adozona.hu
BH 2023.11.276
BH 2023.11.276
A más, összehasonlításra alkalmas ügyekben hozott döntéseket nem lehet automatikusan alapul venni, mert az egyéni körülmények és az egészségkárosodásból származó hátrányok különbsége az, ami alapot adhat az eltérő mértékű sérelemdíj megállapítására [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a CNC esztergályos végzettségű felperes 2018. március 5-től állt munkaviszonyban az alperessel lakatos munkakörben, munkavégzési helye az alperes németországi telephelyén volt. Csoportvezetője kioktatta őt a FASTI márkájú lemezhajlító géppel történő munkavégzés alapvető szabályaira. Elmondta: ahhoz, hogy a kezelő elindíthassa a gépet mindig jelezni-visszajelezni kell egymásnak.
[2] A felperes és felettese 2018. április 16-án egy lem...
BH 2023.11.276 A más, összehasonlításra alkalmas ügyekben hozott döntéseket nem lehet automatikusan alapul venni, mert az egyéni körülmények és az egészségkárosodásból származó hátrányok különbsége az, ami alapot adhat az eltérő mértékű sérelemdíj megállapítására [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. § (3) bek.].
A tényállás
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a CNC esztergályos végzettségű felperes 2018. március 5-től állt munkaviszonyban az alperessel lakatos munkakörben, munkavégzési helye az alperes németországi telephelyén volt. Csoportvezetője kioktatta őt a FASTI márkájú lemezhajlító géppel történő munkavégzés alapvető szabályaira. Elmondta: ahhoz, hogy a kezelő elindíthassa a gépet mindig jelezni-visszajelezni kell egymásnak.[2] A felperes és felettese 2018. április 16-án egy lemezhajlító géppel dolgoztak akként, hogy a felettes kezelte a gépet, a felperes pedig segédkezett a lemez pontos beillesztésében. Az aznapi munkafolyamat során több lemezt már meghajlítottak és az előírásnak megfelelően jártak el. Egy újabb lemez hajlítása során azonban a felettes anélkül indította el a gépet a felperesnek háttal állva, hogy meggyőződött volna az illesztés befejezéséről; nem nézett a felperesre és nem is várta meg a válasz-viszontválasz elhangzását. A felperes ekkor még igazította a túlcsúszott lemezt, emiatt bal kézfeje a szorítópofák között volt és a gép az elindítását követően a felperes bal kezének három ujját összepréselte.
[3] A felperes a bal kéz III. (középső) ujja végpercének minimális, ezen kívül a IV. (gyűrűs) és V. (kis) ujj teljes végperce és a középperc egy részének csonkolásával járó sérülést szenvedett el.
A munkaköri alkalmassági vélemény szerint a felperes sérülése maradandó egészségkárosodásnak felel meg, a baleset következtében 5% baleseti eredetű össz-szervezeti egészségkárosodás alakult ki nála, súlyos egészségromlás nem volt megállapítható. A bal kéz fogóereje, fogóképessége minimális mértékben csökkent, a kismértékű működésbeli elmaradás az ujjak csonkolódásának tényére volt visszavezethető. A felperes a nem domináns bal kéz teljes fogóereje, fogóképessége, a kéz finom precíziós működése kismértékben korlátozott. Teljes alkalmatlanságot egyik munkakör esetében sem állapítottak meg.
A vélemény szerint a felperes sérülés utáni állapotában a bal kéz egyoldalú erőteljes megterhelésével, teljes fogó- szorító erejével járó tevékenység végzésében időszakosan szorul segítségre, amivel a lakatosi munkakör ellátására képes. A baleset következtében pszichés károsodás megbetegedés nem alakult ki nála, de hátrányos állapot igen, mely befolyásolta a felperest az önálló munkavégzésben, a mindennapi életben, emberi, családi kapcsolataiban. A balesetet követően fennállt esetleges szorongásos, depressziós tünetek, a pszichotrauma feldolgozása megtörtént. Sérülés utáni állapota egyéni életét, társadalmi életbe való beilleszkedését véglegesen enyhe fokban nehezíti.
