adozona.hu
ÍH 2024.105
ÍH 2024.105
A HITELEZŐK KIJÁTSZÁSÁT CÉLZÓ MUNKASZERZŐDÉSEK MEGTÁMADÁSÁVAL KAPCSOLATOS HATÁSKÖRI KÉRDÉSEK Nem a törvényszék mint munkaügyi bíróság, hanem a polgári jogi jogvitákban eljáró, az adós székhelye szerinti törvényszék hatáskörébe és kizárólagos illetékességébe tartozik annak a keresetnek az elbírálása, amellyel a felszámoló az adós nevében megtámadja a felszámolás alatt álló adós és volt munkavállalói között a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző öt
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes a keresetében a közte és az I-IX. rendű alperesek között 2021. január 1-én létrejött valamennyi munkaszerződés módosításnak a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 40. § (1) bekezdésének a) pontja alapján fennálló érvénytelenségének a megállapítását, és az eredeti állapot helyreállítását kérte akként, hogy a bíróság kötelezze az I. rendű alperest 2.580.386 forint, a II. rendű alperest 3.496.885 forint, a III. rendű alperest 298.954 ...
ÍH 2024.105 A HITELEZŐK KIJÁTSZÁSÁT CÉLZÓ MUNKASZERZŐDÉSEK MEGTÁMADÁSÁVAL KAPCSOLATOS HATÁSKÖRI KÉRDÉSEK
Nem a törvényszék mint munkaügyi bíróság, hanem a polgári jogi jogvitákban eljáró, az adós székhelye szerinti törvényszék hatáskörébe és kizárólagos illetékességébe tartozik annak a keresetnek az elbírálása, amellyel a felszámoló az adós nevében megtámadja a felszámolás alatt álló adós és volt munkavállalói között a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző öt éven belül létrejött, a munkabér összegét érintően módosított, hivatkozása szerint a hitelezők kijátszását célzó munkaszerződéseket. A per tárgya ebben az esetben nem a munkáltató és a munkavállaló közötti jogviszony, nem a munkajogi szabályokon alapuló munkajogi igény, hanem a felszámolás alá került társaság vagyonának visszaszerzése, ezáltal a hitelezők védelme. [a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 6. § (1) bekezdés, 40. § (1) bekezdés a) pont; a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 285. §; a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 508. § (1) bekezdés, 20. § (2) bekezdés]
[1] A felperes a keresetében a közte és az I-IX. rendű alperesek között 2021. január 1-én létrejött valamennyi munkaszerződés módosításnak a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 40. § (1) bekezdésének a) pontja alapján fennálló érvénytelenségének a megállapítását, és az eredeti állapot helyreállítását kérte akként, hogy a bíróság kötelezze az I. rendű alperest 2.580.386 forint, a II. rendű alperest 3.496.885 forint, a III. rendű alperest 298.954 forint, a IV. rendű alperest 1.559.432 forint, az V. rendű alperest 1.522.388 forint, a VI. rendű alperest 5.215.553 forint, a VII. rendű alperest 669.688 forint, a VIII. rendű alperest 2.202.523 forint, a IX. rendű alperest 989.458 forint nettó bérkülönbözet felperes részére való visszafizetésére.[2] Előadta, hogy a kereseti kérelemmel érintett munkaszerződéseknek a munkabér összegére vonatkozó részét 2021. január 1-jén módosították, azonban e módosítások tekintetében a Csődtv. 40. § (1) bekezdés a) pontja szerinti megtámadási ok áll fenn, mivel a szerződésmódosítások megkötésére a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző öt éven belül és a felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetében került sor, valamint a keresettel támadott szerződésmódosítások mindegyike olyan indokolatlan és egyoldalú előnyöket biztosít az alperesek számára, amely az adós felperes vagyonának csökkenését eredményezte. Ugyanakkor a felperes szándéka a hitelezők kijátszására irányult és a vele szerződő alperesek erről a szándékról valamennyien tudtak vagy tudniuk kellett.
