adozona.hu
BH 2023.10.250
BH 2023.10.250
Ha a munkavállaló a munkatársakkal való kommunikáció során tanúsított magatartásával szembehelyezkedik a munkáltató általa ismert belső szabályzata szerinti elvárásokkal, a munkaviszonyát megszüntető azonnali hatályú felmondás jogszerű [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2017. október 16-tól állt az alperes alkalmazásában, 2018. június 30-áig szóló határozott idejű munkaviszonyban projekt menedzser munkakört látott el. 2018. július 1-jén a munkaszerződés módosításával a felperes munkaviszonya határozatlan időtartamúra változott, alapbérét pedig 500 000 forintra emelték.
[2] A felperes 2017. október 16-án kelt munkaköri leírásában rögzítették, hogy feladatkörének része egyebek mellett a jogszabályban, utasításokban és az egyetemi szabályzatokba...
BH 2023.10.250 Ha a munkavállaló a munkatársakkal való kommunikáció során tanúsított magatartásával szembehelyezkedik a munkáltató általa ismert belső szabályzata szerinti elvárásokkal, a munkaviszonyát megszüntető azonnali hatályú felmondás jogszerű [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bek. a) pont].
A felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2017. október 16-tól állt az alperes alkalmazásában, 2018. június 30-áig szóló határozott idejű munkaviszonyban projekt menedzser munkakört látott el. 2018. július 1-jén a munkaszerződés módosításával a felperes munkaviszonya határozatlan időtartamúra változott, alapbérét pedig 500 000 forintra emelték.[2] A felperes 2017. október 16-án kelt munkaköri leírásában rögzítették, hogy feladatkörének része egyebek mellett a jogszabályban, utasításokban és az egyetemi szabályzatokban előírtak megismerése, a változások nyomon követése, betartása. Azt is szabályozták, hogy az alperes etikai és viselkedési kódexében foglaltakat is köteles betartani. A felperes munkaköre 2020. január 1-jétől pályázati referens-projekt menedzseri feladatokkal egészült ki.
[3] A felperes 2021. február 15-én saját munkahelyi e-mail címéről több alperesi munkavállaló részére munkahelyi e-mail címeikre "életjel" tárggyal e-mail üzenetet küldött, amelyben arról tájékoztatta a címzetteket, hogy a 12. terhességi hetét betöltötte, és veszélyeztetett terhességére figyelemmel munkatársaitól elbúcsúzik.
[4] Az e-mailben a felperes a munkavállalókra kifejezetten sértő, személyeskedő megjegyzéseket tett.
[8] Többek között a felperes azt írta, hogy "amióta ismerlek óksz-móksz, kínlódsz, szenvedsz és tök okkal", "folyton szopóágra kerülsz", "szemmel láthatóan itt ragadtál".
[9] "Mindezt fos fizetésért és 0 megbecsülésért", "ez csak egy munka, nem az életed, az életed sokkal többet ér annál, mint amennyire tartod".
[10] Az alperes 2021. február 23-án kelt azonnali hatályú felmondásával szüntette meg a felperes munkaviszonyát az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással.
[11] A munkáltatói intézkedés rögzítette, hogy a felperes 2021. február 15-én a hivatali e-mail címéről olyan tartalmú levelet juttatott el közvetlen munkatársainak, valamint a munkairányításért felelős közvetlen felettesének azok munkahelyi e-mail címére, melyben több súlyosan becsületsértő állítást, véleményt fogalmazott meg mind munkatársaival, mind az alperes vezetőségével kapcsolatban, amely egy munkahelyen megengedhetetlen. Az indokolás szerint a felperesi levél stílusa és módja összeegyeztethetetlen az alperes katolikus szellemiségével, annak küldetésnyilatkozatában és belső szabályzataiban rögzített és a felperes által kifejezetten tudomásul vett etikai szempontokkal. Az alperes hangsúlyozta, hogy különösen súlyos, miszerint a felperes munkatársai egyetlen levélben olvashatták egymásról, hogy a felperes kiről mit gondol.
