ÍH 2023.114

VEZETŐ ÁLLÁSÚ MUNKAVÁLLALÓ Az előadó-művészeti szervezetek sajátos foglalkoztatási szabályaira vonatkozó jogszabályi rendelkezések együttes és az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezése alapján gazdasági igazgató munkakört betöltő felperes felett nem a miniszter gyakorolja az alapvető munkáltatói jogokat. [2012. évi I. törvény (Mt.) 208. § (1) bekezdés, 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.) 19. § b) pontja ; 41. § (7) bekezdés ; 67. § (1) bekezdés g) pontja, 2008. évi XCIX. törvény (Emtv.) 16. § (9) bekezdé

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 2000. október 2. napjától állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel, gazdasági ügyintéző munkakörben, amelyet a felek 2003. július 1-től munkaviszonnyá alakítottak. A felperes munkaköre 2017. szeptember 1-jétől gazdasági igazgató munkakörre módosult. A munkaszerződés-módosítás 6.1. pontja szerint a felperes felett a munkáltatói jogkört a munkáltató mindenkori ügyvezetője gyakorolja, és a munkavállaló feladatait a munkaköri leírás tartalmazza. A 7. pontban rögzítésre kerültek...

ÍH 2023.114 VEZETŐ ÁLLÁSÚ MUNKAVÁLLALÓ
Az előadó-művészeti szervezetek sajátos foglalkoztatási szabályaira vonatkozó jogszabályi rendelkezések együttes és az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezése alapján gazdasági igazgató munkakört betöltő felperes felett nem a miniszter gyakorolja az alapvető munkáltatói jogokat. [2012. évi I. törvény (Mt.) 208. § (1) bekezdés, 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.) 19. § b) pontja ; 41. § (7) bekezdés ; 67. § (1) bekezdés g) pontja, 2008. évi XCIX. törvény (Emtv.) 16. § (9) bekezdés ; 39-41. § ; 44. § 58. pont, 155/2017. (VI. 15.) Korm. rendelet 1. § ; 3. § (1) bekezdés; 5. § (5) bekezdés ; 6. § (1) bekezdés; 8. §]
A felperes 2000. október 2. napjától állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel, gazdasági ügyintéző munkakörben, amelyet a felek 2003. július 1-től munkaviszonnyá alakítottak. A felperes munkaköre 2017. szeptember 1-jétől gazdasági igazgató munkakörre módosult. A munkaszerződés-módosítás 6.1. pontja szerint a felperes felett a munkáltatói jogkört a munkáltató mindenkori ügyvezetője gyakorolja, és a munkavállaló feladatait a munkaköri leírás tartalmazza. A 7. pontban rögzítésre kerültek a felperes munkaviszonyból származó kötelezettségei, így a rendelkezésre állás, a szabályzatok, előírások, utasítások, és szokások szerinti munkavégzés, és a munkakör ellátásához szükséges bizalomnak megfelelő magatartás tanúsításása, a munkatársakkal való együttműködésre vonatkozó kötelezettség. A 7.4. és 7.5. pont előírta, hogy a felperes a munkaviszony fennállása alatt, és így a munkaidején kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely a munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyezteti.
A munkaköri leírás szerint a felperes felett a munkáltatói jogkör gyakorlója D. Gy. ügyvezető igazgató. Az alperes Szervezeti és Működési Szabályzatának (a továbbiakban: SZMSZ.) V. pontja értelmében a társaság vezetőinek irányítása az ügyvezető hatáskörébe tartozik, a színház tevékenységének irányításában a gazdasági igazgató vezetőként vesz részt. Az 5.1. pont szerint a gazdasági igazgató feladatait az ügyvezető közvetlen irányításával látja el és az ügyvezető távollétében az ügyvezetőt teljes jogú helyettese.
