adozona.hu
ÍH 2024.79
ÍH 2024.79
SZTRÁJK JOGSZERŰSÉGE Nem minősül jogellenesnek a sztrájk, amennyiben az a Kollektív Szerződés időbeli hatálya alatt, azonban abban nem érintett időszakra irányuló bérkövetelésen alapul. [A sztrájkról szóló 1989. évi VII. tv. (Sztrájktv.) 3. § (1) bekezdés d) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a kérelmezett szakszervezet 2023. november 21-én sztrájkot megelőző egyeztetést kezdeményezett a kérelmezőnél. Nyilatkozatában összefoglalta a bérfejlesztéssel kapcsolatos igénye érvényesítésének az előzményeit, kitérve a csoportos érdekegyeztetés 2023. szeptember 26-i ülésére, amikor sor került a bérfejlesztéssel kapcsolatos igény bejelentésére. A kérelmezett 2023. november 7-én írásban is megerősítette a bérfejlesztéssel kapcsolatos ...
ÍH 2024.79 SZTRÁJK JOGSZERŰSÉGE
Nem minősül jogellenesnek a sztrájk, amennyiben az a Kollektív Szerződés időbeli hatálya alatt, azonban abban nem érintett időszakra irányuló bérkövetelésen alapul. [A sztrájkról szóló 1989. évi VII. tv. (Sztrájktv.) 3. § (1) bekezdés d) pont]
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a kérelmezett szakszervezet 2023. november 21-én sztrájkot megelőző egyeztetést kezdeményezett a kérelmezőnél. Nyilatkozatában összefoglalta a bérfejlesztéssel kapcsolatos igénye érvényesítésének az előzményeit, kitérve a csoportos érdekegyeztetés 2023. szeptember 26-i ülésére, amikor sor került a bérfejlesztéssel kapcsolatos igény bejelentésére. A kérelmezett 2023. november 7-én írásban is megerősítette a bérfejlesztéssel kapcsolatos igényét és azt a csoportos érdekegyeztetés következő ülésén 2023. november 15-én fenntartotta. Mindezen előzményekre utalva az alábbiak szerint határozta meg a sztrájkkal érintett követelését: "A kérelmezett a 2024. év vonatkozásában a kérelmezőnél 25 %-os keresetfejlesztést szorgalmaz. A keresetfejlesztésre vonatkozó igényét a vállalat 2023. évi bértömegéhez vetített arányban fogalmazza meg."A felek 2023. november 24-én sztrájkot megelőző egyeztetést tartottak, mely során egyetértettek abban, hogy a kérelmezett igényérvényesítése kizárólag a 2024. évi bérfejlesztésre vonatkozik, a 2021-2023. évi jövedelempolitikai megállapodás teljesülését nem vitatja. Az egyeztetésen a kérelmező azt a tájékoztatást adta, hogy konkrét bérfejlesztési ajánlata nincs, azonban szándékában áll 2024. január 20-ig megállapodni a 2024. évi bérfejlesztésről, amely visszamenőlegesen, 2024. január 1-jével lépne hatályba. A kérelmezett konkrét bérfejlesztési ajánlat hiányában eredménytelennek tekintette az egyeztetést és ezt követően kétnapos sztrájkot jelentett be 2023. december 10. és 11. napjára.
A kérelmező kérelmében a kérelmezett által meghirdetett sztrájk jogellenességének megállapítását kérte. A kérelmezett ellenkérelme a kérelem elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság végzésével elutasította a sztrájk jogellenességének megállapítása iránti kérelmet a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény (a továbbiakban: Sztrájk tv.) 1. § (1) és (2) bekezdése, 2. § (1) bekezdés a) pontja, 3. § (1) bekezdése, illetve az 5. § (1), (2) bekezdése alkalmazásával. Megállapította, hogy a kérelmező külső harmadik fél közreműködésével létrejött megállapodásban rendelkezett a 2021-2023. évekre vonatkozó jövedelempolitikai intézkedésekről. A megállapodás személyi hatálya kiterjedt a kérelmezőre. A munkavállalók képviseletében azok a szakszervezetek vettek részt a megállapodásban, akik az abban felsorolt munkáltatók legalább egyikénél Kollektív Szerződés megkötésére jogosultak voltak. A felek módosították az előbbi megállapodást és ennek következtében azon társaságoknál, amelyeknél volt Kollektív Szerződés, a bérmegállapodás annak részét képezte. A szerződő felek arról is rendelkeztek, hogy a 2021-2023. évekre vonatkozó jövedelempolitikai intézkedések 2023. december 31-ig lesznek hatályban.
