adozona.hu
BH 2024.9.206
BH 2024.9.206
Az élettársak a közös gazdálkodás eredményeként történő közös tulajdonszerzésüktől közös akarattal eltérhetnek. Szerződésükben meghatározhatják a tulajdonszerzés feltételeit, a tulajdonszerzés arányát [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 578/G. § (1) bek., 200. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A II. rendű felperes a 2020. augusztus 25-én meghalt I. rendű felperes; a II. rendű alperes a 2021. november 22-én meghalt I. rendű alperes gyermeke. A perbeli ingatlan tulajdonosa a II. rendű alperes, aki azt az I. rendű alperestől ajándékba kapta.
[2] Az I. rendű felperes és az I. rendű alperes között 1985-től kezdődően állt fenn érzelmi kapcsolat, 1993-tól élettársakként éltek, az I. rendű felperes 1993. év elején költözött az I. rendű alperes tulajdonában álló perbeli ingatlanba. Az ...
BH 2024.9.206 Az élettársak a közös gazdálkodás eredményeként történő közös tulajdonszerzésüktől közös akarattal eltérhetnek. Szerződésükben meghatározhatják a tulajdonszerzés feltételeit, a tulajdonszerzés arányát [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 578/G. § (1) bek., 200. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A II. rendű felperes a 2020. augusztus 25-én meghalt I. rendű felperes; a II. rendű alperes a 2021. november 22-én meghalt I. rendű alperes gyermeke. A perbeli ingatlan tulajdonosa a II. rendű alperes, aki azt az I. rendű alperestől ajándékba kapta.[2] Az I. rendű felperes és az I. rendű alperes között 1985-től kezdődően állt fenn érzelmi kapcsolat, 1993-tól élettársakként éltek, az I. rendű felperes 1993. év elején költözött az I. rendű alperes tulajdonában álló perbeli ingatlanba. Az I. rendű felperes és az I. rendű alperes 1993. május 16-án "Megállapodás" elnevezésű szerződést kötött. Megállapodtak abban, hogy az I. rendű felperes 1 arányú tulajdonjogot szerez a perbeli ingatlanban, ha az általa vásárolt Opel személygépkocsi közös tulajdonukba kerül, a perbeli ingatlan felújítási költségét 600 000 forint értékben fedezi, 300 000 forintot ad a II. rendű alperesnek, valamint a közös jövedelmükből további 200 000 forinttal támogatják a II. rendű alperest.
[3] Az I. rendű felperes és az I. rendű alperes között 1995-ben megromlott a kapcsolat, az I. rendű felperes 1995. október 6-án pert kezdeményezett az I. rendű alperes ellen, melyben a "Megállapodás" alapján kérte a perbeli ingatlan fele részére tulajdonjoga megállapítását. Az I. rendű alperes vitatta a "Megállapodás"-ban foglaltak maradéktalan teljesülését. Az I. rendű felperes és az I. rendű alperes 1996. december 6-án közösen kérték a per megszüntetését, mivel közöttük megállapodás jött létre. A bíróság a pert megszüntette.
[4] Az I. rendű felperes és az I. rendű alperes 1996-ban "Együttélési Szerződést" kötöttek 1993. május 16-ra visszadátumozással. Ebben rögzítették, hogy az I. rendű felperes abban az esetben lesz a perbeli ingatlan fele részének tulajdonosa, ha azt tovább építi és berendezési tárgyakat vásárol 600 000 forint értékben, a vagyonából vásárolt gépkocsi fele része az I. rendű alperest illeti, a II. rendű alperesnek 300 000 forint készpénzt ad, továbbá közös jövedelmükből 200 000 forinttal segítik építkezése ideje alatt a II. rendű alperest.
[5] Az I. rendű felperes 272 300 forintot költött a perbeli ingatlanra, 146 000 forint értékben vásárolt berendezési tárgyakat, az I. rendű alperessel közös tulajdonába került a gépkocsija, és 300 000 forintot adott a II. rendű alperesnek. Az I. rendű felperes és az I. rendű alperes kapcsolata 2015. december 4-én megszűnt.
[6] Az I. rendű alperes a 2015. december 22-én megkötött szerződéssel a II. rendű alperesnek ajándékozta a perbeli ingatlant holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten.
A felperes keresete, az alperes viszontkeresete, a felek védekezése
[7] A II. rendű felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy jogelődje, az I. rendű felperes élettársi vagyonközösség jogcímén történt köztes szerzésére tekintettel öröklés jogcímén megszerezte a perbeli ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát. Keresetét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 578/G. § (1) bekezdésére, a 200. § (1) bekezdésére, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 7:1. §, 5:37. §, 5:174. § (1) és (2) bekezdésére, továbbá 5:175. § (2) bekezdésére alapította. Állítása szerint az I. rendű felperes maradéktalanul teljesítette az "Együttélési Szerződés"-ben foglaltakat figyelemmel arra, hogy annak helyes értelmezése szerint 300 000 forintot kellett költenie a perbeli ingatlanra. Ha pedig valamennyi feltétel teljesülése nem lenne megállapítható, úgy részteljesítés alapján szerzett tulajdonjogot.[8] A II. rendű alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta az "Együttélési Szerződés"-ben foglaltak maradéktalan teljesítését, az abban meghatározott szolgáltatások oszthatóságát. Hivatkozása szerint az "Együttélési Szerződés" a visszadátumozás miatt a jóerkölcsbe ütközik, érvénytelen. Viszontkeresetében 400 000 forint és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni a II. rendű felperest jogalap nélküli gazdagodás jogcímén.