Budapest Főváros Önkormányzat főpolgármestere, Budapest fejlesztéséért felelős miniszter és az emberi erőforrások minisztere, mint kultúráért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) által 2020. április 6. napján jegyzett közös működtetési megállapodás 4.f.) pontja szerint a felek megállapodtak abban, hogy az alperest 2024. decemberi 31-ig terjedő időszakban az önkormányzat és a miniszter által vezetett minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) közösen működteti. A 7. pontban a felek kijelentették, hogy - az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény (a továbbiakban: Emtv.) 16. § (9) bekezdésére figyelemmel - a közös működtetési határozat hatálya alatt a 4. pontban meghatározott színházak - e között szerepel az alperes is - éves működésének pénzügyi feltételeit teljes egészében a minisztérium fizeti meg. A 10. pont szerint az Emtv. 16. § (9) bekezdése értelmében a 4. pontban meghatározott színházak vezető állású munkavállalói felett az alapvető munkáltatói jogokat a miniszter gyakorolja.
A felperes 2020. november 25. napján ügyvezetői jogviszonyt létesített az A. Sz. Kft-ben.
Az alperesi ügyvezető 2021. november 19-én azonnali hatályú felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az indokolás szerint a felperes a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 208. § (1) bekezdése szerint vezető állású munkavállalónak minősül, mivel az SZMSZ szerint az ügyvezető távollétében az ügyvezető teljes jogú helyettese. Rögzítésre került, hogy a felperes azzal, hogy a munkáltatóval azonos főtevékenységet folytató gazdálkodó szervezetben, az A. Sz. Kft.-nél vezető tisztségviselői tevékenységet lát el, megszegte az Mt. 211. § (1) bekezdése szerinti további munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésére vonatkozó tilalmat. Egyben a felperes magatartása az Mt. 8. § (1) és (2) bekezdésébe, valamint a munkaszerződés 7.4. és 7.5. pontjaiba is ütköző, mivel az a munkáltató jogos gazdasági érdekeit is veszélyezteti. A munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi az a körülmény is, hogy a felperes E. A. korábbi munkavállalóval együtt 2021. május végén felkereste a munkáltató közönségszervezőit az A. Sz. Kft. számára nézők szervezése végett a munkáltatónál meglévő kapcsolataik felhasználásával. Ezen magatartásokat olyan súlyosan kifogásolhatónak minősítette az alperes, amely miatt a felperes erkölcsi feddhetetlensége és munkáltatója iránti lojalitása megkérdőjeleződött és mindez a munkáltató részéről végleges bizalomvesztéssel járt.
A felperes a keresetében a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként 9.500.000 forint elmaradt jövedelemből álló kártérítés és 7.600.000 forint végkielégítés megfizetését igényelte az alperestől. Vitatta azt, hogy vezető állású munkavállalónak minősülne, továbbá, hogy az azonnali hatályú felmondás a munkáltatói jogkör gyakorlójától származna, a szubjektív határidő megtartottságát, az indokok valóságát és okszerűségét, az intézkedés arányosságát.
Az alperes a munkaviszony jogszerű megszüntetését állítva a kereset elutasítását kérte és vitatta azt is, hogy a felperes a kárenyhítési kötelezettségének eleget tett.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek elmaradt munkabérként igényelt kártérítés címén 7.742.500 forintot, végkielégítés címén 7.600.000 forintot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felperes vezető állású munkavállalónak minősült-e. Az Mt. 208. § (1) bekezdése és a Kúrai Mfv.10.559/2017/5. számú döntése alapján rámutatott, hogy a jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő munkavállalót a munkaszerződés rendelkezéseire tekintet nélkül, a törvény erejénél fogva vezető állásúnak kell tekinteni. A felperes munkaszerződésének 6.1. pontjából, munkaköri leírásából és az SZMSZ 5.1. pontjából megállapította, hogy a felperes a munkáltató vezetőjének közvetlen irányítása alatt állt és az ügyvezető távollétében teljes jogú helyettesének minősült. A felperes állításával szemben D. Gy. alperesi törvényes képviselő személyes meghallgatása alapján megállapította, hogy a helyettesítés jellemzően akkor merült fel, ha a társulat vidéki fellépésre vagy nyári fesztiválra utazott, amikor a felperes intézte a színház ügyeit, így az SZMSZ szerinti helyettesítés a gyakorlatban megvalósult. Mindezek alapján úgy foglalt állást, hogy az Mt. 208. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek a felperes esetében fennálltak és őt vezető állású munkavállalónak kell tekinteni.
