BH 2023.2.42

I. A megfelelő munkaeszköz biztosítása a munkáltató feladata. Ennek hiányában a munkáltató eredményesen nem hivatkozhat a munkavállaló kizárólagos és elháríthatatlan magatartására [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (2) bek. b) pont]. II. A kármegosztás arányát a munkáltató vétkesség nélküli felelőssége mellett is megállapítható vétkessége és a munkavállaló vétkességének aránya határozza meg [Mt. 167. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A tisztítás technológiai szakmunkás végzettséggel rendelkező felperes 2016. március 16-tól takarító munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél. Az alperes tevékenységi körébe tartozóan több S. megyei vasútállomás takarítási feladatait látta el.
[3] Az alperes takarító munkakörű alkalmazottai munkavédelmi oktatásban részesültek, amelynek során a létrák, fellépők használatát is oktatták. Az oktatási anyagban szerepelt, hogy munkavégzés közben a dolgozók mindkét lábának azonos létrafoko...

BH 2023.2.42 I. A megfelelő munkaeszköz biztosítása a munkáltató feladata. Ennek hiányában a munkáltató eredményesen nem hivatkozhat a munkavállaló kizárólagos és elháríthatatlan magatartására [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (2) bek. b) pont].
II. A kármegosztás arányát a munkáltató vétkesség nélküli felelőssége mellett is megállapítható vétkessége és a munkavállaló vétkességének aránya határozza meg [Mt. 167. § (1) bek.].

A tényállás
[1] A tisztítás technológiai szakmunkás végzettséggel rendelkező felperes 2016. március 16-tól takarító munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél. Az alperes tevékenységi körébe tartozóan több S. megyei vasútállomás takarítási feladatait látta el.
[3] Az alperes takarító munkakörű alkalmazottai munkavédelmi oktatásban részesültek, amelynek során a létrák, fellépők használatát is oktatták. Az oktatási anyagban szerepelt, hogy munkavégzés közben a dolgozók mindkét lábának azonos létrafokon kell lennie, munka közben nem szabad oldalra kihajolni, illetve a kétágú vagy szétnyitható létráról tilos átlépni másik, magasabban lévő helyre. Az alperesnek a munkavégzéshez szükséges létszámot biztosítani kell, a munka irányítójának meg kell határoznia a tevékenységhez szükséges létszámot, és amennyiben anyag, illetve szerszám felvitele a létra használója számára megterhelő vagy az egyensúly elvesztését okozhatja, biztosítani kell egy vagy több segítő munkavállalót. Az alperesnél ennek megfelelően az előírás ablaktisztításhoz két munkavállaló együttes munkavégzése volt.
[4] 2017. október 9-én a felperes az alperes területi vezetőjétől azt a feladatot kapta, hogy a k.-i vasútállomás szociális épületében - amely a felperesnek egyébként nem volt szokásos munkavégzési helye - Sz. J.-né részére nyújtson segítséget a nagytakarításban. A felperes Sz. J.-nénél munkavégzésre jelentkezett, aki azt kérte tőle, hogy a II. emeleti oktató helyiségben tisztítsa meg az ablakokat. A területi vezető nem jelölte ki, hogy munkavédelmi szempontból melyik munkavállaló legyen a munka során a felelős, a gyakorlat azonban az volt, hogy akinek a területén végzik a munkát, az a személy irányítja a munkavégzést. Az érintett terem bútorokkal zsúfolt volt, az ablakok magasak, az alacsony termetű felperes azokat még létráról is csak nyújtózkodva érte el. A felperes a kiadott feladat elvégzése közben a keret felső-külső részeinek megtisztítása érdekében a párkányra fellépett. A párkányról való lelépés során a létra megbillent, a felperes leesett és súlyos sérülést szenvedett.