[4] A 2018. május 17-én felvett munkabaleseti jegyzőkönyv szerint az volt a balesetet kiváltó esemény, hogy a felperes munkatársa figyelmeztetés nélkül indította el a gépet, nem győződött meg arról, hogy a felperes befejezte-e a tevékenységét. Bár a felperest a munkaköri alkalmassági véleményben alkalmasnak találták a lakatos munkakör ellátására, s a munkáltató könnyebben elvégezhető munkát ajánlott számára, ezt azonban nem fogadta el, így a felek 2018. szeptember 17-én közös megegyezéssel megszüntették a közöttük fennállt munkaviszonyt. A felperes 2019 novembere óta egyéni vállalkozóként dolgozik, száraz építéssel foglalkozik.
A felperes keresete, az alperes ellenkérelme
[5] A felperes módosított keresetében - mivel elfogadta a beavatkozó által letétbe helyezett 300 000 forintot - 9 700 000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Állítása szerint a baleset az alperes munkavállalója magatartása miatt következett be. Előadta, hogy a baleset nagyon megviselte, sokkolta, rémálmai voltak, az esküvőjét sem akarta megtartani. A baleset óta nem érzi teljes értékű embernek magát, sokszor rossz a közérzete, kilátástalannak érzi helyzetét. Bár rémálmai csökkentek, esküvőjét is megtartotta, de az azóta született gyermek előtt szégyelli sérült kezét, melyben többször érez fantomfájdalmat. Nem tud olyan munkákat végezni, ahol biztosan kell fogni, nem tud teljes életet élni, megélhetése is veszélybe került. Állította, hogy szakmájában CNC forgácsolóként nem tud elhelyezkedni, de lakatos munkát sem mer már végezni.[6] Az alperes és a beavatkozó elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a sérelemdíj összegének alacsonyabb összegben való megállapítását kérte. A munkáltató és a beavatkozó elismerték, hogy a csoportvezető hibázott, a balesetet az okozta, hogy megszegte a gép használati utasításában foglaltakat, azonban a felperes sem tett teljes mértékben eleget együttműködési kötelezettségének, így indokoltnak tartották kármegosztás alkalmazását. A sérelemdíj összege megállapításánál kérték a bíróság vegye figyelembe, hogy ha valaki veszélyben érzi a megélhetését nem kezdeményezi munkaviszonya megszüntetését annak ellenére, hogy a munkáltatója kész volt továbbra is foglalkoztatni. Lényegesnek tartották, hogy a felperes jobbkezes, a baleset pedig bal kezét érte, így a sérülés a munkavégzésben nem akadályozza.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[7] A törvényszék ítéletével 7 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 9. § (1) bekezdése és 167. § (1) bekezdése, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) személyiségi jogokkal kapcsolatos szabályaira utalással rögzítette, hogy vétkes magatartás hiányában nem állapítható meg a felperes közrehatása a baleset bekövetkeztében, mert a gép beindítását megelőzően a csoportvezetőnek kellett volna meggyőződnie arról, hogy a felperes végzett-e a lemez beillesztésével. A sérelemdíj vonatkozásában az elsőfokú bíróság mérlegelte a Ptk. 2:52. § (3) bekezdésében írtakat és összességében azt állapította meg, hogy az ítélethozatalkori értékviszonyok mellett a 300 000 forinton felül további 7 000 000 forint az elszenvedett sérelmekkel arányban álló összeg.[8] Az alperes továbbá a beavatkozó fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta és az alperes által a felperesnek fizetendő sérelemdíj összegét 3 000 000 forintra szállította le.
[9] Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság az ügy eldöntése szempontjából lényeges bizonyítékokat túlnyomó részt okszerűen értékelve alapvetően helyesen állapította meg a tényállást, azonban az abból levont következtetésekkel maradéktalanul nem értett egyet. Helytállónak találta az elsőfokú bíróság érvelését azzal összefüggésben, hogy nem volt megállapítható a felperes közrehatása a baleset bekövetkeztében, így ezt szem előtt tartva vizsgálta, hogy van-e jogszerű lehetőség a sérelemdíj összege leszállítására.
