adozona.hu
BH 2025.1.25
BH 2025.1.25
A közterület-felügyelet a jogszabály rendelkezésénél fogva a közterület jogszerű használatát ellenőrzi, így jogosult a vendéglátóipari üzlet nyitvatartásának ellenőrzésére is, jogszabálysértés esetén pedig eljárást kezdeményez. A szabad bizonyítás elvére tekintettel a közterület-felügyelet jelentései, amennyiben a tényállás tisztázásra alkalmasak, a határozat alapjául szolgálhatnak [2005. évi CLXIV. törvény (Kertv.) 9. § (4) bek.; 1999. évi LXIII. törvény (Kftv.) 1. § (4)-(5) bek., 27. §; 2016. évi CXXX. tö
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes üzemeltette 2022. április 14-től a vendéglátóipari üzletet. Az üzlet a kereskedelmi hatóság felé történt bejelentés szerint hétfőn és kedden zárva tartott, szerdán és csütörtökön 11:00 óra és 22:00 óra között, pénteken és szombaton 11:00 és 01:00 óra között, vasárnap pedig 11:00 és 17:00 óra között tartott nyitva.
[2] A város közterület-felügyeletének közterület-felügyelője 2022. december 19-én 01 óra 40 perckor intézkedést hajtott végre a vendéglátó egységnél, melynek során m...
BH 2025.1.25 A közterület-felügyelet a jogszabály rendelkezésénél fogva a közterület jogszerű használatát ellenőrzi, így jogosult a vendéglátóipari üzlet nyitvatartásának ellenőrzésére is, jogszabálysértés esetén pedig eljárást kezdeményez.
A szabad bizonyítás elvére tekintettel a közterület-felügyelet jelentései, amennyiben a tényállás tisztázásra alkalmasak, a határozat alapjául szolgálhatnak [2005. évi CLXIV. törvény (Kertv.) 9. § (4) bek.; 1999. évi LXIII. törvény (Kftv.) 1. § (4)-(5) bek., 27. §; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 323. § (1) bek.; 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 2. §, 5. §; 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet (Rendelet) 27. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes üzemeltette 2022. április 14-től a vendéglátóipari üzletet. Az üzlet a kereskedelmi hatóság felé történt bejelentés szerint hétfőn és kedden zárva tartott, szerdán és csütörtökön 11:00 óra és 22:00 óra között, pénteken és szombaton 11:00 és 01:00 óra között, vasárnap pedig 11:00 és 17:00 óra között tartott nyitva.[2] A város közterület-felügyeletének közterület-felügyelője 2022. december 19-én 01 óra 40 perckor intézkedést hajtott végre a vendéglátó egységnél, melynek során megállapította, hogy a vendéglátó egység a bejelentett nyitvatartási időn túl nyitva volt. Az alperes 2023. január 12-én kelt, II.1554-2/2022. számú levelével megkereste a felperest és tájékoztatta a közterület-felügyelet megállapításáról. Felhívta a felperes figyelmét arra, hogy a kereskedő köteles a nyitvatartási idejében bekövetkező változást a kereskedelmi hatóságnak bejelenteni, továbbá, hogy köteles az üzletet a jogszabályi feltételek betartása mellett üzemeltetni, ellenkező esetben megteszi a szükséges lépéseket és a hatáskörébe tartozó eljárást megindítja.
[3] A közterület-felügyelet 2023. április 8. és 2023. július 2. között rendszeresen ellenőrzést végzett a vendéglátó egységnél nyitvatartási időn túl, amelynek keretében az utcáról szemrevételezte annak működését, valamint az utcán állva fényképfelvételeket készített az ingatlanról. Az ellenőrzés során észlelteket jelentésekben rögzítette.
[4] Az alperes 2023. október 4-én kelt II.1554-7/2023. számú végzésével értesítette a felperest, hogy az üzlettel kapcsolatban 2023. szeptember 8-án hivatalból eljárás indult. A végzés értelmében az eljárás megindítására azért került sor, mert hatósági eljárás megindítására okot adó körülmény jutott az alperes tudomására: a közterület-felügyelet 2023. június 24-én 01:59:35 órakor járőrszolgálatot teljesített az üzletnél és megállapította, hogy az üzlet nyitva volt, az intézkedésről jelentés készült, ami hivatalos értesítés útján került az alperes birtokába. A felperes az eljárás során nyilatkozatot nem tett, bizonyítási indítványt, bizonyítékot nem terjesztett elő.
[5] Az alperes 2023. október 13-án hozott II.1554-8/2023. számú határozatával elrendelte a vendéglátó egység egy hétre történő ideiglenes bezárását. Figyelmeztette a felperest, hogy amennyiben nem tesz eleget az alperesi határozatban foglaltaknak, az üzletet bezáratja és a nyilvántartásból törli. Figyelmeztette arra is, hogy az alperesi határozatban foglaltak megsértése esetén 1 000 000 forintig terjedő, ismételten kiszabható bírsággal sújtható.
