adozona.hu
BH 2023.12.306
BH 2023.12.306
I. A kulturális ágazatot érintő bérfejlesztésről szóló 682/2021. (XII. 6.) Korm. rendelet hatálybalépésének napján (2021. december 7.) a 703/2021. (XII. 15.) Kormányrendelet még nem volt hatályban, azt ki sem hirdették. A bérfejlesztési rendelet a béremelés napjára vonatkozó szabályok körében kifejezetten a 2022. január 1-jétől hatályos szabályokat hívta fel, ezért a bérnövelés alapjául szolgáló összeg meghatározásánál a 703/2021. (XII. 15.) Kormányrendelet szabályait kellett alkalmazni a béremelésre jogosu
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes munkavállaló munkaviszonyban állt az alperes könyvtár munkáltatóval középfokú végzettséget igénylő segédkönyvtáros munkakörben. Bruttó munkabére 2021-ben havi 226 600 forint volt. A felek 2022. január 5-én a korábbi munkaszerződés módosításával a jogszabályban meghatározott garantált bérminimumnak megfelelő 260 000 forint alapbérben állapodtak meg.
[2] 2022. március 8-án az alperes a munkaszerződés-módosításra irányuló ajánlatot közölt a felperessel, amely szerint munkabére br...
BH 2023.12.306 I. A kulturális ágazatot érintő bérfejlesztésről szóló 682/2021. (XII. 6.) Korm. rendelet hatálybalépésének napján (2021. december 7.) a 703/2021. (XII. 15.) Kormányrendelet még nem volt hatályban, azt ki sem hirdették. A bérfejlesztési rendelet a béremelés napjára vonatkozó szabályok körében kifejezetten a 2022. január 1-jétől hatályos szabályokat hívta fel, ezért a bérnövelés alapjául szolgáló összeg meghatározásánál a 703/2021. (XII. 15.) Kormányrendelet szabályait kellett alkalmazni a béremelésre jogosult munkavállaló alapbérének meghatározása tekintetében.
II. A munkavállaló csupán a perfelvétel lezártáig esedékes, addig lejárt munkabér követelését érvényesítheti megalapozottan [A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 172. § (2) bek.].
A tényállás
[1] A felperes munkavállaló munkaviszonyban állt az alperes könyvtár munkáltatóval középfokú végzettséget igénylő segédkönyvtáros munkakörben. Bruttó munkabére 2021-ben havi 226 600 forint volt. A felek 2022. január 5-én a korábbi munkaszerződés módosításával a jogszabályban meghatározott garantált bérminimumnak megfelelő 260 000 forint alapbérben állapodtak meg.[2] 2022. március 8-án az alperes a munkaszerződés-módosításra irányuló ajánlatot közölt a felperessel, amely szerint munkabére bruttó 275 029 forintra emelkedne 2022. február 1-jei hatállyal. Az ajánlat a felperes régi alapbérét havi bruttó 226 600 forintban jelölte meg, amelyhez - 2022. február 1-jétől 2022. december 31-ig terjedő határozott időszakra - 33 400 forint és 15 029 forint keresetkiegészítést állapított meg. Ennek megfelelően az ajánlat azt tartalmazta, hogy a felperes alapbére - a 33 400 forint összegű keresetkiegészítés elvonása mellett - 260 000 forintra emelkedik és ezen felül illette volna meg a felperest 15 029 forint összegű keresetkiegészítés.
[3] A felperes a munkaszerződés-módosítására irányuló ajánlatot nem fogadta el arra hivatkozva, hogy az nem tartalmazza a jogszabályban meghatározott mértékű béremelést és tévesen jelölte meg az alapbérét, ami 2022. január 1-jétől már 260 000 forint volt.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[4] A felperes keresetében kérte: a bíróság az alperes határozatát úgy módosítsa, hogy alapbére 2022. február 1-jétől havi bruttó 312 000 forint és kötelezze ilyen tartalmú okirat kiállítására a munkáltatót. Kérte továbbá, havi bruttó 52 000 forint elmaradt munkabér megfizetésére kötelezni az alperest 2022. január 1-jétől, a kulturális ágazatot érintő bérfejlesztésről szóló 682/2021. (XII. 6.) kormányrendelet (a továbbiakban: bérfejlesztési kormányrendelet) 1. § (2) bekezdés b) pontja alapján.[5] Álláspontja szerint a 2022. január 1-jétől hatályos, a rá irányadó garantált bérminimum alapulvételével kellett volna megállapítani munkabérét 312 000 forint összegben. Sérelmezte, hogy a munkaszerződés-módosítására vonatkozó ajánlatban meghatározott időre tüntette fel az alperes a keresetkiegészítést, és nem tett említést a 2022. január 5-én már megkötött munkaszerződés-módosításról.
