adozona.hu
BH 2024.1.18
BH 2024.1.18
Az Európai Unió Bíróságának a HÉA-irányelvet kizárólag értelmező, a nemzeti szabályozás azzal ellentétes voltát meg nem állapító döntésére hivatkozással az Art. 196. § (1) bekezdése alapján nem érvényesíthető visszatérítési igény [2017. évi CL. törvény (Art.) 196. §; 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 11. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Meglévő ingatlanok hasznosítása mellett a felperes építési tevékenységet is folytat. A kizárólagos tulajdonában álló, beépítetlen területen, telekalakítást követően olyan fejlesztését kívánta elvégezni, amelynek eredményeképpen új helyrajzi számokon 64 db 1000-2500 m2 alapterületű, közművel teljesen ellátott, 1-4 lakásos lakóépületek kivitelezését lehetővé tevő építési telkek jönnek létre. A beruházás célja ezeknek az ingatlanoknak az értékesítése volt.
[2] A tervezett gazdasági cél megv...
BH 2024.1.18 Az Európai Unió Bíróságának a HÉA-irányelvet kizárólag értelmező, a nemzeti szabályozás azzal ellentétes voltát meg nem állapító döntésére hivatkozással az Art. 196. § (1) bekezdése alapján nem érvényesíthető visszatérítési igény [2017. évi CL. törvény (Art.) 196. §; 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 11. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Meglévő ingatlanok hasznosítása mellett a felperes építési tevékenységet is folytat. A kizárólagos tulajdonában álló, beépítetlen területen, telekalakítást követően olyan fejlesztését kívánta elvégezni, amelynek eredményeképpen új helyrajzi számokon 64 db 1000-2500 m2 alapterületű, közművel teljesen ellátott, 1-4 lakásos lakóépületek kivitelezését lehetővé tevő építési telkek jönnek létre. A beruházás célja ezeknek az ingatlanoknak az értékesítése volt.[2] A tervezett gazdasági cél megvalósítása érdekében a felperes 2004. november 12. napján területfejlesztési megállapodást kötött az Önkormányzat Polgármesteri Hivatalával (a továbbiakban: Önkormányzat), mely szerződést a későbbiekben többször módosították (a továbbiakban: Megállapodás). A szerződő felek meghatározták, hogy a felperesnek milyen kivitelezési munkákat kell elvégeznie, és mely ingatlanokat kell ingyenesen átadnia.
[3] Az Önkormányzat által jóváhagyott Kerületi Szabályozási Terv alapján a felperes kiépítette a víziközműveket, majd azokat átadta Önkormányzatának, illetve az Önkormányzatnak. A felperes a víziközművekhez kapcsolódó áfatartalomra is benyújtotta áfavisszatérítési kérelmét, az adóhatóság azt is elutasította. A felperesnél 2019. évre áfa adónemben folytatott adóellenőrzés (a továbbiakban: Adóellenőrzés) során azonban azt állapították meg, hogy a víziközmű beruházások ingyenes átadása a vonatkozó ágazati szabályok szerint közcélú adománynak minősül, így nem tartozik az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa tv.) hatálya alá. Erre tekintettel a felperes a víziközmű beruházások ingyenes átadása kapcsán leszállítja a keresetét.
[4] A jelen perben érintett gazdasági eseményekről - utak és kapcsolódó létesítmények létrehozása közterületként vagy kerületi jelentőségű közlekedési területként és az érintett ingatlanok ingyenes átadása az Önkormányzatnak; óvoda létesítése érdekében építési telek ingyenes átadása közérdekű kötelezettségvállalás jogcímen az Önkormányzat számára; játszótér kiépítése és az ingatlan átadása az Önkormányzat részére - kiállított számlákhoz kapcsolódó áfa összege 82 103 000 forint volt.
[5] A felperes valamennyi számlához kapcsolódó költsége áfatartalmát levonta. Az Önkormányzat részére kiállított számlákon ugyan 27% áfát tüntetett fel, de a számlákon a "Pénzügyi teljesítést nem igényel" megjegyzés szerepel, így az áfa tartalmát sem fizette meg az Önkormányzat.
