adozona.hu
ÍH 2024.115
ÍH 2024.115
SZEMÉLYISÉGI JOGSÉRTÉS JOGELLENESSÉGÉT KIZÁRÓ OK, SÉRELEMDÍJ JOGSZERŰ FELMONDÁS ESETÉN A jogszerű felmondást az Mt. nem tiltja, hanem kifejezetten megengedi. A jogszerű felmondás a jog által megengedett magatartás, amely a személyiségi jogsértés jogellenessége hiányában sérelemdíj fizetési kötelezettséget nem eredményez. [Mt. 9.§ (1) bek., 64. § (1) bek b) pont, 166. § (1) bek., 167. § (1) bek., 177. §; Ptk. 2: 42. § (1), (2) bek., 2:43. § a) pont, 2: 52. § (1), (2) bek., 6:520. § d) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által figyelembe vett tényállás szerint a felperes 2019. április 23. napjától állt határozatlan időtartamú munkaviszonyban az alperesnél raktárvezető munkakörben. 2022. szeptember végén az egyes intézmények veszélyhelyzeti működéséről szóló 353/2022. (IX. 19.) számú Korm.rendelet betartása érdekében a régióvezető ellenőrzést tartott, amelynek keretében a felperest is meghallgatta. A felperes ekkor tanúsított ellenséges magatartása miatt a munkáltató belső vizsgálatot rende...
ÍH 2024.115 SZEMÉLYISÉGI JOGSÉRTÉS JOGELLENESSÉGÉT KIZÁRÓ OK, SÉRELEMDÍJ JOGSZERŰ FELMONDÁS ESETÉN
A jogszerű felmondást az Mt. nem tiltja, hanem kifejezetten megengedi. A jogszerű felmondás a jog által megengedett magatartás, amely a személyiségi jogsértés jogellenessége hiányában sérelemdíj fizetési kötelezettséget nem eredményez. [Mt. 9.§ (1) bek., 64. § (1) bek b) pont, 166. § (1) bek., 167. § (1) bek., 177. §; Ptk. 2: 42. § (1), (2) bek., 2:43. § a) pont, 2: 52. § (1), (2) bek., 6:520. § d) pont]
Az elsőfokú bíróság által figyelembe vett tényállás szerint a felperes 2019. április 23. napjától állt határozatlan időtartamú munkaviszonyban az alperesnél raktárvezető munkakörben. 2022. szeptember végén az egyes intézmények veszélyhelyzeti működéséről szóló 353/2022. (IX. 19.) számú Korm.rendelet betartása érdekében a régióvezető ellenőrzést tartott, amelynek keretében a felperest is meghallgatta. A felperes ekkor tanúsított ellenséges magatartása miatt a munkáltató belső vizsgálatot rendelt el, amelynek eredményeként a felperes munkaviszonyát megszüntette 2022. október 10. napján felmondással, 35 nap felmondási idővel a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 64. § (1) bekezdés b) pontja alapján. A felmondást a munkáltató azzal indokolta, hogy a felperes több esetben csúnyán nyilvánult meg a munkatársairól és a feletteseiről. Így a "végre elment az a kerekesszékes köcsög", "köcsög Zs.", "hülye A.ˇ" kifejezéseket használta, több alkalommal kiabált a folyosón, kolléganőiről rosszindulatú pletykákat terjesztett, őket "kurva" jelzővel illette. Akadályozta a hőmérséklet mérésével megbízott kollégákat feladataik teljesítésében, és "bukjon meg az a vörös rohadék" véleményének adott hangot. Több esetben akadályozta a vállalat működését azzal, hogy nem készítette össze az alapanyagokat szállításra. Kollégáit a vállalat ellen uszította, felettesével nem működött együtt, az üzemvezetőkkel szemben minősíthetetlen hangnemet használt. Ezzel megsértette az Mt. 52. § (1) bekezdés c), d), e) pontjában írt kötelezettségeit: a szabályokat és utasításokat nem tartotta be, munkatársaira, feletteseire méltatlan kijelentéseket használt. Szándékosan kárt okozott a munkáltatónak, amikor késleltette az alapanyag-szállítást, amely kimerítette az Mt. 8. § (1) bekezdésében írtakat, magatartása ezért a munkaviszonya fenntartását lehetetlenné tette. A felperes számára pszichés állapotromlást okozott a munkaviszonya megszüntetése, amely miatt gyógyszeres és pszichoterápiás kezelése szükséges.A felperes módosított keresetében munkaviszonya jogellenes megszüntetése miatt az Mt. 82. § (1) és (2) bekezdése alapján 12 havi távolléti díjnak megfelelő összeg, 4.836.000 forint kártérítés és 2.000.000 forint sérelemdíj, valamint ezeknek 2022. november 19-től a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamata, továbbá a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint munkáját megfelelően végezte, a szabályokat betartotta, és sértő kifejezéseket nem használt. Arra is hivatkozott, hogy fegyelmi eljárás nem indult vele szemben, figyelmeztetésben soha nem részesült. A 2022. szeptember 29-i hőmérséklet-ellenőrzés kapcsán tartott beszélgetést kihallgatásnak érezte, ami lealacsonyító volt számára. Ráadásul a hőmérsékletet a munkáltató akkor ellenőrizte, amikor még az arra vonatkozó előírás nem volt hatályban, csak október 1-től. Kifogásolta, hogy az általa megnevezett személyeket a munkáltató nem hallgatta meg a körülményekről. Szerette a munkáját, többször jutalomban is részesült. Senkit nem akadályozott, nem uszította a kollégáit. 