adozona.hu
BH 2023.2.34
BH 2023.2.34
Az üzleti titokról szóló 2018. évi LIV. törvény (Üttv.) nem hozott létre egy, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvénytől (Mt.-től) független abszolút szerkezetű jogviszonyt. Amennyiben a munkavállaló a munkáltató sérelmére tanúsít üzleti titkot sértő magatartást, az Üttv. rendelkezései nem függetleníthetők az Mt. vonatkozó rendelkezéseitől, hanem azokkal együtt alkalmazandók [2018. évi LIV. törvény (Üttv.) 1. §, 7. §, 9. §; 2012. évi I. törvény (Mt.) 8. § (4) bek.; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes szoftverfejlesztéssel foglalkozó gazdasági társaság, egy nemzetközi cégcsoport tagja.
[2] A felperes külföldi anyavállalatának volt megbízása egy bizonyos projektre, amelyet a felperes útján teljesített. Ezen a projekten a felperes munkavállalóinak egy funkcionálisan, szervezetileg és földrajzilag is elkülönült, önálló megnevezés alatt működő csoportja dolgozott, akiknek szakmai vezetője a II. rendű alperes volt.
[3] Az I. rendű alperes gazdasági társaságot 2018. június 18-án...
BH 2023.2.34 Az üzleti titokról szóló 2018. évi LIV. törvény (Üttv.) nem hozott létre egy, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvénytől (Mt.-től) független abszolút szerkezetű jogviszonyt. Amennyiben a munkavállaló a munkáltató sérelmére tanúsít üzleti titkot sértő magatartást, az Üttv. rendelkezései nem függetleníthetők az Mt. vonatkozó rendelkezéseitől, hanem azokkal együtt alkalmazandók [2018. évi LIV. törvény (Üttv.) 1. §, 7. §, 9. §; 2012. évi I. törvény (Mt.) 8. § (4) bek.; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:47. §; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 508. § (1) bek. a) pont, 513. § (1) bek. a) pont].
[1] A felperes szoftverfejlesztéssel foglalkozó gazdasági társaság, egy nemzetközi cégcsoport tagja.[2] A felperes külföldi anyavállalatának volt megbízása egy bizonyos projektre, amelyet a felperes útján teljesített. Ezen a projekten a felperes munkavállalóinak egy funkcionálisan, szervezetileg és földrajzilag is elkülönült, önálló megnevezés alatt működő csoportja dolgozott, akiknek szakmai vezetője a II. rendű alperes volt.
[3] Az I. rendű alperes gazdasági társaságot 2018. június 18-án alapította külföldi anyavállalata. Tevékenységi köre számítógépes programozásra és egyéb információtechnológiai szolgáltatásra terjed ki.
[4] A II. rendű alperes jelenleg az I. rendű alperes munkavállalója.
[5] A perben nem álló külföldi gazdasági társaság volt a fővállalkozója a felperes által teljesített, a [2] bekezdésben írt projektnek.
[6] Erre a projektre vonatkozó alvállalkozói szerződés a fővállalkozó és a felperes anyavállalata között 2014. április 28-án jött létre 2017. április 30-ig terjedő időre, majd azt a szerződő felek meghosszabbították 2018. december 31-ig. Az alvállalkozói szerződés egy keretszerződés volt, amelynek szerves részét képezte a munka tartalmát részletező feladatleírás. A felperes részvételével működő cégcsoporton belüli munkamegosztás alapján az ehhez a projekthez tartozó fejlesztési feladatokat a felperes teljesítette.
[7] 2018. június 29-én a fővállalkozó felmondta a felperes által végzett munkákra vonatkozó megrendelését 2018. szeptember 15-i hatállyal.
[8] 2018. júliusának végén az I. rendű alperes későbbi vezető beosztású munkavállalója, B. B. konferenciabeszélgetést kezdeményezett a II. rendű alperes és négy projektmenedzsere részvételével, ahol tájékoztatást adott arról, hogy az általuk végzett projektet a későbbiekben az I. rendű alperes fogja végezni. 2018. augusztus 6. és 10. között a felperes fenti munkacsoportjának tagjai több turnusban prezentációkon vettek részt munkaidőben a munkahelyükhöz közeli helyszínen, amelyen jelen volt B. B., az I. rendű alperes ügyvezetője és a II. rendű alperes, aki tolmácsolt. Itt a felperes munkavállalói tájékoztatást kaptak arról, hogy az általuk végzett munkát a következő hónaptól már nem a felperes, hanem az I. rendű alperes fogja ellátni, és bemutatták számukra az I. rendű alperesnél elérhető munkalehetőségeket.
[9] Ezt követően a II. rendű alperes átadott egy listát a felperes HR-feladatokat ellátó managerének (aki később az I. rendű alperes HR-managere lett), hogy nevezett munkavállalók tekintetében készítsen munkaszerződés-tervezeteket az I. rendű alperes számára. A szerződéstervezetek ilyen módon - lényegében a munkáltató megnevezésének és logójának kicserélésével, a munkavállalók szükséges személyes adatai és foglalkoztatási adatai felhasználásával, ideértve munkabér és egyéb javadalmazásaik adataikat is - elkészültek, azokat a HR-s a II. rendű alperesnek megküldte.
