállapítását írja elő azzal, hogy annak igazodnia kell a 2011. decemberi ellátás időközi emelésekkel növelt összegéhez. Az alperes jogi következtetése sem a jogszabály szövegéből, sem az Mmtv. 33/B. §-ához fűzött indokolásból, sem az Mmtv. rendszeréből nem vezethető le. Az Mmtv. 19. §-a szerinti felülvizsgálat során a szakvéleményt adó bizottságoknak a 2012. január 1-jétől hatályos jogi és orvosszakmai szabályok alapján megállapított egészségi állapothoz viszonyítva kellett megítélniük a felperes állapotát. 2016-ban csak az volt kérdéses, hogy a felperes állapotában a 2012-ben elvégzett felülvizsgálathoz képest történt-e változás, azaz 2016-ban nem a 2012. január 1-je előtt hatályos jogi és orvosszakmai szabályok alapján megállapított egészségi állapothoz viszonyítva kellett megítélni a felperes állapotváltozását, hanem a 2012-ben elvégzett komplex minősítéssel összevetve. A felperes esetében a rehabilitációs hatóság a második felülvizsgálat során - 2016-ban - nem állapított meg új minősítési kategóriát, állapotváltozás nem volt megállapítható a felperes esetében. A felülvizsgálat általános rendszeréből sem következik az, hogy a felperes a második felülvizsgálattól már nem volna jogosult a magasabb ellátásra. Állapotjavulás hiányában az Mmtv. 19. § (2) bekezdése alapján sem lehet az ellátás összege alacsonyabb és az AB határozat sem tartalmaz az alperesi érveket alátámasztó következtetést. Az AB határozat [35], [50] és [56] bekezdései alapján megállapítható, hogy tényleges állapotjavulás hiányában az Mmtv. szerinti ellátásnak a korábbi ellátás mértékéhez kell igazodnia.
[12] A bíróság hivatkozott az Mmtv. 33/B. §-át hatályba léptető jogszabályhoz fűzött indokolásra is, amely szerint a jogalkotási cél az Alkotmánybíróság által kifogásolt helyzet orvoslása volt, és a korábbi ellátáshoz igazodó új összeg megállapítása a jövőre nézve is irányadó.
[13] Mindezekre figyelemmel a bíróság az alperes határozatát a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 89. § (1) bekezdés b) pontja, valamint 92. § (1) bekezdés d) pontja alapján megsemmisítette és a közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. A megismételt eljárásra előírta, hogy az alperes mellőzze az alperesi érdekelt által adott azon iránymutatást, amelynek értelmében az Mmtv. 19. §-a szerinti felülvizsgálat időpontját követő időszakot nem érinti az Mmtv. 33/B. §-ában meghatározott állapotvizsgálat alapján hozott döntés. Az alperesnek az Mmtv. 33/B. §-ában foglaltakra figyelemmel kell döntést hoznia a 2016. július 29-től kezdődő időszak tekintetében is, és határoznia kell az Mmtv. 33/B. § (5) és (6) bekezdése szerint az ellátás összegének újramegállapításáról.
A felülvizsgálati kérelem
[14] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.[15] Az alperes érvelése szerint a korábbi rendszerben megállapított ellátások felülvizsgálatáról az Mmtv. átmeneti szabályok beiktatásával rendelkezett, azonban ezek a rendelkezések kizárólag az ellátások 2012. január 1. napját követő első felülvizsgálatára vonatkoztak. Az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján az átalakított ellátások első felülvizsgálatát követően megállapított rokkantsági ellátás összegét az Mmtv. 12. §-a alapján kellett megállapítani az Mmtv. 33/A. § (2) bekezdésében meghatározott havi átlagjövedelem figyelembevételével.
