ÍH 2023.158

A KÖZIGAZGATÁSI TEVÉKENYSÉG FOGALMI ELEMEINEK VIZSGÁLATA I. A közigazgatási jogvita fogalmi elemeinek és a kereset irányultságának vizsgálata, továbbá a per kereteinek meghatározásához szükséges tényállás feltárása körében irányadó szempontok. II. Az ágazati jogszabályok vizsgálata nélkül a keresetlevél jogszerűen nem utasítható vissza a Kp. 48. § (1) bekezdés d) pontjára hivatkozással. [2017. évi I. törvény (Kp.) 2. §, 4. § (1), (3) bekezdés, 5. § (1)-(2) bekezdés, 48. § (1) bekezdés d) pont]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A perben nem álló felperesi foglalkoztatott E. G. (a továbbiakban: munkavállaló) foglalkozási megbetegedése kapcsán tájékoztatást kért az alperestől az ügyében korábban eljárt Fővárosi Törvényszék által hozott jogerős ítélettel (a továbbiakban: jogerős ítélet) lefolytatni rendelt új eljárásról. Az alperes a beadványt átiratával továbbította a Nemzeti Népegészségügyi Központ Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Főosztály (a továbbiakban: NNK) felé a beküldött - a felterjesztett iratok köz...

ÍH 2023.158 A KÖZIGAZGATÁSI TEVÉKENYSÉG FOGALMI ELEMEINEK VIZSGÁLATA
I. A közigazgatási jogvita fogalmi elemeinek és a kereset irányultságának vizsgálata, továbbá a per kereteinek meghatározásához szükséges tényállás feltárása körében irányadó szempontok.
II. Az ágazati jogszabályok vizsgálata nélkül a keresetlevél jogszerűen nem utasítható vissza a Kp. 48. § (1) bekezdés d) pontjára hivatkozással. [2017. évi I. törvény (Kp.) 2. §, 4. § (1), (3) bekezdés, 5. § (1)-(2) bekezdés, 48. § (1) bekezdés d) pont]
A perben nem álló felperesi foglalkoztatott E. G. (a továbbiakban: munkavállaló) foglalkozási megbetegedése kapcsán tájékoztatást kért az alperestől az ügyében korábban eljárt Fővárosi Törvényszék által hozott jogerős ítélettel (a továbbiakban: jogerős ítélet) lefolytatni rendelt új eljárásról. Az alperes a beadványt átiratával továbbította a Nemzeti Népegészségügyi Központ Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Főosztály (a továbbiakban: NNK) felé a beküldött - a felterjesztett iratok közt nem fellelhető - dokumentumok megvizsgálása és szakvélemény adása céljából, és erről a munkavállalót tájékoztatta.
Az NNK átiratával arról értesítette az alperest, hogy a munkavállaló foglalkozási megbetegedés gyanú bejelentését elfogadták és nyilvántartásba vették, szakvéleményt csatoltak. Az alperes az NNK átiratában foglaltakról a munkavállalót, illetve a felperesi munkáltatót is tájékoztatta (a továbbiakban: tájékoztató levél), csatolva az általa kiállított vizsgálati lapot. Minderről átiratával Budapest Főváros Kormányhivatala Egészségbiztosítási Főosztályát, illetve a Magyar Államkincstárt is tájékoztatta, a vizsgálati lap, a bejelentőlap és az általa kiállított értesítés megküldése mellett. A felperes a tájékoztató levél átvételét követően iratbetekintési kérelemmel fordult az alpereshez, majd az iratokba betekintett.
A felperes keresetlevelében elsődlegesen a tájékoztató levél megsemmisítését, másodlagosan annak megsemmisítése mellett az alperes új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezését kérte. Álláspontja szerint az alperes eljárása - amelyről csak az annak eredményeképpen kibocsátott döntésből értesült - jogsértő. Kifejtette álláspontját az alperes hatáskörének hiányáról, ezzel összefüggésben az ügy katonai munkavédelmi hatósághoz történő áttételének elmaradását is sérelmezte, továbbá az ágazati eljárási szabályok megsértését állította. Érvelése szerint az alperes a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet (a továbbiakban: NM rendelet) 3. § (1) bekezdése alapján jogszabálysértő módon vizsgálta ki, illetve vette nyilvántartásba az NNK által elfogadott foglalkozási megbetegedést, majd értesítette erről a nála működő társadalombiztosítási kifizetőhelyet. Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) szerinti hatósági ügyben indult eljárásról nem volt tudomása, arról az alperes nem értesítette. Mindez ahhoz vezetett, hogy az eljárási cselekményekről nem értesült, a bizonyítékokat nem ismerhette meg, nyilatkozatot, észrevételt nem tehetett. Az Ákr. 2. és 4. §-ai szerinti alapelveket sértő eljárásban olyan személyek jártak el, akiktől nem volt elvárható az ügy tárgyilagos megítélése. Az eljárásról kizárólag a támadott tájékoztató levél közlésekor értesült, az eljárás iratait az iratbetekintése során ismerhette meg. Érdemben vitatta az alperes által az NM rendelet 5. § (7) bekezdése alapján kiállított vizsgálati lap megállapításait.
