adozona.hu
BH 2024.6.141
BH 2024.6.141
I. A távollét igazolása az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség keretei között értelmezhető, amely általános magatartási követelmények a munkavállalót a munkavégzési kötelezettég alóli mentesülés időszakában és a munkáltató felszólítása nélkül is terheli [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 6. § (2) és (4) bek.]. II. Ha a munkavállaló a távollétét megfelelően nem igazolja az azonnali hatályú felmondás feltételei fennállnak [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2006. október 9-től értékesítési vezető munkakörben állt az alperes alkalmazásában, havi alapbére 1 250 000 forint volt.
[2] A felperes 2022. február 28-tól 2022. március 4-ig nem jelent meg a munkavégzési helyén, szabadság kiadása iránti igényét azonban a munkáltatói jogkör gyakorlójának nem jelezte. 2002. március 8-tól keresőképtelen állományba került, azonban a keresőképtelenségét nem igazolta, ezért a munkáltató 2022. március 25-én felszólította az orvosi igazolások megkül...
BH 2024.6.141 I. A távollét igazolása az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség keretei között értelmezhető, amely általános magatartási követelmények a munkavállalót a munkavégzési kötelezettég alóli mentesülés időszakában és a munkáltató felszólítása nélkül is terheli [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 6. § (2) és (4) bek.].
II. Ha a munkavállaló a távollétét megfelelően nem igazolja az azonnali hatályú felmondás feltételei fennállnak [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bek. a) pont].
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás
[1] A felperes 2006. október 9-től értékesítési vezető munkakörben állt az alperes alkalmazásában, havi alapbére 1 250 000 forint volt.[2] A felperes 2022. február 28-tól 2022. március 4-ig nem jelent meg a munkavégzési helyén, szabadság kiadása iránti igényét azonban a munkáltatói jogkör gyakorlójának nem jelezte. 2002. március 8-tól keresőképtelen állományba került, azonban a keresőképtelenségét nem igazolta, ezért a munkáltató 2022. március 25-én felszólította az orvosi igazolások megküldésére.
[3] A felperes 2022. március 31-én kezdeményezte a munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetését. Az alperes felhívta, hogy a munkavégzés céljából rendelkezésére bocsátott céges szegélygépkocsit és laptopot szolgáltassa vissza részére, amelyre 2022. június 1-jén került sor.
[4] A felperes 2022. június 1. és 2022. július 24. közötti időtartamra vonatkozó orvosi igazolásokat rendszeresen megküldte az alperesnek.
[5] A felperes 2022. augusztus 26-án tájékoztatta az alperest, hogy 2022. augusztus 29-től munkába kíván állni. Az alperes bér- és humánpolitikai ügyintéző munkatársa válaszlevelében közölte, hogy a munkáltató 2022. augusztus 29-től szeptember 19-ig tartó időszakra 16 munkanap szabadságot ad ki számára, illetőleg - figyelemmel a 30 napot meghaladó keresőképtelenségére - a munkába állását megelőzően foglalkozás-egészségügyi vizsgálaton kell részt vennie. A felperes 2022. szeptember 3-án e-mailben kifogásolta, hogy az alperes a törvényben rögzített 15 napos határidő be nem tartásával kívánt szabadságot kiadni részére, a munkáltató erre figyelemmel 2022. szeptember 8-án azt közölte, hogy a szabadság időtartamát állásidőnek tekinti, egyben felhívta arra, hogy a 2022. augusztus 1. és 2022. augusztus 26. közötti időszakra vonatkozó távollétét haladéktalanul igazolja, ellenkező esetben azt kénytelen igazolatlan távollétnek tekinteni. A munkáltatói felhívás a felperes postaládájába a kézbesítő aláírt postai tértivevénnyel igazoltan 2022. szeptember 9-én került elhelyezésre.
[6] A felperes 2022. szeptember 7-én küldte meg a munkáltató részére a keresőképtelenségéről szóló igazolást, amely szerint 2022. július 31-ig volt keresőképtelen, a kezelőorvosa 2022. augusztus 3-án táppénzes állományát megszüntette.
[7] A felperes 2022. szeptember 8-tól szeptember 19-ig külföldön tartózkodott, B.-re 2022. szeptember 19-én 23:50-kor érkezett vissza.
