adozona.hu
BH 2023.11.277
BH 2023.11.277
I. A munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét vétkesen és jelentős mértékben megszegi, ha a munkáltatói utasítást alapos indok nélkül megtagadja, a munkavégzési kötelezettségének nem tesz eleget [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bek. a) pont]. II. A munkaszerződés szerinti munkavégzési területen belül a munkáltató egyoldalú döntésével, munkaszerződés módosítás nélkül módosíthatja valamely munkafeladat elvégzésének helyét. Ennek korlátja lehet a mélt
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2015. november 9-től állt az alperes alkalmazásában. 2017. május 1-jétől hatályos munkaszerződés módosítása szerint munkaköre kereskedelmi területi és biztosítási munkatárs, heti munkaideje 11 óra amit kötetlen munkarendben kell teljesítenie. A felek megállapodtak abban, hogy felperes munkavégzésének helye változó, az a munkáltató közép-magyarországi üzleti egységére terjed ki. A munkaszerződés tartalmazta, hogy a felperes a feladatait szokásosan a munkáltató telephelyén kívül ...
BH 2023.11.277 I. A munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét vétkesen és jelentős mértékben megszegi, ha a munkáltatói utasítást alapos indok nélkül megtagadja, a munkavégzési kötelezettségének nem tesz eleget [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bek. a) pont].
II. A munkaszerződés szerinti munkavégzési területen belül a munkáltató egyoldalú döntésével, munkaszerződés módosítás nélkül módosíthatja valamely munkafeladat elvégzésének helyét. Ennek korlátja lehet a méltányos mérlegelés követelménye. [munka törvénykönyve (Mt.) 6. § (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2015. november 9-től állt az alperes alkalmazásában. 2017. május 1-jétől hatályos munkaszerződés módosítása szerint munkaköre kereskedelmi területi és biztosítási munkatárs, heti munkaideje 11 óra amit kötetlen munkarendben kell teljesítenie. A felek megállapodtak abban, hogy felperes munkavégzésének helye változó, az a munkáltató közép-magyarországi üzleti egységére terjed ki. A munkaszerződés tartalmazta, hogy a felperes a feladatait szokásosan a munkáltató telephelyén kívül végzi a kapott ügyféllistán megjelölt lakcímek felkeresésével. A felek az általuk egyeztetett időpontban és helyen elszámolnak, illetve a felperes megjelölt helyen oktatás céljából időnként megjelenik.[2] A felperes V.-n lakik, ügyfélköre is ezen a településen volt. Hetente egyszer elszámolás, ezen kívül havi átlagban egy-két alkalommal oktatás, értekezlet céljából lakóhelyétől 7-12 km távolságra lévő irodát kellett felkeresnie.
[3] A felperes házastársa közúti balesetet szenvedett, amely miatt bal lábát combtőből amputálni kellett. Helyváltoztatásra két könyökmankó használatával képes, a mindennapi tevékenységek közül az öltözködésben, tisztálkodásban, étkezésben segítségre szorul, amit a felperes biztosít számára.
[4] A kereskedelmi vezető 2017. október 20-án megbeszélésre hívta a felperest és - a felperes és közvetlen vezetője közötti személyes konfliktus miatt - felajánlotta számára egy másik ügynökséghez való áthelyezést. A felperes jelezte, hogy férjét ápolja, ezért az áthelyezés aránytalan sérelmet jelentene számára.
[5] A felperes 2017. október 24-től november 25-ig keresőképtelen volt, majd a munkát nem volt hajlandó felvenni a munkáltató újabb utasítása szerinti irodában sem. A felek között több személyes és írásbeli egyeztetés történt, a 2017. december 1-jei megbeszélésen készült jegyzőkönyv azt rögzítette, hogy közölték a felperessel, miszerint ügyfélköre változatlan marad, a vezető személye változik, elszámolási helye a H. úton lévő iroda lesz. A felperes ezeket a feltételeket nem fogadta el.
