adozona.hu
BH 2023.11.282
BH 2023.11.282
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 9. §-a a szociális ellátáshoz való jogosultság feltételeit érintő lényeges tények, körülmények megváltozásának, vagyis csak az ellátásra való jogosultságra vonatkozó anyagi jogi rendelkezésekben meghatározott feltételek körében bekövetkezett változások bejelentését írja elő [1993. évi III. törvény (Szt.) 9. §; 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 6. § (1) bek., 36. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes hivatalból indított, felülvizsgálati eljárás keretében meghozott PE-10/HAT/1548-2/2022. számú határozatával a felperes gyermekek otthongondozási díjára való jogosultságát 2021. november 30. napjával megszüntette, mert a felperes új lakóhelyet létesített, és az alperes konkrét kioktatása ellenére nem tett eleget bejelentési kötelezettségének. Egyúttal a jogosulatlanul és rosszhiszeműen, 2021. december 1. és 2022. június 30. közötti időszakban felvett ellátás és kamatai visszafiz...
BH 2023.11.282 A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 9. §-a a szociális ellátáshoz való jogosultság feltételeit érintő lényeges tények, körülmények megváltozásának, vagyis csak az ellátásra való jogosultságra vonatkozó anyagi jogi rendelkezésekben meghatározott feltételek körében bekövetkezett változások bejelentését írja elő [1993. évi III. törvény (Szt.) 9. §; 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 6. § (1) bek., 36. § (2) bek.].
A felülvizsgálati kérelem alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes hivatalból indított, felülvizsgálati eljárás keretében meghozott PE-10/HAT/1548-2/2022. számú határozatával a felperes gyermekek otthongondozási díjára való jogosultságát 2021. november 30. napjával megszüntette, mert a felperes új lakóhelyet létesített, és az alperes konkrét kioktatása ellenére nem tett eleget bejelentési kötelezettségének. Egyúttal a jogosulatlanul és rosszhiszeműen, 2021. december 1. és 2022. június 30. közötti időszakban felvett ellátás és kamatai visszafizetésére kötelezte a felperest, továbbá intézkedett az ellátás további folyósításának megszüntetése iránt.A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes keresetében a határozat megsemmisítését kérte.[3] Álláspontja szerint az alperes határozata nem tartalmaz részletes indokolást a jogalap hiányára és felperes rosszhiszeműségére. Kifejtette, hogy a lakcímváltozás bejelentésének elmulasztása nem teszi jogosulatlanná az ellátás felvételét. Hivatkozott arra, hogy az ellátást megállapító határozat meghozatalakor az alperes illetékességi területén rendelkezett bejelentett lakóhellyel, az ellátás igénybevétele ezért nem minősülhet jogalap nélkülinek. Azt is előadta, hogy a lakcímváltozás bejelentésének elmulasztásából nem következik a rosszhiszeműsége. Nem vitatta, hogy a lakcíme megváltozásának bejelentését az alperesnek elmulasztotta, arra hivatkozott, hogy a kormányablakban a lakcímváltozást 2021 novemberében bejelentette, és abból indult ki, hogy erről alperes hivatalból értesülni fog. Álláspontja szerint az alperes határozata azért jogszabálysértő, mert a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 17. § (1) bekezdés a) pontjában megjelölt konjunktív feltételek egyike sem állapítható meg, az ellátás megszüntetésének és az ellátás visszafizetésének sem lett volna helye.
[4] Az alperes védiratában fenntartotta a határozatában foglaltakat és kérte a kereset elutasítását.
Az elsőfokú felülvizsgálni kért jogerős határozat
[5] Az elsőfokú bíróság hivatkozott a Kúria Kfv.37.583/2015/4. számú ítéletére és a Legfelsőbb Bíróság Kfv.37.199/2009/6. számú ítéletére, és megállapította, hogy az alperes határozata megalapozott, az - a felperes keresetében támadott körben - nem jogszabálysértő.[6] A jogerős ítélet szerint a felperes tudatában volt bejelentési kötelezettségének, mely a lakcímváltozásra is kiterjedt, azonban ennek nem tett eleget. Az elsőfokú bíróság szerint az alaperes határozata tartalmazza, hogy a felperes a kioktatás ellenére a lakcímváltozását 15 napon belül nem jelentette be, amely megalapozza a jogalap nélküliséget és a rosszhiszeműséget, valamint idézi azokat a jogszabályhelyeket, melyek alapján az ehhez fűződő jogkövetkezmények megállapíthatóak.
[7] Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy a töretlen bírói gyakorlat szerint a jogalap nélkül felvett ellátás tekintetében a bejelentési kötelezettség elmulasztása a rosszhiszeműséget megalapozza, és ettől a gyakorlattól a bíróság nem kívánt eltérni.
