BH 2023.1.14

A konzultációs jog és kötelezettség kizárólag a munkáltató és a munkavállalókat képviselő szervek (szakszervezet vagy üzemi tanács) kapcsolatrendszerében értelmezhető, a szakszervezetek egymás közötti viszonyában nem [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 233. § (1) bek. b) pont].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A kérelmező szakszervezet a kérelmezett munkáltatónál képviselettel rendelkezik és a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 276. § (8) bekezdése alapján jogosult a kollektív szerződés módosítását kezdeményezni és a módosítással kapcsolatos tárgyaláson tanácskozási joggal részt venni. A munkáltatónál hatályos kollektív szerződést korábban egy másik szakszervezet kötötte.
[2] A kérelmezett 2022. január 18-ára tűzte ki a 2021-2023. évi jövedelempolitikai meg...

BH 2023.1.14 A konzultációs jog és kötelezettség kizárólag a munkáltató és a munkavállalókat képviselő szervek (szakszervezet vagy üzemi tanács) kapcsolatrendszerében értelmezhető, a szakszervezetek egymás közötti viszonyában nem [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 233. § (1) bek. b) pont].

A tényállás
[1] A kérelmező szakszervezet a kérelmezett munkáltatónál képviselettel rendelkezik és a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 276. § (8) bekezdése alapján jogosult a kollektív szerződés módosítását kezdeményezni és a módosítással kapcsolatos tárgyaláson tanácskozási joggal részt venni. A munkáltatónál hatályos kollektív szerződést korábban egy másik szakszervezet kötötte.
[2] A kérelmezett 2022. január 18-ára tűzte ki a 2021-2023. évi jövedelempolitikai megállapodással összefüggésben a kollektív szerződéses hatályú bérmegállapodás tárgyalását. A kitűzött tárgyaláson a kollektív szerződést megkötő szakszervezet képviselői nem jelentek meg. A kérelmező kijelentette, hogy a tárgyalás eredménytelen, figyelemmel arra, hogy a kollektív szerződéses tárgyalásokat a kollektív szerződés aláírására jogosult és a tanácskozási joggal rendelkező szakszervezet együttes jelenlétében szükséges lefolytatni, és kezdeményezte a bértárgyalás új időpontra történő kitűzését. A kérelmezett képviselői ekkor felajánlották, hogy a 2022. évi bérmegállapodás részleteiről, az azzal kapcsolatos háttérinformációkról tájékoztatást adnak a kérelmezőnek.
[3] A kérelmezett 2022. január 19-én kérte az érdekképviseletek együttműködését abban, hogy a szükséges tárgyalások lefolytatására és a 2022. évi bérmegállapodás megkötésére kerüljön sor. Ezzel egyidejűleg rögzítette, hogy a kollektív szerződés módosításának, illetőleg a kollektív szerződéses hatályú bérmegállapodás megkötésének nem feltétele a felek egyidejű személyes jelenlétében történő tárgyalás lefolytatása. A kérelmező még aznap megküldött válaszában tájékoztatta a kérelmezettet arról, hogy álláspontja nem felel meg az Mt. 276. § (8) bekezdésében foglaltaknak és továbbra is ragaszkodott új időpont kitűzéséhez.
[4] A kollektív szerződést megkötő szakszervezet 2022. január 20-án válaszlevelében kifejtette, hogy a kérelmező szakszervezettel az együttműködés megromlott, nem kívánnak személyes tárgyalásokba bocsátkozni a kérelmező képviselőjének jelenlétében. Ugyanezen levelében hivatkozott a Covid-helyzetre, majd kifejtette, hogy a kollektív munkaügyi kapcsolatok során az írásbeli egyeztetések, szövegszerű és számszaki előkészítések írásbeli formában történő közlése a tárgyalások hatékony előrehaladását eredményezi és hozzájárul a megállapodások végleges formájának mielőbbi kialakításához.