[6] Az alperes 2017. december 19-én a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bekezdésére hivatkozással azonnali hatályú felmondással megszüntette a felperes jogviszonyát. Intézkedésének indokolása szerint a felperes 2017. november 25-től keresőképes, a munkáltató több alkalommal szóban és írásban is felszólította, hogy mely ügynökségben vegye fel a munkát, jelenjen meg az irodában. Az előírt helyen a felperes megjelent ugyan, de kijelentette, hogy a munkát nem veszi fel, a munkáltató által részére kijelölt ügynökségben nem kívánja teljesíteni munkavégzési kötelezettségét. Ezzel a magatartásával megszegte az Mt. 8. § (1) bekezdését és az 52. § (1) bekezdés a)-c) pontjait.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[8] A felperes keresetében az azonnali hatályú felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként elsődlegesen munkaviszonya helyreállítását, és 2018. január 1-jétől az ítélet jogerőre emelkedéséig elmaradt munkabérét, másodlagosan kártérítésként 12 havi távolléti díjnak megfelelő elmaradt jövedelme és annak kamata megfizetését igényelte. Ezen túlmenően 10 000 000 forint összegben sérelemdíjat is kért.[9] Felperes előadta, hogy házastársa súlyosan mozgássérült, akinek ápolása miatt emelt összegű ápolási díjban részesül. Férje erős gyógyszereket szed, rendszertelenül, előre nem látható időpontokban hidegrázással és magas lázzal járó görcsös rohamai vannak. Ilyenkor mellette kell lenni, hogy a szükséges segítséget megadhassa neki. A felperes hangsúlyozta, hogy hozzátartozója gondozása miatt védett munkavállalónak minősült, az elszámolás helyének egyoldalú módosításával az alperes megsértette a méltányos mérlegelés követelményét.
[10] Munkaviszonyának helyreállítását a felperes arra hivatkozással kérte, hogy az alperes az egyenlő bánásmód követelményébe ütközően járt el. Álláspontja szerint faji hovatartozása, valamint egyéb helyzete miatt szenvedte el a hátrányt. Az alperes vezetője ellenszenvvel viseltetett irányába, amelyre okot nem adott, ezért feltételezése szerint azt a vezetéknevének roma származással összekötött eredete idézte elő nála. Az egyéb helyzet vonatkozásában a felperes rámutatott arra, hogy átsugárzó diszkrimináció alanya volt, ugyanis a védett tulajdonsággal nem közvetlenül ő, hanem a házastársa rendelkezik. Kiemelte, hogy a férje fogyatékossággal élő személy, akinek a gondozásáért ő a felelős, emiatt nem tudta vállalni alperes által megváltoztatott munkafeltételeket.
[11] Az alperes a kereset elutasítását kérte, mivel álláspontja szerint az azonnali hatályú felmondás mindenben megfelelt a jogszabályi előírásoknak.
[12] Vitatta az egyenlő bánásmód megsértésére való felperesi hivatkozást. Álláspontja szerint védett tulajdonságot és ezzel összefüggő hátrányt a felperes nem tudott valószínűsíteni, az általa megjelölt tulajdonságok nem tekinthetők védett tulajdonságnak.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélete
[15] A törvényszék ítéletével a felperes munkaviszonyát helyreállította és kötelezte az alperest, hogy a felperest foglalkoztassa tovább, valamint fizessen meg részére 2 389 524 forint elmaradt munkabért. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[16] Az elsőfokú bíróság ítélete szerint peradat, hogy a felperes munkaszerződésben meghatározott munkavégzési helye az alperes közép-magyarországi üzleti egysége volt, amelyen belül a munkáltató a munkaszerződés módosítása nélkül oszthatta be a felperest másik elszámolási helyre. Ez a munkáltatói döntés nem minősült a szerződéses munkahelytől eltérő foglalkoztatásnak, ezért a felperes hozzátartozója gondozása miatti védettségre való hivatkozása [Mt. 53. § (3) bekezdés c) pont] sem foghat helyt. Mindebből következően az adott földrajzi egységen belül az alperes jogosult volt a felperes munkavégzési helyének módosítására, ugyanakkor ez a joga nem korlátlan, az intézkedésnek meg kell felelnie az Mt. 6. § (3) bekezdésében rögzített alapelvnek. Eszerint a munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat.