A felülvizsgálati kérelem
[8] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte, továbbá perköltséget igényelt.[9] Azért tartotta jogszabálysértőnek a döntést, mert az sérti az Szt. 17. § (1) és (2) bekezdését és az Ákr. 6. § (3) bekezdését. E körben hivatkozott arra, hogy az Szt. 17. § (1) bekezdés a) pontja szerint az Szt.-ben meghatározott feltételek hiányában vagy az Szt. megsértésével nyújtott szociális ellátást - ha az Szt. eltérően nem rendelkezik - meg kell szüntetni, továbbá az ellátást jogosulatlanul és rosszhiszeműen igénybe vevőt kötelezni kell a pénzbeli szociális ellátás visszafizetésére. Álláspontja szerint az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 6. § (3) bekezdése alapján az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője jóhiszeműségét az eljárásban vélelmezni kell, továbbá a rosszhiszeműség bizonyítása a hatóságot terheli. E rendelkezés ellenére az elsőfokú bíróság nem kívánta meg a rosszhiszeműség bizonyítását.
[10] Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság által hivatkozott két ügy (Kúria Kfv.37.583/2015/5. és a Legfelsőbb Bíróság Kfv.37.199/2009/6. számú határozatai) esetén nem áll fenn ügyazonosság, és a határozat eltér az azonos tényállású Kfv.37.396/2013/7. számú határozatától.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő, és a felülvizsgálati eljárás során más nyilatkozatot sem tett.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.[13] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése szerint a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül.
[14] A Kp. 120. § (5) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[15] Jelen közigazgatási jogvita központi kérdése az, hogy a felperes rosszhiszeműnek volt-e tekinthető akkor, amikor lakcímének megváltozását csak a kormányablaknak jelentette be és azt az alperesnek bejelenteni elmulasztotta.
[16] Az alperes határozatát az Szt. 9. §-ára alapította, amely értelmében a szociális ellátásban részesülő személy a jogosultság feltételeit érintő lényeges tények, körülmények megváltozásáról - ha a Szt. másképp nem rendelkezik - 15 napon belül köteles értesíteni az ellátást megállapító szervet. Ha a szociális ellátásban részesülő személy ezt a bejelentési kötelezettségét határidőben nem teljesíti, az ellátás rosszhiszemű igénybevételének a 17. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti megállapítása esetén az ellátás igénybevételét a bejelentésre nyitva álló határidő első napjától kezdődően kell rosszhiszeműnek tekinteni.
[17] Ez a szabály a jogosultság feltételeit érintő lényeges tények, körülmények megváltozásának, vagyis az ellátásra való jogosultságra vonatkozó anyagi jogi rendelkezésekben meghatározott feltételek körében bekövetkezett változások bejelentését írja elő. Az Szt. 38. §-a határozza meg a jogosultság feltételeit, azonban a lakcímet nem tekinti jogosultságot megalapozó feltételnek. Ezt az is alátámasztja, hogy az Szt. 25. § (14) bekezdése szerint a jogosultnak a hatóság illetékességét érintő lakcímváltozása esetén - egyebek mellett - a gyermekek otthongondozási díjára való jogosultságot a lakcímváltozás hónapjának utolsó napjával meg kell szüntetni. Ebből pedig az is következik, hogy a perbeli esetben nem érvényesült az alperes által hivatkozott, rosszhiszeműségre vonatkozó, megdönthetetlen törvényi vélelem.
[18] Amint arra a felperes hivatkozott, a rosszhiszeműség vélelmének hiányában az Ákr. ügyfél jóhiszeműségére vonatkozó vélelme érvényesült, és az Ákr. 6. § (3) bekezdésének utolsó mondata alapján a felperes rosszhiszeműségének bizonyítása a hatóságot terhelte volna.
[19] A Kúria megjegyzi, hogy a felperes lakcímének megváltozását a kormányablaknál megfelelően bejelentette, és ott számára új lakcímet igazoló hatósági igazolványt állítottak ki. Az alperes jogosultságot megállapító PE-10/HAT/38-8/2019. számú határozatában arra hívta fel a felperes figyelmét, hogy a - egyebek mellett - lakcímváltozásról is "köteles hatóságomat 15 napon belül értesíteni". Nem jelölte meg azonban, hogy ezt az értesítést a felperesnek milyen módon kell teljesítenie, különösen a következők tükrében:
[20] Az Ákr. 103. § (1) bekezdése értelmében hivatalbóli eljárásokban főszabályként az Ákr. kérelemre indult eljárásokra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Ákr. 36. § (2) bekezdése szerint az ügyféltől nem kérhető az azonosításához szükséges adatok kivételével olyan adat, amelyet jogszabállyal rendszeresített közhiteles nyilvántartásnak tartalmaznia kell. A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 3. § (1) bekezdése szerint a nyilvántartás olyan közhiteles hatósági nyilvántartás, amely a nyilvántartásban szereplő polgároknak az e törvényben meghatározott személyi, lakcím és értesítési cím adatait, valamint az azokban bekövetkezett változásokat tartalmazza és igazolja.