[12] Indokolásában az alperes idézte a Szervezeti és Működési Szabályzatának 136. § (1) bekezdés a), h) és i) pontjait, valamint (2) bekezdését. Ezekre alapított érvelése szerint a felperes a katolikus szellemiség tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségét súlyosan megszegte, melyre tekintettel munkaviszonya fenntartása lehetetlenné vált. Rögzítette alperes, hogy a felperes levele egészében is olyan tartalmú, amely megalapozza az azonnali hatályú felmondás jogszerűségét, így erre tekintettel csak az általa legsúlyosabbnak minősített állításokat sorolta fel példálózó jelleggel.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[13] A felperes keresetében a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként elsődlegesen a jogviszony helyreállítását kérte a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 83. § (1) bekezdés a) pontjára és b) pontjára alapítottan. Elmaradt munkabérként 510 000 forint és ezen összeg kamatának megfizetését igényelte az alperestől. Másodlagosan a munkaviszony helyreállításának mellőzése mellett kártérítésként az Mt. 166. § (1) bekezdés és 167. § (1) bekezdése alapján 5 557 094 forint megtérítésére, valamint egy havi végkielégítésként 500 000 forint és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Ezen túlmenően 1 500 000 forint sérelemdíj és annak kamata megtérítését is igényelte.[14] Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az azonnali hatályú felmondás nem felel meg a világosság, valóság és okszerűség követelményének: abból nem derül ki, hogy pontosan mit sértett meg a felperes az általa küldött e-maillel; továbbá a kifogásolt szövegrészeket teljes kontextusukban lenne szükséges vizsgálni, így például a "gáz helyre" kifejezés csupán egy önirónikus kiszólás, annak nem volt jelentés-tartalma a munkáltatóra nézve. Kiemelte, hogy az e-mailben nem tényállításokat tett, hanem véleményt fogalmazott meg, illetve, hogy a "katolikus szellemiség" önmagában jogilag nem értékelhető állítás. A felmondásból nem derül ki, hogy a levél elküldése mennyiben teszi lehetetlenné a munkaviszony fenntartását.
[15] Az alperes a munkaviszonyt a joggal való visszaélés tilalmába ütközően szüntette meg, ugyanis annak tényleges indoka a véleménynyilvánítás elfojtása volt.
[16] A sérelemdíj kapcsán előadta, hogy az azonnali hatályú felmondás kiadásával a munkáltató sértette a felperes jóhírnevét, mivel a munkavállalók értesültek arról, hogy nem szülési szabadságát tölti, hanem a jogviszonya azonnali hatállyal megszűnt.
[17] A becsületsértés körében hivatkozott arra, hogy az alperes nem teremtett lehetőséget a diskurzusra, hanem rögtön egyoldalú döntéséről tájékoztatta a felperest, amely sérti a becsületét és emberi méltóságát. A keresztény szellemiséggel ellentétes, hogy a korábbi áldozatos munkáját és állapotos voltát is figyelmen kívül hagyta a munkáltató. Az emberi méltóság mint szubszidiárius jog megsértésére is hivatkozott a véleménynyilvánítási szabadsága elfojtása miatt.
[18] A felperes az egészséghez való joga megsértését is állította előadva, hogy az intézkedés okán pszichés egészsége sérült, továbbá amúgy is magas vérnyomása tovább emelkedett.
[19] Az egyenlő bánásmód megsértése körében hivatkozott az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. § j) pontjára, politikai vagy más véleményére, illetve l) pontjára, amely az anyaság és a terhesség védelmét célozza.
[20] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Érvelés szerint az azonnali hatályú felmondás indoka valós, világos és okszerű volt.
[21] Hangsúlyozta, hogy a felperesi levél egésze - de az azonnali hatályú felmondásban idézett részek különösen - sértik az etikai kódex vonatkozó rendelkezéseit. Ennél konkrétabb és részletesebb meghatározásra érvelése szerint nem volt szükség.
[22] Hivatkozott az Mt. 8. § (3) bekezdésére, miszerint a munkahelyi kollektívát romboló kifejezések használata sértették az alperes jóhírnevét, valamint jogos gazdasági és szervezeti érdekeit.
