adozona.hu
BH 2024.4.95
BH 2024.4.95
A kisajátítási hatóság azzal, hogy a felpereseket két ízben is tájékoztatta arról, hogy a szakértői véleménnyel kapcsolatos kérdéseiket és észrevételeiket legkésőbb a kisajátítási tárgyaláson tehetik meg, eleget tett az Ákr. 5. § (2) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettsége első fordulatának (ügyféli jogok és kötelezettségek megismerésének biztosítása), de nem tett eleget a második fordulat szerinti alapelvi követelménynek, amely szerint a hatóságnak az ügyféli jogok gyakorlását elő kell segítenie. Az Ákr
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A II. rendű alperes jogelődje közlekedési infrastruktúra fejlesztése közérdekű cél megvalósítása érdekében kisajátítás iránti kérelmet terjesztett elő az I. rendű alperesnél az I. rendű felperes tulajdonát képező …/11, …/13, …/14, …/15 hrsz.-ú és a II. rendű felperes tulajdonát képező /18 hrsz.-ú ingatlanok részterületeire vonatkozóan.
[2] Az I. rendű alperes a kisajátítással érintett ingatlanok vonatkozásában 2023. január 12. és 2023. március 28. napjain kisajátítási tárgyalást tartott,...
BH 2024.4.95 A kisajátítási hatóság azzal, hogy a felpereseket két ízben is tájékoztatta arról, hogy a szakértői véleménnyel kapcsolatos kérdéseiket és észrevételeiket legkésőbb a kisajátítási tárgyaláson tehetik meg, eleget tett az Ákr. 5. § (2) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettsége első fordulatának (ügyféli jogok és kötelezettségek megismerésének biztosítása), de nem tett eleget a második fordulat szerinti alapelvi követelménynek, amely szerint a hatóságnak az ügyféli jogok gyakorlását elő kell segítenie. Az Ákr. ezen alapelvi rendelkezése azt a kötelezettséget rója a hatóságra, hogy ha a felperesek a kisajátítási tárgyaláson a kártalanítási összeget valamely része tekintetében kifogásolják, a kifogás pontos tartalmát a hatóságnak tisztáznia kell [Alaptörvény XXIV. cikk (1) bek.; 2007. évi CXXIII. törvény (Kstv.) 26. § (3) bek.; 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 5. § (2) bek. a) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A II. rendű alperes jogelődje közlekedési infrastruktúra fejlesztése közérdekű cél megvalósítása érdekében kisajátítás iránti kérelmet terjesztett elő az I. rendű alperesnél az I. rendű felperes tulajdonát képező …/11, …/13, …/14, …/15 hrsz.-ú és a II. rendű felperes tulajdonát képező /18 hrsz.-ú ingatlanok részterületeire vonatkozóan.[2] Az I. rendű alperes a kisajátítással érintett ingatlanok vonatkozásában 2023. január 12. és 2023. március 28. napjain kisajátítási tárgyalást tartott, amelyen tájékoztatta a felperesek képviseletében eljáró, a perben nem álló személyt, hogy a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 26. § (3) bekezdése szerint a szakértői véleménnyel kapcsolatos kérdéseket és észrevételeket az ügyfelek legkésőbb a tárgyaláson tehetik meg, illetve tájékoztatta, hogy a kisajátítási tárgyalás berekesztése után nincs további lehetőség arra, hogy a szakvéleménnyel kapcsolatban további nyilatkozatot, észrevételeket tegyenek.
[3] A felperesek meghatalmazottja a kisajátítási tárgyalásokon akként nyilatkozott, hogy csereingatlant kér, illetve hivatkozott a művelési költség nagymértékű megemelkedésére, amiért kártérítést kért, annak összegét a 30 évre vonatkozóan elmaradt jövedelemkiesés összegében jelölte meg. Egyes perbeli ingatlanok tekintetében további kártérítési igénnyel élt a művelési ág változása miatti többletköltség okán. A …/11 hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában a 2023. március 28. napján megtartott tárgyaláson a felperesek meghatalmazott képviselője a művelési költség nagymértékű megemelkedése miatti értékcsökkenést 28%-ban jelölte meg, továbbá az autópálya miatti mérgező gázok okán a csökkenő termésátlag miatt külön is kért kártalanítást.
