adozona.hu
BH 2024.7.165
BH 2024.7.165
I. Az Mt. 177. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 6:532. §-ának értelmében a kártérítés a károsodás bekövetkezésével nyomban esedékes. Az Mt. 175. § (1) bekezdésében meghatározott szakaszos elévülés szabályai viszont azt a helyzetet kezelik, amikor azzal a sérelemmel összefüggésben, amelyért a munkáltató kártérítési felelőssége fennáll, eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő - jellemzően elmaradt jövedelem - kárigény származik. Az okozati összefüggés bizonyítása esetén az Mt. 166. § (2) bekezdése és 167. §
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2014. november 5-től 2021. március 17-ig fejős munkakörben állt munkaviszonyban az alperessel.
[2] A felperes 2016. március 23-án üzemi balesetet szenvedett, amelyből eredően sérelemdíj és háztartási járadék iránti igényt érvényesített az alperessel szemben.
[3] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a felperes munkahelyi belesete és a betegsége közötti okozati összefüggést és az alperest sérelemdíj, kártérítési járadék, valamint kártérítés megfizetésé...
BH 2024.7.165 I. Az Mt. 177. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 6:532. §-ának értelmében a kártérítés a károsodás bekövetkezésével nyomban esedékes. Az Mt. 175. § (1) bekezdésében meghatározott szakaszos elévülés szabályai viszont azt a helyzetet kezelik, amikor azzal a sérelemmel összefüggésben, amelyért a munkáltató kártérítési felelőssége fennáll, eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő - jellemzően elmaradt jövedelem - kárigény származik. Az okozati összefüggés bizonyítása esetén az Mt. 166. § (2) bekezdése és 167. § (1) bekezdés második mondata szerinti kimentéses bizonyításnak már nincs helye, mert ezek a kérdések a felelősség jogalapját érintik [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 175. § (1) bek.].
II. Az Alaptörvény XII. cikkében garantált, a munka szabad megválasztásához való jogból következően a munkavállaló még a kárenyhítés kötelezettsége keretében sem kötelezhető arra, hogy a képzettségének és az egészségi állapotának megfelelő, általa betöltött munkakör ellátása mellett magasabb díjazással járó elhelyezkedési lehetőséget keressen [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 167. § (2) bek.].
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás
[1] A felperes 2014. november 5-től 2021. március 17-ig fejős munkakörben állt munkaviszonyban az alperessel.[2] A felperes 2016. március 23-án üzemi balesetet szenvedett, amelyből eredően sérelemdíj és háztartási járadék iránti igényt érvényesített az alperessel szemben.
[3] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a felperes munkahelyi belesete és a betegsége közötti okozati összefüggést és az alperest sérelemdíj, kártérítési járadék, valamint kártérítés megfizetésére kötelezte.
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletét a törvényszék ítéletével helybenhagyta, majd a jogerős határozatot a Kúria határozatával hatályában fenntartotta.
[5] A felperes a balesetet követően az alperesnél fennálló munkaviszonya megszűnéséig GYED, illetve GYES ellátásban részesült.
[6] Az alperes 2021. január 29-én kelt felmondásával a felperes munkaviszonyát 2021. március 17-ére megszüntette hivatkozva arra, hogy a felperes az üzemi baleset következtében a munkaköre ellátására alkalmatlanná vált, az alperes pedig a képzettségének és az egészségi állapotának megfelelő másik munkakört nem tudott részére felajánlani.
[7] A felperes a munkaviszonya megszűnését követően 90 napon keresztül 2021. június 17-ig álláskeresési járadékban részesült.
[8] 2021. április 8-án a felperes egy Kft.-vel kézbesítő munkakörre, heti 20 órás foglalkoztatásra, határozatlan idejű munkaviszonyt létesített, amelyet az érintett felek 2023. január 31-én közös megegyezéssel megszüntettek.
[9] A felperes 2023. február 1-jétől hírlapkézbesítő munkakörben, napi 4 órás foglalkoztatással egy másik Kft. alkalmazásában áll, a munkabére havi bruttó 116 000 forint.