[6] A számlák kiállítását követően, 2020. szeptember 16. napján hozta meg az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) a Mitteldeutsche Hartstein-Industrie AG ügyben a C-528/19. számú ítéletét (a továbbiakban: EUB ítélet).
[7] A felperes 2021. április 13. napján 109 345 000 forint áfa adó-visszatérítés iránti kérelmet terjesztett elő az elsőfokú hatóságnál az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 196. § (1) bekezdésére alapítottan, hivatkozással az EUB ítéletre és a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: HÉA-irányelv) 16. cikkére. Másodlagosan, az elutasítás esetére, kérte az adóhatóság állásfoglalását arról, hogy az Art. 195. §-ának vagy 197. §-ának alapján érvényesíthető-e a visszatérítés iránti kérelme.
[8] Az elsőfokú hatóság értékelése szerint nem állnak fenn az Art. 196. §-ában meghatározott feltételek, ezért elutasította a kérelmet. Kitért az önellenőrzés lehetőségére. A másodlagos kérelmek esetébe rögzítette, hogy az Art. 197. §-a a levonási jog miatti visszaigénylés érvényesítésére nézve tartalmaz speciális szabályokat a 196. §-ban foglaltakhoz képest. Mivel pedig a felperes esetében az 196. § szerinti feltételek nem álltak fenn, a 197. § sem alkalmazható. Az Art. 195. §-a esetében az önellenőrzést nem lehet az adó-visszatérítés iránti kérelem jogalapjaként megjelölni.
[9] Az alperes a 6413500185/2021/NAV számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. Indokolása szerint az adó-visszatérítés alapvető feltétele, hogy az Art. 196. § (1) bekezdésében foglalt releváns tényállási elemek megvalósuljanak. A felperes által hivatkozott EUB ítélet nem azt mondta ki, hogy az Áfa tv. 11. §-a nem egyeztethető össze az uniós szabályokkal. Az EUB a hesseni pénzügyi bíróság megkeresésére csak az ott érintett jogszabályhely EU-konform értelmezését adta meg a tagállamok számára, nem mondta ki azonban az adófizetési kötelezettséget előíró jogszabálynak az EU kötelező jogi aktusába ütközését. Adóhatósági gyakorlat hiányában pedig az uniós jogba ütközés sem valósult meg. A kérelemmel érintett számlák érdemi vizsgálatára a feltételek hiányában nincs lehetőség az Art. 196. §-a szerinti eljárásban.
A kereseti kérelem
[11] A felperes több kereseti indok alapján kezdeményezte az alperesi határozat bírósági jogorvoslatát. Hivatkozott arra, hogy az EUMSZ 26. cikk (1) bekezdése és 93. cikke alapján az irányelvi szinten megfogalmazott célt a tagállamoknak biztosítaniuk kell törvényi, rendeleti szabályaik és közigazgatási gyakorlatuk során, hogy a belső piac működése érdekében megvalósuljon a harmonizáció. A nem megfelelő implementálás következtében a jogszabály ellentétes az uniós joggal. Az implementálási kötelezettség megsértése megállapítható a tagállami közigazgatási gyakorlattal is. Adóhatósági gyakorlat alatt nem az adóhatóság konkrét ügyben hozott egyedi aktusát kell érteni, hanem azt, hogy a hasonló ügyekhez jellemzően milyen adójogi minősítést társít. A HÉA-irányelv 16. cikke és a német, valamint a magyar jogszabályi rendelkezések között a normaszöveg szintjén nincs ellentmondás, kollízió, de az adóhatóság jogalkalmazási gyakorlata tekintetében már megvalósul. Az Áfa tv. 11. § (1) bekezdésének értelmezése kapcsán egyértelmű, és nem várható el tőle, hogy önadózás során ezzel ellentétesen járjon el. Eljárása mindenben megfelelt az Art. 196. § (1) bekezdésében támasztott követelményeknek. Az Áfa tv. 11. § (1) bekezdésére hivatkozva előadta, a gazdasági tevékenységének folytatásához az érintett beruházások feltétlenül szükségesek voltak, a vállalkozásidegen cél egyértelműen kizárható.Az elsőfokú bíróság ítélete
[13] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.[15] Az elsőfokú bíróság bemutatta, hogy milyen módszerrel végzi el az Art. 196. § (1) bekezdésének értelmezését. Idézte az Alaptörvény 28. cikkét, a 3179/2018. (VI. 8) AB határozat [81] pontját, a 23/2018. (XII. 28.) AB határozat [25] pontját, a Kúria Kfv.V.35.205/2022/7. számú ítéletének [38] pontját. Ezek alapján az elsőfokú bíróság az Art. 196. § (1) bekezdésének értelmezése során a törvényszöveg nyelvtani értelmezése mellett alkalmazta a teleologikus módszert, és figyelemmel volt az Art. és az Art.-t módosító, Magyarország 2021. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2020. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Mód.tv.) 111. § 4. pontjához kapcsolódó törvényi indokolásokra is.
