adozona.hu
ÍH 2024.34
ÍH 2024.34
MUNKAVISZONYBÓL SZÁRMAZÓ LÉNYEGES KÖTELEZETTSÉGSZEGÉS I. A munkáltató belső szabályzatának, az informatikai biztonságra vonatkozó szabályok betartásának elmulasztása munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségszegésnek minősül, az azonnali hatályú felmondás indoka lehet II. A munkáltató kizárólag akkor marasztalható el az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt, ha a kifogásolt, hátrányt okozó magatartást az adott személlyel vagy csoporttal szemben a védett tulajdonsága miatt, arra tekintettel
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a rák elleni peptid vakcinák precíziós immunterápia részeként történő fejlesztését végző cégcsoport tagja, amely cégcsoport anyavállalata az E. K-ban bejegyzett T. B. L. megnevezésű gazdasági társaság. Az alperes a kutatási és fejlesztési tevékenységéből következően működésének kezdetétől óvja a kutatási eredményeket és törekszik a tevékenységével kapcsolatos bizalmas információk megőrzésére, a rákkutatás körében elért kutatási eredmények, találmányok titokban tartása az alperes ki...
ÍH 2024.34 MUNKAVISZONYBÓL SZÁRMAZÓ LÉNYEGES KÖTELEZETTSÉGSZEGÉS
I. A munkáltató belső szabályzatának, az informatikai biztonságra vonatkozó szabályok betartásának elmulasztása munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségszegésnek minősül, az azonnali hatályú felmondás indoka lehet
II. A munkáltató kizárólag akkor marasztalható el az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt, ha a kifogásolt, hátrányt okozó magatartást az adott személlyel vagy csoporttal szemben a védett tulajdonsága miatt, arra tekintettel tanúsítja [2012. évi I. törvény (Mt.) 78. §; 64. §; 20. §; 52. §; 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. § o) és t) pontja, 19. §]
Az alperes a rák elleni peptid vakcinák precíziós immunterápia részeként történő fejlesztését végző cégcsoport tagja, amely cégcsoport anyavállalata az E. K-ban bejegyzett T. B. L. megnevezésű gazdasági társaság. Az alperes a kutatási és fejlesztési tevékenységéből következően működésének kezdetétől óvja a kutatási eredményeket és törekszik a tevékenységével kapcsolatos bizalmas információk megőrzésére, a rákkutatás körében elért kutatási eredmények, találmányok titokban tartása az alperes kiemelt érdeke. Ennek biztosításához az alperes Informatikai Biztonsági Szabályzattal (a továbbiakban: IT Szabályzat) is rendelkezik, amely szerint az informatikai és a kommunikációs rendszerekkel kapcsolatos visszaélés és a szabályzat egyéb módon történő bármely megsértése károsíthatja az alperes üzleti tevékenységét.Az IT Szabályzat rögzíti, hogy a munkavállalóknak átadott és általuk használt céges eszközök biztonságáért a munkavállaló felel, a munkavállalónak a jelszót titokban kell tartani és rendszeresen meg kell változtatni. Az IT tisztviselő engedélye nélkül tilos külső forrásokból származó szoftvereket letölteni és telepíteni az alperes számítógépeire, rendszerére, semmilyen eszközt vagy berendezést nem szabad az alperes rendszeréhez csatlakoztatni engedély nélkül. Az IT Szabályzat értelmében az alperesnél az e-mailrendszer személyes célú használata általában véve tiltott, a felhasználók bizalmas információkat tartalmazó e-maileket külső e-mailcímekre kizárólag az alperes mindenkori Szellemi Tulajdon Szabályzata alapján küldhetnek. Az e-mailüzenetek a társasággal kapcsolatos dokumentumok részét képezik. Az IT Szabályzat szerint különösen kerülendő az alapvető technológiai felületekkel kapcsolatos bizalmas információ továbbítása harmadik személyek részére e-mailben vagy e-mail csatolmány útján. Általánosságban tiltott a munkahelyen olyan jellegű e-mailt küldeni, vagy továbbítani, amelyhez harmadik fél is hozzáférhet és haszontalan üzenetek küldésével tilos terhelni az e-mailrendszert. Nem szabad használni a saját magán e-mailfiókot e-mail küldésére vagy fogadására üzleti tevékenység céljából. A társaság üzleti tevékenysége során a munkavállaló csak a társaság által biztosított e-mailfiókot használhatja. Nem az alperes által üzemeltetett e-mailszolgáltatások és eszközök használata információbiztonsági incidensnek és az IT Szabályzat megsértésének minősül. Az IT Szabályzat rögzíti, hogy az alperes informatikai rendszerei és eszközei kizárólag a társaság üzleti céljaira használhatók, míg a nem felügyelt eszközök felhasználók részére történő biztosításának egyetlen célja a hardver biztosítása a vékonykliens szoftver kutatásához. A felhasználók nem tárolhatják és nem kezelhetik az alperes adatait nem felügyelt eszközökön, így különösen a nem felügyelt laptopokon.
A felperes 2017. január 1-jétől állt munkaviszonyban az alperesnél tudományos igazgató munkakörben. Munkaszerződésének 2.3. pontja szerint a munkáltatói jogkört az alperes taggyűlése gyakorolja, amely jogát az anyavállalat igazgatóságán (illetve az igazgatóság által kinevezett javadalmi bizottságán) keresztül gyakorolja. A munkaszerződés rögzíti, hogy a felperes munkaköri feladatai közé tartozik az alperes üzleti tevékenységéhez bármilyen módon kapcsolódó, vagy annak folytatásához szükséges szellemi alkotások, találmányok, kutatások, fejlesztések feltalálása és létrehozása, és ezen szellemi alkotások szolgálati találmánynak minősülnek. A munkaszerződés 4.2. (E) pontja meghatározza, hogy a felperes minden tekintetben eleget tesz a társaság által adott jogszerű utasításoknak és a társaság által elfogadott szabályoknak, irányelveknek és betartja azokat, beleértve többek között az IT biztonsággal kapcsolatos szabályokat is. A munkaszerződés 11.1. pontja szerint a felperes munkaviszonya során vagy annak megszűnését követően sem közvetlenül, sem közvetve nem használhat fel és nem adhat tovább bizalmas információt, továbbá mindent el kell követnie annak érdekében, hogy megakadályozza a bizalmas információk jogszerűtlen felhasználását vagy továbbadását.
