adozona.hu
ÍH 2023.33
ÍH 2023.33
MUNKÁLTATÓI UTASÍTÁS JOGSZERŰ MEGTAGADÁSA, ENGEDÉLY NÉLKÜLI ELTÁVOZÁS JOGKÖVETKEZMÉNYE Az a körülmény, hogy a munkavállaló a munkáltatói utasítást jogszerűen tagadja meg, nem mentesíti őt az alól a kötelezettség alól, hogy az előírt munkaidőben a munkahelyén tartózkodjon és a munkáltató rendelkezésre álljon. Ha engedély nélkül távozik a munkahelyéről a munkaidő vége előtt, közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét szándékosan és jelentős mértékben megszegi, mely alapot ad a rendkívüli fel
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1988. november 1. napjától állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél, illetve jogelődjénél oktatástechnikusként (pedagógiai asszisztens) a P.-i M. Gimnázium és Szakgimnáziumban. 2020. március 11-én a koronavírus világjárvány miatt a kormány veszélyhelyzetet hirdetett, majd 2020. március 16-tól az iskolák online oktatásra álltak át. 2020. április 26-án hirdette ki a kormány az érettségi vizsgáztatás rendjét, amely szig...
ÍH 2023.33 MUNKÁLTATÓI UTASÍTÁS JOGSZERŰ MEGTAGADÁSA, ENGEDÉLY NÉLKÜLI ELTÁVOZÁS JOGKÖVETKEZMÉNYE
Az a körülmény, hogy a munkavállaló a munkáltatói utasítást jogszerűen tagadja meg, nem mentesíti őt az alól a kötelezettség alól, hogy az előírt munkaidőben a munkahelyén tartózkodjon és a munkáltató rendelkezésre álljon. Ha engedély nélkül távozik a munkahelyéről a munkaidő vége előtt, közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét szándékosan és jelentős mértékben megszegi, mely alapot ad a rendkívüli felmentésére. [Kjt. 2. § (3) bekezdés; Mt. 52. § (1) bekezdés b) pont, Mt. 54. § (3) bekezdés]
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1988. november 1. napjától állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél, illetve jogelődjénél oktatástechnikusként (pedagógiai asszisztens) a P.-i M. Gimnázium és Szakgimnáziumban. 2020. március 11-én a koronavírus világjárvány miatt a kormány veszélyhelyzetet hirdetett, majd 2020. március 16-tól az iskolák online oktatásra álltak át. 2020. április 26-án hirdette ki a kormány az érettségi vizsgáztatás rendjét, amely szigorú higiénés szabályok betartását írta elő, és az Oktatási Hivatal utasítása értelmében kiemelt figyelmet kellett fordítani a takarításra és fertőtlenítésre.Az igazgató a korábban engedélyezett home office munkavégzésből személyes munkavégzésre hívta be a felperest 2020. április 28-ára. Aznap először a takarítónő, majd L. L. intézményvezető-helyettes - aki a koronavírussal fertőzött igazgatót helyettesítette - tájékoztatta a felperest arról, hogy más munkavállalók mellett őt is kijelölte az érettségi vizsgák előtti fertőtlenítés elvégzésére, az eredeti munkakörétől eltérően. Az intézményvezető-helyettes tartott munkavédelmi oktatást a felperes részére, amelynek során megmutatta, hogyan kell a padokat, székeket, kilincseket fertőtleníteni a folyadékot a flakonból 20-30 cm-ről kispriccelve. A flakon nem volt felcímkézve, mert a használhatóság érdekében a fertőtlenítőszert az eredeti csomagolásából át kellett tölteni szórófejes flakonba. A felperes így nem tudta, hogy Poli-Farbe fertőtlenítőszerrel dolgozik, és nem volt tisztában annak összetételével, tulajdonságaival. A munkavédelmi oktatás tematikáját nem dokumentálták, és az oktatás megtartásáról jelenléti ív sem készült. L. L.-nak nem volt munkavédelmi oktatásra képesítése, viszont kémiaszakos tanárként ismerte a fertőtlenítőszer tulajdonságait. A felperes részére munkavédelmi eszközként orvosi gumikesztyűt biztosított. A felperes emellett a tényleges munkahelyéül szolgáló kerámiaműhelyben is használt pormaszkot a fertőtlenítéshez.
