ÍH 2023.112

TÖBBLETTANÍTÁSI DÍJ A közalkalmazotti jogviszonyban álló pedagógust a heti kötelező óraszáma feletti oktatással-neveléssel lekötött munkaidőre többlettanítási díj illeti meg. [1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 2. §; 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17/A.§; 32/2021. (XII. 20.) EMMI határozat]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes pedagógus munkakörben, mesterpedagógus fokozatban közalkalmazotti jogviszonyban áll az alperessel, a J. N. M. Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskolában dolgozik.
A felperest a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17/A. § (1) a) pontja szerint munkaidő-kedvezmény illeti meg, a neveléssel-oktatással lekötött munkaideje nem...

ÍH 2023.112 TÖBBLETTANÍTÁSI DÍJ
A közalkalmazotti jogviszonyban álló pedagógust a heti kötelező óraszáma feletti oktatással-neveléssel lekötött munkaidőre többlettanítási díj illeti meg. [1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 2. §; 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17/A.§; 32/2021. (XII. 20.) EMMI határozat]
A felperes pedagógus munkakörben, mesterpedagógus fokozatban közalkalmazotti jogviszonyban áll az alperessel, a J. N. M. Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskolában dolgozik.
A felperest a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17/A. § (1) a) pontja szerint munkaidő-kedvezmény illeti meg, a neveléssel-oktatással lekötött munkaideje nem lehet több heti 18 óránál, továbbá tanítási hetenként legalább egy tanítási napra a munkahelyén történő munkavégzés alól mentesíteni kell a szakértői, szaktanácsadói feladatok ellátása érdekében.
Az alperes a munkaidő-kedvezmény mértékét meghaladó neveléssel-oktatással lekötött munkaidőre a pedagógusok számára többlettanítás címén juttatást fizet, amely 2022. január 23- ig 3045 forint/óra volt. A Klebelsberg Központ KK/05/00136-1/2022. számú javaslata alapján alperes többlettanításon a pedagógus munkakörére előírt, a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő felső határát meghaladóan megállapodás, vagy munkáltatói utasítás alapján tartott tanórai és egyéb foglalkoztatásokat értette, és 2022. január 24-től a javaslatnak megfelelően heti 1-4 óra többlettanítás esetén bruttó 4.000 forint/óra, heti 4 óra feletti többlettanítás esetén (a 4 óra feletti órákra) bruttó 4600 forint/óra díjazást számolt el, és fizetett meg.
Az alperes a felperes számára a 2021/2022-es tanévben a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17/A. § (1) a) pontja szerinti munkaidő-kedvezményt nem biztosította, mivel neveléssel-oktatással lekötött munkaideje a heti 18 órát meghaladta.
Az alperes 2022. január 27-én tájékoztatta a felperest, hogy a 2021. december 29-től hatályos, az emberi erőforrások minisztere által kiadott, a veszélyhelyzet ideje alatt alkalmazandó egyes speciális köznevelést érintő intézkedéseiről szóló 32/2021. (XII. 20.) EMMI határozat 1.b pontja szerint a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rend. 17/A. § (1) a) pontja alapján munkaidő-kedvezményben részesülő mesterpedagógus legfeljebb heti 20 óra, vagy foglalkozás megtartására alkalmazható. A fentiekre tekintettel 2021. december 29-től csak heti 20 órát meghaladó tanóra vagy foglalkozás számolható el túlmunkavégzésként, amelyre tekintettel a felperes esetében heti 4 túlóra helyett, heti 2 túlóra került elszámolásra.
Az alperes a felperes részére 2021/2022. tanévben 2022. január 1-től június 15-ig a heti 18 óra helyett a heti 20 órát meghaladó, 46 oktatással lekötött óra után összesen 178.270 forint díjazást nem fizetett meg. 2022. január hónapban 8 óra többlettanítás után 26.270 forint, 2022. február-március hónapokban 8-8 óra többlettanítás után 32.000-32.000 forint, 2022. április hónapban 10 óra többlettanítás után 40.000 forint, 2022. május és június hónapokban 6-6 óra többlettanítás után 24.000-24.000 forint nem került megfizetésre a felperes részére.