[6] Határozatának indokolása értelmében a közterület-felügyelet 2023. június 5. napján érkezett levelében arról tájékoztatta az alperest, hogy a vendéglátó egységnél 2023. április 8. és 2023. május 21. között több ellenőrzést tartott. Röviden ismertette a felügyelet által lefolytatott, helyszíni ellenőrzésként hivatkozott intézkedésekről készült jelentések tartalmát. Rögzítette, hogy a nyitvatartási idő jelentősebb túllépése 2023. április 9-én, 2023. május 6-án és 2023. május 21-én történt. Az alperes határozatát a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 9. § (4) bekezdés a) pont aa) alpontjára és a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 27. § (1) bekezdésére alapította.
[7] Az alperes 2023. november 15. napján kelt II.1554-12/2023. számú határozatával II.1554-8/2023. számú határozatát akként módosította, hogy az a közléssel véglegessé válik és végrehajtható.
A kereseti kérelem és az alperes védirata
[8] Az alperes határozatával szemben előterjesztett keresetében a felperes elsődlegesen az alperesi határozat megsemmisítését, másodlagosan az alperesi határozat megsemmisítése mellett az alperes új eljárásra kötelezését kérte.[9] Az alperes elsődlegesen a felperes keresetének visszautasítását, másodlagosan annak elutasítását kérte.
A jogerős ítélet
[10] Az eljárt bíróság a jogerős ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette.[11] Rögzítette, a keresetlevélnek a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 45. §-a szerinti vizsgálata során nem tárt fel olyan okot, ami alapot adott volna a keresetlevél visszautasítására.
[12] Megállapította, az alperes a 2023. október 4-én kelt II.1554-7/2023. számú, eljárás megindításáról értesítő végzésében kizárólag a 2023. június 24-i esetre hivatkozott, amikor álláspontja szerint a felperes nem tartotta be a nyitvatartási időt. Az alperes e végzésében nem is utalt arra, hogy a közterület-felügyelet hónapokon keresztül ellenőrzéseket végzett a vendéglátó egységnél, amiről továbbá a felperes korábban semmilyen formában nem értesült. Ez az alperesi eljárás nem felelt meg az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 2. §-ában rögzített jogszerűség elvének, valamint az Ákr. 5. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt követelménynek sem.
[13] Kiemelte, a közterület-felügyelet nem rendelkezett kereskedelmi hatósági hatáskörrel. A Polgármester és a Jegyző feladatkör közterület-felügyeletre történő telepítésére a közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Kftv.) 1. § (6) bekezdése alapján kizárólag jogszabály - törvény, kormányrendelet, önkormányzati rendelet - rendelkezése alapján kerülhet sor. Ilyen feladatkört delegáló jogszabályi rendelkezést az alperes nem jelölt meg, hiszen az általa hivatkozott SZMSZ jogszabálynak nem minősül. A Kftv. 6. § (1) bekezdése jogalapot teremt arra, hogy a közterület-felügyelet együttműködjön más szervezettel, azonban e jogszabályi rendelkezés nem értelmezhető feladat- és hatáskört telepítő jogszabályi rendelkezésként.
[14] Megítélése szerint továbbá a közigazgatási iratanyagban található, a közterület-felügyelet által 2023. április 8. és 2023. július 2. között végzett ellenőrzésekről készített jelentések - a kereskedelmi hatósági eljárás tekintetében - közokiratnak nem tekinthetők, hiányzik ugyanis az a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 323. § (1) bekezdése szerinti törvényi tényállási elem, hogy azokat az eljáró hatóság ügykörén belül állította ki. Tekintettel arra, hogy a közterület-felügyelet feladat- és hatáskör hiányában nem végezhetett kereskedelmi hatósági tevékenységet, a jelentések közokiratnak sem minősülnek a kereskedelmi igazgatási eljárás vonatkozásában.
[15] Megalapozottnak találta azon felperesi hivatkozást is, hogy a közterület-felügyelet által 2023. április 8. és 2023. július 2. között végzett ellenőrzések nem feleltek meg a jogszabályi követelményeknek. Rögzítette e körben, hogy a közterület-felügyelet az ellenőrzések során nem ment be az üzletbe, nem hallgatta meg a jelenlévőket, nem nyilatkoztatta a felperes munkavállalóit, jegyzőkönyvet nem vett fel. Az ellenőrzésről készített jelentések nem alkalmasak az azokban jellemzően néhány szóban rögzített, az üzlet nyitvatartására vonatkozó ténymegállapítások valóságtartalmának bizonyítására. A jelentések nem voltak alkalmasak arra, hogy azokra kereskedelmi igazgatási eljárás során hozott érdemi döntést alapítsanak.