Az elsőfokú bíróság, utalva a Sztrájk tv. 1.§ (1) bekezdésére, kifejtette, hogy a sztrájkjog nem korlátlan, ahhoz a jogszabályban rögzített munkavállalói érdek fennállása mellett az is szükséges, hogy a sztrájk ne álljon ellentétbe a törvény valamely tiltó rendelkezésével.
A Sztrájktv. 3.§ (1) bekezdés d) pontja szerint jogellenes a sztrájk, amennyiben a Kollektív Szerződésben rögzített megállapodás megváltoztatására irányul, a Kollektív Szerződés időbeli hatálya alatt. Az elsőfokú bíróság azt hangsúlyozta, hogy az előbbi törvényi rendelkezések konjunktívak, tehát azoknak együttesen kell fennállniuk. A jelen ügyben azért nem lehetett megállapítani mindkét törvényi feltétel fennállását, mert a kérelmező a Kollektív Szerződés időbeli hatálya alatt, 2023. december 31-ét megelőző időre szervezte a sztrájkot, azonban a sztrájkkövetelés nem a Kollektív Szerződésben rögzített bérmegállapodás módosítására irányult. A sztrájkkövetelés egyértelműen a 2024. évi bérek megállapítására vonatkozott és erre az időszakra a kérelmezőnél nem volt érvényes bérmegállapodás. Mindezekre tekintettel a Sztrájktv. 3.§ (1) bekezdés d) pontja megsértését nem lehetett megállapítani.
Az elsőfokú bíróság végzésével szemben a kérelmező terjesztett elő fellebbezést, melyben a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 383. § (1), (2) és (3) bekezdése alapján annak megváltoztatását és a kérelemnek megfelelő döntés meghozatalát kérte Pp. 369. § (3) bekezdés c) és d) pontjai alkalmazásával.
Előadta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban a megállapított tényekből téves jogi következtetésekre jutott, a jogszabályokat nem megfelelően értelmezte, emiatt a döntése jogszabálysértő.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a 2021-2023. évre vonatkozó jövedelempolitikai intézkedésekről szóló bérmegállapodás Kollektív Szerződésben rögzített megállapodásnak minősült. A megállapodás 2023. december 31. napjáig volt hatályban, ebből következően annak időbeli hatálya alatt szervezett sztrájkot a kérelmezett.
A sztrájkjoggal való visszaélés azért volt megállapítható, mert a kérelmezett nem a munkavállalók gazdasági és szociális érdekeinek biztosítására kezdeményezte a sztrájkot. Az elsőfokú bíróság tévesen következtetett továbbá arra, hogy a sztrájkkövetelés nem állt ellentétben a Sztrájktv. 3. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakkal. Döntése következtében bármely Kollektív Szerződés időbeli hatálya alatt, valamely jövőbeli bér- vagy egyéb követelés miatt, akár hónapokkal vagy évekkel a megállapodás lejárta ellőtt is sor kerülhetne sztrájk kezdeményezésére. Ez az értelmezés azonban nem lehetett a jogalkotó célja. A kérelmezett eljárása a Sztrájktv. 1. § (3) bekezdésével is ellentétes volt.
A kérelmezőnél hatályban lévő Kollektív Szerződésnek nem vitatottan része volt a bérmegállapodás. Az is tény, hogy a sztrájkot annak időbeli hatálya alatt, 2023. december 10-11-ére hirdette meg a kérelmezett. A sztrájkkövetelés a bérkérdést érintette, tehát a sztrájk a Kollektív Szerződés megváltoztatására irányult. Mindezek alapján a jogellenességet megalapozó két törvényi feltétel egyértelműen megvalósult.
