ÍH 2023.115

A MUNKAVÁLLALÓ KÁRENYHÍTÉSI KÖTELEZETTSÉGE A kárenyhítési kötelezettség körében azt kell vizsgálni, hogy a munkavállaló megtett-e minden tőle elvárhatót annak érdekében, hogy a kieső jövedelmét pótolja. E tekintetben jelentősége van annak, hogy ezt milyen módon tehette volna meg, milyen munkakörben tudott volna elhelyezkedni, feltárta-e a lehetőségeit. A kárenyhítési kötelezettség a munkavállaló részéről egy aktív, tevőleges magatartást feltételez [2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (1) bekezdés, 167. § (2)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 2002. szeptember 2. napjától csomagoló, majd targoncás munkakörben állt az alperesnél munkaviszonyban. Munkavégzése során a targoncás anyagmozgatáson kívül kézi teheremelést is végzett, amelynek során 5-50 kg tömegű zsákokat, csomagokat mozgatott. Munkaviszonya alatt háromszor volt keresőképtelen derékfájdalmai miatt. A felek között fennálló munkaviszony 2013. március 12-én közös megegyezéssel megszűntetésre került.
A felperes 2012-től gerincbántalmak miatt orvosi ellátásban része...

ÍH 2023.115 A MUNKAVÁLLALÓ KÁRENYHÍTÉSI KÖTELEZETTSÉGE
A kárenyhítési kötelezettség körében azt kell vizsgálni, hogy a munkavállaló megtett-e minden tőle elvárhatót annak érdekében, hogy a kieső jövedelmét pótolja. E tekintetben jelentősége van annak, hogy ezt milyen módon tehette volna meg, milyen munkakörben tudott volna elhelyezkedni, feltárta-e a lehetőségeit. A kárenyhítési kötelezettség a munkavállaló részéről egy aktív, tevőleges magatartást feltételez [2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (1) bekezdés, 167. § (2) bekezdés].
A felperes 2002. szeptember 2. napjától csomagoló, majd targoncás munkakörben állt az alperesnél munkaviszonyban. Munkavégzése során a targoncás anyagmozgatáson kívül kézi teheremelést is végzett, amelynek során 5-50 kg tömegű zsákokat, csomagokat mozgatott. Munkaviszonya alatt háromszor volt keresőképtelen derékfájdalmai miatt. A felek között fennálló munkaviszony 2013. március 12-én közös megegyezéssel megszűntetésre került.
A felperes 2012-től gerincbántalmak miatt orvosi ellátásban részesült, gyógyszeres kezelés mellett műtéti beavatkozásokat végeztek nála.
A Sz-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2018. május 2. napján jogerőre emelkedett ítéletével 1 186 000 forint keresetveszteségi járadék megfizetésére kötelezte az alperest. A perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperes össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke 42%, ebből az ágyéki porckorong károsodása folytán fennálló mozgásszervi megbetegedése 30%, amely részoki összefüggésbe hozható az alperesnél végzett tehermozgatással, emiatt a munkáltató a kár arányos részét, annak 50 %-át köteles megtéríteni.
A felperes 2016. július 1. napjától munkaképes, szellemi, vagy olyan könnyű fizikai munkakörben foglalkoztatható, amely változatos munkaformákat igényel. Ettől kezdve mozgásszervi megbetegedésével összefüggésben szakorvosi ellátást, gyógykezelést nem vett igénybe, a 42 %-os össz-szervezeti egészségkárosodás alapján nem kezdeményezte az illetékes hatóságnál társadalombiztosítási, illetve megváltozott munkaképességű ellátás igénybevételét.
A felperes 2016., 2017. és 2018. évben - pontosan meg nem határozható napokon - alkalmi munkavállalóként dolgozott, jellemzően meggyszedésen forgalomirányító munkakört töltött be. 2019-ben alkalmanként sofőrként vállalt munkát a P. Kft.-nél, a 2020. évben nem dolgozott, ezt követően 2021. július 28. napjától december 31. napjáig állt munkaviszonyban a P. Kft.-nél napi 4 órában, kertészeti kisegítő munkakörben, itt havi bruttó jövedelme 85 000 forint volt. 2022. január 1. napjától nem dolgozott, nem keresett magának munkát, álláskeresőként pedig nem regisztráltatta magát.