[10] 2018. augusztus 17-én a felperes - fenti projekten dolgozó - 27 munkavállalója rendes felmondást közölt a felperessel. 2018. szeptember első hetében a felperes a munkavállalóinak megtartása érdekében számukra előnyösebb foglalkoztatási feltételeket kínált, amelyet 7 felmondó munkavállaló elfogadott. Ezt követően - a bérfeszültség elkerülése végett - a felperes általános bérfejlesztést is végrehajtott munkaszervezetében. 2018. szeptember 16-án megszűnt a felperes 20 munkavállalójának a felperessel fennállt munkaviszonya, közöttük a II. rendű alperesé is. Ők azóta az I. rendű alperes munkaszervezetének tagjai. A II. rendű alperes 2018. október 2. óta az I. rendű alperes ügyvezetője.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[13] A felperes keresete üzleti titoksértés megállapítására és kártérítésre irányult, amely állt az ismertetett tömeges felmondást követően a munkavállalóinak fizetett hűségbónusz és munkabéremelés összegéből, egy fejvadász cégnek fizetett megbízási díjból, a felmondott munkavállalók által nem használt irodák és parkolóhelyek bérleti díjából, továbbá gépjárműveik lízingdíjából, végül elmaradt nyereségből. Keresetét a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:47. § (1) és (2) bekezdésére, a 2:46. § (2) bekezdésére és a 2:51. § (1) bekezdés a) pontjára, továbbá az üzleti titok védelméről szóló 2018. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Üttv.) 7. § (1) bekezdésére, a 6. § (1), (3) bekezdésére, (4) bekezdés a) és b) pontjaira, (5) bekezdésére, 9. § (1) bekezdésére, valamint a Ptk. 6:519. és 6:524. §-aira alapította.[14] Az alperesek elsődlegesen a per megszüntetését kérték a polgári perrendtarásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 176. § (2) bekezdés c) pontja alapján. Másodlagosan a Pp. 513. § (1) bekezdésére hivatkozással az eljárás megszüntetését és a keresetlevél Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz való áttételét indítványozták. Kifejtették, hogy a felperes keresete a II. rendű alperessel szemben a közöttük fennállt munkaviszonyból származó igény, illetve az ezen munkajogi kötelezettséggel összefüggésben állított károkozó magatartás miatti kárigény. Hivatkoztak a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 8. § (4) bekezdésére, valamint 179. § (1) bekezdésére. Rámutattak arra, hogy a Pp. 508. § (1) bekezdés a) pontja szerint munkaügyi peren az Mt. alapján létesített jogviszonyból - azaz munkaviszonyból - származó pert kell érteni.
[15] Érdemi ellenkérelmük a kereset elutasítására irányult. Állították, hogy a II. rendű alperes nem fedte fel jogosulatlanul az I. rendű alperes, illetve az érdekkörében eljáró személyek számára a felperes üzleti titkát vagy védett ismeretét, az I. rendű alperes pedig nem szerezte meg a II. rendű alperestől, illetve nem is hasznosította a felperes üzleti titkát.
[16] Az elsőfokú bíróság a 16. sorszámú, indokolt, nem fellebbezhető végzésével az alpereseknek az eljárás megszüntetése és a keresetlevél áttétele iránti kérelmét elutasította.
[17] Döntését azzal indokolta, hogy a felperes mindkét alperessel szemben az Üttv. 3. §-ával védett jogának megsértéséből eredő igényt érvényesít, a kereset alapja ez az - Üttv. által megalapozott - abszolút szerkezetű jogviszony, nem pedig az Mt. alapján létesített munkaviszony; a felperes az üzleti titkainak megsértéséből eredő jogát, és nem a munkajogi igényét érvényesíti a II. rendű alperessel szemben. Álláspontja szerint az, hogy a II. rendű alperest az Mt., illetve a munkaszerződése alapján is terhelte titoktartási kötelezettség, továbbá hogy a II. rendű alperes a panaszolt titoksértő magatartásokat a felperessel fennállt munkaviszonya idején valósította meg, a tárgybeli jogvitát nem formálja munkaügyi vitává.
Az elsőfokú rész- és közbenső ítélet, valamint a másodfokú ítélet
[18] Az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletében megállapította az alperesek felperes sérelmére elkövetett jogsértését és részben alaposnak találva a kártérítési igényt, a kártérítési felelősségük fennállását is.[19] Indokolása szerint a tényállás lényege egy olyan folyamat, amelyben a felperes munkavállalói hirtelen és tömegesen mondtak fel és kötöttek munkaszerződéseket az I. rendű alperessel, aki a felperes versenytársa. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 4. §, illetve az ilyen titoksértés és az üzleti titok polgári jogi szabályozása [Ptk. 2:47. § (1)-(2) bekezdés] elhatárolásának kérdésében úgy foglalt állást, hogy a 2018. augusztus 8. előtti időszak vonatkozásában nem csak egy jogszabály lehet ilyen igény jogalapja, a felperes választásától függött, hogy a tisztességes piaci magatartáshoz vagy az üzleti titkaihoz fűződő jogait érvényesítette-e. Álláspontja szerint ebben az időszakban az eszköz-cél viszonyában álló üzleti titoksértés és tisztességtelen munkaerő-átcsábítás által okozott ugyanazon természetű károk két különböző jogalapon is érvényesíthetőek voltak.
