adozona.hu
ÍH 2023.80
ÍH 2023.80
MEGTÁMADÁSI ÉS MARASZTALÁSI KERESET ELHATÁROLÁSA - SZOLGÁLATI PANASZ ELBÍRÁLÁSA HATÁSKÖRREL NEM RENDELKEZŐ SZEMÉLY ÁLTAL I. A megtámadási és marasztalási keresetek együttes előterjesztése esetén a keresetek egymáshoz való viszonyulásának vizsgálata elengedhetetlen; a bíróságnak elsőként a megtámadási kereset körében aktusfelülvizsgálatot, azt követően - és annak eredményétől függően - a marasztalási kereset érdemét érintő vizsgálatot kell végeznie. II. A megtámadási kereset folytán a vitatott közigazgatási
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a perrel érintett időszakban a kerületi rendőrkapitányság állományában körzeti megbízott beosztásban; megbízás alapján kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények felszámolására és sorozat ügyek feltárására létesített speciális rendőri egység parancsnokaként teljesített szolgálatot. A 2019. február 5. napján foganatosított akció figyeléséről készített jelentése miatt a 2019. február 11. napján tartott négyszemközti megbeszélésen közötte és az állományilletékes parancsnok között nézet...
ÍH 2023.80 MEGTÁMADÁSI ÉS MARASZTALÁSI KERESET ELHATÁROLÁSA - SZOLGÁLATI PANASZ ELBÍRÁLÁSA HATÁSKÖRREL NEM RENDELKEZŐ SZEMÉLY ÁLTAL
I. A megtámadási és marasztalási keresetek együttes előterjesztése esetén a keresetek egymáshoz való viszonyulásának vizsgálata elengedhetetlen; a bíróságnak elsőként a megtámadási kereset körében aktusfelülvizsgálatot, azt követően - és annak eredményétől függően - a marasztalási kereset érdemét érintő vizsgálatot kell végeznie.
II. A megtámadási kereset folytán a vitatott közigazgatási cselekmény Ákr. 123. § (1) bekezdés a) pontja szerinti semmisségi okát a bíróságnak a Kp. 85. § (3) bekezdésének a) pontja alapján hivatalból kell figyelembe vennie, a szolgálati panasz elbírálására hatáskörrel nem rendelkező személy által hozott határozat jogkövetkezményeit - arra irányuló kereseti kérelem hiányában is - le kell vonnia. [2017. évi I. törvény (Kp.) 4. § (1)-(2) bekezdés, (3) bekezdés a) pont, (7) bekezdés 1. pont a), e) alpont, 5. § (4) bekezdés, 38. § (1) bekezdés a), d) pont, 48. § (1) bekezdés e) pont, 85. § (3) bekezdés, 89. § (1) bekezdés b) pont, 92. § (1) bekezdés a) pont, 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 123. §, 23/1997. (III. 19.) BM rendelet 31-32. §]
A felperes a perrel érintett időszakban a kerületi rendőrkapitányság állományában körzeti megbízott beosztásban; megbízás alapján kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények felszámolására és sorozat ügyek feltárására létesített speciális rendőri egység parancsnokaként teljesített szolgálatot. A 2019. február 5. napján foganatosított akció figyeléséről készített jelentése miatt a 2019. február 11. napján tartott négyszemközti megbeszélésen közötte és az állományilletékes parancsnok között nézeteltérés alakult ki, amelyről a parancsnok tudta és beleegyezése nélkül hangfelvételt készített. Az állományilletékes parancsnok a későbbiekben a speciális rendőri akciócsoport három tagja előtt is megismételte a felperesi jelentésben foglaltakra tett észrevételeit. A kerületi rendőrkapitányság vezetője a felperest 2019. április 1. napjától körzeti megbízotti beosztásba áthelyezte.A felperesnek a kerületi vezetőhöz címzett, az országos vezetőhöz történő felterjesztési kérelmet tartalmazó szolgálati panaszát - melyben a fenti konfliktusból eredően személyiségi jogainak: szakmai jóhírnevének, tisztességének, emberi méltósághoz és magánélete zavartalanságához fűződő jogainak megsértése miatt sérelemdíj és annak késedelmi kamata megfizetését kérte - a kerületi vezető tájékoztató levelével a jogsértés tényének hiányára hivatkozással megalapozatlannak találta; egyúttal a bírósági út igénybevételének lehetőségéről tájékoztatta a felperest.