[16] Az alperes a Kúria Kfv.X.38.227/2019/5. számú végzésében rögzítettekre hivatkozással hangsúlyozta, hogy az AB határozat a 2011. december 31-én rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas és a felülvizsgálatot megelőzően az Mmtv. 32. § (1) bekezdése és 33. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1-jétől rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásban részesülő személyeket érintette, akiknek a felülvizsgálatát követően az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint rokkantsági ellátás került megállapításra a korábbi rokkantsági nyugdíjhoz képest alacsonyabb összegben, ebből következően az AB határozatban foglaltakat nem lehet az Mmtv. 19. §-ára vonatkozóan alkalmazni. Az AB határozat csak az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felülvizsgálatokat minősítette alaptörvény-ellenesnek. Az Mmtv. 33/B. §-ában meghatározott állapotvizsgálat alapján meghozott döntés ezért kizárólag az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint meghozott ellátásra van hatással, az Mmtv. 19. §-a alapján meghozott későbbi felülvizsgálat eredményeként született határozatban foglaltakat nem érinti.
[17] Az Mmtv. 19. §-a az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdése alapján, azaz az első felülvizsgálat eredményeként megállapított ellátások felülvizsgálatát szabályozza. Az Mmtv. 33/A. § szerinti felülvizsgálatokat a rehabilitációs hatóságok 2015. december 31-ig elvégezték, így az első felülvizsgálatot követő további felülvizsgálatokat az Mmtv. 19. §-a alapján kellett lefolytatni.
[18] A felperes esetében a 2012. évet megelőző állapothoz képest tényleges állapotjavulás ténye nem volt bizonyítható, ezért az alperes a 2022. július 18-án meghozott határozatával a felperes részére az első felülvizsgálat időpontjáig, azaz 2016. július 29-ig állapított meg rokkantsági ellátást. A felperes részére az Mmtv. 19. §-a alapján lefolytatott második komplex minősítés eredményeként meghozott határozat keltének időpontjáig jár a magasabb összegű rokkantsági ellátás.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott, az alábbiak szerint.[20] A Kúria a jogerős ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó 108. § (1) bekezdése szerint, a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
[21] A Kúria kiemeli, hogy a jelen perbelivel azonos jogkérdés elbírálása során meghozott Kfv.VII.45.008/2024/4. számú döntésében foglaltakkal egyetértett, attól eltérni nem kívánt.
[22] E határozatában a Kúria kifejtette, az Mmtv.-be 2021. július 1-jétől - a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény módosításáról szóló 2021. évi XXXV. törvény (a továbbiakban: Mmtvmódtv.) 2. §-ával - beiktatott 33/B. § (1) bekezdése a 2012. január 1-jétől továbbfolyósított - ún. "átfordult" - ellátásokban, a 32. § (1) bekezdése alapján rokkantsági ellátásban vagy a 33. § (1) bekezdése alapján rehabilitációs ellátásban részesülő azon megváltozott munkaképességű személyek számára, akik az első felülvizsgálatukat követően rokkantsági ellátásra váltak jogosulttá úgy, hogy annak összege a 2011. december hónapra járó ellátásuk időközi emelésekkel növelt összegénél alacsonyabban került meghatározásra, 500 000 forint kompenzáció igénylését tette lehetővé, amelyet 2022. március 31-ig kellett kifizetni. Azon személyek, akik az egyösszegű kompenzációt nem fogadták el, az Mmtv. 33/B. § (2) bekezdése alapján, az (5)-(6) bekezdésekben meghatározott jogkövetkezmények alkalmazása érdekében 2022. június 30-ig állapotvizsgálat elvégzését kezdeményezhették, amelynek célja annak meghatározása volt, hogy a rokkantsági ellátásukat megalapozó felülvizsgálat időpontjában a 2012. január 1-jét közvetlenül megelőző fizikai állapotukhoz képest tényleges javulás bekövetkezett-e. Azon személyek esetében, akiknek a fizikai állapotában tényleges javulás nem következett be, vagy az nem volt bebizonyítható, az Mmtv. 33/B. § (5) bekezdése alapján a rokkantsági ellátás összegét, ha az az ellátott részére kedvezőbb volt, újra meg kellett állapítani, mégpedig úgy, hogy az összeg nem lehetett kevesebb a 2011. december hónapra járó ellátás időközi emelésekkel növelt összegénél. Az Mmtv. 33/B. § (6) bekezdése kimondta továbbá, hogy az érintett személyek részére a 2011. december hónapra járó ellátás időközi emelésekkel növelt összege és a ténylegesen folyósított rokkantsági ellátás összegének különbözete legfeljebb 2012. január 1-jéig visszamenőleg is jár, amely különbözetet egyösszegben fizetik ki.