[23] Az egyenlő bánásmód körében előadottak kapcsán azt állította, hogy nem a felperes terhessége miatt került sor a munkaviszony megszüntetésére, a munkáltatónál számtalan nagycsaládos munkavállaló dolgozik, többen éppen szülési szabadságukat töltik, ahonnan gond nélkül visszatérhettek korábbi munkavégzési helyükre.
[24] A munkáltató a sérelemdíj vonatkozásában előterjesztett kérelem elutasítását arra figyelemmel kérte, hogy a felperes személyiségi jogait nem sértette meg.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélete
[25] A törvényszék ítéletével a keresetet elutasította.[26] A felmondás világosságával összefüggésben az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy abból egyértelműen megállapítható volt (és a felperes számára is világosan ki kellett tűnnie), hogy az alperes mely magatartását kívánta szankcionálni. Az indokolás pontos leírását adja a történéseknek, a sérelmezett eseménynek, illetve, hogy milyen szempontok szerint tartotta elfogadhatatlannak a felperes magatartását.
[27] A felmondási indok valósága vonatkozásában kiemelte, hogy a felperes az e-mailben nem csupán a levélben megszólított egyes személyekre vonatkozóan fogalmazott meg véleményt, hanem egy tágabb körre nézve is olyan módon, hogy a levél több címzettjét is érintően szélesebb közönség számára tette szándékosan lehetővé annak megismerését. Az elsőfokú bíróság szerint a felperes a munkahelyét gyenge, igénytelen helynek titulálta, és leereszkedő stílusával úgy állította be a helyzetet, mintha ő hozott volna kollégákat az alperes munkahelyre, vagyis neki köszönhetik a foglalkoztatásukat. A munkahely kifejezetten negatív stílusban történő feltüntetésén felül a felperes azt is sugallta, hogy az idehozott munkatársak nem a saját kompetenciáik alapján nyertek felvételt, hanem a felperes közbenjárása eredményeként.
[28] A felperes a levelében bizonyos kollégákhoz leereszkedő, másokhoz kioktató hangvételen túl kifejezetten sértő, bántó, lealacsonyító módon szólt. Az adott kifejezések, szlengek használata pedig erősíti a becsületsértő kifejezések súlyát.
[29] Osztotta az elsőfokú bíróság az alperes azon érvelését, miszerint a felperes által használt stílus és mód összeegyeztethetetlen az alperes belső szabályzataival, küldetésnyilatkozatában foglaltakkal, valamint az egyetem katolikus szellemiségével. A tanúvallomások által megerősítetten ez utóbbi az egymás tiszteletben tartását, az emberi méltóság, illetőleg a kulturális viselkedés szabályainak megtartását és kommunikációbeli kulturált megnyilvánulás iránti igényt támaszt. Ahogy arra az alperes által hivatkozott SZMSZ részét képező etikai kódex is utal, a nem katolikus alkalmazottak is kötelesek az alperes munkáltatónál az egyetem katolikus szellemiségének tiszteletben tartására. Ezen alperes által megfogalmazott követelmény összhangban áll az Mt. által is rögzített általános magatartási szabályokkal.
[30] Bár a felmondás utolsó bekezdése a munkaviszony fenntartásának lehetetlenné válására utalt, és az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontját jelölte meg az azonnali hatályú felmondás esetkörei közül, az elsőfokú bíróság a felmondás tartalmát tekintve az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja, vagyis a minősített kötelezettségszegés megvalósulását találta megállapíthatónak. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint azonban nem annak van jelentősége, hogy az azonnali hatályú felmondás a törvény mely pontját jelöli meg, mert a bíróságnak a megszüntető nyilatkozatot annak tartalma szerint kell értékelnie.
[31] Az Mt. 52. § (1) bekezdés e) pontja szerint a munkavállaló köteles a munkatársaival együttműködni, a munkatársakat kölcsönösen megillető kellő tiszteletet és a munkatárs emberi méltóságát figyelembe vevő magatartást tanúsítani.
