adozona.hu
ÍH 2024.158
ÍH 2024.158
MUNKÁLTATÓ MENTESÜLÉSE, KÁRTÉRÍTÉS, SÉRELEMDÍJ I. Mentesül a munkáltató a kártérítési felelősség alól, ha a baleset bekövetkezésének egyetlen oka az volt, hogy a betanított üveges munkakörben nála közel egy éve dolgozó, az üveg szállítására és mozgatására irányadó szabályokat ismerő és addig betartó felperes nem az ismert szabályok és utasítások szerint járt el. [Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja] II. Az orvosi alkalmassági vizsgálat esetleges hiányosságának a kártérítési felelősség szempontjából nincs jele
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2018 nyarától betanított üveges munkakörben, alkalmi munkavégzés keretében dolgozott az alperesnél, ennek során heti rendszerességgel gépjárművezetői tevékenységet is ellátott. 2019. július 1. napján ugyanezekre a feladatokra határozatlan idejű munkaviszonyt létesítettek a felek. 2019. július 15-én a cég telephelyéről a F., F. utca 36. szám alatti építési területre szállított 120 x 140 cm méretű kötegelt korlátüveget egy Ren...
ÍH 2024.158 MUNKÁLTATÓ MENTESÜLÉSE, KÁRTÉRÍTÉS, SÉRELEMDÍJ
I. Mentesül a munkáltató a kártérítési felelősség alól, ha a baleset bekövetkezésének egyetlen oka az volt, hogy a betanított üveges munkakörben nála közel egy éve dolgozó, az üveg szállítására és mozgatására irányadó szabályokat ismerő és addig betartó felperes nem az ismert szabályok és utasítások szerint járt el. [Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja]
II. Az orvosi alkalmassági vizsgálat esetleges hiányosságának a kártérítési felelősség szempontjából nincs jelentősége, ha a baleset nincs összefüggésben a munkavállaló egészségügyi állapotával.
III. Ha a munkáltató mentesült a kártérítési felelősség alól, abból az is következik, hogy a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételei sem állnak fenn. [Mt. 9. § (1) bekezdése, Ptk. 2:52. § (2) bekezdése]
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2018 nyarától betanított üveges munkakörben, alkalmi munkavégzés keretében dolgozott az alperesnél, ennek során heti rendszerességgel gépjárművezetői tevékenységet is ellátott. 2019. július 1. napján ugyanezekre a feladatokra határozatlan idejű munkaviszonyt létesítettek a felek. 2019. július 15-én a cég telephelyéről a F., F. utca 36. szám alatti építési területre szállított 120 x 140 cm méretű kötegelt korlátüveget egy Renault Master típusú tehergépkocsival. A délelőtti órákban már elvitt egy rakományt a címre, amelyet a helyszínen toronydaru segítségével rakodtak le problémamentesen. A második szállítmányt indulás előtt ifj. B. O. ügyvezető ellenőrizte, aki az alkalmazott rögzítési módot megfelelőnek találta, amikor a zalaegerszegi telephelyen felrakták az üveganyagot a kettő darab acél üvegszállító állványra. Az üveget vízszintesen rögzítették az állványokhoz spaniferrel, az állványokat pedig a teherautó rakfelületéhez rögzítették függőlegesen. A fonyódi építési munkaterületre érkezést követően a felperes lehajtotta a plató oldalát, és eltávolította az üvegeket egyben tartó, keresztben elhelyezett spanifert. A darukezelő jelezte a felperesnek, hogy a daruzási pont az építési területen kívül, a kerítés mellett lesz, mert ott biztonságosabban tudja leemelni a platóról az üvegárut. A felperes nem kötötte vissza az üvegtáblákat tartó vízszintes spanifert, és nem hajtotta vissza a plató oldalfalát sem, így tolatott ki az emelési pontra. A gépkocsi mellett állt, amikor a platóról 8 db üvegtábla ráborult.A baleset következtében lábszártörést, koponyazúzódást, nyaki gerincrándulást és -húzódást szenvedett, és a lábszárán többszörös nyílt seb keletkezett. Július 19. napjáig a K. M. Oktató Kórházban kezelték, majd két hét otthontartózkodást követően, augusztus 6-tól augusztus 15-ig a K. D. a Kórházban feküdt, ahol műtétet végeztek rajta. Ezután két és fél hónapon keresztül fekvőbeteg volt.