[6] Az adekvát kezelés ellenére a felperes alsó végtagjának korábbi egészségét helyreállítani nem lehetett. Az S. Megyei Kormányhivatal K.-i Járási Hivatala komplex minősítést végző elsőfokú szakértői bizottsága 2019. május 23. napján a felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 5%-os mértékben állapította meg, amely kifejezetten a balesettel okozati összefüggésben felmerülő, a lábszár töréséből adódó sérülések következményei miatt állt fenn. A felperes bokája rendszeresen bedagad terhelés hatására, esetenként terhelés nélkül is. A boka mozgásterjedelme beszűkült, esztétikailag az elvégzett műtét hegnyomai láthatóak. A felső és alsó ugróízület mozgás beszűkülése és az egyenlőtlen terhelés miatt kialakult kisfokú bal comb izomsorvadás, valamint a guggolás korlátozottsága funkcionálisan maradandó egészségkárosodást okozott. Ezek a korlátozások a felperes takarítói munkakörének ellátásában, illetve ilyen tevékenység végzésében 10%-os mértékű szakmai munkaképesség-csökkenést jelentenek, mert fokozottan balesetveszélyes munkafeltételek között magasban-mélyben, nehéz fizikai munkafázisok ellátásában őt e maradványállapot gátolja. A jelenleginél kedvezőbb fizikális állapot bekövetkezte nem várható, a megindult ízületi kopások miatt további állapotromlás korábbi életszakaszban következhet be, mint más egészséges, balesetet nem szenvedett, azonos életkorú és nemű személyek esetén valószínűsíthető. A felperes a későbbiekben is porcerősítő és ízületi porcvédő készítmények adására szorulhat.
[7] A felperes az egyéni vállalkozói tevékenységét a baleset miatt nem tudta folytatni, ápolásra szoruló betegként a munkát nem tudta megszervezni, alkalmazottja előrehaladott terhessége miatt már nem tudott munkát végezni, így aktuális megrendelőit 2016 októberében elveszítette. A vállalkozást később szüneteltette és felgyógyulását követően indította újra.
[8] A felperest egészségének maradandó megromlása mellett pszichésen megterheli, hogy korábbi aktív életmódját nem tudja folytatni, egyéni vállalkozói tevékenysége mellett munkavállalóként már nem tud munkát végezni és a házimunka is nagyobb nehézséget jelent számára. Kedélyére az is kedvezőtlenül hat, hogy a sérült lába időváltozáskor, vagy attól függetlenül is rendszeresen fáj, bokája nem stabil.
[9] Az S. Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Szakigazgatási Szerve a 2017. december 15-én kelt végzésében az alperest kötelezte a perbeli baleset jogszabály szerinti kivizsgálására.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[10] A felperes a módosított keresetében a bekövetkezett munkahelyi balesetével összefüggésben különböző jogcímen kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
[11] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy kártérítési felelőssége nem áll fenn, mert a bekövetkezett baleset a felperes szabályszegő magatartásának a következménye. Másodlagosan a felperes vétkes közrehatásának megállapításával a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 167. § (2) bekezdése figyelembevételével kármegosztás alkalmazását kérte.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[12] A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest 6 178 653 forint késedelmi kamatának megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
[13] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes tevékenységi körébe tartozó feladatellátás, az érintett takarítási művelet, valamint az ahhoz eszközként biztosított létra, továbbá a munka megszervezése a munkáltató ellenőrzési körébe tartozott. Mivel a baleset ezekkel a körülményekkel okozati összefüggésben következett be, az alperes a munkavállaló kizárólagos magatartására eredményesen nem hivatkozhatott, a kártérítési felelősség alól nem mentesülhetett.