[3] Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Alaki védekezésükben azzal érveltek, hogy a perbeli követelés a felperes és az alperesek közötti munkaviszonyból származó igény, ezért a perre a munkaügyi bíróság rendelkezik hatáskörrel. Álláspontjuk szerint a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 285. §-a és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 508. §-a értelmében egyértelmű, hogy a munkaviszonyból származó igény munkaügyi perben érvényesíthető még akkor is, ha a munkáltató felszámolás alatt áll. Érdemi védekezésükben arra hivatkoztak, hogy a megállapodások lényegében azonos szövegezéssel készültek, azok 3.4. pontjában a felek kölcsönösen és visszavonhatatlanul lemondtak azon jogukról, hogy a munkaviszonyból eredően egymással szemben további igényt támasszanak. A Mt. 31. §-a alapján alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:8. § (3) bekezdése szerint ezen kifejezett joglemondó nyilatkozat kizárja annak a lehetőségét, hogy a munkáltató a már kifizetett munkabért jogszerűen visszakövetelhesse.
[4] Kifejtették, hogy az Mt. szabályozása megelőzi a Csődtv. általános jellegű, a Ptk.-ra utaló rendelkezéseit, eltérő előírásokat tartalmaz az érvénytelenség esetére, továbbá kifejezetten rögzíti, hogy a már kifizetett munkabér 60 napon túl kizárólag akkor követelhető vissza, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett volna ismernie vagy azt maga idézte elő. Hivatkoztak továbbá az Mt. 164. §-ára, miszerint kizárólag a jogalap nélkül kifizetett munkabér követelhető vissza. Hangsúlyozták, hogy valamennyi szerződés vonatkozásában a Csődtv. 40. §-a szerinti, a szerződések érvénytelenségét érintő rendelkezések kizárólag az Mt. előírásaival összhangban értelmezhetők, hiszen minden esetben munkaviszonyról és munkaszerződés-módosítás megtámadásáról van szó. Vitatták a kereseti kérelem összegszerűségét is.
[5] Az elsőfokú bíróság határozatával az eljárást megszüntette és elrendelte az ügy iratainak áttételét a Fővárosi Törvényszékhez mint munkaügyi bírósághoz.
[6] Határozatának jogi indokolásában utalt a Pp. 24. § (1) bekezdésére, az 508. § (1) bekezdés a) pontjára, a 20. § (2) bekezdésére, a 174. § (1) bekezdésére és a 240. § (1) bekezdés e) pontjára, valamint a (3) bekezdésre. Megállapította, hogy a keresetben érvényesíteni kívánt anyagi igények alapját képező jogviszony a peres felek közötti munkaviszony. Rámutatott arra, hogy önmagában az, hogy a felperes a keresetét a Csődtv. 40. § (1) bekezdés a) pontjában rögzített megtámadási okra alapította, nem eredményezheti azt, hogy a peres felek kivonják magukat a munkaügyi per különös szabályai alól, ezáltal a munkavállalókat is megfosztva az azokban foglalt speciális eljárásjogi garanciáktól. Nem vitás a gyakorlatban, hogy a munkaügyi per szabályai szerint kell elbírálni a jogvitát akkor is, ha a felek között ugyan már nem áll fenn munkaviszony, de az igény a munkaviszony fennállása alatt keletkezett. Minderre figyelemmel megállapította, hogy az ügy a Fővárosi Törvényszék mint munkaügyi bíróság hatáskörébe és illetékességébe tartozik, ezért a Pp. 240. § (1) bekezdés e) pontja alapján az eljárást megszüntette és ezzel egyidejűleg a 240. § (3) bekezdése alapján elrendelte az ügy iratainak áttételét.