A munkaszerződés 14.1. pontja szerint a 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) azonnali hatályú felmondásról szóló rendelkezésein túl az alperes azonnali hatállyal jogosult megszüntetni a felperes munkaviszonyát a munkaszerződésben rögzített esetekben; ezen jogát az alperes taggyűlése gyakorolja az alperes anyavállalatának igazgatóságán keresztül. A munkaszerződés 14.1. (B) pontja szerint az alperes azonnali hatállyal megszüntetheti a munkaviszonyt, ha a felperes súlyosan megszegi a munkaszerződés rendelkezéseit vagy az alperes által kiadott bármely utasítást, szabályzatot, iránymutatást - az informatikai biztonságra vonatkozó szabályokat is beleértve -, vagy azok betartását elmulasztja vagy az említett bármely rendelkezést, utasítást, szabályzatot vagy iránymutatást tartósan vagy ismétlődő jelleggel megsérti, vagy nem tartja be, az alperes erre vonatkozó írásos figyelmeztetése ellenére. Ezen túlmenően a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetését vonja maga után az is, ha a munkavállaló megtagadja vagy elmulasztja a társasággal szembeni, a társaság által jogszerűen előírt feladatainak ellátását és ezt azt követően sem orvosolja, hogy erre a társaság felszólította és a mulasztás orvoslására megfelelő lehetőséget biztosított.
A felperes munkaviszonya mellett az alperesnél társasági jogi tisztséget is betöltött, az igazgatóság tagja volt. 2019. február 20-án az alperes anyavállalata tőkeemelés valósított meg és a befektető, a legnagyobb részvényes az alperes anyavállalatának igazgatóságába D. H-t delegálta. Az alperesnek 2019. május 10-éig két tagja volt, a több mint 99%-os társasági részesedéssel és minősített többséggel rendelkező T. B. L., valamint a C. T. Ú. M. Kockázati Tőkealap. 2019. február 28-án az alperes igazgatóságából visszahívták a felperest. Ezt követően az alperes igazgatóságának tagja volt I. G., V. Z. és dr. T. E.
A T. B. L. Alapszabálya értelmében az anyavállalat igazgatóságának mindenkori tagjai közül kettő igazgatósági tagot az alapítók, további kettő igazgatósági tagot a befektetők jelölhetnek, illetve hívhatnak vissza, míg a többi igazgatósági tag az angol társasági jog szabályai alapján kerülhetnek megválasztásra. 2019. február 27-én az alapítók a T. B. L. igazgatóságából visszahívták a felperest és dr. F. L-t, ezzel egyidejűleg két másik alapítót, dr. T. E-t, továbbá J. H-t jelöltek igazgatósági tagnak.
A felperes a munkába lépésétől kezdődően nem használta az alperes informatikai rendszerét, informatikai eszközeit. A munkavégzésével összefüggésben saját e-mailcíméről adatokat küldött harmadik személyeknek, továbbá más munkavállalóknak és az alperes tevékenységi köréhez tartozó kutatási, bizalmas adatokat tárolt az alperes saját felügyelt eszközein kívül is. Az alperes 2019. február 21-étől a felperest érintően IT vizsgálatot végzett, amely 2019. február 27-én az információ-biztonsági tisztviselő által készített IT jelentés elfogadásával zárult. A jelentésben foglaltak szerint a felperes 2018. május 21-étől nem jelentkezett be a T. B. IT-rendszerébe, azonban hozzáfért a társaság e-mailrendszeréhez web mail szolgáltatáson keresztül, valamint a felperes céges adatokat tárolt a vállalat saját felügyelt eszközein kívül is, amely szigorúan tilos. Ezen túlmenően az IT Szabályzat 6. pontjának megsértésével is számos alkalommal a T. B. L. e-mailrendszeréből a társaság tudományos tevékenységével kapcsolatos bizalmas információt tartalmazó e-maileket és csatolmányokat továbbított a saját e-mailcímére.
A T. B. L. Igazgatósága a 2019. február 28-i ülésen tárgyalta meg az IT jelentést. Ebből jutott a tudomására a testületnek, hogy a felperes 2018. május 21-étől kezdődően folyamatosan nem jelentkezett be az alperes informatikai rendszerébe, de hozzáfért az e-mailrendszeréhez, továbbá az IT Szabályzat megsértésének egyes tényállásait is megtárgyalta. Az igazgatóság egyhangúlag és kifejezetten felhatalmazta I. G-t arra, hogy a felperessel a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó megállapodást kössön és amennyiben az nem jön létre, akkor azonnali hatályú felmondással szüntesse meg a felperes munkaviszonyát. Az alperes az 5/2019. (II. 28.) számú határozattal I. G. igazgatósági tagot felhatalmazta a társaság vezető beosztású munkavállalói vonatkozásában a munkáltatói jogkör gyakorlására, valamint a felperes munkaviszonyának megszüntetésére.
Az alperes az IT jelentést a felperessel 2019. február 27-én közölte, majd 2019. február 28-án kezdeményezte a felperes munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetését, amelyet a felperes nem fogadott el.
2019. március 6-án I. G., az alperes igazgatósági tagja e-mailben utasította a felperest, hogy 2019. március 7-én 14 órakor a T. B. L. által rendelkezésre bocsátott, illetve egyéb privát használatú informatikai és telekommunikációs eszközökkel (beleértve 2 Apple laptop, 2 mobiltelefon, külső hard drive tárolóeszközök, stb.), valamint ezekhez és a felperes által esetlegesen használt felhő alapú szolgáltatásokhoz való hozzáférést lehetővé tevő felhasználó nevek és jelszavak birtokában jelenjen meg az e-mailben megadott helyszínen az IT biztonság megsértésének orvoslása érdekében.
A felperes a 2019. március 6-án e-mail útján közölt utasításban foglaltaknak nem tett eleget. Ezt követően az alperes a munkaviszonyt a 2019. március 7-én közölt azonnali hatályú felmondással megszüntette. Az azonnali hatályú felmondás indokolása szerint az alperes a 2019. február 27-én lezárult informatikai biztonsági vizsgálat eredményeképpen megállapította, hogy a felperes súlyosan és folyamatos jelleggel több ponton megsértette az alperes IT eszközök és kommunikációs rendszerek használatára vonatkozó szabályzatát. A felperes 2018. május 21. napja óta bizonyíthatóan egyáltalán nem használta és használja a T. B. IT infrastruktúráját, ezen túlmenően jelentős mennyiségű, a munkáltató tulajdonát képező bizalmas adatot és dokumentumot tárolt és tárol privát eszközein, illetve felhő alapú adattárolókon. A felperes privát e-mailcímeit több esetben használta az alperes bizalmas információkat is érintő ügyeivel kapcsolatban, továbbá több bizalmas e-mailüzenetet, bizalmas adatot és dokumentáció küldött a céges e-mailcíméről a privát e-mailcímére annak ellenére, hogy ezt a szabályzat tiltja.