[32] Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes az általa küldött e-mail tartalma szerint több olyan súlyos becsületsértő állítást és véleményt fogalmazott meg munkatársaival, az egyetem vezetőségével, illetőleg a munkahellyel összefüggésben, amely sérti a munkavállalóval szemben támasztott együttműködési kötelezettséget.
[33] A perbeli esetben a munkavállaló véleménynyilvánítási szabadsága állt szemben a munkáltató azon érdekével, hogy fenntartsa a nyugodt munkahelyi légkört, és megkövetelje mások személyiségi jogainak a tiszteletben tartását. Arra, hogy a perbeli esetben hol és hogyan húzható meg a két versengő érdek közötti megfelelő egyensúly, a bíróság az EJEB által a Herbai kontra Magyarország ügyben lefektetett tesztet hívta segítségül. Ennek megfelelően vizsgálta 1) a vélemény jellegét, 2) a felperes motivációját, 3) a közléssel az alperesnek okozott kárt, 4) az alperes által alkalmazott joghátrány súlyát. Az elsőfokú bíróság szerint a felperesnek a levél megírásakor tudatában kellett lennie az abban megfogalmazottakkal, tudata átfogta az e-mailben rögzítetteket és azok relevanciáját. Így a bíróság a szándékosság fogalmi ismérveit is megvalósultnak látta.
[34] A meghallgatott tanúk egybehangzóan vallották, hogy a felperesi megfogalmazás, a levélben leírtak tartalma és stílusa bántó volt, rossz érzést okozott nekik, megrökönyödést, megdöbbenést is kiváltott annak ellenére, hogy egyébként tisztában voltak a felperes által általában is tanúsított hangnemmel.
[35] Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperest nem egyfajta magas cél, vagy a közjó iránti aggodalom vezérelte, hanem személyes sértettségből történt meg a levél megalkotása. Tény, hogy nem okozott számokban kifejezhető anyagi kárt az alperesnek, a munkáltató gazdasági érdekéhez képest azonban egy magasabb szintű érdek jelentkezett az alperes oldalán: nevezetesen más munkavállalók jóhírnevének, becsületének, emberi méltóságának a védelme.
[36] A felperes állapotos voltával kapcsolatosan valószínűsítési kötelezettségének eleget tett. A bíróság azonban értékelte, hogy a levél elküldésekor már nem végzett munkát, terhessége okán hosszabb ideje távol volt. A jogviszony megszüntetésére nem az állapotos voltának bejelentésekor és nem is a munkából távolmaradásakor, hanem a levél elküldését követően került sor. Ezen időbeli közelséggel összefüggésben megállapítható, hogy az azonnali hatályú felmondás oka nem a felperes várandós állapota, hanem a levél elküldése volt, nem sérült az egyenlő bánásmód követelménye.
[37] Az elsőfokú bíróság ítélete szerint a munkáltató intézkedése arányos volt, vagyis jogszerűen korlátozta felperes véleménynyilvánítási szabadságát. A munkavállaló nem tudta sikerrel bizonyítani, hogy az alperes a joggal való visszaélés tilalmát sértve szüntette meg a jogviszonyát, ezért az elsőfokú bíróság e kereseti kérelmét sem tartotta megalapozottnak.
[38] A személyiségi jogsértés iránti keresetet is elutasította az elsőfokú bíróság.
[39] A lefolytatott bizonyítási eljárás során a tanúk vallomásukban egyértelműen igazolták, hogy a csoportvezető csupán arról tájékoztatta a munkavállalókat, hogy a felperes már nem dolgozik az alperesnél.
[40] A becsület és emberi méltóság megsértésével kapcsolatban a bíróság kifejtette, hogy az Mt. nem teszi kötelezővé a jogviszony megszüntetést megelőzően a munkavállaló meghallgatását, így az alperes emiatt jogszabályt nem sértett. Ahhoz, hogy az eljárás (mulasztás) alkalmas legyen a becsület, illetve az emberi méltóság megsértésére, további, többlet tényállási elem hivatkozása lett volna szükséges, amelyet a felperes nem jelölt meg.