[23] A fenti szabályozást a törvényhozó a jogerős ítéletben ismertetettek szerint, az AB határozat alapján, mulasztásban megnyilvánuló alaptörvénysértés orvoslásaként alkotta meg. Az Alkotmánybíróság az AB határozatban - az Mmtv. által elérni kívánt, a határozat [30] bekezdésében részletezett célokra (államháztartás egyensúlyának fenntartása, állami kiadások csökkentése, az érintett személyek bevonása a társadalmi értékteremtő munkába, öngondoskodásba) is figyelemmel -, a Magyarországon az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: Egyezmény) Első Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1. cikkével ellentétesnek ítélte a megváltozott munkaképességű személyek ellátási rendszerének olyan módon történt átalakítását, amelynek "eredményeként az egyének az átalakítással összefüggésben túlzott terhet viselnek". Az Alkotmánybíróság kimondta: "túlzottnak tekinthető a teher akkor, ha az egyéb körülmények szignifikáns változása nélkül, pusztán az ellátórendszer jogi kereteinek megváltozása miatt a fogyatékossággal élő személyek jogi értelemben vett állapota anélkül javul és ezáltal az őket megillető ellátás összege anélkül csökken, hogy az érintett személyek tényleges fizikai állapota valójában megváltozna. Ebben az esetben ugyanis nincs olyan, az ellátásra jogosult személy oldalán értékelhető valódi körülményváltozás, amely az ellátás összegének felülvizsgálatát lehetővé tenné az állam számára". (Indokolás [41] bek.) Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy az egyes ellátásra jogosult egyének az átalakítással összefüggésben nem viselhetnek olyan terhet, amelynek eredményeként az ellátásuk összege a tényleges fizikai állapotuk kismértékű javulása, az egyéb körülmények szignifikáns változása nélkül, az állapotjavulásukat nyilvánvalóan aránytalan mértékben meghaladó jelentős csökkenésével jár. (Indokolás [54] bek.)
[24] A törvényhozó az AB határozatban foglaltak végrehajtásaként megalkotott Mmtvmódtv. 1. §-ában mindenekelőtt felhatalmazta a minisztert a fizikai állapotjavulás visszamenőleges vizsgálatára vonatkozó szabályok megalkotására. A miniszter ennek alapján a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendeletbe (a továbbiakban: NEFMIr.) a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet módosításáról szóló 54/2021. (XII. 21.) EMMI rendelet 2. §-ával - 2021. december 22-i hatállyal beiktatott "2. Az állapotvizsgálat szakmai szabályai" alcím alatt először is kizárta az Mmtv. 33/B. § (2) bekezdése szerinti eljárásban a NEFMIr. "1. A komplex minősítés, az egészségkárosodás és az egészségi állapot vizsgálata" alcím alatti rendelkezések alkalmazását [NEFMIr. 6/A. §]. Az állapotvizsgálat során szakkérdésként annak vizsgálatát és - indokolással ellátott - meghatározását írta elő, hogy a kérelmezőnél az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti felülvizsgálat időpontjában a 2012. január 1-jét közvetlenül megelőző fizikai állapothoz képest tényleges javulás következett-e be, illetve annak ténye bizonyítható-e [NEFMIr. 6/B. § (1) bekezdés, 6/D. §].