A felperes keresetében 178.270 forint többlettanításért járó díjazás és a jogi képviselővel kötött megbízási szerződés alapján járó ügyvédi munkadíj, mint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Álláspontja szerint a munkáltató intézkedésének nincs jogszerű indoka és az alperesnek a heti 18 óra feletti többlettanítás ellenértékét kell kifizetnie. Kifejtette, hogy a 32/2021. (XII. 20.) EMMI határozatban hivatkozott, a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény 51. § (4) a) pontjában adott felhatalmazás alapján a miniszter nem jogosult a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet módosítására. A 32/2021. (XII. 20.) EMMI határozat 1. pontja szerint a tanítási év biztonságos megszervezése és befejezése érdekében került kiadásra. A felperes munkahelyén nincs oltatlan pedagógus, fizetés nélküli szabadságot egyetlen pedagógusnak sem kellett kiadni oltatlanság miatt, illetve a tantárgyfelosztást sem kellett módosítani a 2021/2022. tanítási évben.
A 32/2021. (XII. 20.) EMMI határozat, illetve a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17/A. § (1) a) pontjának értelmezésével összefüggésben kifejtette: az, hogy a mesterpedagógus legfeljebb 20 óra, vagy foglalkozás megtartására alkalmazható, nem azonos azzal, hogy a mesterpedagógusnak a neveléssel-oktatással lekötött munkaideje nem lehet több heti 18 óránál. Hivatkozott a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 2. § (3) bekezdés alapján alkalmazandó a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 15-16. § -ban foglalt rendelkezéseire. Érvelése szerint az alperes egyoldalú intézkedésben szabályozta a többlettanítás/túlóra megállapításának feltételeit és az óradíj összegét azzal, hogy az alperes évek óta az intézkedésben foglaltak alapján fizette az óradíjat a pedagógusoknak, így a felperesnek is. A korábban hatályban volt intézkedésben foglaltakat változtatta meg az alperes a 32/2021. (XII. 20.) EMMI határozat alapján. Az alperesi dokumentumok véleménye szerint egyértelműen nem tartalmazzák azt, hogy a felperes heti kötelező óraszáma 20 óra lenne.
Az eljárás során kérte, hogy a bíróság kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál a 32/2021. (XII. 20.) EMMI határozat, mint közjogi szervezetszabályozó eszköz alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló eljárás lefolytatását. A kérelem szerint a határozat kiadására az Emberi Erőforrások Minisztere a 2011. évi CXXVIII. törvény 51. § (4) a) pont alapján nem volt jogosult. A 32/2021. (XII. 20.) EMMI határozat az Alaptörvény 15. cikk (1) és (3) bekezdésébe és a 18. cikk (3) bekezdésébe ütközik, mert sem az Alaptörvény, sem más jogszabály nem utalta az oktatásért felelős miniszter hatáskörébe, hogy a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17/A. § (1) a) pontját módosítsa. Az oktatásért felelős miniszter rendeletet alkothat, amely törvénnyel, kormányrendelettel nem lehet ellentétes. Kifejtette, hogy a 32/2021. (XII. 20.) EMMI határozat tartalmában a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17/A. §-át módosította anékül, hogy erre felhatalmazása lenne tekintve, hogy a Kjt. a végrehajtási rendelet megalkotására a Kormányt hatalmazta fel. Ezen túlmenően a vitatott miniszteri határozat az általa hivatkozott 2011. évi CXXVIII. törvény 51. § (4) a) pontjában foglalt felhatalmazásnak sem felel meg, mivel a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet "II. A pedagógusok előmeneteli és illetményrendszere" című fejezete tartalmazza a mesterpedagógus munkaidő-kedvezményét, szabályozó 17/A. § (1) bekezdését.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltség viselésre kötelezését kérte.
A keresetet összegszerűségében nem vitatta. Arra hivatkozott, hogy 2011. évi CXXVIII. törvény 51. § (4) a) pontja szerint veszélyhelyzetben az oktatásért felelős miniszter a köznevelési intézmények működésével, működtetésével, a tanév megszervezésével kapcsolatos feladatokat egyedi határozatban határozhatja meg. Álláspontja szerint ezért rögzíthető, hogy a 32/2021. (XII. 20.) EMMI határozat törvényi felhatalmazáson alapul. Az Alaptörvény 15. cikkének (1) és (3) bekezdése, illetve 18. cikkének (3) bekezdése a kormány, és a kormány tagjainak hatáskörét általánosságban szabályozza, ám a veszélyhelyzetben irányadó jogszabályi rendelkezések kérdésében nem adnak választ. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 10. § (3) bek. a) és b) pontja szerint törvényben hatályon kívül helyezhető a kormányrendelet rendelkezése, illetve a Jat. alapján is lehetséges az, hogy a 2011. évi CXXVIII. törvény a kormányrendelet módosítását lehetővé tegye. A 2011. évi CXXVIII. törvény 51. § (4) a) pontja szerint veszélyhelyzetben a köznevelési intézmények működésével, működtetésével, a tanítási év megszervezésével kapcsolatos feladatokat az oktatásért felelős miniszter egyedi határozatban határozhatja meg, ebből következően az Emberi Erőforrások Miniszterének határozata a Jat. felhatalmazása alapján is ellentmondhat a kormányrendeletnek.