[7] A felperes fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását akként, hogy az ítélőtábla mellőzze az eljárás megszüntetését és az ügy iratainak áttételét a Fővárosi Törvényszékhez mint munkaügyi bírósághoz. Másodlagosan az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését kérte, mert az a Csődtv. 6. §-ába és a 40. § (1) bekezdésébe ütközik.
[8] Álláspontja szerint a perben a Csődtv. 40. §-a határozza meg az alkalmazandó anyagi jogot és a bíróság illetékességét is. A keresetben is rögzítette, hogy a Csődtv. 40. § szerinti kereseti kérelmek elbírálása a Csődtv. 6. § (1) bekezdés szerinti bíróság, azaz a felszámolási eljárás elrendelésére és lefolytatására illetékes bíróság illetékességébe és hatáskörébe tartozik. Ezen érvelését fenntartotta a perfelvételi tárgyaláson is és további beadványaiban is, azt kifejtve, hogy Csődtv. 40. § (1) bekezdés a) pontjára alapított megtámadási per miatt a jelen eljárás nem munkaügyi per, a megtámadási per a Pp. 508. §-ához képest speciális peres eljárás, arra a Csődtv. speciális hatásköri és illetékességi szabályokat határoz meg a Pp.-hez képest. Hangsúlyozta, hogy a Csődtv. kommentárja is rögzíti, hogy a Csődtv. 40. § (1) és (2) bekezdésében nevesített kereseteket a felszámolási eljárást lefolytató törvényszék előtt lehet indítani. E körben a Csődtv. nem differenciál aszerint, hogy mi az ügy pertárgyértéke vagy ki az alperes személye. Ennélfogva az elsőfokon eljáró bíróság végzése a Csődtv. 6. § (1) bekezdésébe és a 40. § (1) bekezdésébe ütközik. Hangsúlyozta, hogy a felszámoló nem munkáltatóként támadta meg a munkaszerződés-módosításokat és a felek között nem munkajogi természetű jogvita van. A felperes képviseletét ellátó felszámoló szerint a munkaszerződés módosítások a Csődtv. 40. § (1) bekezdése szerinti csalárd szerződések.
[9] Kifejtette, hogy a Csődtv. 40. § (1) bekezdés a) pontja viszonylag hosszabb időre visszamenőlegesen teszi lehetővé a hitelezők kijátszását célzó, ún. csalárd szerződések megtámadását és ez a szabályozás többletjogokat is biztosít a törvényben meghatározott személyi körnek annak érdekében, hogy a hitelezői igények védelme körében felléphessenek. A csalárd szerződések különböző szerződéstípusokban ölthetnek testet. A Csődtv. 40. §-a szerződéstípustól függetlenül teszi lehetővé, hogy az adós képviseletében eljáró felszámoló az egyes szerződéseket keresettel megtámadja annak érdekében, hogy a hitelezői igények védelmében fel tudjon lépni. A felszámolás ténye és a fentiekben hivatkozott jogpolitikai okok azok, amik miatt a Csődtv. 40. §-a szerinti megtámadási perek egyértelműen speciális jellegűnek tekinthetők más jogszabályokhoz, pl. a Pp. 508. §-ához képest.
[10] Megítélése szerint a törvényszék végzésével sérült a Pp.-ben rögzített kérelemhez kötöttség elve is. E körben utalt a Pp. 2. § (2) bekezdésében foglaltakra és hangsúlyozta, hogy a keresetében jogcímként a Csődtv. 40. § (1) bekezdés a) pontját jelölte meg, amellyel összefüggésben a jogszabály meghatározza a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot a Csődtv. 6. § (1) bekezdésének megfelelően. Ebből következően az elsőfokon eljáró törvényszék nem állapíthatta volna meg a hatásköre hiányát.
[11] Az alperesek a fellebbezésre tett észrevételükben kérték az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását.