[16] Kifejtette, hogy az Art. 196. §-ának rendelkezései azt célozzák, hogy az adóalanyok ugyanolyan feltételekkel jussanak hozzá az EUB által az uniós joggal ellentétesnek ítélt adójogszabály alapján korábban vissza nem téríthető adóhoz, mintha az adózónak visszatérítési igénye e jogszabályváltozást követően keletkezett volna. A Mód.tv. akként pontosította az Art. 196. § (1) bekezdését, hogy "az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó jogi aktusába" szövegrész helyébe "az Európai Unió kötelező jogi aktusába" szöveg lépett. Ezzel egyértelművé vált, hogy önellenőrzés, illetve visszatérítési igény akkor is benyújtható az adóhatósághoz, ha az EUB adókötelezettséget, illetve adófizetési kötelezettséget megállapító jogszabály Irányelvbe ütköző voltát állapította meg. Az előzetes döntéshozatali eljárások és ítéletek természetükből adódóan ugyan nem közvetlenül állapítják meg a nemzeti jogszabály uniós jogba ütközését (ahogy egy Európai Bizottság által indított kötelezettségszegési eljárásban hozott ítéletben lenne), hanem formálisan az uniós jogot értelmezi a Bíróság és ezért csak közvetve (de lényegében ugyanolyan joghatással) következhet belőle a vizsgált nemzeti jogszabály uniós joggal ellentétes volta.
[17] Erre figyelemmel emelte ki az elsőfokú bíróság, hogy az Art. 196. § (1) bekezdésében meghatározott, az EU kötelező jogi aktusába történő ütközést az Áfa tv. vonatkozásában kell az EUB-nak kimondania. Nem elégséges és nem helytálló az Art. 196. §-ának alkalmazásához, ha egy másik tagállam adójogszabálya tekintetében kerül kimondásra az uniós jogba ütközés, az analógia ilyen jellegű alkalmazása a normaszövegből nem olvasható ki. Az Art. 196. § (1) bekezdése alapján az EU kötelező jogi aktusába való ütközés bekövetkezését egy jogszabályi rendelkezés tekintetében kell megállapítani, a jogszabályon alapuló gyakorlat azonban nem vonható ebbe a körbe.
[18] Az elsőfokú bíróság értékelése szerint az EUB ítéletben még közvetett módon sem állapították meg a német adófizetési kötelezettséget előíró jogszabálynak az EU kötelező jogi aktusába ütközését, csupán a 6. Irányelv 5. cikk (6) bekezdésének uniós joggal konform értelmezését adták meg a tagállamok számára.
[19] Az Art. 196. §-ának külön eljárás jellegét tovább erősíti a jogszabályban történő elhelyezkedése is, tekintettel arra, hogy e speciális visszatérítési igényre vonatkozó részletszabályokat az Art. XXIV. Különös eljárások elnevezésű fejezetében tárgyalja. Az önálló szabályozást elsősorban az indokolja, hogy a meghozatalakor jogszabályszerű adóhatósági döntést annak az EU kötelező jogi aktusába történő ütközésének visszamenőleges hatályú megállapítása esetén sem minősül jogsértőnek, ezért nem alkalmazhatóak az adóeljárásban ismeretes jogorvoslati lehetőségek.