A 32/2021. (XII. 20.) EMMI határozat 1. pontja akként rendelkezett, hogy a 2021/2022. tanítási év alatt a korábbi jogszabályi rendelkezésektől eltérően a mesterpedagógus heti 20 órában foglalkoztatható. Az alperes a felperes által vitatott miniszteri határozatot végrehajtotta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetnek helyt adott, kötelezte az alperest 178.270 forint többlettanításért járó díjazás és 180.000 forint ügyvédi munkadíjból álló perköltség megfizetésére.
A Sz-i Törvényszék 2.M.70.021/2022/18. sz. végzésével az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezése iránti felperesi kérelmet elutasította. Az elsőfokú ítéletben a döntését azzal indokolta, hogy az Emberi Erőforrások Minisztere határozata az Alaptörvény T) cikk (1) és (2) bekezdése alapján nem jogszabály, és a Jat. 23. § rendelkezése alapján közjogi szervezetszabályozó eszköznek sem minősül, ezért az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 24-25. §-a, illetve 37. § (2) bekezdés szerinti alkotmánybírósági eljárásnak nincs helye.
Rögzítette, hogy a többlettanítás elrendelésének lehetőségéről a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17. § (4) és (5) bekezdése rendelkezik azzal, hogy a 17/A. § (1) a) pont szerint, ha a mesterpedagógus fokozatba besorolt pedagógus országos pedagógiai szakmai ellenőrzésben, a pedagógusok minősítő vizsgáján, vagy minősítési eljárásban szakértőként vesz részt, vagy szaktanácsadói, illetve pedagógiai szakmai szolgáltatási feladatot lát el, munkaidőkedvezményben részesül, a neveléssel-oktatással lekötött munkaideje nem lehet több heti 18 óránál, továbbá tanítási hetenként legalább egy tanítási napra a munkahelyén történő munkavégzés alól mentesíteni kell a szakértői, szaktanácsadói feladatok ellátása érdekében.
A perbeli esetben az alperes által sem vitatottan a felperes neveléssel-oktatással lekötött munkaideje meghaladta a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17/A. § (1) a) pontja alapján őt megillető kedvezmény szerinti heti 18 órát azzal, hogy a munkaidő-kedvezményt meghaladó, tantárgyfelosztás szerinti óráinak elrendelésére nem a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17. § (4)-(5) bekezdése alapján került sor, illetve ennek alkalmazására az alperes nem hivatkozott. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes munkaidő-kedvezményét kógens jogszabályi rendelkezés határozza meg, az alperes jogszerűen, egyoldalúan a tantárgyfelosztásban a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17. § (4) bekezdése szerinti feltételek fennállása nélkül nem utasíthatja a felperest heti 18 órát meghaladóan oktatással lekötött munkavégzésre. Mivel a felperes munkaidő-kedvezményének mértékét jogszabály rögzíti, a Jat. 8. § (1) bekezdése értelmében a hatályos jogszabályi rendelkezést jogalkotói hatáskörrel rendelkező szerv vagy személy jogszabály megalkotásával, a módosítani kívánt jogszabályi rendelkezést tételesen megjelölő, a módosítást kimondó jogszabályi rendelkezéssel módosíthatja. A 32/2021. (XII. 20.) EMMI határozat nem jogszabály, és nem közjogi szervezetszabályozó eszköz, hanem a miniszter egyedi határozata, ezért a miniszter határozatával a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17/A. § (1) bekezdés a) pontja nem került és nem kerülhetett módosításra, azaz a felperes neveléssel-oktatással lekötött munkaideje a perbeli időszakban sem lehetett több a heti 18 óránál.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a 2011. évi CXXVIII. törvény 51. § (4) a) pontján alapuló felhatalmazás alapján az oktatásért felelős miniszter veszélyhelyzetben kizárólag a felhatalmazást biztosító jogszabályi rendelkezésben foglalt tárgykörben adhat ki határozatot, amelybe nem tartozik bele a felhatalmazásban foglaltakra tekintettel a pedagógusoknak a köznevelési törvényről szóló 2011. évi CXC. törvényben, illetve más jogszabályban, így a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendeletben biztosított jogosultságai. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a 32/2021. (XII. 20.) EMMI határozat 1. pontjának b) pontja nem bír olyan tartalommal, miszerint a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17/A. § (1) bekezdése alapján a mesterpedagógust megillető munkaidő kedvezmény mértéke csökkent volna. Ez a rendelkezés nyelvtani értelmezés szerint kizárólag azt jelentheti, hogy a mesterpedagógus heti 20 óra vagy foglalkozás megtartásánál többre nem alkalmazható.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel. Elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és felperes kötelezését kérte az első- és másodfokú eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére, másodlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára kötelezésére irányult.