[5] A kérelmezett 2022. január 20-án tájékoztatta az érdekképviseleteket arról, hogy a személyes jelenléttel történő kollektív szerződéses tárgyalások lefolytatását nem látja megvalósíthatónak, ezért áttért az írásbeli tárgyalásokra. Ennek megfelelően megküldte a jövedelemfejlesztési javaslatát és kérte, hogy 2022. január 24-én 9 óráig az érdekképviseletek a visszajelzéseket küldjék meg. A kérelmező a január 21-én kelt levélben kifejtette a konzultációt érintő szakmai álláspontját: előadta, hogy a konzultáció egyik alesete a bértárgyalás. Ezt alapozza meg, hogy az Mt. tételesen nem is szabályozza a bértárgylásokkal kapcsolatos jogokat, kötelezettségeket. Előadta, hogy nem felel meg a jogszabályi feltételeknek, az Mt. 233. § (2) bekezdésének, hogy elküldik a megállapodás tervezetét. Hangot adott azon aggodalmának is, hogy esetlegesen háttértárgyalások folynak a másik szakszervezettel.
[6] A kérelmezett ezt a feltételezést visszautasította, felajánlotta, hogy a kérelmező bármikor telefonon kérjen tájékoztatást vagy felvilágosítást a humánerőforrás gazdálkodási igazgatóságtól, mely lehetőséggel a kérelmező nem élt. A kérelmező 2022. január 22-én ismét kérte a jogszabályban foglaltaknak megfelelő bértárgyalás lefolytatását, amely során biztosítva van a véleménycsere és a szakmai álláspontok ütköztetése. A kérelmezett 2022. január 23-án megküldte a másik szakszervezet álláspontját a szakmai tervezettel kapcsolatban, egyidejűleg közölte, hogy a kérelmezetti javaslatot átdolgozzák, annak eredményéről mihamarabb tájékoztatást küld. A levélre válaszolva a kérelmező megismételte azon kérését, hogy a konzultációt a jogszabályoknak megfelelően folytassák le.
[7] A kérelmezett 2022. január 24-én 12 óra 30 perckor megküldött elektronikus levelében szóbeli szakmai konzultáció lehetőségét kínálta fel 13 és 14 óra között a Teams felületén a pandémiás helyzetre és az idő rövidségére tekintettel. A kérelmező csak a közölt időpontot követően olvasta el a meghívót, ezt követően visszajelezte, hogy komolytalan a kérelmezett szóbeli konzultációra ily módon megtett javaslata. A kérelmezett ezt követően megküldte a megállapodás tervezetet és mellékleteit, és kérte az érdekképviseletek mielőbbi nyilatkozatát arra, hogy az abban foglaltakkal egyetértettek-e. A kérelmezett és a másik szakszervezet 2022. január 26-án aláírta a bérmegállapodást, melyről a kérelmező a másik szakszervezet honlapjáról szerzett tudomást.

Kérelem és ellenkérelem
[8] A kérelmező 2022. január 31-én kérelmet terjesztett elő, melyben azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a kérelmezett a 2022. évi jövedelempolitikai megállapodás megkötésére irányuló tárgyalások során megszegte a konzultáció lefolytatására vonatkozó szabályokat, mikor nem biztosította számára a közvetlen, személyes véleménycserét. Előadta, hogy a konzultációt a vonatkozó garanciális szabályozás értelmében célhoz kötötten, a tárgyalásra való felkészüléshez elegendő időt biztosítva, a megállapodás szándékával kell lefolytatni, melynek során biztosítani kell a felek szükséges szintű képviseletét, a közvetlen személyes véleménycsere lehetőségét, valamint az érdemi tárgyalás követelményét.
