adozona.hu
BH 2023.4.104
BH 2023.4.104
A követelés bírósági úton történő érvényesítése az igény elévülését csak akkor szakítja meg, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi döntést hozott. A keresetlevelet visszautasító végzés nem érdemi határozat, ezért az elévülés megszakítására nem hivatkozhat megalapozottan az, aki a keresetlevél előterjesztéséhez fűződő joghatások fenntartása érdekében nem járt el a Pp. 178. §-a szerint [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:25. § (1) bek. c) pont; a munka törvénykönyvéről sz
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[41] A felperes kamionsofőr munkakörben állt az alperes jogelődje alkalmazásában, amikor a 2016. március 19-én bekövetkezett munkabalesete során térdzúzódást és csuklósérülést szenvedett. A balesettel összefüggésben 2016. március 20-tól 2016. december 23-ig keresőképtelen volt. A felek közötti munkaviszony 2017. március 19-én szűnt meg, ezt követően a felperes gépjárművezető, majd kertész munkakörben dolgozott.
[42] A felperes 2016. október 4-én kelt összefoglaló szakorvosi lelete rögzíti, h...
BH 2023.4.104 A követelés bírósági úton történő érvényesítése az igény elévülését csak akkor szakítja meg, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi döntést hozott. A keresetlevelet visszautasító végzés nem érdemi határozat, ezért az elévülés megszakítására nem hivatkozhat megalapozottan az, aki a keresetlevél előterjesztéséhez fűződő joghatások fenntartása érdekében nem járt el a Pp. 178. §-a szerint [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:25. § (1) bek. c) pont; a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 286. § (1) és (4) bek.].
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás
[41] A felperes kamionsofőr munkakörben állt az alperes jogelődje alkalmazásában, amikor a 2016. március 19-én bekövetkezett munkabalesete során térdzúzódást és csuklósérülést szenvedett. A balesettel összefüggésben 2016. március 20-tól 2016. december 23-ig keresőképtelen volt. A felek közötti munkaviszony 2017. március 19-én szűnt meg, ezt követően a felperes gépjárművezető, majd kertész munkakörben dolgozott.[42] A felperes 2016. október 4-én kelt összefoglaló szakorvosi lelete rögzíti, hogy a jobb térd elváltozás, illetve a terhelő felszín porcának nagyfokú kopása az üzemi balestkor bekövetkezett ütődés következményének felel meg. A lelet szerint "jelenleg állapota véglegesnek tekinthető, illetve a kor előrehaladtával a porc pusztulás fokozódása és térdízületi meszesedés várható".
[43] A 2020. november 19-én elvégzett szakorvosi vizsgálaton alapuló összefoglaló szakorvosi lelet a következőket tartalmazza: "Állapota gyakorlatilag végállapota, csuklópanaszok fokozódása esetén csak csuklóízület elmerevítés jön szóba, a gerincelv. miatt a panaszok időszakos fizioth. kezeléssel szinten tartható, esetleg átmenetileg megszüntethető. A jobb térdízületi arthrosisnál lassú, fokozatos rosszabbodás várható, de ennek végállapota jelenleg nem megítélhető. A bokatáji duzzanat jelenleg valószínűleg e térdízületelv. miatt alakult ki túlterhelés miatt."
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[44] A felperes a 2016. március 19-én bekövetkezett balesetével összefüggésben 2019. március 19-én keresetlevelet terjesztett elő a közigazgatási és munkaügyi bíróságon, amelyben 3 000 000 forint sérelemdíj, valamint 210 000 forint keresetveszteség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A keresetlevelet a kijelölés folytán eljáró másik közigazgatási és munkaügyi bíróság a 2020. március 25-én jogerőre emelkedett végzésével visszautasította.[45] A felperes 2020. december 17-én keresetlevelet terjesztett elő, amelyben 3 000 000 forint sérelemdíj és ezen összeg után 2016. március 20-tól a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamat, valamint 700 000 forint keresetveszteség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A kereseti kérelmet megalapozó tények körében előadta, hogy 2016. március 19-én az alperes jogelődjénél munkavégzés közben munkabalesetet szenvedett. Az elévülés nyugvására vonatkozóan állította, hogy a 2020. november 19-i összefoglaló szakorvosi leletből értesült arról, hogy a munkabaleset számára milyen tartós és súlyos egészségkárosodást eredményezett, ezért álláspontja szerint a kártérítési igény elévülésének kezdő időpontja 2020. november 19.
