adozona.hu
ÍH 2023.28
ÍH 2023.28
A MUNKÁLTATÓ KÁRTÉRÍTÉSI IGÉNYE ÉRVÉNYESÍTÉSÉNEK FELTÉTELE Amennyiben a munkáltató kártérítési igénye érvényesítésének a munkáltatói szabályzat szerinti feltétele a kártérítési eljárás lefolytatása, az annak megsértésével kibocsátott fizetési felszólítás jogszabálysértő. [2012. évi I. törvény (Mt.) 16. §, 17. §, 285. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2015. január 1. napjától határozatlan idejű munkaviszonyban állt alperessel autóbuszvezető munkakörben. Felperes 2020. február 21-én az általa vezetett autóbusszal B. autóbusz állomáson az utasleszállítás végeztével a mellette elhaladó autóbusz oldalának ütközött. Az ütközés következtében a felperes által vezetett autóbusz első lökhárítója, homlokfala, bal visszapillantó tükre, míg a másik autóbusz 3. oldalüvege, jobb oldallemeze és oldalajtói sérültek. Az ütközésben részes autóbus...
ÍH 2023.28 A MUNKÁLTATÓ KÁRTÉRÍTÉSI IGÉNYE ÉRVÉNYESÍTÉSÉNEK FELTÉTELE
Amennyiben a munkáltató kártérítési igénye érvényesítésének a munkáltatói szabályzat szerinti feltétele a kártérítési eljárás lefolytatása, az annak megsértésével kibocsátott fizetési felszólítás jogszabálysértő. [2012. évi I. törvény (Mt.) 16. §, 17. §, 285. §]
A felperes 2015. január 1. napjától határozatlan idejű munkaviszonyban állt alperessel autóbuszvezető munkakörben. Felperes 2020. február 21-én az általa vezetett autóbusszal B. autóbusz állomáson az utasleszállítás végeztével a mellette elhaladó autóbusz oldalának ütközött. Az ütközés következtében a felperes által vezetett autóbusz első lökhárítója, homlokfala, bal visszapillantó tükre, míg a másik autóbusz 3. oldalüvege, jobb oldallemeze és oldalajtói sérültek. Az ütközésben részes autóbuszvezetők felelősségüket nem ismerték el: a felperes álláspontja szerint a másik autóbusz túl gyorsan haladt, ezért azt nem észlelte; míg a másik autóbusz vezető nyilatkozata szerint a felperes által vezetett autóbusz elindulási szándékát nem észlelte.Az alperes 2021. július 8-án kármegállapító lapot állított ki, és a felperes által vezetett autóbusz javítási költségét, az avulást is figyelembe véve, 116.841 Ft összegben; míg a balesetben részes másik autóbusz javításával felmerülő avultatott anyagköltséget 113.549 Ft, a munkadíjat 1.800.000 Ft összegben határozta meg.
Az alperesnél 2021. február 15-től hatályos, a munkavállalók kártérítési felelősségéről szóló 06/EVU/2021. számú elnök vezérigazgatói utasítás (Utasítás) 7.1. pontja rögzíti, hogy a munkáltató kártérítési igényének érvényesítésére abban az esetben kerülhet sor, ha a munkáltatói jogkör gyakorló kétséget kizáróan megállapította a károkozás tényét, illetőleg a kárt okozó munkavállaló felelősségét. A károkozás tényének, valamint a kárt okozó munkavállaló felelősségének megállapításához a munkavállalót két tanú jelenlétében jegyzőkönyvileg kell meghallgatni abban az esetben, ha a munkavállaló ezt kifejezetten kéri; vagy a károkozás körülményei ezt szükségessé teszik; illetve ha a munkavállaló nem ismeri el a károkozással kapcsolatos felelősségét; vagy a kár megállapított összegét vitatja; vagy a károkozás körülményei arra engednek következtetni, hogy a munkáltató a kármegelőzési, kárelhárítási vagy kárenyhítési kötelezettségének legalább részben neki felróhatóan nem tett eleget. A munkavállaló meghallgatásáról a munkáltatói jogkört gyakorló személyesen vagy vizsgálóbiztos útján intézkedik. A vizsgálóbiztos kijelöléséről - az eljárás megindításával egyidejűleg - a munkáltatói jogkör gyakorló gondoskodik akként, hogy részére az eljárás lefolytatására vonatkozó meghatalmazást állít ki. A jegyzőkönyvi meghallgatás során biztosítani kell a munkavállaló számára, hogy védekezését előadhassa és bizonyítékait előterjeszthesse. A munkáltató a munkavállaló által okozott kár megtérítésére vonatkozó igényét az alábbi módokon érvényesítheti: a munkavállaló által tett kárvállaló nyilatkozatban meghatározottak szerint; fizetési felszólítással; fizetési meghagyás útján; vagy bíróság előtti igényérvényesítés során.