Az Emtv. 16. § (9) bekezdése, 44. § 58. pontja, 46. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a felperes felett az alapvető munkáltatói jog gyakorlására - ezek közé tartozik a jogviszony megszüntetése is - a miniszter volt jogosult. Hangsúlyozta, hogy az Emtv. 46. § (1) bekezdése értelmében a szabályozást, melyet a 2020. évi XVII. törvény 2020. április 1-jétől léptetett hatályba, a hatálybalépésekor fennálló vezetői megbízások esetében is megfelelően alkalmazni kellett. A felperes ebben az időpontban a vezető állásúnak tekintett gazdasági igazgatói munkakört betöltötte. Nem fogadta el az alperes azon hivatkozását, hogy a felek a munkaszerződést nem igazították a jogszabályváltozáshoz és ezért az a felperes jogviszonyára nem hatott ki. A felek megállapodását a jogszabály módosította és azt helyesen úgy kell tekinteni, hogy a felperes felett a munkáltatói jogkört a munkáltató mindenkori ügyvezetője az alapvető munkáltatói jogok kivételével gyakorolja. Az ettől eltérő, az ügyvezető teljes munkáltatói jogkör gyakorlására vonatkozó szabályozást jogszabályba ütközőnek tekintette, amely az Mt. 27. § (1) bekezdése alapján semmis megállapodásnak, és (3) bekezdés alapján érvénytelennek minősül, amit hivatalból kellett figyelembe vennie.
Mindezekre figyelemmel megállapította, hogy a vezető állású felperessel szemben az azonnali hatályú felmondásról nem a munkáltatói jogkör gyakorlója, azaz az alapvető munkáltatói jogot gyakorló miniszter döntött. Az Mt. 20. § (1) és (3) bekezdése alapján alaposnak találta a keresetet az azonnali hatályú felmondás jogellenessége vonatkozásában formai okokból, ezért a jogellenességgel kapcsolatos egyéb hivatkozásokat érdemben nem vizsgálta.
Az alperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében elsődlegesen annak megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását, másodlagosan hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben az Emtv. 16. § (9) bekezdése a felperes vonatkozásában nem alkalmazandó. Egyrészt utalt a munkaszerződés 6.1. pontjára és a munkaköri leírás 2. pontjára, amelyek értelmében a munkáltatói jogkör gyakorlója a felperes felett az ügyvezető igazgató. Az Emtv. 16. § (9) bekezdésének módosításáról szóló 2020. évi XVII. törvény általános indokolásából kiemelte, hogy "a Nemzeti Kulturális Tanácsról, a kultúrstratégiai intézményekről, valamint egyes kulturális vonatkozású törvények módosításáról szóló 2019. évi CXXIV. törvény a színházi struktúra új formáját vezette be a közös működtetés intézményén keresztül." A színházműködtetéshez kapcsolódó jogok és kötelezettségek tényleges egyensúlyának érvényesítése érdekében került meghatározásra az Emtv. 16. § (9) bekezdése szerinti szabályozás. Az alapvető munkáltatói jogok ex lege átszállása illeszkedik a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvényhez (a továbbiakban: Mötv.), annak 41. § (7) bekezdéséhez, és 67. § (1) bekezdés g) pontjához, miszerint az Mötv.-ben biztosított eltérő szabályozás szerint az alapvető munkáltatói jogokon túl az egyéb munkáltatói jogkört a színház vezető állású munkavállalója tekintetében továbbra is a polgármester gyakorolja.
Hangsúlyozta, hogy az Emtv. a vezető állású munkavállaló meghatározását nem tartalmazza. Az Emtv. 39. § (1) bekezdése a vezető állású munkavállaló körében csak az intézmény, jelen esetben a színház vezetőjére utal, akivel munkaviszonyt kell létesíteni, míg a (2) bekezdés a vezetői feladatok ellátására vonatkozó pályázatkiírási kötelezettségről rendelkezik. A 40. § értelmében a vezető munkakörének betöltésének feltételeit és az ez alóli felmentés szabályait a Kormány rendeletben határozza meg, míg a 41. § (2) bekezdése előírja, hogy a vezető munkakörének betöltésénél megfelelően alkalmazni kell a vezető állású munkavállalókra vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat azzal, hogy az ott írtak alól felmentés adható. Az Emtv. 44. § 58. pontja az alapvető munkáltatói jogok meghatározásáról szól, ott a vezetői megbízás, felmentés a vezetői megbízás, visszavonása szerepelnek. A vezető kiválasztására vonatkozó pályázati eljárást a 155/2017. (VI. 15.) Korm. rendelet szabályozza, rögzítve a munkáltató vezetőjének megbízására vonatkozó rendelkezéseket. E Korm. rendelet hatálya az előadóművészeti szervezet egyéb vezető állású munkavállalóira nem terjed ki.