Az anyavállalat igazgatósága a 2019. március 8-án tartott ülésén jóváhagyta az azonnali hatályú felmondást 2019. március 7-ei hatállyal és kimondta, hogy az igazgatóság korábbi, 2019. február 28-ai határozatának megfelelően a felperes alperessel fennállt munkaviszonya 2019. március 7-i hatállyal azonnal hatályú felmondással megszüntetésre került.
A felperes keresetlevelet terjesztett elő, amelyben kérte a felek közötti munkaszerződés 14.1. (B), valamint 17. pontjába foglalt rendelkezések érvénytelenségének a megállapítását, továbbá a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként 32.610 USD megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezménye iránti kereseti kérelem tekintetében jogalapként az Mt. 82. § (4) bekezdését jelölte meg és vitatta a munkaviszony megszüntetés indokának világosságát, valóságát és okszerűségét. A keresetváltoztatásban foglaltak szerint a felperes elsődlegesen a munkaviszony jogellenes megszüntetés tekintetében a munkaviszony helyreállítását, valamint elmaradt munkabér jogcímén 152.180 USD, a versenytilalmi megállapodás aláírásának elmaradt ellentételezése jogcímén 22.820 USD, a beteg- és balesetbiztosítási kötvénye díja jogcímén 12.765,48 Euro, a nyugdíjbiztosítási kötvénye díja jogcímén 6.810,4 Euro, mindösszesen 175.000 USD és 19.675,88 Euro megfizetését kérte a marasztalási összegek után járó késedelmi kamattal együtt. A jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményeként másodlagosan, kártérítésként elmaradt munkabér jogcímén 130.444 USD megfizetésére kérte kötelezni az alperest, ezen összeg után 2019. október 9-étől járó havi 2,05 % mértékű kamat megfizetésével együtt, míg a harmadlagos, eshetőleges kereseti kérelmében három hónap felmondási időre járó távolléti díjának megfelelő 32.610 USD megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A felperes a keresetváltoztatást tartalmazó iratban a munkaviszony helyreállítása iránti kereset tekintetében állította, hogy életkorával és szakmai tapasztalatával, mint egyéb helyzetével összefüggésben az alperes vele szemben közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott, mivel egyetlen másik, nála fiatalabb, illetve kevesebb szakmai gyakorlattal rendelkező munkavállalóval szemben sem folytatott le IT vizsgálatot és nem szüntette meg a munkaviszonyát. Az érvényesíteni kívánt igények tekintetében a keresetváltoztatás körében a felperes hivatkozott az Mt. 12. § (1) bekezdésére, a 83. § (1) és (3) bekezdésére, valamint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 5. § d) pontjára, 7. § (1) bekezdésére, 21. §-ra, valamint a 8. § o) és d) pontjára. Állította továbbá, hogy az alperesnél elfogadott volt az általa is követett gyakorlat, más munkavállalók is privát e-mailcímüket használták a munkavégzéshez 2017 és 2019 között.
Az alperes írásbeli ellenkérelmében a munkaszerződés részbeni érvénytelenségének megállapítása iránti kereset tekintetében elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a kereset érdemi elutasítását kérte. A munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezménye iránti kereset tekintetében hivatkozott arra, hogy az azonnali hatályú felmondás indokolása megfelel a világosság, a valóságosság és az okszerűség követelményének, továbbá az Mt. 78. § (1) a) pontjába foglalt feltételeknek. Az alperes a felperes keresetváltoztatása tekintetében elsődlegesen a Pp. 185. § (2) és (3) bekezdése, valamint a 176. § (1) i) és j) pontja alapján a keresetváltoztatás visszautasítását, másodlagosan a keresetváltoztatásba foglalt perfelvételi nyilatkozatok hatálytalannak tekintését, harmadlagosan pedig azok elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítéletében kifejtette, hogy az Mt. 78. § (1) a) pontja szerinti kötelezettségszegések a munkaszerződésben konkretizálhatóak, így az alperes szenzitív üzleti titkainak megóvása céljából tényszerűen állapíthatott meg a belső szabályozás szerinti követelmények megszegése esetére azonnali hatályú felmondás jogkövetkezményével járó szankciót a felperes munkaszerződésében. A felek a munkaszerződésben megállapodtak, hogy a munkavégzés során mely kötelezettségek betartása lényeges az adott munkakör és a munkavállaló szempontjából. Ez pedig egyértelműen és konkrétan tartalmazza a felperes számára az IT Szabályzat követelményeinek megtartására vonatkozó kötelezettséget és ennek megszegése esetére az azonnali hatályú felmondás jogát a munkáltató részéről. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a munkaszerződés ezen rendelkezésére figyelemmel a felperes nem hivatkozhat alappal az erre vonatkozó ismeretei hiányára és a munkaszerződés alapján történő huzamosabb ideig tartó munkavégzése alapján annak el nem fogadására.
Az elsőfokú ítéletben foglaltak szerint az azonnali hatályú felmondásra okot adó körülményeket az alperes a munkaszerződésben egyértelműen rögzítette. Erre figyelemmel az azonnali hatályú felmondás egyes tényállásának konkretizálása alapján a munkaszerződés rendelkezései alapulvételével is meg kellett állapítani a felperes terhére rótt kötelezettségszegéseket. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az IT Szabályzat rendelkezéseinek tartós, ismétlődő jelleggel történő megsértése egyértelműen jogszerűen vonja maga után az azonnali hatályú felmondást. Kifejtette, hogy az alperes bizonyította, a felperes által megsértett rendelkezések betartásához kiemelten fontos érdeke fűződött. A tényállás megállapítása során az elsőfokú bíróság annak figyelembevételével járt el, hogy a felperes egyértelműen nyilatkozott arról, hogy az alperes informatikai rendszerét már munkába lépésétől kezdődően nem használta, és ezt az IT Szabályzat által előírtak megsértése körében elismerésként vette figyelembe. Az alperesnek ettől függetlenül azonban lehetősége volt a konkrét jogsértések, illetve azok tartósságának, ismétlődő jellegének és folyamatosságának bizonyítására. Az elsőfokú bíróság e körben bizonyítékként vette figyelembe az informatikai biztonsági jelentést, valamint dr. D. M. tanúvallomását, aki az alperes informatikai biztonsági szakértője. A tanú e minőségében a naplózási adatok alapján egyértelműen következtetett a felperes IT Szabályzatot sértő tevékenységére, mert azok alapján meg tudta állapítani, hogy a felperes nem használta a belső infrastruktúrát, nem csatlakozott a rendszerhez. Amikor a tanú észlelte, hogy a felperes nem lép be a rendszerbe, akkor ezt az alperes tudomására hozta I. G. útján, akiről azt tudta, hogy munkáltatói jogokat gyakorol az alperesnél. A tanúvallomás szerint I. G. ezt követően kérte fel őt arra, hogy vizsgálja meg, milyen tevékenységeket, logokat talál a rendszeren kívül. Ennek során megállapításra került, hogy olyan rendszereket használ a felperes, amelyek nincsenek összhangban az alperes rendszerével, és ez adott okot a vizsgálat lefolytatására.