[8] A felperes 2022. szeptember 20-án megjelent a foglalkozás-egészségügyi vizsgálaton, azonban az előzetes tájékoztatás ellenére orvosi iratait nem vitte magával, ezért az üzemorvos "ideiglenesen nem alkalmas" igazolást állított ki részére.
[9] Az alperes 2022. szeptember 21-én azonnali hatállyal szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Indokolása szerint: "A munkáltató 2022. szeptember 8. napján értesült az Ön 2022. szeptember 7. napján megküldött orvosi igazolásából arról, hogy az Ön keresőképtelensége 2022. július 31. napján megszűnt. A munkáltató kérte, hogy a 2022. augusztus 1. és a 2022. augusztus 26. közötti időtartamra vonatkozóan az igazolást haladéktalanul megküldeni szíveskedjen, mely felhívást Ön 2022. szeptember 9. napján átvett. Ön az igazolást a mai napig nem adta át a munkáltatónak, mely mulasztásával munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét jelentősen megszegte, így munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntetem."
[10] A felperes a munkaviszonya megszüntetését követően álláskeresési járadékot nem igényelt, új munkaviszony, illetőleg munkavégzésre irányuló jogviszony létesítése érdekében nem intézkedett.
A felperes keresete és az alperes védekezése
[11] A felperes a keresetében az alperes jogellenes munkaviszony megszüntetésére figyelemmel 12 havi - összesen 15 000 000 forint - elmaradt jövedelem címén járó kártérítést és 5 millió forint végkielégítés, késedelmi kamat és perköltsége megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a távolléte igazolására történő munkáltatói felszólítást csak a külföldi tartózkodását követően vette át, ezért objektíven sem tudott haladéktalanul eleget tenni kötelezettségének. A pszichiátriai szakrendelő a 2022. július 14-ére előjegyzett időpontját augusztus 24-ére halasztotta, amelyet követően a háziorvosi vizsgálat alkalmával értesült arról, hogy keresőképtelen állományát 2022. augusztus 3-án megszüntették.[12] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az első- és a másodfokú ítélet
[13] A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest 5 millió forint végkielégítés és ezen összeg 2022. szeptember 28-tól a kifizetésig számított késedelmi kamata megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.[14] Az elsőfokú bíróság az azonnali hatályú felmondás szubjektív határidejének megtartottsága körében megállapította, hogy a felperes a keresőképtelenségét igazoló iratokat általában havonta, utólag küldte meg a munkáltató részére, így az alperes helyesen járt el akkor, amikor az augusztusi távollét igazolását bevárta.
[15] A munkáltatói intézkedés indokolását az elsőfokú bíróság részben valótlannak ítélte, mert a becsatolt tértivevény szerint az alperes felszólítását tartalmazó iratot nem a felperes vette át 2022. szeptember 9-én, az "Átvevő/Átvételt megtagadó aláírása" helyén a "Posta" megnevezése, nem a felperes aláírása szerepel. Levont következtetése szerint a felperes ezért jogszabályi kötelezettsége megsértése nélkül nem tett eleget az alperes felhívásának.
[16] Az azonnali hatályú felmondásban kifogásolt további felperesi magatartást - azt, hogy 2022. szeptember 20-án nem igazolta korábbi keresőképtelenségét - nem minősítette jelentős mértékű, súlyos kötelezettségszegésnek. E körben értékelte, hogy a felperes hozzávetőlegesen fél éve keresőképtelen állományban volt, a kialakult gyakorlat szerint pedig utólag, hosszabb idő elteltével igazolta távollétét. A felek által sem vitatott körülmények között - így a 16 éve fennálló munkaviszony, a felek közötti folyamatos kapcsolattartás, elektronikus levelezés, az, hogy a felperes mindvégig elérhető volt, az alperes utasításainak eleget tett, az üzemorvosi vizsgálaton megjelent - a felperes kötelezettségszegése okszerűen nem eredményezhette a munkaviszonya azonnali hatállyal történő megszüntetését, így az jogellenes volt.
[17] Az elsőfokú bíróság ugyanakkor a felperes összegszerű keresetét csak részben - a végkielégítési igény tekintetében - találta alaposnak. Megállapította, hogy a felperes a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, álláskeresési járadékot nem vett igénybe, ezért nem jogosult elmaradt jövedelem címén járó kártérítésre.
