adozona.hu
BH 2024.11.281
BH 2024.11.281
A bíróság a foglalkoztatás-felügyeleti ellenőrzés időpontjához közeli időben megtett nyilatkozatokhoz és a feltárt tényekhez képest a közigazgatási eljárásban és a perben később tett, a korábbival ellentétes előadást általában, az eltérés észszerű indokának megjelölése nélkül nem fogadja el perdöntőnek; a tényállás megállapításánál azt a nyilatkozatot veszi figyelembe, amelyet a nyilatkozó fél a per eldöntése szempontjából releváns eseményhez közelebb eső időben befolyásmentesen tett [2017. évi I. törvény (
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A fő tevékenységi köre alapján nem veszélyes hulladék gyűjtésével foglalkozó felperes határozatlan idejű munkaviszony keretében hulladékszállítást végző gépjárművezetőket, alkalmi jelleggel gépkezelőket foglalkoztat. A felperes az alperesi érdekelt munkavállalót (a továbbiakban: alperesi érdekelt), aki a Z. Kft.-vel állt határozatlan időtartamú, ún. főállású munkaviszonyban - az ügyvezetővel történt szóbeli megállapodás alapján - alkalmi munkavállalás keretében, gépkezelő munkakörben kívá...
BH 2024.11.281 A bíróság a foglalkoztatás-felügyeleti ellenőrzés időpontjához közeli időben megtett nyilatkozatokhoz és a feltárt tényekhez képest a közigazgatási eljárásban és a perben később tett, a korábbival ellentétes előadást általában, az eltérés észszerű indokának megjelölése nélkül nem fogadja el perdöntőnek; a tényállás megállapításánál azt a nyilatkozatot veszi figyelembe, amelyet a nyilatkozó fél a per eldöntése szempontjából releváns eseményhez közelebb eső időben befolyásmentesen tett [2017. évi I. törvény (Kp.) 78. § (1) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 279. §, 346. § (5) bek.].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás
[1] A fő tevékenységi köre alapján nem veszélyes hulladék gyűjtésével foglalkozó felperes határozatlan idejű munkaviszony keretében hulladékszállítást végző gépjárművezetőket, alkalmi jelleggel gépkezelőket foglalkoztat. A felperes az alperesi érdekelt munkavállalót (a továbbiakban: alperesi érdekelt), aki a Z. Kft.-vel állt határozatlan időtartamú, ún. főállású munkaviszonyban - az ügyvezetővel történt szóbeli megállapodás alapján - alkalmi munkavállalás keretében, gépkezelő munkakörben kívánta foglalkoztatni.[2] Az alperes a 2022. augusztus 4-én 8 óra 34 perckor megkezdett helyszíni ellenőrzés keretében foglalkoztatás-felügyeleti ellenőrzést folytatott a felperes telephelyén. Az ellenőrzés eredményeképpen 2022. november 14. napján kelt, HB/09-MMEO-II/001189-18/2022. számú határozatával 100 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta a felperest. Megállapította, hogy a felperes és az írásba foglalt munkaszerződés és bejelentés nélkül foglalkoztatott alperesi érdekelt között 2022. július 6. napjától 2022. augusztus 4. napjáig foglalkoztatásra irányuló jogviszony (munkaviszony) állt fenn, erre tekintettel kötelezte a felperest, hogy az alperesi érdekeltet a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szabályai szerint foglalkoztassa, továbbá a jogszabályban meghatározott módon tegyen eleget a munkaviszony létesítésével kapcsolatos - a NAV területileg illetékes szerve felé fennálló - bejelentési kötelezettségének.