[20] Az elsőfokú bíróság összegző értékelése szerint az alperes a felperes által vitatott közigazgatási cselekményében megalapozottan, tényszerűen, így jogszerűen rögzítette azt, hogy az EUB nem mondta ki az adófizetési kötelezettséget előíró jogszabálynak az EU kötelező jogi aktusába ütközését, így nem alkalmazható az Art. 196. §-a.
[21] Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló felperesi kérelmet az elsőfokú bíróság elutasította.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[22] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte annak megállapításával, hogy az Áfa tv. 11. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés kapcsán, az azt alkalmazó közigazgatási gyakorlat vonatkozásában, az EUB ítéletben kimondásra került annak az uniós joggal való ellentéte. Másodlagosan, ugyanezen iránymutatással, az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra utasítását indítványozta.[23] Az Art. 196. § (1) bekezdésének értelmezése kapcsán előadta, hogy a normaszövegből, illetve az ahhoz kapcsolódó jogalkotói indokolásból - figyelemmel a Mód.tv. indokolására is - az állapítható meg, hogy az Art. 196. § szerinti adó-visszatérítési eljárásnak abban az esetben van helye, ha valamely uniós jogi aktus nem megfelelően került implementálásra a magyar jogrendszerbe, amely nem megfelelő implementálás következtében az uniós joggal ellentétesen megfizetett adó visszatérítésére igényt tarthatnak az adóalanyok. Azaz, az Art. 196. § (1) bekezdésében foglalt eljárás azon helyzetek rendezésére szolgál, amikor az implementációs kötelezettség megsértésre került, és ezen megsértésből eredően adófizetési kötelezettség lépett fel valamely adóalanynál.
[24] Az Art. 196. § (1) bekezdésének alkalmazhatóságához nem szükséges egy magyar, nemzeti adójogi norma EUB általi előzetes döntéshozatali eljárásban történő uniós jogi aktusba ütközésének kimondása, így a jogerős ítélet indokolása jogszabálysértő. Az Art. 196. § (1) bekezdése szerinti adó-visszatérítési eljárások többségében a C-292/19. számú, PORR ügyben hozott végzés került megjelölésre. Azzal kapcsolatban nem merült fel, hogy nem adhatna alapot az Art. 196. § (1) bekezdése szerinti eljárásra, függetlenül attól, hogy a PORR végzésben nem került megállapításra az Áfa törvény HÉA-irányelvbe ütközése.
[25] Az EUB ítélet értelmezéséből következően, figyelemben tartva az ismertetett kúriai ítéletekben rögzített jogértelmezést, illetve módszert, megállapítható az Áfa törvény 11. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés uniós jogba ütközése. Az Áfa törvény 11. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés a magyar jogrendszerben ugyanis nem akként érvényesült, mint az annak alapjául szolgáló, a HÉA-irányelv 16. cikkében foglalt rendelkezéshez tulajdonított EUB értelmezés szerint kellett volna. Az eltérő érvényesülésből pedig megállapítható, hogy a HÉA-irányelv 16. cikkében foglalt rendelkezés nem az uniós joggal összhangban került implementálásra a magyar jogrendszerbe.
[26] Figyelemmel az EUB hatáskörére és a kúriai ítéletekben foglalt értelmezésre, nem fogadható tehát el a jogerős ítélet [30] pontjában lévő azon megállapítás, miszerint mindenképpen az Áfa tv. vonatkozásában kell az EUB-nak megállapítania az uniós jogba ütközést az Art. 196. § (1) bekezdése szerinti eljárás alkalmazhatóságához.
[27] Hivatkozott arra is felperes, hogy a jogerős ítéletben foglalt értelmezéssel ellentétes adóhatósági gyakorlat is fellelhető. Az elsőfokú adóhatóság az EUB C-335/19. számú ítéletére alapított Art. 196. § (1) bekezdése szerinti eljárásban a kérelemnek helyt adott, holott ebben az ítéletben - hasonlóan a PORR végzéshez - az EUB kizárólag a HÉA-irányelv 90. cikkéhez kapcsolódó EU konform értelmezést végzett.