[41] Az egészségsértésre alapított kereseti kérelem kapcsán a felperes a bíróság anyagi pervezetése ellenére szakértő kirendelését nem kérte, ezen kereseti kérelme megalapozottságát nem bizonyította.
[42] A felperes fellebbezése folytán eljárt Ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[43] A másodfokú bíróság a fellebbezés elbírálása során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást teljeskörűen feltárta, döntését a peradatok okszerű mérlegelésével, helytálló következtetéssel, helyes jogszabályok alkalmazásával hozta meg, szükséges tartalommal és terjedelemmel indokolta. Döntésében annak indokaival egyetértett, ezért azt a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
[44] Az elsőfokú bíróság feltárta, hogy a munkáltató által sérelmezettnek minősített közlések tényállításnak vagy véleménynyilvánításnak minősülnek-e, és e körben is az elsőfokú bíróság ítélete részletes indokolást tartalmazott. Az elsőfokú bíróság figyelemmel volt az Alkotmánybíróság következetes értelmezésére is, mely szerint az értékítélettel szemben a tényállítások mindig olyan konkrétumot tartalmaznak, amelynek valósága bizonyítás útján igazolható, elérhető (13/2014. (IV. 18.) AB határozat).
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes felülvizsgálati ellenkérelme
[54] A felperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek megfelelő határozat meghozatalát kérte.[55] A felülvizsgálati kérelem szerint sérült az Mt. 7. § (1) bekezdése, 78. § (1) bekezdése, 64. § (2) bekezdése, valamint az elsőfokú ítélet sérti a Pp. 341. § (1) bekezdését, 342. § (1) bekezdését, 346. § (5) bekezdését, 370. § (1) bekezdését. További érvelése szerint a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Kúria Mfv.10.112/2021/4. szám alatt hozott felülvizsgálati ítéletében foglalt elvi tételeket.
[56] A jogerős ítélet iratellenesen állítja, hogy az elsőfokú bíróság "részletesen vizsgálta" az azonnali hatályú felmondás okszerűségét. A hivatkozott két bekezdés tautologikus, éppen nem reflektál a keresetlevél okszerűségi kifogásaira, ahogy a jogerős ítélet sem a fellebbezés hivatkozott pontjaira.
[59] A jogerős ítélet semmiféle indokát nem adta annak, hogy a felperes által hivatkozott Mfv.10.112/2021/4. számú döntés mely eltérés miatt hagyható figyelmen kívül jelen jogvita eldöntése során.
[60] A joggal való visszaélés kapcsán a fellebbezés 8. pontjában a felperes megfogalmazta álláspontját. A jogerős ítélet indokolásának [81] bekezdése erre azt a lakonikus választ adta, hogy az elsőfokú bíróság a joggal való visszaélés körében is helytálló döntést hozott, és azt teljeskörűen megindokolta, azonban a fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban nem fejtette ki álláspontját. Az Mt. 7. § (1) bekezdésével összefüggő fellebbezési kérelem tehát a jogerős ítélet részéről elbírálatlan maradt.
[61] A felperes felülvizsgálati kérelmében utalt arra, hogy a fellebbezésben foglaltakat változatlan tartalommal fenntartja.
[62] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[72] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[73] A Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálat során, a felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok tekintetében vizsgálhatta a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát, figyelemmel a Pp. 523. §-ban foglaltakra is.
[74] A Pp. 413. § (1) bekezdés a) és c) pontja rögzíti, hogy a felülvizsgálati kérelemnek a beadványokra vonatkozó általános szabályok mellett tartalmaznia kell a felülvizsgálni kívánt ítélet számát, a jogszabálysértés pontos megnevezését, a jogszabályhely megjelölésével az eljárási, illetve anyagi jogi szabálysértést, amely kihatott az ügy érdemi eldöntésére, valamint annak indokait, hogy a fél az új határozat hozatalát, vagy a határozat hatályon kívül helyezését milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, és az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti (1/2017. polgári jogegységi határozat folytán alkalmazandó 1/2016. (II. 15.) PK vélemény).
