adozona.hu
ÍH 2023.71
ÍH 2023.71
A MUNKÁLTATÓ UTASÍTÁSI JOGKÖRE A munkakör jellegéhez illeszkedő, a kapacitások teljes kihasználása körében adott, addig el nem látott új feladatok nem jelentenek munkakörmódosítást, ezért nem indokolt a munkaszerződés módosítása. A munkáltató nem a munkavállaló igényei szerint köteles a munkafeladatok elosztásáról rendelkezni. [2012. évi I. törvény (Mt.) 45.§ (1) bek.; 51. § (1) bek.; 52. § (1) bek. c) pont; 53. §; 58. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a munkaviszonya alapján szakreferens munkakört látott el. A munkaköri leírása értelmében a feladatát képezte a segítségnyújtás a pályázatok elkészítésében, a szakmai lapok kapcsán a pályáztatással kapcsolatos ügyviteli feladatok, a számlázás, készletezés, raktározási feladatok, a lapok előfizetőivel a kapcsolattartás, reklamáció kezelése, kézbesítési feladatok ellátása, raktári készlet figyelemmel kísérése, közreműködés a leltározásban, bizonylatok kiállítása. Együttműködés a lapok...
ÍH 2023.71 A MUNKÁLTATÓ UTASÍTÁSI JOGKÖRE
A munkakör jellegéhez illeszkedő, a kapacitások teljes kihasználása körében adott, addig el nem látott új feladatok nem jelentenek munkakörmódosítást, ezért nem indokolt a munkaszerződés módosítása. A munkáltató nem a munkavállaló igényei szerint köteles a munkafeladatok elosztásáról rendelkezni. [2012. évi I. törvény (Mt.) 45.§ (1) bek.; 51. § (1) bek.; 52. § (1) bek. c) pont; 53. §; 58. §]
A felperes a munkaviszonya alapján szakreferens munkakört látott el. A munkaköri leírása értelmében a feladatát képezte a segítségnyújtás a pályázatok elkészítésében, a szakmai lapok kapcsán a pályáztatással kapcsolatos ügyviteli feladatok, a számlázás, készletezés, raktározási feladatok, a lapok előfizetőivel a kapcsolattartás, reklamáció kezelése, kézbesítési feladatok ellátása, raktári készlet figyelemmel kísérése, közreműködés a leltározásban, bizonylatok kiállítása. Együttműködés a lapok terjesztése és az előfizetési díjak beszedése kapcsán, kapcsolattartás a szerkesztőségekkel, részvétel a kiállításokon az alperes képviseletében, a minisztérium felé tájékoztatás, adatszolgáltatás, jelentési feladatok ellátása, ezen kívül minden egyéb olyan feladat, amellyel a vezetője a felperest eseti vagy állandó jelleggel megbízta.A felperes közvetlen felettese gyermekvállalás okán tartós távollétre készült. Ezzel összefüggésben 2018 őszétől a felperes szabad kapacitásaira figyelemmel néhány feladatát betanítást követően átadta neki. Így került át a felpereshez a nyomdai megrendelések intézése, az anyagok átadás-átvétele, a teljesítésigazolások aláírásra való előkészítése, a postai analitika, az éves beszámolókhoz háttéranyag készítése, táblázatok naprakészen tartása. Ezeket a feladatokat korábban nem végezte, azok a munkaköri leírásában külön nevesítve nem jelentek meg.
Az alperesnél évente visszatérő feladat volt az ún. tanyapályázatokkal kapcsolatos ügyintézés. Ezzel kapcsolatban 2019. február elején a munkáltatói jogkör gyakorlója azt a tájékoztatást adta, hogy a tanyapályázatokkal kapcsolatos ügyek intézésére külső erőforrás igénybevételére nem volt lehetőség, az illetékes munkavállalói azonban nem tudták ellátni a pályázatok beérkezésével kapcsolatos jelentős mennyiségű feladatot. Ezért szükséges volt más szervezeti egységek munkavállalóinak a bevonása is. Az igazgató a felperest jelölte ki a többletfeladatban történő részvételre. Erre tekintettel a felperes 2019 februárjától a tanyapályázatok elbírálásával kapcsolatban részfeladatokat kapott, mely során a benyújtott pályázatok formai vizsgálatát kellett elvégeznie, illetve szükség esetén intézkedni kellett a hiánypótlási felhívás kiadása iránt.