[10] Érvelése szerint a perbeli balesethez vezető egyszeri munkáltatói figyelmetlenségen túl nem merült fel adat arra, hogy az alperes az Mt. 51. § (4) bekezdésében írt alapvető kötelezettségét ne teljesítette volna, így a jogsértés súlya nem volt kirívó, annak ismétlődő jellege nem volt megállapítható. A felróhatóság mértéke tekintetében utalt arra, hogy a munkavégzéshez szükséges feltételek biztosítása kapcsán az Mt. 6. § (1) bekezdésére figyelemmel a feleknek úgy kellett eljárni, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.
[11] Kifejtette, hogy a sérelemdíj összege megállapításánál több szempontot kellett értékelni a bíróságnak, ugyanakkor elvárható volt, hogy a közel azonos időszakban bekövetkezett hasonló káresemények által okozott károk után megítélt nem vagyoni kártérítések összege kirívóan ne térjen el egymástól. E körben a másodfokú bíróság figyelemmel volt más, az érintett munkavállalóknak egészségsérelmet okozó munkáltatók által fizetendő sérelemdíjak összegére (Mf.I.50.084/2021/10.; Mfv.I.50.032/2022/9.; Kúria Mfv.I.10.372/2017/3) és ezeket az eseteket mérlegelve 3 000 000 forint sérelemdíjat tartott olyannak, mint ami a perbeli jogintézménnyel elérni kívánt valamennyi célnak megfelel.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[12] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy azt a Kúria a keresetet elutasító részében helyezze hatályon kívül és hozzon a jogszabályoknak megfelelő új határozatot, illetve a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.[13] Álláspontja szerint a perbeli esetben az alperestől az lett volna az elvárható magatartás, hogy a munkavégzési szabályokat betartva, a korábbi gyakorlatnak megfelelően kezelje a gépet és végezze a munkát. Ezt a csoportvezető megszegte azzal, hogy az általa oktatottakkal ellentétben háttal állva anélkül indította el a gépet, hogy ránézéssel meggyőződött volna arról, hogy azt biztonsággal megteheti. Erre tekintettel álláspontja szerint az alperes kirívóan megszegte az Mt. 51. § (4) bekezdésében rögzített kötelezettségét, nem biztosította az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményét, ezért következett be a perbeli baleset.
[14] Hivatkozása szerint nem volt helytálló a másodfokú bíróságnak a mérlegelése, azt nem a Ptk. 2:52. §-ában foglalt elvek szerint tette és nem értékelte kellő súllyal a balesetnek a felperesre és környezetére gyakorolt hatását. Érvelése szerint az ítélőtábla által megállapított sérelemdíj összege nem áll arányban az elszenvedett balesettel, annak rá és a környezetére gyakorolt hatásával és nincs összhangban a bírói gyakorlattal. A másodfokú bíróság nem volt kellő mértékben tekintettel arra, hogy a felperes a baleset bekövetkezésekor házasság és családalapítás előtt álló fiatalember volt és a társadalmi életbe való beilleszkedését sérülése utáni állapota véglegesen enyhe fokban megnehezíti. Munkavégzése során segítségre szorul, nem érzi teljes értékűnek magát, gyakran búskomor, kilátástalannak érzi helyzetét.
[15] Előadta, hogy a sérelemdíj összege meghatározásánál figyelemmel kell lenni a bírói gyakorlatra, a más összehasonlításra alkalmas ügyekben hozott döntésekre, de értékelni kell az egyéni körülményeket is. Hivatkozott az egyik törvényszék előtt folyamatban volt több ügyre, ahol kisebb sérülések esetén is jelentős mértékű sérelemdíjat állapítottak meg a bíróságok, továbbá a Pfv.IV.20.464/2018/8. számú ítéletében foglaltakra, melyben megállapította a Kúria, hogy a sérelemdíj elégtételi, kompenzációs és magánjogi büntetés funkciót is betölt.