[16] A bíróság megalapozottnak tartotta azon felperes által állított jogsérelmet, hogy az alperes nem tárta fel a döntéshozatalhoz szükséges mértékben a tényállást. Hangsúlyozta, az alperesi határozat kizárólag a közterület-felügyelet által 2023. április 8. és 2023. május 21. között feladat- és hatáskör hiányában végzett ellenőrzésekről készített jelentések alapján állapította meg a történeti tényállást. Ezek az ellenőrzések azonban - azon túl, hogy feladat- és hatáskör hiányában tartották őket - kereskedelmi igazgatási szempontból a releváns tényállás megállapítására alkalmatlanok voltak. A felperes továbbá az ellenőrzések során nem élhetett nyilatkozattételi jogával, azaz álláspontját egyáltalán nem fejthette ki a megelőző eljárás során. Utalt arra is, hogy az is feltáratlan maradt a megelőző eljárás során, hogy az üzlethez tartozó kerthelyiséget ténylegesen ki és milyen jogcímen használta a releváns időszakban.
[17] Rámutatott, a felperes megalapozottan sérelmezte, hogy az alperes eljárása során nem érvényesült a jogszerűség és a hatékonyság elve. A jogszerűség elvének sérelme megmutatkozott abban, hogy az alperes a közterület-felügyelet által hatáskör hiányában végzett eljárási cselekményekre alapította döntését. Az alperes ugyanis 2023. április 8. és 2023. július 2. között a feladat- és hatáskörrel nem rendelkező közterület-felügyelettel végeztetett ellenőrzéseket. Ugyanakkor az alperes az ellenőrzések alapján csak 2023. szeptember 8-án indította meg az eljárását és 2023. október 13-án hozta meg döntését. Az első ellenőrzés időpontja, azaz 2023. április 8. és az eljárás megindítása, azaz 2023. szeptember 8. között öt hónap telt el úgy, hogy e késlekedésnek jogszerű oka nem vált ismertté utóbb sem. Ilyen időtávlatból egy-egy nap történései nagyon nehezen rekonstruálhatók, egy-egy tényállási elem nehezen bizonyítható. Az időmúlás következtében indokolatlanul és jelentős mértékben elnehezült az ügyféli jogok gyakorlása.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[18] Az eljárt bíróság jogerős ítéletével szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárásra utasítását kérte.[19] Azt állította, hogy a Kp. rendelkezései alapján nem kizárt, hogy az ügy érdemi eldöntéséhez a közigazgatási bíróság maga is végezzen bizonyítási tevékenységet, ezt azonban az eljáró bíró elmulasztotta. Sérelmezte e körben, hogy az eljárt bíróság nem kezdett arra vonatkozóan bizonyítási eljárást, hogy ezek az ellenőrzések a bejelentett nyitvatartási időn túliak voltak-e, ahogyan arra vonatkozóan sem, hogy rendelkezik-e a felperes NAV-hoz közvetlen összeköttetéssel működő pénztárgéppel; illetve, ha ilyennel rendelkezik, a jelen perben érintett/vitatott időpontokban ezen volt-e tevékenység, volt-e értékesítés. Utalt arra, hogy a NAV által általánosan alkalmazott gyakorlat szerint ezen bizonyítási eszköz az alperes számára nem hozzáférhető.
[20] Vitatta azt a megállapítást, amely szerint jogellenes az az alperesi eljárás, hogy a II.1554-7/2023. számú végzésben, az eljárás megindításáról szóló értesítésben egyetlen alkalmat jelölt meg a jogellenes működés körében. Állította, az alperes által megnevezett egy alkalom önmagában is elegendő a szankció megállapítására, a felperes ezzel az esettel kapcsolatosan sem tett észrevételt, nem gyakorolta ügyféli jogait. Kitért arra is, hogy a végzésben megjelölt jogsértés miatt indította az eljárást, majd a bizonyítási eljárás során vette tekintetbe a további jogsértéseket is, a bizonyítási eljárásban azonban a felperes értesítése ellenére nem vett részt. Arra is hivatkozott, hogy a szankció megállapításánál a legkisebb mértékű szankció került kiszabásra, így annak nincs is érdemi jelentősége, hogy egyetlen vagy több jogsértés került figyelembevételre. Utalt arra a körülményre, hogy a felperes annak ellenére nem fordított figyelmet az eljárás megindításáról szóló értesítésre, hogy korábban a hatóság II.1554-2/2023. számú levelében felhívta a figyelmét a nyitvatartási idő betartásának fontosságára és a jogellenes magatartás lehetséges következményeire.