[20] Kifejtette: az üzleti titok megsértése abszolút szerkezetű jogviszony, amely akkor keletkezik, amikor az üzleti titoksértés megvalósul, többmozzanatos, időben elnyúló magatartások esetén akkor, amikor az érvényesített jog szerinti törvényi tényállás valamennyi eleme maradéktalanul megvalósul. Megállapította, hogy a kérdéses prezentációk tartása egy olyan többmozzanatos magatartás, amely az utolsó rendezvény megtartásával vált teljessé és hozta létre a felek között az üzleti titoksértés abszolút jogviszonyát, így megítélése szerint az eseménysort egységesen az Üttv. szerint kell minősíteni.
[23] Megállapította, hogy e specializálódott munkavállalók listájának összeállítása, a munkaszerződési feltételek közül az alapbérnek (munkabérnek), egyéb munkabérelemeknek, a munkavégzés helyének, tartalmának és a munkarendnek a rájuk vonatkozó összeállítása a Ptk. 2:47. § és az Üttv. 1. § (1) bekezdése szerint üzleti titoknak minősül, mivel nem pusztán adatokról, hanem azok összeállításáról volt szó. Kiemelte, hogy az összeállítás nem az egyes elemeiben, hanem elemeinek összességeként minősült titkosnak.
[24] A felperes megállapítás iránti kérelmeit csak részben tartotta alaposnak.
[25] A kártérítési kereset egyes elemeit ugyancsak nem találta érvényesíthetőknek.
[26] Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta, és a keresetet teljes egészében elutasította.
[27] A fellebbezéssel nem értett egyet annyiban, hogy a felperes II. rendű alperessel szembeni keresete a közöttük fennállt munkaviszonyból származó igény, amelyre a munkaügyi bíróság rendelkezik hatáskörrel. Az elsőfokú bíróság 16. sorszámú végzésében foglalt indokokat osztotta és kifejtette, hogy a felperes keresetlevelében kizárólag az Üttv.-ből fakadó jogait érvényesítette, a perbeli követelések ugyanabból a jogviszonyból - az Üttv. 3. §-ában szabályozott abszolút szerkezetű jogviszonyból - erednek, ezáltal az alperesek a Pp. 37. § b) pontja szerinti célszerűségi pertársaságot alkotnak. Álláspontja szerint a per tárgyát a felperesnek üzleti titokhoz fűződő jogai, nem pedig a felperes és a II. rendű alperes között fennállt munkaviszony képezi, annak ténye pedig, hogy a II. rendű alperes az állított titoksértő magatartásokat a felperessel fennállt munkaviszonya alatt valósította meg, önmagában nem teszi a jogvitát munkaügyi perré.
[28] A másodfokú bíróság egyetértett az alperesekkel abban, hogy a felperes perbe vitt sérelmének alapjaként állított információk nem felelnek meg sem a Ptk. 2:47. §-ában, sem az Üttv. 1. § (1) bekezdésében írt üzleti titok fogalmának.
[29] Indokolása szerint a munkavállalók személyes adatai önmagukban semmilyen célra nem használhatók, vagyoni értékkel még az elsőfokú bíróság által megállapított összeállításuk esetén sem bírnak, azok a felperes gazdasági tevékenységéhez nem kapcsolódnak és az állított munkaerő-átcsábításhoz szükségtelen adatok. Úgy ítélte meg, hogy ezek a személyes adatok az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) hatálya alá tartoznak, a jogosultak olyan személyes adatai, amelyekkel a munkavállalók szabadon rendelkezhetnek.
[30] Nem értett egyet azzal, hogy a munkavállalók neveinek listája a felperes gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó olyan védendő ismeret, amely megfeleltethető az üzleti titok Ptk.-ba és az Üttv.-be foglalt fogalmának.
[31] A másodfokú bíróság érvelése szerint nem tekinthető a felperes üzleti titkának a munkavállalói munkaszerződésekben rögzített munkabére sem, mivel az nem kizárólag a felperes gazdasági tevékenységéhez köthető, nem bír vagyoni értékkel, illetve nyilvánosságra hozatala nem feltétlenül jár a jogosult jogos pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekének sérelmével, veszélyeztetésével.
[33] A fentiek alapján a keresetet elutasította.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[34] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen az elsőfokú bíróság által hozott rész- és közbenső ítélettel megegyező tartalmú határozat meghozatalát, másodlagosan a másodfokú, illetve az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.[35] Megsértett jogszabályhelyként a Ptk. 2:47. §-át, az Üttv. 1. §-át, valamint a Pp. 346. § (4) és (5) bekezdését és 369. § (3) bekezdését jelölte meg.
