adozona.hu
BH 2024.1.9
BH 2024.1.9
Amíg a károsult a biztosító általi károsodási folyamatban a felek közötti egyeztetések folyamatossága mellett alappal feltételezheti kárigényének peren kívüli rendezését, ez olyan menthető oknak minősül, amely elévülési szempontból az elévülés nyugvását eredményezi [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:24. § (1)-(2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes születésekor fellépő oxigénhiány miatt értelmi sérült. A bíróság 2012. május 22. napján meghozott és jogerőre is emelkedett ítéletével a felperest cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte. A felperes 2010 óta egy lakóotthonban él.
[2] A felperes 2007. július 1. napjától egy rehabilitációs és foglalkoztatási kht.-nál állt takarítói munkaviszonyban. A munkaideje heti 30 óra, munkarendje 6 órától 12 óráig tartott. A felperes rokkantsági ellátásra jogosult.
[3] 2015. ...
BH 2024.1.9 Amíg a károsult a biztosító általi károsodási folyamatban a felek közötti egyeztetések folyamatossága mellett alappal feltételezheti kárigényének peren kívüli rendezését, ez olyan menthető oknak minősül, amely elévülési szempontból az elévülés nyugvását eredményezi [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:24. § (1)-(2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes születésekor fellépő oxigénhiány miatt értelmi sérült. A bíróság 2012. május 22. napján meghozott és jogerőre is emelkedett ítéletével a felperest cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte. A felperes 2010 óta egy lakóotthonban él.[2] A felperes 2007. július 1. napjától egy rehabilitációs és foglalkoztatási kht.-nál állt takarítói munkaviszonyban. A munkaideje heti 30 óra, munkarendje 6 órától 12 óráig tartott. A felperes rokkantsági ellátásra jogosult.
[3] 2015. december 10. napján a felperes balesetet szenvedett oly módon, hogy az alperessel felelősségbiztosítási jogviszonyban álló H. A. a személygépkocsijával egy gyalogosátkelő helynél nem adta meg számára az elsőbbséget, és a gépjármű jobb oldali elejével őt elütötte. A felperes az ütközés következtében a szélvédőre vágódott, majd onnan az út menti vízelvezető árokba esett.
[4] Az ügyészség határozatával megállapította, hogy H. A. magatartása alkalmas 1 rendbeli, a Btk. 235. § (1) bekezdésében meghatározott, eszerint minősülő és büntetendő közúti baleset gondatlan okozásának vétsége megállapítására. A károkozó a balesetért való felelősségét elismerte. Az illetékes kormányhivatal előtt megállapodás jött létre a felperes és a károkozó között, ezért a károkozóval szemben a büntetőeljárást megszüntették.
[5] A baleset következtében a felperes nyolc napon túl gyógyuló életveszélyes sérüléseket szenvedett: koponyazúzódást, tüdősérülést, pertrochanter-törést, szeméremcsont-törést, alkartörést, akkut vérzés utáni anaemia, heveny légzési elégtelenség alakult ki. A felperes a balesetből eredően hosszú időt töltött kórházban. Munkaviszonya 2017. december 9. napján munkavégzésre való alkalmatlansága miatt megszűnt.
[6] A felperes a kárigényét 2016. november 2. napján nyújtotta be az alpereshez, a peres felek között peren kívül egyeztetés indult. Az alperes a 2017. január 23-án kelt levelében közölte a felperessel, hogy a kárigény elbírálásához orvosszakértői vizsgálatot tart szükségesnek, a további vizsgálatokkal, orvosi kezelésekkel kapcsolatos dokumentációt kért be, és fenntartotta a jogot további iratok bekéréséhez. 2017. május 25. napját követően 300 000 forint jogcím nélküli előleget, a ruházat, ingóságok tekintetében 20 000 forint átalányösszeget és 5071 forint összegű kamatot. 2020. május 18-án az alperes további orvosi iratokat kért be a felperes kárigényének elbírálásához, majd július 3. napján további 500 000 forint összegű jogcím nélküli előleget és 21 845 forint kamatot fizetett meg a felperesnek. Az orvosszakértői vizsgálat és vélemény 2020. december 8. napján készült el, amelyet 2021. február 24-én az alperes megküldött a felperesnek. Az alperes a 2021. április 16. napján kelt iratban elévülésre hivatkozással megtagadta a kárigény rendezését azzal, hogy a sérelemdíj iránti felperesi igény a perbeli baleset bekövetkezésének napján, vagyis 2015. december 10. napján esedékessé vált és 2020. december 10. napján elévült.