[21] Kiemelte, téves a jogerős ítélet azon megállapítása, amely szerint a közterület-felügyelet kereskedelmi hatósági jogkörben járt volna el, ilyen ugyanis nem történt, a közterület felügyelet nem folytatott kereskedelmi hatósági ellenőrzést, nem intézkedett kereskedelmi hatósági jogkörben, nem hozott kereskedelmi hatósági döntést. A közterület-felügyelet nem kereskedelmi, hanem közterület-felügyeleti hatáskörben rögzített olyan tényeket, amelyek a közterület-felügyelő által észlelhetők voltak. E körben utalt a Kftv. 6. § (1) bekezdésére, 27. § a) és b) pontjaira, 1. § (4) és (5) bekezdéseire. Kiemelte, nem telepített a kereskedelmi hatóság feladat- és hatáskört a közterület-felügyeletre, hanem felhasználta a közterület-felügyelet által a saját hatáskörében gyűjtött és hivatalos tájékoztatásként átadott bizonyítékokat. Hangsúlyozta, a közterület-felügyelet a saját ügykörében és hatáskörében így kiállított közokiratokat nemcsak jogosult hivatalos tájékoztatás formájában továbbítani, de köteles ezt tenni a vele együttműködő szerveknek, jelen esetben a kereskedelmi hatóságnak. A közterület-felügyelet és a kereskedelmi hatóság együttműködését pedig a jogszabály lehetővé teszi.
[22] Állította, téves az ítélet azon megállapítása, hogy a közterület-felügyelet jelentései nem tekinthetők közokiratnak, mert a közterület-felügyelet a Város Polgármesteri Hivatala belső szervezeti egységeként működik, az eljáró felügyelők köztisztviselők, tehát a felügyelet közigazgatási szervnek minősül, a tárgyban pedig ügykörén belül járt el. Az általuk tapasztaltakról jelentés készült, a szervezeti egységet vezető osztályvezető részére. A jelentést egy erre a célra szakcégtől bérelt szoftver készíti, így annak megfelelősége nem vitatható. A jelentéseket a szervezeti egység vezetője kísérő levéllel továbbította a kereskedelmi hatóság felé, a szükséges kereskedelmi hatósági eljárás lefolytatásához, mindez álláspontja szerint hivatalból küldött szignalizációnak tekintendő. A jelentés minden olyan tartalmi követelménynek megfelel, amelyet az Ákr. a hivatalos feljegyzéssel kapcsolatosan előír, azok bizonyítékként felhasználhatók, különös tekintettel arra, hogy azt az arra jogosultak, jogkörükben szabályosan eljárva, tehát jogszerűen állították elő. A jogerős ítélet megállapításával szemben az alperes az eljárás során jogszerűen nem is mellőzhette volna ezek figyelembevételét a döntése meghozatala során, mert a jelentés elnevezésű iratok a vonatkozó jogszabályok alapján alkalmasak voltak bizonyítékként történő használatra, azok elnevezése az érdemi döntésre kihatással nem járhatott.
[24] Kitért arra is, hogy a közterület-felügyelet kereskedelmi hatósági ellenőrzést nem folytatott, ezért jegyzőkönyvet sem készíthetett. A jelentés elnevezésű iratokon tárgyként helyszíni ellenőrzés került feltüntetésre, a téves elnevezés azonban az ügy érdemi elbírálására kihatással nincs, nem lehetett.
[25] Állította, téves az eljárt bíróság arra vonatkozó megállapítása is, hogy az eljáró kereskedelmi hatóság nem tisztázta az üzlethez tartozó ténylegesen használt kerthelyiség kérdéskörét. Ezzel szemben az, hogy a kerthelyiséget kizárólagosan a felperes érdekkörébe tartozóan a személyzet és a vendégkör használta, kiderül egyrészt a jelentésekből, másrészt a határozatból. Utalt arra is, hogy a perbeli határozatot megalapozó ellenőrzések idejében is és a per ideje alatt is egyetlen vállalkozás működéséről volt tudomása az alperesnek, ami egy edzőterem, amely az esti órákban nem tart nyitva. Erre tekintettel a közterület-felügyelet által megfigyelt és képfelvételeken rögzített udvari terület csak és kizárólag a felperes által üzemeltetett üzletbe való be-, és kijutást szolgálhatta az éjszakai órákban, erre az alperes a per során nyilatkozatot tett.