A kérelmező fellebbezésében hivatkozott a bérmegállapodás 2023. február 17-i módosítására is, amelyben a felek az Mt. 277. § (1) bekezdésére utalva kifejezetten rendelkeztek a Sztrájktv. 3. § (1) bekezdés b) pontja alapján arról, hogy a megállapodással a bérkérdéseket teljeskörűen rendezettnek tekintik. A felek tehát kifejezetten rendelkeztek a békekötelemről a releváns jogszabályi háttér ismeretében. Ez alapján a kérelmező alappal bízott abban, hogy 2023-ban bérköveteléssel összefüggő sztrájkra nem fog sor kerülni. A kérelmezett által kezdeményezett sztrájk az előbbiekre tekintettel is jogellenesnek minősült.
A 2023. november 24-i tárgyaláson a kérelmező részéről egyértelmű ígéret hangzott el arra, hogy a bérfejlesztésre vonatkozó 2024. évi béreket érintő megállapodás 2024. január 20-ig jöjjön létre. A kérelmezett előtt is ismert, hogy a bértárgyalások rendszerint elhúzódnak és a megállapodásokat jellemzően a tárgyév elején kötik meg. A kezdeményezett sztrájk azért is idő előtti volt, mert a munkavállalók a bérfejlesztés alapján legkorábban a 2024. februári munkabér fizetéskor kaphatják kézhez a magasabb összegű munkabért. Ezt megelőzően a gazdasági és szociális érdekeik nem csorbultak és nem voltak veszélyeztetve. E körülményekre tekintettel a sztrájkjog gyakorlása "kizárólag a kérelmező provokációját célozza".
A kérelmezett által 2023. december 10-11. napjára meghirdetett sztrájk a békekötelem és az együttműködési kötelezettség megsértését eredményezte, illetve megvalósította a sztrájkjoggal való visszaélést is, vagyis ellentétben állt a Sztrájktv. 1. § (3) bekezdése és 3. § (1) bekezdés a) és d) pontjaiban meghatározott követelményekkel.
A kérelmezett észrevételében kifejtette, hogy a sztrájk csak a törvényben taxatív módon meghatározott esetekben minősülhet jogellenesnek. Amennyiben a Sztrájktv. 1. § (1) bekezdése szerinti munkavállalói érdekek fennállnak, kifejezett tiltó törvényi rendelkezés hiányában a sztrájk nem korlátozható.
Az elsőfokú bíróság helyes értelmezése szerint a Sztrájktv. 3. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott törvényi feltételeknek együttesen kell fennállniuk ahhoz, hogy a sztrájk jogellenesnek minősüljön. E jogi norma nyelvtani, logikai, rendszertani és teleologikus értelmezéséből is az következett, hogy a kérelmezett által kezdeményezett sztrájk esetében nem állt fenn az előbbi törvényi feltételek mindegyike. A jogszabály mikénti értelmezését illetően, a kérelmezett hivatkozott a bírói gyakorlat, valamint az Mt. kommentár alapján arra, hogy a békekötelem relatív tartalommal és nem kiterjesztő módon értelmezendő.
Jelen eljárásban a megfelelően dokumentált egyeztetési folyamat azt igazolta, hogy a kérelmezett nem sértette az együttműködési kötelezettségét és a sztrájkjoggal való visszaélés sem valósult meg. Ezen alapelvi jellegű magatartási követelmények funkciója kettős, mert azok részben a jogszabályi hézagokat töltik ki, egyebekben értelmező szerepük van. Ezért helyes következtetésekre jutott az elsőfokú bíróság a kérelmezett magatartásának értékelésekor, mely során az időbeliség követelménye sem sérült. Függetlenül a bérmegállapodással kapcsolatos tárgyalások időpontjától, a sztrájkkövetelés nem minősült időelőttinek.
A kérelmező tévesen tekintette a sztrájkot a munkáltató provokációjának, tekintettel arra, hogy a sztrájkjog gyakorlása "ultima ratio" -ként értelmezhető a munkaügyi kapcsolatok részeként. Önmagában abból, hogy a sztrájk a munkáltató jogát, jogos érdekét sérti, még nem következik az együttműködési kötelezettség megszegése.