[75] Fenti jogszabályi követelményeknek nem felel meg, ha a fél a jogi érvelését nem a szerinte megsértett jogszabályhelyre vetítve adja elő, a jogi érvelés megtételekor a megsértett jogszabályhelyet nem jelöli meg, vagy azokat egy helyen, egyszerre sorolja fel (Kúria Mfv.VIII.10.053/2022/9.). Fentiekből következően azon felülvizsgálati érvelések voltak vizsgálat tárgyává tehetőek, amelyek e kívánalmaknak megfelelnek.
[76] Eszerint a fellebbezésben foglaltakra hivatkozások csak annyiban voltak vizsgálhatóak, amennyiben azokat a felülvizsgálati érvelés a jogszabálysértés megjelölésével részletesen tartalmazza. Nem elégséges a fellebbezésben foglaltakra általánosságban történő hivatkozás vagy arra való visszautalás (Pp. 413. § (1) bekezdés). A felülvizsgálati kérelem a kereset szerinti alperesi marasztalásra irányult, de a sérelemdíjra vonatkozóan jogi érvelést nem tartalmazott, így arról a Kúria sem foglalhatott állást.
[77] A felperes felülvizsgálati kérelme szerint a bíróságok nem vizsgálták az azonnali hatályú felmondás okszerűségét. A másodfokú bíróság ítéletének [74] bekezdésében azonban helyesen jelöli meg az elsőfokú bíróság ítéletének [59] és [60] bekezdését, amelyek egyértelműen utalnak arra, hogy a felperes kijelentései sértették az alperes által megkívánt magatartási normákat, a megjelölt szabályzatokat, az egyetem általános etikai elvárásait.
[78] Az elsőfokú bíróság a tényállás részévé tette, hogy az azonnali hatályú felmondás kifejezetten hivatkozott az alperes SZMSZ-nek 136. § (1) bekezdés a), h) és i) pontjaira, ezek részletes ismertetése azonban az ítéletből kimaradt, ezért a tényállás kiegészítése ennyiben szükséges.
[79] Az alperes által az azonnali hatályú felmondásban részletezettek szerint a Szervezeti és Működési Szabályzata IV. részének (etikai kódex) 136. § (1) bekezdése rögzíti:
"Az egyetem minden munkavállalója köteles
a) az egyházi intézményekben elvárható munkahelyi fegyelmet mind feladatai ellátásában, mind viselkedésében, megjelenésében, beszédmódjában példamutatóan megtartani …
h) az egyetem szellemiségét tiszteletben tartani …
i) az egyetem és a Kar jó hírének megóvására törekedni…".
A 136. § (2) bekezdése szerint pedig
"A nem katolikus alkalmazottak is kötelesek - saját meggyőződésük megtartása mellett - az egyetem katolikus szellemiségét tiszteletben tartani. Az attól eltérő saját meggyőződésük az egyetem számára végzett munkájukat nem befolyásolhatja, különösen az egyetem katolikus szellemiségét nem gyengítheti. E kötelezettség súlyos vagy ismételt megszegése rendkívüli felmondásra adhat okot.".
[80] Fentiekből következően helyesen jutottak a bíróságok arra a meggyőződésre, hogy a felperes tisztában volt az azonnali hatályú felmondást megalapozó magatartásával, ismerte a munkáltató belső szabályzatait és elvárásait, így tudta, hogy munkatársaival való kommunikációja során mindezekkel szembe helyezkedő viselkedést tanúsított: a munkahelyi fegyelmet sértette (levele megzavarta a nyugodt munkahelyi légkört), munkatársaival való együttműködési kötelezettségét megszegte az őket sértő, bántó stílusban megfogalmazott levél elküldésével.
[81] A jobbító szándékra való hivatkozását egyetlen bizonyíték sem támasztotta alá, így a bíróságok az okszerűség körében helyes következtetésre jutottak. Ezzel összefüggésben kiemelendő, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében nem részletezte az okszerűség körében véleménye szerint megmutatkozó első- és másodfokú ítéletekben jelentkező hiányosságokat, nem fejtette ki részletesen kifogásait, önmagában pedig a fellebbezésre visszautalás - a fent részletezettek alapján - nem elégséges a felülvizsgálati eljárás során a jogerős döntés megváltoztatásának alátámasztására.