A felperes hivatkozásával szemben az elsőfokú bíróság a tanúvallomások alapján azt állapította meg, hogy az alperes részéről eltávolítási szándék a felperes vonatkozásában nem volt feltárható. Az elsőfokú ítéletben foglaltak szerint az alperes igazgatósági tagjainak nyilatkozata alapján megállapítható, hogy a felperes informatikai biztonságot érintő kötelezettségeiről I. G. dr. D. M-tól szerzett tudomást. I. G. tájékoztatta erről az igazgatótanácsot és ezt követően kapott megbízást a biztonsági vizsgálat lefolytatására. Miután a biztonsági jelentés elkészült és azt az igazgatóság megtárgyalta, a kötelezettségszegések egyértelműen megállapíthatóak voltak. Rögzítette azt is, hogy az alperes közös megegyezéssel kívánta megszüntetni a felperes munkaviszonyát arra az esetre, ha a felperes visszaszolgáltat minden birtokában lévő információt. Miután a felperes nem így járt el, az alperes az azonnali hatályú felmondás mellett döntött.
Az alperes igazgatósági tagjai nyilatkozatuk szerint nem hallottak olyan véleménynyilvánítást vagy olyan megnyilvánulást, amely a felperes eltávolítására vonatkozott volna. A munkáltatói jogkör gyakorlója kizárólag a felperes informatikai biztonsági jelentésben foglalt magatartása, mulasztása alapján hozta meg döntését. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelésével arra vont következtetést, hogy a felperes visszahívása az igazgatótanácsi tagságból nem volt indoka a munkaviszony megszüntetésének, a visszahívással a gazdasági társaságnál kialakult vita rendezésre került. A munkaügyi bíróság hatásköre pedig nem terjed ki az alperes gazdasági helyzetének, gazdálkodásának vizsgálatára, értékelésére, illetve a munkaviszonnyal kapcsolatos kötelezettségek körében nem lehet értékelni az igazgatótanácsi tagsággal kapcsolatos körülményeket. Az, hogy másik két tagot javasoltak és választottak az igazgatótanácsba a felperes helyett, nem releváns a felperes munkaviszonyának megszüntetése szempontjából. Az elsőfokú bíróság e körben dr. F. L. tanúvallomását is értékelte és arra vont következtetést, hogy a tanú nem is tudott saját tapasztalat alapján arra vonatkozóan nyilatkozatot tenni, hogy a felmondásba foglalt indokoktól eltérő indokok miatt szüntették volna meg a felperes munkaviszonyát. A munkaviszony megszüntetésének okáról a tanú saját véleménye alapján nyilatkozott, a tanúval azonban arra vonatkozóan senki nem közölt tényt, hogy a befektetői körrel kialakult konfliktus miatt szüntették meg a felperes munkaviszonyát.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes kötelezettségszegéseit, mulasztásait kizárólag az Mt. 78. § (1) bekezdése alapján kell vizsgálni és a munkaviszonyon kívüli magatartása, esetleges konfliktusa közvetlenül és ténylegesen nem volt alkalmas arra, hogy jogellenessé tegye az informatikai biztonsági jelentés alapján megalapozottan megállapított kötelezettségszegéseken alapuló felmondást, míg a felperes kötelezettségszegései megítélésekor nincs érdemi jelentősége annak, hogy az igazgatótanácsi tagságból való visszahívás milyen konfliktuson alapult.
Az elsőfokú ítéletben foglaltak szerint a felperes 6. sorszámú keresetváltoztatásában előadott indokok sem alapozzák meg az azonnali hatályú felmondás jogellenességét. Az Mt. 52. §-a alapján a felperes munkáját személyesen, az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és utasítások, szokások szerint volt köteles végezni, kötelezettségét nem befolyásolja az sem, hogy más munkavállaló a munkaviszonyában a munkaköri kötelezettségének hogyan és milyen módon tett eleget. Ezen túlmenően a munkavállalói kötelezettségek megtartása szempontjából nem vizsgálható az alperes által eltűrt gyakorlat, mert minden munkavállaló a saját munkaszerződése alapján tartozik felelősséggel a munkaköri kötelezettségek teljesítéséért. Az azonnali hatályú felmondásba foglalt kötelezettségszegéseket nem teszi meg nem történtté, súlytalanná, hogy más munkavállaló tekintetében ugyanezen kötelezettségszegések megállapíthatóak vagy sem, illetve, hogy az alperes más munkavállalót ezért felelősségre vont vagy sem. Megállapította, hogy az alperes jogellenes gyakorlatot nem alakított ki az IT rendszere használatára vonatkozóan, továbbá jogellenes gyakorlat folytatására nem utasította a munkavállalókat. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy a felperes által felsorolt személyek, munkavállalók megszegték-e az IT Szabályzatot.
Az Ebktv. 8. § o) és t) pontja alapján előterjesztett, az egyenlő bánásmód követelményének megsértésére alapított igény érdemi vizsgálata tekintetében az elsőfokú bíróság egyrészt rögzítette, hogy a felperes a nyugdíjhoz közelálló életkorát határozta meg védett tulajdonságként. Életkoron alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetés akkor állhat fenn, ha egy látszólag semleges előírás, feltétel vagy gyakorlat egy bizonyos életkorú személyt más személyekkel szemben hátrányos helyzetbe hoz, kivéve, ha ez az előírás, feltétel vagy gyakorlat törvényes cél által objektíve igazolható, és a cél elérésére irányuló eszközök megfelelőek, illetve szükségesek. A perbeli esetben az IT Szabályzat életkortól függetlenül minden személyre vonatkozott, azaz a felperesre sem azért vonatkozott, mert a 60. életéve körül járt. Az egyéb helyzeten alapuló megkülönböztetéssel összefüggésben az elsőfokú bíróság kifejtette: a védett tulajdonsággal rendelkező, arra hivatkozó elsődlegesen nem saját magatartása, hanem egy adott csoporthoz való tartozása miatt szenved hátrányt. A felperes által megjelölt kiemelkedő szakmai tudás azonban nem csoportképző szempont, hiszen a felperes ezzel kapcsolatban a saját maga által megszerzett tudásra, tapasztalatra hivatkozott és mint ilyen tulajdonsággal rendelkező, nem tartozott ilyen tulajdonságokkal rendelkező csoporthoz. A munkáltató kizárólag akkor marasztalható el az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt, ha a kifogásolt, hátrányt okozó magatartást az adott személlyel vagy csoporttal szemben a védett tulajdonsága miatt, arra tekintettel tanúsítja. Az egyéb helyzetnek mint védett tulajdonságnak két fő fogalmi kritériuma állapítható meg: az tartozzon az egyén személyisége lényegi vonásához és az egyént egy sérülékeny társadalmi csoporthoz kapcsolja. Ezen túlmenően a hátrány okozásnak összefüggésben is kell állnia az Ebktv.-ben felsorolt védett tulajdonsággal, így a felperes által hivatkozott egyéb helyzettel. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az egyéb helyzetként megjelölt felperes kivételes szakmai tudása, gyakorlata és az elszenvedett hátrány között nem áll fenn okozati összefüggés, továbbá a felperes által hivatkozott egyéb helyzet nem tartozik az egyén személyisége lényegi vonásához és nem olyan jellegű, amely a felperest egy sérülékeny társadalmi csoporthoz kapcsolja. Ezen túlmenően a felperes általa megjelölt egyéb helyzete a joggal való visszaélés megállapítására sem ad alapot, mivel az azonnali hatályú felmondásnak az Mt. 78. §-ában meghatározott törvényes, okszerű és világos indoka volt, amely nem jelentett formálisan jogszerű indokot.