Az ítélőtábla a kérelmező fellebbezését alaptalannak találta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a releváns jogszabályok helytálló értelmezésével érdemben is megalapozott döntést hozott.
Magyarország Alaptörvénye XVII. Cikk (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a munkavállalóknak a törvényben meghatározottak szerint joguk van ahhoz, hogy érdekeik védelmében együttesen fellépjenek, amely magában foglalja a munkabeszüntetéshez való jogot is.
A Sztrájktv. 1. § (1) bekezdése értelmében a dolgozókat a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására az e törvényben meghatározott feltételek szerint megilleti a sztrájk joga. A (3) bekezdés értelmében a sztrájkjog gyakorlása során a munkáltatóknak és a munkavállalóknak együtt kell működni. A sztrájkjoggal való visszaélés tilos.
A 3. § (1) bekezdés a) és d) pontjai szerint jogellenes a sztrájk, amennyiben a Sztrájktv. 1. § (1), illetve (3) bekezdésébe, a 2. § (1) bekezdésébe, illetve a 4. § (2) bekezdésébe ütközik, továbbá akkor is, ha azt kollektív szerződésben rögzített megállapodás megváltoztatása érdekében a kollektív szerződés hatályának ideje alatt folytatják.
A kérelmező azért állította a kérelmezett által 2023. december 10-11. napjára meghirdetett sztrájk jogellenességét, mert a sztrájkkövetelés nem a munkavállalók gazdasági és szociális érdekeit szolgálta, a kérelmezett megszegte az együttműködési kötelezettségét, visszaélt a sztrájkjoggal, ezen kívül a kollektív szerződés időbeli hatálya alatt olyan cél érdekében hirdette meg a sztrájkot, amelyet kollektív szerződéses megállapodás tartalmazott.
Az elsőfokú bíróság helytállóan utalt arra, amennyiben a Sztrájktv. 1. § (1) bekezdése szerinti gazdasági és szociális érdek megállapítható, illetve a tervezett sztrájk nem áll ellentétben a Sztrájktv. 3. § (2) és (3) bekezdése tiltó rendelkezéseivel, abban az esetben a sztrájkjog megilleti a munkavállalókat (EBH2013.M.10.). A kérelmező kérelme alapján e törvényi feltételek fennállása körében kellett állást foglalni a jelen eljárás tárgyává tett sztrájk jogszerűsége körében.
Az elsőfokú bíróság az ügy érdemi elbírálása során helyesen tulajdonított jelentőséget az alábbi, egyik fél által sem vitatott tényeknek. A kérelmezőnél érvényben lévő bérmegállapodás kiterjedt a 2021-2023. évi jövedelempolitikai intézkedésekre. A szerződő felek arról is egyértelműen rendelkeztek, hogy a kérelmezettnél a bérmegállapodás a Kollektív Szerződés részét képezi. Szintén nem volt vitatott az eljárás során, hogy a megállapodás 2023. december 31. napjáig volt hatályban.
Erre irányuló fellebbezés hiányában irányadó volt továbbá az elsőfokú bíróság határozatában megállapított tényállás szerint az is, hogy a kérelmezett első alkalommal 2023. szeptember 26-án közölte a sztrájkkövetelést, majd kérésre azt 2023. november 15-én megerősítette. A világosan, konkrét módon megfogalmazott sztrájkkövetelés alapján került sor 2023. november 24-án az érdemi egyeztetés lefolytatására. A felek a becsatolt jegyzőkönyv tartalmával egyezően nyilatkoztak arra is, hogy az egyeztetésen a kérelmező nem tett bérajánlatot a 2024. év vonatkozásában, kizárólag arra nyilatkozatott, hogy szándékában áll 2024. január 20-ig megállapodni a 2024. évi bérekről. Az elsőfokú bíróság ez alapján helytállóan tekintette eredménytelennek az egyeztetést, amely megállapítás szintén nem volt vitatott a fellebbezési eljárásban. Releváns továbbá, hogy a kérelmezett a 2023. november 24-ei egyeztetés eredménytelenségét követően jelentette be, hogy 2023. december 10-11. napjaira sztrájkot hirdet azon követelés vonatkozásában, amely az egyeztetés tárgyát képezte.