[26] Állította, téves az eljárt bíróság arra vonatkozó megállapítása is, hogy az alperes a felperes számára az alapvető ügyféli jogokat sem biztosította. A felperest az eljárás megindításáról az alperes értesítette, a végzésben szerepelt az ügyféli jogokról tájékoztatás. A végzést a felperes megkapta, annak tartalma tudomására jutott, amit nem is vitatott. Arra hivatkozott, a felperes nem azért nem működött közre az eljárásban, mert az alperes tájékoztatása hiányos volt, hanem mert nem állt szándékában. Kifejtette, ellentmondásos az eljárt bíróság azon megállapítása, mely szerint az Ákr. 62. § (2) bekezdése alapján a hatósági eljárásban minden olyan bizonyíték felhasználható, amely a tényállás tisztázásra alkalmas, ily módon a közterület-felügyelet által teljesített járőrszolgálat észlelése is, azonban kizárólagosan e közterületi megfigyelések során készült jelentésekre nem lehet jogszerűen kereskedelmi hatósági döntést alapítani. Idézte az Ákr. 62. § (2) és (4) bekezdéseit, és kifejtette, az előbbi ítéleti megállapítás ellentétes az Ákr. rendelkezéseivel, azon túl pedig ellentmond az ítélet azon megállapításának, mely szerint a közterület-felügyelet jelentései bizonyítékként használhatók, de kereskedelmi hatósági döntés nem alapítható rájuk.
[27] Vitatta azt az ítéleti megállapítást is, amely szerint az eljárás megindításának késedelme miatt nehezült el az ügyféli jogok gyakorlása. Állította, az eljárás megindítására a rendelkezésre álló törvényi határidőn belül került sor, az időmúlás pedig azért nem okozhatta az ügyféli jogok gyakorlásának nehezítését, mert a felperes azért nem élt ügyféli jogaival, mert nem tulajdonított semmilyen jelentőséget az ellene megindított eljárásnak.
[30] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Kifejtette, az alperes nem jelölte meg azt a konkrét jogszabályhelyt, amelyet álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértett akkor, amikor nem folytatott maga is - hivatalból - bizonyítást, e körben hivatkozott a Kp. 115. § (1) bekezdésére. Kifejtette, a Pp. 78. § (3) bekezdése alapján az alperes bizonyítási terhét, illetve érdekét képezte volna a megfelelő indítványok előterjesztése és az előzetes alapvető tényállítások megtétele. Az alperes mind a tényállás tisztázása, mind pedig a bizonyítás körében sorozatos mulasztásokat követett el a közigazgatási eljárásban, és ezt az ügyintézési módot követte a felülvizsgálati kérelem előterjesztése során is. Osztotta a jogerős ítélet azon megállapítását, hogy az elsőfokú bíróságnak nem volt arra hatásköre, hogy a megelőző eljárás során elmulasztott bizonyítási eljárást lefolytassa és a tényállást tisztázza, ez az alperes alapvető kötelezettségét kellett volna, hogy képezze az Ákr. 62. § (1) bekezdése alapján.
[31] Azon megállapítás körében, amely szerint a közterület-felügyelet nem járt el kereskedelmi hatósági jogkörben, kifejtette, az alperes e körben előadott érvelése a Kp. 117. § (3) bekezdésébe ütközik: a felülvizsgálati kérelemben nem lehet hivatkozni olyan új jogalapra és tényre, amely nem volt az elsőfokú eljárás tárgya. Kiemelte, a Kftv. elemzésével az elsőfokú peres eljárás során tett nyilatkozatában foglalkozott a felperes, amely jogi álláspontot az elsőfokú bíróság túlnyomó részben elfogadott az ítéletében. Az alperes érdemi jogi vitatást a nyilatkozattal szemben korábban nem terjesztett elő, ennek pótlására pedig a felülvizsgálati eljárásban előadott - egyébként mindössze az általánosságok szintjén mozgó - nyilatkozata nem alkalmas.
[32] Osztotta a jogerős ítélet azon megállapítását, amely szerint a közterület-felügyelet által 2023. április 8. és 2023. július 2. között végzett észlelésekről készített jelentések közokiratnak nem tekinthetők a Pp. 323. § (1) bekezdése szerinti törvényi tényállási elem, hiányában, ugyanis azokat az az eljáró hatóság nem az ügykörén belül állította ki. Az Ákr. 98. §-a, 99. §-a és 101. §-a tekintetében arra hivatkozott, hogy az alperes ebben a körben is olyan új, részletes tényállításokkal, azonban csak általános jellegű, konkrét jogszabálysértésre történő hivatkozást nem tartalmazó jogi érveléssel próbálja alátámasztani a kérelmét, amelyeket elmulasztott megtenni az elsőfokú eljárás során, márpedig ez a pervitel a Kp. 117. § (3) bekezdésének rendelkezéseibe ütközik.