[17] A felperes elismerte, hogy voltak konfliktusai a közvetlen felettesével, azonban megállapítható volt, hogy a feszültségnek nem a felperes volt a kizárólagos oka. A meghallgatott tanú vallomása szerint a felperes csendes, alázatos, segítőkész személy, akitől nem lehetett hangos szót hallani. A tanú feszült viszonyt sem tapasztalt a felperes és csoportvezetője között.
[18] A felperes bizonyította, hogy az elszámolási hely megváltoztatása számára aránytalan sérelemmel járt volna házastársa állapotára, ellátására figyelemmel. A felperes okiratokkal, továbbá a férje tanúvallomásával bizonyította, hogy a házastárs fokozott ápolást igénylő, súlyosan fogyatékos személy, aki a mozgásában jelentősen korlátozott.
[19] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes az elszámolási hely megváltoztatásával nem tartotta be a méltányos mérlegelés követelményét és elfogadható munkáltatói érdeket nem tudott igazolni. Az intézkedés aránytalan sérelmet okozott volna a felperesnek, aki alappal tagadta meg a munkát, így az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjára alapított munkáltatói intézkedés jogellenes.
[20] A felperes a munkaviszonya helyreállítását kérte, ezért az elsőfokú bíróság szükségesnek találta vizsgálni az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (továbbiakban: Ebktv.) 7. § (1) bekezdése, 8. §, 19. § (1) és (2) bekezdésének helyes alkalmazását.
[21] Nem találta alaposnak az azzal összefüggő keresetet, hogy a felperest roma származása miatt érte hátrányos megkülönböztetés, mivel az eljárás során maga is azt közölte, hogy sem ő, sem a házastársa nem roma származásúak, és soha nem fordult elő, hogy a munkáltató részéről bárki a felperes és házastársa vezetéknevéből roma származására következtetett vagy erre utalt volna.
[22] Átsugárzó diszkriminációnak minősül, ha az eljárást indító fél a hátrányos megkülönböztetést a védett tulajdonsággal rendelkező, vele közvetlen baráti vagy rokoni kapcsolatban lévő személy okán szenvedi el. A védett tulajdonság jelen esetben a felperes házastársának fogyatékossága volt. A munkaviszony azonnali hatállyal történő megszüntetése egyértelműen hátrányt jelentett a felperesnek. Tekintettel arra, hogy az alperes arra nem hivatkozott, hogy az egyenlő bánásmód követelményét nem volt köteles megtartani, ezért azt vizsgálni sem kellett.
[23] Az elsőfokú bíróság érvelése szerint az alperes személyes körülményei feltárása nélkül utasította a felperest másik munkavégzési helyen való megjelenésre, amit a munkavállaló a fogyatékkal élő férje ápolása miatt jogszerűen tagadott meg. Az alperes ennek következményeként átsugárzó diszkrimináció útján, vagyis jogellenesen szüntette meg a jogviszonyt, hiszen a vele szembeni kedvezőtlen bánásmód a házastárs fogyatékosságán alapult.
[24] Tekintettel arra, hogy az alperes az egyenlő bánásmód megsértésével szüntette meg a felperes munkaviszonyát, az Mt. 83. § (1) bekezdése alapján a munkaviszony helyreállítására volt mód.
[25] Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes 10 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére irányuló keresetét, mivel az elévülési idő 2020. december 21-én már eltelt.
[26] Az alperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében megváltoztatta és a keresetet elutasította.