[16] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn. Álláspontja szerint az ítélőtábla által megállapított sérelemdíj összege megfelel a jogszabályoknak és illeszkedik a bírói gyakorlatba, s e megállapítását részletesen indokolta. Vitatta a felperes azzal kapcsolatos érvelését, hogy megsértette az Mt. 51. § (4) bekezdésében foglaltakat. A perbeli esethez egyszeri munkáltatói figyelmetlenség vezetett és nem merült fel arra adat, hogy a hivatkozott jogszabályi rendelkezésben írt alapvető kötelezettségét a munkáltató ne teljesítette volna, így a jogsértés nem volt kirívó és nem volt ismétlődő jellegű. Vitatta, hogy az adott esetben felülmérlegelésnek lenne helye tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékok okszerű értékeléséből helyes döntésre jutott.
[17] A beavatkozó a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[18] A felperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint megalapozott.[19] A felperes felülvizsgálati kérelmében azt állította, hogy a másodfokú bíróság a sérelemdíj mértéke megállapítása során nem megfelelően mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat és nem volt figyelemmel arra, hogy az Mt. 51. § (4) bekezdésében írt követelmény megsértésére tekintettel a jogsértés kirívó volt. A Pp. 279. § (1) bekezdésének megsértésére alapított felülvizsgálati érveléssel kapcsolatban a Kúria rámutat, hogy a felülvizsgálati eljárás mint rendkívüli eljárás során általában nem vizsgálható a bíróság mérlegelési körébe tartozó tényállás és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Kúria csak azt vizsgálja, hogy az eljárt bíróság a mérlegelés körébe vont adatok, a felek személyes előadása, a bizonyítékok megállapítása és azok egybevetése során nem jutott-e nyilvánvalóan helytelen és okszerűtlen következtetésre.
[20] A Ptk. 2:52. § (1) bekezdése alapján a sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel járó kompenzációja. A nem vagyoni sérelem összegszerűen nem határozható meg, annak ellensúlyozása történhet pénzben. A pénzben kifejezett összeg jellegét tekintve kárpótlás, elégtétel az elszenvedett vagyoni hátrányért.
[21] A sérelemdíj mértékének megállapítása során a bíróságoknak figyelemmel kell lenniük az eset körülményeire - különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetre gyakorolt hatására [Ptk. 2:52. § (3) bekezdés]. A sérelemdíj mértékét érintő felülvizsgálati kérelem megalapozottsága vizsgálatkor abban a kérdésben kell állást foglalni a Kúriának, hogy a bíróságok a felperest ért hátrányokat teljeskörűen feltárták-e, azokat kellő súllyal értékelték-e, valamint ennek során figyelemmel voltak-e a kár bekövetkezésekori értékviszonyokra és a hasonló tényállású ügyekben kialakult bírói gyakorlatra (Pfv.III.20.748/2020/4.). Fontos ugyanakkor, hogy a más, összehasonlításra alkalmas ügyekben hozott döntéseket nem lehet automatikusan alapul venni, mert az egyéni körülmények és az egészségkárosodásból származó hátrányok különbsége az, ami alapot adhat az eltérő mértékű sérelemdíj megállapítására. Emellett tekintettel kell lenni arra is, hogy az összehasonlítás alapjául szolgáló ítéletek nem bizonyítékok, azok nem megfelelő értékelése nem jelenti a Pp. 279. § (1) bekezdésének sérelmét (Pfv.III.20.279/2018/4.).
[22] Ez egyben azt jelenti, hogy a bírói gyakorlatban formálódó értékszínvonal a kártérítési összeg meghatározásának csak a nagyságrendi behatárolásához ad szempontot. A személyiségi jogsértések és hátrányos következményei különbözőségei nem teszik lehetővé a kártérítési összegek ennél pontosabb összevetését. Az adott esetben az eljárt bíróságoknak nem azt kell megindokolniuk, hogy mennyiben tér el határozatuk más, korábbi döntésektől, hanem azt, hogy az adott ügy egyedi körülményei milyen összeg meghatározását indokolják (Pfv.III.20.210/2017/4.).