A fenti tényeket figyelembe véve az ítélőtábla teljes mértékben egyetértett az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel a Sztrájktv. 1. § (1) és (3) bekezdése, továbbá 3. § (1) bekezdése a) és d) pontjait illetően.
A kérelmező a fellebbezésében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a sztrájk a Kollektív Szerződésben rögzített megállapodás időbeli hatálya alatt, annak megváltoztatására irányult, ezért a 3. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott konjunktív törvényi feltételek fennálltak.
Az elsőfokú bíróság - a bírói gyakorlattal egyezően - helyesen tekintette irányadónak a jogszabályban rögzített feltételek szűkítő értelmezését. Ez alapján nem minősül a kollektív szerződéses megállapodás megváltoztatására irányuló követelésnek az annak időbeli hatálya alatt meghirdetett, bármely jellegű és bármilyen jövőbeli időszakra vonatkozó bérigény.
A jogvitával érintett, kollektív szerződéses megállapodásnak minősülő jövedelempolitikai intézkedés kifejezetten a 2020-2023-as évekre vonatkozott. Annak időbeli hatályát is ehhez igazodóan, 2023. december 31. napjáig határozták meg a szerződő felek. Ezért a megállapodással nem érintett időszakra, 2024. évre vonatkozó bérkövetelés, illetve az ehhez kapcsolódó sztrájk nem érintette az érvényes megállapodást.
Az ítélőtábla nem látott lehetőséget az EBH2000.259. számú elvi határozat alkalmazására, az abban kifejtettekkel szemben a bírói gyakorlat relatív békekötelemként értelmezi a Sztrájktv. 3. § (1) bekezdése d) pontjában meghatározott feltételeket. A kérelmezett az elsőfokú eljárás során helytállóan hivatkozott arra, a békekötelezettség lényege, hogy a kollektív szerződést kötő felek annak időbeli hatálya alatt tartózkodni kötelesek az ún. munkaharci cselekményektől és olyan tárgyban nem kezdeményezhetnek sztrájkot, amelyet a kollektív szerződésben már szabályoztak, vagyis amire a felek korábbi megállapodása kiterjedt. A jogirodalom szerint mindez a felek közötti békekötelezettség relatív formája, figyelemmel a Sztrájktv. 3. §-ára is (Nagykommentár a Munka törvénykönyvéhez Wolters-Kluwer Hungary Budapest, 2019. Bankó-Berke-Kiss).
Az előbbi jogértelmezést követő bírói gyakorlatot igazolja az Mfv.10.116/2021/4. számú végzés, amelyben a Kúria a Sztrájktv. 3. § (1) bekezdésének d) pontja körében nem találta megállapíthatónak a jogellenességet, utalva arra, hogy a kollektív szerződéses rendelkezésekkel kapcsolatos kiterjesztő értelmezéssel nem ért egyet. A kérelmezett által az elsőfokú eljárás során hivatkozott EBH2007.1642. számú elvi határozat jelen ügyben alkalmazható volt, az abban kifejtettek szintén azt a bírói jogértelmezést támasztják alá, mely szerint olyan időszakra, évekre, amelyekre vonatkozóan a kollektív szerződésben nem született megállapodás, jogszerűen gyakorolható a sztrájk. Hasonló jogértelmezés következik az Mpk.VIII.10.163/2022/6. számú végzésben kifejtettekből is, melynek [58] bekezdése szerint a kollektív szerződéses megállapodás tartalmát nem képező tárgykörben lefolytatott sztrájk nem jogellenes.