[30] Hivatkozott a C-835/18. számú ítélethez kapcsolódó főtanácsnoki indítvány kapcsán a tényleges érvényesülés elvére, amelyből adódóan az Art. 196. § (1) bekezdésében foglalt adó-visszatérítési eljárásnak biztosítania kell, hogy az uniós joggal és az annak részét képező adósemlegesség elvével ellentétesen megfizetett adó visszatérítésre kerüljön.
[31] A felperes álláspontja szerint - figyelemmel a tényleges érvényesülés elvére is - az Art. 196. § (1) bekezdésében foglalt adó-visszatérítési eljárás akkor is alkalmazható, ha ugyan a normaszöveg szintjén nem állapítható meg az implementációs kötelezettség megsértése, azonban a normaszöveghez kapcsolódó, az azt alkalmazó közigazgatási (bírósági) gyakorlat ellentétes az uniós joggal.
[32] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
[33] A felperes az alperesi ellenkérelmére nyilatkozatot nyújtott be. Megerősítette azon álláspontját, hogy az Art. 196. § (1) bekezdése nem tartalmaz olyan követelményt, hogy az eljárásnak csakis olyan EUB döntés alapján van helye, amelyet magyar nemzeti adójogi norma kapcsán kezdeményezett döntéshozatali eljárásban hoztak meg.
A Kúria döntése és jogi indokai
[34] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.[36] Az Art. 196. § (1) bekezdése értelmében, ha az Alkotmánybíróság, a Kúria, illetve az Európai Unió Bírósága az adófizetési kötelezettséget előíró jogszabály alaptörvény-ellenességét, önkormányzati rendelet esetén más jogszabályba ütközését, illetve az Európai Unió kötelező jogi aktusába ütközését a döntés kihirdetéséhez képest visszamenőleges hatállyal állapítja meg és a döntés alapján az adózónak visszatérítési igénye keletkezik, az elsőfokú adóhatóság az adózó kérelmére a visszatérítést - a döntésben foglalt eltérésekkel - e § rendelkezései szerint teljesíti.
[37] A felperes visszatérítési kérelmét az Art. eljárási szabályt tartalmazó 196. § (1) bekezdésére alapította. A kérelemben megjelölt termékértékesítések esetében az anyagi jogi háttér az Áfa tv. termékértékesítés fogalmát definiáló 11. §-a volt, amely mögött a közvetlenül hatályosuló HÉA-irányelv áll. A jelen közigazgatási per tárgya nem annak vizsgálata volt, hogy a felperesnek van-e az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése alapján áfafizetési kötelezettsége vagy sem. Erre a felek által hivatkozott, folyamatban lévő, Adóellenőrzésen alapuló közigazgatási perben kerül sor. A per tárgya az 196. § (1) bekezdésének alkalmazhatósága volt. Az eljárási szabályok meghatározása esetében az Európai Unió tagállamai főszabály szerint, uniós eljárási normák hiányában, fenntartják autonómiájukat, amely eljárási szabályokat azonban az egyenértékűség és tényleges érvényesülés elve alapján vizsgálhatja az EUB.
[38] Az EUB gyakorlatában a tagállami eljárási szabályok az egyenértékűség elvének akkor felelnek meg, ha az uniós jog érvényesítésénél nem kerül sor hátrányosabb eljárásra, mint a nemzeti jogon alapuló kereseteknél. A tényleges érvényesülés elvét jellemzően az egyenértékűség elvével párhuzamosan kell alkalmazni, lényegében a tagállami eljárásjog és az uniós jog közötti kapcsolatot rendező alapelv. Ez is magában hordozza egyrészt azt a követelményt, hogy a tagállamok az uniós jog érvényesítésénél ne alkalmazzanak hátrányosabb eljárást, mint a nemzeti jogon alapuló kereseteknél, másrészt pedig kifejezi az uniós jognak az elveken nyugvó elsőbbségét a tagállami eljárásjoggal szemben.