[9] Téves azon kérelmezetti álláspont, mely szerint az Mt. 233. § (2) bekezdésének megfelel, ha az érdekképviseletekkel külön-külön folytat érdemi tárgyalást. A jogszabály a személyes jelenléten alapuló eljárás követelményét fogalmazza meg, mely a kifogásolt konzultáció során nem teljesült. Hivatkozott arra, hogy mindkét fél (szakszervezet) jelenlétében szükséges lefolytatni a kollektív szerződéses tárgyalásokat, mert ezt írja elő az Mt. 276. § (8) bekezdése. Hangsúlyozta, hogy több alkalommal is kérte a jogszabályban foglaltaknak megfelelő bértárgyalás lefolytatását. Álláspontja szerint a kérelmezettnek a pandémiás helyzetre való hivatkozása nem megalapozott, a járványügyi intézkedések nem korlátozták a tárgyalások megtartását.
[10] Utalt arra, hogy a 2022. január 26-án aláírt bérmegállapodás együttes aláírásával arra lehet következtetni, hogy a szerződést kötő felek közvetlen és személyes véleménycserét folytattak egymással. A kifogásolt eljárás sérti az Mt. 276. § (8) bekezdését és a 6. § (2) bekezdését.
[11] A kérelmezett a kérelem elutasítását kérte. Előadta, hogy a kollektív szerződés rögzíti, hogy a feleknek tárgyalási és egyeztetési kötelezettségük van, azt azonban nem, hogy ennek szóban kellene megvalósulnia. Vitatta azon kérelmezői értelmezést, hogy az Mt. 233. §-ában foglalt személyes véleménycsere alatt a személyes jelenlétet kell érteni, a személyes jelleg akkor is biztosított, ha az nem a felek egyidejű jelenléte, hanem egyéb, közvetlen kommunikációt lehetővé tevő módon valósul meg (e-mail, telefon vagy videóhívás). Állította, hogy az írásbeli tárgyalásra való áttérés a hatékonyságot szolgálta, ugyanis így kívánta elejét venni annak, hogy a két szakszervezet hátráltassa a hatékony együttműködést és a bérmegállapodás mielőbbi megkötését. Hivatkozott arra is, hogy az adott időpontra a bértárgyalások már sürgetővé váltak, a munkavállalók érdeke azt kívánta, hogy a megállapodást mielőbb kössék meg.
[12] Az Mt. 233. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a konzultációs kötelezettség a munkáltató és a szakszervezetek között állt fenn, a szakszervezet és szakszervezet között azonban nem. Ebből eredően a 2022. január 18. napjára kitűzött bértárgyalás alkalmas lett volna arra, hogy a kérelmező az érdemi javaslatait előterjessze, az érdemi tárgyalás kizárólag a kérelmező téves jogértelmezése miatt maradt el. Sem a kérelmező téves értelmezése, sem pedig azon körülmény, hogy a másik szakszervezet nem jelent meg a konzultáción, nem róható a kérelmezett terhére. Állította, hogy többször is biztosította a konzultáció lehetőségét, mellyel a kérelmező nem kívánt élni, a másik szakszervezettel szemben pedig végig passzív magatartást tanúsított. Alaptalanul vádaskodott, és e magatartásával figyelmen kívül hagyta az Mt. 6. § (2) bekezdésében rögzített követelményeket. Előadta, hogy a két szakszervezet együttes személyes jelenlétét nem tudta biztosítani, de ez nem is volt jogszabályi kötelezettsége, viszont az Mt. 276. § (8) bekezdésének betartása érdekében írásbeli tárgyalást folyatott le, hogy konzultációs kötelezettségének eleget tegyen.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[13] A törvényszék végzésével megállapította, hogy a kérelmezett a 2022. évi jövedelempolitikai megállapodás megkötésére irányuló tárgyalások során megsértette az Mt. 233. §-ában meghatározott konzultáció szabályait. A konzultációt a kezdeményezésben megjelölt célhoz kötötten, megfelelő időpontban kell lefolytatni, és biztosítani kell a feleknek a megfelelő szinten történő képviseletet, továbbá azt, hogy a véleménycserére lehetőség szerint személyesen, egymás jelenlétében, érdemi tárgyalások során kerüljön sor. Egyetértett a bíróság a kérelmezettel abban, hogy a közvetlen, személyes jelleg megvalósulhat például videóhívás útján is. Nem teljesíti azonban a felsorolt kritériumokat sem az írásbeli nyilatkozatok formájában történő tárgyalás, sem a telefonos egyeztetés.