A S. Megyei Kormányhivatal K.-i Járási Hivatala a hivatalból lefolytatott munkavédelmi eljárást az SO-04N/MV1/001184-11/2019. számú határozattal zárta, amelyben kötelezte a munkáltatót, hogy az üvegtáblák rakodása, szállítása során a vonatkozó munkavédelmi szabályokat tartsa be.
A felperes orvosi munkaalkalmassági véleményét 2018. november 29-én állították ki raktáros munkakörre. Munkavédelmi oktatásban 2018. november 9-én részesült.
A balesetet a felperes elháríthatatlan és kizárólagos magatartása okozta, amikor indokolatlanul feloldotta a korlátüvegek vízszintes spaniferes rögzítését. Az üvegtartó állvány leemeléséhez csak az állvány rögzítését kellett volna feloldani, a vízszintes rögzítést nem.
A felperes keresetében 8.000.000 forint sérelemdíj és ennek 2019. július 16. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata, valamint a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 166. § (1) bekezdésére, az Mt. 51. § (4) bekezdésére, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 41. §-ára, a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 10/2016. (IV. 5.) NGM rendelet 9. § (1) bekezdésére, valamint az Mt. 9. §-a folytán alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:42.-54.§-aira hivatkozva. Állította, hogy nem rendelkezett érvényes foglalkozás-egészségügyi vizsgálattal, nem részesült munkavédelmi oktatásban, és a tehergépkocsi túlsúllyal közlekedett. Előadása szerint a vízszintesen elhelyezett spanifer kizárólag a szállítás idejére szolgált, és csak az előre csúszás ellen védte az üveglapokat, azt ezért eltávolíthatta. A baleset véleménye szerint a túlsúly miatt következett be.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja alapján, mivel a balesetet a felperes elháríthatatlan és kizárólagos magatartása okozta. Másodlagosan kérte a sérelemdíj mértékét annak figyelembevételével megállapítani, hogy a felperes vétkesen közrehatott a baleset bekövetkeztében.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A kirendelt K. I. igazságügyi munkavédelmi szakértő véleményét hiánytalannak és aggálytalannak ítélte, amelynek alapján arra a következtetésre jutott - különös tekintettel a balesetet rögzítő videófelvételre -, hogy a balesettel oksági összefüggésben nem állapítható meg az alperes mulasztása. A perbeli Renault Master típusú kistehergépkocsi alkalmas volt a közúti közlekedésre és üvegszállításra, a szállításhoz használt üvegtartó állványok megfelelőek voltak, a rakomány-rögzítéshez használt spaniferek a szabványelőírásnak megfeleltek, a rögzítés ugyancsak megfelelő volt. Mivel az üvegszállítást a felperes munkába lépése óta végezte, nem volt szükség időszakos munkavédelmi oktatásra, az előző évi oktatáson elhangzottakat kellett alkalmaznia. A munkavédelmi oktatás anyagát az okiratok és a tanúvallomások alapján megfelelőnek találta.
Kifejtette, hogy az a körülmény, hogy a felperes korábban zárt tehergépkocsival szállított üveget, és a baleset idején nyitott, platós teherautót vezetett, nem bírt jelentőséggel a munkavédelmi szakértő véleménye szerint, mert a kistehergépkocsi munkavédelmi szempontból nem tartozik a veszélyes munkaeszközök közé [a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MÜM rendelet I/a. és I/b. számú melléklete], ezért nem szükséges munkavédelmi üzembehelyezési eljárás lefolytatása. Nincs olyan követelmény, hogy kategórián belül nyitott vagy zárt kisteherautó váltása esetén újra ki kellene oktatni a gépjárművezetőt, mivel a munkaeszközben nem történt jelentősebb változás. A munkavédelmi oktatás időszakonkénti ismétlését akkor teszi kötelezővé az Mvt., ha új kockázatok lépnek fel [Mvt. 55. § (1) bekezdés d) pontja], amely a jelen esetben nem állt fenn.
A felperesnek nem kellett a szállított üveg rögzítésében vagy az áru mozgatásában részt vennie, a tehergépkocsi vezetése volt a feladata. A daruzást végző szakember által kijelölt helyen kellett megállnia és az üvegtartó állvány rögzítését feloldania annak érdekében, hogy azt a daruval fel lehessen emelni a gépjármű rakfelületéről. A felperes volt az, aki tévesen nem az üvegtartó állvány rögzítését oldotta el, hanem az üvegek egymáshoz való vízszintes rögzítését. Ez a felperes kizárólagos magatartása volt az oka a balesetnek a munkavédelmi szakértő véleménye szerint.
