adozona.hu
BH 2024.8.190
BH 2024.8.190
Az Itv. 19. § (1) bekezdés második mondata akként értelmezendő, hogy az abban szereplő ingatlan-résztulajdon szerzésére előírt sávos illetékkulcs és illetékmaximum arányosítására vonatkozó szabály nem alkalmazható a belföldi ingatlan vagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése esetére [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 19. § (1) és (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2022. január 27-én kelt üzletrész adásvételi szerződéssel megszerezte a 1.eladótól az Kft. (továbbiakban: Kft.1) 100%-os mértékű tulajdoni részesedést biztosító üzletrészét, valamint a 2.eladótól a Kft. (továbbiakban: Kft.2) 100%-os mértékű tulajdoni részesedést biztosító üzletrészét.
[2] A felperes a vagyonszerzésre vonatkozóan kitöltött VBBA bejelentő adatlap szerint belföldi ingatlan vagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betéteket szerzett visszteher mellett. A ...
BH 2024.8.190 Az Itv. 19. § (1) bekezdés második mondata akként értelmezendő, hogy az abban szereplő ingatlan-résztulajdon szerzésére előírt sávos illetékkulcs és illetékmaximum arányosítására vonatkozó szabály nem alkalmazható a belföldi ingatlan vagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése esetére [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 19. § (1) és (5) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2022. január 27-én kelt üzletrész adásvételi szerződéssel megszerezte a 1.eladótól az Kft. (továbbiakban: Kft.1) 100%-os mértékű tulajdoni részesedést biztosító üzletrészét, valamint a 2.eladótól a Kft. (továbbiakban: Kft.2) 100%-os mértékű tulajdoni részesedést biztosító üzletrészét.[2] A felperes a vagyonszerzésre vonatkozóan kitöltött VBBA bejelentő adatlap szerint belföldi ingatlan vagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betéteket szerzett visszteher mellett. A …/12. helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlanban (továbbiakban: perbeli ingatlan) ugyanis a Kft.1-nek 93515/117149-ed arányú, míg a Kft.2-nek 23634/117149-ed tulajdoni hányada volt. A felperes a VBBA adatlapon a Kft.1-hez kapcsolódó tulajdoni hányad forgalmi értékét 16 743 327 155 Ft-ban, míg a Kft.2-hez kapcsolódó tulajdoni hányad forgalmi értékét 4 231 532 845 Ft-ban jelölte meg.
[3] Az elsőfokú adóhatóság a vagyonszerzés 2022. február 24-én történő bejelentését követően illetékkiszabási eljárást indított, majd határozatában a felperest 304 630 657 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte.
[4] A fizetési meghagyás indokolása szerint a vagyonszerzési illetékfizetési kötelezettségre bejelentett jogügylet belföldi ingatlan vagyonnal rendelkező társaságokban fennálló vagyoni betét visszteher melletti megszerzéseként értékelendő, amely az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 18. § (1) bekezdése alapján vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség alá esik, az Itv. 18. § (2) bekezdés h) pontjára is figyelemmel.
[5] Az indokolás utalt arra, hogy a felperes 2022. április 11-i nyilatkozatában megerősítette, hogy a Kft.1 és Kft.2 az Itv. 102. § (1) bekezdés o) pontja alapján belföldi ingatlan vagyonnal rendelkező társaságnak minősülnek.
[6] A fizetési meghagyás indokolása szerint a Kft.1 üzletrésze tekintetében a 16 743 327 155 Ft-os illetékalap után és az 1 milliárd Ft utáni 4%-os, az azt meghaladó része után 2%-os illetékmértékkel számolva, valamint az Itv. 19. § (1) bekezdése szerinti törvényi maximum figyelembevételével 200 millió Ft-ban került meghatározásra a vagyonátruházási illeték összege. A Kft.2 üzletrésze után az illeték alapja 4 231 532 845 Ft után, és 1 milliárd Ft utáni 4%-os, az azt meghaladó része után 2%-os illetékmértékkel számolva 104 630 657 Ft visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség került megállapításra. A két összeg együttesen képezte a felperes visszterhes vagyonátruházási illeték fizetési kötelezettsége fizetési meghagyás rendelkező részében szereplő összegét.