[4] Az I. rendű alperes helyt adott a II. rendű alperes kisajátítási kérelmének és az SZ/152/00085-2/2023. számú határozatával az I. rendű felperes tulajdonát képező, …/15 helyrajzi számú ingatlan 2 374 m2 nagyságú területét közérdekű célra kisajátította. Az I. rendű felperest megillető kisajátítási kártalanítás összegét a kisajátított földterületért 800 038 forintban, a kisajátítással kapcsolatos értékveszteségként a visszamaradt ingatlanrész értékcsökkenéséért 55 288 forintban, a mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló ingatlant érintő folyó gazdasági évben elvégzett munkák és egyéb ráfordítások költségéért 47 480 forintban, mindösszesen 902 806 forintban állapította meg. Az I. rendű alperes ezen határozatát utóbb, a 2023. március 10. napján kelt, SZ/152/00085-7/2023. számú határozatával - a mezei leltár alapján - akként módosította, hogy a folyó gazdasági évben elvégzett mező- és erdőgazdasági munkák és egyéb ráfordítások költségét 258 766 forintban határozta meg, ezáltal a kisajátítási kártalanítás teljes összege 1 114 092 forintra módosult.
[5] Az I. rendű alperes SZ/152/00083-2/2023. számú és az azt kijavító SZ/152/00083-7/2023. számú határozatával a II. rendű felperes tulajdonát képező, /18 helyrajzi számú ingatlan 12 297 m2 nagyságú területét közérdekű célra kisajátította. A II. rendű felperest megillető kisajátítási kártalanítás összegét a kisajátított földterületért 4 328 544 forintban, a visszamaradt ingatlanrész értékcsökkenéséért 0 forintban, a mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló ingatlant érintő folyó gazdasági évben elvégzett munkák és egyéb ráfordítások költségéért 245 940 forintban, mindösszesen 4 574 484 forintban állapította meg. Az I. rendű alperes ezen határozatát a 2023. március 10. napján kelt, SZ/152/00083-8/2023. számú határozatával - a mezei leltár alapján - akként módosította, hogy a folyó gazdasági évben elvégzett mező- és erdőgazdasági munkák és egyéb ráfordítások költségét 1 340 373 forintban határozta meg, ezáltal a kisajátítási kártalanítás teljes összege 5 668 917 forintra módosult.
[6] Az I. rendű alperes SZ/152/00086-14/2023. számú határozatával kijavított 2023. április 6. napján kelt, SZ/152/00086-11/2023. számú határozatával az I. rendű felperes tulajdonát képező, …/14 helyrajzi számú ingatlan 1 788 m2 nagyságú területét közérdekű célra kisajátította. Az I. rendű felperest megillető kisajátítási kártalanítás összegét a kisajátított földterületért 602 556 forintban, a kisajátítással kapcsolatos értékveszteségként a visszamaradt ingatlanrész értékcsökkenéséért 148 520 forintban, a mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló ingatlant érintő folyó gazdasági évben elvégzett munkák és egyéb ráfordítások költségéért 100 128 forintban, mindösszesen 851 204 forintban állapította meg.
[7] Az I. rendű alperes 2023. április 6. napján kelt, SZ/152/00087-10/2023. számú határozatával az I. rendű felperes tulajdonát képező, …/13 helyrajzi számú ingatlan 1 727 m2 nagyságú területét közérdekű célra kisajátította, az I. rendű felperest megillető kisajátítási kártalanítás összegét a kisajátított földterületért 581 999 forintban, a kisajátítással kapcsolatos értékveszteségként a visszamaradt ingatlanrész értékcsökkenéséért 38 971 forintban, a mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló ingatlant érintő folyó gazdasági évben elvégzett munkák és egyéb ráfordítások költségéért 96 712 forintban, mindösszesen 717 682 forintban állapította meg.
[8] Az I. rendű alperes 2023. április 6. napján kelt, SZ/152/00084-10/2023. számú határozatával az I. rendű felperes tulajdonát képező, /11 helyrajzi számú ingatlan 2 593 m2 nagyságú területét közérdekű célra kisajátította. Az I. rendű felperest megillető kisajátítási kártalanítás összegét a kisajátított földterületért 873 841 forintban, a kisajátítással kapcsolatos értékveszteségként a visszamaradt ingatlanrész értékcsökkenéséért 50 489 forintban, a mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló ingatlant érintő folyó gazdasági évben elvégzett munkák és egyéb ráfordítások költségéért 145 208 forintban, mindösszesen 1 069 538 forintban állapította meg.