[33] Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázása iránti kötelezettségének az üzlethez tartozó kerthelyiséget illetően sem. E körben hivatkozott a 2023. január 29-i nyilatkozatra és az ahhoz csatolt fényképre, valamint a bérleti szerződés mellékletére, amelyekhez képest az alperes jelen felülvizsgálati eljárásban tett nyilatkozatai ellentétes tartalmúak. Érvelése szerin iratellenes és érthetetlen az az alperesi hivatkozás, amely szerint a közterület-felügyelet által teljesített járőrszolgálat megfigyelésein alapult jelentések esetében ügyféljogokat biztosított volna a felperes számára. Az eljárás adataiból egyértelműen kiderül, hogy olyan, a múltban történt események alapján alkalmazott a határozatában szankciót az alperes, amelyekkel összefüggésben nemcsak ügyféli jogokat nem biztosított, hanem az eljárást megindításáról tájékoztató végzésében még utólag sem adott azokról tájékoztatást, megsértve ezzel az Ákr. 2. § (1) és (2) bekezdései szerinti alapelveket.
[34] Az eljárás 60 napos törvényi határidőn belül történő megindításával kapcsolatban előadta, az elsőfokú ítélet helyesen állapította meg, hogy az Ákr. 4. §-ának megsértésével az alperes öt hónapon keresztül az első ellenőrzés időpontjától (2023. április 8.) az eljárás megindításáig (2023. szeptember 8.) úgy végzett, illetve végeztetett a későbbi eljárásban általa bizonyítékként értékelt cselekményeket, hogy erről a felperest nem értesítette, ez az indokolatlan időmúlás pedig jelentős mértékben elnehezítette az ügyféli jogainak gyakorlását. Hangsúlyozta, az alperesi eljárás azért jogellenes, mert ekkor már nem is tehetett volna érdemi észrevételt a hónapokkal korábban megtörtént, beazonosíthatatlan és minden garanciális eljárási kelléket nélkülöző közterület-felügyeleti észlelésekre, illetve az ezekből keletkezett jelentésekre.
[35] Az alperes a 2023. január 12. napján kelt, 11.15542/2022. számú levelével kapcsolatban előadta, abban az alperes a bejelentett nyitvatartási időn túli működés napját, annak pontos körülményeit nem határozta meg, nyilatkozattételi lehetőséget azzal kapcsolatba nem biztosított.
A Kúria döntése és jogi indokai
[39] Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint érdemben alapos.[40] A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálta felül.
[41] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet több okból vitatta, így kifogásolta a peres eljárás során a bizonyítás elmaradását, az ítélet megállapításait a közterület-felügyelet jelentései kapcsán, a tényállás-tisztázási kötelezettség, az ügyféli jogok előmozdításának, a hatékonyság és a jogszerűség elveinek megsértése körében.
[42] Az alperes felülvizsgálati kérelmében alaptalanul sérelmezte, hogy az eljárt bíróság nem foganatosított bizonyítási tevékenységet. E körben a Kúria egyrészt arra utal, hogy az Ákr. 62. § (1) bekezdése alapján a határozat meghozatalához szükséges tényállás megállapítása az alperest terheli. Erre is figyelemmel kiemelendő, a határozat ellen benyújtott kereset folytán eljáró bíróságnak nem feladata a közigazgatási jogvita keretei között az, hogy az alperes által megállapított tényállás megerősítésére vonatkozóan további bizonyítást folytasson, ahogyan az sem kötelessége, hogy a felperes tárgyaláson tett állításait bizonyítás keretében ellenőrizze, amennyiben ezen állítások nem bírnak jelentőséggel az eldöntendő közigazgatási jogvita szempontjából (pl. rendőrségi intézkedések a lakossági bejelentések kapcsán vagy NAV-hoz bekötött pénztárgépek ellenőrzése). Az, hogy a Kp. lehetőséget ad a közigazgatási perben a bizonyításra, nem jelent kötelességet, az eljáró bíróság az adott ügy jellege és keretei között mérlegeli, hogy szükséges-e bizonyítási cselekmények foganatosítása. A perbeli ügyben az eljárt bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy jogkérdésekről kellett döntenie, így bizonyítás lefolytatása nem volt szükséges, az alperes ezen hivatkozása tehát nem volt alapos.
[43] Abban a körben, hogy az alperes az eljárást megindító végzésében egy alkalmat jelölt meg a nyitvatartási idő túllépése körében (2023. június 24.), amivel szemben a határozatban több ilyen időpontot is megjelölt, a Kúria az alábbiakat állapította meg.