[25] Az Mmtvmódtv. 2. §-ában a törvényhozó - a korábban ismertetetteknek megfelelően, az érintett személyek választása szerint - egyösszegű kompenzáció kifizetéséről vagy állapotvizsgálat elrendeléséről, annak eredményétől függően a korábbi ellátás összegének módosításáról (újramegállapításáról) és a különbözet kifizetéséről is rendelkezett. Az Mmtvmódtv. 2. §-ához fűzött végső előterjesztői indokolás szerint abban az esetben, ha "az érintett személy a juttatást nem fogadja el, kérelmére állapotvizsgálatot követően a hatóság visszamenőlegesen - a jelenleg rokkantsági ellátásban részesülőknek a jövőre nézve is - új ellátási összeget állapít meg, ha a 2012. január 1-jét megelőző és az ellátási összeg csökkenését előidéző döntés időpontjában fennálló fizikai-biológiai állapot javulása nem bizonyítható".
[26] Az Mmtv. 33/B. §-a, a NEFMIr. és az ABH rendelkezéseiből, valamint a Mmtvmódtv. fentiekben ismertetett indokolásából megállapítható, hogy a törvényhozó az Mmtv. 33/B. §-a megalkotásával az Mmtv. hatálybalépésekor rokkantsági, illetve rehabilitációs ellátásokban részesülő, az első - úgynevezett komplex - felülvizsgálatuk eredményeként a korábbihoz képest csökkentett, lényegesen alacsonyabb összegű ellátásban részesülő személyek ellátásainak átalakítása során, a szabályozási átmenettel összefüggésben bekövetkezett anomáliákat, a szabályozás hiányosságaiból eredő alkotmányos jogsérelmeket kívánta - visszamenőlegesen is - orvosolni.
[27] Ezzel azonosan foglalt állást a Kúria a Kfv.X.38.227/2019/5. számú határozatában is, amelynek [15] bekezdésében kimondta, hogy az Alkotmánybíróság az AB határozatban a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvénysértést és az alkotmányos követelményt a rokkantsági ellátások szabályozásának 2012. január 1-jével történt átalakításával összefüggésben állapította meg, mégpedig azon probléma orvoslása érdekében, ami a 2012. december 31-ig rokkantsági nyugdíjban részesült személyek ezt követően elvégzett első felülvizsgálata során jelentkezhetett. A jogalkotó a megváltozott munkaképességű személyeknek biztosított ellátásokat 2012. január 1-jétől új feltételekhez kötötte, a korábbi jogszabályok és orvosszakmai szabályok alapján megállapított és folyósított ellátások felülvizsgálatára pedig alkalmazni rendelte az Mmtv.-vel és a NEFMIr-rel bevezetett, a 2012. január 1. napját megelőzőtől eltérő jogosultsági és minősítési szabályokat is. Alkotmányossági probléma - az AB határozat [32]-[40], [42], [47]-[57] bekezdéseiben részletezettek szerint - azon személyek esetében merült fel, akiknek az egészségi állapota változását a társadalombiztosítási szervek eljárásában, illetve az ilyen perekben a 2012. január 1-jét megelőző állapotukhoz viszonyítottan, de már az új minősítési szabályok alapján kellett megítélni.
[28] A jogalkotó az Mmtv. 33/B. §-a és a NEFMIr. a későbbi, az érintett személyek első komplex felülvizsgálata utáni további felülvizsgálatai során történő alkalmazásáról nem rendelkezett, és kifejezetten sem az Mmtv.-ben, sem más jogszabályban nem írta elő, hogy az Mmtv. 33/B. § alapján hozott újramegállapító határozatokat a későbbi felülvizsgálatok eredményeként hozott határozatok meghozatalakor figyelembe kellene venni.
