ÍH 2023.154

APÁT MEGILLETŐ PÓTSZABADSÁG A munkáltatót a gyermeke születése esetén az apát megillető pótszabadság igénybevétele érdekében tájékoztatási kötelezettség terheli a jogszabályi határidők és a kérelem tartalmi követelményeinek betartása érdekében. [2012. évi I. törvény (Mt.) 118.§ (4) bekezdés; 6. § (2), (4) bekezdés]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú bíróság a 2023. február 2. napján hozott ítéletével szabadságmegváltás címén 60.189 forint megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan - a felmentési időre járó távolléti díj megfizetése tárgyában - a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság az ítélet fellebbezéssel érintett részében alaposnak találta a felperes keresetét a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 118. § (4) bekezdése és 125. §-a, továbbá a gyermek születése esetén az ap...

ÍH 2023.154 APÁT MEGILLETŐ PÓTSZABADSÁG
A munkáltatót a gyermeke születése esetén az apát megillető pótszabadság igénybevétele érdekében tájékoztatási kötelezettség terheli a jogszabályi határidők és a kérelem tartalmi követelményeinek betartása érdekében. [2012. évi I. törvény (Mt.) 118.§ (4) bekezdés; 6. § (2), (4) bekezdés]
Az elsőfokú bíróság a 2023. február 2. napján hozott ítéletével szabadságmegváltás címén 60.189 forint megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan - a felmentési időre járó távolléti díj megfizetése tárgyában - a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság az ítélet fellebbezéssel érintett részében alaposnak találta a felperes keresetét a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 118. § (4) bekezdése és 125. §-a, továbbá a gyermek születése esetén az apát megillető pótszabadság igénybevételéről és a pótszabadsággal összefüggő költségek megtérítéséről szóló 350/2014. (XII. 29.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm.rendelet) 1. § (3) bekezdése alapján. Megállapította, hogy a felperesnek 2012. július 4-től állt fenn határozatlan idejű munkaviszonya az alperessel, hulladékrakodó munkakörben.
2021. március 24-én a felperesnek gyermeke született, amely tényről 2021. április 8-án telefonon tájékoztatta az alperest. A felperes 2019. május 25-től betegszabadságon, majd 2019. május 25-től, 2020. június 17-ig keresőképtelenség miatt táppénzen volt. Az alperes 2021. június 8-án felmondással, 50 nap felmondási idővel megszüntette a felperes munkaviszonyát, egészségügyi alkalmatlanságra hivatkozva. A felmondás alapján a felperes munkaviszonya 2021. július 28. napjával megszűnt.
A felperes 2021. június 14-én jelent meg a munkahelyén a felmondással összefüggő elszámolás lebonyolítása érdekében, ekkor egyebek között leadta az alperes által már előkészített nyomtatványt, ami a gyermek után járó pótszabadság igénybevételére vonatkozott. Az alperes azonban az apának járó évi 5 nap pótszabadságot nem adta ki a felperesnek és azt a munkaviszony megszüntetésekor sem váltotta meg.
A felperes keresetében 441.384 forint felmentési időre járó távolléti díj és 60.189 forint szabadság megváltás megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az elsőfokú bíróság annak tulajdonított jelentőséget, hogy a felperes a gyermeke születésének tényét még a munkaviszonya megszüntetését megelőzően bejelentette az alperesnek. Az alperes a konkrét időpontot nem tudta megjelölni, ezért az elsőfokú bíróság a felperes által előadottakat tekintette irányadónak, mely szerint 2021. április 8-án telefonon egyeztetett az alperes HR alkalmazottjával és ekkor szóban jelentette be a gyermeke születését.
Az elsőfokú bíróság érvelése szerint az Mt. 6. §-a alapján az alperesnek, mint munkáltatónak kötelessége lett volna az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség részeként közölni a felperessel, hogy a pótszabadságot milyen módon, milyen mértékben veheti igénybe. Ilyen tájékoztatásra azonban nem került sor. Erre tekintettel nem lehetett a felperes terhére értékelni, hogy az általa előterjesztett kérelem hiányos volt.