[7] A balesetből eredően, illetve annak következményeként a felperes nem képes a munkavégzésre, a munka elvesztésével élettere is beszűkült. Nem képes egyedül közlekedni az utcán, buszra szállni, míg a baleset előtt egyedül járt be a munkahelyére és vissza. A járása továbbra is bizonytalan, tart a szintkülönbségektől, bárhová akar menni, kíséretre szorul. Egyik combjába és a másik lábszárába fémrögzítést építettek be, amelyeket nem távolítottak el. A lábszárán található hegesedés és a boka duzzanata esztétikai problémát is jelent. Nem tud se leguggolni, se lehajolni. Hosszantartó kórházi kezelést követően számos alkalommal kellett orvosi kontrollvizsgálaton részt vennie, hónapokig gyógytornát kellett végeznie, a gyógyulása - még ha nem is volt teljes körű - sok időt vett igénybe.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A felperes megváltoztatott keresetében 3 400 000 forint sérelemdíj, ezen összeg után 2015. december 10. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamat, 2017. január 1. napjától 2022. január 31. napjáig 4 129 234 forint vagyoni kár (jövedelemveszteség), ezen összeg után 2019. július 15. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamat, 2022. február 1. napjától véghatáridő nélkül havonta előre esedékesen legkésőbb minden hónap 5. napjáig havi 122 250 forint jövedelempótló járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:518., 6:519., 6:522., 6:527., 6:528. §-aira és a 6:48. § (1) bekezdésére alapította.[9] A sérelemdíjat érintő elévülési kifogásra előadta, hogy 2020. július 3. és 2021. április 16. napja között a felek peren kívüli egyeztetése miatt az elévülés nyugodott. A peren kívüli egyeztetés arra utalt a számára, hogy az alperes részéről várható a teljesítés, ezért szükségtelen vele szemben a peres eljárás megindítása. A menthető ok az egyeztető tárgyalások folytatása volt. Előadta, hogy erre az időszakra esett az alperes által igényelt orvosszakértői vizsgálata.
[10] Hivatkozott a Kúria Pfv.20.344/2014/6. számú, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett ítéletére, a Gfv.30.376/2018/6. és Pfv.21.654/2019/5. számú határozatokra. Felhívta továbbá a HVG-ORAC jogkódexnek a Ptk. 6:24. §-ához fűzött magyarázatát, amely szerint "ugyancsak menthető oknak tartják a bíróságok azt, ha a jogosult és a kötelezett között tárgyalások folynak az igény érvényesítéséről, s a kötelezett azt a látszatot kelti, hogy hajlandó lesz a jogosult igényét teljesíteni, ám amikor az elévülési idő bekövetkezik, elzárkózik a teljesítéstől".
[11] Az alperes ellenkérelmében nem vitatta a baleset bekövetkezését, azt sem, hogy a kárt a biztosítottja okozta, nem hivatkozott felperesi közrehatásra sem. A sérelemdíjra irányuló keresetet elsődlegesen elévülés miatt (Ptk. 6:22., 6:23., 6:522., 6:523. §) kérte elutasítani, mert a követelés álláspontja szerint 2020. december 10. napján elévült. Hivatkozott a Kúria Pfv.21.044/2018/9. számú, BHGY-ben közzétett eseti döntésére. Arra az esetre, ha a bíróság az elévülési kifogásának nem adna helyt, a sérelemdíj jogalapját és összegszerűségét nem vitatta.