Az Utasítás V. pontja szerint az utasítás rendelkezéseit kell alkalmazni a hatályba lépésének időpontját megelőzően okozott azon káreseményekre is, amelyek vonatkozásában az alperes kártérítési igényt még nem érvényesített.
Az alperes - az autóbuszokban bekövetkezett sérülések, valamint a térfigyelő kamera felvétele alapján - az ütközés bekövetkeztében felperes felelősségét állapította meg. Alperes a káresemény kivizsgálása során az Utasítás szerinti eljárásrendet nem tartotta meg.
Az alperes 2021. július 29-én kelt fizetési felszólítással 316.841 Ft kár megfizetésére szólította fel felperest, amelyet a felperes 2021. augusztus 10-én vett kézhez.
A felperes 2021. szeptember 8-án keresetlevelet nyújtott be a bíróságra, és kérte az alperes fizetési felszólításának hatályon kívül helyezését. A felperes egyrészt kifogásolta, hogy az alperes a káresemény kivizsgálása során az Utasítás szerinti eljárásrendet nem tartotta meg; másrészt vitatta, hogy a károkozásért a felelősség őt terhelné; illetve vitatta az alperes által meghatározott kár mértékét is. A felperes kifogásolta, hogy az alperes a baleset körülményeit teljeskörűen nem vizsgálta ki.
Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a térfigyelő kamera felvétele egyértelműen bizonyítja, hogy a bekövetkezett kárért a felperes felelős; továbbá az autóbuszokban keletkezett károk javításához szükséges anyag és munkaóra felhasználás arányban áll a fényképfelvételeken rögzített sérülésekkel.
Az elsőfokú bíróság az alperes fizetési felszólítását hatályon kívül helyezte. Ítélete meghozatalakor a 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 179. §, 285. § és 287. §-ban írtakra volt figyelemmel. Rögzítette, hogy a perbeli káresemény tekintetében a 06/EVU/2021. számú Elnök-vezérigazgatói Utasítás volt hatályban, amelynek szabályait a kártérítési felelősség érvényesítésére irányuló eljárásban alkalmazni kellett. A kártérítési eljárás keretében a felperest két tanú jelenlétében kellett volna meghallgatni, és nyilatkozatát jegyzőkönyvben rögzíteni, figyelemmel arra, hogy felperes a károkozással kapcsolatos felelősségét nem ismerte el. Az alperesnek az eljárást vagy a munkáltatói jogkör gyakorlója által személyesen, vagy általa kijelölt vizsgálóbiztos útján kellett volna lefolytatnia. A fenti eljárási szabályok a munkavállaló védekezését lehetővé tevő garanciális eljárási szabályok, amelyek betartása hiányában a felperes felelőssége kétséget kizáróan nem volt megállapítható. Az Utasításban rögzített eljárásrend figyelmen kívül hagyása önmagában, formai okból jogellenessé teszi a felperessel szemben kiadott fizetési felszólítást. Az elsőfokú bíróság figyelembe vette azt is, hogy sem a kártérítési határozatban, sem az annak alapjául szolgáló dokumentumokban az avultatásra vonatkozóan adat nem található.
Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben alperes terjesztett elő fellebbezést, és elsődlegesen kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és felperes keresetét teljes egészében utasítsa el. Másodlagosan - amennyiben a bizonyítás nagy terjedelmű kiegészítése a másodfokú eljárásban nem volna lehetséges, vagy ésszerű keretek között lefolytatható - kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül, és az elsőfokú bíróságot kötelezze új eljárás lefolytatására.
Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével jogszabálysértő döntést hozott. Az Mt. 13. § rendelkezésére hivatkozva kifejtette, hogy a munkáltatói szabályzat nem minősül munkaviszonyra vonatkozó szabálynak, nem minősül jogforrásnak, ezért a munkáltatói szabályzatba ütköző eljárás nem eredményez érvénytelenséget. A fizetési felszólítás érvénytelenségét okozó formai hiba kizárólag az lehet, ami az Mt. 285. § (2) bekezdésében foglaltakba ütközik, azaz, ha a fizetési felszólításban meghatározott kártérítés mértéke a jogszabályban rögzített összeghatárt meghaladja, vagy a munkáltató a fizetési felszólítást nem foglalja írásba. Az alperest, mint munkáltatót kizárólag a perben terheli bizonyítási kötelezettség, a felperes meghallgatása a perben pótolható, így a munkáltatói utasításban rögzített garanciális szabály sem sérül. Az alperes hangsúlyozta, hogy a fizetési felszólításnak indokolást sem kell tartalmaznia, így az indokolás hiánya sem eredményezheti a felszólítás érvénytelenségét.
Az elsőfokú bíróság okszerűtlenül és iratellenesen jutott arra a következtetésre, hogy a kártérítési eljárás tekintetében hatályos Elnök-vezérigazgatói Utasítás olyan szabály, amelynek figyelmen kívül hagyása a per tárgyát képező fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését eredményezi. Az Utasításban rögzítettek megsértése nem jogforrásban rögzített formai hiba, amely akár érvénytelenségi, akár az Mt. 22. § (5) bekezdésben foglalt, vagy akár hatályon kívül helyezési jogkövetkezménnyel járhat, mert ilyen jogkövetkezményt az Mt. nem ír elő.
Az alperes továbbá kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy az alperesi kártérítési határozatban, illetve az annak alapjául szolgáló dokumentumokban az avultatásra vonatkozóan adat nem található. E körben kiemelte, hogy a csatolt iratok a balesetben részes mindkét autóbusz tekintetében tartalmazták az avultatott anyagárat, a felperes a perben sem az avultatás tényét, sem annak helyességét nem vitatta.
Az alperes álláspontja szerint a bekövetkezett balesetért a felperes felelős, így az általa vezetett gépjármű felelősség biztosítási szerződése fedezte volna a másik gépjárműben bekövetkezett kárt, azonban a másik gépjármű is az alperes tulajdonában áll, így a hatályos törvényi rendelkezések szerint a felelősségbiztosítási szerződés nem nyújt fedezetet, az igényérvényesítés kizárt. Az alperes az autóbuszok tekintetében CASCO biztosítással nem rendelkezett.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és az abból levont jogi következtetése helytálló.
Az alperesnél hatályos Kollektív Szerződés VIII. fejezet 8. § (2) bekezdése szerint a munkáltatói és munkavállalói kárfelelősség részletes szabályait munkáltatói szabályzat tartalmazza. Az Mt. 13. §-a igaz nem sorolja fel a munkaviszonyra vonatkozó szabályok között a munkáltató által kiadott szabályzatokat, azonban a Kollektív Szerződés rendelkezése alapján az Elnök-vezérigazgatói Utasítás és a Kollektív Szerződés közötti szoros összefüggés kétségtelenül megállapítható. Az alperesi álláspont azt eredményezné, hogy az alperes jogkövetkezmény nélkül térhetne el a Kollektív Szerződés által adott felhatalmazás alapján megalkotott utasítástól, szabályzattól, amely nyilvánvalóan sérti a munkajogi alapelveket.
A felperes vitatta, hogy az alperes az elsőfokú eljárásban a felperes kötelezettségszegését, a bekövetkezett kárt és az okozati összefüggést bizonyította volna.
Az alperes fellebbezése nem megalapozott.
A másodfokú bíróság a 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 376. § (1) bekezdés alapján a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el, és megállapította, hogy a Pp. 379. §-ban, illetve a 380. §-ban írt kötelező hatályon kívül helyezési ok a perbeli esetben nem merült fel. Az elsőfokú bíróság a Pp. 279. § (1) bekezdésben írtakat nem sértette meg, a bizonyítékokat okszerűen értékelte, a hivatkozott anyagi jogszabályokat, az Mt. 179., 285., 287. § rendelkezéseit helyesen értelmezte és alkalmazta, a helyesen megállapított tényállásból helytálló jogkövetkeztetésre jutva helyezte hatályon kívül alperes fizetési felszólítását. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indokaival egyetértett, azokat részletesen megismételni nem kívánja, az alperes fellebbezésében foglaltakra figyelemmel azokat az alábbiak szerint egészíti ki.