[27] Az elsőfokú bíróság a munkaszerződés tartalmára tekintettel helyesen állapította meg, hogy a közép-magyarországi üzleti egységen - azaz területen - belül az alperes egyoldalú döntésével, munkaszerződés módosítás nélkül, jogszerűen módosíthatta az elszámolás helyét. Intézkedésének korlátját az Mt. 6. § (3) bekezdése szerinti méltányos mérlegelés követelménye képezte. A felperes munkaviszonyból származó kötelezettségét szegte meg, amikor a munkavégzés helyére vonatkozó utasítást megtagadva nem kezdte meg tevékenységét a H. úti elszámolási helyen.
[28] A tarthatatlanná váló vezető-beosztotti viszonyt nemcsak az alperes állította, azt a felperes sem vitatta perbeli nyilatkozataiban. Az abban játszott szerepére hivatkozott azt állítva, hogy nem ő okozta a konfliktust, és soha nem vitatta felettese döntéseit, kompetenciáját. A felperes ugyanakkor nem cáfolta a meghallgatott tanú vallomását, aki több alkalommal kísérelte meg a felettes és a felperes közötti problémák rendezését eredménytelenül.
[29] A felperes a mindennapi munkáját, a munkaideje túlnyomozó részét a v.-i ügyfélkörrel kapcsolatos feladatai ellátása érdekében V.-en látta el. Az alperes perben vitatott utasítása a v.-i munkavégzést nem érintette, azt kizárólag a heti elszámolásra és az értekezletek, oktatások helyszínére vonatkozóan változtatta meg, ami heti viszonylatban átlagban egy óra, oktatások értekezletek esetében havi 1-2 óra időtartamot jelentett. Az elsőfokú bíróság a konkrét időtartamokat nem vette figyelembe, csupán annak növekedése mértékét vonta értékelése körébe, továbbá nem vizsgálta a telephelyre utazás gyakoriságát sem. A felperes esetében ugyanis havi szinten 1-2 órában, heti szinten legfeljebb 1 órában mérhető plusz utazási idő olyan elenyésző, ami nem tette lehetővé a munkáltatói utasítás megtagadását.
[30] Tény, hogy a házastárs fogyatékos személy, amelynek okán a felperes ápolási díjban részesül. Az orvosszakértői vélemény tartalmazta, hogy magas lázzal, hidegrázással járó állapotokat a háziorvos a beteg elmondása alapján rögzítette, orvosi beavatkozásra azonban emiatt nem került sor. Az orvosi iratokban lázgörcsös állapotot nem tüntettek fel a kezelőorvosok, ezért a perben kirendelt orvosszakértő azt állapította meg, hogy objektív orvosi iratok nem támasztották alá a házastárs lázas, hidegrázásos állapota tényét, gyakoriságát, annak veszélyességét. Így az sem bizonyított, hogy a házastársa állapota a felperes azonnali megjelenését indokolja és emiatt nem tartózkodhat munkavégzés céljából átlagban heti 1-2 órás időtartamban 20-30 perc távolságra az otthonától.
[31] A másodfokú bíróság nem találta megállapíthatónak az egyenlő bánásmód megsértését sem. Az alperes a felperes házastársa egészségi állapotára vonatkozó egyértelmű közlését követően változtatott a döntésén az elszámolási hely tekintetében, garantálva, hogy a v.-i ügyfélkör, ezáltal a felperes mindennapi munkavégzési helye változatlan marad. Az alperes tehát a felperes körülményeit is figyelembe vette, ezért nem lehetett megállapítani, hogy a házastársa fogyatékossága miatt részesült kedvezőtlen bánásmódban. Az alperesnek nem kellett igazolnia a perben, hogy miért nem a felperes felettesének ajánlottak más munkavégzési helyet, továbbá azt sem, hogy miért találták kedvezőbbnek az eredeti telephely helyett megjelölt telephelyet, mivel az alperes eljárása a közvetlen felettessel kialakult konfliktushelyzet megszüntetésével, és nem a felperes házastársa állapotával, helyzetével volt összefüggésben. Mindezt a tanúvallomások egyértelműen alátámasztották.