[6] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a bérfejlesztési kormányrendelet 1. § (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az annak hatályba lépésekor, azaz a 2021 decemberében irányadó bért kell 20%-kal emelni, és amennyiben az nem éri el a kötelező legkisebb munkabér 2022. január 1-től hatályos bruttó 200 000 forint összegét, a 200 000 forintot kell 20%-kal növelni. Mivel a felperes jövedelme ezt elérte, illetve meghaladta, az ő esetében a bérfejlesztési kormányrendelet 1. § (2) bekezdés b) pontjának nincs jelentősége. Érvelése szerint téved a felperes, amikor nem a kötelező legkisebb munkabért, hanem a garantált bérminimumot kéri irányadónak tekinteni. Emellett a felperes keresete idő előtti, mivel jogai nem sérültek, a határozott időre szóló keresetkiegészítés elvonását csak a határidő lejárta és annak elvonása után támadhatta volna.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[7] A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest, hogy a 2022. január 1-jétől 2022. augusztus 31-ig terjedő időre fizessen meg a felperesnek 295 768 forint, továbbá 2022. szeptember 1-jétől havi 36 971 forint munkabér-különbözetet, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy 2022. január 1-jétől a felperes havi bruttó alapbére 260 000 forint volt és ezt kellett volna 20%-kal emelnie a munkáltatónak a bérfejlesztési kormányrendelet alapján.[8] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 172. § (3) és (4) bekezdésében írt feltételek hiányára hivatkozva kifejtette, hogy a bíróság a felek szerződését nem módosíthatja, ezért e tekintetben a keresetet elutasította. Mivel a felperes marasztalásra irányuló keresetét túlnyomórészt alaposnak találta, az alperes által rendszeresen megfizetett összeg és a felperest megillető összeg közötti különbözet fizetésére kötelezte a munkáltatót.
[9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. Megállapította, hogy a bérfejlesztési kormányrendelet 4. §-a értelmében az adott jogszabály a kihirdetését követő napon, azaz 2021. december 7-én lépett hatályba. Az 5. § (1) bekezdése előírta a hatálya alá tartozó foglalkoztatók számára, hogy 2021. december 15-ig jelentsék be a minisztériumnak a foglalkoztatottjaik számát, adatait. Az adatszolgáltatás alapján a miniszter 2022. március 1-ig juttatta el az intézmények és szervezetek részére a 1. § (1) bekezdése szerinti béremelés megvalósításához szükséges forrást. Ebből megállapíthatónak találta, hogy az intézményeknek a 2021. decemberi bértömeget kellett közölni, mely alapján biztosították számukra a 20%-os emeléshez szükséges forrást.
[10] Kifejtette, hogy 2022. január 5-én a munkáltató a 703/2021. (XII. 15.) kormányrendelet 2. § (2) bekezdésében írt kötelezettségének tett eleget, amikor a garantált bérminimumra emelte fel a felperes munkabérét, ami a bérfejlesztési kormányrendelet eltérő szabályai miatt nem ad alapot arra, hogy a munkavállaló a 20%-os emelést ezen felül kérje. A felperes 2021. december havi jövedelme 226 600 forint volt, amelynek 20%-kal emelt összegét az alperes megfizette a felperesnek.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[11] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy azt a Kúria helyezze hatályon kívül, az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. Érvelése szerint a jogerős ítélet sérti a bérfejlesztési kormányrendelet 1. § (2) bekezdését, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 13. §-át, valamint a bérfejlesztési kormányrendelet 5. § (1) és (2) bekezdését.[12] Állítása szerint a bérfejlesztési kormányrendelet "béremelésről szól" beépülő jelleggel, 2022. január 1-től, a kötelező legkisebb munkabérre vonatkozó szabályok figyelembevételével. A garantált bérminimum a 703/2021. (XII. 15.) kormányrendelet 2. § (3) bekezdés b) pontja szerint 2022. január 1-jén 260 000 forint volt, amit alátámaszt az, hogy a felperes munkaszerződését is így módosították. Kifejtette, hogy a bérfejlesztési kormányrendelet 1. § (2) bekezdés b) pontja a kötelező legkisebb munkabért említi, azonban a 703/2021. (XII. 15.) Kormányrendelet a kötelező legkisebb összegű minimálbért határozza meg azzal, hogy a legalább középiskolai végzettséget vagy szakképzettséget igénylő munkakör esetében alapbérként a garantált bérminimumot kell meghatározni. Előadta, hogy a bérfejlesztési kormányrendelet nem rögzítette kifejezetten, hogy a 2021. decemberi állapotot kell figyelembe venni a béremelésnél, csak a pénzügyi fedezet biztosításához szükséges nyomtatványok kitöltésére adott határidőt. Ebből következően érvelése szerint a másodfokú bíróság tévesen vonta le azt a következtetést, hogy az alapnak a 2021. évi decemberi bért kellett figyelembe venni. Állította, hogy a pénzügyi finanszírozás kérdése is csak látszólag ellentmondásos, mert valójában 2021. december 15-ig nem állt rendelkezésre a 2022. évi kötelező legkisebb minimálbér és garantált bérminimum megállapítására vonatkozó jogszabály. Véleménye szerint a bérfejlesztési kormányrendelet "beépülő jellegről" beszél és egyértelművé teszi, hogy nincs helye és nem is lehet egy meghatározott időre szóló ún. kereset-kiegészítésről rendelkezni.