[14] Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az adott esetben a konzultáció egy kollektív erejű megállapodás érdekében zajlott. Nem értékelte a kérelmezett terhére, hogy a másik szakszervezet a kijelölt tárgyalási időpontban nem jelent meg, azonban valamennyi érintett fél jelenlétének hiányában a konzultáció eredménytelennek volt tekinthető. A kérelmező 2022. január 18-át követően folyamatosan kezdeményezte az érintettek közötti közvetlen személyes konzultációt, melytől a kérelmezett elzárkózott, amit jogszerűen nem tehetett meg.
[15] Az elsőfokú bíróság szerint az Mt. 233. § (2) bekezdése és a 6. § (2) bekezdése alapján az már önmagában megalapozza a konzultációs jog megsértését, hogy a kérelmezett 30 perccel későbbi időpontra hirdette meg a konzultáció időpontját. A kérelmezett köteles olyan időpontot meghatározni a konzultációra, hogy az érintettek gondoskodni tudjanak a megfelelő képviseletről, e követelményeknek az eljárása nem felelt meg. A kérelmezetti jogsértés megállapításának nem akadálya, ha esetlegesen a kérelmező maga is felróhatóan járt el. Az eljárás során nem a konzultáció során tanúsított magatartások megítélése volt a lényeges, hanem az, hogy a 2022. január 18-án megtörtént konzultációs kezdeményezést követően volt-e olyan konzultáció a felek között, amely teljesítette az Mt. 233. § (2) bekezdésében rögzített követelményeket, ilyen azonban nem volt. A kérelmezőnek a konzultációs jog gyakorlásához valós érdeke fűződött.
[16] A kérelmezett fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Megállapította, hogy a kérelmezett fellebbezésében megalapozatlanul hivatkozott a kérelem előterjesztésére nyitva álló határidő elmulasztására. Kifejtette, hogy a 2002/14/EK irányelv, a 2000. évi LV. törvény és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 113. számú ajánlása alapján az Mt. 233. § (1) bekezdése szabályait úgy kell értelmezni, hogy a konzultációs jog nem kizárólag a szakszervezet és a munkáltató közötti párbeszéd és véleménycsere, abba beleértendő a munkavállalók képviselője, a szakszervezetek és a munkáltató közötti kollektív szerződéses erejű bérmegállapodás megkötésére vonatkozó tárgyalás is.
[17] Ennek megfelelően abban a kérdésben kellett döntenie, hogy megsértette-e a konzultációs jogot a kérelmezett azzal, hogy írásbeli együttműködést ajánlott a szakszervezetek részére, tekintettel arra, hogy a kollektív szerződés kötésére jogosult szakszervezet nem kívánt a kérelmezővel közös tárgyalásokat lefolytatni. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az irányelvből is kitűnően a konzultációt úgy kell lefolytatni, hogy lehetőség legyen a munkaadóval találkozni, és mind a munkaadóval, mind a többi szakszervezettel közvetlen véleménycserét és párbeszédet folytatni. Az Mt. 233. § (2) bekezdése szerinti érdemi tárgyalás a kollektív szerződéses hatályú megállapodás tekintetében csak a felek együttes, közvetlen, személyes jelenlétével biztosítható, írásbeli nyilatkozatokkal nem.