Utalt arra, hogy a munkavédelmi hatóság a vizsgálati anyagában nem tárt fel olyan körülményt, amely a rakomány túlsúlyára utalt volna, és arra a következtetésre jutott a szakértő is, hogy nem volt túlsúlyos a tehergépkocsi.
Kifejtette, hogy a felperes rendelkezett érvényes egészségügyi vizsgálattal, az orvosi alkalmassági vélemény csupán a munkakörét határozta meg helytelenül.
Mindezek alapján azt állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a balesetet a felperes kizárólagos és elháríthatatlan magatartása okozta, utalt arra, hogy a munkavédelmi hatóság határozatában megállapított tényállás nem kötötte a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 263. § (2) bekezdése értelmében.
Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést: elsődlegesen annak megváltoztatása, a kereseti kérelme teljesítése, másodlagosan K. I. igazságügyi munkavédelmi szakértő szakvéleményének a Pp. 313. § (3) bekezdése alapján történő kiegészítése után az ítélet kereseti kérelemnek megfelelő megváltoztatása, harmadlagosan a Pp. 381. §-a alapján az ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása, érdekében. Eljárási szabálysértésként az igazságügyi munkavédelmi szakértői vélemény kiegészítésére, illetőleg az orvosszakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványai mellőzését jelölte meg.
A felperes K I. igazságügyi munkavédelmi szakértő véleményét több ponton támadta, és 38 kérdés feltevését indítványozta a szakvélemény kiegészítése körében. A munkavédelmi oktatással kapcsolatos szakértői megállapítást azért vitatta, mert a munkába álláskor kellett volna munkavédelmi oktatásban részesülnie, melynek időpontját 2019. július 1. napjára tette. Véleménye szerint, ha 2018. november 9-én részesült is oktatásban, azt meg kellett volna ismételni. Emellett a gépjármű új munkaeszköz volt, a kategórián belül más gépjárművet vezetett, ami más kialakítású volt, mint a korábbi, és arra - álláspontja szerint - külön munkavédelmi oktatást kellett volna tartani a rakomány kezelésére kiterjedően.
Munkaköre betanított üveges volt, nem gépkocsivezető, a spaniferek eloldása egyébként sem gépjárművezetői feladat. Hivatkozott a bírói gyakorlatra, amely szerint a munkáltató munkavédelemmel kapcsolatos kötelezettségeit nem érintik a mindennapi életben megszerzett tapasztalatok. Kiemelte, hogy vezetői engedéllyel rendelkezett ugyan, amely felhatalmazta őt a tehergépkocsi vezetésére, azonban ez az orvosi alkalmassági véleményt nem pótolhatta, mert az orvosi vizsgálatot meghatározott munkakörre vonatkozóan kell elvégezni és a véleményt megadni. Álláspontja szerint fogalmilag kizárt az elháríthatatlan munkavállalói magatartás, ha nem volt munkavédelmi oktatás, és nem rendelkezett érvényes munkaköri alkalmassági véleménnyel.
Álláspontja szerint azt a szakértő azt a megállapítást, hogy utasításellenes munkavégzése okozta a balesetet, tényadat nem támasztotta alá, és szállítólevelek hiányában nem jelenthető ki, hogy nem volt túlsúlyos a gépjármű, a megfelelő súlyt nem tudta bizonyítani a munkáltató, mivel a szállítólevelek megsemmisültek.
Hangsúlyozta, hogy a munkavédelmi hatóság határozata munkavédelmi hiányosságot állapított meg, mert a munkáltató megsértette a 10/2016. (IV. 5.) NGM rendelet 9. § (1) bekezdésében és az Mvt. 41. § (1) bekezdésében írtakat.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, lényegében helyes indokai alapján.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság ítéleti döntését K. I. munkavédelmi szakértő általa aggálytalannak tartott szakvéleményére alapította, és a bizonyítás eredményének a Pp. 279. § (1) bekezdése szerinti mérlegelését követően azt állapította meg, hogy a 2019. július 15-én bekövetkezett munkahelyi balesetet a sérülést szenvedő munkavállaló felperes kizárólagos és elháríthatatlan magatartása okozta, ami által a munkáltató alperes mentesül a kártérítési felelősség alól, ezért a keresetet elutasította.