Az alperes védiratában a keresetlevél visszautasítását kérte. Előadta, hogy a felperes által támadott tájékoztató levél az Ákr. 80. § (1) bekezdése szerinti döntésnek nem minősül, annak célja kizárólag a felperes tájékoztatása egy másik hatóság megállapításáról, a nyilvántartásba vételről. A mellékletként csatolt vizsgálati lap kizárólag a tájékoztató levélben foglaltak tartalmának megerősítését szolgálta. Az Ákr. 112. § (1) bekezdése és 114. § (1) bekezdése alapján a felperes a - jogorvoslati záradékot nem tartalmazó - tájékoztató levéllel szemben nem jogosult közigazgatási pert kezdeményezni, tekintve, hogy az elnevezését, formáját, tartalmát tekintve nem valamilyen ügy érdemében vagy eljárás során hozott döntés.
Az elsőfokú bíróság végzésével a keresetlevelet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 48. § (1) bekezdés d) pontja alapján visszautasította. Döntését az Ákr. 7. § (2) bekezdésére, 80. § (1) bekezdésére, 81. § (1) bekezdésére, 112. § (1) bekezdésére, 114. § (1) bekezdésére és a Kp. 4. § (1)-(3) bekezdéseire alapítva megállapította, hogy a felperes olyan közigazgatási tevékenység jogszerűségét vitatja, amelynek vizsgálatát törvény kizárja. A keresettel támadott tájékoztató levél közigazgatási jogvita tárgya nem lehet, mivel az elnevezése, formája és tartalma alapján nem hatósági döntés, jogorvoslati záradékot nem tartalmaz.
A felperes fellebbezésében a támadott végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság eljárás lefolytatására utasítását kérte. Érvelése szerint a keresetével támadott tájékoztató levél olyan - súlyos anyagi és eljárási jogszabálysértések mellett hozott, téves formában kiadmányozott - közigazgatási cselekmény, ami közigazgatási perben vitatható. Az elsőfokú bíróság kizárólag alakszerűsége és nem tartalma alapján értékelte a vitatott cselekményt, az 1/2009. Közigazgatási jogegységi határozat (a továbbiakban: 1/2009. KJE határozat) I. pontjában és a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Kpkf.VI.40.058/2021/2. számú határozat [13] bekezdésében foglaltaktól eltérően nem vizsgálta a Kp. 4. § (1) bekezdése szerinti három együttes feltétel fennálltát. Ezáltal sérült a hatékony jogvédelem elve, az elsőfokú bíróság a Kp. 5. § (1)-(2) bekezdései ellenére érdemben nem bírálta el az ügyet.
Az alperes a Kp. 4. § (7) bekezdés a), e) pontjai, az Ákr. 9. §-a, az NM rendelet 3. § (1) bekezdése alapján közigazgatási szerv, a hatósági eljárásával kapcsolatos szabályokat az Ákr., a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) és az NM rendelet szabályozza. Ügyféli minőségében a vitatott közigazgatási döntés a jogi helyzetét megváltoztatta. Az alperes nem biztosította számára az eljárásban való részvételnek jogszabályban garantált jogát. A jogszerűtlen eljárás eredményeként az alperes a valóságnak nem megfelelő módon vette nyilvántartásba, hogy a munkavállalónál foglalkozási megbetegedés alakult ki. Ennek rá nézve hátrányos következménye az, hogy - a baleseti ellátás megállapítása iránti kérelem előterjesztése esetén - a munkavállaló jövedelmének 100%-át alapul vevő összeg szerint lesz köteles a táppénz hozzájárulást megfizetni. Jóhírneve sérelmén túl a munkavállaló további eljárásokat indíthat vele szemben.