[36] Hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság tévesen és jogszabálysértő módon megszorítóan alkalmazta az Üttv. 1. §-a szerinti vagyoni érték fogalmát. Nem értett egyet azzal, hogy a munkavállalóknak az adatai ne rendelkeznének vagyoni értékkel és ne minősülhetnének az üzleti titok körébe eső információnak.
[37] Érvelése szerint az Üttv. 1. § szövege alapján minden, a jogosult gazdasági tevékenységével kapcsolatos, nem nyilvános információ vagyoni értékkel bír. Állította, hogy az információ titkossága önmagában megalapozza az információ vagyoni értékét.
[38] Álláspontja szerint, ha megállapítható egy adott információ titkossága, nem szükséges vizsgálni, hogy rendelkezik-e valamilyen pénzben kifejezhető értékkel. Rámutatott arra: az Üttv. 1. §-ában a jogalkotó egyértelműen úgy rendelkezett, hogy minden, a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó titkos információ vagyoni értékkel bír. Egyetértett az elsőfokú ítéletben foglaltakkal, amely azt mondta ki, hogy "a jogszabály szövegezése szerint a vagyoni érték az információ titkosságából következik".
[39] Érvelése szerint a munkavállalók adatai a fentiek alapján vagyoni értékkel bírónak minősülnek, mivel azok bizalmasak voltak, a felperes munkatársainak egy szűk körén kívül mások számára nem voltak ismertek.
[40] Hivatkozott az Európai Parlament és a Tanács által 2016. június 8-án elfogadott 2016/943/EU irányelvre (a továbbiakban: irányelv) és ezzel összhangban kifejtette, hogy az Üttv. "vagyoni érték" fogalmának ki kell terjednie legalább az információk azon körére, amelyre az irányelv "kereskedelmi érték" fogalma kiterjed. Az Üttv. miniszteri indokolása alapján állította, hogy a magyar jogalkotó az irányelvnél szélesebb körű védelmet kívánt biztosítani azzal, hogy a kereskedelmi helyett, a vagyoni érték kitételt használta a jogszabályban.
[41] Rámutatott arra, hogy az Üttv. alapján minden, a jogosult gazdasági tevékenységével kapcsolatos olyan bizalmas információ üzleti titok, amely vagyoni/kereskedelmi értékkel bír annak következtében, hogy annak jogosulatlan megszerzése veszélyeztetné, sérthetné a jogosult gazdasági érdekeit, versenyképességét vagy piaci pozícióját.
[42] Állította, hogy már a tényállás önmagában igazolta: munkavállalóinak az adatai számára vagyoni értékkel bírtak, hiszen azoknak a konkurens I. rendű alperes általi megszerzése tette lehetővé a munkaerő tőle való elcsábítását. Hangsúlyozta, hogy a per tárgyát képező információk I. rendű alperes általi megszerzése versenyhátrányt, konkrét, pénzben kifejezhető veszteséget jelentett számára, mivel elesett a tömegesen távozó munkavállalók munkájával elérhető bevételtől, továbbá jelentős költséggel és időráfordítással járt új munkaerő toborzása.
[43] Kifejtette azt is, hogy a Ptk. 2:47. §-ában a "vagyoni érték" kitétel nem szerepel, ezáltal a Ptk. az információ vagyoni értékét nem követeli meg ahhoz, hogy azt üzleti titoknak tekintse. Jogsértőnek tartotta a másodfokú bíróság álláspontját, amely szerint megtagadható az üzleti titoknak minősítés a Ptk. alapján akkor, ha egy adott információ nem bír vagyoni értékkel.
[44] Állította, hogy az elsőfokú bíróság az általa előterjesztett jogalapon, az előadott tények alapján az általa kért ítéleti rendelkezést hozta, csak a jogi indokolása tért el valamelyest a keresetbe foglalt jogi érveléstől.
[45] Hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének, mert az ítéletéből nem derült ki az, hogy az Infotv. vagy az Üttv. melyik rendelkezésére alapította azt a megállapítást, amelynek alapján kizárt, hogy az Infotv. hatálya alá tartozó személyes adat egyidejűleg az Üttv. hatálya alá tartozó üzleti titoknak is minősüljön. Rámutatott arra, hogy 2018. május 25-től a személyes adatok védelmét elsődlegesen a 2016/679/EU Rendelet (GDPR Rendelet) szabályozza, az Infotv. azt kiegészítő, bizonyos vonatkozásban azt implementáló jogszabállyá vált. Állította, hogy kifejezett tiltó rendelkezés hiányában egy információ egyszerre lehet személyes adat és üzleti titok is, ha az megfelel a vonatkozó jogszabályi definícióknak. Erre tekintettel hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet azért is sérti az Üttv. 1. §-át és a Ptk. 2:47. §-át, mert a másodfokú bíróság annak ellenére nem tekintette a felperes üzleti titkának a munkavállalói személyes adatnak minősülő adatait, hogy azok megfeleltek mindkét jogszabályhely definíciójának.