[9] A II. rendű felperes kérte a viszontkereset elutasítását.
Az első- és a másodfokú részítélet
[10] Az elsőfokú bíróság részítéletével a keresetet elutasította. A részítélet indokolásában foglaltak szerint az I. rendű felperes az I. rendű alperes által elismerten a perbeli ingatlanra költött 272 300 és 146 000 forinton felül további beruházások elvégzését nem bizonyította, és nem cáfolta, hogy az I. rendű alperes és ő a közös jövedelméből nem adott a II. rendű alperesnek 200 000 forintot. Az "Együttélési Szerződés" módosította a "Megállapodás"-t, az I. rendű felperesnek 600 000 forintot kellett volna a perbeli ingatlanra fordítania. Az I. rendű felperes és az I. rendű alperes szerződése nem osztható, hanem egy konkrét szolgáltatásra, a perbeli ingatlan 1/2 tulajdoni hányadára irányult.[11] A II. rendű felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletének fellebbezett részét indokolásbeli kiegészítéssel helybenhagyta. Indokai szerint a felperesek nem az élettársi közös vagyon megosztását, a közös vagyoni viszonyok egészére kiterjedő elszámolást kértek, hanem kizárólag egy vagyontárgy, a perbeli ingatlan tulajdoni viszonyainak rendezésére irányult a kereset. A felperesek a tulajdonszerzés jogalapjaként a régi Ptk. 578/G. § (1) bekezdését jelölték meg azzal, hogy az "Együttélési Szerződés" határozta meg a szerzésben való közreműködés arányát. Az élettársak tulajdonszerzésére a régi Ptk. szabálya diszpozitív (szerződést pótló) jelleggel akkor alkalmazható, ha az érintettek között eltérő tartalmú élettársi vagyonjogi szerződés nem jött létre, vagy a megkötött szerződés érvénytelen. A régi Ptk. 578/G. § (1) bekezdése a közös háztartásban élők vagyoni viszonyaira - annak szerződésként történt szabályozása folytán - akkor irányadó, ha a felek legalább hallgatólagosan egyetértenek abban, hogy a közös gazdasági tevékenység eredményeként szerzett vagyon közös legyen. Nem létesít vagyonközösséget az élettársak között, hanem kizárólag az élettársaknak a közös gazdálkodás eredményeként a szerzésben való közreműködés arányában történő közös tulajdonszerzéséről rendelkezik. A szerzésben való közreműködés azonos mértékét csak arra az esetre vélelmezi, ha a közreműködés aránya nem állapítható meg. Nem zárja ki, hogy a rendelkezéstől a felek a szerződéses szabadságuk körében egyező akarattal eltérjenek. Az élettársi jogviszony kötelmi jogi (szerződéses) jellegének a következménye pedig az, hogy az ezen a jogcímen történő - ugyancsak törvény rendelkezésén alapuló (ipso iure) - közös tulajdonszerzés nem csupán a felek régi Ptk. 685/A. §-a szerinti törvényes feltételeknek megfelelő élettársi kapcsolatának fennállását, hanem azt is feltételezi, hogy egyrészt a szerzés közös vagyoni eszközök felhasználásával történt, másrészt a felek legalább hallgatólagosan egyetértenek abban, hogy a közös gazdasági tevékenységük eredményeként szerzett vagyon közös legyen, illetőleg a közös tulajdonszerzésre irányuló legalább hallgatólagos szándékuk, illetve céljuk az akár együttesen, akár külön-külön megszerzett valamennyi vagyontárgy vonatkozásában fennáll. Önmagában az élettársi jogviszony fennállásának ténye nem zárja ki az élettársak bármelyikének az egyes konkrét vagyontárgyak tekintetében történő kizárólagos tulajdonszerzését.
[12] Az I. rendű felperes és az I. rendű alperes élettársak voltak, közösen és az I. rendű felperes a különvagyonából is beruházott a perbeli ingatlanba. Ezek a beruházások a régi Ptk. 578/G. § (1) bekezdése értelmében az I. rendű felperes javára tulajdonjogot keletkeztethettek volna. Nem lehetett azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az I. rendű felperes és az I. rendű alperes az "Együttélési Szerződés"-ben írtak szerint csak több feltétel fennállása esetére akarták beruházása ellentételezéseként az I. rendű felperest tulajdonjoghoz juttatni. A régi Ptk. 578/G. § (1) bekezdésétől érvényes szerződéssel egyező akarattal eltértek, ezért az I. rendű felperes tulajdonszerzését nem a jogszabályi rendelkezés alapján, hanem a szerződés tartalmának vizsgálatával kellett megítélni. Az "Együttélési Szerződés"-t megelőzően megkötötték az azzal lényegében egyező tartalmú "Megállapodás"-t, egyértelműen megállapítható volt, hogy az élettársi vagyoni viszonyaikat milyen módon kívánták rendezni. Az "Együttélési Szerződés" 6. pontja értelmében a perbeli ingatlan a 2., 3., 4. és 5. pontokban foglalt feltételek teljesítése esetén kerül közös tulajdonba. A feltételek együttes, konjunktív feltételek voltak, melyek maradéktalan megvalósulása eredményezhetett az I. rendű felperes javára tulajdonjogot. A feltételek részbeni teljesítése részbeni tulajdonszerzéssel nem járhatott.