[10] A felperes munkahelyi balesetből származó - jelenleg is fennálló - egészségkárosodása, valamint az össz-szervezeti egészségkárosodása 7%-os mértékű. A felperes a jobb keze szorítóerejének jelentős csökkenése, valamint a jobb csuklójának beszűkült mozgása miatt közepes vagy nehéz fizikai munka végzésében akadályozott; a jobb kéz egyoldalú használatát nem igénylő, legfeljebb olyan könnyű fizikai vagy nem fizikai munkát végezhet, amelynek során a jobb kezével 5 kilogrammot meghaladó súlyt nem kell emelnie, kézben tartania, illetve vinnie. A felperes - a fenti feltételeknek megfelelő - munkát akár 8 óra időtartamban is végezhet, azonban az esetleges állapotrosszabbodás kockázatának elkerülése céljából jelenleg legfeljebb 6 órás munkarend javasolt számára. A felperes fodrász végzettséggel rendelkezik, ami a jobb kéz fokozott használatát igényli jobbkezesek esetén, ezért ezen tevékenység végzésére nem alkalmas.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[11] A felperes a módosított keresetében 2021. június 18-tól 2021. december 31-ig terjedő időszakra 1 491 559 forint keresetveszteség, 2022. évre 3 132 660 forint keresetveszteség, továbbá 2023. január 1-jétől havi 249 069 forint keresetveszteségi járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete jogalapjaként a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 166. § (1) bekezdésére, a 167. § (1) bekezdésére, 177. §-ára, a 169. § (1) bekezdésére, továbbá a 172. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozott.[12] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az első- és a másodfokú határozat
[13] A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest 2021. június 18-tól havi bruttó 196 729 forint keresetveszteségi járadék megfizetésére. Megállapította, hogy 2021. június 18. és 2021. december 31. közötti időszakra számítottan az alperesnek a felperes irányába 1 261 781 forint lejárt járadék-különbözet tartozása keletkezett. Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 2022. január 1. napjától havi bruttó 222 469 forint keresetveszteségi járadékot fizessen meg a felperesnek. Megállapította, hogy 2022. január 1. és 2022. december 31. közötti időszakra számítottan az alperesnek 2 630 528 forint lejárt járadék-különbözet tartozása keletkezett. Kötelezte az alperest, hogy 2023. január 1. napjától minden hónapban előre esedékesen a hónap 10. napjáig fizessen meg a felperes részére 203 693 forint keresetveszteségi járadékot. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A keresetveszteségi járadék vonatkozásában az ítéletet előzetesen végrehajthatónak nyilvánította.[14] Az elsőfokú bíróság a jogvitát az Mt. 166. § (1)-(2) bekezdése, 167. § (1) bekezdése, 169. § (1) bekezdése, 172. § (1)-(2) bekezdései, 173. § (1) bekezdése, 175. § (1) bekezdés b) pontja és (3) bekezdés b) pontja, 177. §-a, valamint a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:528. § (1)-(6) bekezdései és a Ptk. 6:48. § (1) bekezdése alapján bírálta el.
[15] Ítéletének indokolásában az alperes hatásköri kifogását elutasította, figyelemmel arra, hogy a felperes igénye az alperessel fennálló munkaviszony ideje alatt bekövetkezett üzemi balesetből ered, ezért a Pp. 508. § (1) bekezdés a) pontja értelmében munkaügyi pernek minősül. Az alperes elévülési kifogását az MK 112 állásfoglalás alapján megalapozatlannak találta. Megállapította, hogy a felperesnek első alkalommal 2021. június 18-án keletkezett jövedelem vesztesége a perbeli balesettel összefüggésben, ezért 2021. június 28-án az elévülési időn belül terjesztette elő keresetét.
[16] Az elsőfokú bíróság megalapozatlannak tartotta a felperes Mt. 166. § (2) bekezdés a) és b) pontjára alapított érvelését és rámutatott arra, hogy a baleset következményeiért az alperes felelősségét a bíróságok már jogerősen megállapították, így annak ismételt vizsgálatára ebben az eljárásban már nem kerülhetett sor. Tévesnek minősítette az alperes azon védekezését is, mely szerint a bekövetkezett kár az Mt. 167. § (1) bekezdése alapján nem volt előre látható. E körben rámutatott arra, hogy az előreláthatóság objektív kategória, nemcsak azokat a károkat kell figyelembe venni, amelyeket a munkáltató tényleges előre láthatott, hanem azokat is, amelyeket egy észszerűen és gondosan eljáró személy előre láthatott.