Az első- és a másodfokú ítélet
[12] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 2017. január 1. napjától 2022. január 31. napjáig 4 129 234 forintot, ezen összeg után 2019. július 15. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot. Kötelezte az alperest, hogy 2022. február 1. napjától kezdődően havonta előre esedékesen legkésőbb minden hónap 5. napjáig fizessen meg a felperesnek havi 122 250 forint jövedelempótló járadékot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[14] A felülvizsgálati kérelem folytán releváns körben, a sérelemdíj iránti igénnyel kapcsolatosan kifejtette, a felek egyezően adták elő, hogy a felperes a 2016. november 2. napján kelt iratában jelentette be az alperesnek a kárigényét, és ez volt a felek közötti peren kívüli egyeztetés kezdőirata. Az alperes védekezésére tekintettel kifejtette, hogy az elévülés szabályozási indoka, hogy ha a jogosult hosszabb időn keresztül nem tesz lépéseket annak érdekében, hogy követelését érvényesítse, akkor ebből az következik, hogy a jogosultnak a teljesítéshez fűződő érdeke csökkent vagy meg is szűnt, és ezért már nem szükséges állami segédletet biztosítani a kikényszerítéshez. Az elévülés jogpolitikai indoka, hogy az indokolatlanul, hosszú ideig nem érvényesített követelések állami úton való kikényszeríthetőségét megszüntesse. Ha azonban az igényérvényesítéssel való késlekedésnek nem a jogosult érdektelensége, nemtörődömsége volt az oka, hanem ebben valamilyen, a jogosult szempontjából menthető ok akadályozta, akkor az elévülés joghatásainak beállta nem indokolt.
[15] Az elsőfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a felek által hivatkozott, a BHGY-ben közzétett határozatok ellentétesen foglaltak állást abban a tekintetben, hogy a felek közötti peren kívül egyeztető tárgyalások az elévülés nyugvását eredményezik-e vagy sem. A felperes által hivatkozott Pfv.20.344/2014/6. számú határozat szerződés érvénytelensége iránti perindítás határidejének megtartottsága körében hozott döntés, míg az alperes által hivatkozott Pfv.21.044/2018/9. számú határozat biztosítási szolgáltatás tárgyában keletkezett. Az elsőfokú bíróság az ügy tárgyára és tényállására tekintettel úgy foglalt állást, hogy a Kúria közzétett határozatai közül az alperes által hivatkozott az, amelyik tényállásában analóg jelen üggyel, ezért azt tekintette irányadónak. Az elsőfokú bíróság sem a BH 1980.470. számú eseti döntést, sem a Kúria Gfv.30.376/2018/6. számú határozatát - eltérő tárgyuk miatt - nem tekintette irányadónak.
[16] Utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy okirati bizonyítékok alapján megállapítható, a felek közötti peren kívüli egyeztetés folyamata közel egy évvel a baleset bekövetkezését követően indult meg (a felperes 2016. november 2. napján terjesztette elő az igényét az alperesnél), illetve az évekig tartó, felek közötti tárgyalás folyamata nem tekinthető a felperesnél olyan menthető indoknak, ami gátolta abban, hogy az elévülési időn belül peres eljárást indítson az alperessel szemben. Megállapította tehát, hogy 2020. július 3. és 2021. április 16. napja közötti időben a sérelemdíj iránti felperesi igényre az elévülés nem nyugodott, ezért az 2020. december 10. napján elévült, és bíróság előtti peres eljárásban nem érvényesíthető, ezért az erre irányuló felperesi keresetet elutasította.
[17] Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett, a felperes fellebbezése a sérelemdíj iránti kereseti kérelme teljesítésére, míg az alperesé a kereset teljes elutasítására irányult.
