adozona.hu
BH 2024.9.212
BH 2024.9.212
A békekötelem indokolatlan, jelentősen kiterjesztő értelmezését jelentené az, ha a kollektív szerződés hatálya alatt nem lehetne olyan kérdésben bérigényt előterjeszteni, amely nem a hatályban lévő kollektív szerződéses megállapodás megváltoztatására, hanem annak időbeli hatályát követően egy jövőbeli időszakra vonatkozna. Ezért a kollektív szerződés időbeli hatálya alatt az abban nem érintett időszakra követelt munkabérrel kapcsolatban meghirdetett sztrájk nem sérti a Sztrájktv. 3. § (1) bekezdés d) pontjá
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A 2021. június 25-én kelt megállapodásban az azt aláíró felek rendelkeztek a 2021-2023. évekre vonatkozó jövedelempolitikai intézkedésekről. A megállapodás személyi hatályát a Zrt. konszolidációs körébe tartozó gazdasági társaságokra és ezek munkavállalóira, így a kérelmezőnél foglalkoztatottakra is kiterjesztették. A felek 2022. december 12-én akként módosították a korábbi megállapodást, hogy azon társaságoknál, amelyeknél volt kollektív szerződés, a bérmegállapodás annak részét képezte....
BH 2024.9.212 A békekötelem indokolatlan, jelentősen kiterjesztő értelmezését jelentené az, ha a kollektív szerződés hatálya alatt nem lehetne olyan kérdésben bérigényt előterjeszteni, amely nem a hatályban lévő kollektív szerződéses megállapodás megváltoztatására, hanem annak időbeli hatályát követően egy jövőbeli időszakra vonatkozna. Ezért a kollektív szerződés időbeli hatálya alatt az abban nem érintett időszakra követelt munkabérrel kapcsolatban meghirdetett sztrájk nem sérti a Sztrájktv. 3. § (1) bekezdés d) pontját [a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény (Sztrájktv.) 3. § (1) bek. d) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A 2021. június 25-én kelt megállapodásban az azt aláíró felek rendelkeztek a 2021-2023. évekre vonatkozó jövedelempolitikai intézkedésekről. A megállapodás személyi hatályát a Zrt. konszolidációs körébe tartozó gazdasági társaságokra és ezek munkavállalóira, így a kérelmezőnél foglalkoztatottakra is kiterjesztették. A felek 2022. december 12-én akként módosították a korábbi megállapodást, hogy azon társaságoknál, amelyeknél volt kollektív szerződés, a bérmegállapodás annak részét képezte. Rendelkeztek arról is, hogy a jövedelempolitikai intézkedések 2023. december 31-ig hatályosak.[2] A kérelmezett 2023. november 21-én sztrájkot megelőző egyeztetést kezdeményezett a kérelmezőnél. Nyilatkozatában összefoglalta a bérfejlesztéssel kapcsolatos igénye érvényesítésének az előzményeit, kitérve a Csoportszintű Érdekegyeztetési Tanács (a továbbiakban: CSÉT) 2023. szeptember 26-i ülésére, amikor bejelentette a bérfejlesztéssel kapcsolatos igényét. Rögzítette, hogy a Zrt. kérésére 2023. november 7-én írásban is megerősítette igényét és azt a CSÉT 2023. november 15-i ülésén fenntartotta. Mindezen előzményekre utalva határozta meg a sztrájkkal érintett követelését a következők szerint: "A Szakszervezet 2024. év vonatkozásában a Zrt.-nél 25%-os keresetfejlesztést szorgalmaz. A keresetfejlesztésre vonatkozó igényét a vállalat 2023. évi bértömegéhez vetített arányban fogalmazza meg."
[3] A felek 2023. november 24-én sztrájkot megelőző egyeztetést tartottak, amelyen egyetértettek abban, hogy a kérelmezett igényérvényesítése kizárólag a 2024. évi bérfejlesztésre vonatkozik. Az egyeztetésen a kérelmező arról tájékoztatta a kérelmezettet, hogy konkrét bérfejlesztési ajánlata nincs, azonban szándékában áll 2024. január 20-ig megállapodni a 2024. évi bérfejlesztésről, amely visszamenőleg január 1-jétől lépne hatályba. A kérelmezett konkrét bérfejlesztési ajánlat hiányában eredménytelennek tekintette az egyeztetést és ezt követően kétnapos sztrájkot jelentett be 2023. december 10-ére és december 11-ére.