A Poli-Farbe fertőtlenítőszer magas etilalkohol (60-80%) és kis mennyiségű didecildimetil benzalkoniumklorid (0,6 %) tartalmú terméket tartalmaz, melynek irritáló hatása 2. kategóriába sorolható, mert irritálhatja a szemet és a légutak nyálkahártyáját. Az e fertőtlenítőszerrel végzett takarítás, fertőtlenítés egészséget veszélyeztető munkavégzés, ezért munkavédelmi oktatás, munkaalkalmassági orvosi vizsgálat, kockázatértékelés, a munkáltató munkavédelmi előírásai betartásának ellenőrzése és alkoholnak ellenálló anyagból készült védőeszköz használata szükséges. Szellőztetés nélkül AP2 vagy ABEK-P2 szűrőbetéttel ellátott légzésvédő félálarc, oldalt zárt védőszemüveg, nagy mennyiség felhasználása esetén akár védőruházat használata szükséges lehet. Mindezen óvintézkedési szükségletek ellenére ez a fertőtlenítőszer bolti forgalomban megvásárolható. A jelen esetben a munkáltató nem végezte el a kockázatértékelést, nem biztosította a foglalkozás-egészségügyi szakorvosi vizsgálatot, nem biztosított megfelelő munkavédelmi oktatást és megfelelő védőfelszerelést, továbbá nem biztosította a lehetőséget a felperes számára, hogy a fertőtlenítőszer veszélyét megismerhesse.
A felperes a fertőtlenítés során köhögött, szemei égtek, ezért először szóban, majd írásban is megtagadta a munkavégzést. Az intézményvezető-helyettes a felperes írásbeli beadványát nem vette át, mert azt a felperes nem neki címezte. Ezt követően L. L. a 2020. április 29-én kelt okiratával munkáltatóként tájékoztatta a felperest arról, hogy az írásbeli és szóbeli érettségi vizsgák biztosításához szükséges a tantermek és folyósok fertőtlenítése, a berendezéseket, ajtókat, kilincseket kell letakarítania 8-16 óráig, de a felperes az okirat átvételét megtagadta. Április 29-én és 30-án a felperes a fertőtlenítés helyett kitakarította a kerámiaműhelyt, és segített a rajztermek takarításában. Április 28-án 14.15 óráig, míg április 29-én és 30-án 14 óráig tartózkodott az intézmény épületében.
Az alperes 2020. május 13-án rendkívüli felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát azzal az indokolással, hogy a járványügyi helyzetre tekintettel előírt szigorú higiénés szabályok betartása érdekében az alperes intézményvezetője a tantermek fertőtlenítését rendelte el. E feladatra a karbantartót, a takarítót, a felperest mint oktatástechnikust, kisegítő munkakörben dolgozó közalkalmazottakat jelölte ki, a munkafolyamat irányítását L. L. intézményvezető-helyettes látta el. A munkáltató védőfelszerelésként kesztyűt adott, és a tantermek megfelelő szellőztetését is biztosította, így a Poli-Farbe fertőtlenítő folyadék biztonsági adatlapján szereplő feltételeket teljesítette. A munkáltató a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan nem veszélyeztette. A felperes azzal a magatartásával, hogy a munkaköri feladatainak megfelelő, veszélyes anyagnak nem minősülő fertőtlenítőszerrel történő fertőtlenítés elvégzését megtagadta, és a munkavégzés helyéről a rá irányadó munkaidő leteltét megelőzően engedély nélkül távozott, olyan magatartást tanúsított, amely a közalkalmazotti jogviszony további fenntartását lehetetlenné tette. Mindezekre tekintettel a felperes közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli felmentéssel megszüntette a 40/2020. (III. 11.) Korm.rendeletre, az 1102/2020. (III. 14.) Korm.határozatra, a 119/2020. (IV. 16.) Korm.rendeletre, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 39. § (2) bekezdésére, valamint a 33/A. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozva.