[18] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, kötelezte az alperest, hogy fizessen meg tizenöt napon belül a felperesnek (további) 3 400 000 forintot és ezen összeg után 2015. december 10. napjától a kifizetés napjáig az adott félévre a félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot.
[19] A másodfokú bíróság rögzítette, hogy eljárásának nem volt tárgya a felperes sérelemdíj és kártérítés (jövedelemveszteség) iránti igényének összege, kizárólag annak elbírálásáról szólt, hogy a felperes sérelemdíj, illetve a kártérítés iránti igényének elévülése bekövetkezett-e. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a sérelemdíj iránti igény elévülését, de helyesen döntött arról, hogy a kártérítési igény nem évült el.
[20] A felperes alperessel szembeni követelésének elévülése a Ptk. 6:22. § (2) bekezdése alapján a felperest a balesetből ért sérelem bekövetkeztekor, vagyis 2015. december 15. napján megkezdődött. A Ptk. 6:22. § (1) bekezdésére figyelemmel a felperes számára ettől a naptól számított öt év állt rendelkezésre igénye alperessel szembeni érvényesítésére. A felperesi igény érvényesítése vagy peren kívüli módon vagy peres eljárás keretében történhetett. A peres eljárás ugyan az igényérvényesítési módok közül kiemelt szerepben van, de amíg a követelés más módon is érvényesíthető (önkéntes teljesítéssel, a felek szerződéses megállapodása útján), addig a peres úton történő igényérvényesítés nem indokolt.
[21] Azt kell vizsgálni, ha folytak egyeztetések a felek között, úgy ezek a tárgyalások mennyiben utalhattak arra, hogy a követelés érvényesítése peres eljárás megindítása nélkül is elérhető, mennyiben volt alapos a jogosult azon feltételezése, hogy a peres eljárás kezdeményezése az egyeztetések alapján (még) szükségtelen. A felperes peren kívüli igényérvényesítése 2016. november 2. napján történt, ezzel kezdetét vették a felek közötti egyeztetések, amelynek során az alperes kifizetést teljesített, a további igények alaposságát vizsgálta, ennek keretében orvosszakértői vizsgálatot is elvégeztetett, 2020. december 8. napján szakvélemény készült. Mindezek alapján a felperes kellő alappal feltételezhette, hogy a peren kívüli igényérvényesítési mód legalább részben eredményre vezet, az egyeztetések lezárultáig szükségtelen peres eljárást kezdeményeznie, ez a felperesi igényérvényesítési késedelem vonatkozásában a Ptk. 6:24. § (1) bekezdése szerinti menthető oknak számít. A felperes a 2021. április 16. napján kelt, az igényét elutasító alperesi irat kézhezvételével értesült arról, hogy a peren kívüli igényérvényesítési mód eredménytelen volt, az egyeztetések nem vezettek sikerre. Ennek megfelelően a felperesi sérelemdíj iránti igény elévülése 2015. december 15. napján megkezdődött [Ptk. 6:22. § (2) bekezdés], de 2016. november 2. napjától a 2021. április 16. napján kelt alperesi irat kézbesítéséig nyugodott [Ptk. 6:24. § (1) bekezdés]. A felperes a keresetlevelet 2021. július 12. napján nyújtotta be, így ezen időpontig a sérelemdíj iránti követelése nem évült el.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[22] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a megtámadott részében történő hatályon kívül helyezését és a felperes sérelemdíj és kamatai iránti kereseti kérelme elutasítását kérte.[23] Megsértett jogszabályi rendelkezésként a Ptk. 6:22. § (1) és (2) bekezdését, a 6:24. § (1) és (2) bekezdését jelölte meg.