A jogerős ítéletre utalva kifejtette, hogy a perbeli, NM rendelet szerinti hatósági eljárást döntéssel kell lezárni, vagyis az alperes vitatott cselekménye közigazgatási perben támadható közigazgatási döntés. Az elsőfokú bíróság téves jogértelmezése ahhoz vezet, hogy az alperes garanciális eljárásjogi szabályok megsértésével tett intézkedései általa közigazgatási perben nem vitathatók, a foglalkozási megbetegedés gyanúja miatti eljárást lezáró döntéssel szemben a tisztességes, hatékony bírói jogorvoslathoz való joga sérül, a fél bírósághoz forduláshoz fűződő joga ellehetetlenül. Ezáltal kiüresedik a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 89/391/EGK irányelv 11. cikk (6) bekezdésében és az NM rendelet 5. § (2) bekezdésében előírt, a munkavállalói érdekképviselet részvételének biztosítása iránti kötelezettség is.
Az alperes észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte annak megalapozottságára figyelemmel.
Az elsőfokú bíróság végzése érdemi felülbírálatra alkalmatlan.
A másodfokú eljárás kereteit a Kp. 112. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó 108. § (1) bekezdése alapján a fellebbezéssel támadott végzés, a fellebbezés és az észrevétel jelöli ki. Az ítélőtábla ugyanakkor a Kp. 112. § (3) bekezdése értelmében megfelelően irányadó 110. § (1)-(2) bekezdéseire figyelemmel a fellebbezési eljárásban hivatalból köteles vizsgálni, hogy a fellebbezéssel támadott végzés, illetve az annak meghozatalával végződő eljárás nem szenved-e olyan súlyos eljárási hibában, ami a Kp. 110. § (1) bekezdése alapján abszolút hatályon kívül helyezési ok; avagy ennek hiányában a Kp. 110. § (2) bekezdésében foglaltak alkalmazásával, mérlegelés útján megállapítható-e az elsőfokú eljárás során elkövetett lényeges, a fellebbezési eljárásban nem orvosolható eljárásjogi szabálysértés. A fenti esetek bármelyikének megvalósulása objektív akadályát képezi az ügy érdemi elbírálásának, és azt eredményezi, hogy a másodfokú bíróság a garanciális eljárásjogi szabályok biztosítása érdekében az elsőfokú eljárás megismétlését rendeli el. Az ítélőtábla vizsgálatának eredményeként azt állapította meg, hogy a Kp. 110. § (2) bekezdésében meghatározott hatályon kívül helyezési ok és annak feltételei az alábbiak szerint fennállnak.
A Fővárosi Ítélőtáblának abban a jogkérdésben kellett döntenie, hogy az elsőfokú bíróság visszautasításra vonatkozó érveivel helytállóan jutott-e arra a következtetésre, miszerint a perbeli ügyben a keresettel támadott közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálatát törvény kizárja. Ehhez kapcsolódóan elsőként a tájékoztató levél Kp. 4. §-ában foglalt szempontrendszer szerinti közigazgatási tevékenységként történő minősítését kellett elvégezni - mivel a Kp. 4. §-a által előírt fogalmi elemeknek megfelelő közigazgatási tevékenység hiányában a Kp. 48. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazásának lehet helye -, ezt követően vizsgálatra szorult az is, hogy a vitatott közigazgatási tevékenység valóban olyannak minősül-e, mint amelynek tekintetében törvény a közigazgatási jogvita lefolytatását nem teszi lehetővé.
Ahogyan arra a Nagykommentár a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvényhez is utal, a Kp. hatályba léptetésével paradigmaváltás következett be a közigazgatási bíráskodásban: az többé nem egyszerűsíthető le a számára sérelmes határozat ügyfél általi megtámadásának biztosítására; a közigazgatás jog alá rendeltsége nemcsak a jogállamiság egyik alapeleme, hanem azt is megköveteli, hogy a közigazgatás által alkotott jogszabályokat betartsa, érvényre juttassa. A közigazgatási bíráskodás célmeghatározásából, illetve a hatékony jogvédelem elvéből fakadóan a közigazgatási bíróságok a közigazgatás működésének és a közigazgatási cselekményeknek a törvényességét vizsgálják, illetve elbírálják a közigazgatási jogvitákat.