[14] A törvényszék a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 2. § (2) bekezdésének, 51. § (2) és (4) bekezdésének, valamint az 54. § (7) bekezdés b) pontjának felhívásával megállapította, hogy az alperes a munkavédelmi szabályokat, az abban foglalt kötelezettségeit megszegte. A munkavédelmi oktatás során tájékoztatta ugyan a munkavállalókat arról, hogy a létra használatakor két munkavállaló egyidejű munkavégzése szükséges, ugyanakkor a felperes részére kiadott munkafeladat során erre külön a figyelmét nem hívta fel, a helyismeréttel rendelkező Sz. J.-nét pedig nem jelölte ki arra, hogy munkavédelmi felelősként és munkairányítóként is járjon el. Még közvetve sem ellenőrizte, hogy az ablaktisztítás során mindkét munkavállaló jelen van-e, a létra használatára vonatkozó szabályokat betartják-e.
[15] A helyszíni szemle, valamint az alperes által csatolt fényképek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a létrát közvetlenül az ablakpárkány mellett nem lehetett elhelyezni, a mért adatok szerint a létra legfelsőbb foka az ablaktól több mint 50 centiméteres távolságra volt. E bizonyítékokból levont következtetése szerint a munkáltató a létrán történő munkavégzés, takarítás veszélyét általánosságban ugyan értékelte, azonban a konkrét helyszínek és konkrét munkavállalók munkavégzése, egyedi körülményei vizsgálatát elmulasztotta vagy annak eredményét nem értékelte kellő súllyal.
[16] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ugyanakkor a munkavállaló is szabályt szegett akkor, amikor a létráról az ablakpárkányra fellépett, amelynek veszélyessége a szakképzettséggel rendelkező felperes számára ismert volt. A perbeli esetben a külső ablakkeret megtisztítására vonatkozó munkáltatói utasítástól a felperes az Mt. 54. § (2) és (3) bekezdése alapján eltérhetett volna, a közvetlen vezető haladéktalan értesítése mellett. A törvényszék értékelése szerint a több munkavédelmi szabályt megszegő munkáltató felelősségét azonban csak kis mértékben enyhíti a munkavállaló szabályszegése, ezért az Mt. 167. § (2) bekezdésének alapulvételével a kártérítési felelősség mértékét az alperesre terhesebben, 90-10%-ban állapította meg.
[18] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az aggálytalan és ellentmondásmentes igazságügyi orvosszakértői vélemény alátámasztotta, hogy a felperes egészséghez és testi épséghez való joga sérült, össz-szervezeti egészségkárosodása 5%-os mértékű, a professzionális munkaképesség-csökkenése pedig 10%-os mértékű volt. A megállapított egészségkárosodás megakadályozta a felperest abban, hogy a jövőben nehéz fizikai munkát végezzen és fokozottan balesetveszélyes munkafeltételek között dolgozzon, másrészt az egészségkárosodás tünetei a mindennapi életminőségét is számottevően rontották. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a vagyoni kárt meghaladóan - az esztétikai károsodást is figyelembe véve - a felperes részére 1 800 000 forint sérelemdíjat állapított meg.
[19] Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgyára és a perköltségre vonatkozó fellebbezett részében helybenhagyta.
[20] A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezési kérelemre reagálva rögzítette, hogy a felperes a 2020. december 21-én előterjesztett keresetpontosításában a 2020. szeptember 1-jén átvett orvosszakértői és a 2020. december 11-én kézhez vett könyvszakértői véleményekre hivatkozással keresetét a vagyoni igények tekintetében felemelte. Az alperes a 2021. január 20-án tartott tárgyaláson érdemben vitatta a keresetváltoztatás törvényi feltételeinek fennállását. A felperes 2021. február 1-jén nyújtott be keresetváltoztatásnak nevezett beadványt, amelyet a szakértői véleményekre alapított. Az elsőfokú bíróság a keresetváltoztatásról ugyan formális döntést nem hozott, azonban az ügy érdemében ennek figyelembevételével döntött, ezért úgy kellett tekinteni, hogy azt a Pp. 219. § (1) bekezdésének megfelelően engedélyezte.