[32] Az Mt. 7. § (1) bekezdésének megsértése nem volt megállapítható figyelemmel arra, hogy a joggal való visszaélés tilalmának megsértésével kapcsolatos munkaügyi perekben felmerült egyes kérdésekről szóló 5/2017. (XI. 28.) KMK véleményben foglalt bizonyítási szabályok egyértelműek. A felperes azt állította, hogy felettese személyes bosszújának következménye volt az elbocsátása, ezt azonban a felperesnek bizonyítania kellett volna, amelyet nem tudott. Az azonnali hatályú felmondást, illetve az áthelyezésre irányuló döntést nem a felperes közvetlen felettese hozta meg. Az alperes továbbá olyan megoldásra törekedett, ami mindenki számára megfelelő. Az elszámolási helyre vonatkozó utasítás célja ugyanis a közvetlen felettessel fennálló konfliktusos helyzet megszüntetése volt.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes felülvizsgálati ellenkérelme
[33] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerő ítélet hatályon kívül helyezését és a felmondás jogellenességének megállapítása mellett a felperes eredeti munkakörbe való visszahelyezését kérte elmaradt munkabérének megfizetése mellett. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni helybenhagyását, míg harmadlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének teljes egészében történő helybenhagyását kérte.[34] A felperes érvelése szerint a jogerős ítélet nem helytállóan értékelte az Mt. 6. § (3) bekezdését, mert a perben minden, a férje ápolására és egészségi állapotára vonatkozó dokumentációt becsatolt, az alperes által indítványozott orvosszakértői vizsgálatnak vetette volna alá magát. Ennek ellenére az alperes át kívánta helyezni a felperest olyan elszámolási és oktatási helyre, amelynek távolsága időben jelentősen nagyobb volt és ezzel - tekintettel a felperes férje felé fennálló ápolási kötelezettségére és hirtelen, kiszámíthatatlanul jelentkező magas lázzal járó rohamaira - aránytalan sérelmet okozott neki a munkáltatói intézkedéssel. A konfliktus megoldható lett volna úgy is, hogy a felperes maradhasson eredeti elszámolási és oktatási helyén, és a közvetlen felettes személyét cserélték volna le.
[35] A felperes az alperes utasítását alapos indokkal tagadta meg, munkavégzési kötelezettségének pedig úgy tett eleget, hogy az összes egyeztetésen megjelent munkára képes állapotban. Az alperes volt az, aki a munkafeltételeket nem biztosította (ügyféllista és applikáció), ezért a felperes akár azonnali hatályú felmondással élhetett volna erre tekintettel.
[36] Helytelenül állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az Mt. 7. § (1) bekezdése szerinti joggal való visszaélés nem bizonyított, ugyanis hiába kezdeményezett az alperes több egyeztetést is, és változtatott eredeti elképzelésén, a módosított döntés is olyan időbeli többletet jelentett volna a számára, amely aránytalan sérelmet okoz. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy házastársa 80%-ban egészségkárosodott személy, aki a gondozására szorul.
[37] A felettese vallomásában nem tudott konkrét esetet megjelölni amikor a felperes kétségbe vonta volna vezetői képességeit, mások előtt vitatta volna döntéseit, ő maga sem nevezte meg, kik voltak azok a személyek, akik előtt mindezt tette.
[38] Megtévesztette a másodfokú bíróságot az az alperesi állítás, miszerint a v.-i ügyfélkör megtartásával csupán az elszámolási hely változott volna. Az alperes elhallgatta, hogy az elszámolási hely megváltoztatásával helyettesítés szükségességének felmerülésekor a felperesnek az elszámolási helyhez tartozó másik telephelyen kellett volna az ottani ügyfélkört is kiszolgálni.