[21] E rendelkezések alapján a jogi képviselő nélkül eljáró felperes alappal feltételezhette, hogy ugyanazon kormányhivatal más szervezeti egységénél előterjesztett lakcímváltozás-bejelentésével az alperes irányában fennálló értesítési kötelezettségének eleget tett. Ezt a körülményt az elsőfokú bíróság határozathozatala során nem értékelte megfelelően.
[22] A Kúria megvizsgálta azt a felperesi hivatkozást is, miszerint az elsőfokú bíróság ítéletét tévesen alapított a Kúria Kfv.37.583/2015/5. és a Legfelsőbb Bíróság Kfv.37.199/2009/6. számú ítéleteire, egyúttal pedig jogkérdésben eltért a Kúria Kfv.37.396/2013/7. számú ítéletétől.
[23] Mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy a Kp. és a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 41/B. §-ának együttes értelmezéséből következően kizárólag a Kúria 2012. január 1. napja után hozott, és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozat jogkérdésben való eltérése alapozza meg a felülvizsgálatot, az azt megelőzően közzétett döntésekhez ilyen hatás nem fűződik. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság Kfv.37.199/2009/6. számú határozatától jogkérdésben külön indokolás nélkül is eltérhetett volna az elsőfokú bíróság. Másképp fogalmazva, ahhoz nem fűződik az a hatás, ami a Kúria 2012. január 1. napja után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozataihoz.
[24] A Kúria Kfv.III.37.583/2015/4. számú ítéletének tényállása alapvetően eltér jelen ügyétől, ugyanis abban az igénybe vevő azt a változást mulasztotta el bejelenteni, hogy az ápolási díjjal párhuzamosan álláskeresési járadékban is részesült. A perbeli esetben azonban az ellátás feltételei tekintetében nem történt változás. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság tévesen alapította döntését erre a kúriai határozatra.
[25] A felperes által felhívott, Kfv.III.37.396/2013/7. számú ügyben a perbelihez hasonló történeti tényállás mellett a Kúria arra mutatott rá, hogy szociális ellátás visszafizetésére csak a jogosulatlanul és rosszhiszeműen igénybe vevőt lehet kötelezni, vagyis e két feltételnek egyidejűleg kell fennállnia. Ennek hiányában a visszafizetésre kötelezés nem volt jogszerűnek tekinthető.
[26] Annak ellenére, hogy a felperes keresetlevelében is hivatkozott arra, hogy az Szt. 17. §-a szerint a jogosulatlanul és rosszhiszeműen igénybe vett ellátás visszafizetésére kell az igénybe vevőt kötelezni, az elsőfokú bíróság érdemben nem vizsgálta, hogy a jogellenesség és a rosszhiszeműség mint konjunktív feltételek fennálltak-e a határozat meghozatalakor, és az alperes perbeli határozatában ezt megfelelően alá is támasztotta-e.
[27] Azon hatósági eljárások során, amelyekben az ügyfelek a leginkább rászoruló csoportokból kerülnek ki, az Ákr. hatóságra vonatkozó alapelvei nem pusztán az Alaptörvény XXIV. cikke szerinti megfelelő ügyintézéshez való jog érvényesülését segítik, hanem kifejezetten az ügyféli jogok garanciáit jelentik. Az ilyen ügyekben az ügyfelek jogai gyakorlásának gyakran egyenesen előfeltétele, hogy a hatóság a szakszerűség, az egyszerűség, az ügyféllel való együttműködés és a jóhiszeműség követelményeinek megfelelően járjon el.
[28] Az Ákr. 6. § (1) bekezdése az eljárás valamennyi résztvevője, így a hatóságok számára is együttműködési kötelezettséget ír elő. Az Ákr. törvényjavaslatához fűzött előterjesztői indokolás szerint a területi közigazgatás reformja - különösen a fővárosi és megyei kormányhivatalok integrációja - lehetővé teszi a hatóságok együttműködésének általános modellje (a szakhatósági eljárás) mellett egyéb alternatív megoldások bevezetését, amelyek egyszerűbb és gyorsabb eljárásokat eredményeznek. Ehhez azonban az eljárási szabályozás megújítása önmagában nem elegendő, és nem helyettesíti a korszerű igazgatásszervezési, szervezetalakítási megoldásokat, mert csak azokkal együtt tudja a pozitív hatását kifejteni. Az Ákr. olyan eljárási kereteket alakított ki, amelyek alkalmasak arra, hogy a hatóságok - különösen, ha az eljáró hatóságok ugyanannak a közigazgatási szerv szervezeti egységei - ügyfélbarát módon, a lehető legkevesebb hatóság-ügyfél interakció mellett, valódi "egyablakos" ügyintézéssel járjanak el.
[29] A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben állított okból az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján úgy változtatta meg, hogy az alperes határozatát megsemmisítette. Figyelemmel arra, hogy az alperes eljárása hivatalból indult, a határozat megsemmisítését követően elintézetlen kérelem nem maradt, új eljárás lefolytatására utasítás sem volt indokolt.
(Kúria Kfv.IV.37.244/2023/5.)