A felperes e-mailben jelezte az igazgatónak a jelentős leterheltséget és kérte, hogy a plusz munkakör ellátása jelenjen meg hivatalos formában, módosítsák a munkaköri leírását és anyagi kompenzációt biztosítsanak. A felperes ugyanazon a napon a vele egy irodában dolgozó munkatársának négyszemközt panaszkodott arról, hogy egyenlőtlennek találja a munkateher megoszlását az igazgatóságon belül. A felperes ezen kijelentése az igazgató tudomására jutott, aki másnapra értekezletet hívott össze, amelynek témája a felperes kijelentése volt. Az igazgató értekezleten a munkatársak előtt a felperest arra szólította fel, hogy a magatartása miatt kérjen bocsánatot a kollégáitól. A felperes a kérésnek eleget tett nemcsak az értekezleten, hanem azt követően is megkereste valamennyi munkatársát és külön is elnézést kért az osztályon dolgozóktól.
Ezt követően a felperes azonnali hatállyal megszüntette a munkaviszonyát. Abban előadta, hogy az értekezleten a munkafeladat egyenlőtlen terheléséből fakadó nézeteltérést az igazgató a kollégák előtt méltatlan és megalázó helyzetet teremtve kívánta megoldani. A leterheltségére vonatkozó véleménye miatt az igazgató az általa összehívott értekezleten felelősségre vonta, megalázta a munkatársak előtt, rendre utasította és bocsánatkérésre szólította fel. A felperes emiatt nem látott lehetőséget a munkaviszonya fenntartására. Arra is hivatkozott, hogy a munkaköri leírásban rögzített szakreferensi feladatok ellátása mellett a közvetlen felettese munkakörébe tartozó szakmai adminisztratív feladatokat is ellátta. A megnövekedett munkateherrel kapcsolatos levelére azonban nem kapott hivatalos, írásos utasítást, munkakör módosításra, munkaköri leírás kiegészítésre, helyettesítési díj biztosítására sem került sor. A szakreferensi munkaköre mellett a pályázatkezelési referensi feladatokat is el kell látnia. A munkaszerződése módosítására, kiegészítésére, illetve anyagi ellentételezésre ezzel kapcsolatban sem került sor. Mindezt a felperes a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség szándékos megsértéseként értékelte.
A felperes keresetében az azonnali hatályú felmondására tekintettel végkielégítés, felmondási időre járó távolléti díj és sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság jogszerűnek találta a felperesi munkavállaló azonnali hatályú felmondását és végkielégítés, továbbá felmentési időre járó távolléti díj megfizetésére kötelezte az alperest.
Az elsőfokú bíróság a munkafeladatok elosztása, az utasítások, a munkahelyi leterheltség tekintetében úgy foglalt állást, hogy a munkáltató megsértette a munkaviszonnyal összefüggő lényeges kötelezettségét, mert a felperes rendkívül leterhelt volt. A saját munkaköri feladatai mellett más munkakörhöz tartozó feladatokat is kapott, kérése ellenére nem változtatott a leterheltségén a felettese. Olyan feladatokat akartak tőle elvenni, amelyeket szívesen és nagy szakértelemmel végzett. Az elsőfokú bíróság az Mt. 53. § (1) bekezdésére hivatkozva jogsértőnek találta azt is, hogy a felperesnek részt kellett vennie a tanyapályázatok elbírálásában is. Mindezen indokok megalapozták a munkaviszony azonnali hatállyal történő megszüntetését. Az értekezlet kapcsán kifejtette, hogy az igazgató a felperest a munkatársak előtt megszégyenítette, mások előtt vonta felelősségre a négyszemközt tett kijelentésével, véleményével kapcsolatban. Ez az esemény önmagában is megalapozta a munkaviszony azonnali hatállyal történt megszüntetését.
Az elsőfokú bíróság a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:42. § (2) bekezdése, 2:43. §, 2:45. § (1) bekezdése és 2:52. § (1), (2), (3) bekezdése alapján az értekezleten történtek miatt a sérelemdíjjal összefüggő kereseti kérelmet is alaposnak találta.
Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést. Elsődleges kérelmében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetet elutasító érdemi döntés meghozatalát kérte. Másodlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra, és új határozat hozatalára történő utasítására irányult.
Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a perbeli érvelését alátámasztó okirati bizonyítékokat és a tanúvallomásokat, továbbá az érdemi nyilatkozatait figyelmen kívül hagyva hozott döntést, a releváns bizonyítékokat tévesen értékelte, emiatt jogszabálysértő és megalapozatlan döntést hozott.
Az elsőfokú bíróság téves megállapításokat tett a munkaköri leírás módosítása tárgyában. A felperes a munkaköri leírása szerint köteles volt ellátni minden olyan feladatot, amellyel a vezetője eseti vagy állandó jelleggel megbízta, akkor is, ha azokat korábban nem látta el. Az elsőfokú bíróság ezért téves következtetésekre jutott azzal kapcsolatban, hogy az osztályvezetőtől átvett feladatok ellátása indokolttá tette a munkaköri leírás módosítását. A tanúk vallomása alátámasztotta, hogy a B. R.-tól átvett feladatok olyan jellegűek voltak, amelyeket a munkaköri leírás alapján a felperes köteles volt ellátni.
A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás ugyanis alkalmazható abban az esetben is, amennyiben a munkavállaló az eredeti munkaköri feladatai mellett végez más munkakörhöz tartozó feladatokat. A tanyapályázatokkal kapcsolatos feladatok ellátása kiemelten fontos tevékenysége az alperesnek, mivel ezeket a jogszabály szerinti határidőben maradéktalanul el kell végezni. A felperes éppen azért került kiválasztásra, mert a képességei alapján alkalmas volt a feladatok ellátására. Nem lehetett az alperes terhére értékelni, hogy a felperes a felajánlott könnyítést nem fogadta el. Arra pedig nem volt lehetőség a rövid határidőkre figyelemmel, hogy a felperes helyett más munkavállalónak adják át ezeket a feladatokat, mivel a tanyapályázatokkal kapcsolatos feladatok ellátását felkészülés, betanítás előzte meg.
Az alperes vitatta a sérelemdíjra vonatkozó ítéleti rendelkezést is. Érvelése szerint a felperes nem bizonyította, hogy az értekezleten tett kijelentések a társadalmi megítélése hátrányos befolyásolására alkalmasak voltak, illetve a vele szembeni kifejezésmód indokolatlanul bántónak minősült. Ezzel szemben bizonyított, hogy az értekezlet célja a felperes kijelentései miatt kialakult munkahelyi konfliktus rendezése volt. Az elsőfokú bíróság a kereseti állítások bizonyításának elmaradását nem megfelelően értékelte. Annak is téves jelentőséget tulajdonított, hogy a tanúk kifejezetten elutasították a megszégyenítő jelző használatát az értekezleten történtekre. A keresetben foglaltakat a felperes saját állításán kívül semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá. Ugyanakkor a munkavállalók között felmerült munkahelyi konfliktus vonatkozásában a munkáltatót nem is terhelheti kártérítési felelősség.
Az alperes az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmét a Pp. 381. §-a alapján, az indokolási kötelezettség megsértésére alapította és arra, hogy mindez kihatott az ügy érdemi elbírálására.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta, a bizonyítékokat helyesen értékelte, megfelelő jogi következtetéseket vont le az azonnali hatályú felmondás jogszerűsége és a sérelemdíj tekintetében is.
Az alperes fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta, a bizonyítékok értékeléséből részben téves következtetésekre jutott, illetve ítéletét részben hiányosan indokolta, mindez azonban nem befolyásolta az érdemben helyes döntést.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezésében foglaltak alapján a Pp. 369. § (3) bekezdés c) pontja alkalmazásával az elsőfokú bíróság által megállapított tények alapján részben eltérő jogi következtetésekre jutott az alábbiak szerint.
A másodfokú bíróság a munkaköri leírás, illetve a munkakör, azaz a munkaszerződés módosítása és ezzel összefüggésben az azonnali hatályú felmondásban állított munkáltatói kötelezettségszegés tekintetében eltérő jogi álláspontra helyezkedett az elsőfokú ítéletben kifejtettekhez képest.