[39] A munkáltatói utasítás minden esetben az ü.-i irodát jelölte meg, ahol a felperes az Mt. 52. § (1) bekezdés a) pontja és b) pontja alapján minden alkalommal pontosan, munkára kész állapotban megjelent. Tanúvallomásokkal is igazolta, hogy a munkaeszközöket nem tudta a munkáltató biztosítani, nem adott át ügyféllistát és nem állította vissza a munkához szükséges applikációt. Ebből adódóan az alperes megsértette az Mt. 51. § (1) bekezdését, illetve a (2) bekezdés b) pontját.
[40] A felperes azt is sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság nem találta megállapíthatónak az egyenlő bánásmód megsértését sem, holott az "egyéb helyzet" körében előadott hivatkozásait kellően valószínűsítette. Az átsugárzó diszkrimináció fogalmat az európai uniós jogban az Európai Unió Bíróságának C-303/06. számú ügyben - Coleman-ügy - hozott ítélete vezette be. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság tanácsadó testülete az egyéb helyzet meghatározásával kapcsolatban kiadott 288/2/2010. (IV. 9.) TT számú állásfoglalásában kiemelte, hogy ez esetben az eljárást indító fél a védelmet nem az egyéb helyzet, hanem az eredeti védett tulajdonság alapján igényelheti. A felperes ténybelileg a házastársa fogyatékosságára hivatkozott, ami az Ebktv. 8. § g) pontjában önállóan megjelölt védett tulajdonság. Tekintettel arra, hogy a per korábbi szakaszában a felperes ezt a jogszabályhelyet is megjelölte, továbbá a fogyatékosság mint védett tulajdonság esetében is teljesülnek az "egyéb helyzet" fogalmi kritériumai, a felperesnél az egyenlő bánásmód sérelmét az eredeti védett tulajdonság, azaz a fogyatékosság alapján kellett vizsgálni.
[45] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[46] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság érdemben helyes döntést hozott, mivel a munkáltató jogosult volt egyoldalúan megváltoztatni az elszámolás helyét úgy, hogy arra az Mt. 6. § (3) bekezdésének sérelme nélkül került sor, és a hátrányos megkülönböztetés vagy joggal való visszaélés sem valósult meg.
[47] Az Mt. értelmében nincs akadálya annak, hogy a felek a munkahelyet egy tágabb földrajzi egységként jelöljék meg. A felperes elszámolási helyének megváltoztatására az alperes tehát egyoldalúan jogosult volt, amelyre a felperes és felettese között fennálló tarthatatlan konfliktusra tekintettel került sor. A másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy nem annak volt jelentősége, miszerint a konfliktus melyik félnek felróhatóan alakult ki, hanem annak, hogy a munkáltatónak nyomós érdeke fűződött a zavartalan munkakörnyezet megteremtéséhez. A munkaviszonyban ugyanis a munkáltató az, akinek elsődleges érdekében áll, hogy a munkavégzés körülményeit optimalizálva olyan feltételeket teremtsen, ahol a munkavállalók a leghatékonyabban képesek együttműködni és dolgozni.
[48] Az alperesnek a felperes férje állítólagos rohamairól, lázgörcsös állapotairól nem volt tudomása, így ezen információk hiányában eleve nem hozhatott olyan intézkedést, amely az Mt. 6. § (3) bekezdésébe ütközött volna.
[51] Az elszámolási hely megváltoztatásával összefüggésben felperes nem szenvedett el hátrányt, nincs az Ebktv.-ben rögzített védett tulajdonsága, felperes más munkavállalókkal nem képez homogén csoportot, az általa állítólagosan elszenvedett hátrány és védett tulajdonság között nincs oksági viszony és az alperes intézkedése annak észszerűségénél fogva igazolható volt.
[53] A perbeli ügyben az EUB Coleman-ítélete nem hivatkozható, a havi összesen 1-2 órával megnövekedett utazási idő nem értékelhető releváns hátrányként, a felperes más munkavállalókkal nem képezett homogén csoportot és az alperesi intézkedés meghozatalára objektíve racionális indokokból került sor.