A kérelmező kérelme, a kérelmezett ellenkérelme
[4] A kérelmező a kérelmezett által 2023. december 10-11-ére bejelentett sztrájk jogellenességének megállapítását kérte a kérelmezett költségekben való marasztalása mellett. A sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény (a továbbiakban: Sztrájktv.) 3. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva állította, hogy 2023. december 31-ig érvényes bérmegállapodás van a felek között hatályban, így az eddig az időpontig megtartott sztrájk jogellenes. Az EBH 2000.259. számú eseti döntésre hivatkozva állította, hogy a feleknek 2024 februárjáig, a január hónapra járó bér kifizetéséig még hosszú idő állt a rendelkezésükre arra, hogy megállapodjanak.[5] Sérelmezte, hogy a kérelmezett megszegte a Sztrájktv. 1. § (3) bekezdéséből származó együttműködési kötelezettségét figyelemmel arra, hogy a 2023. november 24-én megtartott egyeztetésen jelezte, hogy 2024. január 20-ig szándékában áll megállapodni a 2024. évi bérfejlesztésről. Álláspontja szerint a kérelmezett visszaélt sztrájkjogával, eljárása a Sztrájktv. 1. § (3) bekezdésébe ütközött, így a sztrájk a Sztrájktv. 3. § (1) bekezdés a) és d) pontja alapján is jogellenes volt.
[6] A kérelmezett a kérelem elutasítását kérte. Álláspontja szerint a sztrájk jogellenessége csak a törvényben taxatív módon meghatározott szempontok szerint állapítható meg, ennek hiányában jogszerűnek minősül. A 2024. év vonatkozásában a felek között nem volt kollektív szerződéses megállapodás a sztrájkkal érintett követeléssel összefüggésben. A "békekötelezettség" vonatkozásában úgy nyilatkozott, hogy a jog "relatív békekötelezettséget" ír elő azzal, hogy a kollektív szerződés időbeli hatálya alatt a szakszervezet tartózkodni köteles sztrájk szervezésétől. Előadta, hogy a bértárgyalásokkal összefüggő folyamat már hetek óta húzódott, sztrájkjogukat pedig a 2024. évi béremelés tekintetében kívánták érvényesíteni.
Az első- és a másodfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság elutasította a sztrájk jogellenességének megállapítása iránti kérelmet. Kifejtette, hogy a kérelmezett a kollektív szerződés időbeli hatálya alatt, 2023. december 31-ét megelőző időre szervezte a sztrájkot, de a követelése nem a kollektív szerződésben rögzített bérmegállapodás módosítására irányult, így nem lehetett megállapítani a Sztrájktv. 3. § (1) bekezdés d) pontjának megsértését.[8] Megállapította, hogy a kérelmezett sztrájkkövetelése kellően konkrét volt, amely alapján a kérelmező érdemben tudott nyilatkozni és lehetősége volt az érdemi egyeztetés lefolytatására. A 2023. november 24-én lezajlott egyeztetésen a kérelmezőnek nem volt bérfejlesztési ajánlata, csupán azt közölte, hogy 2024. január 20-ig szándékában áll megállapodni, ez azonban nem minősíthető eredményes egyeztetésnek, illetve megállapodásnak, így a Sztrájktv. 2. § (1) bekezdés a) pontja sem sérült. Megállapította, hogy a kérelmező már 2 hónapja ismerte a bérfejlesztési követeléseket, a sztrájkfelhívás nem minősült időelőttinek és aránytalannak. Rögzítette azt is, hogy a kérelemmel érintett sztrájkkövetelés a munkavállalók gazdasági érdekeihez kapcsolódott, ezért nem sérült a Sztrájktv. 1. § (1) bekezdésében foglalt feltétel sem.
[9] A kérelmező fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A másodfokú bíróság azt támadó fellebbezés hiányában irányadónak tekintette az elsőfokú bíróság határozatában megállapított tényállást és erre alapította döntését.
[10] Kifejtette, hogy nem minősül a kollektív szerződéses megállapodás megváltoztatására irányuló követelésnek az annak időbeli hatálya alatt meghirdetett bármely jellegű és bármilyen jövőbeli időszakra vonatkozó bérigény. Nem látott lehetőséget a kérelmező által hivatkozott elvi határozat alkalmazására sem arra tekintettel, hogy az utóbb kialakult bírói gyakorlat szerint a békekötelem relatív, a kollektív szerződést kötő felek annak időbeli hatálya alatt tartózkodni kötelesek a munkaharci cselekményektől és olyan tárgyban nem kezdeményezhetnek sztrájkot, amely a kollektív szerződésben már szabályozott, vagyis amire a felek korábbi megállapodása kiterjed. Mivel a kollektív szerződés időbeli hatálya alatt az abban nem érintett időszakra követelt munkabérrel kapcsolatban hirdettek sztrájkot, az nem sértette a Sztrájktv. 3. § (1) bekezdés d) pontját.