Az életkorra mint védett tulajdonságra történő hivatkozás vonatkozásában az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az összehasonlító helyzetben lévő személyek körének meghatározása az életkorra történt hivatkozás alapján a jogsérelmet állító felperes kötelezettsége volt. Mivel a felperesnek a munkaviszony megszüntetése jelentette a hátrányt, az ezzel okozati összefüggésben lévő hátrányos helyzet hasonlítható össze. Önmagában az a körülmény, hogy a munkáltató azonos kötelezettségszegést elkövető vagy magatartást tanúsító munkavállalókkal szemben eltérő jogkövetkezményt alkalmaz, nem jelenti az Ebktv. megsértését. A felperes életkora mint védett tulajdonsága által meghatározottak tekintetében a komparator csoporthoz a felperestől eltérő korcsoportba tartozó azon munkavállalók tartozhatnának, akik a felperessel azonos vagy hasonló kötelezettségszegést követtek el. Az alperesnél azonban az IT Szabályzat rendelkezéseinek megtartására átfogó ellenőrzés indult és más munkavállalónál nem volt feltárható olyan folyamatos, rendszeres és súlyos kötelezettségszegés, mint a felperesnél. A fiatalabb munkavállalók, akik a felperessel összehasonlítható csoportba tartoznak, nem életkoruk miatt nem kaptak felmondást és nem életkoruk alapján mentesültek az IT vizsgálat alól, mert a vizsgálat átfogóan történt az alperesnél. A felperestől eltérő korcsoportú munkavállalók nyilvánvalóan voltak az alperesnél, azonban a felperesen kívül más munkavállaló kötelezettségszegését az alperes nem értékelte olyan lényeges, szándékos és súlyos kötelezettségszegésként, amely alapot adott volna az azonnali hatályú felmondásra. Dr. F. L. hasonló korcsoportban volt, mint a felperes, ezért az életkor, mint védett tulajdonság tekintetében a felperes nem hivatkozhatott e tekintetben eredményesen hátrányos megkülönböztetésre. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság rögzítette azt is, hogy dr. F. L. esetében közös megegyezéssel történt a munkaviszony megszüntetése, amelyre az adott alapot, hogy a tanú az alperesnek visszaadta a birtokában lévő adatokat és információkat, amelyek az alperesnek nem megfelelő rendszer használatával kerültek a birtokába. Az elsőfokú ítéletben foglaltak szerint az IT Szabályzat jelentős megsértésére vonatkozó gyanú további munkavállalók tekintetében nem merült fel, ezért nem készült jelentés más munkavállalók vonatkozásában.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében kifejtettek szerint megállapította, hogy az azonnali hatályú felmondás indoka megalapozott és jogszerű, továbbá az alperes az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorlása során sem hátrányos megkülönböztetést, sem joggal való visszaélést nem valósított meg és ezért a keresetet elutasította.
A felperes a fellebbezése az ítélet megváltoztatására és a keresetnek való helytadásra irányult.
A fellebbezésben foglaltak szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helytelenül állapította meg, és jogellenesen - az okszerűség követelményét sértő jogi következtetés levonásával - minősítette az azonnali hatályú felmondást jogszerűnek. A tényállás megállapítás tekintetében kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte, hogy az alperes törvényes képviselője maga vallotta be, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója - az anyavállalat igazgatótanácsa - "puccsot" hajtott végre vele szemben, illetve figyelmen kívül hagyta, hogy az alperes munkajogi döntéseit az anyavállalat szerve hozta meg és ezért minden tisztségének megszüntetése egy mozzanattal történt és egy okból. Érvelése szerint az azonnali hatályú felmondás nem felel meg az Mt. 64. § (2) bekezdése által támasztott okszerűség követelményének, továbbá - mivel a valós és okszerű felmondási indokot írásban kell rögzíteni - a nem valós és/vagy nem okszerű felmondási indok az írásbeliség követelményét sem teljesíti. Mindez pedig a védekezéshez, a jogorvoslathoz való alapjogot is sérti. Az azonnali hatályú felmondásban az alperes az indokolást teljes egészében az IT Szabályzatba ütköző munkavégzésére alapította, ugyanakkor az alperes ezzel a munkaviszony fennállása alatt mindvégig tisztában volt, amelyet a perbeli bizonyítékok, így a csatolt levelezések egyértelműen alátámasztanak. A levelezésekből kitűnik, hogy alperes számos alkalmazottján túl a munkáltatói jogkör gyakorló T. B. L. igazgatótanács tagjai, valamint a munkáltatói jogkör gyakorlására felhatalmazott I. G. is tudomással bírt a vizsgálat lefolytatását, illetve a munkaviszony megszüntetését megelőzően. Megjegyezte, hogy a vizsgálat lefolytatását kezdeményező I. G., annak ellenére, hogy a felperes privát e-mailcím használatáról már korábban tudomással bírt, munkavégzésének módját egyszer sem kifogásolta és azt az IT Szabályzatban foglaltak ellenére az alperes információ biztonsági tisztviselőjének nem jelentette mindaddig, amíg az alperesnek már nem volt szüksége a további munkájára. Ellene koncepciós eljárás indult, amelyet igazol dr. D. M. tanúvallomása által az is, hogy I. G. már a vizsgálatot és később annak eredményeként feltárt IT szabályszegések megállapítását megelőzően jelezte az információ biztonsági tisztviselőnek, hogy az ügyet az igazgatótanács elé kell vinni, ezért mindent pontosan dokumentálni kell. Álláspontja szerint a tanúvallomások a felmondás okszerűtlen voltát támasztják alá. M. L. egyértelműen nyilatkozott abban a tekintetben, hogy a felperes 2018. május 21-étől kezdődően nem használta az alperes kommunikációs rendszerét, és a kezdetektől fogva "majdnem mindenki tudta" az alperesnél, hogy a felperes a privát munkaeszközén dolgozott. Mindezek alapján az elsőfokú ítélet megállapításával ellentétben a felmondás indoka nem volt okszerű, mivel egy olyan "kötelezettségszegésen" alapult, amelyet korábban soha senki nem kifogásolt az alperesnél.