A felperes a jognyilatkozatát az Mt. 51. § (1) bekezdésére és az Mt. 78. § (1) bekezdése alapján a munkaviszonnyal összefüggő lényeges kötelezettség szándékos, illetve súlyosan gondatlan megsértésére alapította. Kifejtette, az alperes a munkája ellehetetlenítésére törekedett, nem biztosította számára a munkaköre ellátásához szükséges normál munkakörülményeket, azzal, hogy a számára kiadott és a munkakörétől eltérő új feladatok ellátására nem adott "hivatalos írásos utasítást", nem történt munkakör módosítás, "munkaköri feladat kiegészítés", illetve további juttatás kifizetésére sem került sor.
Ezzel összefüggésben az alperes a perfelvétel lezárása előtt kizárólag arra hivatkozott, hogy a felperesnek a felettese utasítása szerinti feladatokat is el kellett végeznie, ezért a fellebbezésben a Pp. 373.§ (1) bekezdése értelmében már nem hivatkozhatott arra, hogy a rábízott egyes munkaköri feladatok megfeleltek a felperes munkaköri leírásában foglaltaknak.
A fentiek ellenére a lefolytatott bizonyítás alapján megállapítható, hogy 2018. év végétől a felperes átvette a közvetlen felettese egyes feladatait. Ezek a felperes által korábban nem végzett feladatok kizárólag adminisztratív jellegűek voltak, vagyis nem minősültek vezetői feladatnak. B. R. tanúvallomása alapján az is megállapítható volt, hogy ezeket a feladatokat részben a felperes kérésére, egy másik feladat átcsoportosítása miatt felszabadult kapacitása terhére adta át neki.
Az Mt. 45.§ (1) bekezdése szerint a munkaszerződésben a feleknek meg kell állapodniuk a munkavállaló alapbérében és munkakörében. A munkakörhöz tartozó feladatok egy részének változása, egy-egy új munkafeladat kiosztása azonban nem jelenti a munkakör megváltozását. Erre tekintettel nem volt jelentősége annak, hogy a felperes írásbeli munkaköri leírásában az új feladatok nem szerepeltek és ezeket korábban nem is látta el. Ebből ugyanis nem következett, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója nem oszthatott ki a felperes számára új, a munkaköréhez és a képzettségéhez illeszkedő további feladatokat. Az Mt. 51.§ (1) bekezdésében meghatározott foglalkoztatási kötelezettségnek részét képezi a feladatok meghatározása, ez alapján a munkáltató jogosult az adott munkakörhöz tartozó, a munkakör lényegét nem befolyásoló feladatok átcsoportosítására, módosítására. Az Mt. 52.§ (1) bekezdése c) pontjából következően pedig a felperes a jogszerű munkáltatói utasításnak megfelelően volt köteles ellátni a feladatait.
A másodfokú bíróság ezért nem az egyes munkaköri leírások összehasonlításának, hanem annak tulajdonított jelentőséget, hogy a kapott feladatok jellege nem tért el a felperes adminisztrációs szakreferensi munkakörétől. Lényegében további kiadványokhoz kapcsolódóan, a korábbiaktól részben eltérő adminisztrációval bővültek a feladatai, amelynek betanulásában, átadásában a közvetlen felettese részt vett.
Az átvett feladatokkal a felperes szakreferensi munkaköre tehát nem módosult, mivel a felperes továbbra is az osztály tevékenységéhez kapcsolódó adminisztratív feladatokat végzett. Az elsőfokú bíróság a fentiek ellenére téves következtetésekre jutott, amikor a többlet erőfeszítést vonta értékelése körébe, illetve a munkafeladatok egyenlőtlen beosztásából vezette le a munkaköri leírás, illetve a munkakör, azaz a munkaszerződés módosításának a szükségességét. A munkaköri leírás tartalmának az elvégzendő munkaköri feladatok egyértelműsége és számonkérhetősége miatt van jelentősége. A felperes azonban a feladataival nem vitatottan tisztában volt, azok ellátását részletes tájékoztatás előzte meg. A munkaköri leírás módosításának elmaradása ezért az Mt. 78.§ (1) bekezdése a) pontján alapuló legsúlyosabb munkajogi szankciót nem alapozta meg.
Hasonló következtetésre lehetett jutni a Kúria Mfv.I.10.196/2016/4. számú ítélete alapján, amely ügyben azért volt alapos a munkavállaló azonnali hatályú felmondása, mert a munkáltató munkaszerződés és munkakör módosítás nélkül a munkaszerződésben lévő járatindító helyett folyamatosan attól teljes mértékben eltérő, anyagmozgató munkakörben foglalkoztatta egy másik szervezeti egységben.