[39] Az Art. 196. §-ához nem kapcsolódik közvetlenül hatályosuló uniós eljárási szabály, a norma a tagállami autonómia révén, szabadon került meghatározásra. Az is megállapítható, hogy a felperes által kezdeményezett, az elsőfokú bíróság által elutasított előzetes döntéshozatal kezdeményezésére irányuló indítvány nem az egyenértékűség és tényleges érvényesülés által meghatározható keretek között mozgott: a felperes az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése kapcsán sérelmezte, hogy az adóhatósági gyakorlat általi jogértelmezés, megfelelő implementáció hiányában, ellentétes a C-528/19. számú ítéletben levezetett jogértelmezéssel. A felperesnek az anyagi jogi szabályt tartalmazó Áfa tv. 11. § (1) bekezdésére vonatkozó, a hatósági joggyakorlat nem megfelelő implementációjára vonatkozó előadása nem hozható okozati összefüggésbe az eljárási szabályok megfelelőségével, és az egyenértékűség és tényleges érvényesülés elvek mentén sem észlelt a Kúria olyan anomáliát, amely szükségessé tette volna az EUB bevonását az Art. 196. § (1) bekezdésével összefüggésben. Az okozati összefüggések hiányára tekintettel a Kúria - a [42]-[44] bekezdésben foglaltakat meghaladóan - mellőzte a felülvizsgálati kérelem implementációs előadásainak ennél részletesebb elemzését.
[40] Az Art. 196. §-ának megalkotására annak érdekében került sor, hogy amennyiben megállapítják az adókötelezettséget előíró, az adózók és az adóhatóság által követett jogszabály visszamenőleges hatályú alkotmányellenességét vagy azt, hogy ez a jogszabály a közösségi jogba ütközik, akkor az adózók érvényesíthessék az emiatt keletkezett visszatérítési igényüket. Az Alkotmánybíróság a 3040/2021. (II. 19.) AB határozatával elutasította az Art. 196-197. §-ai alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Indokolásának [54] pontjában kimondta, hogy az Art. 196. §-a alapján, ha az Alkotmánybíróság, a Kúria, illetve az EUB visszamenőleges hatállyal állapítja meg valamely adókötelezettséget előíró jogszabály "jogellenességét" (alaptörvény-ellenességét, magasabb szintű jogszabályba vagy uniós jogba ütközését), akkor az adózónak visszatérítési igénye keletkezik, amelyet kérelem alapján tud érvényesíteni.
[41] Az Art. 196. §-a szerinti eljárásra a közösségi jogba ütközés esetén tehát csak abban az esetben kerülhet sor, ha a nemzeti szabályozás nem megfelelő voltát mondja ki az EUB. A felperes által hivatkozott C-528/19. számú ítélet a hesseni pénzügyi bíróság német nemzeti jogra tekintettel a Hatodik irányelv értelmezését kérő előterjesztése nyomán keletkezett, az Art. 196. §-ával nem hozható összefüggésbe; így az elsőfokú bíróság helytállóan tekintette alaptalannak a felperes EUB ítéletre alapított előadását.
[42] A felperes által a felülvizsgálati kérelemében hivatkozott, PORR ügyben hozott C-292/19. számú végzés magyar indítványra keletkezett, olyan nemzeti jogszabályi környezetben, amely akkor még nem adott lehetőséget a behajthatatlanná vált követelések esetén az áfaalap csökkentésére. Erre a végzésre tekintettel iktatta be a jogalkotó 2020. január 1-jei hatállyal az Áfa tv. 77. § (7)-(10) bekezdéseit. A PORR ügyben végső soron a megfelelő anyagi jogi implementáció hiányára világított rá az EUB az előzetes döntéshozatali eljárásban.
[43] Felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra is, hogy egy másik adóügyben az elsőfokú adóhatóság az EUB lengyel indítványra hozott C-335/19. számú ítéletére alapított Art. 196. § (1) bekezdés szerinti eljárásban a kérelemnek helyt adott. Az EUB ezen ítéletében - ugyanúgy, mint a PORR ügyben - a HÉA-irányelvvel ellentétes nemzeti szabályozást állapított meg. Az ítélet 53. pontja szerint a HÉA-irányelv 90. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a héa-alap csökkentését azon feltételnek rendeli alá, hogy a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás időpontjában, valamint az ezen adócsökkentés érvényesítésére irányuló adóbevallás helyesbítésének a benyújtását megelőző napon az adós aktív héa-alanyként legyen nyilvántartva, és ne álljon fizetésképtelenségi vagy felszámolási eljárás alatt, és hogy az adóbevallás helyesbítésének a benyújtását megelőző napon maga a hitelező továbbra is aktív héa-alanyként legyen nyilvántartva. A C-335/19. számú ítélet ugyan más tagállami indítvány nyomán keletkezett, de a magyar nemzeti jogban is jogszabályváltozást idézett elő: a jogalkotó 2021. június 10-től hatályon kívül helyezte az Áfa tv. 77. § (7) bekezdés d)-g) pontjait.