[18] A peres felek fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
[19] A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában elsődlegesen a tényállást pontosította és az elsőfokú bíróságtól eltérően megállapította, hogy a felperes 2022. augusztus 1. és 2022. augusztus 26. napja közötti időszakra táppénzes igazolást nem adott le a munkáltató részére, így az azóta is igazolatlan távollétnek minősült. Rögzítette, hogy a felperes fellebbezési ellenkérelmében foglaltakkal szemben a kötelező egészségbiztosításról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 45. § (2) bekezdése alapján az üzemorvos által kiadott, az "ideiglenesen nem alkalmas" igazolás nem minősült orvosi igazolásnak, nem igazolta a felperes keresőképtelenségét.
[20] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az azonnali hatályú felmondás azon indoka, hogy a felperes nem igazolta távollétét világos és - a lefolytatott bizonyítás alapján - valós oknak bizonyult.
[21] Az alperes fellebbezésével egyetértve hangsúlyozta, hogy a felperes avval, hogy a munkáltató részére nem jelezte keresőképessé válását megszegte a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 6. § (4) bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettségét, amely tényről a munkáltató csak 2022. szeptember 8-án szerzett tudomást. A felperes tudta és a per során sem vitatta, hogy csak 2022. július 31-ig rendelkezett táppénzes igazolással, ezért az együttműködési kötelezettségéből eredően 2022. július 31-ét követően fel kellett volna keresnie háziorvosát és intézkednie kellett volna keresőképtelen állománya rendezéséről, amelynek nem tett eleget.
[22] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy az alperesnél bevett gyakorlat volt a táppénzes igazolások késedelmes leadása, továbbá azt is, hogy a felek közötti folyamatos kapcsolattartás - elektronikus levelezés - alapján a felperes mindvégig elérhető volt, figyelemmel arra is, hogy 2022. szeptember 8-án az alperes tájékoztatása nélkül távozott külföldre, amely magatartásával szintén megszegte az együttműködési kötelezettségét.
[23] Hangsúlyozta, hogy a felperesnek nem egy nap állt rendelkezésére a távolléte igazolására, mert ez a kötelezettsége már 2022. augusztus elejétől fennállt, így téves az elsőfokú bíróság azon következtetése is, hogy a mulasztás nem minősül súlyos kötelezettségszegésnek. A másodfokú bíróság e körben értékelési körébe vonta az ügyintéző 2022. augusztus 26-án kelt e-mail üzenetét is, amelyben felhívta a felperest az orvosi iratok megküldésére, és azok munkaalkalmassági vizsgálaton történő bemutatására, így levont következtetése szerint a felperesnek nem 2022. szeptember 20-án, hanem már az elutazása előtt tudomása volt arról, hogy a 2022. augusztus 1-jétől 2022. augusztus 26-ig fennálló távollétét igazolnia kell. Az a körülmény, hogy a munkáltató a felperes távolléte alatt újabb felhívást küldött ki a részére, nem mentesítette a súlyos kötelezettségszegést. A másodfokú bíróság végül rámutatott arra, hogy a munkáltató többszöri, igazoltan megküldött felszólítása ellenére a felperes távollétét a munkáltatói intézkedést megelőzően, de a perben sem igazolta, így megszegte az Mt. 52. § (1) bekezdés a) pontjában előírt munkavégzési kötelezettségét. A BH 2014.157 számú eseti döntésre utalva megállapította, hogy azonnali hatályú felmondás esetén a felek együttműködési kötelezettségét vizsgálni és értékelni kell a munkavállaló vétkességének megítélése mellett.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[24] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatásával" az alperest kérte kötelezni 15 000 000 forint elmaradt jövedelem és 5 000 000 forint végkielégítés és késedelmi kamata, valamint felperült perköltsége megfizetésére.[25] Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 263. §-ába, 279. §-ába, az Mt. 6. § (1) és (2) bekezdésébe, 7. § (1) bekezdésébe, 51. § (1) bekezdésébe, 64. §-ába, 69. § (1) bekezdésébe, 77. § (1) és (3) bekezdésébe, 78. § (1) és (2) bekezdésébe, 80. § (2) bekezdésébe, a 82. §, a 83. §, a 166. §, a 169. §, a 170. §, továbbá a 177. § rendelkezéseibe ütközően jogszabálysértő.
[26] A felperes elsődleges érvelése szerint a másodfokú bíróság által a felülmérlegelés során módosított tényállás és az az alapján meghozott ítélet iratellenes, okszerűtlen, ezért jogszabálysértő.