[21] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a keresetváltoztatását tartalmában a Pp. 215. § (1) bekezdés a) pontjában írt új tényállítással hozta okozati összefüggésbe, amely új tényekről a szakértői véleményekből szerzett tudomást. Kiemelte, hogy a szakértői véleményekre alapított keresetváltoztatás kizárólag a felperes vagyoni igényeit érintette, a kereset jogalapját és a sérelemdíj összegét azonban nem, ezért az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértését nem tekintette az ügy érdemére kihatónak.
[22] Az alperes a fellebbezésében már nem állította, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül eső körülmény okozta, hanem az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja alapján a károsult felperes elháríthatatlan magatartására hivatkozott. A másodfokú bíróság e mentességi okot vizsgálva hivatkozott az S. Megyei Kormányhivatal 2017. december 15-én kelt határozatára, amely megállapította, hogy a felperes részére a munkavégzéshez biztosított létra nem volt biztonságos, a munkavégzés biztonságos feltételeit pedig a munka megkezdését megelőzően a munkáltatónak kell biztosítani. A felperest Sz. J.-né takarító segítségére rendelték az adott munkaterületre, akinek tanúvallomásából az a következtetés volt levonható, hogy a munkáltatói utasítás szerint a felperesnek nem Sz. J.-nével közösen, hanem mellette kellett dolgoznia azért, hogy időre meg tudják tisztítani az adott helységben az összes ablakot. A bizonyítékokból kitűnően ez a szabálytalan munkavégzés az alperesnél eltűrt gyakorlat volt. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy az alperes nem tett eleget az Mvt. 2. § (2) bekezdése szerinti általános és az 51. § (2), valamint (4) bekezdései, továbbá az 54. § (7) bekezdés b) pontja szerinti kötelezettségeinek, amely kizárta, hogy az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja alapján mentesüljön a kárfelelősség alól.
[23] Az ítélőtábla egyetértett azzal az elsőfokú ítéleti megállapítással is, hogy az Mt. 167. § (2) bekezdés első fordulatának alkalmazása során a kárviselés arányának meghatározásakor az alperes munkáltató munkavédelmi kötelezettségszegései a bírói gyakorlat szerint súlyosabbnak minősülnek. A munkáltató a már hivatkozott munkavédelmi szabályok mellett az Mt. 51. § (4) bekezdésében írt lényeges és alapvető kötelezettségét is megszegte, ezért nem állapítható meg a felperesre terhesebb kármegosztás.
[24] A másodfokú bíróság utalt arra, hogy az alperes első alkalommal a fellebbezésében vitatta az elsőfokú ítéletnek a sérelemdíj összegére vonatkozó rendelkezését úgy, hogy a leszállításra irányulóan semmiféle konkrét kérelmet nem fogalmazott meg. Mindez a másodfokú bíróság értelmezésében a másodfokú felülbírálatnak a Pp. 370. § (1) bekezdése szerinti kereteit meghaladta. Ettől függetlenül az ítélőtábla rámutatott arra, hogy a munkáltató a balesettel megsértette a felperes Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:43. § a) pontja által védett testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jogát, amiért a Ptk. 2:52. § (1) bekezdése szerint sérelemdíjat követelhetett. Az elsőfokú bíróság a feltárt körülményeket helytállóan értékelte és a sérelemdíj mértékét a Ptk. 2:52. § (3) bekezdése alapján, valamennyi releváns körülmény figyelembevételével helyes összegben állapította meg.

A felülvizsgálati kérelem
[25] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatását akként kérte, hogy a Kúria - a vagyoni kárra vonatkozó keresetfelemelés figyelmen kívül hagyásával - a kármegosztás arányát a munkavállalóra terhesebben, 90:10%-os mértékben állapítsa meg és a kereset ezt meghaladó részét utasítsa el.