[46] Az alperes ellenkérelmében az eljárás megszüntetését kérte a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 240. § (1) bekezdés a) pontjára, valamint 176. § (1) bekezdés i) pontjára hivatkozva. Álláspontja szerint a kereset elkésett, azt a felperes a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 286. § (1) bekezdése szerinti elévülési időn túl nyújtotta be. Előadta, hogy a felperes már 2019. március 19-én előterjesztette keresetét, és már ekkor minden olyan információ birtokában volt, amely szükséges volt az igény érvényesítéséhez. Érvelése szerint a felperes alaptalanul hivatkozott az elévülés nyugvására figyelemmel arra, hogy az általa állított állapot rosszabbodás nem igazolt. Ezt cáfolja, hogy a felperes ugyanezen jogcímeken ugyanilyen összegek tekintetében már igényérvényesítéssel élt, továbbá a 2020. november 19-i összefoglaló szakorvosi vélemény sem igazolja a felperes állapotrosszabbodását.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[47] A törvényszék ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság az elévülés tekintetében rögzítette, hogy a felperes üzemi balesetből eredő károsodása a baleset időpontjában, azaz 2016. március 19-én következett be, ezért a sérelemdíj tekintetében ekkor kezdődött az elévülési idő. Erre figyelemmel keresetlevelét 2019. március 19-én nyújthatta volna be utoljára határidőben.[48] A felperes keresetveszteség iránti igénye akkor vált esedékessé, amikor az ezzel összefüggésben felmerülő kára (jövedelemvesztesége) első alkalommal érte, amely a táppénz lejártát, azaz 2016. április 24-ét követő nap volt. Így a 3 éves elévülési időt figyelembe véve a keresetveszteség iránti igény előterjesztésének határideje 2019. április 24-én járt le.
[49] Rögzítette, hogy a 2019-ben benyújtott kereset az elévülés nyugvása vagy megszakadása szempontjából nem értékelhető jogi tényként a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:25. § (1) bekezdés c) pontja alapján, mivel a korábbi igényérvényesítés során a bíróság nem jogerős érdemi határozattal zárta le a pert. Mindezek alapján megállapította, hogy a 2020. december 17-én előterjesztett kereseti igény elévült, így a kereseti kérelemről érdemben határozott és elutasította a felperes keresetét.
[50] A felperes fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes által megjelölt, a keresetveszteséggel érintett legutolsó hónap a 2016. december 1-jétől december 23-ig terjedő időszak vonatkozásában az igény a keresetlevél benyújtásáig elévült, mivel a 3 éves elévülési idő eltelt.
[51] A sérelemdíj iránti igény vonatkozásában kifejtette, hogy a felperes keresetlevelében nem adta elő, hogy állapotrosszabbodása miben jelentkezett a 2016. március 19-én elszenvedett sérüléseket érintően, egészségi állapotában mikor és milyen változások következtek be a korábban kialakult állapothoz képest. Megállapította, hogy a felperes korábbi, és e perben előterjesztett keresetlevele a sérelemdíj iránti kereset tekintetében azonos tényelőadást tartalmaz. A felperes 2020. november 19-i szakorvosi véleménye nem igazolt állapotrosszabbodást, hiszen már a 2016. október 4-én kelt szakorvosi lelet a felperes állapotát a balesettel kapcsolatban végállapotnak tekintette. Ennek megfelelően a felperes keresetlevele a 2020. december 17-i előterjesztésekor a sérelemdíj iránti igénye tekintetében is az elévülési idő már eltelt, így igénye a Ptk. 6:23. § (1) bekezdése alapján bírói úton nem érvényesíthető.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[52] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria azt az elsőfokú ítéletre is kiterjedően helyezze hatályon kívül és utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására. Érvelése szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 279. § (1) bekezdését, továbbá a Ptk. 2:52. §-át, illetve 6:25. §-át. Érvelése szerint álláspontját alátámasztja a Kúria 1120/2004. számú polgári elvi határozata, illetve BH 2015.21. számon közzétett eseti döntése is, mely szerint a nem vagyoni kártérítés iránti követelések elévülése a személyhez fűződő jogsértés miatt a hátrány bekövetkezésekor kezdődik. Álláspontja szerint a 2020. november 19-én készült szakvéleményből derült ki számára, hogy az alperes jogelődjénél 2016. március 19-én történt munkabaleset következménye a tartós egészségkárosodása, amellyel kapcsolatban sérelemdíj iránti igényt érvényesít.[53] Az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták a Ptk. 6:25. § azon rendelkezését, miszerint az elévülést megszakítja a követelés kötelezettel szembeni bírósági érvényesítése, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott. A közigazgatási és munkaügyi bíróság végzésével 2020. február 27-én visszautasította a keresetlevelet és 2020. május 12-én kelt végzésével tájékoztatta a felperest, hogy a végzés jogerőre emelkedett. E végzéssel az elévülés megszakadt, az elévülési idő újra kezdődött.
[54] Kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok a rendelkezésükre álló dokumentumok alapján döntöttek, sem tanú meghallgatására, sem igazságügyi orvosszakértői bizonyítás lefolytatására nem került sor, ezért sérült a Pp. 279. § (1) bekezdése, illetve a Ptk. 2:52. § (2) bekezdése.
