adozona.hu
BH 2023.1.15
BH 2023.1.15
A gyógypedagógiai pótlékra jogosultság feltételét képezi speciális nevelési igényű gyermek gondozása - nevelése erre vonatkozó szakértői megállapítás alapján [a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénynek a szociális, valamint gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban való végrehajtásáról szóló 257/2000. (XII. 26.) Korm.rend. 15. § (6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1999. január 1-jétől 2020. november 23-ig állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel kisgyermeknevelő munkakörben. Jogviszonya fennálltának időtartama alatt állítása szerint két sajátos nevelési igényű (SNI) kisgyermek gondozását-nevelését végezte: az egyik kisgyermek P. O. B. (BNO F8400 autizmus spektrumzavar), akit a felperes 2018. október 4-től 2019. március 31-ig gondozott és nevelt, míg a másik O. Á. (BNO F939...
BH 2023.1.15 A gyógypedagógiai pótlékra jogosultság feltételét képezi speciális nevelési igényű gyermek gondozása - nevelése erre vonatkozó szakértői megállapítás alapján [a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénynek a szociális, valamint gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban való végrehajtásáról szóló 257/2000. (XII. 26.) Korm.rend. 15. § (6) bek.].
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás
[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1999. január 1-jétől 2020. november 23-ig állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel kisgyermeknevelő munkakörben. Jogviszonya fennálltának időtartama alatt állítása szerint két sajátos nevelési igényű (SNI) kisgyermek gondozását-nevelését végezte: az egyik kisgyermek P. O. B. (BNO F8400 autizmus spektrumzavar), akit a felperes 2018. október 4-től 2019. március 31-ig gondozott és nevelt, míg a másik O. Á. (BNO F9390 nem meghatározható gyermekkori emocionális zavar), akinek a gondozását a felperes 2016. december 2-től 2019. augusztus 31-ig végezte.[2] Mindkét kisgyermek vonatkozásában a Budapesti Fejlesztő Központ Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Óvoda Gyermekneurológiai és Gyermekpszichiátriai szakrendelésén készült vizsgálati vélemény a megbetegedésről.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes pontosított keresetében 110 000 forint gyógypedagógiai pótlék és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy sajátos nevelési igényű gyermekeket gondozott és nevelt.[4] Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen az eljárás megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a gyermekek nem voltak SNI-s gyermekek, mert nem született esetükben erre vonatkozó szakvélemény, valamint az együttműködési megállapodás megkötésekor egyik gyermek esetében sem merült fel ennek ténye. Alapító okirata, szervezeti és működési szabályzata és szakmai programja szerint nem nyújtott sajátos nevelési igényű gyermekeknek nevelést és gondozást vagy korai fejlesztést, az ehhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel az intézmény nem rendelkezett. Előadta továbbá, hogy a pótlékra jogosultság feltétele, hogy legalább két sajátos nevelési igényű gyermek egy csoportban legyen és ott történjen a nevelésük és gondozásuk. Vitatta a kereset összegszerűségét is.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[5] A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest 110 000 forint gyógypedagógiai pótlék és késedelmi kamata megfizetésére. Határozata indokolása szerint a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) hatálya nem terjed ki a bölcsődékre. Megállapítása szerint a kisgyermekek a peresített időszakban sajátos nevelési igényűnek minősültek a róluk kiállított szakértői vélemények hiányában is. Kizárólag annak tulajdonított jelentőséget, hogy a valóságban ténylegesen sajátos nevelési igényű gyermekek gondozását látta el a felperes, függetlenül az SNI jogi értelmezésétől.[6] Nem vizsgálta, hogy mit tartalmazott az alperes szervezeti és működési szabályzata, illetve alapító okirata, mivel az alperes ellátási megállapodást kötött a kisgyermekekre és annak eleget is tett. Kifejtette, hogy a jogszabály a pótlékra való jogosultság körében kizárólag a nevelés-gondozás tevékenység ellátására tekintettel állapítja meg a jogosultságot, nem a gyermekek korai fejlesztésére, és nem ír elő a jogszabály e körben személyi és tárgyi feltételeket sem.
[7] Alaptalannak ítélte az alperesnek a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek (a továbbiakban: Kjt.), a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban Kjt. vhr.) 15. § (6) bekezdése által előírt három feltételre való hivatkozását is. Indokolatlannak tartotta az alperes azon hivatkozását, hogy pótlék csak abban az esetben járt volna, ha legalább két ilyen speciális feltételekkel rendelkező gyermeket együtt, egy időben nevelte volna a felperes.