[11] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak az együttműködési kötelezettség és a sztrájkjoggal való visszaélés körében kifejtett álláspontjával is. Megállapította, hogy a kérelmezett teljeskörűen együttműködő volt, többször is közölte sztrájkkövetelését és egyeztetett a kérelmezővel. Világos, egyértelmű, határozott sztrájkkövetelést adott elő, ami alkalmas volt arra, hogy arra a kérelmező reagáljon és az alapján érdemi egyeztetést folytassanak. Az egyeztetés eredményének elmaradása nem volt felróható a kérelmezettnek. Megállapítása szerint alaptalanul állította azt is a kérelmező, hogy a sztrájkjog gyakorlása provokáció volt, az Alaptörvényben is rögzített jogosultságát a kérelmezett a gazdasági érdekei kapcsán kívánta gyakorolni.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A jogerős végzés ellen a kérelmező terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Kúria azt helyezze hatályon kívül, hozzon új határozatot és állapítsa meg, hogy a kérelmezett által 2023. december 10-11-ére bejelentett és megtartott sztrájk jogellenes volt, továbbá marasztalja a kérelmezettet az elsőfokú, a másodfokú és a felülvizsgálati eljárás költségében. Érvelése szerint a jogerős ítélet sérti a Sztrájktv. 1. § (1) bekezdését, 3. § (1) bekezdés d) pontját, továbbá ellentétes a Kúria EBH 2000.259. számú elvi határozatában foglaltakkal.[13] Álláspontja szerint nem veszélyeztette a munkavállalók gazdasági és szociális érdekét neki felróható okból, ugyanis közölte, hogy a 2024. évi bérfejlesztés tekintetében lehetőség szerint 2024. január 20-ig meg kíván állapodni a kérelmezettel. Érvelése szerint a munkavállalók oldalán a bérmegállapodás kizárólag 2024 februárjában realizálódhat, függetlenül attól, hogy 2023 decemberében vagy 2024 januárjában születik bérmegállapodás, így gazdasági és szociális érdekük nem sérült, de még csak nem is veszélyeztette azt.
[14] Kifogásolta a másodfokú végzés azon megállapítását, hogy a kérelmezett első alkalommal 2023. szeptember 26-án közölte sztrájkkövetelését, ugyanis a kérelmezett közösségi oldalán történő kommunikáció nem jelenti a kérelmezőhöz címzett hivatalos megkeresést.
[15] Állította, hogy továbbra is alkalmazandó az EBH 2000.259. számú elvi határozat, amelynek megállapítása szerint a sztrájk jogszerűsége szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az a kollektív szerződéses megállapodás hatályát követő időre szóló, a kérelmezettek szempontjából kedvező megállapodás megkötését célozza. Erre figyelemmel álláspontja szerint a 2023. december 31-ig szervezett és tartott sztrájk jogellenes, mivel a kollektív szerződés hatálya alatt és bérkérdés tekintetében annak megváltoztatására irányult. Kifejtette, hogy az EBH 2007.1642. szám alatt közzétett döntés és az Mfv.10.116/2010/4. (helyesen: Mfv.II.10.116/2010/3.) szám alatt hozott végzés más tényállás mellett született, így az adott ügy eldöntése szempontjából nem bír relevanciával, így a jogerős határozat sérti a Sztrájktv. 1. § (3) bekezdését, a 2. § (1) bekezdés a) pontját és a 3. § (1) bekezdés d) pontját.
[16] Hivatkozása szerint a sztrájkjog nem korlátlan, azt nem ismeri el feltétel nélküli jogként az Európai Szociális Karta sem. Az Alapjogi Charta 52. cikke szintén akadályt gördít a sztrájkjog korlátlansága tekintetében és felhívja a figyelmet az arányosság elvére.
[17] A kérelmezett a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős végzést hatályában tartsa fenn. Érvelése szerint a másodfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a kérelmező által hivatkozott EBH 2000.259. számú elvi határozat nem alkalmazható, az abban kifejtettekkel szemben a bírói gyakorlat relatív békekötelemként értelmezi a Sztrájktv. 3. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott feltételeket. Előadta, hogy a kérelmező állításának önmagában ellentmond az a tény, hogy a munkáltató is aláírta a 2024. évi bérintézkedések meghatározásáról és a 2025. és 2026. években irányadó jövedelempolitikai elvekről szóló megállapodást.