A tanyafeladatok ellátásával kapcsolatban is a jogszabály téves értelmezésén alapuló, megalapozatlan következtetésre jutott az elsőfokú bíróság. A bírói gyakorlat szerint ugyanis az Mt. 53. §-át akkor is alkalmazni kell, ha a munkavállaló az eredeti munkaköri feladatai ellátása mellett végez más munkakörbe tartozó feladatokat (Kúria Mfv.X.10.127/2020.) Mivel a munkavállaló ezen munkaköri feladatokat a törvényben írt korlátokkal átmenetileg látja el, ezért ilyen esetben sincs szükség sem a munkaszerződés, sem a munkaköri leírás módosítására.
Az alperes az Mt. 53. §-ára kizárólag a tanyapályázatokkal és nem az átvett feladatokkal kapcsolatosan hivatkozott. Az elsőfokú bíróság jogkövetkeztetésével szemben az alperes a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás szabályainak megsértése nélkül adott többletfeladatokat a felperesnek, amelyre az Mt. 53. § (2) bekezdésében meghatározott időbeli korlátozásra figyelemmel jogszerűen lehetősége volt. Az Mt. 53. § (1) bekezdése szerint a munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkahelyen, vagy más munkáltatónál foglalkoztatni. A (2) bekezdés értelmében ezen foglalkoztatás időtartama naptári évenként nem haladhatja meg a beosztás szerinti 44 munkanapot, illetve a 352 órát.
Az alperes már az elsőfokú eljárás során is hivatkozott a tanyafejlesztési program előirányzat keretében nyújtott támogatás 2018. évi igénybevételének feltételeiről szóló 33/2018. (XI. 29.) AM rendelet (a továbbiakban: AM rendelet) 7. § és 8. §-ában meghatározott kötelezettségeire. Az elsőfokú bíróság azonban sem e jogszabályt, sem a tanúk ehhez kapcsolódó vallomását nem értékelte az ítélete indokolásában. A hivatkozott rendelkezések értelmében az alperes, mint "Közreműködő szerv" egyebek között részt vesz a tanyafejlesztési támogatásokkal kapcsolatos pályázati folyamatban, mert hozzá kell benyújtani a pályázatokat. Az alperes azokat formai szempontból megvizsgálja a beérkezéstől számított hatvan napon belül, szükség esetén hiánypótlást rendel el, felveszi a kapcsolatot adategyeztetés érdekében a Kincstárral, a miniszter döntéséről kapott értesítés alapján értesíti az érintetteket, közzéteszi a pályázat eredményével kapcsolatos konkrét adatokat.
A tanúvallomások is alátámasztották, hogy a tanyapályázatok benyújtásával összefüggő, a jogszabály alapján az alperest terhelő kötelezettségek időtartama limitált, az egyes pályázatok beadásának határidejét az AM rendelet szabályai értelmében konkrétan meghatározzák. Az alperes az erre vonatkozó dokumentációt is becsatolta az elsőfokú eljárás során. Az is megállapítható volt, hogy a pályázatok formai és tartalmi vizsgálatát követően az alperest szigorú határidő köti a pályázatok minisztériumhoz történő továbbítása érdekében. A tanúvallomások alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a P. Osztály munkájának megsegítésére kizárólag a beadott pályázatok formai vizsgálata körében volt szükség. A pályázatok beadásakor minden évben rendkívül nagy a leterheltség, ilyenkor szükség van segítségre. 2019-ben pénzügyi okokból nem külsős, hanem belső segítségnyújtás mellett döntöttek. Azok a munkavállalók - köztük a felperes - akik más osztályokról segítettek be a pályázatok elbírálásában, saját munkájuk mellett végezték azt el, ezért limitált számú pályázati feladatot kaptak néhány hétre.