[17] Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során igazságügyi foglalkozás-orvostan szakértő bevonásával vizsgálta a felperes egészségi állapotának megfelelő munkafeltételeket, a szakértő aggálytalan, ellentmondásmentes és személyes meghallgatása útján is megerősített szakvéleményét elfogadta. Ennek alapján úgy foglalt állást, hogy az állapotrosszabbodás kockázatának elkerülése céljából a felperes jelenleg legfeljebb 6 órás munkarendben foglalkoztatható. Az általa ellátott jelenlegi munka megfelel azoknak a kritériumoknak, amelyet a szakértő a foglalkoztatás körében előírt.
[18] Az alperes védekezésére figyelemmel rámutatott arra, hogy a felperes nem szegte meg a kárenyhítési kötelezettségét azzal, hogy nem 8 órában helyezkedett el, mivel az egészségi állapota, a korlátozottsága ezt állapotrosszabbodás nélkül kétséget kizáróan nem tenné lehetővé. Nem fogadta el a felperes azon hivatkozását, hogy a kisgyermekére tekintettel más településen nem tud munkát vállalni, ez ugyanis az alperesnek nem volt felróható. Értékelte azt a körülményt, hogy a felperes automataváltós gépjárművel tudja jelenlegi munkáját ellátni, amely állapotrosszabbodást nem okoz számára. Az elsőfokú bíróság mérlegeléssel napi 6 óra munkavégzést ítélt teljesíthetőnek.
[19] Az elsőfokú bíróság a jövedelem veszteség összegét a 6 órás munkavégzés vélelmezésével könyvszakértői vélemény alapján állapította meg.
[20] Az alperes fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részt helybenhagyta.
[23] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az alperes üzemi balesetért fennálló kártérítési felelősségét a bíróság a megelőző eljárásban már jogerősen elbírálta, a felperes keresetvesztesége pedig abból származott, hogy a munkahelyi balesetéből eredő egészségkárosodása miatt csak könnyebb és rövidebb idejű munkát képes elvégezni, amely nyilvánvalóan alacsonyabb bérezéssel jár.
[24] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az igazságügyi foglalkozás-orvostanügyi szakvéleményben írt, és a szakértő személyes meghallgatása során tett megállapításainak helyes értékelésével határozta meg a felperes által ellátható munkakörök, elvégezhető munkák körét és a szakvélemény, valamint a 1/2018. (VI. 25.) KMK véleményében összegzett szempontok együttes mérlegelésével helytállóan állapította meg, hogy a felperes a napi 4 órás munkavállalásával a kárenyhítési kötelezettségnek részben tett eleget, ezért a keresetveszteség számítása során napi 6 órás munkavégzéssel elérhető jövedelemből indult ki. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének teljesítése tekintetében nemcsak a felperes egészségi állapotát és az ennek alapján az általa elvégezhető munkák körét kellett figyelembe venni, hanem az adott régióban elérhető, a felperes szakképzettségének, végzettségének, életkorának, családi körülményeinek megfelelő munkalehetőségeket (illetve azok hiányát), továbbá a helyi munkaerő piaci körülményeket is.
[25] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a károsult munkavállaló kárenyhítési kötelezettsége nem terjed odáig, hogy a munkavállalás számos, a fentiekben felsorolt szempontját mellőzve, kizárólag az egészségi állapotát alapul véve, a folyamatos munkakeresés nehézségeit vállalja a munkáltatót terhelő kártérítési kötelezettség teljes kiküszöbölése céljából. Álláspontja szerint a rendelkezésre álló peradatok nem támasztották alá, hogy a felperes napi 8 órás, a jelenleginél jövedelmezőbb, ám az egészségi állapotának megfelelő munkakörben is elhelyezkedhetne. Az elsőfokú bíróság ezért helyesen, a beszerzett szakértői vélemény alapján a felperes jelenleg betöltött munkakörében 6 órás munkavégzéssel elérhető jövedelem és az alperesnél a felperessel azonos munkakört betöltő munkavállaló ténylegesen megvalósult átlagos éves munkabérének figyelembevételével határozta meg a keresetveszteség összegét.