[13] Az I. rendű felperes 600 000 forint beruházás teljesítésére vállalt kötelezettséget, ezt alátámasztja az, hogy a P.21.317/1995. számú perben előterjesztett keresetlevelében maga nyilatkozott a 600 000 forint fizetési kötelezettségéről. Abban a perben az I. rendű felperes tulajdonszerzését ugyan nem az "Együttélési Szerződés"-re, hanem az azt megelőző "Megállapodás"-ra alapította, de a "Megállapodás"-ba foglalt feltételeken a szerződő felek utóbb nem változtattak. Az I. rendű felperes a 600 000 forinttal szemben 418 300 forintot ruházott be a perbeli ingatlanba, ezért nem teljesítette maradéktalanul a kötelezettségét.
[14] A felek egyezően adták elő, hogy az I. rendű felperes és az I. rendű alperes a II. rendű alperes javára a közös jövedelmükből nem fizettek meg 200 000 forintot. Az I. rendű felperes és az I. rendű alperes a közös jövedelméből volt köteles 200 000 forintot megfizetni, élettársi kapcsolatuk azonban 2015. december 4-én megszűnt, a 100 000 forint megfizetésének az életközösség megszűnését követően a perben való felajánlása nem tekinthető szerződésszerű teljesítésnek. Ebből az okból nem minősül a szerződés teljesítésének az, hogy a peres eljárás során a II. rendű felperes 282 000 forintot megfizetett a II. rendű alperesnek. Az I. rendű felperes és az I. rendű alperes közötti szerződés hatálya megszűnt az élettársi kapcsolat megszűnésével. A II. rendű felperes és a II. rendű alperes perbeli jogutódlása nem a szerződésen alapult, a bíróságnak az érvényesített igény elbírálása során a szerződés hatálya alatt az I. rendű felperes teljesítését kellett vizsgálnia. A teljesítés elmaradásának szerződésből fakadó jogkövetkezménye alól a II. rendű felperest az sem mentesíti, hogy az I. rendű alperes a szerződés teljesítése körében nem jóhiszeműen járt el. A felek a szerződés teljesítésében kötelesek együttműködni, és ennek során úgy eljárni, ahogyan az adott helyzetben általában elvárható. Az a szerződő fél, aki ezt a kötelezettségét megszegi, kártérítési felelősséggel tartozik, nincs azonban olyan jogszabályi rendelkezés, hogy ezzel a sérelmet szenvedő fél mentesülne szerződéses kötelezettsége alól.
[15] A felperesek tulajdonjogi igényt az I. rendű alperes tulajdonában lévő ingatlanra terjeszthettek elő. A perbeli ingatlan tulajdonjogának átruházása kizárja a tulajdoni igény érvényesítését akkor is, ha a II. rendű alperes egyébként az I. rendű alperes törvényes örököse. A perbeli ingatlan ugyanis nem öröklés, hanem ajándékozás útján került az élettársi jogviszonyt tekintve kívülálló személy tulajdonába. Ebből következően a II. rendű felperes tulajdoni keresete az előbbiekben ismertetett kizáró ok hiányában sem lehetett megalapozott. A II. rendű felperesnek az ajándékozási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti keresete - melytől elállt - ugyancsak nem eredményezhette volna a tulajdoni kereset teljesítését, mivel az élettársak közös, de egyikük tulajdonaként nyilvántartott ingatlan tulajdonjogának átruházása az élettársak külső jogviszonyában nem ad alapot a szerződés érvénytelenségének megállapítására, hanem a fedezetelvonás szabályai szerint az ügylet a sérelmet szenvedett élettárssal szemben hatálytalan. Az élettársak belső jogviszonyában pedig a megbízás nélküli ügyvitel szabályai az irányadók. A II. rendű alperessel mint a perbeli ingatlan tulajdonjogát megszerző féllel szemben kizárólag kötelmi jellegű elszámolási igény lenne érvényesíthető. A II. rendű felperes a perbeli ingatlanban tulajdonjogot nem szerzett, azonban kötelmi jellegű elszámolási igénye érvényesítésétől nincs elzárva.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] A jogerős részítélet ellen - hatályon kívül helyezése, elsődlegesen - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság részítéletének - részbeni - megváltoztatása, a keresete szerinti határozat meghozatala, másodlagosan az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítása iránt - a II. rendű felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A Ptk. 5:37. §-ának, az 5:172. § (2) bekezdésének, az 5:174. § (1) bekezdésének, az 5:175. § (2) bekezdésének, az 5:187. §-ának, a régi Ptk. 198. §-ának, 313. §-ának, az 578/G. § (1) bekezdésének, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 163. § (1) bekezdésének, a 164. § (1) bekezdésének megsértését állította.[17] A jogerős ítélet a Ptk. 5:37. §-t, az 5:172. § (2) bekezdését, az 5:174. § (1) bekezdését, az 5:175. § (2) bekezdését, továbbá az 5:187. §-t azért sérti, mert a II. rendű felperes érvelése szerint a másodfokú bíróság nem támasztotta alá jogszabályi rendelkezéssel azt az álláspontját, hogy miért tekintette megalapozatlannak a tulajdonjogi igényét, a jogvita során miért csak kötelmi elszámolásnak lehetne helye. Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége csak a jóhiszemű és ellenérték fejében szerzőt védi, nem részesül azonban védelemben sem a rosszhiszemű, sem pedig az ingyenesen szerző. Az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerző követelheti tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzését. Keresetét - akárcsak az I. rendű felperes - az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzésre alapította, annak jogcímét az élettársak vagyoni viszonyainak rendezésére szolgáló jogszabályi rendelkezésben jelölte meg. Dologi jogi igényét nem szüntette meg az a körülmény, hogy az I. rendű alperes a perbeli ingatlant a II. rendű alperesnek ajándékozta. A II. rendű alperes jogszerzése nem csak ingyenes, hanem rosszhiszemű is volt. Az "Együttélési Szerződés"-t tanúként ő is aláírta, tudott arról, hogy az I. rendű felperesnek lehet tulajdoni igénye, tisztában volt azzal, hogy az ajándékozásról az I. rendű felperes nem tudott. Rosszhiszeműségét sem ő, sem pedig az I. rendű alperes nem vitatta, a perben eljárt bíróságok is nyilvánvalónak tekintették.
[18] A jogerős ítélet a régi Ptk. 313. §-át és a 198. §-át azért sérti, mert a perbeli ingatlan tulajdonjogának rosszhiszemű, kifejezetten csalárd átruházása az I. rendű alperes szolgáltatásának jogos ok nélküli megtagadása. A teljesítés jogos ok nélküli megtagadása nem szünteti meg a jogosult teljesítéshez való jogát. A jogosult választhat a késedelem és a lehetetlenülés jogkövetkezményei között. Előbbi esetben a szerződés teljesítése követelhető, utóbbi esetben kártérítést követelhet, a választás joga a jogosultat illeti. Az átruházás ténye tehát a tulajdoni igény előterjesztését nem zárja ki, az ingyenes és rosszhiszemű átruházás elsődleges jogkövetkezménye nem a kártérítés, hanem a tulajdoni igény előterjesztése, az nem hiúsítható meg a teljesítést megtagadó rosszhiszemű, csalárd átruházással.
[19] Jogsértő a jogerős ítélet, mert mellőzte a régi Ptk. 578/G. § (1) bekezdésének alkalmazását, amely vélelmet állít fel az élettárs tulajdoni igénye mellett. A vélelmet meg lehet dönteni bizonyítással, ennek kötelezettsége az alpereseket terhelte. A bizonyítási kötelezettség megfelelő meghatározása azonban elmaradt, ez lényegesen befolyásolta a per eldöntését. A felpereseknek elegendő volt azt bizonyítani, hogy az I. rendű felperes az I. rendű alperessel élettársakként közösen gazdálkodtak, az alpereseknek kellett bizonyítania, hogy a közös gazdálkodást szabályozó szerződéssel az volt a volt élettársak közös akarata, hogy az I. rendű felperes tulajdonjoga melletti vélelem alkalmazását kizárják.
[20] A közös gazdálkodással kapcsolatos megállapodás nem eredményezi automatikusan a régi Ptk. 578/G. § (1) bekezdése alkalmazásának teljes kizárását a szabály diszpozitivitása ellenére sem. Külön kell megvizsgálni, hogy a volt élettársak el kívántak-e térni a jogszabályi rendelkezéstől, és ha igen, annak melyik részétől. Önmagában a közös gazdálkodással kapcsolatos megállapodással nem indokolható az adott jogszabályi rendelkezés alkalmazásának kizárása. Teljes mellőzésére csak akkor kerülhet sor, ha a szerződésből egyértelműen megállapítható: a szerződő felek közös akarata arra irányult, hogy a közös gazdálkodás ne eredményezzen közös tulajdont. Erre nem alkalmas olyan szerződés, ami erről kifejezetten ilyen tartalommal nem rendelkezik, vagy pontatlan, többféleképpen is értelmezhető rendelkezéseket tartalmaz.
[21] A régi Ptk. 578/G. § (1) bekezdésének rendelkezéseit az élettársi viszony sajátos jellege indokolja. A közös cél elérése érdekében általában hosszú éveken keresztül kifejtett tartós és közös, egymást támogató együttműködés azt kívánja, hogy a közös erőfeszítés eredménye is közös legyen, az értékviszonyok jelentős változása (az ingatlan értéke nő, a pénz értéke csökken) a meglévő vagyontárgyak tulajdonjogában (dologi jogi igényben) fejeződjön ki. A bírói gyakorlat vélelmet állított fel a közös tulajdon mellett, a vélelemmel szemben helye van ellenbizonyításnak. Ez is a dologi igény garanciális jellegét erősíti, mert az a fél, aki azt állítja, hogy a közös gazdálkodás ellenére annak eredményeként nem keletkezett közös tulajdon, azt is állítja, hogy a törvényes vélelem nem alkalmazható. A tulajdoni igényt az ajándékozástól függetlenül elő lehetett terjeszteni. A közös tulajdon keletkezését pedig a mellette szóló vélelem megdöntése nélkül nem lehet pusztán a közös gazdálkodást rendező megállapodásra, továbbá a jogszabályi rendelkezés diszpozitivitására alapítani.