Téves az az ítéleti megállapítás is, miszerint a felperes igazgatótanácsi tagságból való visszahívása nem jelentett a munkaviszonyra vonatkozó eltávolítási szándékot az igazgatótanácsi tagok nyilatkozata alapján. Dr. T. E. ezzel összefüggésben akként nyilatkozott, hogy 2019 februárjában és azt megelőzően hosszú vita volt a felperes, valamint a felperes felett munkáltatói jogkört gyakorló anyavállalati igazgatótanácsi tagok és alapítók között, mivel a felperes eltérő álláspontot képviselt az alperes pénzügyi helyzetének rendezésével kapcsolatos befektetési kérdésekben. Dr. T. E. nyilatkozott arra is, hogy ő a helyzet "orvoslása" érdekében felkereste a cég jogászát is annak érdekében, hogy az ő és az alapítók felperes elképzeléseivel szemben álló akaratát miként lehetne érvényesíteni. Az anyavállalat igazgatótanácsába beválasztott új tagok tudomással bírtak arról, hogy az igazgatótanács milyen tényleges okból döntött munkaviszonyának megszüntetéséről és adta meg erre tekintettel a felhatalmazást I. G-nak.
A munkaviszony megszüntetés jogellenességének jogkövetkezményeként elsődlegesen a munkaviszony helyreállítását kérte. E körben hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság helytelen jogi következtetést vont le akkor, amikor megállapította, hogy az azonnali felmondási jog gyakorlására nem hátrányos megkülönböztetésként került sor. A perben az egyenlő bánásmód megsértésével összefüggésben az Ebktv. 19. § (1) bekezdésében foglalt valószínűsítési kötelezettségének eleget tett, hiszen vitathatatlan, hogy a munkaviszonyának azonnali hatályú megszüntetése által hátrányt szenvedett, továbbá valószínűsítette azt is, hogy a jogsértéskor rendelkezett az Ebktv. 8. § o) és t) pontjában rögzített védett tulajdonságokkal. Az életkora és a munkaviszony megszüntetése, mint okozott joghátrány közötti okozati összefüggés abban áll, hogy az alperes el kívánta kerülni, hogy az Mt. szerinti védett korba lépésével felmondási korlátozás alá essen, így mondvacsinált indokra hivatkozva azonnali hatályú felmondással megszüntette a munkaviszonyát. Az Ebktv. 8. § t) pontja szerinti egyéb helyzet körében kérte figyelembe venni magas színvonalú, kivételes tudását. Ezen védett tulajdonsága a személyiségének lényegi vonása, az általa megjelölt szakmai tudáshoz különleges, kreatív (zseniális) képességekre van szükség, amellyel rendelkezik és amely az Egyenlő Bánásmód Hatóság Tanácsadó Testületének 288/2/2010. (IV. 9.) TT számú állásfoglalásában megjelölt követelményeknek is megfelel. Az általa megjelölt tulajdonság ugyanakkor egy sérülékeny társadalmi csoporthoz is kapcsolja, mégpedig a tudósok társadalmi csoportjához. Kifejtette, hogy a tudósok ugyan látszólag a társadalom elismert, megbecsült tagjai, azonban igen sérülékenyek, mivel tudásuk addig bír gazdasági értelemben vett értékkel, amíg az átadásra nem kerül egy adott jogviszony, jelen esetben a munkaviszony keretei között a munkáltatnak. Az őt ért hátrányos megkülönböztetés körében a vele összehasonlítható személyek köre tekintetében állította, hogy a komparator csoportba mindazon alperes által foglalkoztatott, az ő védett tulajdonságával nem rendelkező - azaz nála fiatalabb, valamint általa birtokolt unikális tudással nem rendelkező - személyek tartoznak, akikre az IT Szabályzat hatálya ugyancsak kiterjedt és szintén az IT Szabályzatba ütközően végezték munkájukat. Az e-mailek alátámasztják, hogy a privát e-mailcímek, privát eszközök használata a munkavégzés során az alperesnél bevett gyakorlat volt és az alperes által foglalkoztatott más személyek is vele egyező módon jártak el. Az elsőfokú ítéletben foglaltakkal szemben nem indult átfogó ellenőrzés az alperesnél az IT Szabályzat megszegésének valamennyi munkavállaló vonatkozásában történő feltárására. Dr. D. M. tanúvallomása alapján megállapítható, hogy konkrét IT biztonsági vizsgálat kizárólag vele szemben indult, mégpedig I. G. kérésére. Minderre figyelemmel állította, hogy az elsőfokú bíróság okszerűtlenül állapította meg, hogy nem volt vele összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalói csoport az alperesnél, és ezért e tekintetben a tényállás módosításának van helye. Mivel az alperes az azonnali felmondás jogának gyakorlása során megsértette az egyenlő bánásmód követelményét ezért - a pénzbeli követelések mellett - a munkaviszonyának helyreállítását is kérte.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
Az ellenkérelemben kifejtette, hogy az elsőfokú ítélet érdemben is helyes és megalapozott, az elsőfokú bíróság anyagi jogi jogszabálysértést sem követett el. A felperes fellebbezésében nem azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság döntése szerint valóban elkövette az azonnali hatályú felmondás alapjául szolgáló kötelezettségszegéseket és ezért az azonnali hatályú felmondás jogszerű.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg ítéletében, hogy semmiféle "puccs" vagy "koncepciós eljárás" miatt nem jogellenes az azonnali hatályú felmondás. Ezzel összefüggésben rögzítette, hogy a felperest az anyavállalat igazgatósági tagjai közül 2019. február 27-én az anyavállalat alapítói (a felperes alapító társai) hívták vissza, élve az anyavállalat alapszabályában foglalt jogaikkal, mert úgy gondolták, hogy a felperes nem képviseli megfelelően az alapítók többségének érdekeit. A felperes alperessel fennálló munkaviszonyát pedig az anyavállalat igazgatósága által kapott felhatalmazás alapján I. G. szüntette meg 2019. március 7-én azt követően, hogy az anyavállalat igazgatósága megtárgyalta a dr. D. M. által készített informatikai biztonsági jelentést, illetve a felperes által elkövetett súlyos kötelezettségszegéseket. A felperes előadásával szemben dr. T. E. egyáltalán "nem vallotta be", hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója - az anyavállalat igazgatótanácsa - "puccsot" hajtott végre. A felperes szándékosan és rosszhiszeműen kelti azt a látszatot, hogy dr. T. E. a felperes háta mögött egy jogásszal egyeztetett arról, hogy a felperest minden tisztségéből és munkaviszonyából eltávolítsák a T. B. cégcsoporttól. A valóság az, hogy dr. T. E. és J. H. mint az anyavállalat alapítótagjai bármiféle hátsó szándék nélkül egyeztethettek arról, hogy az anyavállalat Alapszabályában foglalt jogukkal élve kezdeményezik a felperes visszahívását az anyavállalat igazgatóságából, majd ez a döntés egyhangú volt. Ezen túlmenően dr. T. E. nyilatkozata azt tartalmazta, hogy reálisnak és elképzelhetőnek tartotta az IT szabályszegések megállapítása előtt, hogy a befektetési vita miatt a felperes ne legyen tovább tagja az igazgatótanácsnak, de továbbra is ugyanúgy dolgozzanak vele munkaviszonyban, ahogy a korábbiakban.
