adozona.hu
ÍH 2022.133
ÍH 2022.133
MUNKÁLTATÓI KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG - ANYAGI PERVEZETÉS SZÜKSÉGTELENSÉGE A MÁSODFOKÚ ELJÁRÁSBAN Amennyiben a munkavállaló kereseti kérelmében megjelölt követelés az Mt. alapján kifejezett jogcímen érvényesíthető, nem tartozhat a munkáltatói kártérítési felelősség körébe. [2012. évi I. tv. (Mt.) 166. §, 167. §, 169. §, 173. §, 136. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2015. december 21-étől 2019. augusztus 26-ig, nyugdíjazásáig állt alperessel munkaviszonyban, szennyvíztelepi gépkezelő munkakörben, munkavégzési helye a M-i Üzemmérnökség, M-i Szennyvíztelep volt. A munkaviszony létesítésekor 800 forint/óra díjazásban állapodtak meg a felek. A felperes általános feladatait a munkaköri leírás tartalmazta. A felperes főbb feladatai közé tartozott az üzemeltetési előírások szerinti üzemviteli és adminisztrációs teendők ellátása; üzemeltetési és TMK e...
ÍH 2022.133 MUNKÁLTATÓI KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG - ANYAGI PERVEZETÉS SZÜKSÉGTELENSÉGE A MÁSODFOKÚ ELJÁRÁSBAN
Amennyiben a munkavállaló kereseti kérelmében megjelölt követelés az Mt. alapján kifejezett jogcímen érvényesíthető, nem tartozhat a munkáltatói kártérítési felelősség körébe. [2012. évi I. tv. (Mt.) 166. §, 167. §, 169. §, 173. §, 136. §]
A felperes 2015. december 21-étől 2019. augusztus 26-ig, nyugdíjazásáig állt alperessel munkaviszonyban, szennyvíztelepi gépkezelő munkakörben, munkavégzési helye a M-i Üzemmérnökség, M-i Szennyvíztelep volt. A munkaviszony létesítésekor 800 forint/óra díjazásban állapodtak meg a felek. A felperes általános feladatait a munkaköri leírás tartalmazta. A felperes főbb feladatai közé tartozott az üzemeltetési előírások szerinti üzemviteli és adminisztrációs teendők ellátása; üzemeltetési és TMK előírások szerinti karbantartások elvégzése; lakossági és közületi szennyvízbekötések ügyintézése; üzemzavarok, meghibásodások elhárítása; munkaidőn kívül ügyeletet adni az alperes Kollektív Szerződésében foglaltak szerint; munkavédelemmel kapcsolatos feladatok ellátása; a szennyvíztelepre beszállított szippantmány fogadása; a szennyvíztelepen levő összes műtárgy, gép, berendezés és átemelők technológiai utasítások szerinti üzemeltetése; munkanapló naprakész vezetése. A M-i Szennyvíztelepen a felperes ténylegesen ellátott feladatai közé tartozott a befolyó szennyvíz figyelése, a szivattyú kezelése, őrjáratok végzése a telepen, présgép kezelése, hipózás, a bukólé takarítása, fogadórész takarítása és szerződés szerint dögtelepi feladatok ellátása.Az alperes 2010. május 1-től és 2018. január 1-től hatályos Kollektív Szerződésének III/5. pontja rendelkezett az egészségügyi pótlék alkalmazásáról, ennek értelmében akkor állapítható meg egészségügyi pótlék, ha az egészségi ártalom a dolgozó személyi alapbérének megállapításánál nem lett figyelembe véve, továbbá szennyvíztelepeken és szennyvízhálózaton, valamint szennyvíztisztító és csatornatisztító gépek kezelésével és javításával átmenetileg foglalkoztatott fizikai dolgozókat egészségügyi pótlék akkor illeti meg, ha legalább napi 3 órán keresztül végeznek ilyen körülmények között munkát. Az egészségügyi pótlék mértéke az időszakra járó alapbér 20 %-a volt. Az alperes 2015, 2016, 2017. és a 2018. évekre is kockázatbecslést és kockázatértékelést végzett a M-i Szennyvíztelep vonatkozásában. Minden év tekintetében megállapította, hogy 1 db közepes és 13 db alacsony kockázati veszélyforrású kémiai kockázat van, javasolt újabb intézkedés nincs, a telepen végzett tevékenység a szabályzatok betartása esetén alacsony kockázatú. A biológiai kockázat szempontjából 1 db közepes és 13 db alacsony biológiai kockázatú tevékenység van, a kockázati szint elviselhető mértékű.
Az alperes 2017. június 27-ei levelében értesítette a felperest, hogy az órabére 2017. január 1-től visszamenőlegesen 840 forintra módosult, majd 2018. január 1-től 1.142 forintra emelkedett.
Felperes 2018. március 19-én levelet írt az alperesnek, kérte besorolása felülvizsgálatát arra tekintettel, hogy szakmunkás minimálbérre és műszakpótlékra is jogosult. A felperes levelében az egészségügyi pótlékra nem tért ki. A felperes az alperes bérkorrekcióját 2018. május 1-ei munkaszerződés módosítással elfogadta.