A felperes módosított keresetében a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése miatt 1.840.800 forint végkielégítés és 1.840.800 forint felmentési időre járó távolléti díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadása szerint jogszerűen tagadta meg annak a munkáltatói utasításnak a végrehajtását, amellyel az egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztette. Mivel pedig a veszélyhelyzetre tekintettel a normál működéshez képest más munkarendben dolgoztak, oktatás nem folyt az iskolában, illetve számára a home office-t engedélyezte az intézményvezető, vitatta, hogy engedély nélkül távozott volna a részére előírt munkaidő vége előtt.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A keresetet jogalapjában vitatta, összegében azonban nem.
Az elsőfokú bíróság az alperest a keresettel egyezően kötelezte a felperes javára végkielégítés és távolléti díj megfizetésére. Határozatának indokolásában a Kjt. 2. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 51. § (4) bekezdésére, az 54. § (2) és (3) bekezdésére, a Kjt. 39. § (2) bekezdésére, a Kjt. 33/A. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozva arra a következtetésre jutott, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, figyelemmel a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 2. § (2) és (3) bekezdésére, a 4. §-ára, az 50. §-ára, az 54. § (7) bekezdés a) pontjára, az 55. § (1) bekezdés a) és b) pontjára. D. M. igazságügyi munkavédelmi szakértő szakvéleménye alapján megállapította, hogy a felperes oktatástechnikusi munkaköréhez kapcsolódó feladatoktól lényegesen különbözött a fertőtlenítéssel összefüggő feladatkör, amely miatt elméleti- és gyakorlati oktatásban kellett volna részesíteni őt. Mind az oktatás, mind az orvosi alkalmassági vizsgálat, mind a kockázatértékelés elmaradt, továbbá a szűrőbetéttel ellátott félálarcot, oldalt zárt védőszemüveget és védőruházatot sem biztosította az alperes, így megszegte a munkavédelmi szakértő által felsorolt munkavédelmi szabályokat. A Poli-Farbe fertőtlenítőszerrel végzett takarítás egészséget veszélyeztető munkavégzésnek minősül, de egyéni érzékenységtől függ, hogy milyen hatással van a használóra. A munkavédelmi szakértő véleménye alapján rögzítette ezért, hogy jogszerűen tagadta meg a felperes a fertőtlenítést. Mivel annak nem tulajdonított jelentőséget a perben, hogy a felperes milyen fokban érzékeny a fertőtlenítőszer összetevőire, csupán annak, hogy az utasítás megtagadása jogszerű volt, az alperes igazságügyi orvosszakértő kirendelésére vonatkozó indítványát elutasította. A jelenléti ívek adatai alapján megállapította, hogy 2020. április 28-án, 29-én és 30-án a felperes az intézményben tartózkodott, és a két órával korábbi távozását nem minősítette súlyos kötelezettségszegésnek. Mindezekre tekintettel az Mt. 82. § (3) bekezdés a) pontja és a (4) bekezdése alapján a keresettel egyező végkielégítés és felmentési időre járó távolléti díj megfizetésére kötelezte az alperest.
Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést annak megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében. Álláspontja szerint nem értékelte kellő súllyal az elsőfokú bíróság a koronavírus világjárvány miatt kihirdetett veszélyhelyzetet, valamint a veszélyhelyzetben az érettségi vizsgákra elrendelt szigorú higiénés szabályokat, így a 40/2020. (III. 11.) Korm.rendeletben és a 119/2020. (IV. 16.) Korm.rendeletben, továbbá az Alaptörvény 53. cikk (2) bekezdésében írtakat. Álláspontja szerint közvetlen és súlyos veszélyt nem jelentett a fertőtlenítőszerrel végzett munka, ennek megállapítása egyébként igazságügyi orvosszakértő kompetenciájába tartozott volna, akinek a kirendelésére vonatkozó indítványát az elsőfokú bíróság nem teljesítette. A központilag előírt, alkohol tartalmú vírusölő fertőtlenítőszerrel - ilyen a Poli-Farbe fertőtlenítő - történő takarításra és fertőtlenítésre a központi beszerzéstől számítva 4 napja maradt az érettségi vizsgák megszervezésére és a higiénés előírások végrehajtására. E szer élelmiszerboltokban, nagyobb áruházláncokban beszerezhető, összetétele és a biztonsági előírások a szer flakonján olvashatók, amely szerint porlasztófejjel ellátott flakonba kell áttölteni, és 20-30 cm-ről a fertőtlenítendő felületre spriccelni. Az iskolában egy takarítót alkalmaztak, aki egyedül nem tudta elvégezni az iskola teljes fertőtlenítését határidőre, ezért jelölt ki munkáltatóként több más dolgozót a feladat végrehajtására. A laboráns munkakörben dolgozó felperes számára nem voltak ismeretlenek a különböző kémiai szerek, és a munkát a kémiatanár szakképesítéssel rendelkező intézményvezető-helyettes irányította. L. L. áttanulmányozta a fertőtlenítőszer biztonsági adatlapját, ő maga elvégezte a kockázatértékelést, és munkavédelmi oktatásban részesítette a kijelölt munkavállalókat. Arra nem volt sem idő, sem lehetőség, hogy foglalkozás-egészségügyi orvosi alkalmassági vizsgálatot végezzenek az érintett munkavállalókon, ráadásul a koronavírus-világjárvány ideje alatt az ilyen jellegű orvosi ellátás akadályozott volt. Szellőztetés mellett védőruházatként kizárólag gumikesztyű volt szükséges, ezt biztosította. A felperes és a szakszervezet közbenjárására a munkavédelmi hatóság 2020. április 30-án ellenőrzést végzett, amikoris a biztosított gumikesztyűt mint védőeszközt megfelelőnek értékelte. Mivel a felperes a munkát megtagadta, annak érdekében, hogy a kormány és az Oktatási Hivatal előírásait betartsa az intézmény, L. L. intézményvezető-helyettes és két munkatárs fertőtlenített több napon keresztül, akiknek szintén nem tartozott a munkaköri kötelességei közé a takarítás. A rendkívüli helyzetben a köz érdekében, a nagyobb baj megelőzése céljából járt el, véleménye szerint jogszerűen.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a felperes egészségét sem veszélyeztethette közvetlenül vagy súlyosan a Poli-Farbe fertőtlenítőszer, hiszen a testi tüneteit semmivel nem bizonyította, és orvosnál sem járt. Az igazságügyi munkavédelmi szakértő maga rögzítette, hogy orvosszakértői kompetenciába tartozik annak megválaszolása, hogy e fertőtlenítőszer használata az életet, testi épséget, egészséget közvetlenül súlyosan veszélyezteti-e, ennek ellenére a kérdésre pozitív választ adott, ezért a munkavédelmi szakértő véleményét nem fogadta el.
Kiemelte, hogy az utasítás megtagadása esetén is köteles lett volna a felperes teljes munkaidőben rendelkezésre állni, azonban 14 órakor önkényesen elhagyta a munkahelyét, engedély nélkül távozott. Véleménye szerint a felperesnek valójában az volt a problémája, hogy a képesítésétől eltérő, számára rangon aluli munkára utasította a munkáltató.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú határozat helybenhagyására irányult, lényegében helyes indokai alapján. Hangsúlyozta, hogy egy felirat nélküli flakont kapott, amelyről nem tudta megállapítani, hogy mit tartalmaz, és megfelelő munkavédelmi oktatásban sem részesült. A munkát egy napon keresztül, április 28-án a munkáltató utasításainak megfelelően elvégezte. Az ismeretlen vegyszerrel való munkavégzés után tüneteket észlelt magán, ezért tagadta meg másnap a munkát. Április 29-én és 30-án is az épületben tartózkodott, amikor tanítás egyáltalán nem volt, és nem volt elvárás azzal kapcsolatban, hogy meddig kell az intézményben tartózkodnia.