[8] Az alperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Megalapozatlannak találta a bíróság az alperesnek az eljárás megszüntetése tárgyában előterjesztett indítványát, illetve elévülési kifogását, így az ügyet érdemben vizsgálta. Kifejtette, hogy a Kjt. vhr. 15. § (6) bekezdése visszautalva a gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényre (a továbbiakban: Gyvt.), illetve az Nkt.-ra, meghatározza a sajátos nevelési igényű gyermek fogalmát. Nem találta megalapozottnak az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy szakértői vélemény nélkül is megállapítható lenne a sajátos nevelési igény pusztán a BNO kód alapján, az ebben történő állásfoglalásra kizárólag szakértői bizottság, a pedagógiai szakszolgálat jogosult. Ennek működési rendjét tartalmazza a pedagógiai szakszolgálati intézmények működési rendjéről szóló 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet (a továbbiakban: EMMI rendelet).
[9] Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a sajátos nevelési igényt a pedagógiai szakszolgálat megyei szakértői bizottsága állapítja meg az erre irányuló szakértői vizsgálat alapján szakértői véleményben. A felperesre háruló bizonyítási teher ellenére a perben nem igazolta azt, hogy az általa gondozott két kisgyermek sajátos nevelési igényű volt, ezért ennek következményeit viselnie kellett. A korai fejlesztés a pótlékra való jogosultságot nem alapozta meg, az pedig nem volt igazolt, hogy a két gyermek SNI-s érintettségét szakértői vélemény határozta volna meg.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[10] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. Előadta, hogy keresetét mindvégig a Kjt. vhr. 15. § (6) bekezdésére alapította. Álláspontja szerint a gyógypedagógiai pótlékra való jogosultság szempontjából annak van jelentősége, hogy gondozott-e sajátos nevelési igényű és/vagy korai fejlesztésben részesülő gyermeket vagy sem. P. O. B. egy autizmus spektrumzavarral küzdő gyermek esetében álláspontja szerint nem szorul külön bizonyításra, hogy sajátos nevelésű igényű, O. Á. esetében pedig rendelkezésre áll a szakszolgálat tájékoztatása, hogy korai fejlesztésben részesül a mai napig.[11] Hivatkozott arra, hogy a Kjt. vhr. 15. § (6) bekezdése visszautal a Gyvt. 42. § (3) bekezdésére. A gyógypedagógiai pótlékra való jogosultság szempontjából annak van jelentősége, hogy gondozott-e sajátos nevelési igényű és/vagy korai fejlesztésben részesülő gyermeket vagy sem. A Kjt. vhr. hivatkozott rendelkezése a nevelés-gondozási tevékenység és nem a fejlesztési tevékenység kifejtéséhez köti a pótlékjogosultságot, így a másodfokú bíróság csak abban az esetben utasíthatta volna el a keresetet, ha kimondja, hogy egyik gyermek sem volt sajátos nevelési igényű és/vagy nem részesült korai fejlesztésben a peres időszakban.
[12] A jogerős ítélet kiemeli, hogy a bérpótlékhoz a feladat ellátásának speciális jellegére, a munkavégzést befolyásoló körülményeire, többletelemre van szükség, ebből azonban nem az következik, hogy csak a szakvéleménnyel rendelkező gyermek esetében állt fenn a többletmunkavégzés, az általánostól eltérő munkafeltétel a kisgyermeknevelő oldalon, hanem ellenkezőleg, szakvélemény hiányában is fennállnak a gyermekkel kapcsolatos olyan többlettfeladatok, amelyek indokolják a többlettdíjazást.
[13] Indokolatlannak ítélte az alperes arra történő hivatkozását is, hogy a pótlék csak abban az esetben illeti meg a közalkalmazottat, ha legalább két sajátos nevelési igényűnek tekintendő gyermek azonos csoportba jár, mivel mindez a megjelölt jogszabályi rendelkezésekből nem következik.