[3] A határozat indokolása szerint az alperes az ellenőrzés megkezdésekor munkavégzésre utaló körülmények között találta az alperesi érdekeltet és további két munkavállalót, az ellenőrzéskor jelen voltak az alperes ügyvezetői is; a felperes a helyszínen bemutatta a "munkaviszonyos" foglalkoztatottak 2022. augusztus havi munkaidő-nyilvántartását. Az ügyféli meghallgatási jegyzőkönyvben foglaltak szerint az alperesi érdekeltet alkalmi jelleggel foglalkoztatták, bejelentése 2022. augusztus 1. és 4. napokra megtörtént az adóhatóság felé. Az alperesi érdekelt az ellenőrzés napján és 2022. szeptember 19-én, ügyvédje jelenlétében tanúként nyilatkozott, utóbbi alkalommal előadta, hogy a 2022. augusztus 4-i ellenőrzés során tett nyilatkozatát, amely szerint augusztus 1. és 4. napokon munkát végzett a felperes részére, fenntartja; előadta, hogy az ellenőrzés megkezdésekor CAT 262 D3-as földmunkagépet tisztított, takarított, a munkavégzésről az ügyvezetővel szóban állapodott meg, munkaszerződést, jelenléti ívet nem írt alá; 2022. augusztus 1-jén 7 órától 14 óráig, augusztus 4-én 7 órától 12 óráig végzett munkát, munkabére napi 5000 forint volt. Munkáját az ügyvezető irányította, a munkaeszközöket a felperes biztosította, "alkalmilag" végzett munkát. Az alperesi érdekelt az ellenőrzéskor tett tanúnyilatkozatát 2022. szeptember 19-én azzal egészítette ki, illetve pontosította, hogy a Z. Kft-nél 2022. augusztus 1-jétől foglalkoztatják teljes munkaidőben, a felperesnél 2022. augusztus hónapban a jelenléti íven feltüntetett napokon végzett munkát "a feltüntetett munkaidőben". A felperes az eljárás során az alperesi érdekelt vonatkozásában a vizsgált időszakra munkaidő-nyilvántartást, egyszerűsített munkaszerződést - felhívás ellenére - nem mutatott be; az alperesi érdekelt az általa 2022. szeptember 19-én bemutatott munkaidő-nyilvántartás szerint 2022. augusztus 1-jén 11 órától 17 óráig, augusztus 4-én 9 órától 17 óráig végzett munkát. Mivel a tanú nyilatkozata és az általa bemutatott munkaidő-nyilvántartás között ellentmondás van, a munkaidő-nyilvántartás adatait az alperes nem fogadta el. Az alperesi érdekelt 2022. augusztus 1-jén létrejött egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonyát az Egyszerűsített Foglalkoztatási Adatbázis az ellenőrzés megkezdését követően visszaigazolta, az augusztus 4-én létrejött jogviszonyát nem igazolta vissza; utóbb a hatóság hivatali helységében ismételt lekérdezés során a visszaigazolás megtörtént, a bejelentés beérkezésének időpontja: 2022. augusztus 4. napja 8 óra 46 perc. A felperes által becsatolt iratokból megállapítható volt, hogy a határozatban felsorolt személyeket határozatlan idejű munkaviszonyban, teljes munkaidőben, gépkocsivezetőként foglalkoztatja, továbbá, hogy az alperesi érdekelt 2022. augusztus 1-jén egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonyban, alkalmi jelleggel végzett munkát a felperesnél. A bemutatott egyéni számfejtő lap alapján a felperes az alperesi érdekeltnek 2022. augusztus 1. és 4. napján alkalmi munkáért 10 408 forint/nap munkabért fizetett, munkaidő-nyilvántartást a ledolgozott munkaidőről a felperes nem mutatott be; az alperesi érdekelt - nyilatkozata alapján - 2022. augusztus 1-jén 7 órától 14 óráig, augusztus 4-én 7 órától 12 óráig végzett munkát a felperesnél.
[4] A fentiek alapján az alperes megállapította, hogy a felperes az alperesi érdekelt munkavégzésének 7 órai megkezdése előtt nem tett eleget a foglalkoztatás napjára az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Efo.tv.) 11. § (1) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettségének. Az egyszerűsített foglalkoztatás az Mt. 202. § (2) bekezdése alapján nem jött létre, ezért a felperes és az alperesi érdekelt közötti jogviszony a foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokról és támogatásokról, valamint a foglalkoztatás felügyeletéről szóló 2020. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: Fftv.) 7. § (4) bekezdése és 10. § (2) bekezdése alapján az Mt. szabályai szerinti munkaviszonynak minősül, amelyre vonatkozóan az általános munkajogi szabályokat kell alkalmazni. A felperes megsértette az Mt. 42. § (1) bekezdésében és 44. §-ában foglaltakat, mert a munkavállalóval nem kötött a munkába lépést megelőzően munkaszerződést, és azt nem foglalta írásba. Megsértette továbbá az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 16. § (1) bekezdésében, 1. melléklet 3. pontjában és 3.1. alpontjában foglaltakat.