Mindezekre tekintettel helyesen jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy a Kollektív Szerződés időbeli hatálya alatt, az abban nem érintett időszakra követelt munkabérrel kapcsolatban meghirdetett sztrájk nem sérti a Sztrájktv. 3. § (1) bekezdés d) pontját. Eltérő értelmezés indokolatlanul leszűkítené a munkavállalói érdekérvényesítést, figyelemmel arra is, hogy a következő évre vonatkozó bérigény megfogalmazása, a tárgyalások megkezdése és adott esetben a következő évi munkabér összegének ismerete nem kétségbe vonható, lényeges munkavállalói érdek. Ezzel összefüggésben tévesen hivatkozott a kérelmezett arra, hogy a békekötelem alapján 2023. december 31. napja előtt nem kellett sztrájkkal számolnia. A jogszabály előbbi kettős feltételrendszere ugyanis a megállapodással nem érintett követelés tekintetében nem teszi lehetővé jogellenesség megállapítását.
Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú végzésben kifejtettekkel az együttműködési kötelezettség és a sztrájkjoggal való visszaélés körében is. A kérelmező fellebbezésével ellentétben az eljárás adatai éppen azt támasztották alá, hogy a kérelmezett teljeskörűen együttműködő volt, többször is közölte a sztrájkköveteléseket, egyeztetés is történt. Helyesen vonta értékelése körébe az elsőfokú bíróság, a kérelmezett teljesen világos, egyértelmű, határozott sztrájkkövetelést adott elő, ami alkalmas volt arra, hogy arra a kérelmező reagáljon és a felek az alapján érdemi egyeztetést folytassanak le. Az egyeztetés eredményének elmaradása pedig nem a kérelmezettnek volt felróható (EBH2018.M.10.).
A kérelmező a fellebbezésében alaptalanul tekintette a munkavállalókat - az Alaptörvény és a törvényi szabályozás folytán - megillető sztrájkjog gyakorlását a munkáltató felé irányuló provokációnak. E körben is helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, az a körülmény, hogy a kérelmezett a jogszabályi előírásokat maradéktalanul betartva jelentette be a sztrájkot megelőző követelését, majd a sztrájk elkerülése érdekében egyeztetésre is sor került, amely során az akkor már két hónapja ismert követelésre konkrét munkáltatói ajánlat nem érkezett, egyéb, a kérelmezett rosszhiszemű joggyakorlását igazoló többlettényállási elem hiányában nem minősülhetett a sztrájkjoggal való visszaélésként.
A Sztrájktv. 1. § (1) bekezdésében foglaltak megsértése sem volt megállapítható, mert a konkrét időszakra, konkrét mértékben, egyértelmű béremelésként megfogalmazott munkavállalói igény teljes mértékben kimeríti a munkavállalók gazdasági és szociális érdekeit. Az az érvelés, hogy a kérelmezett álláspontja szerint elégséges, amennyiben a munkavállaló 2024. februárjában a bérfizetéskor észleli, kapott-e béremelést, nyilvánvalóan nem teszi vitathatóvá a bérigény gazdasági érdekként történő minősítését és abból a 2024. évre megfogalmazott bérigény időelőtti volta sem következik. Ezt nem érinti az a gyakorlat sem, hogy rendszerint az év végén megkezdett bértárgyalások, illetve a megállapodások áthúzódhatnak a következő év januárjára.
A kérelmező az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott a felek közötti bérmegállapodás módosításának 4.4. pontjában foglalt rendelkezésre, ezért az ezzel kapcsolatos érvelését a fellebbezési eljárásban nem lehetett figyelembe venni a Pp. 373. § (1) bekezdése alapján. A hivatkozott rendelkezés egyébként kifejezetten a 2021-2023. évre vonatkozó 2023. december 31. napjáig hatályban lévő rendelkezésekre vonatkozott.
A sztrájkjog lényege a nyomásgyakorlás, a munkavállalókra kedvezőbb munkáltatói döntés, megállapodás létrehozása érdekében. A jogrend részét képező, a munkavállalói érdekek képviseletét jelentő jogintézmény szükségszerű következménye, hogy az a munkáltató oldalán érdeksérelemmel járhat. Ezért a sztrájkjog gyakorlása, annak jogszerűsége, nem a munkáltató által elvárt és számára elfogadható követelmények, hanem a jogszabályban meghatározott törvényi feltételek mentén értékelhető.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény (a továbbiakban: Bpnp.) 1. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a Pp. 389. §-a, illetve a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján - helyes indokaira figyelemmel - helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla, 2.Mpkf.35.136/2023/5.)