A 2021. május 17-én végzett igazságügyi orvosszakértői vizsgálat a felperes állapotában - a korábbi vizsgálathoz képest - szolid javulást állapított meg, mind a mozgásszervi megbetegedés, mind pedig a pszichés állapot tekintetében. A felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 35 %-ban, ezen belül a foglalkozási megbetegedésnek elismert ágyéki gerinc megbetegedéssel összefüggésben - a fájdalom szindrómát is beszámítva - 32 %-ban határozta meg azzal, hogy ennek a fele, azaz 16 % egészségkárosodás áll az alperesi munkáltatónál elszenvedett egészségkárosító hatásokkal okozati összefüggésben. A szakértő megállapítása szerint a felperes szellemi munkakör betöltésére alkalmas, valamint olyan könnyű fizikai munkakörben is foglalkoztatható napi 8 órában, amely változatos munkaformákat igényel. Emellett gépjárművezetőként is dolgozhat napi 4-6 órában, rendszeres pihenőidő beiktatásával.
A felperes jövedelemmel, társadalombiztosítási jogviszonnyal, ellátással nem rendelkezik. Az édesapjánál lakik, édesapja és testvére segíti anyagilag, háztartást vezet, kertészkedik, gépkocsit vezet, terápiás kezelésként biciklizik, alkalmanként úszik, illetve otthonában a tanult McKenzie tornát végzi.
A felperes keresetében 4 269 600 forint kártérítés és kamatai, valamint 2019. január 1. napjától minden hónap 15. napjáig havi 118 600 forint keresetveszteségi járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az előzményi perben kártérítési igényét 2015. december 31. napjáig érvényesítette, azóta egészségi állapota nem változott, dolgozni nem tud, jövedelme nincs, a foglalkozási megbetegedésével összefüggésben kárként merült fel 2016. január 1. napjától az elmaradt jövedelme.
Az alperes ellenkérelme a felperes keresetének elutasítására irányult. Vitatta a felperes foglalkozási megbetegedésének tényét, a változatlan egészségi állapotot. Állítása szerint a felperes bár munkaképes, kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, munkalehetőséget nem keresett, önhibájából adódóan nem állt/áll munkaviszonyban, ezért nincs jövedelme, és ezért nem részesült/részesül társadalombiztosítási ellátásban sem.
A Sz.-i Törvényszék ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek keresetveszteségi járadék címén a 2016. január 1. napjától 2016. június 30. napjáig terjedő időszakra 612 876 forintot és ezen összeg után 2016. április 1. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatot, valamint a 2021. augusztus 1. napjától 2021. december 31. napjáig tartó időszakra 298 230 forintot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Határozatának indokolása szerint az előzményi perben a bíróság megállapította, hogy a munkáltató kártérítési felelőssége fennáll, a felperes megbetegedése ugyanakkor csak részben áll okozati összefüggésben az alperesnél végzett munkával, ezért a munkáltató a kár arányos részét, 50 %-át köteles megtéríteni a felperes részére. Megállapította, hogy a felperes egészségi állapota az előző per alatt végzett szakértői vizsgálat alkalmával tapasztalthoz képest javult, 16 %-os egészségkárosodás áll az alperesnél elszenvedett egészségkárosító hatásokkal oksági kapcsolatban. Kifejtette, a felperes 2016. január 1-től 2016. június 30-ig keresőképtelen volt, kárenyhítési kötelezettség ebben az időszakban nem terhelte. 2016. július 1-től azonban munkaképes volt, megkereshette volna legalább a mindenkori minimálbért, és elvárható volt tőle, hogy 2016. július 1-től megpróbáljon elhelyezkedni, és aktív álláskeresést folytasson. A felperesnek azonban ténylegesen elhelyezkedési szándéka nem volt, önmaga döntött úgy, hogy 2016. július 1-től nem keres munkát, nem létesít munkaviszonyt és álláskeresőként sem regisztráltatja magát, helyette egy-két napon alkalmi munkát végez. Rámutatott, a felperes a 2021 júniusi szakértői vélemény ismeretében tett csak eleget kárenyhítési kötelezettségének, amikoris határozott idejű munkaviszonyt létesített napi 4 órában, kertészeti kisegítő munkakörben 2021. július 28-tól 2021. december 31-ig a P. Kft.-nél, majd ismételten úgy döntött, hogy 2022. májusáig nem keres munkát. Kiemelte, az a körülmény, hogy a perrel érintett időszakban 2022. május 17. napján álláskeresőként nyilvántartásba vették, a kiajánlott álláslehetőséget megnézte, valamint a neten ez időben megtekintett különböző nyitott munkaköröket - pályázatot nem benyújtva -, nem igazolja az aktív álláskeresést.