Az alperes észrevétele szerint a kémiaszakos intézményvezető-helyettes tájékoztatásából a felperes pontosan tudta, hogy milyen szerrel és hogyan kell a fertőtlenítést végeznie. Emellett az intézményvezető-helyettes kifejezetten azt az utasítást adta részére, hogy 8 órától 16 óráig végezzen munkát az épületben személyesen.
A fellebbezés alapos.
Az alperes fellebbezését arra alapította, hogy a felperes jogellenesen tagadta meg a fertőtlenítőszeres takarításra, a munkakörétől eltérő feladatra vonatkozó munkáltatói utasítást a koronavírus-világjárvány okozta veszélyhelyzetben, emiatt lényeges kötelezettségét jelentős mértékben megszegte, amely egyúttal bizalomvesztésre is okot adott, hiszen közalkalmazottként nem a köz érdekében járt el. Továbbá lényeges kötelezettségét jelentős mértékben megszegte akkor is, amikor engedély nélkül távozott a 8-16 óráig terjedő munkaidő letelte előtt.
A fertőtlenítőszerrel való takarításra vonatkozó utasítás megtagadása kérdésében a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság érvelésével. D. M. igazságügyi munkavédelmi szakértő szakvéleményét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 316. § (1) bekezdésében írt hiányosságoktól mentesnek, így aggálytalannak találta, azt ítélkezése alapjául elfogadta. A szakértő véleményében egyértelműen rögzítette, hogy munkavédelmi hiányosság a munkavédelmi oktatásra feljogosított szakember általi, tematika alapján történő munkavédelmi oktatás mellőzése. L. L. igazgatóhelyettes, kémiaszakos tanár nem rendelkezett munkabiztonsági, munkaegészségügyi szakképesítéssel, így az általa végzett oktatás munkavédelmi szempontból nem minősül megfelelő oktatásnak, még a körülmények rendkívüli jellegére, a koronavírus-világjárvány által kiváltott veszélyhelyzetre tekintettel sem. Ebben a körben rámutat a másodfokú bíróság arra a körülményre, hogy sem a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 40/2020. (III. 11.) Korm.rendelet, sem a veszélyhelyzet során az érettségi vizsgák 2020. május-júniusi vizsgaidőszakban történő megszervezéséről szóló 119/2020. (IV. 16.) Korm.rendelet nem helyezte hatályon kívül, nem írta felül a munkavédelmi törvény előírásait. Így ugyancsak hiányzott az utasítás jogszerű jellegének megállapításához a kockázatértékelés és a foglalkozás-egészségügyi alkalmassági vizsgálat elvégzése.
Egyetértett a másodfokú bíróság az alperessel abban a kérdésben, hogy a koronavírus-világjárvány miatt kialakult veszélyhelyzetben a munkaalkalmassági orvosi vizsgálat elvégzéséhez az idő rendkívül rövid volt, mivel azonban ezen előírásokat sem helyezte hatályon kívül jogszabály, az elvégzésének elmulasztása miatti következmények alól a munkáltató nem mentesülhet. A munkavédelmi hatósági ellenőrzés pedig az igazságügyi munkavédelmi szakértő véleményét nem bírálhatja felül. Az a körülmény, hogy a hatóság nem alkalmazott intézkedést a munkáltatóval szemben, nem jelenti azt, hogy a munkáltató az egészséges munkakörülmények biztosítása iránti kötelezettségének a felperes tekintetében maradéktalanul eleget tett.