[46] Hangsúlyozta, hogy az iparágban bevett és széleskörűen alkalmazott védelmi intézkedéseket maradéktalanul megtette, üzleti titkainak megóvása érdekében az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsította. Kifejtette, hogy az üzleti titoksértés nem azért valósulhatott meg, mert a titok megőrzése érdekében tett lépései nem voltak megfelelőek, hanem azért, mert az alperesek az infrastruktúrája felhasználásával, a felperes szervezetébe beépülve, több hónapos, titkosan zajló, összehangolt és szisztematikusan felépített jogsértő magatartásukkal kivédhetetlen helyzet elé állították a céget.
[47] Állította, hogy a munkavállalóival kötött munkaszerződéseinek részét képező titoktartási klauzula megfelelt a joggyakorlat által támasztott követelményeknek: a munkaszerződések világos és egyértelmű módon rendelkeztek a munkavállalókat terhelő titoktartási kötelezettségről és annak terjedelméről, amely megfelelt a jogszabályoknak és a kialakult joggyakorlatnak. Álláspontja szerint a munkaszerződéseibe foglalt titoktartási klauzula önmagában is elegendő volt az üzleti titok titokban tartására irányuló aktív, tevőleges magatartást jelentő feltétel megvalósulásához. Hangsúlyozta, hogy ő ennél jóval többet tett üzleti titkainak megőrzése érdekében, hiszen az adatokhoz történő hozzáférést korlátozta, jelszóval védte, továbbá adatvédelmi és adatbiztonsági tréningeket tartott. Kifogásolta, hogy ezek értékelését a másodfokú bíróság elmulasztotta.
[48] A bizonyítási eljárás eredményeként nem tartotta megállapíthatónak, hogy a munkavállalói hozzájárultak volna a személyes adataiknak és munkaszerződési feltételeiknek a II. rendű alperes, vagy bármelyik más munkavállaló előtti feltárásához. Emiatt tévesnek találta a másodfokú bíróságnak azt az indokolását, hogy a munkavállalói a munkaszerződési feltételeiket saját elhatározásukból hozták nyilvánosságra. Rámutatott arra is, hogy a munkavállalói egyébként sem rendelkezhettek volna szabadon az ő üzleti titkát képező munkaszerződési feltételekkel, ezért amennyiben maguk tárták volna fel ezen adatokat, az sem zárná ki az alperesek által megvalósított üzleti titoksértést.
[49] Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték. Álláspontjuk szerint a felülvizsgálati kérelem nem tartalmazza az ügy érdemi eldöntésére kiható eljárási, vagy anyagi jogi jogszabályhely megjelölését, valamint annak indokait sem. Állították, hogy az új határozat meghozatala során a felperes a kártérítésre kötelezésüket már nem kérte, a felülvizsgálati kérelemben erre irányuló petituma, indítványa, előadása nincs. Az alperesek a felülvizsgálati eljárásban hatásköri kifogást már nem terjesztettek elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[50] A felülvizsgálati kérelem az alábbi okokból nem volt érdemben vizsgálható.[51] A Kúria megítélése szerint az ügy elbírálása munkaügyi perben eljáró bíróság hatáskörébe tartozik az alábbiakra tekintettel.
[52] A felperes által sérelmezett és az elsőfokú bíróság által tényként megállapított, majd az alperesek terhére értékelt magatartások (a továbbiakban: alperesi magatartások) elkövetési ideje 2018. július-augusztus. A Kúria ezt azért tartotta lényegesnek, mert 2018. augusztus 8-án lépett hatályba az Üttv., hatályon kívül helyezve egyidejűleg a Ptk. 2:47. §-át. A kifogásolt alperesi magatartások részben ezt megelőzően, részben ezt követően valósultak meg. Ezt megelőzően az üzleti titok jogi védelme a Ptk. 2:47. §-ával és a Ptk. személyiségi jogi rendelkezéseivel valósult meg.
[53] Utal arra a Kúria, hogy az Üttv. meghozatalára az Európai Parlament és a Tanács által 2016. június 8-án elfogadott irányelv nemzeti jogba való átültetésére vonatkozó tagállami kötelezettség teljesítése érdekében került sor. A törvényjavaslat általános indokolásából kitűnően az irányelv átültetése azért nem a Ptk. módosításával valósult meg, mert egyrészt az irányelv az üzleti titok védelmét nem a Ptk. felfogásához igazodó személyiségi jogi védelemben részesíti, hanem "a jogintézmény természetéhez jobban igazodó vagyoni jogi jellegű rendelkezéseken keresztül valósítja meg", másrészt az üzleti titok megsértése esetén korábban kettős jogalap: a Tpvt. és a Ptk. alapján is lehetett eljárást kezdeményezni, az irányelv szabályainak átültetésével azonban átfedés keletkezne a Tpvt.-ben biztosított védelemmel, "ezért a kettős jogalap a továbbiakban nem tartható fenn", "az üzleti titok védelme egységesen, a jelen előterjesztésben foglalt jogszabály szerint valósul meg". A törvényjavaslatból kitűnően tehát a törvény meghozatalára a jogintézmény egységes szabályozásának igényével került sor. Ennek érdekében a törvény 24. §-a módosította és hatályon kívül helyezte a Tpvt. egyes rendelkezéseit, 35. §-a pedig módosította a Ptk. 2:46. § (1) bekezdését és 2:55. §-át, továbbá hatályon kívül helyezte a 2:47. §-át. Az Üttv. nem módosította viszont az Mt.-t.