[22] A másodfokú bíróság álláspontjától eltérően az "Együttélési Szerződés" nem tartalmazott egyértelmű rendelkezést arra, hogy a kötelezettségek teljesítése előfeltételét képezi a tulajdonszerzésnek. Nincs olyan rendelkezés, hogy a perbeli ingatlan a 2., 3., 4. és 5. pontokban foglalt feltételek teljesítése esetén kerül közös tulajdonba. Olyan rendelkezés sincs, mely szerint ezek a feltételek együttes, konjunktív feltételek. Egyébként is az I. rendű alperes a szerződések keletkezésének körülményeit illetően úgy nyilatkozott: "volt arról szó, hogy a felperes az ingatlan 1 részének a tulajdonosa lesz, olyan kontextusban, hogy az édesanyámat odavihetem magunkhoz és ezért a felperes 1 tulajdoni részt kér". A tulajdonjog vélelmét a szerződés értelmezésével nem lehet megdönteni, ehhez ellenbizonyítás szükséges, ami viszont elmaradt, melynek következményét a II. rendű alperesnek kell viselnie.
[23] A bíróságok nem minősítették a szerződéseket. A szerződések a közös gazdálkodás körébe tartozó kérdéseket rendezték és a tulajdonszerzés arányának kiszámítását határozták meg. Az alperesek a szerződéseket egyedi dologátruházó ügyletnek (kötelező ügylet) tekintették, melyeknek minden pontját teljesíteni kell a tulajdonjog átruházásához, ami a bejegyzési engedély megléte (rendelkező ügylet) esetén a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével keletkezik. Lényeges, hogy az "Együttélési Szerződés" (nem tulajdonátruházási megállapodás) milyen szerződésnek minősül: közös gazdálkodást és a tulajdonszerzési arányt meghatározó ügyletnek vagy egyedi dologátruházó megállapodásnak. Iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a szerződő felek ügyletének lényege az volt, hogy az I. rendű felperest a beruházása ellentételezéseként ingatlan tulajdonhoz juttassa. Ezzel szemben mind a "Megállapodás", mind pedig az "Együttélési Szerződés" többféle kötelezettséget tartalmazott: gyerekek támogatása, telek megvásárlása, ingóságok vásárlása, haszonélvezeti jog alapítása stb. Mindez azt bizonyítja, hogy a szerződő felek ügyletének lényege nem a perbeli ingatlan tulajdonjogának átruházása, hanem a közös gazdálkodás szabályozása volt.
[24] Az I. rendű felperes teljesítései az I. rendű alperest azonnali előnyökhöz juttatták. A perbeli ingatlan értéke rögtön emelkedett, az autót és az ingóságokat közösen használhatták. A II. rendű alperes anyagi támogatása az életközösség kezdetén megtörtént. Mindez kétségessé teszi, hogy az I. rendű felperesnek az lett volna a szándéka, hogy ellentételezésként csak utólag szerezzen a perbeli ingatlanban tulajdont majd valamikor, ha mindent teljesített, feltéve, hogy az I. rendű alperes elismeri a teljesítést és kiadja a tulajdonjog bejegyzéséhez szükséges engedélyt. Kétséges, hogy az I. rendű felperesnek és az I. rendű alperesnek az volt a szándéka, hogy a közös gazdálkodás eredménye ne legyen közös, és az I. rendű felperes csak bizonyos feltételek teljesítése esetén, az I. rendű alperes hozzájárulásától függően utólag részesüljön a perbeli ingatlan tulajdonjogából, kizárva ezzel a tulajdonjoga mellett szóló vélelem alkalmazását. Megalapozatlan tehát a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az I. rendű felperes tulajdonszerzése nem a jogszabályi rendelkezés alkalmazásával, hanem a szerződés tartalmának vizsgálatával volt megítélhető.