[9] A fentieken túlmenően határozataiban az I. rendű alperes a …/11, …/13 és …/14 helyrajzi számú ingatlanok részleges kisajátítása kapcsán elutasította a felperesek csereingatlannal történő kártalanítás iránti kérelmét a felperesek és a kisajátítást kérő II. rendű alperes megegyezésének hiánya miatt.
A felperesek keresetei és az alperesek védiratai
[10] A határozatokkal szemben a felperesek keresetet terjesztettek elő, amelyekben kérték az I. rendű alperes határozatainak megváltoztatását. Kereseteikben vitatták a kisajátítással érintett területrészek forgalmi értékét, a kisajátítással kapcsolatos értékveszteségként a visszamaradt ingatlanrészek értékcsökkenésének mértékét, továbbá új kártalanítási jogcímként kérték a 2022. évi gazdasági év elmaradt termésének hasznai kapcsán általuk megjelölt összeg figyelembevételét. A per során indítványozták a megelőző eljárásban eljárt szakértő kirendelését a kisajátított ingatlan forgalmi értéke és a visszamaradt területrész értékcsökkenésének megállapítása érdekében.[11] Az I. rendű alperes a határozatokban foglaltak fenntartása mellett a keresetek elutasítását kérte.
[12] A II. rendű alperes kérte a felperesek kereseteinek elutasítását.
A jogerős ítélet
[13] Az eljárt bíróság jogerős ítéletével a felperesek kereseteit elutasította.[14] A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (4) bekezdésére és az ahhoz fűzött Kommentárra hivatkozva kifejtette, mivel a felperesek megismerték a kisajátításról rendelkező határozat alapjául szolgáló szakértői véleményt, valamint a kisajátítási tárgyalásra szabályszerűen meg lettek idézve, ezért lehetőségük lett volna, hogy együttműködjenek a hatósággal a tényállás feltárása érdekében, a nyilatkozattétel jogával élhettek. Amennyiben azonban a felperesek a szakértői véleményben foglaltakat sérelmezik valamely körülmény folytán, azonban annak előadásától elzárkóztak a közigazgatási eljárásban, úgy a közigazgatási perben már nem hivatkozhatnak ezen körülményekre. A Kstv. 26. § (3) bekezdésére utalva kiemelte, a szakértői véleménnyel kapcsolatos kérdéseket és észrevételeket az ügyfelek legkésőbb a tárgyaláson tehetik meg. Kifejtette, a szakértői véleményben foglaltak érdemi vitatása hiányában a kisajátítási hatóság nem kerül olyan helyzetbe, hogy a kisajátítással érintettek aggályait az eljárásában érdemben megvizsgálhassa. Rögzítette, a felperesek képviseletében eljárt meghatalmazott a kisajátítási tárgyaláson az arról készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a beszerzett szakvélemény tekintetében sem az ingatlanok fajlagos forgalmi értékeit, sem a visszamaradt ingatlanrészek értékcsökkenésének összegét nem vitatta - noha az általa aláírt jegyzőkönyv tanúsága szerint a felperes képviselője több alkalommal is tájékoztatva lett arról, hogy a vonatkozó jogszabályi előírások alapján a szakvéleményre vonatkozó észrevételeit legkésőbb a kisajátítási tárgyaláson teheti meg. A felperesi képviselő a kisajátítási tárgyaláson pusztán a csereingatlanokra vonatkozó igényét adta elő és jelezte azt, hogy nagyobb művelési költséggel jár számára a kisajátítás ténye, ezért erre vonatkozóan kártalanításra tart igényt. Ezen előadást azonban nem lehet akként értékelni, hogy a felperesek nem értettek egyet a kisajátítással érintett területrészek forgalmi értékével, valamint a visszamaradt ingatlanrészek értékcsökkenésének mértékével. Rámutatott, a felperesek kisajátítási tárgyaláson tett észrevételei a cserével történő kisajátításra [Kstv. 13. § (1) bekezdés], és a magasabb várható művelési költségek miatti járulékos költségekből fakadó kártalanításra [Kstv. 21/A. § (1) bekezdés c) pontja] vonatkoztak, míg a kereseti kérelmeik a kisajátított ingatlanrészek forgalmi értékét [Kstv. 9. § (3) bekezdés a) pontja], valamint a visszamaradt ingatlanrészek értékcsökkenésének mértékét [Kstv. 19. § (1) bekezdés c) pontja], tehát a kártalanítás teljesen eltérő jogcímeit érintette. Mivel tehát a megelőző közigazgatási eljárásban, a kisajátítási tárgyaláson a felperesek a kereseti hivatkozásaikat nem adták elő, ezért azokra először a közigazgatási perben alappal már nem hivatkozhattak.