Megállapította, hogy a felperes részére - az alperes által megjelölt web elérhetőségekkel igazoltan - Sz.-en és környékén számos munkalehetőség van, köztük a felperes végzettségének megfelelő targoncás munkakör, ideértve az alperesnél 2016. július 1-től a felperes által sem vitatva számos alkalommal meghirdetett késztermék targoncás munkakört is.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes mozgásszervi károsodása, valamint az ahhoz az évek során járult minimális javulás, továbbá az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszonyban, valamint nem bejelentett jogviszonyban történt munkavégzése alapján megállapítható, hogy a felperes munkavállalása aránytalan erőfeszítéssel nem járt, tőle a kárenyhítési kötelezettség teljesítése - életkorára is figyelemmel - elvárható volt. Megítélése szerint a 2016. július 1. napját követő perbeli időszakban a felperes kizárólag a 2021. július 28-tól 2021. december 31-ig terjedő időszak alatt nem sértette meg kárenyhítési kötelezettségét, amikor a P. Kft.-nél négyórás munkakörben kerti kisegítőként dolgozott.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt fellebbezéssel, amelyben az alperes terhére megállapított marasztalási összegek felemelését kérte. Fellebbezési érvelése szerint a perben kirendelt igazságügyi szakértő véleménye szerint a 2016. július 1. és 2021. május 1. közötti időszakban szellemi munkakörben lett volna foglalkoztatható napi 4 órában, de a meghirdetett ilyen munkakörök, valamint az ugyancsak hirdetett rakodási feladatokkal egybekötött tehergépkocsivezetői munkakör ellátására nem volt alkalmas, olyan egyéb betölthető munkakör pedig, amelyet a szakértő megjelölt, Sz.-en nem volt.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 166. § (1) bekezdése szerint a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárát. Az Mt. 167. § (2) bekezdése értelmében nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. A kárenyhítési kötelezettség teljesítése körében azt kell vizsgálni, hogy a munkavállaló megtett-e minden tőle elvárhatót annak érdekében, hogy kieső jövedelmét pótolja. E tekintetben jelentősége van annak, hogy ezt milyen módon tehette volna meg, milyen munkakörben tudott volna elhelyezkedni, feltárta-e a lehetőségeit, milyen lehetőségek álltak rendelkezésére, illetve milyen egyéb eszközökkel tudta volna a jövedelemveszteségét csökkenteni.
Az előbbiek szempontjából kiemelendő, hogy az igazságügyi szakértő a szellemi munka vonatkozásában pontosította szóbeli meghallgatásakor az írásban előterjesztett szakvéleményét, kijelentve, hogy szellemi munkavégzésen nem iskolai végzettséget igénylő munkát értett, hanem olyan tevékenységet, amely különösebb fizikai aktivitást nem igényel. Az általa példaként megjelölt portás, illetve gépkocsivezető munkakör csak egyike az ilyen típusú tevékenységnek.
Helytelenül állította a felperes, hogy a perrel érintett időszakban nem volt Sz.-en olyan betölthető munkakör, amelyet a szakértő megjelölt. A fellebbezésben említett Cs. Megyei Kormányhivatal Sz.-i Járási Hivatala Foglalkoztatási Osztálya átirata szerint 2016. július 1. és 2021. május 31. közötti időszakra nézve volt sofőr és portás munkakör betöltésére felajánlás, 2021. májusától pedig, amikor a felperes már egyértelműen alkalmas volt napi 8 órában is könnyű fizikai munkakör ellátására, voltak ilyen típusú munkakörök is. Végig volt tehát olyan munkakör betöltésére igény a foglalkoztatók részéről, amilyenre a felperes aktuálisan alkalmas lett volna. Egyébként ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy a felperes a peradatok szerint időszakosan el is helyezkedett könnyű fizikai munkakörben.
Rámutat az ítélőtábla, az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra is, hogy a felperes, bár lehetősége lett volna rá, nem igényelt társadalombiztosítási ellátást sem, amivel szintén megszegte a kárenyhítési kötelezettségét.
Kiemeli az ítélőtábla, hogy a kárenyhítési kötelezettség a munkavállaló részéről egy aktív, tevőleges magatartást feltételez, figyelembe véve életkorát, szakképzettségét, munkaerejét, az átlagos közlekedési feltételekkel megközelíthető munkahely meglétét. Ha pedig az álláskeresése, vagy egyéb - jövedelemszerzésre irányuló - tevékenysége nem vezetett eredményre, azzal teljesíti a kárenyhítési kötelezettségét, hogy igényt nyújt be álláskeresési járadékra, vagy a megváltozott munkaképességűek ellátására. Ezek hiánya viszont a kárenyhítési kötelezettség megsértését jelenti.
Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a kereset elbírálásához szükséges tényállást kellő mértékben feltárta, azt a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg, és abból helytálló következtetésre jutott, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 383. § (2) bekezdése értelmében helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Mf.I.40.017/2023/3.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.