[18] Az eset összes körülményei és a Covid19 világjárványra tekintettel a Teams-en történő személyes konzultáció meg is felelhetett volna ezen előírásoknak, azonban fél órával a tárgyalást megelőzően küldött értesítés nem felelt meg sem az irányelv, sem az Mt. rendelkezéseinek, de az alapvető magatartási követelményeknek sem. A kérelmezett sem telefonhívással, sem egyéb módon nem hívta fel a kérelmező figyelmét a videokonferenciára, így az adott helyzetben nem volt elvárható, hogy a kérelmező 30 perccel később részt vegyen a Teams-értekezleten és álláspontját megfelelően képviselje. A kérelmezett 2022. január 19-én kelt levelében maga vetette fel, hogy nem feltétel a felek egyidejű személyes jelenlétében a tárgyalást lefolytatni, és erre válaszul írta a másik szakszervezet, hogy nem kívánnak személyes tárgyalásokba bocsátkozni a kérelmezővel.
[19] A kérelmezett eljárása megakadályozta az Mt. 276. § (8) bekezdése szerinti jogok gyakorlásában és abban a kérelmezőt, hogy a kollektív szerződéses hatályú bérmegállapodást - tanácskozási joggal - aláírja. Bár a munkáltatónak nincs lehetősége a szakszervezetek közötti érdekellentét elsimítására, ugyanakkor a kérelmezett kezdeményezésére és hozzájárulásával valósult meg a szakszervezetekkel folytatott írásbeli konzultáció.

A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[20] A kérelmezett felülvizsgálati kérelmében kérte, hogy a Kúria a másodfokú határozatot helyezze hatályon kívül és hozzon a kérelmező kérelmét elutasító új határozatot.
[21] Érvelése szerint a jogerős határozat sérti az Mt. 233. § (1) bekezdését, a másodfokú bíróság álláspontja ugyanis sem e jogszabályi rendelkezésből, sem a 2002/14/EK irányelvből nem vezethető le. Az Mt. 233. § (1) bekezdés b) pontjának értelmezéséből az következik, hogy a konzultációs jog kizárólag a munkáltató és a szakszervezet kapcsolatrendszerében értelmezendő kötelezettség, a szakszervezetek egymás közötti viszonyában nem. A kérelmezett ugyanakkor ennek a kötelezettségének a kérelmezővel szemben már 2022. január 18-án eleget tett, biztosítva a szakszervezet és a munkáltató között a konzultáció lefolytatását, így a bíróságok döntése nyilvánvalóan ezen jogszabályi rendelkezésbe ütközik.
[22] A 2002/14/EK irányelv 2. cikk g) pontjába foglalt azon megfogalmazás alapján jutott a másodfokú bíróság az ettől eltérő jogértelmezésre, miszerint ennek az irányelvnek az alkalmazásában "konzultáció" a munkavállalók képviselői és a munkadó közötti eszmecsere és párbeszéd. Ezzel szemben az irányelv többesszámú megfogalmazásából nem következik, hogy a konzultációs jog a szakszervezeteket egymás vonatkozásában is megilletné. Kétségtelen tény, hogy egy munkáltatónál több érdekképviseleti szervezet is működhet, ugyanakkor az irányelv 2. cikk g) pontja is csak a munkavállalók képviselői és a munkaadók közötti, nem pedig a munkavállalók képviselőinek egymás közötti párbeszédjére utal. Ennek megfelelően az eljárt bíróságok helytelenül jutottak arra az álláspontra, hogy érdemi tárgyalás csak valamennyi érintett fél egyidejű jelenlétével lett volna lehetséges.
[23] Nem volt vitatott az a körülmény, hogy a 2022. január 18-ára kitűzött érdemi tárgyaláson a kérelmezett a kollektív szerződés aláírására jogosult szakszervezet hiányában is készen állt érdemi konzultációt folytatni a kérelmezővel, amelytől éppen a kérelmező zárkózott el. Ezen az érdemi tárgyaláson a másik szakszervezet képviselői személyesen nem jelentek meg, ami nem értékelhető a kérelmezett terhére, így ezen tárgyalás szabályosan megtartott konzultációnak volt tekinthető. A 2022. január 18-i bértárgyalás szabályosan került megtartásra, ennek keretében a konzultáció lehetősége a kérelmező számára biztosított volt, ezen a kérelmező és a kérelmezett képviselői egyidejűleg jelen voltak.