Az Mt. 2023. január 1-jével történt módosítása nem képezte akadályát annak, hogy a felperes a 2021. július 28. napjával megszűnt munkaviszonya során ki nem adott pótszabadság pénzbeli megváltását kérje. A szabadság pénzbeli megváltását kizáró jogszabálymódosítás 2023. január 1-jétől lépett hatályba, az tehát nem képezte akadályát a felperes igényérvényesítésének. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a keresetnek megfelelően kötelezte az alperest a pótszabadság ellenértékének a megfizetésére, az összegszerűséget a kereset szerint határozta meg, mert azt az alperes nem vitatta.
Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetet elutasító érdemi határozat meghozatalát kérte a szabadságmegváltás iránti kereset tekintetében, másodlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányult.
Az alperes megsértett jogszabályként a Korm.rendeletre, az Mt. 122. § (2) bekezdésére és a 6. §-ra, továbbá a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 263. §-ára, 237. § (2) bekezdésére és 279. §-ára hivatkozott.
Kifejtette, hogy az apai pótszabadság legkésőbb a gyermek születését követő második hónap végéig illeti meg a munkavállalót. Peradat, hogy a felperes gyermeke 2021. március 24. napján született, ezért ezen időpontot követően két hónapon belül, azaz legkésőbb 2021. május 24-ig adhatta volna be a felperes a pótszabadság iránti kérelmét. E jogszabályi kötelezettség ellenére a felperes 2021. június 14-én, vagyis elkésetten nyújtotta be a nyomtatványon a kérelmét. A kérelem ezen kívül hiányos is volt, mivel a felperes nem mutatta be a Korm.rendelet alapján a születési anyakönyvi kivonatot, illetve a szülői felügyeleti jogra vonatkozó nyilatkozatot sem tett.
Jelen jogvitában nem lehetett megállapítani a munkáltató együttműködési kötelezettsége megsértését, figyelemmel a BH2013.282 számú kúriai döntésben kifejtettekre. 2021. április 8-án történt egy telefonbeszélgetés a felperes és az alperes között. Az alperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy ekkor megfelelően tájékoztatták a felperest a pótszabadság igénybevételének lehetőségéről. Ennek ellenére az elsőfokú bíróság úgy tett megállapításokat e telefonbeszélgetés tartalmára, illetve a nem megfelelő alperesi tájékoztatásra, hogy erre vonatkozóan bizonyítás nem történt és az elsőfokú bíróság azt sem közölte a felekkel a Pp. 237. § (2) bekezdése, 263. §-a és 279. §-a ellenére, hogy ennek a beszélgetésnek a per érdemi elbírálása szempontjából jelentőséget tulajdonít. Az előbbi beszélgetés tartalmának nincs jelentősége, mert a felperes beadta a kérelmét. Ebből levonható az a következtetés, hogy az alperes tájékoztatta a szabadság igénybevételének módjáról és a szükséges egyéb nyilatkozatokról. A felperes a felmondást követően be is nyújtotta a pótszabadság iránti kérelmét.
A Korm.rendelet dokumentálási kötelezettséget is előír, ennek ellenére az elsőfokú bíróság az Mt. 15. § (1) bekezdését és 18. § (2) bekezdését is megsértette, amikor egy telefonon történt bejelentésnek jogkövetkezményeket tulajdonított. Ez a közlés semmilyen kötelmet nem keletkeztetett, az nem felelt meg a helyben szokásos gyakorlatnak, illetve a releváns munkajogi szabályozásnak sem. A felperes szóbeli bejelentése nem volt hatályos, az írásbeli bejelentésre pedig elkésetten és hiányosan került sor. Erre tekintettel a szabálytalanul igényelt pótszabadság pénzbeli megváltására irányuló kereset nem volt alapos.
A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
Az alperes fellebbezése alaptalan.
Az ítélőtábla a Pp. 370.§ (1) bekezdése alapján az elsőfokú ítélet - keresetet elutasító - rendelkezését fellebbezés hiányában a felülbírálat során nem érintette.
Az elsőfokú bíróság a megfelelő jogszabályok alapján, a releváns tényállás tisztázását követően, a bizonyítékok helytálló értékelésén alapuló érdemben megalapozott döntést hozott.