[29] Erre figyelemmel az AB határozat alapján beiktatott jogszabályi rendelkezések az Mmtv. 19. §-a szerinti, a komplex minősítés során megállapított körülményekre vonatkozó felülvizsgálattól eltérő, speciális felülvizsgálatot írnak elő, ezért az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az Mmtv. 33/B. §-a szerinti állapotvizsgálati kérelemnek helyt adó döntés kizárólag az Mmtv. hatálybalépése után elvégzett első komplex minősítés alapján megállapított rokkantsági ellátás vonatkozásában rendelte el a korábbi összeg újramegállapítását.
[30] Mindezek alapján az Mmtv. 33/B. § (1)-(7) bekezdései és a NEFMIr. az Mmtv. hatálybalépése után - eltérő jogszabályi rendelkezések (Mmtv. 19. §, NEFMIr. 1. alcím alatti 1-5. §-ok) alkalmazásával - elvégzett második és további felülvizsgálatokra és az ellátások megállapítására nem alkalmazhatóak. Mindez azonban nem jelentik azt, hogy az AB határozattal és az Mmtv. 33/B. §-a megalkotásával orvosolni kívánt alkotmányos jogsérelmek az érintett személyek következő, illetve további felülvizsgálatai során megismétlődhetnének.
[31] A Kúria hangsúlyozza, hogy az Alkotmánybíróság az AB határozatban azt a szabályozási hiányosságot ítélte alaptörvény-sértőnek, amely az új szabályozás bevezetésekor az érintett személyek egészségi állapotának vagy egyéb körülményeinek szignifikáns, értékelhető, valódi változása nélkül tette lehetővé a folyósított ellátások összegének jelentős csökkentését. Az AB határozatban megfogalmazott fenti követelményeket - az alkalmazandó jogszabályok alaptörvény-konform értelmezése esetén - az ellátások csökkenését eredményező további intézkedések (közigazgatási cselekmények) bírósági felülvizsgálata során nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az Mmtv. 33/B. §-a alapján - visszamenőlegesen, illetve a jövőre nézve - újramegállapított ellátási összeg Mmtv. 19. §-a szerint elvégzett következő felülvizsgálatkor történő "automatikus", a felülvizsgálat eredményétől független csökkentésének lehetősége az Mmtv. 33/B. §-ából és más rendelkezéséből nem vezethető le; erre a komplex minősítés időbeli hatálya sem ad alapot.
[32] A törvényhozó az Mmtv. 19. §-ában rendelkezett arról, hogy a rokkantsági ellátásban részesülő személyek ellátását az Mmtv. és a NEFMIr. szerinti komplex felülvizsgálatukat követően miként kell meghatározni; a felülvizsgálatot megelőző hónapra járó ellátás összegénél alacsonyabb összegű ellátás megállapítását állapotjavulás esetén tette lehetővé [19. § (2) bekezdés], állapotváltozás bekövetkeztének hiányában a korábbi ellátás továbbfolyósítását rendelte el [19. § (3) bekezdés]. A perben a felek között nem képezte vita tárgyát az a tény, hogy a felperes állapotában - a keresettel támadott határozattal érintett, az Mmtv. 19. § (1) bekezdés a) pontja alapján elvégzett 2016. évi soros felülvizsgálata eredménye szerint nem következett be változás, ezért a felperest 2016. július 30-tól megillető ellátási összeget az alperes a 2023. február 28-án kelt határozattal az Mmtv. 19. § (2) és (3) bekezdésekben foglalt feltétel vizsgálata nélkül tévesen állapította meg. A felperest 2012. január 1-jétől megillető ellátás újramegállapított összegének figyelmen kívül hagyására - az alperes határozatában foglaltakkal ellentétben - az sem adott okot, hogy az Mmtv. 33/B. §-a szerinti állapotvizsgálati kérelemnek helyt adó döntés kizárólag az első komplex minősítés alapján megállapított rokkantsági ellátás újramegállapítását rendeli el. A felperest a fenti időponttól - a második komplex felülvizsgálata eredményeként - megillető ellátási összeget az Mmtv. 19. § (2)-(3) bekezdése mellett a 2022. július 18-án kelt, részére - az Mmtv. 33/B. § (5) bekezdése alkalmazásával - havi 81 520 forint összegű ellátást megállapító határozat alapulvételével kellett megállapítani. Ettől eltérő értelmezés az AB határozat által orvosolni kívánt jogsérelemnek egy későbbi időponttól (a második komplex felülvizsgálattól) történő megismétlését tenné lehetővé, amely értelmezés az Alaptörvény 28. cikkébe is beleütközne.