[54] A kereset tárgyává tett időszakban és jelenleg is hatályos Mt. 8. § (1) bekezdése alapján a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt - kivéve, ha erre jogszabály feljogosítja - nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné.
[55] A II. rendű alperes a felperes által terhére értékelni kért és az I. fokú bíróság által terhére is értékelt - a másodfokú bíróság által sem valótlannak tekintett - magatartását a felperessel fennállt munkaviszonya fennállása idején tanúsította.
[56] Az Mt. 8. § (4) bekezdése alapján a munkavállaló köteles a munkája során tudomására jutott üzleti titkot megőrizni. Az Mt. 9. §-a pedig a munkavállaló és a munkáltató személyiségi jogainak védelmére - e törvény eltérő rendelkezésének hiányában - a Ptk. 2:42-54. §-ait rendeli alkalmazni azzal, hogy a Ptk. 2:52. § (2) és (3) bekezdése, valamint 2:53. §-a alkalmazásakor e törvény kártérítési felelősségre vonatkozó szabályai az irányadók.
[57] Mindezek alapján a 2018. augusztus 8-ig személyiségi jognak minősülő üzleti titok megsértése esetén a munkáltató és a munkavállaló egymás közötti viszonyában a Ptk. személyiségi jogi rendelkezései alkalmazandók, de nem közvetlenül, nem egy önálló, abszolút szerkezetű jogviszonynak pusztán a jogsértés folytán történt relativizálódása folytán, hanem az eleve relatív szerkezetű munkaviszonyra tekintettel, az Mt. 9. §-ának utaló rendelkezése alapján; e tekintetben is azzal a megszorítással, hogy mind a sérelemdíj fizetésre kötelezés feltételeire - így a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára -, valamint a sérelemdíj mértékének bíróság általi meghatározása során vizsgálandó törvényi szempontokra nézve, mind az ezt meghaladó kártérítésre nézve az Mt. kártérítési felelősségre vonatkozó szabályai irányadók. (Az alábbiak szerint ezek ugyancsak a Ptk.-ra utalnak, de lényeges egyrészt, hogy a sérelemdíj fizetésre kötelezés Ptk.-ban foglalt feltételei és számításának törvényi szempontjai nem érvényesülhetnek, másrészt a kártérítési kötelezettséget szabályozó rendelkezések sem a Ptk. 2:53. §-ában foglalt utaló rendelkezés, hanem az Mt. alább felhívott utaló rendelkezése folytán alkalmazandók.)
[58] Megjegyzi a Kúria: az Mt. elfogadásának alapjául szolgáló törvényjavaslat részletes indokolásának a 8. §-hoz fűzött szövege szerint a 8. § (4) bekezdésben szabályozott titoktartási kötelezettség "ugyan része a munkavállalóra vonatkozó általános magatartási követelménynek [8. § (1) bekezdés], azonban néhány ponton kimutathatók sajátosságok. A munkavállalónak ez a magatartása több más jogszabályt is érint, illetve azokkal összefüggésben áll, így többek között Ptk.-val, vagy a tisztességtelen piaci magatartás és versenytilalom korlátozásáról szóló a 1996. évi LVII. törvénnyel". Rámutat a Kúria: a törvényjavaslat indokolásának szövegezésekor még nem volt ismert sem az Üttv., sem az annak alapjául szolgáló irányelv, csak a Ptk.-nak és a Tpvt.-nek az üzleti titkot szabályozó rendelkezései, amelyeknek helyébe lépett az Üttv. Ebből következően a szöveg olvasata jelenleg az, hogy azért nevesítette külön is a törvényhozó a munkavállaló titoktartási kötelezettségét az általános munkáltatói érdeket sértő munkavállalói magatartás tilalmán belül, mert az összefüggésben áll az Üttv.-vel.
[59] A Kúria megítélése szerint az, hogy az Üttv. nem hozott létre egy Mt.-től független abszolút szerkezetű jogviszonyt, magából az Üttv. rendelkezéseiből, valamint az alapjául szolgáló irányelvből is levezethető. Az Üttv. 5. § (1) bekezdés c) pontja és a (3) bekezdés a) pontja alapján nem minősül az üzleti titokhoz fűződő jog megsértésének az üzleti titok megszerzése, amennyiben a védett ismeret körébe tartozó műszaki ismeretek és megoldások kivételével a munkavállalóknak vagy a munkavállalók képviselőinek a tájékozódáshoz való jogának a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott célból, a szükséges mértékben történő gyakorlása útján valósul meg; illetve a jogszerűen megszerzett üzleti titok munkavállaló által a munkavállalók képviselője számára történő felfedése, ha a felfedés a munkavállaló vagy a képviselő tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogának gyakorlása céljából a jog gyakorlásához szükséges mértékben történt. Ezekből a rendelkezésekből kitűnően az Üttv. szabályozási tárgya a munkaviszonyban is értelmezendő, szabályai a munkáltató és a munkavállaló egymás közötti viszonyában is alkalmazandók. Amennyiben a munkavállaló a munkáltató sérelmére tanúsít üzleti titkot sértő magatartást, az Üttv. rendelkezései nem függetleníthetők az Mt. vonatkozó rendelkezéseitől, hanem azokkal együtt alkalmazandók. Pontosabban az Mt. rendelkezései alkalmazandók az Üttv. rendelkezéseivel kiegészülve.