L. L. tanúvallomásából az megállapítható volt, hogy a fertőtlenítőszerrel való takarítás során a szellőztetést megoldották, és a felperes gumikesztyűt is kapott, ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint - a szakvéleményből kiindulva - nem volt szükség külön szűrőbetéttel ellátott, félálarcos légzésvédő maszkra, vegyszerálló védőszemüvegre vagy más védőruházatra. E szigorú védőfelszerelést ugyanis a szakértő kizárólag a szellőztetés hiánya esetére írta elő. A gumikesztyű azonban a korábban hivatkozott hiányosságokat nem pótolta.
Az igazságügyi munkavédelmi szakértő a véleményének 6.13. pontjában valóban azt fejtette ki, hogy a súlyos veszélyeztetés Mvt. szerinti tényállása a szabálytalanságok miatt fennállt, a közvetlenség is megállapítható, hiszen a felperes ilyen körülmények között volt kénytelen dolgozni, de a másodfokú bíróság értelmezése szerint a munkavédelmi szakértő csupán a súlyos veszélyeztetés mértékét tekintette orvosszakértői kompetenciába tartozó kérdésnek. A súlyos veszélyeztetésen belüli súlyozás azonban a per eldöntése szempontjából jelentőséggel nem bírt. Emellett a korábban kifejtett egyéb hiányosságok (kockázatértékelés, orvosi alkalmassági vizsgálat és megfelelő oktatás hiánya) önmagában elegendő volt a Kjt. 2. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Mt. 54. § (2) bekezdése szerint az utasítás megtagadásához, ezért az igazságügyi orvosszakértő kirendelése szükségtelen volt. Helyesen járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikor mellőzte az erre vonatkozó indítvány teljesítését.
A felperes tapasztalta magán a szem és a légutak irritációját, amely valóban egyéni érzékenység függvénye, ugyanakkor a bekövetkezésének hiányában is lehetősége lett volna a felperesnek az utasítás megtagadására. A veszélyes anyagok jelenléte miatt a munkavállaló kötelező egészségügyi orvosi alkalmassági vizsgálatát elmulasztó munkáltató ez okból akkor sem élhet rendkívüli felmondással, ha a munkavállaló olyan egészségi állapotra hivatkozással tagadja meg a teljesítést, amely utóbb nem igazolódik (BH 2008.97.). Helyesen jutott tehát arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy a felperes jogszerűen élt az utasítás teljesítése megtagadásának jogával. Ebből következően az utasítás teljesítésének megtagadása a Kjt. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettségszegés nem lehetett, de a b) pont alapján bizalomvesztésre sem szolgálhatott alapul.
Mindezek ellenére a másodfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta az alábbiak miatt:
A rendkívüli felmentés tartalmazza azt az okot is, hogy a felperes a munkavégzés helyéről a rá irányadó munkaidő elteltét megelőzően engedély nélkül távozott. Ezen az érven is alapult a Kjt. 33/A. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti rendkívüli felmentés.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes azzal a magatartásával, hogy a fertőtlenítőszeres takarításra vonatkozó munkáltatói utasítás jogszerű megtagadása ellenére 2020. április 28-án, 29-én és 30-án bizonyosan engedély nélkül távozott a munkahelyéről a munkaidő vége előtt mintegy két-két órával korábban, a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét szándékosan és jelentős mértékben megszegte.
Az igazgató betegségére és távollétére tekintettel a munkáltatói jogkört gyakorló intézményvezető-helyettes, L. L. szóban utasította a felperest 2020. április 28-án arra, hogy az érettségi vizsgák előtti fertőtlenítésben vegyen részt napi 8 óra munkaidőben. Az utasítás megtagadása miatt 2020. április 29-én írásbeli munkáltatói utasítást is megpróbált kézbesíteni a felperes részére, aki azonban az okirat átvételét megtagadta. A munkáltató utasítása egyértelmű volt: a felperes munkaideje 8-16 óráig tart, és a számára kijelölt feladatot az épületben, személyesen köteles ellátni.