[26] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 383. § (1) és (2) bekezdése szerint, annak helyes indokai alapján helybenhagyta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[28] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.[31] Az alperes hivatkozása szerint a felperes munkaviszonyát szabályszerűen 2021. január 29-én felmondással szüntette meg. Az alperessel szemben fennálló munkaviszony hiányában a felperes 2021. április 8-tól kezdődően felmerült kárát az alperes ellenőrzési körén kívül eső körülmény, mégpedig kizárólag a felperes előre nem látható, egyúttal elháríthatatlan magatartása okozta. A munkabaleset 2016. március 23-i időpontjában és a munkaviszonyának megszüntetése során, továbbá azt követően sem kellett az alperesnek azzal számolnia, hogy az alperesnél korábban napi 8 órában dolgozó felperes nem tud majd napi 4 órát meghaladóan munkát végezni. Álláspontja szerint ezért a jogerős ítélet az Mt. 166. § (2) bekezdés a) és b) pontjába ütközően jogszabálysértő.
[32] A Kúria Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiuma 1/2018. (VI. 25.) KMK véleménye rendelkező részének 2. pontja szerint az okozott kárnak összefüggésben kell állni a károkozó körülménnyel, amely akkor állapítható meg, ha az általános élettapasztalat szerint az adott körülmény alkalmas volt a kár mint eredmény létrehozására. Az okozati összefüggés fennállását azonban a másodfokú bíróság a fellebbezésében foglaltak ellenére nem vizsgálta. Álláspontja szerint a felperes jövedelemvesztesége kizárólag azzal az elháríthatatlan magatartással áll okozati összefüggésben, hogy nem kívánt napi 4 órát meghaladó munkavégzési kötelezettséggel járó munkaviszonyt létesíteni. A kárhoz vezető események logikai láncolatának folyamatosnak kell lennie, azonban a perbeli esetben a tehénrúgás és a 4 órás munkavégzés után járó jövedelemszint között még közvetett logikai kapcsolat sem mutatható ki, különösen arra figyelemmel, hogy a két esemény között több mint öt év telt el. Okozati összefüggés hiányában a Ptk. 6:528. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperes nem jogosult jövedelem-pótló járadékra.
[33] Az alperes további érvelése szerint az 1/2018. (VI. 25.) KMK vélemény 2. pontjából következően az elévülés kérdését is vizsgálni kellett volna. A felperes a megelőző eljárásban a jövedelempótló járadék tekintetében csak jogfenntartó nyilatkozatot tett, azonban a Pp. 172. § (3) bekezdése szerinti megállapítási keresetet nem terjesztett elő. A Ptk. 6:25. § (1) bekezdés c) pontja szerint az elévülést a követelésnek a kötelezettel szemben történő bíróság előtti érvényesítése szakítja meg, a jogfenntartó nyilatkozat azonban nem. Az alperes álláspontja szerint ezért a felperes igénye elévült, az a Ptk. 6:23. §-ának (1) bekezdése értelmében bírói úton nem érvényesíthető.
[34] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a felperes kárenyhítési kötelezettsége megsértését is sérelmezte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a Pp. 279. § (1) bekezdésének megsértésével figyelmen kívül hagyták a felperes azon nyilatkozatát, amely szerint "2021. április 8-tól megtaláltam az egészségi állapotomnak megfelelő munkát, ezt követően már nem kerestem munkát". Azzal, hogy a felperes napi 4 órában vállalt munkát, a jogszabályi kötelezettségét nem teljesítette.
[35] Érvelése szerint a kiegészített foglalkozás-egészségügyi szakértői vélemény - a jogerős ítéletben foglaltakkal szemben - nem állapította meg, hogy a felperes napi 8 órában ne tudna munkát végezni, sőt a szakvélemény 17. oldalán éppen ezzel ellentétes nyilatkozatott tett. A szakértő személyes meghallgatása során a 120. sorszámú jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozatában is azt állította, hogy a felperes például egy diszpécseri munkát napi 8 órában vagy akár 12 órában is el tudna látni, illetőleg munkaidőtükör elkészítését tartotta szükségesnek annak megállapításához, hogy a felperes egészségi állapotában milyen munkavégzésre alkalmas. Nyilatkozata szerint abban a körben, hogy egy adott munkakör elvégzését a felperes egészségi állapota lehetővé teszi-e, a foglalkozás-egészségügyi orvos tud nyilatkozni.