[7] A felperes fellebbezésére eljárt alperes határozatával az elsőfokú adóhatóság fizetési meghagyását helybenhagyta. Hangsúlyozta, hogy az Itv. 18. § (2) bekezdés h) pontja, valamint a 102. § (1) bekezdés c) pontja a belföldi ingatlan vagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betétet az ingó dolgok körébe sorolja, az adózó tehát nem ingatlan, hanem ingó, vagyoni betét tulajdonjogát szerezte meg, az illetékkiszabás tárgya is az ingó, azaz vagyoni betét szerzése volt.
[8] A határozat indokolása szerint a felperes fellebbezése alaptalanul hivatkozott arra, hogy esetében az Itv. 19. § (1) bekezdés második mondatát alkalmazni kellett volna, ugyanis az csak az ingatlan résztulajdonának szerzése esetének szabályait állapítja meg, ezen rendelkezés alkalmazási körébe nem tartozik a belföldi ingatlan tulajdonnal rendelkező társaság vagyoni betétje megszerzésének az esete. Az indokolás szerint tehát az Itv. 19. § (1) bekezdés második mondatában szereplő arányosítási kötelezettség kizárólag az ingatlan résztulajdonának szerzésére vonatkozik.
[9] Az alperes határozata indokolása utalt a Kúria Kfv.I.35.097/2020/8. számú határozata elvi tételére is, amely az Itv. 19. § (1) bekezdés második mondatát értelmezte.
A kereseti kérelem és védirat
[10] A felperes az alperes határozatának megváltoztatását kérte oly módon, hogy a terhére megállapított visszterhes vagyonátruházási illeték 200 millió Ft-ban kerüljön meghatározásra az Itv. 19. § (1) bekezdése alapján, másodlagosan az alperes határozatának - elsőfokú határozatra is kiterjedő - megsemmisítését kérte.A határozatot jogsértőnek nevezte, mert a belföldi ingatlan vagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét, és ezáltal az ingatlan résztulajdonának közvetett megszerzése esetére nem alkalmazta a sávos illetékkulcs és az illetékmaximum Itv. 19. § (1) bekezdés második mondatában szereplő arányosítási szabályát. Álláspontja szerint ez az Alaptörvény 28. cikkét, valamint a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvényi módosításokról szóló 2009. évi LXXVII. törvényhez fűzött jogszabályi indokolásban foglaltakat is sérti, mivel az alperes a jogalkotó célját figyelmen kívül hagyva értelmezte az Itv. 19. § (1) bekezdésének illeték szabályát.A felperes érvelése szerint az Itv. 19. § (1) bekezdés második mondata az első mondattal egyezően az "ingatlanonként" fordulatot használja, az értelmezés során az első és a második mondatot együttesen kell figyelembe venni akként, hogy az első mondat a kizárólagos ingatlanszerzésre, míg a második mondat az ingatlan résztulajdona megszerzésére vonatkozik, és mindkét esetben független attól, hogy közvetlen, vagy közvetett tulajdonszerzés történik-e. A felperes keresete szerint az alperes határozata sértette az Alaptörvény diszkrimináció tilalmat tartalmazó XV. cikkét is, miután a sávos illetékkulcs és illetékmaximum arányosításának következetlen alkalmazásával az ingatlan résztulajdonának belföldi ingatlan vagyonnal rendelkező társaságon keresztüli megszerzése esetén aránytalan terhet ró a felperesre és magasabb összegű illetékfizetési kötelezettséget eredményez az ingatlan résztulajdonának közvetlen megszerzéséhez képest. Szerinte a két típusú ingatlanszerzés összehasonlítható helyzetet teremt.[14] A felperesi kereset szerint a határozat sértette a gazdasági stabilitásról szóló 2011. évi CXCIV. törvény (a továbbiakban Gst.) 29. § (1) bekezdését is, amely a fizetési kötelezettség előírása szempontjából a jogi személyek hátrányos megkülönböztetésének a tilalmát állapítja meg.
[16] Az alperes védiratában a határozatában foglaltakat fenntartva a kereset elutasítására tett indítványt.