[26] Az alperes az elsődleges felülvizsgálati kérelme indokolásában az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontjának megsértését állítva arra hivatkozott, hogy a perbeli baleset kialakulásában két munkavállalói szabálysértés játszott szerepet. A felperes sérülése elsődlegesen azért következett be, mert a tiltás ellenére a munkáját egyedül kezdte meg, holott a szabályzatok az egyedül történő munkavégzést tiltották. A jogerős ítélet megállapításával szemben a baleset bekövetkezéséhez nem az vezetett, hogy az alperes a felperest a munkavégzés konkrét szabályairól nem oktatta ki, mivel az egyedül történő munkavégzés tilalma minden helyszínen érvényesülő, általánosan kötelező szabály volt. B. A. tanúvallomása alátámasztotta, hogy a felperest a páros munkavégzés miatt rendelték a Sz. J.-né által takarított területre. A felperes második szabályszegése az volt, hogy az előírás ellenére egyedül használt létra síkjából kilépve az ablakpárkányra lépett. A két egymásra épülő és egymás után ható szabályszegés vezetett a balesethez, vagyis az kizárólag a munkavállaló vétkes magatartása miatt következett be.
[27] Az alperes vitatta a jogerős ítélet azon megállapítását, hogy a használt létra nem volt megfelelő.
[28] A felperes saját nyilatkozata szerint is tisztában volt azzal, hogy egyedül nem végezhetett volna a munkát, saját vállalkozásában is páros munkavégzést követelt meg.
[29] A bírósági ítéletekkel szemben vitatta, hogy megsértette volna az Mvt. 2. § (2) bekezdését és 51. § (2) bekezdését, mivel a munkavállalók számára a páros munkavégzést kötelezővé tette, erről kioktatta őket, a létrán történő munkavégzés szabályai a felperes számára is ismertek, kötelezőek voltak. A csoportvezető tanúvallomása alátámasztotta, hogy a területen szokásosan dolgozó munkavállaló irányította a munkavégzést, ezért szabályszegés az alperes terhére nem állapítható meg.
[30] Az alperes a másodlagos felülvizsgálati érvelésében az Mt. 167. § (2) bekezdésének megsértését állítva vitatta, hogy a munkavállaló sorozatos, vétkes magatartása mindössze 10%-os mértékben hatott közre a baleset bekövetkezésében. A baleset kialakulásában döntő mozzanat volt, amikor a felperes a létrán tiltás ellenére egyedül kezdte meg a munkavégzést, és a határozott munkáltatói tiltás ellenére a létra síkjából oldalra az ablakpárkányra lépett, amely jogsértő cselekedetének veszélyessége a szakképzettséggel rendelkező felperes számára ismert és tudott volt. A munkáltatói utasítás szerint, amelyről a felperes a 2016. november 21-i oktatáson is tájékoztatást kapott, a létrát csak úgy lehetett használni, hogy a kapaszkodás és a biztonságos állás lehetősége biztosított legyen. Munkavégzés közben a dolgozó mindkét lábának azonos létrafokon kellett lennie, a munkáltatói utasítás szerint munka közben nem szabad oldalra kihajolni, hanem a létrát kell arrébb helyezni. Mindezekből következően nem helytálló az eljárt bíróságok azon megállapítása, hogy egyértelműen több munkavédelmi szabályt megszegő munkáltató felelősségét csak kismértékben enyhíti a munkavállaló szabályszegése. Az első- és a másodfokú bíróság ezért a kármegosztás arányát a Pp. 279. §-ába ütközően, jogszabálysértően mérlegelte.