A felperes keresetében az alperes szolgálati panaszra adott - elutasító tartalmú - tájékoztató levele jogszabálysértő jellegének megállapítását és megsemmisítését kérte arra hivatkozással, hogy az alperes az alakszerű határozat meghozatalához szükséges eljárási cselekmények elmulasztásával a panaszjoga gyakorlásában akadályozta; emellett személyiségi jogai megsértése miatt 3.000.005 forint sérelemdíj és annak 2019. március 1. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 4. § (1) bekezdésében, 241. § (1) bekezdésében, 253. § (1) bekezdésében, 256. § (1)-(2) bekezdéseiben, 267. § (1) és (4) bekezdéseiben, 268. § (3) bekezdésében, 270. § (1) és (3) bekezdéseiben, 313. § (6) és (7) bekezdéseiben foglaltakra, a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek és hivatásos állományú tagjainak kártérítési felelősségéről szóló 23/1997. (III. 19.) BM rendelet (a továbbiakban: BMr.) 31-32. §-aira, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:42-2:43. §-aira, 2:51. § (1) bekezdés a) és b) pontjaira, valamint 2:52. § (1)-(3) bekezdéseire alapította. Álláspontja szerint a tájékoztató levél jogsértő, mivel az ügy elbírálása az országos vezető hatáskörébe tartozik, és azt az alperes törvényes képviselője helyett az alperes egyik főosztályvezetője nem alakszerű határozattal bírálta el; így sem a kiadmányozó személye, sem a döntés formája nem megfelelő. A bírósági út igénybevételére vonatkozó tájékoztatás szintén jogszabályba ütköző, mert abból nem tűnik ki, hogy a keresetlevelet mely bíróságnál, milyen határidőn belül kell előterjeszteni. Mindezek alapján az alperes szolgálati panaszra adott tájékoztató levelét közigazgatási határozatnak kell tekinteni, amellyel szemben a bírósághoz fordulás joga a jogszabály által biztosított.
Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, annak jogalapját és összegszerűségét is vitatva.
Az elsőfokú bíróság ítéletében sérelemdíj címén 1.000.000 forint és annak 2019. március 1. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata, valamint 50.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Rögzítette, hogy az alperesnek a hivatásos állományú kérelmét/panaszát - annak elnevezésétől függetlenül, az igényérvényesítés tényleges tartalmának megfelelően - a kógens jogszabályi előírások szerinti eljárásban kell elbírálnia. A perbeli ügy a BMr. 31. és 32. §-ai alapján az országos vezető hatáskörébe tartozik, ezért a felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a szolgálati panaszát az alperesnek - annak alakszerű határozattal történő elbírálása céljából - az országos vezetőhöz kellett volna felterjesztenie. Rámutatott, hogy a kógens eljárási szabályok nem biztosítanak lehetőséget arra, hogy amennyiben a hivatásos állomány tagja szolgálati panaszt terjeszt elő, azt a munkáltató figyelmen kívül hagyja, hiszen a BMr. 35. § (1) bekezdése szerint a kártérítési kérelem elbírálása ügyében akkor is le kell folytatni az eljárást, ha az nyilvánvalóan alaptalannak látszik. Egyértelmű, hogy az alperes a kárigény elbírálását nem a BMr. II. fejezete szerint folytatta le. Nem vezethet azonban a hivatásos állomány tagja munkajogi igénye érvényesítésének kizárására az, ha a rendvédelmi szerv a szolgálati panasz elbírálását elmulasztja, vagy a panaszt hiányosan bírálja el. [36/2014. (XII. 18.) AB határozat]. A felperes jogorvoslathoz, jogviták elbírálásához, a perek észszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát és a jogbiztonságot is sértené, ha a kártérítési eljárás alperes általi elbírálásának hiánya, az alperes mulasztása a már megindított és folyamatban lévő per megszüntetéséhez vezetne. A bírósági út megnyílik, ha az alperes a benyújtott szolgálati panaszt megvizsgálja (EBH 2018.M.3.). Önmagában az, hogy az alperes a felperes sérelemdíj iránti igényét olyan tartalmú tájékoztató levéllel intézte el, amely szerint szakmai álláspontja alapján a felperes kérelmében foglaltakkal kapcsolatban jogellenességet nem állt módjában megállapítani, ezért jogsértés tényének hiányában a sérelemdíj iránti igényt is megalapozatlannak tekinti, nem járhat olyan jogkövetkezménnyel, ami a felperes bírósághoz fordulásának jogát kizárná. A sérelemdíj iránti igényt érintően rögzítette, hogy az ember munkájára, munkájával kapcsolatos magatartására vonatkozó jogszabálysértő minősítés nem csupán a munkajogi szabályokat sérti, hanem a polgári jog által védett személyhez fűződő jogok sérelmét is jelenti, továbbá a polgári jogi személyiségvédelmi eszközök felhasználására is lehetőséget ad, a sérelemdíj megfizetésére irányuló kereseti kérelem jogalapját megalapozottnak, annak összegszerűségét azonban eltúlzottnak találta.
Az alperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, harmadlagosan az elsőfokú bíróság által megítélt sérelemdíj összegének mérséklését kérte. Előadta, hogy az elsőfokú ítélet rendelkező, indokolási és záró részei eltérnek egymástól; a rendelkező rész nem tartalmazza a jogsértés megállapítását, ugyanakkor az indokolási rész [41] bekezdése szerint az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes állományilletékes parancsnoka megsértette a felperes emberi méltósághoz, tisztességéhez, valamint jóhírnévhez fűződő személyiségi jogait. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelkezett a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemről, így különösen a felperes magánélet zavartalanságához fűződő személyiségi jogáról. Hivatkozása szerint a felperes által csatolt hanganyagról készített leiratot, mint bizonyítási eszközt az elsőfokú bíróságnak mellőznie kellett volna. Vitatta, hogy a felperes emberi méltóságához, tisztességéhez, valamint szakmai jóhírnévéhez fűződő személyiségi jogát megsértette, elsőfokú bíróság által megítélt sérelemdíj összegét aránytalannak és eltúlzott mértékűnek találta.
A felperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperes késedelmi kamattal növelt marasztalását, az elsőfokú eljárásban felmerült költségeinek az általános szabályoknak megfelelő mértékűre emelését kérte.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság kiegészített és kijavított ítéletét akként változtatta meg, hogy az alperes közigazgatási cselekményét megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte; a kiegészített és kijavított elsőfokú ítélet sérelemdíj és késedelmi kamat megfizetésére kötelező részét hatályon kívül helyezte és e körben az eljárást megszüntette. Egyebekben a kiegészített és kijavított elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az ítélőtábla elöljáróban rögzítette, hogy a semmisségi ok hivatalbóli észlelése következtében a fellebbezésben és a csatlakozó fellebbezésben megfogalmazott - az ügy érdemét érintő hivatkozásokat - a fellebbezési eljárásban nem vizsgálhatta; kizárólag a szolgálati panasz tárgyában hozott munkáltatói intézkedés semmissége jogkövetkezményei levonásáról rendelkezhetett.