[24] Álláspontja szerint a sérelemdíj elévült, így az a Ptk. 6:23. § (1) bekezdésére tekintettel bíróság előtt nem érvényesíthető. A követelés elévülése a Ptk. 6:22. § (2) bekezdése alapján a baleset bekövetkeztének napján, azaz 2015. december 10-én megkezdődött és 2020. december 10-én befejeződött. A felek közötti peren kívüli egyezkedés nem tekinthető a Ptk. 6:24. § (1) bekezdése szerinti elévülés nyugvását eredményező olyan körülménynek, amely a jogosult oldalán menthető ok, amely miatt a követelést nem tudja érvényesíteni. A jogszabály szóhasználata azt jelenti, hogy nem képes valamely okból az igényérvényesítésre. Ilyen objektív akadály nem volt, ilyenre a felperes nem hivatkozott. A jogerős ítélet ellentétes az elévülés jogintézményének lényegével, ami - ha ilyen tágan lenne értelmezhető a nyugvás kérdése - gyakorlatilag kiüresítené a szabályozást, arról nem beszélve, hogy a kárügyek lezárhatósága (kárigények, sérelemdíj iránti igények érvényesíthetőségének határideje) alapvetően kérdőjeleződne meg, ami pedig a jogbiztonság elvét is sértené. Változatlanul hivatkozott a Kúria Pfv.21.044/2018/9. számú ítéletére.
[25] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését kérte hatályában fenntartani.
[26] Kifejtette, az elévülés nyugvásának szabályozása a régi és a hatályos Ptk.-ban érdemben azonos, így az évtizedek alatt kialakult bírói gyakorlat is irányadónak tekinthető. Semmi nem indokolja a több évtizedes bírói gyakorlat megváltoztatását. Egyeztetések ideje alatt nincs ugyan objektív akadálya a bíróság előtti igényérvényesítésnek, de az nem indokolt, hiszen amennyiben esély mutatkozik a jogvita peren kívüli rendezésére, addig szükségtelen a költséges peres eljárás megindítása. A folyamatban lévő peren kívüli egyeztetésnek mint az elévülés nyugvására okot adó körülménynek a korábbi gyakorlattal ellentétes értelmezése sértené a Ptk. 1:3. §-ában, az alapelvek körében megfogalmazott jóhiszeműség és tisztesség követelményét is. Ha a bírói gyakorlat nem fogadja el az egyeztető tárgyalásokat az elévülés nyugvására vezető menthető oknak, úgy ez arra ösztönözheti a kötelezettet, hogy a perindítást elkerülni szándékozó, a jogvitát megegyezéssel lezárni kívánó jogosult jóhiszeműségét és tisztességes eljárásba vetett bizalmát kihasználva, érdemi egyeztetést színlelve, időhúzással érje el az elévülés bekövetkeztét. Helyes a másodfokú bíróság azon megállapítása, amely szerint a peren kívüli egyeztetés időtartama alatt, az alperes kárigényt elutasító iratának kézhezvételéig, az elévülés nyugodott, hiszen a perben megállapított körülmények mellett (szakértői vizsgálat időpontjának alperes általi megjelölése, kifizetések teljesítése, okiratok alperes általi bekérése) indokolatlan lett volna a peres eljárás megindítása, hiszen fennállt az esélye a peren kívüli megegyezésnek.
A Kúria döntése és jogi indokai
[27] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem alapos.[30] A perben releváns jogkérdés az volt, miként értékelendő a felek közötti kárrendezési eljárás, az ennek keretében folytatott egyeztetés időtartama az elévülés szempontjából.