A felperes keresete, az alperes védirata
[5] A felperes keresetében kérte elsődlegesen a határozat megsemmisítését, másodlagosan annak megváltoztatását és a közigazgatási eljárás megszüntetését, harmadlagosan a határozat megsemmisítése mellett az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését, negyedlegesen a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését. Arra hivatkozott, hogy az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló jogviszony bejelentésével nem esett késedelembe. Az alperesi érdekelt munkaidejének kezdete 2022. augusztus 4. napján 9 óra volt, amelyet megelőzően munkavégzési kötelezettsége nem állt fenn, mert a telephelyen rakodást igénylő konténer a munkaidő kezdete előtt nem volt, a felperestől munkavégzésre irányuló utasítást nem kapott, munkaruhát nem viselt. Az alperes a tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget, mert az ellenőrzéssel érintett többi munkavállalót tanúként nem hallgatta meg. A határozatból nem derül ki melyek voltak azok a körülmények, amelyek alapján az alperes munkavégzésre utaló körülmények között találta az alperesi érdekeltet, továbbá nem tisztázta, hogy kitől, milyen utasítást kapott a munkavégzésre az alperesi érdekelt. Hivatkozott arra is, hogy a keresettel támadott határozat nem felel meg az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 81. §-ában előírt, a határozatokkal szemben támasztott követelményeknek. A határozatban hivatkozott eljárási cselekményekről rögzített képfelvételt részére nem mutatták be, ezért sérült az iratbetekintési, illetve nyilatkozattételi joga. Az alperesi érdekelt a helyszíni ellenőrzés során tett nyilatkozatát rögzítő jegyzőkönyvet - szemüveg hiányában - nem tudta átolvasni, azt mégis aláírattatták vele. Az alperes nem vette figyelembe az alperesi érdekelt nyilatkozatának azt a kiegészítését, amely szerint a jelenléti íven feltüntetett napokon munkát végzett a feltüntetett munkaidőben. Hangsúlyozta, hogy 8 óra 46 perckor bejelentette az alperesi érdekeltet, a bejelentést a felperes könyvelője végezte el az ügyvezető előző napi utasítása alapján.[6] Az alperes védiratában kérte a kereset elutasítását. Arra hivatkozott, hogy a hatóságot nem terheli jogszabályi kötelezettség valamennyi foglalkoztatott tanúként meghallgatására, az alperesi érdekelt és a felperes képviselőjének helyszíni ellenőrzés során tett egybehangzó nyilatkozata alapján a tényállás tisztázódott, további bizonyításra nem volt szükség. Az iratbetekintés lehetőségéről tájékoztatást adott a felperes részére az eljárás megindításáról szóló végzésében. Az alperesi érdekelt a helyszíni ellenőrzés során a jegyzőkönyvvel összefüggésben kifogást nem terjesztett elő, nyilatkozatát utóbb, jogi képviselője jelenlétében is fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[7] Az elsőfokú bíróság az alperes HB/09-MMEO-II/001189-18/2022. számú határozatát megsemmisítette. Döntését a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. § (1) bekezdésében, 89. § (1)-(3) bekezdéseiben, 99. § (1)-(3) bekezdéseiben, az Ákr. 33. §-ban, 76. §-ban, az Efo.tv. 3. § (1) bekezdésében, 11. § (1) bekezdésében, a Fftv. 10. § (2) bekezdésében, a Kp. 78. § (1) bekezdése alapán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 265. § (1) bekezdés foglalt rendelkezésekre alapította.[8] A jogerős ítélet indokolásában foglaltak szerint az alperes nem szegte meg az Ákr. 33. §-át és 76. §-át (az iratbetekintési joggal és a bizonyítékok ismertetésével kapcsolatos rendelkezéseket) az eljárási cselekményekről rögzített kép- és hangfelvétel készítése körében; az eljárás megindításáról, az iratbetekintés jog gyakorolhatóságáról részletesen tájékoztatta a felperest; az alperesi érdekelt a helyszíni ellenőrzés során a jegyzőkönyvvel összefüggésben kifogást nem terjesztett elő, azt jogi képviselője jelenlétében megerősítette.
[9] Az elsőfokú bíróság az általa meghallgatott tanúk (A.B. és C.D. gépkocsivezetők, E.F. gépkezelő, G.H. könyvelő) egybehangzó tanúvallomása alapján megállapította, hogy az alperesi érdekelt munkaidejének kezdete 2022. augusztus 4-én 9 óra volt, ezt megelőzően a felperesnél munkát nem végzett, mert a telephelyen rakodást igénylő konténer a munkaidő kezdete előtt nem volt. A 9 órai munkakezdést igazolta a könyvelő nyilatkozata és az is, hogy az alperesi érdekelt az ellenőrzés megkezdésekor munkaruhát nem viselt, valamint, hogy a felperes telephelyétől körülbelül 40 km távolságra lévő, főállása szerinti munkahelyén a munkaideje reggel 7 óráig tartott, emiatt 8 óra előtt nem tudott volna megérkezni a felperes telephelyére. Az alperesi érdekelt nem kapott a munkáltatótól utasítást arra, hogy a 9 órai munkakezdés előtt munkahelyén megjelenjen, a munkaidő kezdete előtt munkát végezzen.
[10] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a munkaügyi ellenőrzés megkezdésekor a foglalkoztatott bejelentése nem történt meg, azonban a felperes az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló jogviszony 8 óra 46 perckor történt bejelentésével összefüggésben nem esett késedelembe, mert az alperesi érdekelt munkaidejének kezdete 2022. augusztus 4-én 9 óra volt, ezt megelőzően munkavégzési kötelezettség nem terhelte.
[11] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes és az alperesi érdekelt között egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló jogviszony jött létre a perbeli időszakra vonatkozóan.
A felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[12] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az ügyben eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, a felperes perköltségben marasztalását kérte arra hivatkozva, hogy az ítélet sérti a Kp. 78. § (2) bekezdésében, a Kp. 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 346. § (4)-(5) bekezdésében foglaltakat.[13] Az alperes álláspontja szerint az ítélet indokolása logikátlan, a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen és kirívóan iratellenes, anyagi és eljárásjogi jogszabályt sért, nem tartalmazza azokat az okokat, amelyek miatt a bíróság jogkérdésben eltért a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától.