Az elsőfokú bíróság az Emtv. szerinti vezető és a vezető állású munkavállaló fogalmát tévesen azonosnak tekintette. Az Emtv. 46. § (1) bekezdésének átmeneti rendelkezése úgy szól, hogy a 16. § (9) bekezdését a módosító rendelkezés hatálybalépésekor fennálló vezetői megbízások esetében is megfelelően alkalmazni kell. Ugyanakkor a felperes munkakörét nem vezetői megbízással látta el, így esetében az Emtv. 46. § (1) bekezdése nem alkalmazandó. Rámutatott az Emtv. 16.§ (9) bekezdésére, 44. § 58. pontjára az Mötv. 19. § b) pontjára utalással arra, hogy az Mötv. 19. § b) pontja szerinti egyéb munkáltatói jogokat a munkaszerződés alapján a 2020. évi XVII. törvénnyel módosított Emtv. hatálybalépése előtt sem az alperesi színház alapítója, a Fővárosi Önkormányzat közgyűlése gyakorolta. Ugyanezekből az említett rendelkezésekből következően, mivel az azonnali hatályú felmondás nem minősül az Mötv. 19. § b) pontja szerinti, és az Emtv. 44. § 58. pontja szerinti olyan alapvető munkáltatói jognak, amit a miniszternek kellett volna gyakorolni, és a vezetői megbízás megszüntetése esetén alkalmazandó felmentés jogintézménye nem azonos az azonnali hatályú felmondással, ezért sem helytálló a jogkör gyakorlója személyével kapcsolatos elsőfokú bírósági álláspont.
Érvelése szerint az elsőfokú bíróság döntése sérti az Alaptörvény 28. cikkét is, mivel figyelmen kívül hagyta az Emtv. 16. § (9) bekezdésének értelmezése során a módosítás célját, a javaslat indokolását. Ugyancsak nem került értékelésre az a tényt, hogy a módosító rendelkezés 2020. április 1-jei hatálybalépését követően is a munkáltatói jogkört kizárólag az alperesi ügyvezető gyakorolta a felperes vonatkozásában, munkabére ugyanis 2020. május 1-jei döntés alapján került felemelésre ügyvezetői intézkedéssel, amit a felperes nem kifogásolt.
Ezen túlmenően előadta, hogy az azonnali hatályú felmondás indoka valós és okszerű, az Mt. 20. § (3) bekezdésében és 82. § (1) bekezdésében foglalt feltételek nem állnak fenn a perbeli esetben.
A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az érdemben helyes elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
Érvelése szerint megalapozatlanul kifogásolta az alperes a fellebbezésében a munkáltatói jogkör gyakorlójával kapcsolatos elsőfokú döntést. A munkaszerződésben írtakat az időközben bekövetkezett jogszabályváltozás felülírta a munkáltatói jogkör gyakorlójának személyét illetően. A jogviszonyt az Emtv. hivatkozott rendelkezése módosította, függetlenül attól, hogy a felek a munkaszerződést ezzel nem hozták összhangba. Az elsőfokú bíróság mindezek miatt helyesen állapította meg, hogy az azonnali hatályú felmondás formai okból érvénytelen, mivel nem az arra jogosulttól származott.
Az alperes hivatkozása az Emtv. 39-41. § rendelkezéseire irreleváns, mivel az Emtv. 16. § (9) bekezdése az alkalmazandó szabály. Az átmeneti rendelkezések ugyanis nem tették kötelezővé azok alkalmazását a felperes már korábban fennálló vezetői megbízására tekintettel. Mindezek miatt a 155/2017. (VI. 15.) Korm. rendelet rendelkezései sem lehetnek irányadóak. Az eljárásrendnek, a pályázatkiírási kötelezettségnek való megfelelés egyébként is az alperest terhelte, annak elmaradására az alperes semmiképp sem hivatkozhatna.