[15] A felperesek azon kifogása tekintetében, amely szerint a kisajátítási tárgyaláson megjelent képviselőjük nem kapott kellően részletes tájékoztatást a szakvéleményben foglaltakkal kapcsolatban, rámutatott, egyfelől az I. rendű alperes a kisajátítási tárgyalást megelőzően megküldte a felperesek részére a szakvéleményt, másfelől a tárgyaláson jelen lévő meghatalmazott az eljárási jogszabályokról - a jegyzőkönyv tanúsága szerint - részletes kioktatásban részesült, illetőleg a tárgyaláson maga a szakértő is jelen volt, ezáltal a meghatalmazott nem volt elzárva a további kérdések feltevésétől, melyre azonban - szintén a jegyzőkönyv tanúsága szerint - nem került sor.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelmek
[16] A jogerős ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen az eljárt bíróság jogerős ítéletének megváltoztatását, és I. rendű alperes SZ/152/00085-2/2023. számú, SZ/152/00083-2/2023. számú, illetve azt kijavító SZ/152/00083-7/2023. számú, SZ/152/00086-11/2023., SZ/152/00087-10/2023. számú, SZ/152-00084-10/2023. számú határozatainak megsemmisítését, és az I. rendű alperes új eljárások lefolytatására kötelezését kérték. A felperesek másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérték. Azt állították, hogy a jogerős ítélet sérti az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 1. §-át, 2. § (1) bekezdését, (2) bekezdés a) pontját, 5. § (2) bekezdés a) pontját, 6. § (1) bekezdését, 38 §-át, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését, a XIII. cikk (2) bekezdését, a Kstv. 19. § (1) és (2) bekezdéseit, 20. § a) és b) pontjait, a 21/A. § (1) bekezdését, 27. § (1) bekezdését, 29. § (1) bekezdését.[17] Az Ákr. 2. § (1) bekezdésére, (2) bekezdés a) és b) pontjaira, az 5. § (2) bekezdés a) pontjára és 6. §-ára hivatkozva kifejtették, e rendelkezések szigorú és egyértelmű kötelezettséget rónak a közigazgatási hatóságra az eljárás során, amely kiegészül az Alaptörvény XXIV. cikkéből eredő tisztességes módon történő ügyintézés kötelezettségével is.
[18] Álláspontjuk szerint az egyik eldöntendő kérdés, hogy a kisajátítási tárgyalások során a felperesek képviseletét ellátó meghatalmazott nyilatkozata tartalma szerint a szakértői véleménynek a kisajátított ingatlan forgalmi értéke és a visszamaradt területrész értékcsökkenése mértéke vitatásának minősül-e, továbbá, hogy az I. rendű alperes képviseletében eljáró ügyintéző tisztességesen, jóhiszeműen, a többi résztvevővel együttműködve járt-e el a kisajátítási tárgyalás során, rendeltetésszerűen gyakorolta-e hatáskörét és előmozdította-e, hogy a felperesek, mint ügyfelek jogaikat megismerhessék és ennek ismeretében tegyék meg nyilatkozataikat. E tekintetben arra is utaltak, hogy a hatóság részéről eljáró ügyintézővel szemben a felperesek képviseletét laikus személy látta el.
[19] Állításuk szerint a meghatalmazott képviselőjük a kisajátítási eljárás tárgyát képező valamennyi perbeli ingatlan vonatkozásában tartalma szerint vitatta a szakértői vélemény megállapításait akkor, amikor a művelési költség nagymértékű megemelkedésére és 30 évre vonatkozó elmaradt jövedelmére hivatkozva kártérítést kért, illetve további kártérítési igényt jelölt meg a művelési ág változása miatti többletköltsége miatt.