[33] Az Mmtv. 33/B. §-a elsősorban valóban az első komplex felülvizsgálat során bekövetkezett hátrányokat orvosolta a magasabb összegű ellátás újramegállapításával. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ellátás Mmtv. 33/B. § (1)-(2) és (5) bekezdései alapján újramegállapított összegét a későbbi, az Mmtv. 19. §-a szerinti felülvizsgálat eredményeként járó ellátási összeg meghatározásakor figyelmen kívül lehet hagyni, a felülvizsgálatot megelőző hónapra járó ellátás összegét az érintettek állapotjavulása nélkül csökkenteni nem lehet. Ellenkező értelmezés esetén éppen az Alkotmánybíróság és a törvényhozó által kiküszöbölni rendelt alkotmányos jogsérelem ismétlődhetne azáltal, hogy lehetővé válna az ellátás összegének jelentős mértékű, a jogosult személyek oldalán értékelhető, a valódi körülményeikben beállt változások nélküli csökkentése.
[34] Az alperes felülvizsgálati kérelmében tévesen tartotta a jelen ügyben is irányadónak a Kfv.X.38.227/2019/5. számú végzés idézett megállapításait. A Kúria abban az ügyben az AB határozatban előírt, az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával kapcsolatos alkotmányos követelmény konkrét ügyben való érvényesüléséről, alkalmazhatóságáról foglalt állást. A hivatkozott döntés és a jelen ügy tényállása lényegesen eltér, továbbá eltérnek az ügyekben alkalmazott jogszabályok, a megválaszolandó jogkérdések is: az előbbi ügyben az ellátásra való jogosultság kapcsán az volt a vitás, hogy az Mmtv. 19. §-a szerint elvégzett második komplex felülvizsgálat során alkalmazható-e az AB határozatban előírt értelmezéssel az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja, a jelen ügyben a második komplex felülvizsgálatot követően járó ellátási összegek meghatározásáról kellett dönteni.
[35] Az alperes az alkalmazott jogszabályok és az AB határozat részben téves értelmezésével, ennek folytán az Mmtv. 19. § (2)-(3) bekezdései mellőzésével döntött a felperest 2016. július 30-tól megillető ellátás összegéről, nem tulajdonítva jelentőséget annak, hogy a felperes részére az ellátást az Mmtv. 33/B. § (5) bekezdése alapján - visszamenőleg és a jövőre is - újra megállapították, illetve, hogy a felperes állapotában a második komplex felülvizsgálat során javulás nem történt, ezért az alperes az új eljárás során a felperest 2016. július 30-tól megillető ellátást az irányadó jogszabályok fentebb kifejtetteknek megfelelő, alaptörvény-konform értelmezésével köteles megállapítani, amelynek során alkalmaznia kell az Mmtv. 19. § (2)-(3) bekezdéseit is.
[36] A Kúria megjegyzi, hogy a bíróság a perben - erre irányuló kereseti kérelem hiányában - a felügyeleti szerv döntését nem vizsgálta, arról a jogerős ítéletben nem rendelkezett, ezért a határozat a Kúria előtti felülvizsgálatnak közvetve sem képezhette tárgyát.
[37] A Kúria a mindezek alapján a jogerős ítéletet - az indokolás fenti pontosításával - a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.III.45.032/2024/7.)