A Kp. 5. § (4) bekezdése egyértelmű rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy a bíróság a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos jogvitát közigazgatási perben bírálja el, amelynek során a keresettel érintett munkáltatói intézkedésre a közigazgatási cselekményre vonatkozó szabályok, a munkáltató eljárására a közigazgatási szerv eljárására vonatkozó szabályok irányadók. A közigazgatási szerv cselekményére és eljárására irányadó szabályok között az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) rendelkezései - annak 7. § (1)-(2) bekezdéseire tekintettel - kötelező jelleggel érvényesülnek. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan mutatott rá az alperes közigazgatási cselekménynek minősülő tájékoztató levele jogi természetére, és megalapozottan vonta le azt a következtetést, hogy az tartalma szerint olyan, szolgálati panaszt elutasító határozat, amelynek meghozatalára nem a BMr.-ben meghatározott eljárásrendben, és nem az arra hatáskörrel rendelkező személy által került sor. A BMr. 31-32. §-ai szerint ugyanis a 3.000.000 forintot meghaladó kártérítési (sérelemdíj) igényt tartalmazó szolgálati panasz elbírálására az országos vezető rendelkezik hatáskörrel, a perbeli esetben azonban helyette - jogszabálysértő módon - a felperes állományilletékes parancsnoka járt el, aki a szolgálati panaszt érdemben bírálta el, amikor annak megalapozatlanságára hivatkozással elutasította. A fenti munkáltatói intézkedés ellen előterjesztett keresetében a felperes egyrészt az alperes mint foglalkoztató szerv közszolgálati jogvitára okot adó közigazgatási cselekményének megsemmisítése iránti megtámadási (Kp. 38. § (1) bekezdés a) pont), másrészt sérelemdíj megfizetésére irányuló marasztalási (Kp. 38. § (1) bekezdés d) pont) keresetet terjesztett elő.
A Kp. XVI. fejezete a bíróság által meghozható ítéleti rendelkezések kógens rendszerét állítja fel, a Kp. 85. § (1) bekezdése külön rögzíti is, hogy a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja. A Kp. 38. § (3)-(4) bekezdései tárgyi keresethalmazatot tesznek lehetővé, vagyis a felperes több kereseti kérelmet is indíthat egy alperes ellen. A megtámadási és marasztalási keresetek együttes előterjesztése esetén - maguk a kereseti kérelmek és a hozzájuk kapcsolódó eljárási szabályok különbözősége miatt - a keresetek egymáshoz való viszonyulásának vizsgálata elengedhetetlen. Erre figyelemmel a bíróságnak két irányú vizsgálatot kell elvégeznie: elsőként a megtámadási kereset körében aktusfelülvizsgálatot, azt követően - és annak eredményétől függően - a marasztalási kereset érdemét érintő vizsgálatot. Ennek indoka az, hogy amennyiben a megtámadási kereset folytán a bíróság az alperesi közigazgatási cselekmény tekintetében az ügy érdemére kiható lényeges, orvosolhatatlan eljárásjogi szabálysértést észlel, amely miatt a szóban forgó cselekményt a Kp. 92. § (1) bekezdésére tekintettel megsemmisíti - és ahhoz kapcsolódóan az alperest a Kp. 89. § (1) bekezdés b) pontja alapján esetlegesen új eljárásra kötelezi - a Kp. 89. § (2) bekezdése által biztosított elvi lehetőség ellenére a megsemmisített, így már nem létező alperesi közigazgatási cselekménnyel összefüggő marasztalási kereset elbírálására nem kerülhet sor, az alperesi közigazgatási cselekményben foglalt anyagi jogi megállapítások vizsgálati lehetőségének hiányában többé nem vonhatók le következtetések az ügy érdemére, a közigazgatási jogviszonyból eredő kötelezettségre nézve.
A közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos közigazgatási jogvita elbírálása során a munkáltató intézkedésére és eljárására megfelelően alkalmazandó Ákr. 123. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a döntést meg kell semmisíteni, ha az ügy nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe. A megtámadási keresettel vitatott közigazgatási cselekmény semmisségi okát - mint a Kp. 92. § (1) bekezdés a) pontjában rögzített kötelező megsemmisítési okot - a közigazgatási jogvitában eljáró bíróságnak a Kp. 85. § (3) bekezdésének a) pontja alapján hivatalból kell figyelembe vennie, következésképpen az arra hatáskörrel nem rendelkező személy vagy szerv által hozott határozat jogkövetkezményeit - arra irányuló kereseti kérelem hiányában is - le kell vonnia. A semmisség ok hivatalbóli észlelése az elsőfokú eljárási szabályok másodfokú eljárásban történő megfelelő alkalmazásának Kp. 99. § (3) bekezdésében foglalt előírása révén a fellebbezési eljárás során is a bíróság kötelezettsége.