[31] Mindkét fél a saját álláspontját alátámasztandó kúriai döntésekre hivatkozott. Az alperes felülvizsgálati kérelmében is felhívott Pfv.V.21.044/2018/9. számú ítélet tényszerűen biztosítási szerződésen alapuló követelés miatt indult. A jelen perrel való különbözőség azonban az, hogy ott maga a biztosított érvényesített követelést úgy, hogy a biztosítási szerződés a szolgáltatási igény elévülésére egyéves határidőt szabott. A Kúria ezen ítéletének [39] bekezdése tartalmazza, hogy a biztosított jármű szemlézését követően volt egy olyan, az elévülési idő mintegy felét kitevő időszak, amikor a felek közötti egyeztetés megakadt, a biztosító általi kárrendezési folyamatban nem történt semmi, a károsult a követelése érvényesítésére nem tett semmit. Emellett a biztosító az elévülési idő letelte előtt közölte a biztosítottal, hogy a kárügyintézést lezárta, a további teljesítéstől elzárkózott. Ebben az ügyben az ellenérdekű félnek tehát a biztosító magatartásából tudnia kellett, hogy további teljesítésre nem hajlandó, a biztosított érdekkörébe tartozik, hogy mihamarabb - az elévülési idő alatt - a követelését bíróság előtt érvényesítse.
[32] Mindez jelentős tényállásbeli különbség jelen ügyhöz képest. Egyrészt a felperes nem biztosított volt, hanem az alperes felelősségbiztosítottja okozott kárt a felperesnek. Ilyen esetben az elévülési idő öt év. Ami leglényegesebb, hogy az alperes - időbeli halogató - hozzáállása mellett (folyamatos iratváltás, részkárok jogcím nélküli kifizetése, az elévülési határidőt alig megelőzően az alperes által elrendelt orvosszakértői vizsgálat megkövetelése, az orvosszakértői vélemény 2020. december 8-i elkészítése) a felperesben nem kellett felmerüljön, hogy az alperes végül teljesen elzárkózik a teljesítéstől elévülésre hivatkozással. Az alperes még 2021. február 24-én is arról tájékoztatta a felperest, hogy a kért dokumentumok beérkezését követően tájékoztatja őt az álláspontjáról, majd 2021 áprilisában közölte, hogy a követelést 2020. december 10. napjával elévültnek minősíti.
[33] A Kúria egyetértett a jogerős ítélet azon levezetésével, hogy a felperes kellő alappal feltételezhette, hogy a peren kívüli igényérvényesítése legalább részben eredményes lehet, ezért nem volt oka a követelése peresítésére. Csak a 2021. áprilisi iratból kellett azzal szembesülnie, hogy az alperes peren kívül további teljesítésre nem hajlandó. Ezt megelőző időben a felperes alappal bízhatott abban, hogy az alperes teljesíteni fog, hiszen mi más okból rendelt volna el olyan orvosszakértői vizsgálatot, ami az elévülési időként meghatározott 2020. december 10. előtt két nappal készült el, és aminek eredményét az alperes egyébként igazoltan két hónappal később küldte meg.
[34] A Ptk. 6:24. § (1) bekezdése kimondja, hogy ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugszik. A Kúria egyetértett a jogerős ítéletben foglaltakkal abban, hogy amíg a felperes az alperes magatartása alapján alappal feltételezhette az alperes részéről a peren kívüli kárrendezést, nem volt oka a követelését perben érvényesíteni, ez részéről menthető oknak minősül. A Ptk. 6:24. § (2) bekezdése értelmében, ha az elévülés nyugszik, az akadály megszűnésétől számított egyéves - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapos - határidőn belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapnál - kevesebb van hátra. A felperesnek 2021. április 16. napjától - az alperes kárrendezést megtagadó irata vételétől számított egyéves határideje volt a követelése bírósági érvényesítésére, és ezt a 2021. július 12-i perindítással teljesítette.
[35] A jogerős ítélet tehát jogszerűen állapította meg, hogy a peres felek közötti egyeztetés ideje alatt az elévülés nyugodott, annak megszűnését követően pedig a felperes a törvényben megszabott határidő alatt terjesztette elő a keresetét, így a követelése nem évült el.
[36] A követelés összegszerűsége már az elsőfokú eljárásban sem volt vitatott, így ezzel a Kúria nem foglalkozott.
[37] A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében nem volt jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.VI.20.533/2023/4.)