[27] A másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a 2022. augusztus 1. és 2022. augusztus 26. napja közötti időtartamra megállapította a keresőképtelenségének igazolását. Ezzel szemben az elsőfokú ítélet indokolása csupán azt rögzíti, hogy az egyes keresőképtelenségi időszakokra mikor adott le igazolást és az augusztus 1. és 26. közötti időszakra vonatkozó igazolás hiányából, valamint a korábbi gyakorlatból vonta le azt a következtetést, hogy az azonnali hatályú felmondás gyakorlására határidőben került sor.
[28] A másodfokú bíróság álláspontjával szemben a munkáltatói felszólítás átvétele tekintetében az elsőfokú bíróság nem a felmondás világosságát, hanem annak valóságát vonta kétségbe, amely megállapítást a jogerős ítélet sem cáfolt.
[29] Tévesen hivatkozott a másodfokú bíróság arra is, hogy az azonnali hatályú felmondás körében az okszerűség nem vizsgálható, mivel az Mt. 64. § (2) bekezdésében megfogalmazott, a valóságot és okszerűséget előíró rendelkezés valamennyi munkaviszonyt megszüntető jognyilatkozatra - így az azonnali hatályú felmondásra is - vonatkozik.
[30] A felperes álláspontja szerint iratellenesen állapította meg a jogerős ítélet azt is, hogy 2022. július 31-ig rendelkezett a keresőképtelenség igazolásával, és ezt a tényt már ekkor közölni kellett volna a munkáltatóval. Hivatkozása szerint a 30 napot meghaladó keresőképtelenség esetén a 33/1998. (VI. 24.) NM. rendelet 7. § (1) bekezdés d) pontja szerint munkaköri alkalmassági vizsgálatot kell végezni és az alkalmasság megállapításáig nem is végezhetett munkát. A másodfokú bíróság nem vette figyelembe azt a tényállásban rögzített körülményt sem, hogy 2022. augusztus 26-án tájékoztatta az alperest a munkába állási szándékáról. Hivatkozása szerint a keresőképtelenség időszaka alatt az igazolást a háziorvos állította ki, aki viszont a keresőképtelenség megállapítását a pszichiáter szakorvos vizsgálatára alapozta. A pszichiáter szakorvoshoz 2022. július 14-ére volt előjegyzett időpontja, amelyet azonban módosítottak 2022. augusztus 24-ére. A háziorvosi vizsgálatkor ezért 2022. július 29-én csak a korábbi szakorvosi véleményt tudta bemutatni, ugyanakkor saját háziorvosa ezen a napon nem volt jelen, azt a helyettesítő orvosnak mutatta be. 2022. augusztus 24-én megjelent a pszichiáter szakorvosnál, aki a korábbival egyezően kevert szorongásos és depressziós zavart állapított meg. Ezt követően kereste meg a háziorvost, hogy visszavegye keresőképtelen állományba, aki közölte vele, hogy 2022. augusztus 3-án megszüntette a keresőképtelen állományát, erről azonban nem értesítette és számára 2022. szeptember 7-ig semmilyen iratot nem adott át. Mindezekből megállapítható, hogy 2022. szeptember 7-ig "nem tudta", hogy a háziorvos a keresőképtelen állományát megszüntette, és ezzel a körülménnyel a felperes szerint "számolnia sem kellett".
[31] A felperes sérelmezte, hogy jogerős ítéletének indokolásában a másodfokú bíróság olyan körülményeket vett a mérlegelése körébe, amelyek nem szerepeltek az azonnali hatályú felmondás indokolásában, így azok a kötelezettségszegése súlya szempontjából nem lehetnek relevánsak. Ebből következően "2022. augusztus 24. előtt nem is kellett azzal számolnia, hogy a keresőképtelensége megszűnt". Mindezek alapján a felperes szerint nem lehet súlyos kötelezettségszegésnek minősíteni azt a mulasztást vagy magatartást, amely nem felróható, hiszen a háziorvos sem tájékoztatta szeptemberig arról, hogy a keresőképtelen állományát megszüntette.
[32] A felperes szerint iratellenes a másodfokú bíróság azon megállapítása is, amely szerint az ügyintéző e-mail üzenete alapján már tudnia kellett arról, hogy a keresőképtelensége igazolására vonatkozó dokumentumokat kell beszereznie, mert a megküldött üzenetből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a keresőképtelenség igazolását várták tőle.