[36] Az alperes a szakértői vélemény kiegészítését követő 15 napon belül szabályszerű utólagos bizonyítás körében becsatolt három álláshirdetést, amellyel bizonyította, hogy a felperes lakóhelyén, illetve annak közelében vannak olyan betöltetlen üres munkahelyek, amelyek megfelelnek a foglalkozás-egészségügyi szakértő által megfogalmazott feltételeknek. Ezeket az álláshirdetéseket mint okirati bizonyítékokat ugyanakkor az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, amely ellentétes a Pp. 279. § (1) bekezdésével.
[37] A Kúria Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiumának 6/2016. (XI. 28.) KMK vélemény 7. pontjából és a Pp. 276. § (2) bekezdéséből következően a kárenyhítési kötelezettség teljesítése körében nincs helye hivatalból történő bizonyításnak. E körben a bíróság nem mérlegelési jogkört gyakorol, hanem a Pp. 279. § (1) bekezdése alapján a bizonyítás általános szabályai szerint eljárva dönt, így "közbenső" vagy "részleges" megoldásról nem lehet szó.
[38] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[39] A Kúria megállapította, hogy a munkaügyi perekre vonatkozó, a Pp. XXXIX. fejezetében foglalt speciális szabályok szerint [Pp. 523. § (1) bekezdés] a vitatott érték alapján helye volt felülvizsgálatnak, annak befogadására vonatkozó engedélyezési eljárás szükségtelen volt.[40] A Kúria a felülvizsgálat során a Pp. 423. § (1) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő, illetve a kúriai határozattól jogkérdésben való eltérő voltát, kivéve ha az eljárást hivatalból megszünteti vagy ha a határozatot hozó bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, illetve a határozat meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben törvény értelmében kizáró ok áll fenn.
[41] A felülvizsgálat a megelőző eljáráshoz kapcsolódó rendkívüli, korlátozottan igénybe vehető perorvoslat, amelynek kizárólag jogszabálysértésre hivatkozásra alapítottan van helye. A felülvizsgálat funkciója a kérelmet előterjesztő fél által állított jogsérelem elbírálása és megalapozottsága esetén annak orvoslása. A Kúria kizárólag azt bírálhatja el, hogy a felülvizsgálati kérelemben előadott okból a megjelölt jogszabályokat megsértette-e a jogerős ítélet.
[42] Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozatlan.
[43] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul kifogásolta a Pp. 170. § (2) bekezdés b) pontjának megsértését és alaptalanul állította, hogy a felperes keresetlevele nem tartalmazta a követelés jogcímét.
[44] Az érvényesített jogot a felperesnek kell meghatározni - a tények és bizonyítékok előadása helyett - a jogalap megjelölése útján. A Pp. 7. § (1) bekezdés 8. pontja a jogalapot akként definiálja, hogy az az anyagi jogi rendelkezés, amely az alanyi jogot közvetlenül keletkeztető tényeket meghatározza és annak alapján az igény támasztására feljogosít. A jogállítás alapvetően kétféle módon történhet. Egyrészt a jog alapjául szolgáló konkrét jogszabályhely megjelölésével [pl. Ptk. 6:535. § (1) bekezdés]. Másrészt a jog alapjául szolgáló azon jogszabályi rendelkezési tartalomnak az egyértelműen azonosítható megnevezésével ("jog neve" vagy másképpen "jogcím"), ami az érvényesített alanyi jogot adja (pl. veszélyes üzemi felelősségből eredő kár megtérítése iránti jog). Marasztalási keresetnél jogalap az a jogszabályi rendelkezés, ami a keresettel kikényszeríteni kívánt magatartásra kötelezi az alperest, illetve a felperest annak követelésére jogosítja (WOPERA Zsuzsa: Nagykommentár a polgár perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez).