[24] A szakszervezetek között konzultációs kötelezettség nem állt fenn, a szakszervezetek képviselőinek a konzultáció szabályszerű lefolytatásához ezért nem kötelező egyidőben jelen lenniük. Abszurdnak minősíthető, hogy a szakszervezetek közötti konzultáció meghiúsulásáért vagy elmaradásáért a munkáltatót terhelné felelősség.
[25] A kérelmezett kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság alap nélkül fogadta el a kérelmező azon állítását, hogy a kérelmezett közreműködött abban, hogy a kérelmező kirekesztésével kerüljön sor a kollektív szerződéses hatályú bérmegállapodás megkötésére. Nem volt lehetősége a másik szakszervezet elzárkózó magatartását elfogadni vagy elutasítani vagy kikényszeríteni a szakszervezetek együttműködését. Amennyiben az eljárt bíróságok álláspontja szerint az Mt. 233. §-ában foglalt rendelkezést úgy kellene értelmezni, hogy az érdemi tárgyalás csak valamennyi fél egyidejű jelenlétével folytatható le, úgy ki kellett volna térniük indokolásukban arra is, hogy a konzultáció általuk elvárt formában történő megtartása az eljárás tárgyát képező esetben milyen módon lett volna lefolytatható. Valamennyi körülményt figyelembevéve az Mt. 233. §-a esetleges megsértéséből nem következhet az Mt. 276. § (8) bekezdésének megsértése.
[26] A kérelmező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős végzést hatályában tartsa fenn, mivel a másodfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helytálló az abból levont jogi következtetése is. Az Mt. 233. § (2) bekezdése szerinti érdemi tárgyalás a kollektív szerződéses hatályú bérmegállapodás tekintetében csak a felek együttes, közvetlen, személyes jelenlétével biztosítható, írásbeli nyilatkozatokkal nem. Ugyancsak nem felel meg ennek a kérelmezett munkáltató által a humánigazgatóval felajánlott telefonos tájékoztatás.
[27] Az irányelvből kitűnően a konzultációt úgy kell lefolytatni, hogy lehetőség legyen a munkaadóval találkozni és mind a munkaadóval, mind a többi szakszervezettel közvetlen véleménycserét és párbeszédet folytatni. A kérelmezett eljárása megakadályozta a kérelmezőt az Mt. 276. § (8) bekezdése szerinti jogai gyakorlásában és abban, hogy a kollektív szerződéses hatályú bérmegállapodásról érdemben fejthesse ki véleményét.

A Kúria döntése és annak jogi indokai
[28] A kérelmezett felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozott.
[29] Az Mt. 233. § (1) bekezdés b) pontja szerint konzultáció: a munkáltató és az üzemi tanács vagy a szakszervezet közötti véleménycsere, párbeszéd. Az Mt. 233. § (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy a konzultációt a megállapodás érdekében, a kezdeményezésben megjelölt célnak megfelelően oly módon kell lefolytatni, hogy biztosítható legyen
a) a felek megfelelő képviselete,
b) a közvetlen, személyes véleménycsere,
c) az érdemi tárgyalás.
[30] Az Mt. 289. § (1) bekezdése alapján a kérelmező a konzultációra vonatkozó szabály megszegése miatt fordult a bírósághoz és a törvényszék mint munkaügyi bíróság a kérelmező kérelme alapján az Mt. 289. § (2) bekezdése szerint polgári nemperes eljárás keretében az Mt. 233. §-ában meghatározott konzultáció szabályainak megsértését állapította meg (Mfv.II.10.129/2014/5., EBH 2014.M.24.9.).