[18] Álláspontja szerint a sztrájk jogellenessége csak a törvényben taxatív módon meghatározott szempontok szerint állapítható meg, ennek hiányában a sztrájk jogszerűnek minősül. A jogellenesség megállapításához két tényező együttes fennállása szükséges a Sztrájktv. 3. § (1) bekezdés d) pontja értelmében, ez azonban az adott esetben nem valósult meg, a békekötelmet pedig nem lehet kiterjesztően értelmezni. Állította, hogy a jogszabályi előírásokat maradéktalanul betartotta, a sztrájkfelhívást és a tervezett sztrájk bejelentését jogszerűen tették meg, nem sértette az együttműködési kötelezettséget, magatartása nem minősül sztrájkkal való visszaélésnek.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A kérelmező felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.[20] A bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény 1. § (1) bekezdése értelmében a bírósági polgári nemperes eljárásban - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályait a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel kell alkalmazni. A Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálati eljárás során a felülvizsgálati kérelem korlátai között az ott megjelölt jogszabályok, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés tekintetében vizsgálhatta a jogerős végzés jogszabálysértő, illetve eltérő voltát.
[21] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a kérelmező elsődleges felülvizsgálati kérelmét vizsgálta, a másodlagos kérelem (a megtartott sztrájk jogszerűsége) vizsgálatára nem volt lehetőség, mivel az a korábbi eljárásnak nem volt tárgya. A kérelmező kérelme alapján a nemperes eljárás tárgya a meghirdetett jövőbeli sztrájk jogellenességének és nem a már ténylegesen megvalósult, 2023. december 10-11-én megtartott sztrájk megítélése volt (EBH 2008.1906.). Az ilyen jellegű kérelem sajátos helyzetet teremt, mivel az eljárás során egy jövőbeli magatartás jogszerűségének a megítéléséről kell döntenie a bíróságnak, egy még meg nem valósult magatartást kell megítélni és csak egyes körülmények értékelhetőek a bírói döntés során. Ebben az esetben a tervezett sztrájk céljának előzetes vizsgálata lehetséges [Sztrájktv. 1. § (1) bekezdés, 3. § (1) bekezdés b)-d) pontja] és ennek alapján lehet megítélni, hogy egy jövőbeli magatartás jogszerű lesz-e. Nyilvánvalóan nem lehet állást foglalni arról, hogy az adott magatartás várhatóan miként valósul meg, például, hogy a sztrájk során az együttműködési kötelezettségüket a felek teljesítik-e, esetleg visszaélésszerűen gyakorolják-e sztrájkjogukat.
[22] A Kúria következetes gyakorlata szerint a jogerős ítélet csak olyan kérdésben, olyan jogi állásponttal összefüggésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt [Pfv.V.20.797/2016/11., Mfv.VIII.10.014/2022/9.), a felülvizsgálati kérelmet nem lehet olyan új körülményre alapítani, amelyre a fél az első- és másodfokú eljárás során nem hivatkozott.
[23] Mivel jelen eljárás tárgya a meghirdetett jövőbeli sztrájk jogellenességének megállapítása és nem a már ténylegesen megvalósult sztrájk megítélése volt, a Kúria a kérelmező elsőfokú eljárásban előterjesztett kérelmében foglaltakat vizsgálhatta, újabb kérelmekről nem dönthetett.
[24] A kérelmező a felülvizsgálati kérelmében kifogásolta a jogerős határozat azon megállapítását, hogy a kérelmezett első alkalommal 2023. szeptember 26-án közölte sztrájkkövetelését utalva arra, hogy hivatalos megkeresés, ajánlat részére 2023. november 21-ét megelőzően nem érkezett. A másodfokú bíróság a jogerős végzésében kifejtette, hogy erre irányuló fellebbezés hiányában az elsőfokú bíróság határozatában megállapított tényállást tekintette irányadónak és ez alapján hozta meg döntését, ezért a fent kifejtetteknek megfelelően a Kúria is a másodfokú bíróság által alapul vett, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra tekintettel hozta meg döntését. Mindemellett nem volt jelentősége a jövőbeli sztrájk jogszerűségének megítélése szempontjából annak, hogy 2023. november 21-ét (az egyeztetés megkezdését) megelőzően a felek között milyen cselekményekre került sor és a kérelmezettet milyen módon és milyen tartalommal tájékoztatta a kérelmező. A bérkövetelésre vonatkozó nyilatkozat megtétele során kötelező alakiság nem érvényesül, az akár szóban is megtehető.