Az ítélőtábla az alperes fellebbezése alapján nem látott lehetőséget az elsőfokú ítélet megváltoztatására, továbbá annak hatályon kívül helyezését megalapozó, az ügy érdemi elbírálására kiható súlyos eljárási szabálysértést sem észlelt.
A felperes 2021. június 14-én, vagyis a 2021. június 8-i felmondást követően kérte a 2021. március 24-én megszületett gyermeke után járó apai pótszabadság kiadását.
Az alperes által készített nyomtatvány az Mt. 118. §-ára és 294. §-ára utalással tartalmazta, hogy a jogszabály értelmezése szempontjából ki minősül gyermeknek és ki minősül szülőnek. Az alperesi nyomtatvány ezen kívül kizárólag olyan tájékoztatást tartalmazott, hogy mi a pótszabadság mértéke a gyermekek számához igazodva. A kérelem előterjesztésével kapcsolatos kötelezettséget, információt, tájékoztatást azonban a nyomtatvány nem tartalmazott.
A nyomtatványon az alperes az előbbieken kívül a munkavállaló nyilatkozataként rögzítette az alábbiakat. "Fentiekre tekintettel kérem, hogy az alábbi gyermekeim után járó pótszabadságot részemre megadni szíveskedjenek, egyben kijelentem, hogy a lent felsorolt gyermekek életvitelszerűen együtt élnek velem és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak a napközbeni időszakra kerülnek ki."
A fenti peradatokra is figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség megsértésével nem adott megfelelő, vagyis kellően részletes, alapos tájékoztatást a felperesnek a gyermeke után járó pótszabadság igénybevételének a lehetőségéről, a szigorú határidőről és azokról a követelményekről sem, amelyeket a Korm.rendelet tartalmaz. Kiemelendő, hogy az Mt. 118. § (4) bekezdése kapcsán az alperesi nyomtatvány még arra sem tartalmazott tájékoztatást, hogy az édesapának a pótszabadság igénylésére a gyermek születését követő második hónap végéig van lehetősége.
Az alperes az általa a fellebbezésben hivatkozott a telefonbeszélgetés konkrét tartalmára irányuló bizonyítási indítványt nem tett és a felperes által a perben előadottakat nem vitatta.
A fentiekre tekintettel a tájékoztatási és együttműködési kötelezettség azt jelentette, hogy az alperesnek kellett a felperest - megfelelő tájékoztatással - olyan helyzetbe hozni, hogy a törvényben meghatározott jogait érvényesíteni tudja. A gyermeke születésére tekintettel őt megillető pótszabadság igénybevételére vonatkozó nyomtatványt nem a felmondást követően, hanem a gyermek születésének bejelentése után haladéktalanul közölni kellett volna a felperessel, az egyéb releváns információkkal (határidő, anyakönyvi kivonat) együtt.
Az alperes tévesen hivatkozott a fellebbezésében a dokumentációs kötelezettségre. A Korm.rendelet 1.§ (4) bekezdése alapján ez a munkáltatóra vonatkozik és nem képezi akadályát az Mt. 6.§-a alkalmazásának, amennyiben a munkavállaló tájékoztatása elmarad. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Korm.rendelet 2. § (1) bekezdése értelmében azért lényeges a pótszabadság ellenőrizhetősége, mert az ezzel összefüggő költségeket kérelemre a Magyar Államkincstár a munkáltatók részére megtéríti. A munkáltatónak azonban együttműködési és tájékoztatási kötelezettsége van annak érdekében, hogy a dokumentációhoz szükséges adatok rendelkezésre álljanak.
A pótszabadság iránti kérelem elkésett és hiányos volta azért nem volt a felperes terhére értékelhető, mert az alperestől, mint HR adminisztrációt működtető munkáltatótól elvárható volt a jogszabályok tartalmára vonatkozó tájékoztatás a jogban járatlan munkavállaló részére. Az alapelvi követelményekkel ellentétes magatartása következtében az alperes az Mt.125.§-a megsértésével járt el, ezért alapos volt a pótszabadság pénzbeli megváltására irányuló kereset.
Az ítélőtábla a fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, azt a fellebbezett részében a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján - az indokolás fenti pontosításával - helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla, 2.Mf.31.085/2023/4.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.