[14] A bíróság a Pp. 78. § (2) bekezdése megsértésével hagyta figyelmen kívül az alperesi érdekeltnek a foglalkoztatás-felügyeleti hatósági ellenőrzés helyszínén és időpontjában, valamint a hatóság székhelyén 2022. szeptember 19-én tett tanúvallomását, amelyekben egybehangzóan előadta, hogy az ellenőrzés megkezdésekor a CAT 262 D3-as földmunkagépet tisztította, takarította. A meghallgatott tanúk - ezzel szemben - általánosságban tettek nyilatkozatokat a munkáltatói telephelyen történő, a szokások szerinti munkavégzésre vonatkozóan. A bíróság ezzel eltért a követendő kúriai gyakorlattól (Mfv.II.10.073/2009/3., Mfv.III.10.725/2012/7.), amely szerint nem minősül jogszabálysértésnek, ha a bíróság a munkaügyi ellenőrzés időpontjához közeli időben megtett nyilatkozatokhoz és a feltárt tényekhez képest a perben később tett, ezzel ellentétes előadást nem fogadja el perdöntőnek; a bíróságnak a tényállás megállapításánál azt a nyilatkozatot kell figyelembe vennie, amelyet a nyilatkozó fél a per eldöntése szempontjából releváns eseményhez közelebb eső időben befolyásmentesen tett. A bíróság nem indokolta továbbá az alperesi érdekelt tanúvallomásának figyelmen kívül hagyását, amellyel megsértette a Pp. 346. § (4)-(5) bekezdésében foglaltakat.
[15] Az alperes szerint nincs érdemi jelentősége az elsőfokú bírósági eljárásban meghallgatott tanúk által előadott körülménynek, hogy a telephelyre 9 óra előtt nem szokott konténer érkezni, ami már önmagában is kizárja az alperesi érdekelt munkavégzését. A hatóság nem a konténerekhez kapcsolódó munkavégzést tárta fel és rótta a felperes terhére, hanem a földmunkagép tisztítási, takarítási feladatot, amelyet az alperesi érdekelt 9 óra előtt végezhetett és az ellenőrzés időpontjában végzett.
[16] Az alperes kifogásolta az elsőfokú bíróság megállapítását, amely szerint a munkáltató nem utasította a munkavállalót a 9 órás munkakezdést megelőző munkavégzésre, mert az ebben a körben kialakult több évtizedes kúriai gyakorlat szerint a munkaviszony létrejötte szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az ellenőrzés időpontjában a munkáltató jelen volt-e, a munkavégzés megkezdésére személyesen adott-e, és ha igen, konkrétan milyen utasítást, mivel a munkaviszonyt az írásbeli munkaszerződés vagy felek szóbeli megállapodása hozza létre, az előkészítő munkák a munkavégzés részét képezik, a munkaterületen a rendelkezésre állással a munkavállalók munkaideje elkezdődik (Mfv.I.10.407/2009/3., Mfv.II.10.879/2009/2., Mfv.II.10.049/2010/3., Mfv.II.10.188/2010/3., Mfv.II.11.149/2010/4., Mfv.II.10.137/2011/8 ). Az ügy eldöntése szempontjából annak van jelentősége, hogy a felek egy korábbi napon megegyeztek abban, hogy az alperesi érdekelt 2022. augusztus 4-én a felperes munkáltató részére munkát fog végezni. Az alperesi érdekelt által az ellenőrzés megkezdésekor végzett tevékenység előkészítő tevékenységnek minősült, amely az Mt. 86. §-a és a kúriai gyakorlat szerint munkaidőnek minősül, ezért a felperes 8 óra 46 perckor az alperesi érdekelt munkába állását és a hatósági ellenőrzés megkezdését követően, tehát késedelmesen tett bejelentést. A hatóság eljárása során bizonyította, hogy az alperesi érdekelt a felek közötti korábbi megegyezés alapján munkába állt a felperes telephelyén, munkáját a munkáltató érdekkörében, a munkáltató munkaeszközeivel végezte, ezért jogszerűen állapította meg, hogy a jogviszony a munkáltató képviseletre jogosult vezetője általi munkába állítástól függetlenül létrejött.
[17] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását. Arra hivatkozott alaki védekezésében, hogy a jogerős ítélettel szemben nincs helye felülvizsgálatnak, mert az a jogszabályoknak mindenben megfelel, a Kúria joggyakorlatától nem tér el jogkérdésben. Az alperes felülvizsgálati kérelmében csupán állítja, hogy a felülvizsgálattal támadott elsőfokú ítélet jogszabálysértő, de ellenkérelmében sem anyagi, sem releváns eljárásjogi szabálysértést nem jelöl meg, továbbá az ítélet indokolásának logikátlanságára, a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlenségére és kirívó iratellenességére vonatkozó jogi érvelést, indokolást nem tartalmaz.