[31] Az alperes a sérelemdíj mértéke körében is fenntartotta elsődleges és másodlagos felülvizsgálati kérelmét. Álláspontja szerint a sérelemdíj összegének meghatározásánál figyelembe kell venni a káresemény idején fennálló ár- és értékviszonyokat, a bekövetkezett sérelem tartósságát, a megsértett személyiségi jogok számát és a jogsértés súlyát. A Ptk. 2:52. § (2) bekezdése alapján a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni. Ebből következően a jogsértés súlyának mérlegelésénél a felperes károkozó magatartását, vétkes közrehatását nyomatékkal kell értékelni, amelyet azonban az eljáró bíróságok elmulasztottak. A felperes életvitelében javuló tendencia indult meg, a tanúvallomások szerint a vállalkozását folytatja, élete a kismértékű korlátozottságtól eltekintve visszaállt a normális kerékvágásba. Az eljárt bíróságok az eredeti életviszonyok visszaállását nem értékelték kellően, a felperes sérülése ilyen jelentős mértékű sérelemdíjat nem alapoz meg.
[32] Az alperes azt is panaszolta, hogy az eljárt bíróságok jogszabálysértően adtak helyt a felperes keresetfelemelésének. A felperes a kereset felemelését az igazságügyi orvos-, illetve könyvszakértői véleményre alapította, az utóbbi szakvéleményt 2020. december 11-én vette át. A peradatok szerint ugyanakkor az orvosszakértői véleményt 2020. szeptember 1-jén vette kézhez, keresetpontosítását azonban 2020. december 21-én, a Pp. 217. § (1) bekezdésében előírt 15 napos határidőn túl terjesztette elő, ezért az elkésett.
[33] A könyvszakértői vélemény kézhezvételét figyelembe véve a felperes a Pp. 217. § (1) bekezdése alapján 15 napon belül terjeszthette elő keresetmódosítását, ugyanakkor az általa 2020. december 21-én, vagyis 15 napon belül előterjesztett beadvány nem tartalmazta azokat a törvényi kellékeket, amelyek megfeleltek volna a Pp. 217. §-ának. A beadvány hiányzó elemei utólag nem voltak pótolhatók, így a 2021. január 31-i dátumú és február 1-jén előterjesztett keresetfelemelés elkésett. Mindezek alapján a felemelt keresetben foglalt emelt összegű igények nem voltak elbírálhatóak.

A Kúria döntése és annak jogi indokai
[34] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem megalapozott.
[35] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok keretei között vizsgálta.
[36] Az Mt. 166. § (1) bekezdése szerint a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. A (2) bekezdés b) pontja szerint a munkáltató abban az esetben mentesül a felelősség alól, ha a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. A mentesülés feltételeit, vagyis a károsult munkavállaló elháríthatatlan magatartását és azt, hogy a kárt kizárólag e magatartás okozta, a perben az alperesnek kellett bizonyítani.
[37] A munkáltatónak a munkavállalója egészségi állapotában bekövetkezett károkért fennálló felelőssége egyes kérdéseiről szóló 1/2018. (VI. 25.) KMK vélemény ( a továbbiakban: KMK vélemény) II/2/5. pontja szerint a munkavállaló kizárólagos és elháríthatatlan magatartása vétkességére tekintet nélkül megállapítható. A munkavállaló magatartása akkor vezet a munkavállaló felelősség alóli mentesüléséhez, ha a kárt kizárólag a munkavállaló maga okozta és az a munkáltató részéről elháríthatatlan volt. Ha a kár bekövetkezése nem kizárólag a munkavállaló magatartására vezethető vissza, a munkáltató a felelősség alól nem mentesülhet (Mfv.I.10.338/2017/7.; Mfv.X.10.040/2020.).
[38] A KMK vélemény indokolása szerint a munkavállaló kizárólagos és egyben elháríthatatlan magatartása a törvény kifejezett rendelkezése hiányában vétkességére tekintet nélkül fennállhat. Vizsgálni kell azonban az eset összes körülményeit, mivel e mentesülési feltétel fennállása akkor állapítható meg, ha a munkáltató bizonyítása sikeres arról, hogy a kár keletkezésében egyéb ok nem hatott közre. Amennyiben a bizonyítási eljárás eredménye alapján a munkavállaló károkozó magatartása és a munkáltató terhére értékelhető körülmény is megállapítható, vagyis kizárólagos és elháríthatatlan munkavállalói magatartás nem bizonyított, fenntartandó a kármegosztás ítélkezési gyakorlata.