[31] A jogerős határozat a konzultáció szabályainak megsértését az érintett szakszervezetek képviselőinek együttes személyes jelenléte hiánya, valamint az Mt. 276. § (8) bekezdésének megsértése miatt állapította meg.
[32] Az irányadó tényállás alapján az ugyan tényként megállapítható, hogy a felek között a 2022. évi jövedelempolitika tárgyában konzultáció nem történt, ebből azonban még nem következik a kérelem megalapozottsága és az, hogy a kérelmezett megsértette a konzultáció szabályait.
[33] Az irányadó szabályokból nem következik, hogy a munkavállalói érdekképviseleti szervezeteknek - bármilyen jogállásúak - egymással bármilyen tárgykörben tárgyalást, konzultációt kellene folytatniuk, azaz valamennyiük együttes jelenlétében lehetne csupán lefolytatni a konzultációt. A konzultációs kötelezettségnek nem alanyai egymás viszonylatában a munkavállalói érdekképviseletek. Az Mt. 233. § (1) bekezdés b) pontja e tekintetben egyértelmű rendelkezést tartalmaz: a konzultáció egy részről a munkáltató, másrészről a munkavállalókat képviselő szervek (üzemi tanács, szakszervezet) között folyik.
[34] Az Mt. 233. § (1) bekezdése a 2002/14/EK irányelv átültetése érdekében található az Mt.-ben. Maga az irányelv is tájékoztatásról és konzultációról rendelkezik. A tájékoztatási kötelezettség csak a munkáltatói kötelességek tekintetében értelmezhető úgy, hogy a munkáltató adott esetben a munkavállalói képviselet kérésére a munkaviszonnyal vagy a munkaügyi kapcsolatokkal összefüggő információkat köteles szolgáltatni. Ilyen információsszolgáltatási kötelezettsége a munkavállalói képviseleteknek egymással szemben nincs.
[35] Téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, miszerint az irányelv által használt többesszámból az következne, hogy a konzultáción valamennyi érdekképviselet köteles részt venni. Helytállóan hivatkozott a kérelmezett felülvizsgálati kérelmében arra, hogy bár egy munkáltatónál több érdekképviseleti szervezet is működhet - ez a kérelmezett esetében is így van - ugyanakkor az irányelv 2. cikk g) pontja is csak a munkavállalók képviselői és a munkaadók közötti, nem pedig a munkavállalók képviselőinek egymás közötti párbeszédjére utal. Ilyen jogértelmezés a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 113. számú ajánlásának az értelmezéséből sem vezethető le egyértelműen. A konzultációs jog kizárólag a munkáltató és a szakszervezet kapcsolatrendszerében értelmezhető kötelezettség, a szakszervezetek egymás közötti viszonyában nem. Ennek megfelelően helytállóan állította a kérelmezett felülvizsgálati érvelésében azt, hogy az Mt. 233. § (1) bekezdés b) pontjának helyes értelmezése szerint a kérelmező szakszervezet és a másik szakszervezet között konzultációs kötelezettség nem állt fenn. A szakszervezetek képviselőinek a konzultáció szabályszerű lefolytatásához ezért nem volt kötelező egyidejűleg jelen lenniük.
[36] Az eljárás során nem volt vitatott az a tény, hogy 2022. január 18-ára tűzött érdemi tárgyaláson a kollektív szerződés aláírására jogosult szakszervezet nem jelent meg, a kérelmező azonban igen. A kérelmezett a másik szakszervezet jelenléte hiányában is készen állt érdemi konzultációt folytatni a kérelmezővel, ez elől azonban maga a kérelmező zárkózott el a másik szakszervezet távollétére hivatkozva. A konzultáció ilyen okból való elutasítása nem volt jogszerű indok, mert semmilyen szabályból nem következik a munkáltatónál működő másik kollektív szerződés kötésére jogosult szakszervezet részvételi kötelezettsége, így a konzultációra kitűzött időpontban a kérelmező érdekkörében felmerülő okból hiúsult meg a konzultáció a kérelmező és a kérelmezett között.