[13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn. Azt állította, hogy a bérfejlesztési kormányrendelet 1. § (2) bekezdése alapján az (1) bekezdés szerinti béremelés az alapbér, valamint a bérpótlék és egyéb bérelemek együttes bruttó összegének, továbbá az illetmény bruttó összegének és a 2022. január 1-jétől hatályos, a kötelező legkisebb munkabérre vonatkozó szabályok figyelembevételével megállapított összeg alapulvételével történik. Véleménye szerint a felperes munkabére nem a kötelező legkisebb munkabér, hanem a garantált bérminimum alapján került megállapításra, ezért a Kormányrendelet kötelező legkisebb munkabérre vonatkozó fordulata az ő munkabérének megállapítására nem irányadó.
[14] Mindezekre tekintettel érvelése szerint helytállóan vonta le a másodfokon eljáró bíróság azt a következtetést, hogy a bérfejlesztési kormányrendelet alkalmazása során a kötelező legkisebb munkabérre utaló rendelkezést csak azon munkavállalók esetében kell alkalmazni, akiknek munkabére a 20%-os emeléssel együtt sem érné el a 200 000 forintos minimálbért, ez azonban a 260 000 forint összegű garantált bérminimumra jogosult felperesre nem vonatkozik. Állította, hogy 2021. december 15-ig a foglalkoztató csak a decemberi bértömeget tudta bejelenteni, a peres felek közötti béremelésre vonatkozó munkaszerződés-módosítás pedig csak 2022. január 5-én jött létre.
[15] Sérelmezte, hogy az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányuló felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélet jogszerűségének kérdésétől függetlenül is megalapozatlan. A jogerős ítélet a felperesi kereset elutasítására tekintettel nem foglalkozott a fellebbezés azon részével, hogy az elsőfokú ítélet az alperest 2022. szeptember 1-jétől havi bruttó 36 971 forint bérkülönbözet megfizetésére kötelező rendelkezése sérti a Pp. 172. § (1) bekezdését, másrészt nem fogalmaz egyértelműen. Állította, hogy az ítéleti rendelkezés jogsértő, hiszen nincs helye marasztalási kereset előterjesztésének később esedékes munkabér érvényesítése kapcsán. Marasztalásra irányuló kereseti kérelem csak lejárt követelés érvényesítése iránt terjeszthető elő. A munkabér nem tartozik a Pp. 172. § (2) bekezdésében felsorolt azon privilegizált esetek körébe, amely a jövőre szóló marasztalás lehetne. A Pp. 521. § (2) bekezdése még a perfelvételt lezáróan esedékessé vált munkabérkövetelés perbeli érvényesítésére is csak a munkaviszony jogellenes felmondásának jogkövetkezményeként biztosít lehetőséget.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[16] A Kúria a kulturális ágazatban 2022-től elrendelt bérfejlesztés során felmerült kérdéseket még nem vizsgálta, ezért a felperes felülvizsgálati kérelmét a Pp. 523. § (2) bekezdése, valamint a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontja alapján engedélyezte, mert a felvetett jogkérdésnek - mivel többeket érint - társadalmi jelentősége van.[17] A felperes felülvizsgálati kérelme nagyobb része megalapozott.
[18] A kulturális ágazatot érintő bérfejlesztésről szóló 682/2021. (XII. 6.) Korm. rendeletnek kettős tárgya van:
a) egyrészt az ún. bérfejlesztésről rendelkezik (a perbeli esetben az 1. §-ában)
b) másrészt rendelkezik a bérfejlesztés forrásának a központi költségvetés terhére való biztosításáról, illetve tartalmazza annak eljárási szabályait (5. §-ában).