Rámutatott, hogy az alperes használja vegyesen a fogalmakat, mivel Emtv. 39-41. §-ai, és Korm. rendelet a vezetőkről szól, míg a 16. § (9) bekezdése kifejezetten a vezető állású munkavállalóról. A 39. § is egyértelműsíti, hogy két külön kategória között tesz különbséget a jogszabály, azok nem kezelhetőek azonosan, eltérő minősítés alá esnek. Az esetében alkalmazandó Emtv. 16. § (9) bekezdése pedig akként szól, hogy az alapvető munkáltatói jogokat a miniszter gyakorolja. Téves az alperesnek a 46. § (1) bekezdésére vonatkozó értelmezése is, az ugyanis kizárólag azokra a vezető állású munkavállalókra vonatkozik, akik pozíciójukat a hatálybalépés előtt már ellátták. Ezt támasztja alá az alperes által is hivatkozott Emtv. módosítás indokolása is.
Nem fogadta el azt az érvelés sem, hogy az azonnali hatályú felmondás ne lenne alapvető munkáltatói jognak tekinthető, hiszen a munkaviszony megszüntetése nyilvánvalóan e körbe tartozik. Az Alaptörvényre való hivatkozás sem vezethet az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérő jogértelmezésre. A perbeli esetben nem volt szükség olyan intézkedésre korábban, mellyel kapcsolatban az alapvető munkáltatói jogkör gyakorlása felmerült volna, ezért ebből sem vonható le az alperesi álláspontot alátámasztó következtetés.
Az alperes fellebbezése alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban az abból levont következtetéseivel, az irányadó jogszabályok értelmezésével a másodfokú bíróság nem értett egyet.
A peradatok szerint a felperes 2000. október 2-től állt jogviszonyban az alperessel, 2017. szeptember 1-jétől gazdasági igazgató munkakörben. A másodfokú eljárásban már nem volt vitatott a felek között, hogy a felperes az Mt. szerinti vezető állású munkavállalónak minősül.
Az elsőfokú bíróság azért találta jogellenesnek az azonnali hatályú felmondást, mert arról nem a munkáltatói jogkör gyakorlója, az alapvető munkáltatói jogok gyakorlására jogosult miniszter döntött. Az ügyben irányadó jogszabályok célja és azok egybevetésének értelmezése alapján azonban a munkáltatói jogkör gyakorlás tekintetében a másodfokú bíróság eltérő következtetésre jutott.
Helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlására vonatkozóan az Emtv. 16. § (9) bekezdésében előírt szabályozás csak az Emtv. további releváns, az előadó-művészeti munkavégzés sajátos szabályainak, ezen belül is a munkáltató vezetője munkakörének betöltésére vonatkozó különös szabályok és az e körben irányadó részletszabályokat tartalmazó, az előadó-művészeti szervezet vezetőjének választására irányuló pályázati eljárásról és a munkakör betöltésének szabályairól szóló 155/2017. (VI. 15.) Korm. rendelet együttesen, és az Alaptörvény 28. cikkében előírt szempontok figyelembevételével értelmezhető.
Az Emtv. kiemelten, külön címben szabályozza a munkáltató vezetője munkakörének betöltésére vonatkozó különös szabályokat. A 39. § (1) bekezdésében azt rögzíti, hogy a költségvetési szervként működő, vagy az Mt. hatálya alá tartozó, állami vagy önkormányzati fenntartású, nyilvántartásba vett előadó-művészeti szervezetnél a munkáltató vezetőjével - e törvényben foglalt eltérésekkel - az Mt. vezető állású munkavállalókra vonatkozó rendelkezései alkalmazásával munkaviszonyt kell létesíteni. A (2) bekezdés szerint a vezető feladatainak ellátására pályázatot kell kiírni, a (3) bekezdés szerint a munkáltatói, illetve alapvető munkáltatói jogkör gyakorlója a pályázatok véleményezésére szakmai bizottságot kér fel. A munkaviszony határozott időre, legfeljebb 5 évre jön létre a 41. § (1) bekezdése értelmében. Az Emtv. a 40. §-ban előírja, hogy a vezető munkaköre betöltésének feltételeit és a feltételek alól adható felmentés szabályait a Kormány rendeletben határozza meg, és erre figyelemmel a törvény a 47. § (1) bekezdés s) pontjában felhatalmazást ad a Kormány részére ezen szabályoknak a megalkotására.