[45] Az alperes érvelésével szemben megállapítható, hogy a felperes a keresetlevelében a munkáltató kártérítési felelősségét szabályozó Mt. 166. § (1) bekezdése és 167. § (1) bekezdése mellett az elmaradt jövedelem iránti igénye körében igénye jogalapjaként megjelölte az Mt. 169. § (1) bekezdését, valamint az Mt. 172. § (1) és (2) bekezdését is, amelyből a felperesi követelés jogcíme egyértelműen beazonosítható volt.
[47] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott a felperesi igény elévülésére is. A munkáltató kártérítési felelőssége körében a munkavállaló az igényét az Mt. szakaszos elévülést szabályozó speciális rendelkezései alapján terjesztheti elő.
[48] Az Mt. 175. § (1) bekezdése szerint az elévülés szempontjából önállónak kell tekinteni
a) az elmaradt jövedelem és táppénz,
b) az elmaradt jövedelem és a sérelem folytán csökkent kereset,
c) az elmaradt jövedelem és a rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, rokkantsági ellátás vagy rehabilitációs ellátás különbözetének megtérítése iránti igényt.
[49] A peradatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a felperes elmaradt jövedelemből eredő kára csupán a munkaviszonya megszüntetését követően keletkezett, amely igényét a felperes elévülési határidőn belül érvényesítette. Az alperes érvelésével szemben, tehát nem az elévülés megszakadásáról kellett döntést hozni, csupán azt kellett a perben értékelni, hogy a felperes balesetből eredő csökkent összegű munkabére melyik napon okozott először tényleges jövedelemcsökkentést. A felperes alperesnél fennállt munkaviszonya alatt, a balesetet követően GYED és GYES ellátást kapott, majd munkaviszonya balesetével összefüggésben megállapított egészségügyi alkalmatlansága okán történt megszüntetését követően szenvedett el először jövedelemcsökkenést, amely igényét az elévülési határidőn belül érvényesítette. Ebből következően a károkozó körülmény és a kár bekövetkezésének időbeli eltérésének nem volt jelentősége, mert az Mt. rendelkezése folytán a kártérítési felelősség megállapítását követően a felperes a jövedelemcsökkenésből eredő kárát annak felmerülését követő 3 éven belül érvényesíthette. Az Mt. 177. § alapján alkalmazandó Ptk. 6:532. § értelmében a kártérítés a károsodás bekövetkezésével nyomban esedékes. Az Mt. 175. § (1) bekezdésében meghatározott szakaszos elévülés szabályai viszont azt a helyzetet kezelik, amikor azon sérelemmel összefüggésben, amelyért a munkáltató kártérítési felelőssége fennáll, eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő - jellemzően elmaradt jövedelem - kárigény származik. Az okozati összefüggés bizonyítása esetén az Mt. 166. § (2) bekezdése és 167. § (1) bekezdés második mondata szerinti kimentéses bizonyításnak már nincs helye, mert ezek a kérdések a felelősség jogalapját érintik.
[50] Mindezekre tekintettel az alperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott továbbá az Mt. 166-167. §-ainak, valamint a KMK vélemény vonatkozó rendelkezéseinek megsértésére és alaptalanul állította, hogy az alperesnél bekövetkezett baleset és a felperes jövedelemcsökkenésből eredő kára között az okozati összefüggés nem állt fenn.
[51] Peradat, hogy a felperes az alperesnél fennállt munkaviszonya alatt szenvedett munkahelyi balesetet, amellyel összefüggésben a bíróság jogerősen megállapította az alperes felelősségét. Az alperes sem vitatta, hogy a bekövetkezett balesettel összefüggésben a felperes 7%-os egészségkárosodást szenvedett és olyan munkakör ellátására nem alkalmas, amely a jobb kéz fokozott igénybevételét teszi szükségessé. A felperes eredeti foglalkozása fodrásznő volt, így eredeti munkakörét nyilvánvalóan nem tudta ellátni. Az alperes érvelésével szemben a bekövetkezett baleset és a felperes jövedelemcsökkenéséből eredő kára között az okozati összefüggés annak ellenére megállapítható volt, hogy az kizárólag a felek közötti munkaviszony megszüntetését követően merült fel.
[52] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul állította, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségét nem teljesítette.