Ezért a közigazgatási jogvita fogalmához kapcsolódó generálklauzulával célszerű a bírói út terjedelmét meghatározni, hogy a közigazgatás cselekményei és működése törvényessége a szükséges körben bíróság által felülvizsgálható legyen. A közigazgatási jogvita fogalma tudatosan nem utal a döntések, működés közhatalmi jellegére, sem azok egyedi jellegére, ugyanis az túlságosan szűkre szabná a bírósági ellenőrzés kereteit. A Kp. 4. §-a összehasonlíthatatlanul tág mértékben nyitotta meg a bírói utat, elsődlegesen a bírói jogértelmezésre bízva annak terjedelmét. A Kp. 4. §-a generális fogalmaival alkalmas a hézagmentes és hatékony jogvédelem biztosítására valamennyi közigazgatási tevékenységgel szemben, legyen annak neve egyedi döntés vagy hatósági intézkedés. A Kp. alapján kialakult bírói gyakorlat szerint a közigazgatási bíróság tevékenysége a Kp. fogalomrendszerében nem korlátozódik a közigazgatási határozatok kontrolljára, annál bővebb feladatkört ölel fel. A Kp. tárgyi hatálya meghaladta a közigazgatási hatósági eljárásokhoz és határozathoz kötöttséget, egyáltalán azt a szemléletet, hogy a közigazgatás döntései csak valamilyen határozati formát ölthetnek. Az egyedi döntés általános kategóriájába ezért a közigazgatás bármilyen típusú döntése beleérthető: lehet alakszerű és alakszerűtlen, lehet explicit és implicit (hallgatólagos), lehet szóbeli és írásbeli, hatósági és nem hatósági. A Kp. 4. § (3) bekezdés a) pontja alkalmazandó, ha megállapítható a közigazgatásnak valamely döntéstartalmú akaratkinyilvánítása, vagyis az, hogy a közigazgatás valamilyen módon rendezni kívánja az elé vitt ügyet, illetve a Kp. 4. § (1) bekezdésében foglalt fogalomnak megfelelő intézkedést kíván tenni.
A közigazgatási ügyekben eljáró bíróságnak ezért a keresettel támadott közigazgatási tevékenység vizsgálatánál a közigazgatási jogvita fogalmából kell kiindulnia. A Kp. 4. § (1) bekezdése a közigazgatási jogvita tárgyaként az érdemi közigazgatási tevékenység fogalmát, körét határozza meg, mely kört a Kp. 4. § (3) bekezdésével, és jelen esetben annak a) pontjával összevetve kell értelmezni. Az e tárgykörben kialakított - a hézagmentes jogvédelem biztosításának fontosságát hangsúlyozó - kúriai gyakorlat szerint a közigazgatási tevékenységnek három lényeges, konjunktív fogalmi eleme van: (1) a tevékenységet közigazgatási szerv végzi; (2) a tevékenység közigazgatási jog általi szabályozottsága (ez teszi egyértelművé, hogy a közigazgatási szervek más jogágak területére tartozó cselekményei nem tartoznak ebbe a körbe); (3) ami joghatást vált ki (Kpkf.39.090/2022/4., Kkk.39.012/2023/3.). A Kúria az 1/2022. Közigazgatási-polgári jogegységi határozat [52] bekezdésében megjelenítette azt a kodifikátori megközelítést is, miszerint: "... a jogalkotó arra törekedett, hogy a közigazgatási bíráskodás hatáskörét kiterjessze minden olyan jogvitára, amelynek tárgya valamely közigazgatási jogalany (alanyi oldal) közigazgatási jog (jogi rezsim) által szabályozott döntése, cselekménye vagy mulasztása (tárgyi oldal) törvényességének megítélése. A szabályozás célja, hogy az olyan közigazgatási tevékenység jogszerűségét, mely tevékenységre az előbbiekben megjelölt fogalmi elemek kiterjednek, közigazgatási perben vitatni lehessen."