Ez a jogszabály a 155/2017. (VI. 15.) Korm. rendelet, amely az előadó-művészeti szervezet vezetőjének választására irányuló pályázati eljárásról és a munkakör betöltésének szabályairól szól. Az 1. § rendelkezik arról, hogy a jogszabály hatálya az előadó-művészeti szervezetnél a munkáltató vezetőjének megválasztására irányuló pályázati eljárásra, valamint a munkakör betöltésének szabályaira terjed ki. A 3. § (1) bekezdés rögzíti a pályázati felhívás tartalmára vonatkozó előírásokat, így többek között azt, hogy a fenntartó által meghatározott, különösen az előadó-művészeti szervezet művészeti arculatával, művészeti vezetésének módjával kapcsolatos elemeket tartalmaznia kell a pályázatnak. Az Emtv.-vel egyezően tartalmazza, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a pályázatok véleményezésére szakmai bizottságot kér fel. Az 5. § (5) bekezdése rendelkezik arról, hogy önkormányzati fenntartó esetén a szakmai bizottság képviselői a pályázatonként elkészített összegző véleményt és a szavazás részletes eredményét a fenntartónak a pályázatokat véleményező illetékes önkormányzati bizottsági ülésén is ismertetik. A 6. § (1) bekezdés szerint a munkakör betöltéséről - a szakmai bizottság véleményét is mérlegelve - a kinevezési jogkör gyakorlója a szakmai bizottság ülését követő 30 napon belül, önkormányzati fenntartó esetén a következő képviselő-testületi ülésén dönt. A 8. § rendezi a vezető munkaköre betöltésének feltételeit, előírva a szakirányú felsőfokú végzettséget, illetve a megfelelő szakmai gyakorlatot. A 8. § (2) bekezdés szerint szakirányú felsőfokú végzettségnek kell tekinti a felsőfokú oktatási intézményben szerzett, az intézmény alaptevékenységének megfelelő felsőfokú végzettséget és szakképzettséget, vagy a jogász vagy közgazdász szakképzettséget, azonban erre az esetre a (3) bekezdés előírja, hogy jogász vagy közgazdász szakképzettségű vezető foglalkoztatása esetén a szervezetnél művészeti vezetőt kell foglalkoztatni.
A fenti jogszabályi rendelkezésekből az következik, hogy az Emtv. 16. § (9) bekezdésében említett vezető állású munkavállaló alatt nem általában az Mt. 208. §-a szerinti vezető állású munkavállalót kell érteni, hanem a színház első számú vezetőjét. Az Emtv. 2020. április 1. napjától hatályba lépett 16. § (9) bekezdése azt írja elő, hogy ha a közös működtetésre irányuló megállapodás keretében az önkormányzati fenntartású színház éves működésének pénzügyi feltételeit teljes egészében a központi költségvetés biztosítja, a színház vezető állású munkavállalója felett az alapvető munkáltatói jogokat a miniszter gyakorolja.
Az Emtv. a záró rendelkezései között a 44. § 58. pontjában az értelmező rendelkezések között rögzíti, hogy mi minősül alapvető munkáltatói jognak a törvény alkalmazása során, így ennek tekinti az Mötv.19. § b) pontja szerinti kinevezést, vezetői megbízást, felmentést, vezetői megbízás visszavonását, az összeférhetetlenség megállapítását, fegyelmi eljárás megindítását és a fegyelmi büntetés kiszabását. Mindez azt jelenti, hogy a munkáltatói jogok vonatkozásában a törvény nem általában utal a jogviszony alakításával összefüggő főbb munkáltatói jogokra és általában a foglalkoztatási jogszabályokra, hanem kizárólag az Mötv.-re utal, ami alapján olyan vezetőről van szó, akinek a kinevezése az Mötv.-ben szabályozott. Az Mötv. pedig az önkormányzati intézmény vezetőjének vonatkozásában a 41. § (7) bekezdésében és a 67. § (1) bekezdés g) pontjában tartalmaz rendelkezést. A 41. § (7) bekezdése szerint a helyi önkormányzat képviselő-testülete - amennyiben törvény kivételt nem tesz - kinevezi az intézmény vezetőjét, illetve a 67. § (1) bekezdés g) pontja rendelkezik arról, hogy a polgármester gyakorolja az egyéb munkáltatói jogokat az alpolgármester és az önkormányzati intézményvezetők tekintetében. Megállapítható, hogy ezek a rendelkezések szintén az intézmény első számú vezetőjére vonatkoznak.