[25] A szerződések a tulajdonjog átszállásának a módjára nem tartalmaznak konkrét rendelkezéseket, azt nem teszik egyértelművé. Iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a két szerződés tartalma lényegében megegyezik, hogy az "Együttélési Szerződés" alapján milyen összegű szolgáltatást kellett teljesítenie az I. rendű felperesnek, és okszerűtlenül vonta le azt a következtetést, hogy a szerződések teljesítése nem történt meg. Ezzel a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó szabályokat megsértette. A két szerződés által tárgyalt kérdések valóban hasonlóak, de tartalmuk lényegesen eltér. Az "Együttélési Szerződés"-ben a 600 000 forintból az I. rendű alperest is terhelte 300 000 forint, azaz az I. rendű felperes szolgáltatási kötelezettsége 300 000 forint volt, viszont tovább kellett építenie a perbeli ingatlant (munkavégzési kötelezettség). Az "Együttélési Szerződés"-ben a gépkocsit nem közösen kell megvenni, de az árának a fele az I. rendű alperest terheli. A "Megállapodás"-ban ezzel szemben az szerepel, hogy a közösen vásárolt Opel közös tulajdon. Az I. rendű felperes és az I. rendű alperes megállapodásai alapján az I. rendű felperest terhelte 856 650 forint teljesítése, az I. rendű alperest terhelte 1 156 650 forint. Az I. rendű felperes 1 831 600 forintot teljesített, 974 950 forinttal többet az általa vállaltnál. Ezen túlmenően a másodfokú eljárás során átutalt 282 000 forintot, azaz az I. rendű felperes teljesítésének a hiánya nem állapítható meg, többletteljesítésének ténye viszont igen. Az I. rendű alperes az "Együttélési Szerződés" megkötése és az életközösség megszűnése közötti időszakban nem hivatkozott az I. rendű felperes teljesítésének hiányára, teljesítésre őt nem szólította fel. Ennek oka pedig az volt, hogy az I. rendű felperes többet teljesített a vállaltnál. A másodfokú bíróság tévesen nem minősítette teljesítésnek azt, hogy a peres eljárás során a II. rendű felperes 282 000 forintot megfizetett a II. rendű alperesnek. Az erre vonatkozó álláspontját jogszabályi rendelkezéssel a másodfokú bíróság nem támasztotta alá. Ezzel szemben az élettársi jogviszonyból eredő jogok és kötelezettségek az élettársi kapcsolat megszűnésével nem szűnnek meg, a szerződés sem válik hatálytalanná, a pénzfizetési kötelezettség vagyonjogi kötelezettség, ami nincs személyhez kötve, örökölhető is.
[26] A II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős részítélet hatályban tartására és felülvizsgálati eljárási költsége megtérítésére irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[27] A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.[28] A Kúria a felülvizsgálati kérelembe foglalt többirányú érvelés kapcsán arra mutat rá, hogy a felülvizsgálat nem a per folytatása, nem egyfajta harmadfokú eljárás, hanem szigorú eljárásjogi szabályok szerinti rendkívüli perorvoslat, melynek tárgya a jogerős ítélet (jelen esetben a jogerős részítélet). A Pp. 270. § (2) bekezdésének és a 275. § (3) bekezdésének együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálatot anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabálysértés egyaránt megalapozhatja; utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt. A Pp. 275. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
[29] A II. rendű felperes felülvizsgálati érvelése értelmében a felperesek a szerződéseket úgy értelmezték, hogy az I. rendű felperes és az I. rendű alperes a közös gazdálkodás körébe tartozó kérdéseket rendezték a szerződésekkel és azokban csak az I. rendű felperes tulajdonszerzése arányának kiszámítását határozták meg a törvényes vagyonjogi rendszertől eltérően. Ezért a közös gazdálkodással kapcsolatos megállapodás nem eredményezi a régi Ptk. 578/G. § (1) bekezdése alkalmazásának teljes kizárását. Ezzel szemben az alperesek a szerződéseket egyedi dologátruházó ügyletnek (kötelező ügylet) tekintették, melyeknek minden pontját teljesíteni kell a tulajdonjog átruházásához.
[30] Ezekkel a felülvizsgálati érvelésekkel összefüggésben rámutat a Kúria: a régi Ptk. 578/G. § (1) bekezdése tartalmazza az élettársak törvényes vagyonjogi rendszerét, amely szerint az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában közös tulajdont szereznek. Az élettárs törvény alapján szerzett tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzett tulajdonjog. Helyesen fejtette ki a másodfokú bíróság: nem kizárt annak lehetősége, hogy a régi Ptk. hivatkozott rendelkezésétől a felek a régi Ptk. 200. § (1) bekezdése szerinti szerződéses szabadságuk körében egyező akarattal eltérjenek, mert az ilyen eltérést a régi Ptk. nem tiltja. A perbeli esetben is ez történt: a régi Ptk. 578/G. § (1) bekezdésétől mint diszpozitív szabálytól az I. rendű felperes és az I. rendű alperes a "Megállapodás"-sal és az "Együttélési Szerződés"-sel eltértek, az I. rendű felperes élettársi vagyonközösség jogcímén történő tulajdonszerzését a törvényes vagyonjogi rendszertől eltérő feltételekhez kötötték.
[31] A régi Ptk. nem tartalmazott azzal összefüggésben szabályozást, hogy az élettársak köthetnek-e a vagyoni viszonyaikat a törvényes vagyonjogi rendszertől eltérően rendező szerződést, és ha igen, milyen tartalommal, valamint milyen formai követelmények mellett. A Legfelsőbb Bíróság azonban - ahogyan azt a jogerős ítéletben felsorolt döntések tartalmazzák - azt a következetes ítélkezési gyakorlatot alakította ki, hogy miután az élettársi jogviszony a régi Ptk.-ban elfoglalt rendszerbeli elhelyezéséből következően szerződés, a felek pedig a szerződés tartalmát szabadon állapíthatják meg, és a régi Ptk. nem tiltja, hogy az élettársak eltérő megállapodást kössenek, az élettársak vagyoni viszonyaikat szerződéssel is rendezhetik. A jogalkotó ezt a következetes bírói gyakorlatot figyelembe véve és értékelve alkotta meg a Ptk.-nak az élettársak vagyoni viszonyainak rendezésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket: a Ptk. 6:515. § (1) bekezdésében foglaltak szerint már egyértelmű, hogy az élettársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat az élettársi együttélés idejére szerződéssel rendezhetik, és a törvényes vagyonjogi rendszer csak akkor irányadó, ha élettársi vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik [Ptk. 6:516. § (1) bekezdés].