Az elsőfokú bíróság határozata
[19] A Fővárosi Törvényszék a felperes keresetét alaptalannak találta, ezért azt ítéletével, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával elutasította. Az ítélet érvelése szerint addig, amíg az Itv. 19. § (1) bekezdés első mondata az ingatlan és a belföldi ingatlan vagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése esetére az illetékkulcs és az illetékmaximum vonatkozásában azonos szabályt állapít meg, addig az Itv. 19. § (1) bekezdés második mondata már csak az ingatlan résztulajdonának megszerzése esetére írja elő az illetékkulcs és az illetékmaximum arányosítását. A második mondat szövegében a vagyoni betét már nem jelenik meg, azaz az Itv. 19. § (1) bekezdés második mondatát nem lehet úgy értelmezni, hogy az a vagyoni betét mint ingó dolog résztulajdonának megszerzésére is vonatkozna.[22] Az ítélet indokolása szerint az Itv. 19. § (1) bekezdés első és második mondata is az abban foglalt rendelkezés alkalmazási körét egyértelműen meghatározza, és az első mondat második fordulatában foglalt rendelkezés az ingatlan és a belföldi ingatlan vagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése esetére, a második mondat az ingatlan résztulajdonának megszerzése esetére irányadó.
Hangsúlyozta, hogy a megszerzett vagyoni betét ingó jellegét nem veszti el attól, hogy az illetékalap meghatározását az Itv. 19. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés az ingatlan forgalmi értékéhez köti.
[23] A Fővárosi Törvényszék ítélete meghozatala során és az Itv. 19. § (1) bekezdése első és második mondata értelmezése során figyelemmel volt a Kúria Kfv.I.35.097/2020/8. számú döntésére, és a kereseti kérelemben hivatkozottakkal szemben mind a releváns tényállási elemek, mind a megítélendő jogkérdés azonossága miatt annak hivatkozhatóságát megállapította. Utalt arra, hogy a kúriai döntés tényállása csak annyiban tért el a jelen jogvitában vizsgált tényállástól, hogy az adott ügyben többszörösen közvetett volt a felperes tulajdonszerzése, a belföldi ingatlan vagyonnal rendelkező társaságban, e tényállásbeli különbség azonban nem jelentett a tényállások között olyan lényegi különbséget, amely a vagyoni betét megszerzése esetén az Itv. 19. § (1) bekezdés első és második mondata értelmezése szempontjából jelentőséggel bírna.
[24] Utalt arra is, hogy a hivatkozott kúriai határozat annak indokolása [35-43] bekezdéseiben az Itv. 19. § (1) bekezdése szerinti szabályozással összefüggésben vizsgálta az Alaptörvény XV. cikke sérelmének kérdését is, melyet a Fővárosi Törvényszék irányadónak tekintett, és megállapította, hogy a közvetlenül ingatlan tulajdont szerzők, és a vagyoni betétet szerzők diszkrimináció szempontjából nem tekinthetők összehasonlító csoportnak.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[25] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ügy érdemére kiható jogszabálysértés állítása miatt az ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését, másodlagosan az ítélet megváltoztatását kérte oly módon, hogy az alperes másodfokú határozatát az elsőfokú adóhatóság által hozott határozatra is kiterjedően semmisítse meg, és az elsőfokú adóhatóságot kötelezze új eljárásra.Emellett kérte, hogy az Itv. 19. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést a Kúria az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről szóló Egyezmény (továbbiakban: EJEE) tartalmával összhangban értelmezze, illetve amennyiben ez nem lehetséges, indítványozta az Itv. 19. § (1) bekezdésében foglalt szabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontja és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 32. §-a alapján az Alkotmánybíróságnál.
[26] Az ítéletet jogszabálysértőnek találta, mert tévesen értelmezte az Itv. 19. § (1) bekezdése első és második mondatát, és arra a következtetésre jutott, hogy az ingatlan közvetett tulajdonának megszerzése esetén nem alkalmazandó a 200 millió Ft-os illetékmaximum arányosítására vonatkozó előírás, másrészt jogszabálysértő, mert nem vette figyelembe a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII. törvényhez (továbbiakban: Mód.tv,) fűzött jogszabályi indokolásban foglaltakat, amely az Itv. 19. § (1) bekezdése módosításának jogalkotói hátterét mutatja be, harmadrészt az Alaptörvény 28. cikke és diszkrimináció tilalmát kimondó XV. cikkébe ütközést is állította, hivatkozva arra, hogy a sávos illetékkulcs és illetékmaximum arányosításának elmaradása ingatlan-résztulajdonának belföldi ingatlan vagyonnal rendelkező társaságon keresztüli megszerzése esetén aránytalanul nagy terhet ró az adózóra, és magasabb összegű illetékfizetési kötelezettséget eredményez az ingatlan résztulajdonának közvetlen megszerzéséhez képest, holott e két típusú ingatlanszerzés összehasonlítható helyzetet teremt.