2022. augusztus-szeptemberben vezetőváltás történt a munkáltatónál, és az új vezetőkkel még nem épülhetett ki a kapcsolata. Amennyiben a felmondásban szereplő indokokat mégis valósnak találná a bíróság, másodlagosan a felmondás az Mt. 7. §-a szerinti joggal való visszaélés tilalmába ütközik, mivel dr. T. Zs. ellenszenvvel viseltetett vele szemben. A jogellenes felmondás miatt megváltozott a személyisége, önértékelése leépült, mentális zavarok alakultak ki nála, pszichiáter segítségét kellett igénybe vennie: sérelemdíj iránti igényét erre alapította az Mt. 9. §-a folytán alkalmazandó Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban Ptk.) 2:42. § (1) és (2) bekezdésére, a 2:43.§ a) pontjára, a 2:52. § (1) és (2) bekezdésére, valamint a 2: 53. §-ára hivatkozva. Utalt továbbá az Mt. 6. § (1) és (2) bekezdésére is.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult. A 2022. szeptember végi hőmérséklet-méréssel kapcsolatban előadta, hogy a felperes indulatosan kommunikált, amikor a villanyradiátorok áramtalanításának elmaradására, illetve a munka- és tűzvédelmi kockázatra hívta fel a figyelmét az ellenőrző. Több munkavállalótól kapott jelzést a felperes elfogadhatatlan viselkedése miatt, ezért rendelt el belső vizsgálatot, amelynek eredményeként végül megszüntette a munkaviszonyát. Az együttműködés és a tisztelet teljes hiányát tapasztalta a felperesnél, amely több esetben gátolta a cég működését. A felperes személyisége nem a felmondás miatt változott meg, hanem éppen ez volt az oka annak. A felmondás indoka valós és okszerű, így jogszerű volt, nem valósított meg joggal való visszaélést. Álláspontja szerint jogszerű munkáltatói kártérítési, sérelemdíj fizetési kötelezettséget jogellenesség hiányában nem eredményezhet, a felperes pszichés állapota nem egy jogellenes munkáltatói intézkedés következménye.
Az elsőfokú bíróság az Mt. 64. § (1) és (2) bekezdését, valamint a 66. § (1) és (2) bekezdését vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a felmondásban megjelölt okok világosak, valósak és okszerűek voltak a felperes durva, bántó viselkedése miatt. A felperes megsértette a munkatársakkal és a vezetőkkel szemben az Mt. 52. § (1) bekezdés d) és e) pontja szerinti együttműködési és a bizalomnak megfelelő viselkedés kötelezettségét. A joggal való visszaélés gyakorlását nem állapította meg, mert azt bizonyíték nem támasztotta alá. Ugyancsak nem találta bizonyítottnak az utasítások be nem tartásával és a károkozással kapcsolatos felmondási indokot; a sértő kommunikáció és az együttműködés hiánya miatt azonban a felmondást jogszerűnek minősítette.
Ugyanakkor a perben kirendelt igazságügyi pszichiáter szakértő véleménye alapján megállapította, hogy a felperes kevert szorongásos zavarban és depresszióban szenved, amely a munkaviszonya megszüntetésének a következménye. Bizonytalanság, csalódottság, igazságtalanság, tehetetlenség érzése, veszteségélmény, negatív jövőkép, pánik típusú rosszullétek alakultak ki nála a munkaviszonyának megszűnését követően. Súlyos stresszként élte meg munkahelyének elvesztését, az traumatizáló volt számára, gyógyszeres és pszichoterápiás kezelése indokolt. Mivel az Mt. 166. § (1) bekezdése alapján a munkáltató kárfelelőssége objektív, az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jogszerű felmondáshoz is kapcsolódhat olyan személyiségi jogi sérelem, amelyért a munkáltató felelősséggel tartozik (pl.: a felmondás közlésével együtt tanúsított, a munkavállaló jó hírnévhez való jogát sértő magatartása is megalapozza a nem vagyoni kártérítés iránti igényt), amit a jelen esetben fennállónak tekintett. Indokolása szerint az MK 30. számú állásfoglalásból következően az egészség megsértéséből eredő károkat akkor is meg kell téríteni, ha az a munkáltató számára nem volt előre látható, ezért az Mt. 9. §-ára hivatkozva, mérlegeléssel 750.000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte az alperest a felperes részére, ezt meghaladóan elutasította a keresetet.
Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést annak részbeni megváltoztatása, és a sérelemdíj megfizetése iránti kereset teljes elutasítása érdekében hivatkozva arra, hogy jogellenes magatartást azonban nem tanúsított. Az Mt. 177. §-ára hivatkozva kérte figyelembe venni a Ptk. 6:520. § d) pontját, amely szerint a jogszabály által megengedett magatartással okozott kár nem jogellenes. A jogszerű felmondás folytán a felperest ért pszichés állapotromlásért tehát felelősséggel nem tartozik.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú határozat helybenhagyására irányult. Nem értett egyet azzal, hogy jogszerűen szüntette meg a munkaviszonyát az alperes, azonban ezt a döntést fellebbezéssel nem támadta. A sérelemdíj megítélését jogszerűnek tartotta arra hivatkozva, hogy az emberi méltósághoz, az egészséghez fűződő személyiségi joga sérült. Álláspontja szerint a Ptk. 6:520. §-át nem lehet alkalmazni a jelen ügyben, hanem az Mt. speciális rendelkezéseiből kell kiindulni.
Az alperes a fellebbezési ellenkérelemre tett észrevételében kiemelte, hogy a sérelemdíj megállapításához hiányzik az a többletkörülmény, amely a felmondás jogszerűsége ellenére sérelemdíj megfizetését tenné szükségessé. A felmondás sem a tartalmát, sem a közlés módját tekintve nem volt megalázó. Az a tény, hogy a felperes a felmondást lelkileg nem tudta feldolgozni, és megbetegedése az állásának elveszítésével összefügg, még nem ad alapot sérelemdíj megfizetésére. A jogszerű intézkedéssel előállt érdeksérelmet ugyanis a munkavállaló tűrni köteles. Jogellenes magatartás nélkül sem a polgári jogban, sem a munkajogban nem kötelezhető senki kártérítésre.
A fellebbezés alapos.
A felmondás jogszerűségének és a felperes (lelki) egészsége sérelmének megállapítását egyik fél sem támadta sem fellebbezéssel, sem csatlakozó fellebbezéssel, ezért a másodfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 369. § (3) bekezdés c) és d) pontjában írt felülbírálati jogkörében eljárva, a Pp. 370. § (1) bekezdése által meghatározott keretek között abból indult ki, hogy a munkáltató 2022. október 10-i intézkedése, a munkaviszony megszüntetése jogszerű volt, amely a felperesnél nem vitásan pszichés állapotromlást okozott. Kizárólag abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a jogszerű felmondással összefüggésben bekövetkezett hátrányokért terheli-e sérelemdíj fizetési kötelezettség az alperest.
Az Mt. 9. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a munkavállaló és a munkáltató személyiségi jogainak védelmére, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:42-54. §-át kell alkalmazni azzal, hogy a Ptk. 2:52. § (2) és (3) bekezdése, valamint 2:53. §-a alkalmazásakor e törvény, azaz az Mt. kártérítési felelősségre vonatkozó szabályai az irányadók.
A Ptk. 2:42. § (1) és (2) bekezdéséből következően mindenki köteles tiszteletben tartani más személyiségi jogait. A 2:43. § a) pontja szerint a személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen az élet, testi épség és egészség megsértése. A felperes keresetében leépült önértékelésre és mentális zavarokra hivatkozott, azaz a lelki egészségének a munkáltató általi megsértését állította, amely a munkáltatói (jogszerű) felmondás eredménye volt.
A személyiségi jogsértéssel okozott nem vagyoni sérelem jogkövetkezménye a sérelemdíj- fizetési kötelezettség a Ptk. 2: 52. § (1) bekezdése értelmében. Ugyanezen jogszabályhely (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire - különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára - a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. A sérelemdíj-fizetésre kötelezés feltételeire az Mt. speciális kárfelelősségi szabályai az irányadók, melyek közül az Mt. 177. §-a a Ptk. 6:518-534. §-ainak alkalmazását írja elő, ezért alkalmazni kell a Ptk. 6: 520.§-át, amelynek az alperes által hivatkozott d) pontja rögzíti, hogy minden károkozás jogellenes, kivéve, ha a károkozó a kárt jogszabály által megengedett magatartással okozta, és a magatartás más személy jogilag védett érdekét nem sérti, vagy a jogszabály a károkozót kártalanításra kötelezi.
A jogszerű felmondást az Mt. nem tiltja, hanem kifejezetten megengedi a 64. § (1) bekezdés b) pontjában. A jogszerű felmondással mint jog által megengedett, más személy jogilag védett érdekét nem sértő magatartással okozott személyiségi jogsérelem jogellenesség hiányában sérelemdíj fizetési kötelezettséget nem von maga után. Ahhoz, hogy a jogszerű felmondás sérelemdíj fizetési kötelezettséget eredményezzen, tényállási többletelemnek kell fennállnia, amire a felperes a jelen ügyben nem is hivatkozott. Többlet tényállási elem nélkül a jogszabály által megengedett magatartás nem vonhat maga után sérelemdíj fizetésére kötelezést a munkajogi vitában sem.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - megváltoztatta, és a keresetet teljes egészében elutasította a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján.
(Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.040/2023/5.)