A felek egyező nyilatkozata szerint a tanyapályázatokkal kapcsolatos feladatokat az alperes 2019. február 6-tól adta ki a felperesnek, ezért az azonnali hatályú felmondás kibocsátásáig, vagyis 2019. március 11-ig nyilvánvalóan nem telt el a jogszabályban meghatározott legfeljebb 44 napos időtartam. A fent részletezett bizonyítékok alapján az is egyértelműen megállapítható volt, hogy a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás átmeneti jellegű volt és ezt a körülményt minden érintett tudta. Nem minősült jogellenesnek az alperes eljárása amiatt, mert külön írásban nem adott utasítást. A BH2020.216 számú határozatában a Kúria kifejtette, a munkaszerződéstől eltérő átmeneti foglalkoztatás a kirendelés írásba foglalása nélkül is érvényes.
A felperes a plusz díjazás elmaradását is alaptalanul sérelmezte az azonnali hatályú felmondásban. A fentiekből következően a felperes nem helyettesítette a közvetlen főnökét, illetve egyetlen más munkavállalót sem, hanem annak távozásakor a saját felszabaduló kapacitására tekintettel néhány konkrét munkafeladatát átvette. A perbeli időszakra vonatkozó jelenléti ívek azt támasztották alá, hogy rendkívüli munkavégzésre nem került sor. A munkaszerződésben meghatározott alapbéren felüli bérigényt megalapozó jogszabályi hivatkozást pedig a felperes a perben sem adott elő.
Amennyiben a munkavállaló a rendes munkaidejében más munkatárs munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, abban az esetben lehet jogosult magasabb alapbérre, amennyiben az általa ellátott másik munkakörrel kapcsolatos feladatellátás időtartama meghatározható és a saját munkakörétől elválasztható (BH2021.52). A fentiek bizonyítása hiányában a díjazással összefüggő szabályok megsértése a tanyapályázatokkal kapcsolatban sem alapozta meg az azonnali hatályú felmondás kibocsátását, a külön díjazás elmaradása nem volt az Mt. 78. § (1) bekezdését megalapozó munkáltatói magatartásként értékelhető.
A felperes foglalkoztatásának jogszerűségét - az elsőfokú bíróság téves érvelésével ellentétben - nem érintette, hogy megítélése szerint többet dolgozott más munkavállalóknál. A tanúvallomások ugyanis egyértelműen alátámasztották, hogy amikor a felperes jelezte túlzott leterheltségét, mindkét felettese felajánlotta, hogy lehetőség van a szakreferensi feladatok átadására, átcsoportosítására. A felperes nem vitatta, hogy ezzel a lehetőséggel saját döntése okán nem kívánt élni. A per során tett nyilatkozatában azt adta elő, hogy a szakreferensi feladatai átszervezését "logikátlannak" találta, mivel a tanyapályázatokkal kapcsolatos feladatok ellátását kívánta "leadni". Ezt a körülményt azonban az elsőfokú bíróság téves jogszabályértelmezés folytán értékelte az alperes terhére és vonta le azt a megalapozatlan következtetést, hogy a felperes kéréseit a munkáltatónak akceptálnia kellett volna. Az Mt. 51.§ (1) bekezdése értelmezésén alapuló bírói gyakorlat szerint a munkaszervezés, a munkakörök és az ahhoz tartozó feladatok, valamint a felelősségi kör meghatározása a munkáltató jogkörébe tartozik, annak célszerűsége, hasznossága és gazdaságossága munkaügyi perben nem vizsgálható (Kúria Mfv.IV.10.094/2021/4.). E jogkör gyakorlása során a munkáltató nem a munkavállalók egyéni igényei alapján köteles eljárni. Ehhez kapcsolódóan egyébként a tanúvallomás világos és életszerű magyarázatát adta annak, hogy a tanyapályázatokra vonatkozó rövid határidőkre, az érintettek betanítására és az egész feladat átmeneti jellegére tekintettel már nem lehetett más munkavállalóra bízni ezeket a feladatokat. Ezért kizárólag a szakreferensi feladatok átmeneti átcsoportosításával volt lehetőség a felperes munkaterheinek a csökkentésére.
Erre tekintettel az elsőfokú bíróság megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a felperestől a pályázatokkal kapcsolatos feladatokat más, azzal korábban is foglalkozó munkavállalónak kellett volna átadni, mert ez a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés volt. Minden jogszabályi alapot nélkülöző következtetés volt továbbá, hogy az alperes a felperes igényeihez igazodva lett volna köteles a feladatokat átcsoportosítani, azért, mert volt olyan feladat "…amelyet szívesen és nagy szakértelemmel végzett…" a felperes.