[82] A felperes alaptalanul állította az azonnali hatályú felmondás világosságának hiányát is. A munkáltatói intézkedés tartalma szerint, az abban részletezettek alapján a munkavállaló kötelezettségszegését rögzítette, idézve a felperes levelének szerinte más munkavállalókkal összefüggésben tett sérelmes és az alperes által elfogadhatatlannak talált kinyilatkoztatásait mint a munkáltató SZMSZ-ével ellentéteseket. Ez pedig - az Mt. 52. § (1) bekezdés e) pontjának külön megjelölése nélkül is - az SZMSZ szabályaiban foglaltak felhívásával világos indokolásnak minősül, mivel a felperes pontosan tudta, hogy az alperes intézkedésének ténylegesen mi az indoka. Ezen világosan megjelölt okból jogszerűen következtettek az eljáró bíróságok a munkáltatói intézkedés megalapozottságára: a munkavállaló Mt. 52. § (1) bekezdés e) pontját mint lényeges kötelezettségét jelentős mértékben szándékosan megszegő magatartására, így az Mt. 78.§ (1) bekezdés a) pontjára alapított azonnali hatályú felmondás jogszerű alkalmazhatóságára. E körben az eljáró bíróságok okfejtése jogszabálysértés megállapítására nem adott lehetőséget.
[83] Becsületnek tekinthető az egyén személyes erkölcsi értéke, amit saját magatartásával érdemel ki életkorával, beosztásával, szakmai munkájával, illetve a társadalmi életben való részvételével azt maga szerzi meg. Ezen jog védelme nemcsak büntetőjogi kategóriaként, hanem a Ptk. 2:45. § (1) bekezdésében is megjelenik, így a becsület megsértése nem kizárólag büntetőjogi szempontból értékelendő, illetve védendő.
[84] A felperes sérelmezte, hogy a bíróságok nem indokolták meg, hogy az Mfv.10.112/2021/4. számú ítéletet miért hagyták figyelmen kívül a jogvita eldöntése során. A felperes e körben jogszabálysértést nem jelölt meg érvei kifejtésével, nem részletezte az általa hivatkozott döntés figyelembevételének lehetőségeit adott esettel összefüggésben, így a Kúriának - a fent rögzített eljárási szabályok alapján - nem volt módja ezen érveléssel érdemben foglalkozni.
[85] Az a felülvizsgálati kérelem is alaptalan volt, hogy a másodfokú bíróság nem bírálta el a felperes fellebbezésének az Mt. 7. § (1) bekezdésével összefüggésben előadott érvelését.
[86] Ezzel szemben a másodfokú bíróság ítéletének [81] bekezdése szerint az elsőfokú bíróság a joggal való visszaélés körében is helytálló döntést hozott, és ezt a megállapítását teljes körűen indokolta. Ezért nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a másodfokú bíróság a felperes fellebbezésében foglaltakat nem vizsgálta és nem értékelte. Az elsőfokú ítéletet helyes indokai alapján helybenhagyó jogerős döntés indokolása pedig megfelelt a Pp. 386. § (4) bekezdésében és az Alkotmánybíróság 30/2014. (IX. 30.) AB határozatában foglaltaknak.
[87] Az elsőfokú bíróság részletesen foglalkozott az Mt. 7. §-ban foglaltakkal jelen jogvitával összefüggésben, álláspontját részletesen kifejtette, amit a másodfokú bíróság helytállóan értékelt megalapozottnak. Az indokolási kötelezettség elmulasztását pedig a felperes a jogszabályhely ezen érvelésre vetített megjelölésével a joggal való visszaéléssel összefüggésben nem állította.
[88] A Kúria a fentiekre tekintettel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján, mivel a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot.
(Kúria Mfv.VIII.10.011/2023/4.)