[32] Az I. rendű felperes és az I. rendű alperes tehát szerződéses szabadságuk körében egyező akarattal eltértek a régi Ptk. 578/G. § (1) bekezdésétől. Ebből következően megalapozottan jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésére, hogy az I. rendű felperes nem a törvényes vagyonjogi rendszer szabályai szerint szerezhetett tulajdonjogot, hanem tulajdonszerzését a szerződések tartalmának vizsgálatával lehetett megítélni.
[33] Az I. rendű felperesnek az I. rendű alperes ingatlanában való tulajdonszerzése annyiban tért el az élettárs törvényes vagyonjogi rendszer szerinti szerzésétől, hogy az I. rendű felperes a szerződés szerint nem a vagyonszaporulat (az I. rendű alperes ingatlanában végzett értékemelő beruházás) keletkezésekor; továbbá nem a vagyonszaporulathoz való közreműködésének arányában szerezhetett tulajdonjogot az I. rendű alperes ingatlanában, hanem csak a szerződésben rögzített feltételek teljesítése esetén. Akkor azonban a hozzájárulás arányától függetlenül megszerezhette nem csak a beruházással emelkedett értéknek megfelelő tulajdoni hányad, hanem a teljes ingatlan 1 tulajdoni hányadát. Az I. rendű felperes a törvényes vagyonjogi rendszerrel azonosan a szerződés szerint is tulajdonjogot szerezhetett, ez a tulajdonszerzése a törvényes vagyonjogi rendszer szabályainak megfelelően ugyanúgy ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzésnek minősülhet.
[34] A felperesi igény elbírálásánál az élettársi kapcsolatnak van ügydöntő jelentősége: ha a felperes az élettársi együttélés után a volt élettárssal szemben érvényesít tulajdoni igényt, annak ténybeli alapja az élettársi együttélés alatt történt vagyonszerzés, és az élettársnak dologi jogi igénye van. Az élettársi kapcsolat fennállása alatt szerzett ingatlanra a tulajdoni igény, ami - mint az ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzett tulajdonjog bejegyzése iránti igény - a régi Ptk. 116. § (1) bekezdése, illetve a Ptk. 5:37. §-a alapján érvényesíthető. Az I. rendű felperes, majd halála után a II. rendű felperes igényt tarthatott arra, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartás feltüntesse, a megszerzett tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés útján deklaratív hatályú legyen. A dologi jogi igény érvényesítése iránt megindított per tulajdoni per, arra a régi Ptk., illetve a Ptk. dologi jogra vonatkozó anyagi jogi és az ingatlan-nyilvántartás szabályai együtt alkalmazandók (Kúria Pfv.VI.20.797/2017/6.).
[35] A régi Ptk. hatálya alá tartozó ügyekben kialakult következetes bírói gyakorlat szerint az élettárs ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzése esetén is az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) - akkor hatályos - 5. § (3) bekezdésének első mondata és a (4) bekezdés alapján a jóhiszemű jogszerző javára érvényesül az ingatlan-nyilvántartás közhitelességéből adódó jogvédelem. Az Inytv. 5. § (3) bekezdés második mondatának egyértelmű rendelkezése szerint az ingatlan-nyilvántartási eljárásban jóhiszemű jogszerzőnek minősül az, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerez jogot. Az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonos a tulajdonjoga bejegyzésére irányuló dologi jogi igényét az ingyenes jogszerzővel szemben akadálytalanul érvényesítheti, az ingyenesen szerző a közhitelesség védelmére nem hivatkozhat akkor sem, ha egyébként jóhiszemű. Harmadik személy tulajdonjogának törlését a tulajdonos a tulajdonjogára és nem a szerződés érvénytelenségére alapítva kérheti (Kúria Pfv.VI.20.797/2017/6., Kúria Pfv.I.21.194/2016/4. megjelent: BH 2017.405., Kúria Pfv.20.012/2013/5. megjelent: BH 2014.105.)
Ez a következetes bírói gyakorlat irányadó a Ptk. hatálya alá tartozó ügyekben is. A Ptk. 5:37. §-a a régi Ptk. 116. § (1) bekezdésével lényegében azonosan tartalmazza az ingatlan-nyilvántartási igényt: ha az ingatlantulajdonos a tulajdonjogot ingatlan-nyilvántartáson kívül szerezte, igényt tarthat arra, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék; a Ptk. 5:174. § (1) bekezdése a jóhiszemű és ellenérték fejében szerzőket részesíti védelemben, és az 5:175. § (1) és (2) bekezdése szerint - az Inytv. (korábbi) 5. § (3) és (4) bekezdésének megfelelően - az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerző személy a szerzett jogát a jóhiszemű és ellenérték fejében szerzővel szemben nem érvényesítheti (Kúria Pfv.VII.20.669/2022/5., Pfv.I.21.034/2019/7.).