[44] A Kertv. 9. § (4) bekezdése a tevékenységre vonatkozó jogszabályi előírások megsértése esetére írja elő az alperes által alkalmazott szankció, vagyis az ideiglenes bezárás elrendelését. A perbeli esetben a jogsértés, ami az adott szankciót maga után vonta, a vendéglátóipari üzlet nyitvatartási idejének túllépése volt, az alperes erre figyelemmel indított a felperessel szemben eljárást. Erre figyelemmel az, hogy a nyitvatartási idő túllépésére hány alkalommal és milyen mértékben került sor, nem a jogsértés megállapíthatósága, hanem kizárólag a szankció mértékének megválasztása körében bírt jelentőséggel, azt azonban a felperes keresetében nem kifogásolta, így az a jogvita tárgyát nem képezhette. Minderre figyelemmel pedig nem hatott ki az ügy érdemére az, hogy az alperes az eljárást megindító végzésében kizárólag egy esetre hivatkozott a nyitvatartási idő túllépése körében, azonban határozatában több ilyen időpontot is feltüntetett, mert az eljárás megindításáról szóló értesítésben az Ákr. 104. § (4) bekezdés a) pontja alapján elegendő az ügy tárgyának, vagyis a hatósági eljárás megindítására okot adó körülmény megjelölése (nyitvatartási idő túllépése). Erre figyelemmel a jogerős ítélet helytelenül foglalt állást akkor, amikor ezen eljárás miatt az Ákr. 2. §-ában rögzített jogszerűség elvének és az Ákr. 5. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt ügyféli jogok előmozdításának megsértését állapította meg.
[45] Arra mindemellett helytelenül hivatkozott az alperes, hogy a legkisebb mértékű szankciót alkalmazta a felperessel szemben, mert a Rendelet 27. § (1) bekezdése az üzlet ideiglenes bezáratását "az észlelt hiányosságok megszüntetéséig, de legfeljebb kilencven napra" teszi lehetővé, tehát a szankció alsó határát a jogalkotó nem határozta meg, így annak legkisebb mértéke nem a perben alkalmazott egy hét. Mindennek azonban az ügy érdeme szempontjából nem volt jelentősége.
[46] A közterület-felügyelet kereskedelmi hatósági jogkörben történő eljárásával kapcsolatban a Kúria az alábbiakra mutat rá. Az alperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott e tekintetben a Kftv. 27. § b) pontjában foglalt közterületi rend fogalmára, és arra, hogy a közterület-felügyelet feladata a közterületek jogszerű használatának ellenőrzése (Kftv. 1. § (4) bekezdés a) pontja), és helyesen utalt arra is, hogy a felügyelő a Kftv.-ben meghatározott feladatkörében eljárva jogosult és köteles a közterületen ellenőrizni a jogszabályban előírt kötelezettségek megtartását, jogszabálysértés esetén eljárást kezdeményezni (Kftv. 1. § (5) bekezdés második fordulat). Az tehát az idézett jogszabályi rendelkezések alapján leszögezhető, hogy a közterület-felügyelet jogosult volt ellenőrzést lefolytatni a felperesi vendéglátóipari üzlet környékén, és az ellenőrzés eredményeképpen eljárást kezdeményezni az alperesnél. Azáltal pedig, hogy a közterület-felügyelet ellenőrzéseket végzett és eljárást kezdeményezett, - az elsőfokú bíróság megállapításával szemben - nem járt el kereskedelmi hatósági jogkörben, ilyen jellegű hatáskört a perbeli esetben kizárólag az alperes gyakorolt, mert a közterület-felügyelet mindösszesen a jogszabályban előírtak, így a nyitvatartási rend betartását ellenőrizte.
[47] Ezzel összefügg az a kérdés, hogy a közterület-felügyelet jelentései közokiratnak minősülnek-e, és a kizárólag arra alapított tényállás a határozat meghozatalának alapjául mennyiben fogadható el. A Kúria e körben rámutat, az alperes helytállóan hivatkozott már az elsőfokú peres eljárás során is, és felülvizsgálati kérelmében is arra, hogy az Ákr. 62. § (2) bekezdése alapján a hatósági eljárás során a tényállás megállapítása körében a szabad bizonyítás elve érvényesül, ami azt jelenti, hogy a hatósági eljárásban minden olyan bizonyíték felhasználható, amely a tényállás tisztázására alkalmas. Az pedig kétséget kizáróan megállapítható, hogy a közterület-felügyelet jelentései a tényállás tisztázására alkalmasak voltak, mert a releváns adatokat (időpont, helyszín, nyitvatartási idő betartása) tartalmazták.
[48] Tévesen foglalt állást a jogerős ítélet a körben is, hogy a közterület-felügyelet jelentései nem minősülnek közokiratnak: az elsőfokú bíróság által hiányolt tényállási elem, a Pp. 323. § (1) bekezdése szerinti, az okirat saját ügykörön belüli kiállítása ugyanis megvalósult, mert a közterület-felügyelet a Kftv. 1. § (4) bekezdés a) pontja és (5) bekezdése szerinti ügykörén belül, a közterület jogszerű használatának, a közterület ellenőrzésének keretei között járt el, és semmilyen tekintetben nem gyakorolt kereskedelmi hatósági jogkört. Megjegyzi egyebekben a Kúria, hogy éppen az Ákr. által biztosított szabad bizonyítás elve okán nem is releváns az a kérdés, hogy a közterület-felügyelet jelentése közokiratnak minősül-e, mert az közokirati jellegétől függetlenül alkalmas a tényállás tisztázására, márpedig az Ákr. 62. § (2) bekezdése alapján kizárólag ennek van jelentősége.