[60] A fenti értelmezést erősíti az Üttv. 9. §-a is. Ennek (1) bekezdése szerint az üzleti titokhoz fűződő jog megsértése esetén a jogosult a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést követelhet. Ebből a szövegezésből azonban nem következik az, hogy a munkajogi kártérítési felelősség szabályai helyett alkalmazandók - közvetlenül - a polgári jogi felelősség szabályai. Az Üttv. elfogadásának alapjául szolgáló törvényjavaslat indokolása szerint ez a rendelkezés az irányelv 14. cikkének való megfelelést szolgálja, vagyis annak megfelelően értelmezendő. Az irányelv 14. cikkének (1) bekezdés második mondata szerint a tagállamok korlátozhatják a munkavállalók munkáltatójukkal szembeni kártérítési kötelezettségét a munkáltató üzleti titkának nem szándékosan történő jogosulatlan megszerzése, hasznosítása vagy felfedése tekintetében. Vagyis az Üttv. 9. §-ában szabályozott polgári jogi felelősség munkavállaló esetében csak a munkajogi szabályok keretei között érvényesülhet. A munkavállaló kártérítési felelősségének általános szabályait tartalmazó Mt. 179. § rendelkezik a kártérítési kötelezettségről, az az alóli mentesülésről, a felelősség mértékéről és korlátairól. Az (5) bekezdés utaló rendelkezése folytán a kár megtérítésére a 177. §-ban foglalt rendelkezéseket, e jogszabályhely szerint pedig a kár megtérítésére egyebekben a Ptk. 6:518-534. §-ának szabályait kell alkalmazni. Végső soron tehát az Üttv. és az Mt. is a Ptk. kárfelelősségi szabályainak alkalmazására mutat, de az Üttv. nem ad alapot az Mt. megkerülésére. Az Mt. 8. § (4) bekezdését és az Üttv.-t együttesen alkalmazta a Fővárosi Ítélőtábla az Mf.2.31.210/2021/5. számú ítéletében. Az Mt. 8. § (4) bekezdését és a Ptk. 2:47. §-át együttesen alkalmazta a Kúria az Mfv.X.10.038/2020/3. számú ítéletében.
[61] A Kúria megítélése szerint ellenkező értelmezés mellett kiüresedne az Mt. 8. § (4) bekezdése és az Mt. ahhoz fűződő szankciós rendszere, hiszen minden esetben hivatkozhatnának arra a munkáltatók, hogy ők nem a munkaszerződésből és nem az Mt.-ből ex lege fakadó munkavállalói kötelezettségek megsértésére alapítják az üzleti titoksértésből fakadó igényeiket, hanem az Üttv.-re, ami lehetőséget adna arra is, hogy kivonják magukat a munkaügyi per különös szabályai alól, ezáltal a munkavállalókat is megfosztva az azokba foglalt speciális eljárási jogi garanciáktól.
[62] A Pp. 508. § (1) bekezdés a) pontja alapján munkaügyi peren az Mt. alapján létesített jogviszonyból (munkaviszonyból) származó pert kell érteni. Nem vitás a gyakorlatban, hogy a munkaügyi per szabályai szerint kell elbírálni a jogvitát akkor is, ha a felek között ugyan már nem áll fenn a munkaviszony, de az igény a munkaviszony fennállása alatt keletkezett. A Pp. 20. § (2) bekezdése alapján a törvényszék mint munkaügyi bíróság jár el a munkaügyi perekben.
[63] A Pp. 513. § (1) bekezdés a) pontja alapján pertársaság vagy keresethalmazat esetén, ha a törvényszék hatáskörébe tartozó valamelyik kereseti kérelem elbírálása munkaügyi perre, míg a többi kereseti kérelem nem munkaügyi perre tartozik, a pert a munkaügyi perben eljáró tanács bírálja el, feltéve, hogy a pertársaság vagy a keresethalmazat törvény által megengedett.
[64] A Pp. 37. § c) pontja alapján több alperes perelhető együtt, ha a perbeli követelések hasonló ténybeli és jogi alapból erednek, és ugyanannak a bíróságnak az illetékessége a 29. § rendelkezéseinek alkalmazása nélkül is valamennyi alperessel szemben megállapítható. Az első törvényi feltétel fennállása a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható mind a jogirodalom egybehangzó álláspontja, mind az ellentmondástól mentes bírói gyakorlat alapján. "Hasonló a jogi alap, ha a kereseti követelés valamennyi féllel szemben azonos jogalapon vagy (legalább lényegében) azonos jogi érvelésen alapszik. A hasonló ténybeli alapot esetenként kell megvizsgálni; alapvetően a bizonyításban felmerülő szinergiát kell vizsgálni" [Németh János-Kiss Daisy (szerk.): A polgári perrendtartás magyarázata 1-2., Complex, Budapest, 2010. I. kötet, 274.; Varga István (szerk.): A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja I-III., HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2018. I. kötet 196.].