Az alperes érvelése szerint a felperessel szembeni állítólagos "puccsra" való hivatkozás egyébként is okafogyottá teszi a felperes diszkriminációs keresetét. A felperes két hivatkozása egymást kizárja, mindkettő az azonnali hatályú felmondás mögöttes okát és ezáltal az azonnali hatályú felmondás okszerűtlenségét állítja, azonban a felperesnek a vele szembeni "puccsra" való utólagos hivatkozása valójában okafogyottá és értelmezhetetlenné teszi az ezt megelőzően állított állítólagos diszkriminációs jogsértést. Az azonnali hatályú felmondás mögöttes okára való felperesi hivatkozás azt jelenti, hogy a felmondás közlése során az alperes megsértette a joggal való visszaélés tilalmára vonatkozó munkajogi alapelveket. Az okszerűtlenségnek a felperes által állított két oka azonban kizárja egymást a Kúria 4/2017. (XI. 28.) KMK véleményben foglaltak szerint is.
Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg azt is, hogy az alperes, I. G. és az anyavállalat igazgatósága kizárólag az IT jelentésből szerzett tudomást a felperes kötelezettségszegéséről, valamint, hogy az alperesnél nem létezett a felperes által állított IT Szabályzattal ellentétes gyakorlat. A felperes által csatolt okirati bizonyítékok (e-mailek) alkalmatlanok annak bizonyítására, hogy az alperes már korábban is tudomást szerzett a felperes kötelezettségszegéseiről. Hangsúlyozta, hogy az azonnali hatályú felmondás indokolása szerint a felperes kötelezettségszegése nem kizárólag abban állt, hogy a magán e-mailcímét használja. A felperes kötelezettségszegő magatartása számos formát öltött: alperes üzleti titkait tárolta felhőalapú tárhelyén, az alperes által biztosított laptop nem menedzselt részén, illetve céges e-mailcíméről üzleti titkokat tartalmazó e-maileket továbbított a magán e-mailcímére és privát tárhelyein tárolta alperes üzleti titkait. Technológiai okokból azonban fogalmilag kizárt, hogy ezen magatartásokról bárki értesülhetett volna az infromatikai biztonsági jelentés elkészítése előtt. Az elsőfokú eljárásban I. G. és dr. T. E. teljeskörű nyilatkozatot tett a felperes munkaviszonyának megszüntetése körében. Valótlanul állítja a felperes azt is, hogy a vele szemben lefolytatott IT biztonsági vizsgálat megrendelt volt és hogy kizárólag vele szemben történt ilyen vizsgálat az alperes munkavállalói közül. M. L. tanúvallomásából a felperes állításával szemben az állapítható meg, hogy dr. D. M. jelentése alapján lehetett megállapítani azt, hogy a felperes 2018. május 21-étől nem használta az alperes IT rendszerét.
A felmondás kizárólagos oka az volt, hogy a felperes súlyosan megsértette az IT Szabályzatban foglalt kötelezettségeit, így nem érte az egyenlő bánásmód követelménye körében értelmezendő hátrány vagy jogsértés. Ezen túlmenően nem rendelkezett olyan védett tulajdonsággal az állítólagos jogsértéskor (és ilyet nem valószínűsít), ami az egyenlő bánásmód megtartása vonatkozásában értékelhető volna. Életkora önmagában - jogsértés hiányában - alapjogi védelemre nem jogosítja, az egyéb helyzetként állított körülmények pedig nem minősülnek védett tulajdonságnak. Ezen túlmenően az alperesnél nem létezett olyan személy vagy csoport, amely az egyenlő bánásmód követelményének értelmezése körében a felperessel összehasonlítható helyzetben lett volna.
A felperes fellebbezése nem megalapozott.
A másodfokú bíróság a Pp. 376. § (1) a) pontja alapján a fellebbezést tárgyaláson bírálta el. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a Pp. 379. §-ában és a 380. §-ban írt kötelező hatályon kívül helyezési ok a perbeli esetben nem merült fel. Az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta, a tényállást a Pp. 279. § (1) bekezdése szerint a bizonyítékok okszerű értékelésével helyesen állapította meg és az irányadó anyagi jogszabályok helyes alkalmazásával megalapozott és jogszerű döntést hozott.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű értékelésével helyesen foglalt állást a tekintetben is, hogy az azonnali hatályú felmondás indokolása megfelel az Mt. 64. § (2) bekezdésében foglalt követelményeknek. Az azonnali hatályú felmondás indokolásában meghatározott ok valóságát a felperes nem vitatta, de ettől függetlenül az megállapítható volt dr. D. M. tanúvallomása, illetőleg az általa készített IT jelentés mint okirati bizonyíték alapján is. Az azonnali hatályú felmondás indokolásában meghatározott valós tények vonatkozásában pedig azt kellett vizsgálni a perben, hogy az megfelel-e az Mt. 78. § (1) a) pontjában meghatározott követelményeknek.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperesnek a kutatási tevékenysége körében elért eredményeknek, illetve találmányoknak titokban tartásához kiemelt érdeke fűződik. Erre tekintettel az alperes a munkavállalók számára előírta az IT Szabályzatában foglalt rendelkezések megtartását. Figyelemmel arra, hogy a felek közötti munkaszerződésben a felperes számára egyoldalú és kifejezett kötelezettségként került meghatározásra az információbiztonsággal kapcsolatos szabályok megtartása, továbbá a munkaszerződés 14.1. (B) pontja rögzíti azt is, hogy az alperes azonnali hatályú felmondással megszüntetheti a munkaviszonyt, hogyha az informatikai biztonságra vonatkozó szabályok betartását elmulasztja, illetőleg azokat nem tartja be. Az IT Szabályzatban foglaltaknak megfelelő munkavégzés a felperes vonatkozásában munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségnek minősül.