[35] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megfelel a jogszabályoknak, az nem tér el a Kúria közzétett határozataitól.
A Kúria döntése és jogi indokai
[36] A Kúria megállapította, hogy a munkaügyi perekre vonatkozó, a Pp. XXXIX. fejezetében foglalt speciális szabályok szerint [Pp. 523. § (1) bekezdés] a vitatott érték alapján helye volt felülvizsgálatnak, annak befogadására vonatkozó engedélyezési eljárás ezért szükségtelen volt.[37] A Kúria a felülvizsgálat során a Pp. 423. § (1) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő, illetve a kúriai határozattól jogkérdésben való eltérő voltát, kivéve ha az eljárást hivatalból megszünteti vagy ha a határozatot hozó bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, illetve a határozat meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben törvény értelmében kizáró ok áll fenn.
[38] A felülvizsgálat a megelőző eljáráshoz kapcsolódó rendkívüli, korlátozottan igénybe vehető perorvoslat, amelynek kizárólag jogszabálysértésre hivatkozásra alapítottan van helye. A felülvizsgálat funkciója a kérelmet előterjesztő fél által állított jogsérelem elbírálása, és megalapozottsága esetén annak orvoslása. A Kúria kizárólag azt bírálhatja el, hogy a felülvizsgálati kérelemben előadott okból, a megjelölt jogszabályokat megsértette-e a jogerős ítélet.
[39] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozatlan.
[40] A felperes felülvizsgálati kérelme alapján a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az azonnali hatályú felmondásban foglalt felperesi magatartás (mulasztás) - a 2022. augusztus 1. és 26. közötti távollétre vonatkozó igazolás hiánya - megalapozta-e a legsúlyosabb munkáltatói intézkedés alkalmazását.
[41] Az Mt. 78. § (1) bekezdése szerint a munkáltató vagy a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással megszüntetheti, ha a másik fél
a) a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy
b) egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
[42] Az alperes az azonnali hatályú felmondásban azt rótta a felperes terhére, hogy a 2022. augusztus 1. és 26. közötti távollétére vonatkozó igazolást a munkáltatói intézkedés 2022. szeptember 21-i keltének napjáig - felszólítását követően - sem adta át a munkáltatónak, így a perben azt kellett bizonyítania, hogy a felperes e mulasztásával a munkaviszonyból eredő lényeges kötelezettségét vétkesen és jelentős mértékben megszegte.
[43] A felperes kötelezettségszegését az előfokú bíróság is megállapította, ugyanakkor a munkáltatói felszólítás késedelmes átvétele és ennek következtében az igazolás beszerzésére rendelkezésre álló egy napos időtartam miatt azt nem tekintette jelentős mértékűnek. A perben azért nem volt jelentősége annak, hogy az alperes mikor szólította fel a felperest a keresőképtelensége igazolására és a felhívást a felperes mikor vette át, mert a felperes a távollétét az azonnali hatályú felmondásban közölt időszakra egyáltalán nem igazolta, amely tényt a perbeli előadása és a felülvizsgálati kérelmében foglaltak is minden kétséget kizáróan alátámasztanak. Ezért a felperesi kötelezettségszegés súlyának, jelentőségének megítélésekor a további körülmények azért nem lehetnek relevánsak, mert ha a munkavállaló több mint három hetes távollétét megfelelőn nem igazolja, az azonnali hatályú felmondás Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltételei fennállnak, a valós igazolatlan távollétre alapított azonnali hatályú munkaviszonyt megszüntető intézkedés okszerű.
[44] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 279. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozva a tényállás megállapítását és a bizonyítékok okszerűtlen értékelését sérelmezte. A felülvizsgálati eljárás, mint rendkívüli perorvoslat során általában nem vizsgálható a bíróság mérlegelési körébe tartozó tényállás, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Kúria csak azt vizsgálja, hogy az eljárt bíróság a mérlegelési körbe vont adatok, a felek személyes előadása, a bizonyítékok megállapítása és azok egybevetése során nem jutott-e nyilvánvalóan helytelen és okszerűtlen következtetésre. Önmagában a bizonyítékok mérlegelésének a kérelmezőre sérelmes eredménye nem lehet a felülvizsgálati kérelem alapja. Akkor sincs lehetőség a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna. Kizárólag az minősíthető kirívóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott határozattól vagy határozattal eltérő következtetésre lehet jutni (Mfv.VIII.10.020/2023.). A perbeli esetben ez nem volt megállapítható.