A Kp. 5. § (1)-(2) bekezdéseiben foglaltak szerint a bíróság a közigazgatási jogvitát közigazgatási perben bírálja el; a bíróság közigazgatási perben dönt azon közjogi jogvitában, amelynek elbírálását törvény a közigazgatási ügyben eljáró bíróság hatáskörébe utalja. A közigazgatási bírósági tevékenység tehát a Kp. fogalomrendszerében továbbra sem korlátozódik a közigazgatási határozatok kontrolljára, annál bővebb feladatkört ölel fel. A Kp. 2. § (1) bekezdése a bíróság feladataként rögzíti a hatékony jogvédelem biztosítását, amely azt is jelenti, hogy a közigazgatás cselekményei és működése törvényessége a szükséges körben bíróság által felülvizsgálható. Ennek megfelelően a közigazgatási jogvita tárgya a közigazgatási szerv közigazgatási jog által szabályozott, az azzal érintett jogalany jogi helyzetének megváltoztatására irányuló cselekménye, illetve annak elmulasztásának jogszerűsége is lehet. A felperes által hivatkozott - a korábbi közigazgatási eljárási törvény hatálya alatt hozott - 1/2009. KJE határozatban foglaltak törvényi szintre emelése a Kp. 4. § (6) bekezdésében kifejezetten tükröződik annak kimondásával, hogy a közigazgatási tevékenység felek általi megjelölése a bíróságot nem köti. A bíróság hivatalból annak tartalma szerint veszi figyelembe a közigazgatási tevékenységet, és a megfelelő eljárásban bírálja el.
Az elsőfokú bíróság a tájékoztató levél közigazgatási tevékenység jellegét vizsgálat nélkül elfogadva arra az álláspontra helyezkedett, hogy az - az ahhoz kapcsolódó formai elemek hiányában - nem tekinthető az Ákr. 80. § (1) bekezdése szerinti hatósági döntésnek, és ez okból nem felel meg a Kp. 4. § (3) bekezdés a) pontjában szereplő egyedi döntés fogalmának. Elkerülte a figyelmét azonban, hogy a fentebb kifejtett alapvetésekre figyelemmel a Kp. 4. § (1) és (3) bekezdéseiben meghatározott közigazgatási tevékenység a hatósági döntésnél tágabb kört ölel fel, a fogalmi elemeinek megvalósulása részletes elemzést igényel, amelynek során az adott közigazgatási jogviszonyra vonatkozó ágazati szabályok is jelentőséggel bírnak. A Kp. 48. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt visszautasítási ok alkalmazása ugyanis azt feltételezi, hogy a Kp. 4. §-a szerinti közigazgatási tevékenység fogalmi elemei fennállnak, az adott közigazgatási cselekmény a Kp. tárgyi hatálya alá tartozik, arra nézve azonban valamely törvényi rendelkezés mégis kizárja a közigazgatási jogvita lefolytatását. Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor a jelen perrel érintett közigazgatási tevékenység Kp. 4. §-a szerinti elemzésének elvégzése nélkül, a tájékoztató levél elnevezéséből, formai megjelenéséből és a jogorvoslati záradék hiányából kiindulva a hatósági döntés formai kellékeinek hiányát további vizsgálat nélkül azonosnak tekintette a Kp. 4. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott egyedi döntés hiányával, majd kizárólag erre alapítottan a Kp. 48. § (1) bekezdés d) pontja szerinti visszautasítási ok felmerültét állapította meg. A Kp. 4. § (1) bekezdése szerinti konjunktív feltételek vizsgálata nélkül pedig - a Kp. által célzott hézagmentes jogvédelem elvére figyelemmel - nem állapítható meg jogszerűen a közigazgatási jogvita fogalmi elemeinek hiánya.
Jelen ügyben a megtámadási (aktusfelülvizsgálati) kereseti kérelem - a felperes által ismert egyéb, érdemi, alakszerű alperesi döntés hiányában - kétségtelenül a tájékoztató levél megsemmisítésére irányult. A felperes a keresetében azonban nem kizárólag a tájékoztató levél tartalmát vitatta, hanem az azzal kapcsolatos teljes alperesi eljárást is, melyre vonatkozóan azonban további információval nem rendelkezett. A munkavédelmi hatóságként eljárt alperes - álláspontja szerint hatáskör hiányában lefolytatott - eljárása során tett intézkedéseinek, illetve azok elmaradásának, nyilvántartásba vételi aktusának megtörténtére a jogerős ítélet tartalmából, valamint a keresetében felhívott, a munkavédelmi hatósági eljárás lefolytatására irányadó ágazati jogszabályi rendelkezések előírásaiból következtetett.