[23] A perbeli esetben nem volt vitatott, hogy a felperes alperesnél bekövetkezett balesetéért az alperest az Mt. 166. § (1) bekezdése alapján teljes kártérítési felelősség terheli. A másodfokú és felülvizsgálati eljárás tárgyát azt képezte, hogy a baleset bekövetkeztében elszenvedett egészségkárosodásért, a felperes életére gyakorolt hatásáért az alperest milyen összegű sérelemdíj fizetési kötelezettség terheli. A rendelkezésre álló adatok alapján a másodfokú bíróság helytállóan értékelte azt a körülményt, hogy a baleset következtében kialakult egészségkárosodás milyen mértékű.
[24] A másodfokú bíróság által irányadónak tekintett három döntést azonban nem lehetett a jogerős ítéletben foglaltaknak megfelelő módon alapul venni a sérelemdíj mértéke megállapítása során, figyelemmel arra, hogy az egyes ügyek alapjául szolgáló tényállás és az értékelendő körülmények jelentősen eltértek. Az Mf.I.50.084/2021/10. és az Mf.I.50.032/2022/9. számú döntések nem minősülnek a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 41/B. § (1) bekezdésében megjelölt határozatnak. Jelen perrel ellentétben az értékelés körébe vont ügyekben a munkavállalók közrehatottak a baleset bekövetkeztében, amit a sérelemdíj mértéke megállapítása során is figyelembe kell venni.
[25] Az Mfv.I.10.372/2017/3. szám alatt folyamatban volt ügyben a munkavállaló sérülése és egészségkárosodása hasonló volt jelen per felperesével, és a bíróságok 2 500 000 forint sérelemdíjat ítéltek meg számára. Értékelni kell azonban azt is, hogy a másik perben azt állapították meg, hogy a munkavállaló 70%-ban felelős volt az őt ért kárért, továbbá az 5 évvel korábban született jogerős ítélet meghozatalakor tapasztalható ár- és értékviszonyok jelentősen eltértek a jelenlegitől.
[26] Megállapítható, hogy a felperest megillető sérelemdíj mértéke meghatározásakor a másodfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal azt, hogy a felperest fiatal életkorában (27 éves korában) érte a baleset, mely súlyos megrázkódtatást, traumát okozott számára. A kialakult helyzethez történő alkalmazkodása jelentős erőfeszítést kívánt tőle, mivel fizikai munkát végzett, s a korábbi tevékenységét korlátozottan, más segítsége igénybevételével tudja gyakorolni. A felperesnél kimutatható volt a fokozottabb pszichés megterhelés, társadalmi kapcsolatainak beszűkülése.
[27] Nem volt figyelmen kívül hagyható az a körülmény sem, hogy a másodfokú bíróság által irányadónak tekintett döntések meghozatala időpontjához képest az e perben született jogerős döntés időpontjáig jelentősen megváltoztak az ár- és értéviszonyok, így a korábban született döntés során megállapított sérelemdíj mértéke a 2022 novemberében született jogerős döntés időpontjában ilyen okból sem lehetett irányadó.
[28] Ezentúl a perbeli esetben nem maradhatott értékelés nélkül az a körülmény sem, hogy a sérelemdíj egyik funkciója a generális prevenció. A perbeli esetben a baleset okozója a felperes felettese volt, aki felügyelte az adott munkafolyamatot, illetve maga tanította be a felperest a biztonságos munkavégzés megtartására, ennek ellenére az ő magatartása következtében szenvedett maradandó károsodással járó munkahelyi balesetet a felperes.
[29] Mindezen körülményeket együttesen értékelve a Kúria a felperest ért immateriális hátrányok ellensúlyozására alkalmas összeget az elsőfokú bíróság által is megállapított hétmillió forintban határozta meg. Ez az összeg volt alkalmas arra, hogy elégtételt nyújtson a felperesnek az elszenvedett nem vagyoni hátrányért és visszatartsa a munkáltatót a hasonló jogsértéséktől. Mindezekre figyelemmel a Kúria a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria VIII. 10.030/2023/7.)