[49] A kerthelyiség kérdése tisztázásának elmaradása a Kúria megállapítása szerint nem volt jogsértő: a közterület-felügyelet jelentései alapján a felperesi vendéglátóipari üzlet nyitvatartásának túllépése bizonyításra került, az, hogy a felperes a keresetéhez (és nem a hatósági eljárás során) bérleti szerződést, térképet és fényképfelvételeket csatolt, önmagában nem vonja kétségbe az alperes által megállapított tényállást, különös figyelemmel arra, hogy az alperes a felperes keresetben előterjesztett nyilatkozatára a per során igazolta, hogy a kerthelyiségben a felperesi vendéglátó üzletén túlmenően egy edzőterem működik, az azonban az ellenőrzések idején (legnagyobb részt éjjel 1 óra) nem tartott nyitva. Így helytállóan érvelt azzal az alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy önmagában az, hogy a kerthelyiség kérdését az alperes a határozathozatal előtt nem tisztázta, nem jogszabálysértő, a felperes ugyanis azt nem állította, és nem is igazolta, hogy az edzőterem a nyitvatartási időpontok túllépésének időpontjában működött.
[50] A felperes alapvető ügyféli jogainak biztosítása körében a Kúria kiemeli, az eljárt bíróság jogerős ítéletében nem nevezte meg, hogy a felperes mely alapvető ügyféli jogainak biztosítására nem került sor, ekként pedig ezen ítéleti hivatkozás nem fogadható el, különös figyelemmel arra, hogy az alperes az eljárást megindító végzésében (II.1554-7/2023.) kimerítően tájékoztatta jogairól és kötelezettségeiről. A felperes az eljárás megindításáról értesült, a végzésben az alperes tájékoztatta többek között a nyilatkozattétel, az iratbetekintés és a bizonyítékok megismerésére való jogairól, a felperes e jogokkal azonban a megelőző eljárás során nem élt.
[51] Az eljárás megindításának késedelme körében az elsőfokú bíróság a jogszerűség és a hatékonyság elvének megsértésére hivatkozott, abban a tekintetben, hogy az első ellenőrzés 2023. április 8. napján történt, azonban az eljárás megindítására csak öt hónappal később került sor, ilyen időtávlatból pedig egy-egy nap történései nehezen rekonstruálhatók. A Kúria e körben rámutat, az első ellenőrzésre valóban 2023. április 8. napján került sor, azonban a határozatban megjelölt három jelentősebb túllépés idejeként 202. április 9., május 6. és május 21. napjai voltak, amelyet követően a közterület-felügyelet 2023. június 24., 25. és július 1. és 2. napjain további ellenőrzéseket végzett, amelynek során megállapította, hogy 2023. június 24. napján a sörkert 01.59-kor még nyitva volt. A közterület-felügyelet 2023. július 10. napján értesítette az alperest az ellenőrzések eredményeiről, az alperes pedig 2023. október 4. napján értesítette a felperest az eljárás 2023. szeptember 8. napján történt megindulásáról. Minderre figyelemmel azonban az utolsó ellenőrzés és az eljárás megindítása között nem öt hónap, hanem csak 3-3,5 hónap telt el.
[52] Végül pedig a 2023. január 12. napján kelt II.1554-2/2022. számú levéllel kapcsolatosan a Kúria megállapította, az nem tartozik a perbeli megelőző eljáráshoz, figyelemmel arra, hogy a perbeli esetben az első eljárási cselekményre 2023. április 8. napján került sor, amihez képest a kifogásolt levél csaknem három hónappal korábban kelt. Tekintettel arra, hogy a hivatkozott levél nem képezi a megelőző eljárás részét, az a jelen perben nem támadható, az e körben tett ítéleti megállapítások ezen okból kifolyólag nem bírnak relevanciával.
[53] A Kúria mindezekre figyelemmel a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[54] Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak a fentiekben foglaltak szem előtt tartásával kell állást foglalnia a felperes keresetéről. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a közterület-felügyelet jelentéseit érdemben vizsgálnia kell, azok közokirati jellegét nem tekintheti relevánsnak. Az ellenőrzések időpontja és az eljárás megindítása között eltelt idő tekintetében a felperes általános hivatkozását önmagában nem veheti figyelembe, a tényállás kellő tisztázottságát pedig a határozathozatalhoz releváns körben kell vizsgálnia.
(Kúria Kfv.IV.37.353/2024/9.)