[20] Hivatkoztak arra is, hogy a …/11 hrsz. alatti ingatlan vonatkozásában a 2023. március 28. napján megtartott kisajátítási tárgyaláson a jegyzőkönyv tanúsága szerint a felperesek meghatalmazott képviselője a visszamaradt terület értékcsökkenését 28%-os mértékben jelölte meg. E körben előadták, a meghatalmazott képviselőjük arról tájékoztatta őket, hogy a 2023. március 28. napján megtartott kisajátítási tárgyalásokon valamennyi kisajátítással érintett ingatlan vonatkozásában kifejezetten megjelölte a visszamaradt területrész értékcsökkenésének százalékos mértékét is, ami állításuk szerint az eljáró ügyintéző mulasztása miatt maradt ki a többi kisajátítási tárgyalási jegyzőkönyvből. Arra is kitértek, hogy a kisajátítási tárgyalásokról készült jegyzőkönyvek egyike sem tartalmazza a felperesek meghatalmazott képviselőjének azon nyilatkozatát, hogy a szakértői véleménnyel egyetért, akár a kisajátítással érintett területrészek forgalmi értéke, akár a visszamaradt ingatlanrészek értékcsökkenése mértéke vonatkozásában. Ezzel szemben a kisajátítási tárgyalásokon a jelenlévő Molnár Albert igazságügyi szakértő minden esetben reagált arra, hogy miért tartja fenn a visszamaradt terület értékcsökkenése mértékére vonatkozó szakértői megállapításait. Azt állították, hogy az I. rendű alperes és az eljárt bíróság megsértették az Ákr. 38. §-át.
[21] Kiemelték, a közigazgatási eljárás során érvényesülő alapelvek figyelembevételével a kisajátítási tárgyalásokon a közigazgatási hatóság részéről jelenlévő ügyintéző akkor járt volna el helyesen, ha miután a felperesek meghatalmazott képviselője laikusként megtette észrevételeit a szakértői vélemény megállapításával szemben, tételesen, egyenként nyilatkoztatja a meghatalmazott képviselőt a Kstv. 19., 20. és 21/A. §-ában írt jogcímek figyelembevételével arra, hogy jogcímenként tegye meg nyilatkozatát, akként, hogy azzal egyetért-e vagy vitatja. Kifogásolták, hogy a felperesek képviseletében eljáró meghatalmazott képviselőt az eljáró ügyintéző nem tájékoztatta arról, hogy a Kstv. csak a törvényben meghatározott jogcímeket ismer el a kisajátítási igény vonatkozásában, illetve a kialakult bírói gyakorlat szerint, ha az ügyfél vagy a képviseletében eljáró meghatalmazott személy nem a törvényben meghatározott jogcím hivatkozással vitatja a szakértői véleményt, akkor ezt később már a bírósági eljárásban nem teheti meg.
[22] Érvelésük szerint az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdésében szabályozott teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás alapelvéből következően a laikus ügyfelet a hatóság képviseletében eljáró ügyintézőnek tájékoztatnia kellett volna a Kstv.-ben szabályozott jogcímekről és arról, hogy amennyiben valamelyik jogcímen elmulasztja a kisajátítási eljárás során az igénye megjelölését, akkor azt később nem teheti meg. Minderre tekintettel érvelésük szerint az ügyintéző nem járt el tisztességesen és jóhiszeműen akkor, amikor a felperesek meghatalmazott képviselőjét nem hívta fel arra, hogy jogcímenként tegye meg a nyilatkozatát. Az eljárt bíróság pedig jogszabálysértően járt el, mert a kisajátítási hatóság ügyintézőjének eljárását jogszerűnek minősítette.