[39] Az irányadó tényállás szerint a perben több olyan körülmény is felmerült, amelyek kizárják a munkavállaló kizárólagos és elháríthatatlan magatartásának megállapítását. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában helytállóan mutatott rá arra, hogy az S. Megyei Kormányhivatal 2017. december 15-én kelt határozata szerint a felperes részére a munkavégzéshez biztosított létra nem volt biztonságos, nem volt megfelelő, holott a biztonságos munkavégzés feltételeit a munkáltatónak kellett biztosítania. Az a körülmény, hogy a biztonságos munkaeszköz a munkavégzés helyszínén rendelkezésre állt, a helyismerettel nem rendelkező, az adott munkaterületen első alkalommal munkát végző felperes munkavédelmi szabályszegését nem támasztja alá, mivel a megfelelő munkaeszköz biztosítására az Mvt. 2. § (2) bekezdésének általános rendelkezése szerint az alperes volt köteles. Az ítélőtábla megalapozottan mutatott rá arra is, hogy a biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosításához nem elegendő önmagában a munkavédelmi oktatás és a kockázatértékelés megléte, mert a munkáltatónak a munkavégzés folyamatában is meg kell győződnie arról, hogy a munkavállaló elsajátította a biztonságos munkavégzésre irányadó szabályokat, azokat betartja, és megfelelően alkalmazza. Mindezekből következően az alperes az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja alapján a felelősség alól nem mentesülhetett.
[40] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul panaszolta a megállapított kármegosztás arányát is.
[41] Az Mt. 167. § (2) bekezdése szerint nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.
[42] A KMK vélemény III/4. pontja szerint a munkáltató nem felel azért a kárért, amely a munkavállaló vétkes magatartásának (közrehatásának) következménye. A kármegosztás arányát a munkáltató vétkesség nélküli felelőssége mellett is megállapítható vétkessége és a munkavállaló vétkességének aránya határozza meg. A munkavállaló terhére csak az ő vétkes magatartásával összefüggő kár értékelhető.
[43] A KMK vélemény indokolása szerint a kármegosztás arányát a munkavállaló vétkes közrehatása, ennek kisebb vagy nagyobb súlya alapján kell meghatározni. Emellett fel kell tárni, hogy a munkáltató vétkes magatartása mennyiben járult hozzá a kár bekövetkezéséhez. Az ítélkezési gyakorlat a kármegosztás arányának kialakításakor a munkáltató vétkesség nélküli felelősségét értékeli kiindulópontként, ennek nyomatékát fokozza a munkáltató vétkessége. Ezeket kell egybevetni a munkavállaló vétkes közrehatásával.
[44] Az eljárt bíróságok ítéletük indokolásában helytállóan mutattak rá arra, hogy a kialakult és következetes ítélkezési gyakorlat szerint az objektív felelősséggel rendelkező munkáltató munkavédelmi szabályszegései, vagyis a baleset bekövetkezésében kimutatható vétkes magatartása súlyosabban minősül a felperes vétkes magatartásánál. A munkáltató objektív felelőssége mellett fennálló vétkessége, az adott esetben a nem megfelelő munkaeszköz, a páros munkavégzés megkövetelése és az ellenőrzés hiánya mellett a felperes - alperesi ellenőrzés hiányából is eredő - vétkes közrehatása a baleset bekövetkezésében lényegesen kisebb súlyú volt. Ebből következően az eljárt bíróságoknak a kármegosztás arányára levont következtetése nem volt jogszabálysértő.