[19] A Kúria megítélése szerint a két tárgykör jogalkalmazási szempontból nem függ össze, a munkavállaló alanyi jogon (jogszabály alapján) abban az esetben is jogosult volt a béremelésre, ha a munkáltató bármely okból elmulasztotta a bérfejlesztési kormányrendelet 5. §-ában meghatározott eljárást, illetve határidőt, vagy egyáltalán nem igényelt központi költségvetési forrást a bérfejlesztés fedezetére. A szabályozási tárgykör különbözősége megnyilvánul abban is, hogy nem azonos alanyok közötti, s nem azonos jogviszonyokra irányadó szabályokat tartalmaznak.
[20] A bérfejlesztési kormányrendelet 1. §-a meghatározta azt a munkáltatói kört, amelynek foglalkoztatottjai tekintetében a béremelést érvényesíteni kellett (az alperes e körbe tartozott) és a béremelést valamennyi foglalkoztatott tekintetében alanyi jogként biztosította 2022. január 1-től annak mértékét 20%-ban meghatározva.
[21] A bérfejlesztés alapjául szolgáló munkabér összegének meghatározása körében a béremelés alapjául szolgáló összeg meghatározása során a bérfejlesztési kormányrendelet szerint két körülményt kellett együttesen figyelembe venni: egyrészt a jogosult munkavállaló teljes bruttó munkabérét, valamint a kötelező legkisebb munkabér 2022. január 1-től hatályos összegét. Ez akként értelmezhető, hogy a 20%-os béremelés alapja a 2022. január 1-jén érvényes bruttó bér, ha ez a 2022. január 1-jén hatályos kötelező legkisebb munkabérnél magasabb.
[22] "A kötelező legkisebb munkabérre" utalás szabályainak alkalmazása alapján a következő következtetés vonható le: egyrészt az, hogy a munkavállaló alapbére tekintetében a 2022. január 1. napján hatályos jogszabályt kell alkalmazni, másrészt azt, hogy önmagában csak a kötelező legkisebb munkabér a 20%-os béremelés alapja abban az esetben, ha a munkavállaló bruttó bére kizárólag az alapbérből áll, azaz a munkavállaló - 2022. január 1-jén - nem jogosult semmilyen, ún. kiegészítő díjazásra (pótlékra, egyéb bérelemre).
[23] A 2022. január 1. napján hatályos kötelező legkisebb munkabér összegéről a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 703/2021. (XII. 15.) Korm. rendelet rendelkezett, amely 2022. január 1-jén lépett hatályba és első alkalommal a 2022 január hónapra járó munkabérek megállapításánál kellett alkalmazni.
[24] A perben kérdésként vetődött fel, hogy a bérfejlesztési kormányrendeletet kizárólag a kötelező legkisebb munkabérre (minimálbérre) vagy az ún. garantált bérminimumra is alkalmazni kellett-e. A 703/2021. (XII. 15.) Kormányrendelet 2. § (2) bekezdése 2022. január 1-jei hatállyal a legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részére alapbérként megállapított garantált bérminimum összegét 260 000 forintban állapította meg, és ezért az érintett (közfokú végzettségű) munkavállaló 2022. január 1-jétől a rendeletben meghatározott alapbérre, azaz 260 000 forintra volt jogosult. A minimálbér és a garantált bérminimum funkciója és jogi természete azonos, munkakörönként differenciáltan megállapítja az alapbér legkisebb összegét.
[25] A bérfejlesztési rendelet hatálybalépésének napján (2021. december 7.) a 703/2021. (XII. 15.) Kormányrendelet még nem volt hatályban, azt ki sem hirdették. A bérfejlesztési rendelet a béremelés napjára vonatkozó szabályok körében kifejezetten a 2022. január 1-jétől hatályos szabályokat hívta fel, ezért a bérnövelés alapjául szolgáló összeg meghatározásánál a 703/2021. (XII. 15.) Kormányrendelet szabályait kellett alkalmazni a béremelésre jogosult munkavállaló alapbérének meghatározása tekintetében.