[54] A rendelkezésre álló bizonyítékokból az derült ki, hogy a felperes jogviszonyának megszüntetését nem a csoportvezetője kezdeményezte. Az alperes magatartása éppen arra irányult, hogy a csoportvezető és a felperes közötti tarthatatlanná vált konfliktust megszüntesse.
A Kúria döntése és jogi indokai
[55] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[56] A Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálati eljárás során a felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok és azokra vetítetten előterjesztett érvelés tekintetében vizsgálhatta a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát figyelemmel a Pp. 523. §-ában és az 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontjában foglaltakra is.
[57] Az eljáró bíróságok a jogvita eldöntésekor helytállóan indultak ki abból a tényből, hogy a felperes munkavégzési helye a munkaszerződés szerint az alperes közép-magyarországi üzleti egysége volt. Ezen területen belül a munkáltató munkaszerződés módosítás nélkül is módosíthatta az elszámolási helyet. Ennek korlátját az Mt. 6. § (3) bekezdése jelentette, amely szerint a munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat.
[58] Peradat, hogy a felperes és felettese között a munkakapcsolat feszültséggel terhes volt, a konfliktushelyzet fennálltát a felperes maga sem tette vitássá. E körben nem volt kiemelt jelentősége annak, hogy a tanú egyébként a felperest csendes, másokkal szemben tisztelet tanúsító személyként határozta meg. A felperes és a felettese közötti rossz viszonyt egybehangzó tanúvallomások támasztották alá, így alaptalan azon felülvizsgálati hivatkozás, miszerint a munkáltató nem jelölt meg konkrét körülményt a felek között fennálló feszült, konfliktusos helyzetre vonatkozóan, hiszen a peradatok azt alátámasztották, és az eljárás során a felperes maga sem tette vitássá.
[59] A munkáltatónak nemhogy joga, de kifejezetten kötelezettsége volt a jó munkahelyi légkör biztosítása [Mt. 51. § (1) bekezdés]. E körben alaptalan azon felülvizsgálati érvelés, hogy "kisebb hátrányt okozott volna alperesnek, ha a konfliktust úgy oldja meg, hogy felperes maradhasson az eredeti elszámolási és oktatási helyen, és a közvetlen felettes személyét cserélték volna le". A munkáltató szabadon választhatott a személyek között annak értékelése nélkül is, hogy a munkahelyi viták, a rossz légkör kinek a közreható magatartása miatt alakultak ki. A helyzet rendezése érdekében jogszerűen dönthetett az alperes a felperes elszámolási helyének megváltoztatásáról, amely során figyelemmel kellett lennie arra, hogy mindezzel a felperest aránytalan sérelem nem érheti.
[60] A másodfokú bíróság ítéletében helyesen rögzítette, hogy a felperes mindennapi munkáját a V. lakóhelyén végezte, itteni ügyfélkörrel. A munkáltatói utasítás kizárólag a heti elszámolás és az időszakos értekezletek, oktatások helyszínét érintette. Előbbi körülbelül 1 óra, míg utóbbiak havi 1-2 óra többlet időtartamot jelentettek. Az utazási idő növekedése is mindössze ezeket a napokat érintette. Így - a jogerős ítélet helyes végkövetkeztetése szerint - a felperes esetében mindez havi szinten 1-2 órában, heti szinten legfeljebb fél órában mérhető többlet utazási időt jelentett, ami a munkáltatói utasítás jogszerű megtagadását nem támaszthatta alá annak csekély mértéke miatt.
[61] Nem fogadható el azon felperesi érvelés sem, hogy helyettesítésnél az utasítás további terheket rótt volna rá. A munkáltatói intézkedés megtagadásakor aktuálisan helyettesítés szükségessége fel sem merült, annak időszerűvé válása esetén pedig felperes erre figyelemmel kérhette volna a munkáltatói döntés újragondolását helyzetére tekintettel. Ebből következően ezen felperesi előadás az utasítás megtagadás jogszerű indokául nem szolgálhatott.