Ezt erősíti az Emtv.-t módosító 2020. évi XVII. törvény indokolásai is, ahogy arra az alperes is helyesen utalt a fellebbezésében. E szerint "az alapvető munkáltatói jogok átszállása ex lege illeszkedik az Mötv.-hez, ugyanis a 41. § (7) bekezdése alapján törvény eltérhez attól az előírástól, hogy az önkormányzati intézmények vezetőit a képviselő-testület nevezi ki. Az Mötv.-ben biztosított alapvető szabályozást valósítja meg a jelen módosítás oly módon, hogy az alapvető munkáltatói jogokon túl - összhangban az Mötv. 67. § (1) bekezdés g) pontjával -az egyéb munkáltatói jogkört a színház vezető állású munkavállalója tekintetében továbbra is a polgármester gyakorolja".
Lényeges a másodfokú bíróság álláspontja szerint, hogy ezek az idézett jogszabályi rendelkezések egyes számban fogalmaznak, nem az intézmény vezetőiről, hanem az intézmény vezetőjéről határoznak meg előírásokat.
Az Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával, és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni, valamint azt kell feltételezni, hogy a jogszabály a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgál. Ez, a bíróságoknak címzett jogértelmezési segédszabály nem zárja ki az egyéb jogértelmezési módszerek alkalmazását, ugyanakkor ezek eredményét össze kell vetni a jogszabály céljával és az Alaptörvénnyel [3090/2015. (V. 19.) AB határozat, 32/2019. (XI. 15.) AB határozat].
Nem hagyható ezért figyelmen kívül az sem, hogy az Mt. Kommentár az Mt. 208. § (1) bekezdéséhez fűzött magyarázatában a munkáltató vezetőjét az alábbiak szerint határozza meg. A korábbi szabályhoz hasonlóan a törvény alapján vezető állású munkavállaló a munkáltató vezetője, az - Mt.-re vonatkozó - indokolás szerint a munkáltató vezetője alatt az ún. első számú vezetőt kell érteni.
Értékelni kellett azt a körülményt is, hogy a felperes maga sem állította, hogy pénzügyi vezetői (gazdasági igazgatói) munkakörét az Emtv. és a 155/2017. (VI. 15.) Korm. rendelet szerinti pályáztatást követően a képviselő-testület kinevezése alapján tölti be, ezáltal azt sem, hogy foglalkoztatása az irányadó jogszabályok vezetőre előírt szabályai szerint történt.
Mindezek alapján az Emtv. 16. § (9) bekezdésében a munkáltatói jogkör gyakorlójára vonatkozó szabályozás a színház első számú vezetőjére vonatkozik, így - figyelemmel az irányadó jogszabályok céljára, azok értelmezésére, az Alaptörvény által előírt jogszabályértelmezési kötelezettségre - a felperes felett a munkáltatói jogkör gyakorlására a színház igazgatója és nem a miniszter volt jogosult. Ezért jogszabálysértően állapította meg az elsőfokú bíróság az azonnali hatályú felmondás jogellenességét a munkáltatói jogkör gyakorlásának nem megfelelő volta miatt.
A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 381. §-a alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárást az érdemi tárgyalási szaktól folytatni kell és az azonnali hatályú felmondást érdemben kell vizsgálni a keresetben megjelölt, jogellenességre vonatkozó valamennyi felperesi hivatkozás kapcsán. A munkáltatói intézkedés jogellenessége esetén az összegszerűség vizsgálata során a bírói gyakorlat alapján figyelemmel kell lenni arra is, hogy a munkaviszony megszüntetését követően felszabadult idejében az egyéni vállalkozói tevékenység ellátása keretében a felperes jövedelemszerző tevékenysége miként alakult, ennek a körülménynek az értékelése kárenyhítési kötelezettség teljesítése kapcsán nem mellőzhető.
(Fővárosi Ítélőtábla, 2.Mf.31.035/2023/4.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.