A felperes fellebbezésében ennek a következtetésnek a helyes voltát vitatta a munkavédelmi szakértői vélemény aggályossága miatt, annak kiegészítésével a bizonyítás kiegészítését kérte a másodfokú bíróságtól, azt, hogy ennek eredményeként a bíróság módosítsa a tényállást, egészítse ki, és a megállapított tényeket másként minősítve, az elsőfokú bíróságtól eltérő következtetést levonva a keresetet teljesítse. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság azzal, hogy ítéletét megalapozatlan bizonyítékra, K. I. szakvéleményére alapította úgy, hogy a kiegészítésére tett indítványát nem teljesítette, és nem rendelt el orvosszakértő bizonyítást sem, lényeges eljárási szabálysértést követett el, ami az ügy érdemi eldöntésére kihatott, ezért véleménye szerint indokolt lehet az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése is a Pp. 381. §-a alapján.
Bár a felperes fellebbezési kérelmében harmadlagosként megjelölve kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, a Pp. 383. § (1) bekezdéséből következően a másodfokú bíróságnak ennek a kérelemnek az alaposságáról kellett elsőként állást foglalnia. A Pp. 381. §-a akkor teszi lehetővé az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, ha olyan lényeges eljárási szabálysértés történt az elsőfokú eljárásban, amely az ügy érdemi eldöntésre kihatott, és annak orvoslása a másodfokú eljárásban nem lehetséges vagy nem észszerű. A szükségtelennek tartott bizonyítás mellőzése azonban nem eljárási szabálysértés, ezért az ítélet hatályon kívül helyezését önmagában nem alapozhatja meg (BDT2023.4671.). A felperes által lényeges eljárási szabálysértésként hivatkozott körülmény, a bizonyítási indítvány mellőzése nem lehet indoka az elsőfokú ítélet Pp. 381. §-a szerinti hatályon kívül helyezésének. A másodfokú bíróság ezért az ügy érdemében vizsgálta a fellebbezés alaposságát, és bírálta felül az elsőfokú ítéletet a Pp. 383. § (1) bekezdése értelmében.
A bizonyítékok alapján megállapított tényállás szerint a felperes 2019. július 15-én az alperesnél fennállt munkaviszonyával összefüggésben végzett munka közben balesetet szenvedett, amely következtében a Ptk. 2:43. § a) pontja által védett személyiségi joga, a testi épségének sérelme miatt a munkáltatót sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni. Az Mt. 9. § (1) bekezdése szerint a munkavállaló és a munkáltató személyiségi jogainak védelmére, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a Ptk. 2:42-54. §-át kell alkalmazni azzal, hogy a Ptk. 2:52. § (2) és (3) bekezdése, valamint 2:53. §-a alkalmazásakor e törvény kártérítési felelősségre vonatkozó szabályai irányadók. Ezért a Ptk. 2:52. § (2) bekezdésének alkalmazásában a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire - különösen a sérelemdíj fizetésére köteles személy meghatározására és a kimentés módjára - az Mt. kártérítési felelősségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. Ebből következően az alperes munkáltató a felperes munkavállalónak a munkahelyi balesetből eredő személyiségi jogsérelme miatt akkor köteles sérelemdíjat fizetni, ha fennállnak a munkáltató kártérítési felelősségének az Mt. 166-167. §-aiban írt feltételei.
E szerint az Mt. 166. § (1) bekezdés alapján a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. Az alperes ezen objektív alapú kárfelelősség alól akkor mentesül, ha kimentési okot tud bizonyítani. Ilyen kimentési okként hivatkozott arra, hogy a kárt kizárólag a károsult felperes elháríthatatlan magatartása okozta. Az ennek során figyelembe veendő szempontokat a munkáltatónak a munkavállaló egészségi állapotában bekövetkezett károkért fennálló felelősség egyes kérdéseiről szóló 1/2018. (VI. 25.) KMK vélemény II.2. pontja részletezi, melyek közül kiemelendő az eset összes körülményeinek vizsgálata keretében az, hogy a munkavállaló kizárólagos és elháríthatatlan magatartásán kívül egyéb ok, nevezetesen a munkáltató terhére értékelendő körülmény ne hasson közre.