[36] Az I. rendű felperes és az I. rendű alperes szerződését tanúként aláíró II. rendű alperes rosszhiszeműségére és ingyenes szerzésére figyelemmel a tulajdoni igény érvényesíthető lenne a II. rendű alperessel szemben is. Mindebből következően a másodfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésére, hogy a perbeli ingatlan tulajdonjogának átruházása kizárta a tulajdoni igény érvényesítését. Ugyancsak téves a másodfokú bíróságnak az ajándékozási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet érintő okfejtése (mely keresetétől a II. rendű felperes el is állt), mert az ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzett tulajdonjog bejegyzésének tűrésére irányuló igény része - ún. szükségképpeni segédkeresete - a fennálló bejegyzés törlésére irányuló igény (Kúria Pfv.I.21.194/2016/4.).
Az I. rendű felperes és az I. rendű alperes szerződése tehát arra irányult, hogy az I. rendű felperes amellett, hogy a perbeli ingatlanba is beruház, egyéb szolgáltatást is teljesít (pl. berendezési tárgyakat vásárol, 300 000 forintot ad a II. rendű alperesnek stb.), azaz olyan szolgálatásokat is teljesít, melyek nem a perbeli ingatlant érintő beruházások, de ennek ellenére az I. rendű felperes teljesítésének eredményeként tulajdoni hányadra tarthat igényt a perbeli ingatlanból. A II. rendű felperes felülvizsgálati érvelésével szemben ez a megállapodás nem volt hátrányos az I. rendű felperes számára, mert annak eredményeként a perbeli ingatlant nem érintő költekezései eredményeként is tulajdoni igénye keletkezett, továbbá nem csak az ingatlan beruházás eredményeként keletkezett növekménye, hanem az egész ingatlan 1 tulajdoni hányadát szerezhette meg. Ezzel hozható összhangba a II. rendű felperesnek az a felülvizsgálati érvelése, mely szerint a közös cél elérése érdekében hosszú éveken keresztül kifejtett tartós és közös együttműködés azt kívánja, hogy a közös erőfeszítés eredménye is közös legyen, az értékviszonyok jelentős változása (az ingatlan értéke nő, a pénz értéke csökken) a meglévő vagyontárgyak tulajdonjogában fejeződjön ki.
[37] A perben eljárt bíróságok a régi Ptk. 207. § (1) bekezdésében foglaltak alapján értelmezték a "Megállapodás" és az "Együttélési Szerződés" tartalmát: milyen szolgáltatások teljesítése terhelte az I. rendű felperest, ezek a szolgáltatások milyen kapcsolatban álltak egymással, csak az együttes megvalósulásuk eredményezhetett tulajdonjogot az I. rendű felperes javára, vagy pedig a feltételek részbeni teljesítése is tulajdonszerzéssel járhatott, de az 50%-os mértéktől kisebb arányban. Az eljárt bíróságok arra a következtetésre jutottak, hogy az I. rendű felperes az "Együttélési Szerződés" 6. pontja értelmében a perbeli ingatlan a 2., 3., 4. és 5. pontokban foglalt feltételek maradéktalan teljesítése esetén szerezhetett volna 1 tulajdoni hányadot. A rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével pedig azt állapították meg, hogy az I. rendű felperes nem teljesítette maradéktalanul a szerződésben rögzített kötelezettségeit. A II. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte a szerződés ilyen tartalmú értelmezését, és azt is állította, hogy az eljárt bíróságok jogsértően állapították meg a teljesítés hiányát. Megsértett jogszabályi rendelkezést ezzel összefüggésben azonban nem jelölt meg.
[38] Az érdemi felülvizsgálat kereteit a felülvizsgálati kérelem határozza meg, amelynek - a Pp. 272. § (2) bekezdése értelmében - egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi elemei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának meg kell felelnie az előzőekben meghatározott tartalmi követelményeknek. A jogszabálysértés tartalmi körülírása és a megsértett jogszabályhely megjelölése tekintetében a Kúria a felülvizsgálati kérelemmel szemben - a Pp. 272. § (2) bekezdésével összhangban - szigorú követelményt érvényesít: azok esetleges hiánya vagy korlátozott volta a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasítását eredményezi. Érdemben tehát csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a Pp. hivatkozott rendelkezése által előírt tartalmi követelmények maradéktalanul teljesültek. Az egyéb hivatkozásokat a Kúria figyelmen kívül hagyja [a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II.15.) PK vélemény 3. és 4. pont].
[39] A II. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében tartalmilag ugyan körülírta a szerződések értelmezésével és teljesítésével összefüggésben az általa vélt jogszabálysértést, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejtette, de a megsértett jogszabályhelyet konkrétan nem jelölte meg. Ebből következően a Kúria ezzel a hivatkozásával érdemben nem tudott foglalkozni, a másodfokú bíróság által megállapított tényállást kellett elfogadnia a szerződések tartalmát és az I. rendű felperes teljesítését illetően.
[40] A kifejtettekből következően a Kúria a jogerős részítéletet - részben eltérő indokolással és pontosítással - hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.I.20.882/2023/4.)