[23] Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Kifejtette, alaptalan a felperesek azon hivatkozása, miszerint már a 2023. január 12. napján tartott tárgyaláson is említette a felperes az értékcsökkenést, viszont az az ügyintéző mulasztása miatt nem került a jegyzőkönyvbe. Ezzel szemben előadta, hogy a felperes a 2023. szeptember 25. napján tartott tárgyaláson saját maga ismerte el mulasztását, elmondása szerint a jegyzőkönyveket aláírás előtt nem olvasta el. Kiemelte, a felperes mulasztása nem eshet az I. rendű alperes terhére. Hangsúlyozta, a nyilatkozatokból egyértelműen megállapítható, hogy a felperes képviselője a kisajátított ingatlan forgalmi értékét nem vitatta, csereingatlant kért helyette, a szakvéleményt nem kifogásolta. Osztotta e körben a jogerős ítélet megállapításait. Rámutatott, a felperesnek a közigazgatási eljárásban több ízben lehetősége volt arra, hogy elmondja, nem ért egyet a megállapított forgalmi értékkel, a visszamaradó ingatlan értékcsökkenésével, értesült ugyanis a szakértői véleményről, a tárgyaláskitűző végzésről, valamint a tárgyaláson nem volt elzárva további kérdések feltevésétől. Erre azonban a jegyzőkönyv tanúsága szerint nem került sor. E tekintetben idézte és osztotta a jogerős ítélet megállapításait. Hangsúlyozta, a felperes számára megküldésre került tárgyaláskitűző végzés tartalmazta az Ákr. 13. § (1) bekezdését, amely szerint az ügyfél meghatalmazást adhat az eljárásban jogban jártas szakember számára. Végül kifejtette, az I. rendű alperes ügyintézőjének eljárása jogszerű volt, a felperest jogairól, valamint kötelezettségeiről többször tájékoztatta, a tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint pontról pontra felolvasásra, és megismertetésre került a szakértő által javasolt forgalmi érték meghatározása, a kisajátítással kapcsolatos értékveszteség, azt a felperes képviselője helybenhagyólag aláírta.
[24] A II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Kiemelte, a felperes meghatalmazottja a kisajátítási tárgyalásokon nemcsak részletes kioktatást kapott, de az általa felvetett kérdésekre, észrevételekre a tárgyalásra megidézett szakértő azonnal reagált is. A szakértő jegyzőkönyvben rögzített válaszai alapján megállapítható, hogy a szakértő valamennyi ingatlan esetében fenntartotta a szakvéleményben foglaltakat, mivel a felperes meghatalmazottja nem bocsátott rendelkezésre olyan bizonyítékokat a kisajátítási tárgyaláson, amelyek a szakvélemény megalapozatlanságát támasztották volna alá. A felperesi felvetésekre adott szakértői válaszokat követően pedig a felperes meghatalmazottja további bizonyítási indítványt nem tett a szakvélemény vitatása kapcsán, a tárgyalási jegyzőkönyveket elfogadta és aláírta. Rámutatott, a felperes meghatalmazottjának tárgyaláson előadott és az általa is jóváhagyott jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozata egyrészt nem tekinthető a szakvélemény vitatásának, másrészt az I. rendű alperes a jogszabályok által megkövetelt, megfelelő és teljes körű kioktatást nyújtotta a felperes meghatalmazottja részére, amelynek megtörténtét maga a felperes meghatalmazottja nyugtázta a jegyzőkönyv aláírásával. Egyetértett azzal az ítéleti és az I. rendű alperes megállapítással, hogy a felperes mulasztása nem eshet az I. rendű alperes terhére.
A Kúria döntése és jogi indokai
[25] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint érdemben alapos.[26] A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelmek keretei között vizsgálta felül.
[27] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben kifogásolták egyrészt, hogy a kisajátítási tárgyaláson tett nyilatkozataik tartalmára figyelemmel a jogerős ítéletben foglalt megállapítással szemben a szakértői véleményt vitatták, továbbá, hogy az I. rendű alperes kisajátítási tárgyalás során eljárt ügyintézője nem az Ákr. alapelveinek megfelelően, tisztességesen, jóhiszeműen és a felperesek jogainak előmozdításának szem előtt tartásával járt el, így sérült az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése is.
[28] A Kúria megállapította, hogy az I. rendű alperes a kisajátítási tárgyalásra idéző végzéseiben a felpereseket minden esetben tájékoztatta arról, hogy a szakértői véleménnyel kapcsolatos valamennyi kérdést, észrevételt a tárgyalás napjáig tehetik meg, bizonyítékaikat ezen időpontig kell előterjeszteniük, idézve a Kstv. 26. §-ának rendelkezéseit. Ezen túlmenően az I. rendű alperes a kisajátítási tárgyalásokon is tájékoztatta a felperesek meghatalmazott képviselőjét - egyebek mellett - a Kstv. 26. § (3) bekezdéséről.