[18] A felperes érdemi védekezésében előadta, hogy a felülvizsgálati kérelemben nem lehet hivatkozni új jogalapra és olyan új tényre, körülményre, amely nem volt az elsőfokú eljárás tárgya [Kp. 117. § (3) bekezdés, 1. § (3)-(4) bekezdés], az alperes a perben olyan precedensértékű - a perben egyébként sem alkalmazható - kúriai határozatokat jelölt meg, amelyekre az elsőfokú eljárásban nem hivatkozott.
[19] Az alperes felülvizsgálati kérelmében "tényállásellenesen" hivatkozott az alperesi érdekelt egybehangzó nyilatkozataira, mert azokat 2022. szeptember 19. napján pontosította, amely alapján az elsőfokú bíróság megalapozottan tulajdonított annak jelentőséget, hogy a felek megállapodása alapján az alperesi érdekeltnek 9 órától kellett munkát végeznie. Ebben a körben az alperes tévesen hivatkozik a kúriai határozatokra, mert azok a meghallgatott tanúk különböző időpontban tett, eltérő nyilatkozataira vonatkoznak. Az Mfv.III.10.725/2012/7. számú kúriai határozat sem releváns ebben az ügyben, mert eltérő tényálláson alapul, a perben a munkáltató "személye" volt vitás.
[20] A meghallgatott tanúk nem csak a szokásos, hanem a munkavégzés konkrét körülményeire is nyilatkoztak, amelyek alapján megállapítható, hogy az alperesi érdekelt Efo. tv. szerinti egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonya még az ellenőrzés időpontjában nem állt fenn, a munkáltató a bejelentési kötelezettségének teljesítésével nem esett késedelembe.
[21] A felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésére irányul, amelyre a következetes kúria gyakorlat szerint (BH 2012.179., BH 2016.159., BH 2016.127., BH 2017.196., BH 2017.232., Kúria Kfv.VII.37.540/2020/5., Kfv.IV.37.996/2019/9.) nincs törvényes lehetőség. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a bizonyítékok értékelése, összevetése alapján, hogy a perbeli időszakban a felek között az általános munkajogi szabályok szerint munkaviszony nem jött létre, továbbá ebben a körben azt is, hogy az alperesi érdekelt rendelkezésre állási kötelezettsége nem állt fenn, nem kapott utasítást a munkavégzésre az alperestől.
[22] A felperes az alperes által hivatkozott precedensértékű határozatokkal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy azok a perben nem alkalmazhatók, mert eltérő tényállás alapján születtek, a legújabb határozat is 2011-ben született, és időközben hatályba lépett az Fftv.
A Kúria döntése és a döntés jogi indokai
[23] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 118. § (1) bekezdésének alkalmazásával befogadta, majd az érdemi elbírálás eredményeként megállapította, hogy az - az alábbiak szerint - megalapozott.[24] A Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 115. § (2) bekezdése és a Kp. 108. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
[25] A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy a közzétett (a "precedensértékű") kúriai határozat fogalmát a kúriai gyakorlat (pl. Kfv.VII.38.217/2021/2., Kfv.VII.45.009/2024/2.) szerint a Kp. 99. § (1) bekezdésére, illetve a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 32. § (1) bekezdés b) pontjára és 41/B. § (1) bekezdésére figyelemmel úgy kell értelmezni, hogy az alatt a Kúria által - azaz 2012. január 1. után - meghozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatot kell érteni. Az alperes által felsorolt határozatok - az Mfv.III.10.725/2012/7. és az Mfv.II.10.137/2011/8 számú határozatok kivételével - 2012. január 1-jét megelőzően születtek, ezért azok közzétett (követendő) kúriai határozatnak nem minősülnek.
[26] Az Mfv.II.10.137/2011/8 számú, közzétett határozat az ügyazonosság (Jpe.I.60.002/2021/7., Jpe.II.60.019/2021/18., Jpe.I.60.006/2020/11.) hiányára tekintettel nem vehető figyelembe, mert a Kúriának a perbeli ügytől eltérő tényállású ügyben és eltérő jogkérdés megválaszolásával kellett döntenie. Az ügyben nem a foglalkoztatás fajtájának Fftv. szerinti minősítésével, nem az Efo. tv. alkalmazásával kapcsolatos volt az eldöntendő jogkérdés, hanem - a munkaidőbe beszámító munkavégzéshez kapcsolódó tevékenység kapcsán - az Mt. szerinti, az írásba foglalt munkaszerződés hiányában történt foglalkoztatás szabálytalansága.
[27] Mindezekre tekintettel az alperes felülvizsgálati kérelmében - az Mfv.III.10.725/2012/7. számú határozat kivételével - megalapozatlanul kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben eltért.
[28] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a Kp. 78. § (2) bekezdésében foglalt, a bizonyítás eredményének mérlegelésére vonatkozó speciális rendelkezéseknek az elsőfokú bíróság általi megsértését sérelmezte.