Az elsőfokú bíróság tévesen határozta meg vizsgálódásának kereteit, amikor a keresetlevél ezen tartalmi elemei figyelembevételének mellőzésével kizárólag a tájékoztató levél kapcsán, az Ákr.-ben szabályozott alakszerű döntésekre irányadó rendelkezések szemszögéből vizsgálódott. Nem tisztázta, hogy a Kp. 38. § (1) bekezdése alapján a kereseti kérelem pontosan mire vonatkozik, a felperes mely alperesi közigazgatási cselekményt, cselekményeket támadja, a kereset - annak tartalmát tekintve, az alperesi eljárásban keletkezett tájékoztató levélre hivatkozással - irányul-e közigazgatási cselekmény vagy tevékenység jogszerűségének vitatására, és ha igen, ez a közigazgatási tevékenység miben nyilvánul meg. A keresetlevél tartalmi értékelésével összefüggésben, a kereseti kérelemhez kötöttség elve mentén elmaradt annak tisztázása is, hogy az alperesnél folyamatban van-e vagy folyt-e, és ha igen, milyen eljárás, abban keletkezett-e érdemi döntés, az alperes az Mvt. és az NM rendelet alapján végzett-e eljárási, nyilvántartásba vételi cselekményeket, mely utóbbiak alakszerű formában nem szükségszerűen jelennek meg. Az előzményi eljárás iratainak nagyfokú hiányossága miatt nem állapítható meg, hogy az alperes előtt mikor, milyen ügyszámon indult eljárás, milyen ügyintézési határidővel, a munkavállaló megkeresése alapján indult eljárás a későbbi - tájékoztató levél kiadásával kapcsolatos eljárás előzménye-e, vagy egy másik eljárás, a kiállított vizsgálati lap melyik eljárásban keletkezett. Ez utóbbi a felperesi hivatkozásokon túl amiatt is kiemelt jelentőségű, mert az alperes e körben először azt állította, hogy az előtte folyamatban volt eljárás a kiállított vizsgálati lappal lezárult; a fellebbezésre tett észrevételében azonban azt már csak egy általa kibocsátott, ám más szerv eljárásában jelentős iratként nevesítette. A felterjesztett iratok között nem találhatók továbbá a felperes által megjelölt iratokon kívül az általa hivatkozott jogerős ítélet, a Honvédelmi Minisztérium nyilatkozatait tartalmazó dokumentumok, az NNK felé továbbított, a munkavállaló által beküldött dokumentumok, és a felperes iratbetekintésének időpontját igazoló iratok sem.
Tekintettel arra, hogy a fenti, közigazgatási tevékenységkénti minősítés során vizsgálandó kérdések a rendelkezésre álló iratok és az alperes nyilatkozatai alapján nem válaszolhatók meg, nem lett volna mellőzhető azok hiánypótlási eljárás keretében történő tisztázása. A közigazgatási tevékenység fogalmi elemeinek vizsgálata nélkül a Kp. 48. § (1) bekezdés d) pontjának alkalmazására idő előtt, az azt megalapozó tények felderítésének hiányában került sor.
Az ítélőtábla a fent kifejtettekre tekintettel arra a megállapításra jutott, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján nem vonható le megalapozott következtetés a felperes keresetében megjelölt cselekménnyel összefüggésben a közigazgatási jogvita fennálltáról vagy annak hiányáról, ezért a visszautasítási ok alkalmazásának előfeltétele nem állapítható meg.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a felperes keresetlevelét visszautasító végzését olyan lényeges eljárási jogszabálysértés mellett hozta meg, ami a másodfokú eljárásban nem volt orvosolható, ezért azt az ítélőtábla a Kp. 112. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 110. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az ítélőtábla döntése révén az eljárás a keresetlevél vizsgálati szakába kerül vissza, amelynek során az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kell a perindítás további előfeltételeinek meglétét. Indokolt az alperestől - nyilatkoztatása mellett - a megelőző eljárás teljes iratanyagát beszereznie, és abba a felperes számára betekintést biztosítania, szükség szerint a felperest a kereseti kérelme pontosítására felhívnia. Az ekként összegyűjtött iratok és adatok birtokában vizsgálható a közigazgatási tevékenység fogalmi elemeinek fennállta és az esetleges pergátló akadályok felmerülése. Mindezeket követően kerül az elsőfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy - pergátló akadály hiányában - a keresetről érdemben dönthessen.
(Fővárosi Ítélőtábla 1.Kpkf.750.765/2023/3.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.