[55] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn, mivel az megfelel a hatályos szabályoknak és helyes indokolást tartalmaz, valamint marasztalja a felperest a perköltségben.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[56] A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.[57] A felperes felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként a Pp. 279. § (1) bekezdését, a Ptk. 2:52. §-át, valamint 6:25. §-át jelölte meg. Kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok nem folytattak le tanú-, illetve szakértői bizonyítást az igénye körében, anélkül hozták meg elutasító döntésüket. Előadta továbbá, hogy a követelése nem évült el, az elévülés 2020. május 12-én megszakadt, e körülményt azonban a bíróságok nem értékelték.
[58] A felperes kereseti követelése érdemi vizsgálata előtt az eljárt bíróságoknak az Mt. 286. § (3) bekezdése alapján hivatalból kellett vizsgálniuk azt, hogy a felperes igénye nem évült-e el. Csak abban az esetben kellett volna lefolytatniuk a további bizonyítási eljárást a keresetveszteség és a sérelemdíj iránti igény megalapozottsága körében, amennyiben arra a következtetésre jutnak, hogy a felperes az elévülési időn belül érvényesítette igényét. Ennek megfelelően kellő alap nélkül állította azt a felperes, hogy a bizonyítási eljárás hiányosságára tekintettel a jogerős ítélet sérti a Pp. 279. § (1) bekezdését, illetve a Ptk. 2:52. §-át.
[59] Az Mt. 286. § (1) bekezdése szerint a munkajogi igény 3 év alatt évül el. A 286. § (4) bekezdésének rendelkezése szerint az elévülésre egyebekben a polgári jogi szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a munkavállaló igényének érvényesítésével kapcsolatos elévülési időt a felek nem rövidíthetik le. Ennek megfelelően az eljárt bíróságoknak hivatalból kellett vizsgálniuk azt, hogy a felperes kártérítés és sérelemdíj megfizetése iránti igényét a 3 éves elévülési időn belül érvényesítette-e vagy sem.
[60] A felperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a sérelemdíj vonatkozásában a jogerős ítélet sérti a Ptk. 6:25. §-át, mivel az eljárt bíróságok nem vették figyelembe azt, hogy az elévülés megszakadt. Állapotrosszabbodása miatt később is érvényesíthette igényét, mivel csak 2020. november 19-én jutott olyan teljes körű információ birtokába, hogy egészségkárosodása milyen mértékű, és hogy milyen állapotromlás következett be nála.
[61] A felperes hivatkozásával ellentétben helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes nem adta elő azt, hogy állapotrosszabbodása miben jelentkezett a 2016. március 19-én elszenvedett sérülések vonatkozásában, egészségi állapota mikor és milyen okok következtében változott meg a korábban kialakult állapotához képest. Helytállóan rögzítette azt is, hogy a felperes a 2016. március 19-én előterjesztett keresetlevelében a sérelemdíj iránti igény vonatkozásában az e per alapjául szolgáló, 2020. december 17-én előterjesztett keresetlevélben foglaltakkal azonos tényelőadást tett, és nem igazolta az állapotrosszabbodás tényét.
[62] Megállapítható az is, hogy a felperes 2020. november 19-i szakértői véleménye nem tartalmaz olyan adatot, hogy a felperes állapota rosszabbodott volna, hiszen már a 2016. október 4-i szakorvosi lelet is végállapotnak tekintette a felperes balesettel összefüggő állapotát, és ezzel ellentétes ténymegállapítás a 2020. november 19-i szakorvosi véleményben sem szerepel a baleset tekintetében. Az a körülmény sem valószínűsíti a felperes állapotrosszabbodását, hogy 2020. július 15-től már nem gépjárművezetőként, hanem kertész munkakörben helyezkedett el.
[63] Kellő alap nélkül állította a felperes azt is, hogy a törvényszék végzésének közlésével az igény elévülése megszakadt. A munkajogi igény elévülésére az Mt. 286. § (1)-(3) bekezdésében foglaltakon túl a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. A Ptk. 6:25. § (1) bekezdése alapján a követelés megegyezéssel történő módosítása és az egyezség, a követelés csődeljárásban való bejelentése, a követelés bírósági úton való érvényesítése, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hoz, valamint a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést. Ennek az a jogi hatása, hogy az előzőekben említett jognyilatkozat közlésével, illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés újra kezdődik.
[64] A felperes által hivatkozott bírósági határozat nem tekinthető érdemi döntésnek, a közigazgatási és munkaügyi bíróság a keresetlevelet visszautasító, érdeminek nem minősülő határozatot hozott, így az nem volt alkalmas arra, hogy az elévülést megszakítsa. Mindezekből az következik, hogy a sérelemdíj vonatkozásában az elévülés kezdő időpontja 2016. március 19. volt, a keresetlevél 2020. december 17-i előterjesztésekor az Mt. 286. § (1) bekezdése szerinti elévülési idő már eltelt, ezért a követelés a Ptk. 6:23. § (1) bekezdése alapján bírósági úton már nem volt érvényesíthető.
[65] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.VIII.10.118/2022/4.)