Az a körülmény, hogy a fertőtlenítésre vonatkozó jogszerűtlen munkáltatói utasítást jogszerűen tagadta meg a felperes, nem mentesítette őt az alól a kötelezettség alól, hogy az előírt munkaidőben, 8-16 óráig köteles volt a munkahelyén tartózkodni, rendelkezésre állni, és az esetleg felmerülő egyéb feladatot ellátni, a jogszerű utasítást teljesíteni. Alaptalan az a hivatkozása, hogy korábban az igazgató home office-t engedélyezett számára, hiszen azt módosította a munkáltatói jogkört gyakorló intézményvezető-helyettes utasítása. A későbbi utasítás pedig csupán a fertőtlenítés végzésére vonatkozó részében volt jogszerűtlen és megtagadható, a 8-16 óráig az épületben való tartózkodásra utasító részében semmiképpen sem. Annak sincs jelentősége, hogy más munkavállalók mikor távoztak a munkahelyről, kizárólag az a körülmény fontos e tekintetben, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója személy szerint a felperes esetében az érettségi vizsgákra való felkészülés időszakában 8-16 óráig az épületben történő személyes munkavégzést rendelt el. Az a tény, hogy a felperes az írásbeli utasítás átvételét megtagadta, illetőleg a szóbeli utasítást nem vette komolyan, az ő terhére esik.
A 8-16 óráig az épületben történő személyes munkavégzési kötelezettségének a felperes kétségkívül nem tett eleget, amely körülményre az alperes az elsőfokú eljárás során mindvégig hivatkozott. A perben becsatolt, portaszolgálaton őrzött jelenléti ív szerint a felperes 2020. április 28-án 14 óra 15 perckor, míg április 29-én és 30-án 14 órakor távozott úgy, hogy erre a munkáltatótól engedélyt nem kért, és nem kapott, ezt maga sem vitatta. Azzal védekezett, hogy szerinte nem volt feladat a jelenléti oktatás hiányában. Ezt a kérdést azonban a munkavállaló nem jogosult eldönteni, hiszen a munkáltató adja ki az utasításokat, és peradat van arra, hogy az érettségi vizsgák előtti időszakban nem csak fertőtlenítés zajlott, hanem az érettségi vizsgák adminisztrációs előkészítése is. Egyébiránt a felperes maga érvelt azzal, hogy április 29-én és 30-án a kerámiaműhelyt takarította, valamint a rajztermek takarításában segédkezett, amely takarításra saját állítása szintén az intézményvezető-helyettes vezényelte. Amennyiben a takarításban, rendrakásban volt elegendő munka április 30-án reggeltől, úgy nyilvánvalóan ezt a munkát el lehetett volna végezni április 28-án 14.14 és 16 óra, illetőleg április 29-én 14 és 16 óra között is. A felperes tehát szándékosan dacolt az egyértelmű munkáltatói utasítással, önkényesen határozta meg a saját munkaidejét olyan időszakban, amikor a munkáltató a veszélyhelyzet ellenére tudott számára munkát adni a fertőtlenítésen kívül is.
E magatartás a másodfokú bíróság megítélése szerint - az alperes véleményével egyezően - kimerítette a jelentős kötelezettség lényeges mértékű szándékos megszegését, és a rendkívüli felmentésre okot adó körülmény volt a Kjt. 2. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Mt. 52. § (1) bekezdés b) pontjára és az 54. § (3) bekezdésére figyelemmel. Kiemeli a másodfokú bíróság, hogy a bírói gyakorlat szerint az azonnali hatályú felmondásban megjelölt több indok közül elég, ha egy megfelel a jogszabálynak. A munkavállaló több óra időtartamú, engedély nélküli távolmaradása a munkahelyéről önmagában a munkáltató azonnali hatályú felmondásának elégséges és jogszerű indoka lehet (EBH 2018.M.18.).
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság, a Pp. 369. § (3) bekezdés d) pontja alapján az elsőfokú bíróság mérlegelési körben hozott döntését felülmérlegelve, az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383.§ (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
(Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.055/2022/6. szám)