[29] A kisajátítási tárgyaláson felvett jegyzőkönyvekből az volt megállapítható, hogy a felperesek meghatalmazott képviselője előadta, hogy a kisajátított ingatlanrészek forgalmi értéke helyett csereingatlant kér, kifogásolta a megemelkedett művelési költséget, és egyes ingatlanok tekintetében a művelési ág változtatása miatt többletköltséget is igényelt. Mindezek mellett a …/11 hrsz.-ú ingatlan tekintetében a művelési költség megemelkedésére történt hivatkozást követően az értékcsökkenést 28%-ban kérte megállapítani. Ezen felvetésekre a szakértő a kisajátítási tárgyaláson nyilatkozott, fenntartva a szakértői véleményében foglaltakat.
[30] Az eljárt bíróság jogerős ítéletében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperesi képviselő a kisajátítási tárgyaláson kizárólag a csereingatlanokra vonatkozó igényét adta elő és jelezte a megnövekedett művelési költséget, amelyre tekintettel kártalanításra tartott igényt. Ezt azonban nem lehet akként értékelni, hogy a felperesek nem értettek egyet a kisajátítással érintett területrészek forgalmi értékével, valamint a visszamaradt ingatlanrészek értékcsökkenésének mértékével. Rámutatott arra is, a felperesek kisajátítási tárgyaláson tett észrevételei, illetve a kereseti kérelmeik a kártalanítás eltérő jogcímeit érintette.
[31] A Kúria rámutat, az egyértelműen megállapítható volt a kisajátítási tárgyalások során felvett jegyzőkönyvekből, hogy a felperesek a kisajátítás során megállapított kártalanítás összegével nem értenek egyet, figyelemmel arra, hogy akkor, amikor a tárgyalás vezetője a felperesek képviselőjét felhívta arra, hogy a szakvéleményekkel kapcsolatban fejtse ki a nyilatkozatát, a felperesek képviselője a kártalanítási összegeket, azok több eleme tekintetében vitatta. A felperesek képviselője továbbá a kisajátítási tárgyalások alkalmával egyetlen esetben sem nyilatkozott akként, hogy a megállapított kártalanítási összegeket elfogadja.
[32] Az Ákr. 5. § (2) bekezdés a) pontja deklarálja, hogy a hatóság biztosítja az ügyfél számára, hogy jogaikat és kötelezettségeiket megismerhessék, és előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását.
[33] A Kúria hangsúlyozza, a hatóság Ákr. 5. § (2) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettsége nem merül ki abban, hogy a kisajátítási tárgyalásra történő idéző végzésben, továbbá a kisajátítási tárgyaláson tájékoztatja a felpereseket a Kstv. 26. § (3) bekezdéséről, vagyis arról, hogy a szakértői véleménnyel kapcsolatos kérdéseket és észrevételeket az ügyfelek legkésőbb a tárgyaláson tehetik meg. Az Ákr. 5. § (2) bekezdés a) pontjának alapelvi rendelkezése ugyanis nemcsak azt írja elő, hogy a hatóságok az ügyfelek jogainak és kötelezettségeinek megismerését biztosítják, hanem ezen túlmenő kötelezettséget is megfogalmaz a hatóság irányába, amikor deklarálja, hogy a hatóság kötelezettsége az is, hogy az ügyféli jogok gyakorlását elősegítsége.
[34] Ez pedig a perbeli esetre vonatkoztatva azt a kötelezettséget rótta az I. rendű alperesre, hogy miután a felperesek képviselője a kisajátítási tárgyaláson megtette nyilatkozatát, amelyből kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a felperesek nem értenek egyet a megállapított kártalanítási összeggel, a hatóság tisztázza, hogy a felperesek a kártalanítási részelemek melyikével nem értenek egyet. A Kúria e körben utal az Ákr. 38. §-ára, amely előírja a kérelem tartalma szerinti elbírálásának kötelezettségét, ami megerősíti az I. rendű alperes azon kötelezettségét, hogy tisztázza az egyes ügyféli nyilatkozatok pontos tartalmát.