[45] A mérlegelési szabadság a felülvizsgálati eljárásban korlátozott. A Kúria a bizonyítékok felülmérlegelésére, a tényállás megváltoztatására kivételesen abban az esetben jogosult, ha a felülvizsgálni kért határozat iratellenes vagy kirívóan okszerűtlen, logikátlan, ellentmondásos megállapításokat tartalmaz (BH 1995.193., BH 1999.44.). Önmagában tehát a bizonyítékok mérlegelésének a kérelmezőre sérelmes eredménye nem lehet a felülvizsgálati kérelem alapja. Akkor sincs lehetőség a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna, kizárólag az minősíthető kirívóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott határozattól eltérő következtetésre lehet jutni (BH 2013.119.II.).
[46] A bizonyítékok kirívóan okszerűtlen értékelése a fentiekből következően nem volt megállapítható, ezért az alperes Mt. 167. § (2) bekezdésére alapított, a kármegosztás arányát sérelmező felülvizsgálati kérelme is megalapozatlan volt.
[47] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a sérelemdíj mértékét, összegét az előzőeknek megfelelően az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja, valamint az Mt. 167. § (2) bekezdése alapján támadta, továbbá a káresemény idején fennálló ár- és értékviszonyokra és a jogsértés súlyára hivatkozott.
[48] A sérelemdíj összegének meghatározása során az első-és másodfokú bíróság a Ptk. 2:52. § (1) bekezdésének rendelkezése és a bírói gyakorlat alapján jogszabálysértés nélkül döntött. Annak ténye, hogy a felperes egészségi állapota utóbb a munkavégzést részben lehetővé tette, az alperest nem mentesíti a sérelemdíj megfizetése alól, mert a felperes viszonylag hosszú ideig állt a balesettel összefüggésben kezelés alatt. Munkavégzési képességét meghatározott időre teljesen elvesztette, rendszeres kezelésre és ápolásra szorult. Az orvosszakértői vélemény alperes által sem vitatott megállapítása szerint a munkahelyi baleset következtében a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása 5%-os, míg a szakmai munkaképesség csökkenése 10%-os mértékű maradt. Annak megítélését és a sérelemdíj összegének megállapítására gyakorolt hatását, hogy utóbb, több hónap eltelte után a felperes már képes volt munkába állni jelentősen befolyásolja a hosszú ideig fennállt fájdalomérzet, és az a körülmény, hogy az érintett végtag mozgás beszűkülése folytán teljes gyógyulás a jövőben sem várható. Mindezekre tekintettel nem volt okszerűtlen a bíróságok által levont azon következtetés, hogy a felperes nem vagyoni kárának kompenzálására megállapított 1 800 000 forint sérelemdíj megfelelőnek tekinthető.
[49] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul kifogásolta a felperes keresetváltoztatásának elfogadását, a Pp. 217. §-ának megsértését. Az ítélőtábla ítéletének indokolása helytállóan mutatott rá arra, hogy a felperes a keresetváltoztatását a 2020. szeptember 1-jén átvett orvosszakértői véleményre és a 2020. december 11-én átvett könyvszakértői véleményre alapította, amellyel kapcsolatban a kizárólag az összegszerűséget érintő keresetmódosítását 2020. december 21-én, majd pontosítottan 2021. február 1-jén nyújtotta be. A keresetváltoztatás törvényi feltételei alapvetően az orvosszakértői és könyvszakértői véleményekben foglalt új tények alapján fennálltak, a kereset jogalapját és a sérelemdíj összegét nem érintették. Az elsőfokú bíróság a kereset felemeléséről érdemi, alakszerű határozatot nem hozott, azonban a másodfokú bíróság azt tartalma szerint, vagyis a hallgatólagos engedélyezés alapján bírálta felül. E körben helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a végleges keresetpontosítását a jogszabályi határidőn túl terjesztette elő, azonban a késedelem az érdemi döntésre nem volt lényeges kihatással, amely indokolással a Kúria is egyetért.
[50] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.VIII.10.093/2022/5.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.