Fentiekből megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a szolgálati panaszt elutasító tájékoztató levéllel mint közigazgatási cselekménnyel szemben előterjesztett, tárgyi keresethalmazatot tartalmazó keresetet helytállóan minősítette részben a Kp. 38. § (1) bekezdés a) pontja szerinti megtámadási keresetnek, azonban annak jogkövetkezményét - a Kp. 85. § (3) bekezdésének a) pontjának és az Ákr. 123. § (1) bekezdés a) pontjának figyelmen kívül hagyásával - nem vonta le. Helyesen állapította meg, hogy a 3.000.000 forintot meghaladó értékű követelésre alapított, szolgálati panaszban megjelölt igény elbírálása nem az alperes, hanem az országos parancsnok hatáskörébe tartozik, az ezzel összefüggésben felmerült semmisségi okot azonban nem észlelte. Semmisség esetén az adott közigazgatási cselekmény olyan súlyos, orvosolhatatlan alaki fogyatékosságban szenved, hogy nem létezőnek minősül, ezáltal úgy kell tekinteni, mintha a szolgálati panasz elbírálására nem került volna sor, a felperes pedig nincs elzárva attól, hogy az alperes - a bíróság által garanciális okokból megismételni rendelt - új eljárását és a szolgálati panasz arra hatáskörrel rendelkező személy általi esetleges elutasítását vagy összegszerűségében általa el nem fogadható döntését követően bírósági úton érvényesítse igényét.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a Kp. 109. § (2) bekezdését alkalmazva a keresetnek részben helyt adó elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a semmis közigazgatási cselekmény Kp. 92. § (1) bekezdés a) pontja szerinti megsemmisítése mellett az alperest a Kp. 89. § (1) bekezdés b) pontja alapján új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásban az alperesnek újból meg kell vizsgálnia és annak elintézése érdekében a BMr. által előírt eljárásrendben az arra hatáskörrel rendelkező országos parancsnokához kell továbbítania a felperes sérelemdíj iránti igényt is tartalmazó szolgálati panaszát, akinek arról alakszerű határozattal kell döntenie. A szolgálati panasz megfelelő eljárásrendben, az arra hatáskörrel rendelkező személy által történő esetleges elutasítása vagy a felperes számára nem megfelelő összegű sérelemdíj megállapítása esetén, a megismételt eljárásban hozott munkáltatói intézkedés (közigazgatási cselekmény) elleni kereset előterjesztését követően kerülhet sor a felperes által a sérelemdíj iráni igény bíróság előtti érvényesítésére.
A perben a marasztalási kereset elbírálásának előfeltételét képezte a megtámadási keresetről történő döntés; annak elbírálására ugyanis csak abban az esetben kerülhetett volna sor, amennyiben a megtámadási kereset sikerre nem vezet, eldöntése mindaddig időelőttinek minősült. E sorrendiséget az elsőfokú bíróság az eljárása során figyelmen kívül hagyta, ítéletében annak ellenére csak a marasztalási keresetről döntött, hogy a felperes keresete a (tartalmát tekintve a szolgálati panaszát elutasító) tájékoztató levél mint munkáltatói intézkedés megtámadására is irányult. Mivel a perbeli esetben megállapítást nyert, hogy a szolgálati panaszt elbíráló alperesi tájékoztató levél közigazgatási cselekménynek minősül és lényeges alaki fogyatékossága miatt semmis, azaz a bíróság hivatalbóli vizsgálata eredményeként megsemmisítendő, a felperes marasztalásra irányuló kereseti kérelmét más közigazgatási eljárásnak kell megelőznie, a Kp. 81. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel a Kp. 48. § (1) bekezdés e) pontja alkalmazásával e körben az eljárás megszüntetésének lett volna helye. Mindezek okából az ítélőtábla az esőfokú bíróság ítéletét a megszüntetési okra fennálló részében a Kp. 110. § (4) bekezdésének alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és az eljárást e körben megszüntette.
(Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.121/2022/4. - szerkesztett változat)