[12] Hangsúlyozták, hogy a felperes az Mt. 285. §-a szerinti munkajogi igényt érvényesít, amin nem változtat a keresetnek a Csődtv. 40. § (1) bekezdésére alapított jogcíme sem. A munkaügyi perekre a polgári eljárásjog speciális szabályozást tartalmaz az alárendelt fél (munkavállaló) jogainak védelme érdekében, amely jogvédelem a munkavállalókat minden esetben megilleti. A peres eljárás során a munkajogviszonyok nem veszíthetik el jogi jellegüket. A per a Pp. 508. § szerinti munkaügyi per definíciójának megfelel. A Csődtv. 40. §-a nem rendelkezik arról, hogy amennyiben az annak alapján visszakövetelt összeg munkabér, úgy az nem minősül munkaügyi jogvitának.
[13] A felperes fellebbezése megalapozott.
[14] Az elsőfokú bíróság jogi következtetése a jogszabályoknak nem felel meg, ezért a döntésével az ítélőtábla nem ért egyet.
[15] Az ítélőtábla abból indult ki, hogy a Csődtv. 40. §-ának (1) bekezdésében foglalt megtámadási okok a fedezetelvonó szerződés speciális esetét szabályozzák: alkalmazásukra akkor kerül sor, ha az adós felszámolását elrendelték, és a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet által megkötött szerződésekkel, illetve jogügyletekkel a felszámolási eljárásba bejelentkezett hitelezők kielégítésére szolgáló vagyont elvonták.
[16] A Csődtv. 40. § (1) bekezdése nem szűkíti le a megtámadható jogügyletek körét a tisztán polgári jogi megállapodásokra, a Ptk. hatálya alá tartozó jognyilatkozatokra, szerződésekre. A Csődtv. az adós által kötött szerződések megtámadását teszi lehetővé, kifejezett és eltérő jogszabályi rendelkezések hiányában nem zárja ki a munkaszerződéseket a Csődtv. 40. §-a szerint támadható jogügyletek köréből (Fővárosi Ítélőtábla 15.Gpkf.44.506/2016/3.).
[17] Ugyanakkor a Csődtv. 40. § (1) bekezdésében foglalt perek tárgya nem a munkáltató és a munkavállaló közötti jogviszony, nem a munkaviszonyból eredő jogsérelem vizsgálata, és - az észrevételben foglaltaktól eltérően - nem az Mt. 285. § (1) bekezdése szerinti munkajogi igény, hanem a felszámolás alá került társaság vagyonának visszaszerzése, ezáltal a hitelezők védelme. Hangsúlyozza az ítélőtábla, hogy a Csődtv. 40. § (1) bekezdése értelmében a megtámadási pert - a hitelező mellett - az adós nevében eljáró felszámoló terjesztheti elő, aki képviseleti joga körében az adós gazdálkodó szervezet elkülönült vagyonával kapcsolatos rendelkezése során a hitelezői érdekeket köteles érvényesíteni. Ebből kiindulva helytállóan hivatkozik a felperes arra, hogy a pert nem munkáltatóként indította.
[18] A Csődtv. 40. § (1) bekezdésében szabályozott megtámadási perek elbírálására a Csődtv. 6. § (1) bekezdése szerinti bíróság, azaz az adósnak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem benyújtásának napján bejegyzett magyarországi székhelye szerint illetékes törvényszék rendelkezik hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel.
[19] A fentiek értelmében a felszámolási vagyonról rendelkező fedezetelvonó szerződés Csődtv. 40. § (1) bekezdésében foglalt speciális eseteiben - a munkaszerződésekre is kiterjedően - a hitelezői érdekek védelme érdekében a Csődtv. 6. § (1) bekezdés szerinti bíróság rendelkezik hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel. Az elsőfokú bíróság ettől eltérő álláspontja a jogszabályoknak nem felel meg.
[20] Minderre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a folytán alkalmazandó 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és mellőzte az eljárás megszüntetésére, és az ügy iratainak áttételére vonatkozó rendelkezéseket.
(Fővárosi Ítélőtábla 16.Gpkf.43.409/2024/3.)