[53] Az egyértelmű peradatok alapján megállapítható, hogy a felperes a balesetet követően az alperesnél fennálló munkaviszonya megszűnéséig GYED, illetve GYES ellátásban részesült, majd a felmondást követően álláskeresési járadékot vett igénybe. Megállapítható továbbá, hogy 2021. április 8-tól létesített munkaviszonyt egy Kft.-vel kézbesítői munkakörre, heti 20 órás foglalkoztatásra, amely foglalkoztatása jelenleg is fennáll.
[54] Ezen adatok alapján az eljárt bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felperes a kárenyhítési kötelezettségét megfelelőn teljesítette-e. Az Mt. 172. § (1) bekezdés b) pontja alapján ugyanis a kártérítés összegének számításánál le kell vonni, amit a jogosult megkeresett vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna.
[55] A kárenyhítési kötelezettség körében az általános szempontok mellett az alperesnél elszenvedett munkahelyi balesetre figyelemmel különös jelentősége volt a felperes egészségi állapotának, vagyis annak, hogy az elszenvedett sérüléssel okozott egészségkárosodása milyen munkakör ellátását teszi lehetővé. Az eljárt bíróságok e körben helytállóan voltak figyelemmel a beszerzett orvosszakértői véleményre, amely úgy foglalt állást, hogy a felperes a jobb kéz egyoldalú használatát nem igénylő, könnyű fizikai munkát végezhet, jobb kezének nagyobb súlyok emelgetésének kötelezettségével járó munkakört nem tud betölteni. A szakértő, ugyanakkor azt is megállapította, hogy a felperes jelenlegi munkakörét napi 6 órás munkavégzésben el tudná látni, a 8 órás munkavégzés ugyanakkor már felveti az állapotrosszabbodás lehetőségét. Ezen adatokra figyelemmel az elsőfokú bíróság helyállóan vette figyelembe a felperes 4 órában elérhető jövedelmének 6 órára számított mértékét, és ennek alapján összegszerűen helytállóan állapította meg az alperest terhelő járadékfizetési kötelezettséget is.
[56] Az alperes állításával szemben a munkavállalót terhelő kárenyhítési kötelezettségből nem következik, hogy amennyiben a munkavállaló az egészségi állapotának megfelelő munkakörben elhelyezkedik, a magasabb munkabér elérése érdekében továbbra is köteles az álláskeresésre, új munkakörökre történő jelentkezésre. A szakértő azon véleménye pedig, amely szerint van olyan munkakör, ahol a felperes teljes munkaidőben képes lenne munkát végezni, a konkrét álláslehetőség megjelölésének hiányában csupán elméleti felvetésnek minősült.
[57] A felülvizsgálati kérelemben megjelölt Kúriai ítéletekben a kárenyhítési kötelezettség körében megfogalmazott álláspont nem áll ellentétben a perbeli esetben meghozott érdemi döntéssel. A felhívott ítéletek egyrészt a munkaviszony jogellenes megszüntetését követő munkavállalói álláskeresést értékelték, amelynek során a munkavállaló a munkáltatói intézkedést követően egyáltalán nem helyezkedett el (Mfv.10.157/2022/8/II.), az új jogviszony létesítése érdekében halogató magatartást tanúsított (Mfv.10.086/2023/5/II.), illetve a magasan képzett munkavállaló által folytatott álláskeresést a Kúria a bizonyítékok alapján elegendőnek ítélte. Ezen döntések tényállásában a munkavállaló munkaképesség csökkenése nem merült fel és - szemben a perbeli esettel - a munkavállaló elhelyezkedése sikertelen volt.
[58] Az Alaptörvény XII. cikkében garantált, a munka szabad megválasztásához való jogból következően a munkavállaló még a kárenyhítési kötelezettsége keretében sem kötelezhető arra, hogy a képzettségének és egészségi állapotának megfelelő, általa betöltött munkakör ellátása mellett magasabb díjazással járó elhelyezkedési lehetőséget keressen. A felperes a törvényi kötelezettségének eleget tett azzal, hogy a munkaviszonya megszüntetését követően azonnal álláskeresési járadékot igényelt, ezt követően pedig elhelyezkedett. Azon körülményt pedig, hogy a munkakörét nem a szakértő által megadott napi időtartamban, hanem annál alacsonyabb mértékben látta el, az összegszerű marasztalás körében a bíróság figyelembe vette.
[59] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.IV.10.026/2024/8.)