[44] A Kúria hangsúlyozza, hogy a C-292/19. és a C-335/19. számú ügyekben az EUB az irányelvek adott rendelkezésének értelmezése kapcsán kimondta, hogy azzal ellentétes az ettől eltérő tartalmú nemzeti szabályozás. Annak következtében, hogy a lengyel indítványra hozott C-335/19. számú ítéletben szereplő, az irányelvekkel ellentétes egyes jogintézmények a magyar jogban is léteztek, nem volt akadálya az ezekre alapított visszatérítési igények teljesítésének. A felperes által a visszatérítési igény alapjaként megjelölt C-528/19. számú ítéletben azonban ilyen, az indítványozó nemzeti szabályozására vonatkozó vagy más nemzeteknél annak megfeleltethető megállapítás nem szerepel, az EUB egy konkrét, meghatározott tényállás alapján folytatta le a Hatodik irányelv adott cikkeinek értelmezését, de a nemzeti jogba ütközést nem állapította meg. Ezekre az indokokra figyelemmel tekintette alaptalannak a Kúria a felülvizsgálati kérelem PORR végzést érintő Kfv.V.35.149/2021/8. számú ítéletre történt hivatkozását is.
[45] Az EUB az előzőek szerint a magyar tagállami jogra nem csupán a kötelezettségszegési eljárások során, hanem az előzetes döntéshozatali eljárásokban is képes közvetlen hatást gyakorolni. Az EUB érintett határozatainak tényleges tartamát is figyelembe vette a Kúria akkor, amikor azt állapította meg, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal szemben az elsőfokú bíróság az Art. 196. § (1) bekezdésének értelmezése során eleget tett az Alaptörvény 28. cikkében foglalt követelményeknek, az Alkotmánybíróság által - egyebek mellett - a 3128/2019. (VI. 5.) AB határozatban lefektetett elveknek. Az általa választott értelmezés megfelelt az Art. 196. § (1) bekezdése tényleges tartalmának.
[46] A perben vizsgálandó kérdés az volt, hogy az Art. 196. §-a mikor ad lehetőséget a visszatérítési igény teljesítésére. A jogerős ítélet megalapozottságát így csupán eljárásjogi szempontból kellett és lehetett elemezni. Ez az eljárási szabály pedig nem áll oksági kapcsolatban az unió tagállamainak a forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról, az egységes adóalap-megállapításról szóló irányelvvel.
[47] Az elsőfokú bíróság helytállóan hangsúlyozta az anyagi és eljárásjogi szabályozás kettéválasztását, és megalapozottan döntött kizárólag az eljárásjogi szabály alkalmazása mellett, az Art. 196. § (1) bekezdésének értelmezését megfelelően végezte el. A jogerős ítélet indokolásában a Kp. 84. § (2) bekezdésére tekintettel alkalmazandó Pp. 346. § (3)-(7) bekezdéseinek megfelelően részletesen rögzítette a tényállást, ismertette az adóigazgatási eljárás megállapításait, a felperes keresetét, az irányadó jogszabályt, alkalmazására pontos és helytálló magyarázatot adott, döntését részletesen megindokolta. A jogerős ítélet és a Kúria együttes álláspontja szerint az áfavisszatérítési igény Art. 196. § (1) bekezdése szerinti eljárásban történő érvényesítéséhez az EUB-nak a HÉA-irányelv értelmezése mellett az Áfa törvényben szereplő jogintézmény vonatkozásában a nemzeti jog uniós jogba ütközését is meg kell állapítania. Az EUB kizárólag HÉA-irányelvet értelmező döntésére nem alapítható visszatérítési igény.
[48] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.I.35.130/2023/8.szám)