[29] A Kp. 115. § (1) bekezdése értelmében a fél a jogerős ítélet ellen jogszabálysértésre, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással terjeszthet elő felülvizsgálati kérelmet. Erre figyelemmel a félnek felülvizsgálati kérelmében konkrétan meg kell jelölni a felülvizsgálandó jogszabálysértést. A felülvizsgálati kérelemben nem kifogásolt jogszabálysértés a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható.
[30] A Kp. XIV. fejezete tartalmazza a "Bizonyítás" szabályait. A szabályozás alapján a közigazgatási perben is alkalmazni kell a Pp. bizonyításra vonatkozó szabályait az ebben a fejezetben foglalt eltérésekkel [Kp. 78. § (1) bekezdés]. Ez az ún. utaló szabály elsődlegesen a Pp. Negyedik Részében található bizonyítási szabályokra vonatkozik. Ugyanakkor a Kp. 78. § (2) bekezdése a Pp. bizonyítási szabályaitól eltérő szabályt (többletkövetelményt) tartalmaz, kimondva, hogy a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben, a megelőző eljárásban megállapított tényállással összevetve értékeli. Másképpen megfogalmazva, a bíróság a Kp. 78. § (1) bekezdés alkalmazása során a Pp. bizonyítási szabályait, a Kp. 78. § (2) bekezdése alapján a Pp. bizonyításra vonatkozó szabályaitól eltérő (speciális) bizonyítási szabályokat is köteles alkalmazni, a közigazgatási perben alkalmazandó bizonyítási szabályok egységes eljárási rendszerére tekintettel.
[31] Az alperes felülvizsgálati kérelmében - annak tartalma szerint - a Kp. 78. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 279. § (1) bekezdése (a bizonyítás eredményének mérlegelésére vonatkozó általános rendelkezés) megsértését is kifogásolja, azonban a felülvizsgálati kérelem ennek a jogszabályhelynek megjelölését nem, csupán a Kp. 78. § (2) bekezdését tartalmazza. A Kúria következetes gyakorlata szerint azonban abban az esetben, ha a felülvizsgálati kérelemben tartalmilag helyesen történik hivatkozás a jogszabálysértés tényére, de a megsértett jogszabályhely megjelölése téves, a felülvizsgálati kérelem nem utasítható vissza, az érdemi felülvizsgálat nem mellőzhető [Kp. 104. § (2) bekezdés, 115. § (2) bekezdés], ezért a Kúria a bizonyítás eredményének mérlegelése körében is vizsgálódott.
[32] A követendő kúriai gyakorlat (Kfv.I.35.610/2021/2., Kfv.IV.37.284/2023/2., stb.) szerint a bizonyítékok mérlegelésén alapuló jogerős ítélet a felülvizsgálati eljárásban eredményesen csak akkor támadható, ha a bíróság a tényállást iratellenesen állapította meg, illetőleg a bizonyítékok mérlegelése kirívóan okszerűtlen volt. Az alperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy "az ítélet indokolása logikátlan, a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen és kirívóan iratellenes", továbbá felülvizsgálati kérelmében a Kp. 78. § (2) bekezdését, a bizonyítékok egyenkénti és összességükben, a megelőző eljárásban megállapított tényállással összevetésének értékelését is kifogásolta, ezért a Kúriának a bizonyítás eredményének a mérlegelésével és a bizonyítékok és a megelőző eljárásban megállapított tényállás összevetésével kapcsolatos körben kellett a jogerős ítéletet felülvizsgálnia.
[33] Az Fftv. hatályos rendelkezései alapján - az Mfv.III.10.725/2012/7. számú követendő kúriai határozat értelmében - változatlanul irányadó az a következetes ítélkezési gyakorlat, amely szerint a bíróság a munkaügyi (a hatályos szabályozás szerint foglalkoztatás-felügyeleti) ellenőrzés időpontjához közeli időben megtett nyilatkozatokhoz és a feltárt tényekhez képest a közigazgatási eljárás során, illetve a perben később tett, a korábbival ellentétes előadást általában az eltérés észszerű indokának megjelölése nélkül nem fogadja el perdöntőnek; a tényállás megállapításánál azt a nyilatkozatot veszi figyelembe, amelyet a nyilatkozó fél (a perbeli esetben az alperesi érdekelt) a per eldöntése szempontjából releváns eseményhez közelebb eső időben befolyásmentesen tett.