A felülvizsgálati kérelem szerint az ítélettel sérült a Gst. 29. § (1) bekezdése is, amely fizetési kötelezettség előírása szempontjából a jogi személyek hátrányos megkülönböztetésének tilalmát rögzíti.
Emellett állította az EJEE Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikkében foglalt, tulajdonhoz való jog sérelmét, valamint az EJEE 14. cikk hátrányos megkülönböztetés tilalmát előíró szabályát is.
[28] Álláspontja szerint az általa képviselt jogértelmezést támasztja alá a 2009. évi LXXVII. törvényhez kapcsolódó jogalkotói indokolás is, mely szerint a belföldi ingatlan vagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét szerzése után az illetékfizetési kötelezettséget előíró szabályokat az ingatlan megszerzéséhez kapcsolódó illetékkötelezettség kijátszásának megakadályozása érdekében került bevezetésre.
[29] Az Alaptörvény 28. cikk, és XV. cikk sérelmével összefüggésben hivatkozott arra, hogy az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok között olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetés tilos, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. A felülvizsgálati kérelem szerint pedig összehasonlítható, azaz homogén csoportot jelent az ingatlan szerzés miatt illetékfizetésre kötelezettek csoportja, és különbséget a közvetett és közvetlen ingatlan szerzők terén Alaptörvénybe ütköző módon a szabályozás, az adóhatóság, valamint a törvényszéki értelmezés tesz csupán.
[30] Az EJEE Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikkének sérelmét állítva hivatkozott az EJEB több határozatára is, köztük a Sporrong és Lönnroth v. Sweden (1982) ügyre, Rsz kontra Magyarország (41838/11.) ügyre, Rekvényi kontra Magyarország (25390/94.) ügyre, Shchokin kontra Ukrajna (23759/03.) ügyre, az ítéletek indokolásából több részletet idézett.
Kiemelte a döntésekből, hogy az EJEB szerint az adózás területén a belső jog előreláthatóságának és egyértelműségének olyan mértékű hiánya, amely ellentétes bírósági értelmezésekre ad lehetőséget, megsérti a jogalkotásra vonatkozó minőségi követelményt. Hangsúlyozta, hogy a jogállamiság elvének megvalósítása érdekében az EJEB azt a követelményt fogalmazta meg, hogy a belső jognak elérhetőnek, pontosnak és előre láthatónak kell lennie.
Összefoglaltan az EJEE Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikke szerinti tulajdon békés élvezetéhez való jogba történő beavatkozás sérült, és állította, hogy az Itv. 19. § (1) bekezdés rendelkezései tekintetében nem teljesül az EJEB által a belső jog minőségére vonatkozóan következetesen megfogalmazott és érvényesített követelmény, a quality of law.
[32] Felülvizsgálati kérelmében megismételte a kereseti kérelmében már előadott azon hivatkozását is, hogy a Kúria Kfv.I.35.097/2020/8. számú határozatához kapcsolódó tényállás ismeretében az ügyazonosság nem állapítható meg.
[33] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában való fenntartására tett indítványt, mert álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék jogszabályoknak megfelelően és a Kúria gyakorlatát követve döntött az alperes határozata jogszerűségéről és a felperes illetékfizetési kötelezettségéről.
A Kúria döntése és jogi indokai
[41] A felülvizsgálni kért ítélet helyesen azonosította a közigazgatási perben eldöntendő jogkérdést, amely egyebekben megegyezik a felülvizsgálati eljárás központi kérdésével is, konkrétan, hogy a belföldi ingatlan vagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése után alkalmazandó-e az Itv. 19. § (1) bekezdés második mondatában szereplő arányosítási szabály. A Fővárosi Törvényszék a Kúria álláspontja szerint, figyelembe véve a Kúria Kfv.I.35.097/2020/8. számú ítélete értelmezését is, az Alaptörvény 28. cikke figyelembevételével helyesen értelmezte az Itv. 19. § (1) bekezdés második mondatát akként, hogy az nem alkalmazandó a belföldi ingatlan vagyonnal rendelkező társaságban fennálló betét megszerzésére.[42] Hangsúlyozandó, hogy az Itv. a 18. §-a az illeték tárgya tekintetében megkülönbözteti az ingatlant, vagyon értékű jogot, és az ingót, és az Itv. 18. § (2) bekezdés h) pontja, valamint a 102. § (1) bekezdés c) pontja a belföldi ingatlan vagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betétet az ingó dolgok körébe sorolja. Kiemelendő, hogy e tényt a felperes maga sem vitatta.