[25] Alaptalanul állította a kérelmező a felülvizsgálati kérelmében, hogy a jogerős végzés sérti a Sztrájktv. 2. § (1) bekezdés a) pontját tekintettel arra, hogy a sztrájk abban az esetben kezdeményezhető, ha az előzetes egyeztetés 7 napon belül nem vezet eredményre. Ezzel szemben helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság a határozatában, hogy a 2023. november 24-én megtartott egyeztetés nem vezetett eredményre, azon a kérelmező nem tett bérajánlatot a 2024. év vonatkozásában és a kérelmezett ezt követően jelentette be, hogy 2023. december 10-11-ére sztrájkot hirdet azon követelés vonatkozásában, amely az egyeztetés tárgyát képezte.
[26] A kérelmező a felülvizsgálati kérelmében hangsúlyozta azt az álláspontját, hogy a kollektív szerződés, valamint annak részét képező bérmegállapodás hatálya alatt bérkérdésben nem lehetett volna sztrájkot tartani, a 2023. december 31-ig tervezett és megtartott sztrájk jogellenes volt, mivel a kollektív szerződés hatálya alatt bérkérdés tekintetében annak megváltoztatására irányult a munkabeszüntetés.
[27] Ezzel az állásponttal ellentétben helytállóan jutottak az eljárt bíróságok arra a következtetésre, hogy a Sztrájktv. 3. § (1) bekezdés d) pontja szerint e békekötelem relatív. Az adott esetben a felek között 2024. évre vonatkozó bérmegállapodás nem volt, a kollektív szerződéses megállapodásnak minősülő jövedelempolitikai intézkedések kifejezetten a 2022-2023. évekre vonatkoztak. A békekötelem indokolatlan, jelentősen kiterjesztő értelmezését jelentené az, ha a kollektív szerződés hatálya alatt nem lehetne olyan kérdésben bérigényt előterjeszteni, amely nem a hatályban lévő kollektív szerződéses megállapodás megváltoztatására, hanem annak időbeli hatályát követően egy jövőbeli időszakra vonatkozna.
[28] Ennek megfelelően helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az EBH 2000.259. számú elvi határozat alkalmazására nincs mód, mivel az indokolatlanul szűkítően értelmezi a Sztrájktv. 3. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott feltételeket. Ugyanerre a következtetésre jutott a Kúria az Mpk.VIII.10.163/2022/6. számú döntésében is, amelyben rögzítette, hogy a Sztrájktv. 3. § (1) bekezdés d) pontja helyes értelmezése szerint amennyiben a felek között kollektív szerződéses hatályú megállapodás áll fenn, úgy ebben a tárgykörben "munkabékére" kötelesek, azaz a kollektív szerződéses tartalom egyoldalú megváltoztatására irányuló magatartás jogellenes. Ezt a jogértelmezést támasztja alá az EBH 2007.1642. számú elvi határozatban kifejtett álláspont is. Mindezekre tekintettel jogszerűen jutott arra a következtetésre a másodfokú bíróság, hogy a kollektív szerződés időbeli hatálya alatt az abban nem érintett időszakra követelt munkabérrel kapcsolatban meghirdetett sztrájk nem sértette a Sztrájktv. 3. § (1) bekezdés d) pontját.
[29] Alaptalanul állította a kérelmező a felülvizsgálati kérelmében azt is, hogy a meghirdetett sztrájk jogellenes volt, mivel sértette a Sztrájktv. 1. § (1) bekezdését. A kérelmezett munkabérrel kapcsolatos követelése a munkavállalók gazdasági és szociális érdekeit érintette, ezért megfelelt a Sztrájktv. 1. § (1) bekezdésében meghatározott célnak. Tévesen állította a kérelmező, hogy a sztrájkjog abban az esetben gyakorolható, ha a munkavállalók gazdasági és szociális érdekei sérülnek vagy azokat veszélyeztetik. Az idézett jogszabályi rendelkezés ilyen tényállási elemet nem tartalmaz, csupán azt írja elő, hogy az abban említett céllal lehet a sztrájkjogot jogszerűen gyakorolni.
[30] Hivatkozott a kérelmező a Sztrájktv. 1. § (3) bekezdésének a megsértésére is, amely szerint a sztrájkjoggal való visszaélés tilos. Mindemellett a felülvizsgálati kérelme ebben a körben tartalmi kifejtést nem tartalmazott, ezért ennek vizsgálata a Pp. 413. §-a, valamint a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontja alapján nem képezte a felülvizsgálat tárgyát.
[31] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős végzést a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mpk.V.10.021/2024/4.)