A fellebbezésben az elsőfokú eljárásban kifejtett jogi álláspontjára hivatkozott. Véleménye szerint a 2011. évi CXXVIII. törvény 51. § (4) a) pontja kifejezetten arról rendelkezik, hogy veszélyhelyzetben az oktatásért felelős miniszter a köznevelési intézmények működésével, működtetésével, a tanítási év megszervezésével kapcsolatos feladatokat egyedi határozatban határozhatja meg. A fentiek alapján a 32/2021. (XII. 20.) EMMI határozat törvényi felhatalmazáson alapul, a fent hivatkozott törvényi rendelkezések biztosította lehetőség volt a jogalapja annak, hogy az alperes a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17/A. § (1) bekezdése szerinti 18 órával szemben, a heti 20 órát meghaladó neveléssel-oktatással lekötött feladatokkal eltöltött időt tekintette többlettanításnak. Az alperes az elsőfokú eljárás során is hivatkozott arra, hogy a Jat. 10. § (3) bek. a) pontja és aa) alpontja szerint a Korm. rendelet rendelkezése törvényben hatályon kívül helyezhető, jelen esetben ez történt, mert a Jat. alapján törvény biztosította egy miniszteri határozat számára az eltérés lehetőségét.
A miniszteri határozat az alperes számára kötelezően alkalmazandó, ezért nincs annak jelentősége, hogy konkrétan abban az intézményben, ahol a felperes munkavégzésre kötelezett, mennyiben befolyásolta a veszélyhelyzet az oktatás biztonságát. A bíróság az ítéletében csak akkor mellőzhette volna a 32/2021. (XII. 20.) EMMI határozat alkalmazását, ha megállapítást nyer, hogy a 2011. évi CXXVIII. törvény 51. § (4) a) pontja Alaptörvénybe ütközik, erre tekintettel téves az elsőfokú bíróság álláspontja, mely szerint az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésére a bíróságnak nincs lehetősége.
A fellebbezési ellenkérelemben a felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes másodfokú eljárásban felmerült perköltség megfizetésére kötelezését kérte.
A felperes álláspontja szerint a fellebbezési kérelem alaptalan, tekintettel arra, hogy a 2011. évi CXXVIII. törvény 51. § (4) a) pontja nem helyezte hatályon kívül a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17/A. § (1) bekezdését, és nem adott arra sem felhatalmazást az Emberi Erőforrások Minisztere számára, hogy a kormányrendeletet módosítsa. Ezen túlmenően utalt arra, hogy az alperes a miniszteri határozatban foglaltakat tévesen értelmezte, mert a határozat nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy csak a heti 20 órát meghaladó munkavégzés lenne többlettanításként elszámolható. A miniszteri határozat a kormányrendelettel nem lehet ellentétes, a veszélyhelyzet nem lehet indoka annak, hogy a felperes a többlettanításért ne kapjon ellenértéket.
Az alperes fellebbezése nem megalapozott.
A másodfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 376. § (2) bekezdés alapján a fellebbezést tárgyaláson bírálta el, és megállapította, hogy a Pp. 379. §-ban és 380. §-ban írt kötelező hatályon kívül helyezési ok nem merült fel. Az elsőfokú bíróság a felek bizonyítási indítványai alapján a bizonyítási eljárást lefolytatta, a Pp. 279. § (1) bekezdése szerint a bizonyítékok okszerű értékelésével a tényállást helyesen állapította meg, és az irányadó anyagi jogszabályok helyes alkalmazásával megalapozott és jogszerű döntést hozott.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet ténybeli és jogi indokával teljes mértékben egyetért, azokat megismételni nem kívánja, a fellebbezésre foglaltakra figyelemmel a következőket emeli ki.