A fellebbezési kérelem és fellebbezési ellenkérelem keretei között a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp. 370. § (1) bekezdése szerint az határozta meg, hogy a munkahelyi baleset bekövetkezésének okát feltárja, ennek körében értékelje a bizonyítékokat, és következtetést vonjon le arra, hogy bekövetkezett-e az alperes felelősség alóli mentesülése az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja alapján. Ennek során a bizonyítékok között kellett értékelni a balesetet követően keletkezett okiratokat, a kivizsgálásról szóló jegyzőkönyvet, a munkavédelmi hatóság iratait: a jegyzőkönyvet a felperes személyes meghallgatásáról és a határozatot, a perben a felek: a felperes, valamint az alperes törvényes képviselőjének a személyes előadását, a felperessel azonos munkakörben dolgozó tanúk vallomását, továbbá K. I. igazságügyi munkavédelmi szakértő véleményét.
Fontos tény, hogy a felperes 2019. július 17-én a munkavédelmi hatóság előtt úgy nyilatkozott, munkavédelmi oktatásban részesült, és a rakodással kapcsolatban is tudta, hogy mit kell tennie. Az alperesnél egy éve végzett munkát, és teherautóval hetente szállított üvegtáblákat. A baleset után két nappal tehát még nem gondolta, hogy az oktatás hiányából fakadt a tévedése (a hevederek téves feloldása), és hogy a baleset bekövetkezésében a munkáltatót bármiféle mulasztás, szabályszegés terheli.
Okirat igazolja, hogy a felperes 2018. november 9-én munkavédelmi oktatásban részesült, amelynek a tematikája tartalmazta az üvegtáblák szállítását is: erről az okiratot a felperes aláírta. B. A., Cs. Sz. és K. L., a felpereshez hasonlóan betanított üveges munkakörben foglalkoztatott munkavállalók tanúvallomásukban elmondták, hogy a munkavédelmi oktatás tartalmilag mire terjedt ki: volt benne elméleti és gyakorlati oktatás, és az üvegtáblák szállítására, mozgatására is vonatkozott. Az oktatás a tanúvallomások alapján egyértelműen tartalmazta, hogy melyik spanifert hol és mikor kell és lehet kioldani: azt a spanifert, amivel az üveg az állványhoz van fogatva, semmiképpen sem szabad kioldani, amíg a daruzás meg nem történt, csak az állvány és a gépkocsi közötti spanifer oldható fel. A tanúk egyezően adták elő, hogy az ügyvezető mindenkinek megmutatta a gyakorlatban, hogy a spanifert hogyan kell használni, kioldani. Kitértek arra, hogy a zárt teherautóban elegendő az üveget pálcával rögzíteni, míg a platós szállításnál a rögzítés annyival több, hogy az állványt a platóhoz kell rögzíteni, de a gépkocsivezető feladata ugyanaz mindkét szállítási mód esetében.
A felperes tehát a betanított üveges munkakörére vonatkozó munkavédelmi oktatásban részesült, így ismerte az üvegtáblák szállítására, mozgatására vonatkozó szabályokat, mint ahogy a balesetig megfelelően alkalmazta is ezeket az ismereteket úgy, hogy heti rendszerességgel folytatott szállítást.
A felperes 2018. augusztus óta végzett munkát az alperesnél folyamatosan, kezdettől betanított üveges munkakörben, ami a későbbiekben sem változott. A feladatai ugyanazok voltak a baleset idején is, csupán annyi történt, hogy 2019. július 1-től a korábbi alkalmi foglalkoztatás helyett határozatlan idejű munkaviszonyt létesített vele az alperes munkáltató munkaszerződéssel. Ezért megalapozatlan az az érvelés, hogy a felperes 2019. július 15-én nem rendelkezett érvényes munkavédelmi oktatással, ezzel ellentétes a szakértői vélemény megállapítása is.
A munkavédelmi hatóság - szankció kiszabása nélkül - valóban kötelezte az alperest az üvegtáblák szállítására, rakodására vonatkozó munkavédelmi szabályok betartására. A határozat indokolásából azonban nem tűnik ki a munkáltató terhére értékelhető körülmény, a hatóság nem állapított meg munkavédelmi szabályszegést megvalósító magatartást vagy mulasztást a munkáltató részéről. Emellett helytállóan utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a munkavédelmi hatóság megállapításai, következtetései a bíróság számára nem bírnak kötelező erővel, a munkavédelmi eljárásban megállapított tényeket, a határozatban foglaltakat a perben a bizonyítékok között lehet értékelni.