[37] Arra helytállóan utalt a másodfokú bíróság, hogy az Mt. 233. § (2) bekezdése szerint érdemi tárgyalás a felek közvetlen, személyes jelenlétével biztosítható. A "közvetlen, személyes véleménycsere" azt kívánja rögzíteni, hogy a konzultációnak olyan módon kell folynia, hogy a feleknek egymással szemben rögtön, de legalább észszerű időn belül lehetőségük legyen reagálni egymás nyilatkozataira, így ez akár informatikai eszközök útján is jogszerűen megvalósulhat, írásbeli nyilatkozatokkal azonban ez nem biztosítható.
[38] Az Mt. 276. § (8) bekezdése alapján a kérelmező szakszervezetnek joga volt arra, hogy a kollektív szerződés módosítására irányuló tárgyalásokon tanácskozási joggal részt vegyen. Ugyanakkor a kollektív szerződés megkötésére, illetve módosítására, illetve az erre irányuló eljárásra vonatkozóan a törvény semmilyen eljárás jellegű követelményt nem határoz meg, azaz az erre vonatkozó tárgyalás során nem kell érvényesülnie az Mt. 233. §-a szerinti konzultációs szabálynak. A kollektív szerződéses tárgyalás a felek távollétében kölcsönös írásbeli nyilatkozatokkal is lebonyolítható, azt nem a konzultáció szabályainak szem előtt tartásával kell lefolytatni. Ezért az Mt. 276. § (8) bekezdésének megsértéséből nem következik a konzultációs szabályok megsértése, amely kérdés csupán nem peres eljárás tárgya lehet és azzal, hogy a kérelmező kérelmet terjesztett elő, az általa érvényesített jog tárgyában kellett az érdemi döntést meghozni.
[39] Az elsőfokú bíróság szerint a kérelmezett megszegte az Mt. 6. § (2) bekezdése szerinti együttműködési kötelezettségét is önmagában azzal, hogy a 2022. január 24-én 13 órára kitűzött konzultációt 30 perccel későbbi időpontra hirdette meg. A Kúria ezzel az állásponttal nem ért egyet.
[40] Megállapítható, hogy a konzultációs kötelezettségének a munkáltató már 2022. január 18-án eleget tett, melyen mind a kérelmező, mind a kérelmezett megjelent és annak elutasítására a kérelmező jogszerűnek nem minősíthető indoka alapján került sor. A munkáltatónak nem volt olyan kötelezettsége, hogy az elutasítást követően újabb konzultációt biztosítson a kérelmező számára. Így, pusztán abból a tényből, hogy a 2022. január 24-én folytatandó konzultációról rövid idővel annak kezdete előtt értesítette a kérelmező a kérelmezett, nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy ezzel megsértette az együttműködési kötelezettséget és az Mt. 233. §-ában foglaltakat.
[41] Az együttműködési kötelezettség a joggyakorlás és kötelezettségteljesítés módjára vonatkozó szabály, önálló jelentősége csak akkor van, ha ezt jogszabály kifejezetten kimondja. Az adott ügyben nem állapítható meg, hogy a munkáltató nem teljesítette, illetve nem kívánta teljesíteni kötelezettségeit, így nem állapítható meg az Mt. 6. § (2) bekezdésének megsértése sem. A szakszervezetek közötti békétlenség, bizalmatlanság és együttműködésre képtelenség nem róható fel a munkáltatónak.
[42] Mindezekre figyelemmel a Kúria a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályon kívül helyezte, az elsőfokú végzést megváltoztatta és a kérelmező kérelmét elutasította.
(Kúria Mpk.VIII.10.078/2022/4.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.