[14] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet "hagyja helyben". Fenntartotta azt az álláspontját, hogy szakvélemény hiányában a gyermekeket nem lehet SNI-vel érintett gyermekeknek tekinteni. A sajátos nevelési igény egy gyűjtőfogalom, amely többletjogokat biztosít a különleges bánásmódot igénylő gyermekeknek. Ezt szakértői bizottság állapítja meg az EMMI rendelet 7. § (1) bekezdés c) pontja értelmében, mert az SNI diagnosztikájának fontos szerepe van abban, hogy a gyermekek időben hozzájussanak a korai fejlesztéshez. Amennyiben elfogadható lenne a felperes és az elsőfokú bíróság álláspontja, ebben az esetben a bölcsődevezetőnek mindenféle segítség és orvosi képzettség nélkül a BNO kódok alapján kellene döntenie, hogy melyik kisgyermek SNI-vel érintett és melyik kisgyermeknevelőnek kell pótlékot fizetnie. Ez abszurd elvárás ebben az esetben anélkül, hogy bármilyen alátámasztott, igazolt információja lenne az intézményvezetőnek, hogy melyik gyermek SNI-vel érintett, pótlékot kellene fizetnie. Összegszerűségében sem találta jogszerűnek az elsőfokú bíróság határozatát.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[15] A Kúria gyógypedagógiai pótlékra való jogosultság feltételei tárgyában korábban még nem határozott, ezért a felülvizsgálati kérelem befogadását a Pp. 523. § (2) bekezdése alapján a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontjába foglalt okból engedélyezte.[16] A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.
[17] A perbeli esetben az eljárt bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy az érintett gyermek a perbeli időszakban SNI-s gyermeknek volt-e tekinthető vagy sem. Az első- és másodfokú bíróság álláspontja e tekintetben alapvetően különbözött: az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a peresített időszakban erre vonatkozó szakértői vélemény hiányában is megállapítható az SNI, az utóbbi szerint a szakvélemény hiánya ezt kizárja. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a Kjt. vhr. 15. § (6) bekezdésében szabályozott gyógypedagógiai pótlék annak igazolásához, hogy a közalkalmazott sajátos nevelési igényű gyermekek nevelését-gondozását végző csoportban dolgozik szükséges az Nkt. 4. § 25. pontjában meghatározott sajátos nevelési igényű gyermek fogalmának alkalmazása. Helytállóan jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy "a korai fejlesztésben részesülés" különbözik az SNI-től, azt az EMMI rendelet 7. § (1) bekezdése, illetve a Gyvt. is megkülönbözteti.
[18] Az SNI-s gyermek fogalma a jogrendben egységes: azt az Nktv. 4. § 25. pontja határozza meg akként, hogy sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi (látási, hallási), értelmi- vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrumzavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartás-szabályozási zavarral) küzd.
[19] Ezt a rendelkezést hívja fel a Gyvt. 15. § (11a) bekezdése is. Az is kétségtelenül megállapítható, hogy e törvény nem alkotott önálló (az Nktv.-től eltérő) SNI-s fogalmat noha számos helyen használja. A pótlék jogosultságot e törvényre utalással határozza meg a Kjt. vhr. 15. § (6) bekezdése, így az Nktv.-re figyelemmel kell értelmezni az SNI fogalmát, s az EMMI rendelet 7. §-a ugyanezt a fogalmat használja.
[20] Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy szakértői vélemény nélkül nem állapítható meg a sajátos nevelési igény pusztán a BNO kód alapján. Az Nktv. 4. § 25. pontjának SNI-s gyermekre vonatkozó definíciója szerint szakértői bizottság által komplex szakértői vizsgálatot követően kiállított szakértői vélemény alapján kerül sor a gyermek sajátos nevelési igényének megállapítására, abban a bíróság nem foglalhat állást. Az erre hivatott szerv a pedagógiai szakszolgálat szakértői bizottsága.
[21] Az Nktv. 94. § (1) bekezdés h) pontjában foglalt felhatalmazás alapján született EMMI rendelet rendelkezik a pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről. A rendelet az SNI szakértői megállapítását a megyei szakértői bizottság hatáskörébe teszi. A szakértői eljárás (egyebek mellett) a szülő kérelmére vagy a szülő egyetértésével a bölcsőde kezdeményezésére indulhat. A rendelet 11. § (2) bekezdése szerint, ha a járási szakértői bizottság megítélése szerint - jellemzően a korai fejlesztési igény elbírálására irányuló szakértői vizsgálat során - a gyermeknél SNI valószínűsíthető, úgy az ügyet köteles (iratokkal együtt) áttenni a megyei bizottsághoz. A szakértői eljárás a gyermek születésétől fogva megindítható.
[22] Mindezek alapján megállapítható, hogy a sajátos nevelési igényt a pedagógiai szakszolgálat megyei szakértői bizottsága állapítja meg erre irányuló szakértői vizsgálat alapján szakértői véleményben. Mivel ilyen szakvéleményt a felperes a peres eljárás során - erre irányuló külön felhívás ellenére - nem csatolt, annak következményeit viselnie kell [Pp. 265. § (1) bekezdés]. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság helytállóan utasította el a felperes pótlék megfizetésére vonatkozó igényét.
[23] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.VIII.10.086/2022/5.)