[43] A felperes érvelésével ellentétben a jogalkotó kifejezetten különbséget tett az ingatlan megszerzése utáni, és a vagyoni betét megszerzése utáni illetékfizetési kötelezettség között, a különbségtétel alapja pedig egyértelműen az, hogy az egyik esetben ingatlan tulajdon, a másik esetben ingó megszerzésére kerül sor, mely különbségtételen az a körülmény sem változtat, hogy a vagyoni betét mögött - részben vagy egészben - ingatlan tulajdon áll.
[44] Ahogy arra a felülvizsgálati ellenkérelem helyesen utalt, az Itv. 19. § (1) bekezdése egyértelműen meghatározza, hogy az arányosítási kötelezettséget az adóhatóságnak mely esetben kell elvégeznie, ekként az Itv. 19. § (1) bekezdés második mondata szerint az ingatlan résztulajdonának szerzése esetén, másrészt az Itv. 19. § (1) bekezdés harmadik mondata szerint az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogszerzése esetén, továbbá az Itv. 19. § (1) bekezdés negyedik mondata szerint a vagyoni értékű joggal terhelt ingatlan szerzése esetén.
[45] Az Itv. 19. § (1) bekezdés második mondata félreérthetetlen módon rögzíti, hogy az ott szereplő arányosítási kötelezettség csak az ingatlan résztulajdona szerzése esetén alkalmazandó.
[46] Egyebekben az alperes alkalmazta az Itv. 19. § (5) bekezdésének megfelelően az egyes üzletrészek tekintetében az illeték alapja meghatározásánál az arányosítást, az Itv. 19. § (5) bekezdése szerint az adott társaság tulajdonában álló ingatlanhányad forgalmi értékének figyelembevételével.
[47] A felülvizsgálati kérelem a belföldi ingatlan vagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése esetén az illeték fizetési kötelezettséget bevezető, azaz Itv.-t módosító Mód.tv.-hez fűződő törvényi indokolásra is alaptalanul hivatkozott saját értelmezési álláspontja alátámasztásaként, ugyanis a törvényi indokolás szerint a jogalkotó célja az ingatlan megszerzéséhez kapcsolódó illeték kötelezettség kijátszásának a megakadályozása volt. A törvényi indokolás nem utal arra, hogy a vagyoni betét megszerzéséhez kapcsolódó illetékfizetési kötelezettség meghatározása során minden részletében az ingatlan, vagy az ingatlan résztulajdona megszerzésére vonatkozó szabályokat rendelte alkalmazni. Sőt, az Itv. 19. § (1) bekezdése mondatról mondatra tartalmazza, hogy milyen szerzésre kell az adott mondatban szereplő szabályozást alkalmazni.
A felülvizsgálati kérelem alaptalanul hivatkozott az Alaptörvény diszkrimináció tilalmat megfogalmazó XV. cikk sérelmére is.
A Kúria jelen tanácsa egyetért azzal a felperesi állítással, hogy a jogrendszer egészére kiterjedő követelmény a hátrányos megkülönböztetés tilalma. Az adott jogvitában azonban a Kúria egyetértve a Fővárosi Törvényszék ítélete indokolásában kifejtettekkel - nem merülhet fel hátrányos megkülönböztetés az alábbiak miatt. A belföldi ingatlan vagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betétet szerzők, és az ingatlan egy része tulajdonjogának megszerzői nem tekinthetők homogén, összehasonlítható csoportnak. Az első esetben ugyanis ingó dolog szerzésére került sor, az utóbbi esetben pedig ingatlan résztulajdon joga megszerzésére.