Az alperes fellebbezésében helyesen hivatkozott arra, hogy az Elnök-vezérigazgatói Utasítás nem minősül az Mt. 13. § szerinti munkaviszonyra vonatkozó szabálynak. Az Utasítás az Mt. 17. § szerinti szabályzat, amelynek 7. 1. pontja kifejezetten rögzíti, hogy a munkáltatói kártérítési igény érvényesítésére abban az esetben kerülhet sor, ha a munkáltatói jogkör gyakorló kétséget kizáróan megállapítja a károkozás tényét, és a kárt okozó munkavállaló felelősségét. Ha a munkavállaló nem ismeri el a károkozással kapcsolatos felelősségét, vagy a kár megállapított összegszerűségét, a munkavállalót két tanú jelenlétében kell meghallgatni, a meghallgatásról jegyzőkönyvet kell készíteni, és a meghallgatásról a munkáltatói jogkör gyakorlónak személyesen vagy vizsgálóbiztos útján kell intézkednie. A szabályzat az igényérvényesítés módjaként határozza meg többek között a fizetés felszólítást.
Az Mt. 17. § (1) bekezdés rendelkezése szerint a munkáltató a 15-16. §-ban meghatározott jognyilatkozatait általa egyoldalúan megállapított belső szabályzatban vagy egyoldalúan kialakított gyakorlat érvényesítésével (a továbbiakban együtt: munkáltatói szabályzat) is megteheti. Az Mt. 17. § rendelkezéséhez fűzött Kommentár rögzíti, hogy a munkáltatói szabályzat egyoldalú jognyilatkozatnak minősül, tartalma szerint jogi természete lehet normatív utasítás, vagy akár normatív kötelezettségvállalás. Amennyiben a munkáltató által megalkotott belső szabályzat nem tartalmaz semmilyen elrendelést, azaz a munkavállalókra vagy azok meghatározott csoportjaira nem tartalmaz kötelezettséget, úgy a belső szabályzat jogi természete nem normatív utasítás, hanem egyoldalú kötelezettségvállalás. Az Utasítás 7.1. pont rendelkezése tartalma szerint munkáltatói egyoldalú kötelezettségvállalás, amelyben alperes vállalta, hogy az Mt. általános rendelkezéseihez képest, munkavállalói károkozás esetén többletgaranciát biztosít a munkavállalók részére, és kártérítési igényét csak az Utasításban meghatározott eljárás lefolytatását követően érvényesíti.
A Kommentár rendelkezése szerint a normatív kötelezettségvállalás-tartalmú munkáltatói szabályzatok osztják az Mt. 16. § (2) bekezdésének tartalmát. Ennek megfelelően a kötelezettségvállalás-tartalmú belső szabályzat a jogosult terhére módosítható, vagy azonnali hatállyal felmondható, ha a jognyilatkozatot tevő körülményeiben a közlést követően olyan lényeges változás következett be, amely a kötelezettség teljesítését lehetetlenné tenné, vagy aránytalan sérelemmel járna. Ezeknek a feltételeknek a hiányában a belső szabályzat a jogosult terhére nem módosítható és nem is vonható vissza.
Az Utasítás a munkáltatói igényérvényesítés feltételeként határozza meg az Utasítás szerinti eljárás lefolytatását, amely rendelkezés az alperes egyoldalú kötelezettségvállalásának minősül, így a rendelkezés a felperesi munkavállaló terhére nem volt módosítható, nem volt visszavonható, annak mellőzésére jogszerűen nem kerülhetett sor. Az alperes Utasítást sértő magatartása azt eredményezi, hogy alperes az igényérvényesítés feltételeként meghatározott eljárás lefolytatásának hiányában az igényét fizetési felszólítás útján nem érvényesítheti.
Figyelemmel arra, hogy a másodfokú bíróság - az elsőfokú bírósággal egyezően - azt állapította meg, hogy az Utasítás szerinti eljárásrend megsértése az alperes fizetési felszólítás útján történő igényérvényesítésének akadálya, a másodfokú bíróság nem vizsgálta az alperes fellebbezésében és felperes fellebbezési ellenkérelmében hivatkozott, a kártérítési igény jogalapja és összegszerűsége körében kifejtett érveket és ellenérveket.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak indokai alapján a Pp. 383. § (2) bekezdés és a 386. § (4) bekezdésre utalva helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Mf.V.30.035/2022/5.)