Az alperes kétségtelenül olyan munkaköri alkalmassági véleményt csatolt az iratokhoz, ami raktáros munkakör betöltésére szólt, amely munkakört a felperes az alperesnél soha nem látott el, hiszen végig betanított üveges volt. A baleset oka azonban nem a felperes egészségügyi állapotában rejlett, nem egészségügyi alkalmatlansága miatt következett be, erre utaló peradat nem merült fel. Ezért a másodfokú bíróság sem tulajdonított a munkáltató terhére értékelendő körülményként jelentőséget a munkakört megjelölő munkaköri alkalmassági vélemény hibájának.
K. I. munkavédelmi szakértő a peres eljárás anyagát: a munkavédelmi hatóság iratait, határozatát, a munkabalesettel kapcsolatban felvett jegyzőkönyv megállapításait, a felek személyes előadását, a tanúk vallomását és a balesetet rögzítő videófelvételt, azaz az eljárás egész anyagát teljeskörűen vizsgálatának tárgyává tette, valamint értékelte, és mindezekből következtetett arra, hogy a balesetet kizárólag az okozta, hogy a felperes az üvegtáblákat az állványhoz rögzítő keresztirányú spanifereket oldotta fel az állványokat a platóhoz rögzítő spaniferek helyett. A baleset bekövetkeztében más nem hatott közre, kizárólag a felperes maga. Tudta, hogy daruval fogják leemelni a nyitott platóról a táblákat, ehhez át is kellett állnia egy másik helyre a darus utasítására, amihez úgy mozgatta a járművet, hogy a spanifereket feloldotta, és a platós teherautó oldalrészét is lehajtotta már. A munkát önállóan kellett elvégeznie, utasítást csak a darustól kapott, azt is csupán a lerakodás helyére vonatkozóan. A rögzítések feloldásához a munkavédelmi oktatáson megismert, az üvegtáblák szállítására és mozgatására vonatkozó szabályok szerint kellett eljárnia, mint ahogy tette az aznapi első fuvar idején is.
A másodfokú bíróság a szakértő megállapításait és következtetéseit helyesnek találta, mivel azok a perbeli adatokkal összhangban állnak, helyességükhöz kétség nem fér. A bizonyítás eredményének mérlegelése alapján [Pp. 279. § (1) bekezdés] maga is arra a következtetésre jutott, a baleset egyetlen oka az volt, hogy a felperes az üvegtáblákat tartó állványt a platóhoz rögzítő hevederek helyett a táblákat az állványhoz rögzítő hevedereket oldotta fel, ezzel instabillá téve az üvegtáblákat, amelyek, miután az eredeti helyről átállt a másikra, rádőltek. A munkáltatónak nem kellett azzal számolnia, hogy a nála betanított üveges munkakörben közel egy éve dolgozó, az üveg szállítására és mozgatására irányadó szabályokat ismerő és addig betartó felperes önálló, de különösebb megfontolást nem igénylő munkája során nem az ismert, elsajátított szabályok és utasítások szerint jár el.
A felperesnek a túlsúllyal, a spaniferek nem megfelelő voltával, a spaniferek és egyéni védőeszközök nyilvántartásával, a szabvánnyal, a munkáltató kockázatértékelésével összefüggő érvelése irreleváns, a szakvéleménynek ezekkel a kérdésekkel való kiegészítése pedig indokolatlan volt, mert a balesetet kizárólag az okozta, hogy nem a megfelelő spanifert oldotta ki a felperes. Azaz ha nem oldja el a vízszintes spanifert, nem következik be a baleset, mindegy hogy volt-e túlsúly, illetőleg elég erős volt-e a spanifer.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósághoz hasonlóan azt a következtetést vonta le, hogy az igazságügyi munkavédelmi szakértői vélemény a felek közötti jogvitában releváns tényekre vonatkozó megállapításait és következtetéseit illetően nem szenved a Pp. 316. § (1) bekezdésében írt egyik hibában sem, ezért nem tekinthető aggályosnak, kiegészítésére nem talált maga sem indokot. Így K. I. szakértő véleménye a bíróság ítéletének alapjául szolgálhatott. Az elsőfokú bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett szükséges bizonyítást elrendelte és lefolytatta, a felperes által előterjesztett bizonyítási indítványokhoz pedig a Pp. 276. § (1) és (3) bekezdése értelmében nem volt kötve, a felek közötti jogvita elbírálásához szükségtelen bizonyítást a Pp. 276. § (5) bekezdése szerint mellőzhette.
A fentiek okán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.009/2024/5.)
(Kúria Mfv.IV.10.071/2024/4. számú határozata hatályában fenntartotta)