A felek között az volt vitás, hogy a felperest heti 18 óra, vagy heti 20 óra feletti oktatással-neveléssel lekötött munkaidőre illeti meg a többlettanítási díj.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes heti oktatással-neveléssel lekötött munkaidejét a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17/A. § (1) a) pont alapján kell figyelembe venni, e szerint a heti 18 órát meghaladóan tanóra, vagy foglalkoztatás esetén többlettanítási díj illeti meg. Figyelemmel arra, hogy a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17/A. § (1) a) pontja a Jat. 8. § (1) bekezdésének megfelelően módosításra, és a Jat. 10. § (1) bekezdésének megfelelően hatályon kívül helyezésre sem került, a perbeli időszakban hatályos volt, a többlettanítási díj megfizetésére az elsőfokú bíróság helyesen kötelezte az alperest.
Az Alaptörvény 51. cikk (1) bekezdés szerinti veszélyhelyzet idején az Alaptörvény 52-53. cikkekben rögzített különleges jogrendre vonatkozó szabályok irányadók. Az 53. cikk (1) bekezdés a kormány számára teszi lehetővé különleges jogrendben olyan rendelet alkotását, amellyel - sarkalatos törvényben meghatározottak szerint - egyes törvények alkalmazását felfüggeszthetik, törvényi rendelkezésektől eltérhet, egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat. A kormány tagját önállóan megillető jogalkotási jog a rendkívüli jogrendben is változatlan, vagyis az Alaptörvény 18. cikk (3) bekezdés alapján a miniszter rendeletet alkothat, amely törvénnyel kormányrendelettel és a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletével nem lehet ellentétes. Ebből következően az oktatásért felelős miniszter veszélyhelyzet idején sem hozhat még jogszabálynak tekintendő olyan rendeletet sem, amely hatályos kormányrendelettel ellentétes lenne.
Az elsőfokú bíróság helyesen vezette le, hogy az emberi erőforrások miniszterének határozata nem jogszabály és közjogi szervezetszabályozó eszköznek sem minősül. A miniszter egyedi határozata nem normatív aktus, nem tartozik a Jat. hatálya alá, ezért nem válthat ki a Jat. 10. § -a szerinti joghatást sem.
A Jat. 10. § (3) a), aa) alpontja alapján törvényben hatályon kívül helyezhető kormányrendelet a Jat. 10 § (1) bekezdésének megfelelően: ha a hatályon kívül helyezést kimondó törvényben tételesen megjelölésre kerül a hatályon kívül helyezendő (vagy módosítandó) jogszabályi rendelkezés, és a törvény szövege kifejezetten tartalmazza a hatályon kívül helyezésre vonatkozó (vagy módosító) jogszabályi rendelkezést. Ezen feltételek hiányában törvénynek sem tulajdonítható hatályon kívül helyezést eredményező joghatás.
A 2011. évi CXXVIII. törvény 51. § (4) a) pontja nem rendelkezett a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17/A. § hatályon kívül helyezéséről és módosításáról sem. A törvényi felhatalmazás az oktatásért felelős minisztert a köznevelési intézmények működésével, működtetésével, a tanítási év megszervezésével kapcsolatos feladatokkal összefüggő egyedi miniszteri határozat meghozatalára jogosította fel, amely jogszabállyal nem lehet ellentétes az Alaptörvény 18. cikk (3) bekezdés alapján. A miniszter határozata ilyen tartalmú alaptörvényi felhatalmazás hiányában nem módosíthatta a hatályos jogszabályi rendelkezést.
A 2011. CXXVIII. törvény 51. § (4) a) pontja nem alaptörvényellenes, ezért az elsőfokú bíróságnak nem kellett mérlegelnie ezen törvényi rendelkezés vonatkozásában a normakontroll eljárás lefolytatását. A törvény a miniszter felhatalmazását konkrét körben rögzíti, az elsőfokú bíróság nem a törvény alkalmazását mellőzte, hanem helyesen hagyta figyelmen kívül a jogszabállyal ellentétes, jogszabálynak nem minősülő, nem normatív tartalmú egyedi miniszteri aktus, a 32/2021. (XII. 20.) EMMI határozat (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat a jogvita elbírálása során.
A másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel. Az elsőfokú bíróság az anyagi jogszabályok helyes alkalmazásával jutott arra a megállapításra, hogy a 32/2021. (XII. 20.) EMMI határozat nem jogszabály, nem közjogi szervezetszabályozó eszköz, a felperes jogi helyzetét a hatályos jogszabály, a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17/A. § (1) a) pont szerint kell meghatározni. Ez alapján a felperes neveléssel-oktatással lekötött munkaideje heti 18 óránál nem lehet több, az e felett megtartott tanórák, foglalkozások többlettanításnak minősülnek.
A fentiek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét, annak helyes indokai alapján a Pp. 383. § (2) bekezdés és 386. § (4) bekezdés szerint helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Mf.V.30.007/2023/5.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.