[62] Nem vitás, hogy a 80%-ban rokkant házastárs a felperes gondozására, ellátására szorul, így az intézkedés jogszerűsége körében mindezt nyomatékosan kellett értékelni, amit a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül tett meg.
[63] A jogerős ítélet helyesen mutatott rá arra, hogy a felperes és házastársa előadása, valamint a rendelkezésre álló orvosi iratok alapján csak azt lehetett megállapítani, hogy a férjnél időnként hidegrázással és lázzal járó állapot alakul ki, amely jelentkezésekor lázcsökkentő gyógyszer bevétele válhat szükségessé. A felperes azonnali jelenléte és intézkedése szükségessége nem nyert igazolást. A fent megjelölt körülmények tehát nem alkalmasak annak alátámasztására, hogy a heti fél órában mérhető további utazási idő felperesre nézve különösen méltánytalan helyzetet eredményezett volna, ami az utasítás megtagadását indokolttá tehette.
[64] Ezzel összefüggésben alaptalanul sérelmezte a felperes az Mt. 53. § (3) bekezdésének megsértését is, mivel a felperes tényleges munkavégzési helye V.-n maradt, a v.-i ügyfélkörrel, abban változás nem következett be. A heti elszámolást kellett volna - többszöri, felek közötti egyeztetés nyomán - a felperesnek a másik elszámolási helyen teljesíteni, ezt azonban megtagadta.
[65] A felperes alaptalanul állította, hogy az alperes megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. Mint a másodfokú bíróság helyesen utalt rá, az alperesnek kellett bizonyítani, hogy a felperes által állított átsugárzó diszkrimináció a munkáltató intézkedésével nem valósult meg, a jogviszony megszüntetés tényleges indoka nem a mozgássérült hozzátartozó volt.
[66] Az alperes a házastárs egészségi állapotára vonatkozó egyértelmű felperesi közlés után - figyelembe véve munkavállalója méltányos érdekeit - döntött az elszámolási helyről a V.-n történő munkavégzés változatlanul hagyásával. Az is peradat, hogy a munkáltató több ízben kísérelt meg egyeztetni a felperessel, de az minden esetben eredménytelenül zárult. Az alperes tehát a helyzet megoldására törekedett, amely a felperes elzárkózó magatartása miatt hiúsult meg. A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy az alperes részéről diszkriminatív eljárás nem valósult meg, nem sérült az Ebktv. 8. § g) pontja, eljárása megfelelt a jogszabályi előírásoknak.
[67] Az Mt. 7. §-nak megsértését, a munkáltató részéről megvalósuló joggal való visszaélést is alaptalanul panaszolta a felperes. E körben a felülvizsgálati hivatkozás szerint hiába kezdeményezett az alperes több egyeztetést és változtatott korábbi elképzelésein az is olyan időbeli többletet jelentett volna felperesnek, amely rá nézve aránytalan sérelemmel járt.
[68] A jogerős ítélet helytállóan fejtette ki ebben a körben, hogy az elszámolási és az oktatási hely megváltoztatása havi néhány alkalommal történő megjelenés mellett olyan rövid időbeli többletteherrel járt felperesre, amely még egészségkárosodott férjére tekintettel sem járt jelentős érdeksérelemmel, így a joggal való visszaélés megvalósítása sem volt rögzíthető, az intézkedés felperesre nézve nem járt az általa hivatkozottak szerinti aránytalan sérelemmel.
[69] Fentiekre figyelemmel tehát a felperes a munkáltatói utasítást alapos indok nélkül megtagadta, a munkavégzési kötelezettségének nem tett eleget a munkáltató részéről több ízben felajánlott egyeztetés és módosítás ellenére, így az azonnali hatályú felmondás jogszerűsége bizonyításra került az alperes részéről [Mt. 78. § (1) bekezdés a) pont].
[70] A fent kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, mivel a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot.
(Kúria Mfv.VIII.10.045/2023/7.)