[45] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság ítéletének alapját is képező tényállás szerint a felperes 2022. augusztus 26-án tájékoztatta az alperest, hogy augusztus 29-től ismételten munkába kíván állni. A munkáltató válaszlevelében augusztus 26-tól szeptember 19-ig tartó fizetett szabadság kiadásáról rendelkezett, majd a felperes kifogását követően arról tájékoztatta, hogy ezen időszakra "állásidőt" biztosít részére. Az "állásidő" tartama alatt a felperes az alperes értesítése nélkül külföldre utazott anélkül, hogy távollétét igazolta volna, holott az Mt. 6. § (2) és (4) bekezdésében foglalt együttműködési és tájékoztatási kötelezettsége alapján arra már a szabadsága kiadását kifogásoló levelében, de legkésőbb szeptember 7-én köteles lett volna. Ezen a napon ugyanis saját nyilatkozata szerint átvette a háziorvostól a megelőző időszakra szóló keresőképtelenségét tanúsító igazolást és a háziorvos szóbeli közlése alapján arról is tudomást szerzett, hogy augusztus 1-jétől táppénzes betegállományát megszüntette. Mindezek ellenére a júliusi igazolások megküldése mellett nem közölte munkáltatójával, hogy további távollétét nem tudja igazolni.
[46] Az Mt. 6. § (2) bekezdésének első fordulata szerint a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és tisztesség elvének megfelelően kell eljárni, továbbá kölcsönösen együtt kell működni, és nem lehet olyan magatartást tanúsítani, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti. Az Mt. 6. § (4) bekezdés rendelkezése szerint az e törvény hatálya alá tartozók kötelesek egymást minden olyan tényről, adatról, körülményről vagy ezek változásáról tájékoztatni, amely a munkaviszony létesítése, valamint az e törvényben meghatározott jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges.
[47] A távollét igazolása az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség keretei között értelmezhető, amely alapelvi jellegű kötelezettségek a munkavállalót a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés időszakában és a munkáltató felszólítása nélkül is terheli, ezért - az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben - nem volt jelentősége annak, hogy a távollét igazolására felszólító munkáltatói levelet a felperes mely napon vette át.
[48] A perben jelentős körülmény, hogy az alperes az azonnali hatályú felmondásában nem azt rótta a felperes terhére, hogy az Mt. 51. § (1) bekezdésében foglalt megjelenési, rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének nem tett eleget. Az alperes munkaviszonyt megszüntető intézkedése az augusztus 1-26-ig terjedő távollét igazolásának hiányát tekintette olyan kötelezettségszegésnek, amely megalapozta az azonnali hatályú felmondást. Ez a felek együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét sértő magatartás (mulasztás) lényeges és a másodfokú bíróság helytálló értékelése szerint jelentős mértékűnek tekinthető a megállapított tényállás alapján.
[49] A felperes arra megalapozottan hivatkozott, hogy az Mt. a munkaviszony munkáltatói megszüntetése esetében előírja az indokolás valósága mellett az okszerűség követelményét is, ugyanakkor az azonnali hatályú felmondás konjunktív feltételeinek - a lényeges kötelezettség szándékos vagy súlyos gondatlansággal történő jelentős mértékű megszegésének - bizonyítása esetén az okszerűség indokolása szükségtelen, mert a törvényi tényállási elemek fennállása az okszerűséget önmagában megalapozza.
[50] A felperes maga sem hivatkozott arra, hogy erre az időszakra vonatkozó igazolást a felmondásáig vagy azt követően megküldte a munkáltató részére, a perben lefolytatott bizonyítási eljárás és a felperes saját nyilatkozata alapján pedig egyértelműen megállapítható, hogy a háziorvos ezt az időszakot nem igazolta. A felperes legkésőbb 2022. augusztus 24-én tudott arról, hogy a perbeli időszakra vonatkozóan keresőképessé nyilvánították, ezen okból történt meg a munkavégzésre történő jelentkezése is. Ebből következően annak már nem volt jelentősége, hogy szeptember 8-án kapta meg az igazolást, mert az kizárólag július 31-ig igazolta távollétét.
[51] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.IV.10.002/2024/4.)