[35] Az I. rendű alperes tehát azzal, hogy a felpereseket két ízben is tájékoztatta a Kstv. 26. § (3) bekezdésének rendelkezéséről, eleget tett az Ákr. 5. § (2) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettsége első fordulatának (ügyféli jogok és kötelezettségek megismerésének biztosítása), de nem tett eleget a második fordulat szerinti alapelvi követelménynek, amely szerint a hatóságnak az ügyféli jogok gyakorlását elő kell segítenie. A perbeli esetben ennek alapján az I. rendű alperes kötelezettsége arra terjedt volna ki, hogy tisztázza a felperesi képviselő nyilatkozatának pontos tartalmát, egyértelműsítve, hogy a felperesek melyik kártalanítási jogcímen megállapított összegekkel nem értenek egyet.
[36] A felperesek nem vitásan nem vettek igénybe jogi képviseletet a kisajátítási eljárásban, ilyet azonban sem a Kstv., sem más releváns jogszabály nem ír elő, ez tehát a felpereseken nem kérhető számon. Ilyen esetben azonban a hatóságok kifejezetten kötelesek az Ákr. ügyféli jogok megismertetésére és előmozdításának biztosítására vonatkozó kötelezettségüknek ennek megfelelően eleget tenni.
[37] A Kúria hangsúlyozza, mindez nem azt jelenti, hogy az I. rendű alperestől minden ügyben az lenne elvárható, hogy a kártalanítás tekintetében az egyes jogcímekre lebontva hívja fel az ügyfeleket nyilatkozattételre, hanem azt jelenti, hogy az I. rendű alperes arra köteles, hogy az adott helyzetben szükséges módon segítse elő az ügyfelek jogainak előmozdítását, ami a perbeli esetben a felperesek kifogásai pontos tartalmának tisztázása lett volna. Mind a hatóságnak, mind a bíróságnak figyelemmel kell lenni arra, hogy a kisajátítás valójában a tulajdonjog (egy alapjog) elvonása, így az eljárásba beépített garanciák érvényesülésének különös jelentősége van.
[38] Az I. rendű alperes perbeli eljárása az Ákr. 5. § (2) bekezdés a) pontjának megsértése mellett az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmét is eredményezte, figyelemmel arra, hogy a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog részeleme, hogy a hatóság az ügyfelek jogainak gyakorlását az adott helyzetben szükséges módon elősegítse.
[39] A jogerős ítélet ezért tévedett, amikor azzal érvelt, hogy a felperesek meghatalmazottja nem tanúsított együttműködő magatartást, a perbeli helyzetben ugyanis a felperesek képviselője, élve a Kstv. és a kisajátítási tárgyalásra idéző végzés szerinti nyilatkozattételi jogával, a kisajátítási tárgyaláson előadta, hogy a szakértői véleményt kifogásolja. Az ítéleti érveléssel szemben a perbeli esetben az I. rendű alperes mulasztott azáltal, hogy az előadott nyilatkozatok valódi tartalmát nem tisztázta.
[40] A fentiekben kifejtettekre tekintettel pedig helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelem az Ákr. alapelveinek, 38. §-ának és az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jog megsértésére.
[41] A felperesek hivatkozásával szemben azonban az Ákr. 6. §-a nem sérült, mert az nem a hatósággal, hanem az ügyféllel és az eljárás többi szereplővel szembeni követelményeket deklarálja. Ugyanígy alaptalanul hivatkoztak arra a felperesek, hogy az ügyintéző mulasztása miatt maradtak ki lényeges körülmények a jegyzőkönyvekből, mert a jegyzőkönyveket a felperesek meghatalmazottja a jegyzőkönyvek tanúsága szerint helybenhagyólag aláírta, az állítólagosan kimaradt részeket nem kifogásolta.
[42] A fentiekben kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján úgy változtatta meg, hogy az I. rendű alperes határozatait megsemmisítette, és az I. rendű alperest új eljárások lefolytatására kötelezte.
[43] Az I. rendű alperesnek a megismételt eljárások során a felpereseket a megismétlendő kisajátítási tárgyalásokon tájékoztatni kell az egyes kártalanítási jogcímekről, és ahhoz képest kell felvenni a nyilatkozataikat arra vonatkozóan, hogy mely kártalanítási jogcímeket és milyen okból kifogásolják. Az I. rendű alperesnek pontosan tisztáznia kell, hogy a felperesek melyik kártalanítási részelemeket, milyen körben vitatják.
(Kúria Kfv.IV.37.724/2023/8.)