[34] A peradatok szerint az alperesi érdekelt az ellenőrzéskor és a 2022. szeptember 19-én történt meghallgatásán tanúként - a vitatott határozatban részletesen ismertetettek szerint - úgy nyilatkozott, hogy az ellenőrzés időpontjában munkát végzett (a földmunkagépet tisztogatta), az alkalmi munkavégzésről a felperes egyik ügyvezetőjével, aki a munkáját irányította, szóban állapodott meg, 2022. augusztus 1-jén és az ellenőrzés napján is reggel 7 órától dolgozott, jelenléti ívet nem írt alá; a 2022. szeptember 19-i meghallgatás során ez utóbbi állításaival ellentétes tartalmú bizonyítékként egy jelenléti ívet csatolt (amely szerint augusztus 1-jén 11 órától, 4-én 9 órától dolgozott) azzal, hogy a jelenléti íven feltüntetett munkaidőben dolgozott. Az alperes az ellenőrzéskor a felperest - az erről felvett jegyzőkönyvből kitűnően, mindkét ügyvezetője jelenlétében - tájékoztatta az alperesi érdekelt tanúvallomásában foglaltakról és arról, hogy a jogviszonya bejelentését az ellenőrzés megkezdésének időpontjáig (8 óra 34 perc) az EFA (Egyszerűsített Foglalkoztatási Adatbázis) és az EMMA (Egységes Magyar Munkaügyi Adatbázis) sem igazolta vissza. Az ezt követően feltett kérdésre az egyik ügyvezető azt adta elő, hogy az alperesi érdekelt "alkalmi jelleggel kerül foglalkoztatásra, bejelentése 2022. augusztus 1. és 4. napon megtörtént az adóhatóság felé". A felperes ügyvezetője ezt követően csak a 2022. október 6-án történt meghallgatásakor jelezte, hogy az alperesi érdekelt "tanúvallomásával nem ért egyet" (mert a jegyzőkönyvet aláírás előtt a tanú nem tudta elolvasni, stb.), és ekkor adta elő azt is, hogy az alperesi érdekelt a perbeli napon nem volt munkára beosztva, aznap még nem állapodtak meg a munkavégzésről, az alperesi érdekelt munkaruhába át se öltözött, a gépet nézegette; ekkor kérte az ügyvezető a korábban felvett jegyzőkönyv kiegészítését is arra nézve, hogy az ügyféli meghallgatásakor szóban tiltakozott az ellen, hogy az alperesi érdekelt munkát végzett az ellenőrzéskor.
[35] Az elsőfokú bíróság az alperesi érdekelt - fentiekben és az alperes határozatában is ismertetett - nyilatkozataiban fennálló ellentmondásoknak, valamint annak, hogy a felperes az alperesi érdekelt által az ellenőrzéskor tett, az alkalmazása és foglalkoztatása lényeges körülményeire vonatkozó tényállításokat az ellenőrzéskor nem, csupán később vonta kétségbe, semmilyen jelentőséget nem tulajdonított. A bíróság arról, hogy az alperesi érdekelt nyilatkozataiban fennálló, az alperes által értékelt ellentmondásoknak miért nem tulajdonított jelentőséget, ítéletében nem adott számot, döntését - az ítélet indokolásából kitűnően - a perben meghallgatott tanúk vallomására alapította, ezzel megsértette a Pp. 346. § (5) bekezdésében foglaltakat.
[36] Az alperes helytállóan kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállás megállapítása során az alperesi érdekelt közigazgatási eljárásban tett tanúvallomásaiban foglaltakkal szemben a felperes munkavállalóinak - lényegében a perbeli telephelyen folyó munkavégzés körülményeire és a munka kiadásának általános menetére vonatkozó - tanúvallomását a közigazgatási eljárásban lefolytatott bizonyítás adataival és az alperes által megállapított tényállással egybevetés nélkül fogadta el.
[37] A bíróság által meghallgatott tanúk az alperesi érdekelt munkavégzéséről a következők szerint nyilatkoztak. A.B. (reggel 7 órakor kezdődő, teljes munkaidőben foglalkoztatott gépjárművezető) előadta, hogy az alperesi érdekelt, akit a perbeli napon ismert meg, azon a napon "végig ott volt, amíg én is dolgoztam, azonban ő aznap nem dolgozott egyáltalán, nem volt neki kiadva semmi"; továbbá kérdésre elmondta, hogy az ellenőrzés megkezdésekor az alperesi érdekelt nem dolgozott. C.D. gépjárművezető előadta, hogy aznap négy emberrel dolgozott együtt, köztük volt az alperesi érdekelt is, őt azonban aznap nem látta dolgozni, úgy látta, hogy csak várakozott; kérdésre elmondta továbbá, hogy az ellenőrzés napján az alperesi érdekelten nem volt munkaruha, noha utána máskor, amikor dolgozott, munkaruhát viselt. E.F. gépkezelő a perbeli időszakban nem dolgozott a felperesnél (a felperesnél munkaviszonyban dolgozó gépkezelők foglalkoztatásának körülményeiről tudott nyilatkozni), G.H. könyvelő pedig arról nyilatkozott, hogy az alperesi érdekelt bejelentésének szükségességéről és tartalmáról, arról, hogy őt másnap reggel 9-ig kell bejelenteni, a felperes ügyvezetője előző nap telefonon tájékoztatta.
[38] A tanúk fenti, valamint a jogerős ítéletben ismertetett nyilatkozataiból okszerűen nem lehet levonni azt a - jogerős ítéletben foglalt, az elsőfokú bíróság döntésének alapjául szolgáló - következtetést, hogy az alperesi érdekelt munkaideje 2022. augusztus 4-én 9 órakor kezdődött. E.F. és G.H. arról, hogy az alperesi érdekelt ténylegesen mikor állt munkába, végzett-e és mikortól, milyen munkafeladatokat, nem bírtak tudomással, a gépkocsivezető munkakörben dolgozó munkavállalók pedig a felperes és az alperesi érdekelt előadásával is ellentétes előadást (nevezetesen, hogy az alperesi érdekelt a perbeli napon, bár egész nap jelen volt a telephelyen, egyáltalán nem végzett munkát) tettek.