A fentieken túlmenően rögzíthető, hogy a felperes az információbiztonsággal kapcsolatos kötelezettségeket szándékosan és jelentős mértékben megszegte, hiszen munkavégzésében a felperes nyilatkozata szerint is a munkaviszony kezdetétől az IT Szabályzatba foglaltakkal ellentétesen járt el. A másodfokú bíróság e tekintetben hangsúlyozza, hogy a felperes az azonnali hatályú felmondás indokolásában meghatározott kötelezettségsértő magatartásokat, amelyek nem kizárólag az e-mailrendszer szabálysértő használatát jelentették, nem vitatta.
A másodfokú bíróság a bizonyítékok értékelésével összefüggésben hangsúlyozza, hogy a F. Törvényszék előtt ... számon jelen per felperese ellen üzleti titok megsértésének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indított perbeni jogerős ítélet alapján is megállapítható, hogy a felperes a munkavégzés során, illetve érdekében előállított vagy megszerzett adatokat a munkaviszony azonnali hatályú felmondással történő megszüntetéséig az alperes által nem felügyelt eszközön tárolta, míg az e-mailek vonatkozásában - amelyek a jogerős ítélet szerint részben üzleti titkokat is tartalmaznak - a felperes az alperesnél rendszeresített vállalati levelezőrendszerből másolta át a privát tárhelyére, illetve az adatokat felhő alapú adattárolókban is tárolta. Mindezen magatartásával a felperes az alperes üzleti érdekeit sértő módon, és egyben a munkaszerződésben is meghatározott lényeges kötelezettségének szándékos és jelentős mértékű megsértésével járt el. Ennek megfelelően az azonnali hatályú felmondás az Mt. 64. § (2) bekezdésében foglaltakon túlmenően az 78. § (1) b) pontjában foglaltaknak is megfelel.
Az egyenlő bánásmód követelményének a megsértésével összefüggésben az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást a tekintetben, hogy a bizonyítás eredményeként nem volt megállapítható az sem, hogy az alperesnél más munkavállalók szándékosan és a felperessel azonos mértékben az IT Szabályzatban foglaltak megsértésével jártak el. Összehasonlítható csoport hiányában ezért a felperes eredménnyel nem hivatkozhat az egyenlő bánásmód követelményének megsértésére az Ebktv. 8. § o) vagy t) pontja alapján sem. Ezen túlmenően a másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtett álláspontját arra vonatkozóan is, hogy a felperes által megjelölt egyéb helyzete (kiemelkedő szaktudása, tudományos munkássága) nem minősül védett tulajdonságnak az Ebktv. 8. § t) pontja tekintetében. A másodfokú bíróság e vonatkozásban visszautal az elsőfokú ítélet [48] bekezdésében foglalt megállapításaira, annak megismétlése nélkül.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletben foglalt indokok mentén szintén nem találta bizonyítottnak, hogy az alperes a munkaviszony megszüntetése során a joggal való visszaélés tilalmát megsértette. A felperes ezzel összefüggésben állította, hogy a munkaviszony megszüntetés oka nem az azonnali hatályú felmondásban megjelölt indok, hanem a T. B. L. igazgatóságának az ő eltávolítására vonatkozó szándéka volt. Dr. T. E. személyes meghallgatása során tett nyilatkozata alapján megállapítható, hogy az alperes anyavállalatánál az igazgatótanácsban befektetői vita alakult ki, amelyben a felperes a többi igazgatósági tagtól eltérő álláspontot képviselt, mely miatt a T. B. L. igazgatótanácsi tagságából a felperest visszahívták. A felperes érvelésével szemben dr. T. E. nyilatkozatát azonban nem lehet a befektetői vita és a felperes munkaviszonyának megszüntetése közötti összefüggés elismeréseként értékelni, továbbá ezen felperes által állított összefüggést a tanúvallomások sem támasztották alá.
A felperes érveléssel szemben a másodfokú bíróság hangsúlyozza azt is, hogy dr. D. M. tanúvallomása alapján megállapítható, hogy a tanú - aki az alperes részére informatikai biztonsági szakértői tevékenységet végzett -, az alperes informatikai rendszerének egészét érintő, szúrópróbaszerű ellenőrzés során tapasztalta, hogy a felperes részéről az alperes rendszerébe nincsenek belépések, míg más munkavállaló esetében ez nem volt megállapítható. Az informatikai biztonsági szakértő észleléséről tájékoztatta az alperes igazgatósági tagját, I. G-t, aki felkérte őt arra, hogy a felperes vonatkozásában végezzen el egy átfogó informatikai biztonsági ellenőrzést. Ezen ellenőrzés eredményeként a tanú a jelentésében összefoglalta a felperes által megvalósított IT szabályszegéseket, IT Szabályzatot sértő magatartásokat. Mindezekre tekintettel a felperes eredménnyel nem hivatkozhat arra, hogy kizárólag vele szemben indult információbiztonsági vizsgálat annak érdekében, hogy az anyavállalat igazgatótanácsának megfelelő szándék szerint a munkaviszonya az alperesnél megszüntetésre kerüljön.
A felperes érvelését cáfolja az is, hogy dr. F. L. volt az a felperesen kívüli munkavállaló, aki esetében szintén megállapította az alperes, hogy az IT Szabályzat megsértésével végezte a munkáját, ő azonban az alperes felhívására a jogosulatlanul tárolt adatait törölte, ezt követően munkaviszonya közös megegyezéssel megszüntetésre került. A másodfokú bíróság kiemeli, hogy a munkaviszony azonnali hatályú felmondással történő megszüntetése előtt az alperes a felperest szintén felhívta, hogy az IT Szabályzattal ellentétes magatartását szüntesse meg és ebben az esetben lehetőséget biztosított arra, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel kerüljön megszüntetésre.
A fentiekben részletezettek szerint a fellebbezésben előadottak az elsőfokú ítélet megváltoztatására nem adnak okot, a másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 386. § (4) bekezdésére utalva, indokai alapján helybenhagyta a Pp. 383. § (1) és (2) bekezdése alapján.
(Győri Ítélőtábla Mf.V.30.031/2023/5.)