[26] A bérfejlesztési kormányrendelet 5. §-a a bérfejlesztés forrásának költségvetés általi biztosítása, illetve ennek eljárási szabályai körében úgy rendelkezik, hogy az érintett munkáltatói kör 2021. december 15-ig volt köteles közölni a miniszterrel a foglalkoztatottjai számát, munkaköreik felsorolását, valamint a részükre havonta kifizetett bértömeg összegét. Nyilvánvalóan az érintett munkáltatók az említett határidőig nem közölhették a 2022. január 1-jén irányadó adatokat, hanem csak az adatközlés időpontjában ismerteket. Ebből az is következik, hogy a központi költségvetés nem biztosította az alanyi jogon járó béremelés teljes fedezetét, forrását, e körülménynek azonban a kereseti kérelem megítélése szempontjából nincs relevanciája. A béremelésre vonatkozó alanyi jogot biztosító szabály független attól, hogy a költségvetés milyen szabályok szerint, milyen mértékben, határidőben és időtartamban biztosít forrásokat a béremeléshez. A bírói gyakorlat szerint a költségvetési források nagysága nem érinti a foglalkoztatottaknak a díjazásra való jogosultságát.
[27] A kereseti követelés megítélése szempontjából a feleknek a 2022. január 5-i munkaszerződést módosító rendelkezése is érdektelen, az ügy megítélése szempontjából nincs jelentősége. Ennek az az oka, hogy a felperes a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 703/2021. (XII. 15.) Kormányrendelet 2. § (2) bekezdése alapján (azaz az Mt. 13. §-a szerinti munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján) 2022. január 1-jétől a jogszabály szerinti garantált bérminimumra volt jogosult alapbérként, s a megállapodás csupán ezt az összeget rögzítette, a munkavállalót azonban ennek hiányában is megillette volna 2022. január 1-től a 260 000 forint összegű alapbér. Mindezekre tekintettel a munkáltatónak a bérfejlesztési kormányrendelet 1. § (1)-(2) bekezdéseiben meghatározott 20%-os béremelést a 260°000 forint összegű alapbér bázisán kellett végrehajtani, azaz a munkavállaló 2022. január 1-jétől 312°000 forint összegű alapbérre volt jogosult.
[28] Mindezekre tekintettel helytállóan kötelezte az elsőfokú bíróság az alperest 2022. január 1-től 2022. augusztus 31-ig terjedő időre 295°768 forint munkabér-különbözet megfizetésére, ezért a Kúria e körben a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[29] Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a Pp. 172. § (3) és (4) bekezdésében rögzített feltételek hiányában a bíróság nem módosíthatta a peres felek megállapodását.
[30] A felperes kereseti kérelmében azt is kifogásolta, hogy a munkáltató a béremelést keresetkiegészítés címén egyéves időtaramra állapította meg, holott álláspontja szerint a továbbiakban az az alapbére részét képezte. E kérdést - eltérő álláspontjára figyelemmel - a másodfokú bíróság nem vizsgálta, az elsőfokú bíróság pedig nem fejtette ki egyértelműen álláspontját. Megállapította, hogy a munkáltató határozott időre nem adhatott keresetkiegészítést a felperesnek, azonban nem állapította meg, hogy milyen tartamra milyen összegű alapbér illeti meg a felperest.
[31] Helytállóan kifogásolta az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében, hogy az elsőfokú ítéletnek az alperest 2022. szeptember 1-jétől havi 36 971 forint bérkülönbözet megfizetésére kötelező rendelkezése jogszabálysértő. A Pp. 172. § (1) bekezdése előírja, hogy csak tartási, járadék és más időszakos szolgáltatás iránt indított perben lehet marasztalásra irányuló kérelmet előterjeszteni a le nem járt követelésekre, s erre nincs lehetőség az igény érvényesítésekor még nem esedékes munkabérkövetelés esetén. A felperes csupán a perfelvétel lezártáig esedékes, addig lejárt követelését érvényesítheti, a bíróság pedig nem rendelkezhet olyan munkabér jellegű juttatás megfizetésérről, ami nem esik a tartásdíj járadék és más időszakos szolgáltatás körébe, és a követelés a perfelvétel lezártáig nem vált esedékessé.
[32] Mindezekre figyelemmel megállapítható, hogy az eljárt bíróságok az említett körben nem tárták fel a tényállást, illetve nem döntöttek valamennyi kereseti követelésről, ezért a Kúria a jogerős ítéletet e körben az elsőfokú ítéletre is kiterjedően a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, s a törvényszéket, mint munkaügyi bíróságot a perfelvételtől kezdődően a 2022. szeptember 1-jétől előterjesztett igény tekintetében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak dönteni kell arról, hogy milyen időtartamra illeti meg a felperest az emelt összegű alapbér, illetve a perfelvétel lezártáig milyen mértékű elmaradt munkabére keletkezett a munkavállalónak.
(Kúria Mfv.VIII.10.056/2023/5.)