[65] Ha a felperesek keresetükben azt állítják, hogy az alperesek együttes magatartásának az eredménye az az állapot, amelyre tekintettel személyiségi jogaik sérültek és kárt szenvedtek, az alperesek a célszerűségi pertársakra vonatkozó szabályok szerint perelhetők (BDT 2019.4050.). A kártérítési követelések akkor is hasonló jogi alapból eredő (kárkötelem teljesítésére irányuló) követelésnek minősülnek, ha a felperes egymástól eltérő felelősségi alakzatokra alapítja az alperesek kártérítési felelősségét (BDT 2016.3484.).
[66] Az illetékességre vonatkozó második törvényi feltétel fennállása is megállapítható. Az I. rendű alperes budapesti székhelyű gazdasági társaság. A II. rendű alperes lakóhelye ugyancsak Budapesten van. Az I. rendű alperes esetében a Pp. 25. § (4) bekezdése, a II. rendű alperes esetében a 25. § (1) bekezdése alapozza meg a Fővárosi Törvényszék illetékességét azzal, hogy ez utóbbi illetékességi ok a Pp. 513. § (4) bekezdése alapján egyben kizárólagos is, amiből következően - a felperes által létesített alperesi pertársaságra tekintettel - az (1) bekezdés a) pontja alapján az I. rendű alperes tekintetében is kizárólagos. A Fővárosi Törvényszék illetékessége tehát a Pp.-nek a pertársaságra vonatkozó 29. §-ába foglalt külön szabályai nélkül is megállapítható mindkét alperes esetében.
[67] A Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő, illetve a kúriai határozattól jogkérdésben való eltérő voltát, kivéve, ha az eljárást hivatalból megszünteti stb.
[68] A Pp. 405. § (1) bekezdése értelmében törvény eltérő rendelkezése hiányában a felülvizsgálati eljárás során a Kúria az e fejezetben foglalt eltérésekkel a fellebbezésre vonatkozó szabályok alkalmazásával jár el. A fellebbezésre vonatkozó szabályok között lévő 379. § szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét végzéssel - teljes egészében vagy abban a részében, amelyre a megszüntetés oka fennáll - hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti, ha a 240. § (1) bekezdése vagy a 241. § (1) bekezdése szerinti ok az elsőfokú vagy a másodfokú eljárásban fennáll. Ha az eljárás megszüntetésének alapjául szolgáló hiány pótolható vagy az eljárás jóváhagyásával orvosolható, a felet erre az eljárás megszüntetése előtt - megfelelő határidő tűzésével - fel kell hívni.
[69] A Pp. 240. § (1) bekezdés e) pontja alapján a bíróság az eljárást - annak bármely szakaszában - hivatalból megszünteti, ha megállapítja, hogy a per más - az e törvény hatálya alá tartozó - ügyben eljáró bíróság hatáskörébe vagy illetékességébe tartozik, kivéve ha ea) a hatáskör a per tárgyának értékétől függ és az alperes hatásköri kifogás nélkül írásbeli ellenkérelmet már előterjesztett, vagy eb) az illetékesség nem kizárólagos és az alperes illetékességi kifogás nélkül írásbeli ellenkérelmet már előterjesztett.
[70] A Pp. 379. §-ának a hiány pótlására vagy az eljárás orvoslására vonatkozó feltétele fogalmilag kizárt a hatáskör és illetékesség kizárólagossága folytán. A 240. § (1) bekezdés e) pontjának alkalmazását kizáró feltételek fennállása sem állapítható meg az adott ügyben.
[71] Rámutat a Kúria: az ún. jogcímhez kötöttség - az a körülmény, hogy a felperes keresetének jogi alapjaként nem jelölte meg az Mt. vonatkozó rendelkezéseit - nem érvényesül a hatáskör vizsgálata során. A bíróság kereseti jogcímhez kötöttsége a Pp. 342. § (3) bekezdése alapján csak az érdemi döntés tekintetében áll fenn. Ebben az esetben tehát nem arról van szó, hogy a felperes több lehetséges jogcím közül tette valamelyiket keresete tárgyává (amely vagy alapos vagy nem), hanem arról, hogy az általa megjelölt jogcím elbírálásához szükséges anyagi jogi szabályoknak csak egy részét hívta fel keresetében.
[72] A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 240. § (3) bekezdése alapján az (1) bekezdés e) és i) pontjára figyelemmel az eljárás megszüntetésével egyidejűleg elrendelte az ügy iratainak áttételét a keresetlevél áttételére vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával a Fővárosi Törvényszékhez mint munkaügyi bírósághoz.
(Kúria Pfv.III.20.509/2022/4/II.)