[39] Az elsőfokú bíróságnak az alperesi érdekelt foglalkoztatás-felügyeleti hatósági ellenőrzés helyszínén és időpontjában tett befolyásmentes tanúvallomásában foglaltakat kellett volna irányadónak tekintenie a tényállás megállapítása során. Jelentőséget kellett volna tulajdonítani annak is, hogy az alperesi érdekelt a közigazgatási eljárásban a meghallgatása során egybehangzóan nyilatkozott arról, hogy a felperesnél az ügyvezetővel (a munkáltatói jogkör gyakorlójával) szóban létrejött megállapodás alapján az ellenőrzés napján 7 órától délig kellett gépkezelői munkakörbe tartozó munkát végeznie, az ellenőrzés megkezdésekor a CAT 262 D3-as földmunkagépet tisztította, takarította (vagyis a gépkezelő munkakörébe tartozó előkészítő munkát végzett).
[40] A bíróság által meghallgatott tanúk vallomásai az alperesi érdekelt irányadó nyilatkozataiban foglaltakkal lényegében nem ellentétesek, az érdekelt foglalkoztatásának konkrét körülményeire vonatkozó tényelőadásokat, a két gépkocsivezető felperesi előadással is ellentétes fenti tényállításai kivételével (miszerint az alperesi érdekelt a perbeli napon csupán jelen volt, de nem dolgozott), nem tartalmaznak. Az alperesi érdekelt nyilatkozataiban foglaltakra figyelemmel az elsőfokú bíróságnak nem kellett állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója utasította-e az alperesi érdekeltet a 9 óra előtti munkavégzésre, illetve a munkavégzés megkezdésekor jelent volt-e, mert a felek megállapodása alapján az ellenőrzés napján az alperesi érdekeltnek 7 órától kellett munkát végeznie és a gépkezelői munkakörbe tartozó munkavégzést (az előkészítő munkák végzését) megkezdte. Ebben a körben, közzétett kúriai határozat hiányában is, irányadó az a következetes bírói gyakorlat, amely szerint a munkaviszony létrejötte szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az ellenőrzés időpontjában a munkáltató jelen volt-e, a munkavégzés megkezdésére személyesen adott-e, és ha igen, konkrétan milyen utasítást, mivel a munkaviszonyt az írásbeli munkaszerződés vagy felek szóbeli megállapodása hozza létre, az előkészítő munkák a munkavégzés részét képezik, a munkaterületen a rendelkezésre állással a munkavállalók munkaideje elkezdődik.
[41] Az elsőfokú bíróság a fentiek figyelmen kívül hagyásával, kizárólag az általa meghallgatott tanúknak a munkavégzés szokásos helyi körülményeire vonatkozó, a bírósági tárgyaláson tett tényelőadásai alapján döntött, a bizonyítás eredményét a bizonyítékoknak a megelőző eljárásban megállapított tényállással összevetése során kirívóan okszerűtlenül mérlegelte, illetve értékelte, ezzel megsértette a Kp. 78. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 279. § (1) bekezdésében és a Kp. 78. § (2) bekezdésében foglaltakat.
[42] A fentiekre figyelemmel helytálló az alperesnek a felülvizsgálati kérelemben előadott álláspontja, amely szerint az alperesi érdekelt foglalkoztatás-felügyeleti ellenőrzés megkezdésekor végzett tevékenysége, a gépkezelő munkakörébe tartozó előkészítő tevékenység munkaidőnek minősül (Mt. 86. §).
[43] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította [Kp. 121. § (1) bekezdés a) pont].
[44] Az elsőfokú bíróságnak az új eljárás lefolytatása alapján meghozandó határozatában figyelemmel kell lennie a bizonyítás eredményének a mérlegelése, a bizonyítékok egyenként és összességükben, a megelőző eljárásban megállapított tényállással összevetve értékelése, az alperes vitatott határozatának jogszerűsége elbírálása során, hogy az alperesi érdekeltnek a felperessel szóban létrejött megállapodás alapján a foglalkoztatás-felügyeleti ellenőrzés napján 7 órától kellett gépkezelői munkakörbe tartozó munkát végeznie, az ellenőrzés megkezdésekor a CAT 262 D3-as földmunkagépet tisztította, takarította (vagyis a gépkezelő munkakörbe tartozó előkészítő munkát végzett). Az alperesi érdekelt foglalkoztatás-felügyeleti ellenőrzés megkezdésekor végzett tevékenysége, a gépkezelő munkakörébe tartozó előkészítő tevékenység, munkaidőnek minősül.
(Kúria Kfv.VII.45.097/2023/6.)