A Kúria nem kíván eltérni a két vagyonszerző csoport diszkrimináció szempontjából történő összehasonlíthatósága terén a Kfv.I.35.097/2020/8. számú ítélet [41] bekezdésében található indokolástól, amely szerint az összehasonlíthatóságot az is kizárja, hogy a vagyoni betét nem teszi lehetővé, hogy az azt megszerző jogalany tulajdonosi jogosítványokat gyakoroljon az ingatlannal kapcsolatban, szemben a tulajdonjog közvetlen megszerzésétől.
Ahogy arra az alperes a felülvizsgálati eljárás tárgyalásán helyesen hivatkozott, éppen az lenne diszkriminatív különbségtétel, amennyiben az adóhatóság az Itv. 19. § (1) bekezdés második mondatát attól tenné alkalmazhatóvá belföldi ingatlan vagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése esetére, hogy a vagyoni betét megszerzésén keresztül egyszeresen közvetve vagy többszörösen közvetve gyakorolhatja-e az ingatlan feletti rendelkezési jogát a vagyoni betétet megszerző.
[49] A felülvizsgálati kérelem diszkrimináció tilalmat előíró szabályok megsértésére vonatkozó hivatkozása nem csak az Alaptörvény XV. cikkéhez kapcsolódóan, hanem az EJEE 14. cikkéhez kapcsolódóan is alaptalan. Ezzel összefüggésben a Kúria a [47] bekezdésben szereplő indokolását itt nem kívánja megismételni.
[50] A felülvizsgálati kérelem alaptalanul hivatkozott az EJEE Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikkében foglalt tulajdon védelmet megállapító rendelkezés sérelmére is. A Kúria elsőként kiemeli, hogy a Kp. 117. § (3) bekezdése tiltja a felülvizsgálati eljárás során az új jogalapra hivatkozást, melyből következik, hogy a jogerős ítélet jogszerűsége kizárólag a kereseti kérelemben megjelölt okból kifogásolható. Ezt támasztja alá a Kúria gyakorlata is, a teljesség igénye nélkül például a Kfv.37.996/2019/9., Kfv.37.296/2023/2. számú határozatok.
Ehhez képest a Kúria kiemeli, hogy a felperes kereseti kérelme a tulajdonjog sérelmére sem szövegszerűen, sem jogszabályi megjelöléssel nem hivatkozott, az EJEE Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikk tulajdon védelme sérelme állítása először a felülvizsgálati kérelemben jelent meg.
Ebből következően, a Kúriának a felülvizsgálati kérelem ezen részével nem kellett foglalkoznia, azt azonban indokoltnak tartja megjegyezni, hogy a felperesi állítással ellentétben az Itv. 19. (1) bekezdése szabályozása egyértelmű, kifejezett rendelkezéseket tartalmaz, a belső jog elérhető, előrelátható, így a jogalkotás alkotmányos és szakmai követelményeinek meg nem felelő jogalkotás és értelmezés a felperes állításával ellentétben a közigazgatási jogvitában nem merülhet fel. A felperes tulajdonhoz való jogában, illetve a javak békés élvezéséhez való jogában történő észszerűtlen és aránytalan beavatkozást nem szenvedett el.
[51] Végül a felülvizsgálati kérelem alaptalanul hivatkozott arra, hogy a Fővárosi Törvényszék által irányadónak tekintett Kúria Kfv.I.35.097/2020/8. számú határozata tényállási elemeinek különbözősége miatt az ügyazonosság hiányára. A hivatkozott kúriai döntéshez kapcsolódó tényállás a jogvita központi kérdése szempontjából azonos, és az alkalmazandó és értelmezendő jog is azonos, konkrétan az Itv. 19. § (1) bekezdés második mondata. A tényállás szempontjából ugyanis relevanciával az bír, hogy mindkét ügyben az illetékfizetésre kötelezett felperes, mint adózó, belföldi ingatlan vagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betétet, azaz ingót szerzett, és az a körülmény, hogy az ingatlan feletti tulajdonosi jogosítványoknak a gyakorlása mennyire közvetetten valósul meg a társaságokban fennálló részesedésen keresztül, nem bír jelentőséggel.
[52] A fentiek alapján a Kúria miután megállapította, hogy a felülvizsgálni kért ítélet a jogszabályoknak megfelelt, és Kúria közétett határozatától jogkérdésben nem tért el, ezért a Kp. 121. § (2) bekezdése alkalmazásával az ítélet hatályában való fenntartásáról rendelkezett.
(Kúria Kfv.I.35.050/2024/6.)