A másodfokú bíróság a fentebb részletezettek okán a felperes által ellátandó feladatokkal kapcsolatos körülményeket nem találta az azonnali hatályú felmondást megalapozó jogszerű indoknak.
A bíróságok egységes jogértelmezése szerint a felmondás/ azonnali hatályú felmondás jogszerűnek minősül abban az esetben, ha több indok közül akár egy megfelel a törvénynek (EBH2018.M.18). Az értekezlet is a jogviszony megszüntetésének indokát képezte, ezért ezen indok jogszerűsége önállóan is vizsgálandó volt.
Az értekezleten történtekkel kapcsolatban a felperes arra hivatkozott, hogy a munkáltató eljárása lehetetlenné tette a jogviszonya további fenntartását az igazgató által kialakított méltatlan és megalázó helyzetre tekintettel.
Az értekezleten jelen volt tanúk vallomásából az alábbi következtetéseket lehetett levonni. Az igazgató, aki a megbeszélést összehívta, közvetlenül nem hallotta a felperes előző napi megnyilvánulását. Egy munkatárs közlésére hivatkozva állította, hogy előző nap a felperes hangosan panaszkodott a munkateher elosztására. A tanú vallomása szerint a fentiek miatt arra utasította a felperest az értekezleten a többi munkavállaló jelenlétében, hogy kérjen mindenkitől bocsánatot. Szintén nem vitatott, hogy az értekezleten az igazgatóság munkatársai vettek részt. Jelenlétükben került sor a felperes előző nap négyszemközt, a szobatársa számára tett kijelentése ismertetésére, továbbá felszólítására arra, hogy a munkatársaitól bocsánatot kérjen.
A másodfokú bíróság a tényállás fenti pontosítására tekintettel egyetértett az elsőfokú bíróság értékelésével, miszerint a fenti esemény a felperes megszégyenítésére vezetett az általa négyszemközt tett kijelentése, véleménye miatt. Bár az igazgató állítása szerint az összehívott értekezletnek más napirendje is volt, erre vonatkozóan konkrétumot egyetlen tanú sem jelölt meg. A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy nem volt elfogadható egy négyszemközt tett kijelentés kapcsán az adott munkahelyi közösség teljes nyilvánossága előtt a felperes felelősségre vonása a véleményéért. A felperes leterheltségét egyébként az igazgató sem vonta kétségbe, hiszen korábban a felperes levelében foglaltakat elfogadva felajánlotta számára, hogy a szakreferensi feladatok átcsoportosításával könnyíthet a munkaterhein. A munkavállaló négyszemközt kifejtett, a munkavégzés körülményeivel, munkaterheléssel kapcsolatos véleménye, amely ráadásul véletlenszerűen jutott harmadik személy tudomására, semmiképp nem képezheti az alapját a munkahelyi közösség előtt nyilvánosan történő felelősségre vonásnak. A négyszemközti beszélgetés tartalmának a kollégák elé tárása, emiatt a felperes számonkérése, majd felszólítása bocsánatkérésre, a felperest megalázó helyzetbe hozta, felettese ezzel a felperest nyilvánosan megszégyenítette, amely munkáltatói magatartás ellentétes volt az Mt. 6. § (2) bekezdésében rögzített alapvető követelményekkel, ezért a felperes alappal hivatkozott arra, hogy a fenti esemény miatt nem volt lehetőség a munkaviszonya további fenntartására. Az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást akként, hogy önmagában ez az esemény megalapozta az azonnali hatályú felmondást.
A másodfokú bíróság a sérelemdíj tekintetében is alaptalannak találta az alperes fellebbezését, a Ptk. 2:43. §-a és a Ptk. 2:52. § (3) bekezdése alapján, utalva a Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma 1/2013. (VI.17.) számú határozatával elfogadott kollégiumi véleményére.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet Pp. 381.§-án alapján történő hatályon kívül helyezésére nem látott lehetőséget, mert a jogi indokolás kiegészítése és módosítása nem érintette az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntését (KGD2011.199.).
A fentiekre tekintettel az ítélőtábla a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 383. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét - az indokolás fentiekben részletezett megváltoztatásával - helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla, 2.Mf.31.010/2023/5. - szerkesztett változat)