Az alperes 2018. augusztus 9-ei levelében tájékoztatta a felperest, hogy egészségügyi pótlék nem jár részére, mert ilyen pótlék fizetését az Mt. nem írja elő, valamint az alperes az egészséges és biztonságos munkakörülményeket biztosítja. Az átmenetileg foglalkoztatott munkavállalók részesülnek ilyen pótlékban, a felperes munkabére a M-i Szennyvíztelepen dolgozókéhoz hasonlóan lett megállapítva.
A felperes 2018. január 1-től érvényes munkabérébe 36 %-os műszakpótlék volt feltüntetve, amely beépítésre került az alapbérbe.
Az alperes az új munkavállalókkal történő munkaviszony létesítésekor - a munkaerőpiaci versenyt is figyelembe véve - hozzávetőleg olyan összegű munkabérre tett ajánlatot, mint amilyet az adott munkakört korábban betöltő munkavállaló kapott. Az alperes figyelemmel volt arra is, hogy az azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállalók közel ugyanannyit keressenek, hogy ne legyen bérfeszültség a munkavállalók között.
Az alperes 2014. év végétől, 2015. év elejétől a M-i Szennyvíztelepen belül M. település állati melléktermék gyűjtőhely ("dögtelep") feladatait látta el. Ennek üzemeltetője a M-i Városi Önkormányzat volt és vállalkozási szerződés alapján közreműködőként járt el az alperes. Az alperes, mint közreműködő feladatait a M-i Városi Önkormányzattal kötött szerződés 2. pontja rögzítette. Ez alapján az alperes feladata volt a dögtelep őrzése, jogosultak beengedése, gondoskodás a beszállított tetemek mérlegeléséről, elhelyezéséről, továbbá az állati tetemet szállító járművek fogadása, a közterületen begyűjtött kutya és macska tetemek elhelyezéséről való gondoskodás, igazolás kiadása az átvett állati tetemekről és üzemnapló vezetése. A tetemeket tároló gyűjtőedény telítettsége után az elszállítás a Zrt. feladata volt. Az alperes gondoskodott a telepen használt vegyszerek szabályszerű tárolásáról, felhasználásáról, és az alapvető higiéniai feltételek biztosításáról, valamint adatot szolgáltatott. A szerződés tartalma szerint az alperesnek nem volt feladata az állati tetemek gyűjtésére szolgáló edények tisztítása, az elszállított edények helyett a feldolgozó tiszta edényt biztosított. A telepen éves szinten 35-40 alkalommal történt a tetemek elhelyezése, melyeket zsákban kellett a telepre beszállítani. A M-i Szennyvíztelepen dolgozó alperesi munkavállalókra másfél havonta egy dög elhelyezése jutott átlagosan. Az alperes az üzemeltetőnek jelezte, ha a konténer megtelt, és évente néhány alkalommal történt a teli konténerek elvitele. A telepen bűz szokott lenni, és a tetemeken legyek, férgek jelentek meg.
A felperes és a többi gépkezelő a M-i Szennyvíztelepen a dögteleppel kapcsolatos feladatok közül ténylegesen elvégezték a tetemeket hozók fogadását, beengedését, és a szerződéses feladataikon kívül, munkaköri kötelezettségbe nem tartozó feladatként segítettek a dögök konténerbe való elhelyezésében, klórozást, fertőtlenítést, a konténer környezetének takarítását végezték és szerződéses feladatként az adminisztrációt is teljesítették.
A felperes módosított keresetében kérte, a bíróság kötelezze az alperest 1.334.178 forint és 1.102.530 forint után 2019. január 5-től, 231.648 forint után 2018. augusztus 26-tól számított törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére is. Keresetének jogalapját kártérítési igényként jelölte meg, a 2012. évi I. tv. (Mt.) 166. § (1) bekezdésére, 167. § (1) bekezdésére, 169. § (1) bekezdésére, 173. § (2) bekezdésére, a 6. § (1)-(2) bekezdésére, és a 177. § alapján alkalmazandó 2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:518. §-ra, 6:522. § (2) bekezdés b) pontjára, 6:527. § (1) bekezdésre, 6:531. §-ra, 6:532. §-ra, valamint az 1997. évi LXXX. tv. (Tbj.) 21. § c) pontjára, a késedelmi kamat tekintetében a Ptk. 6:48. §-ára, és a Tbj. 21. § e) pontjára, valamint az 1995. évi CXVII. tv. 1. § (9) bekezdés b) pontjára hivatkozott.
A felperes jogi okfejtése szerint az alperesi munkáltató a Kollektív Szerződésben foglalt egészségügyi pótlékot nem építette be a felperes munkabérébe, és az alperes ezen mulasztó magatartása miatt a felperes személyi alapbére alacsonyabb összegben került megállapításra. A felperes kára az alperes azon mulasztásából származik, hogy sem egy felperessel megkötött kétoldalú megállapodásban, sem más kollektív jellegű munkaviszonyra vonatkozó szabályban nem gondoskodott arról, hogy a felperes személyi alapbérében megfelelően ellentételezésre kerüljön a szennyvíztelepi munkakörülmény. A felperesnek az alperes Kollektív Szerződés III/5. pontja szerint a teljesített munkaórái alapján 20 %-os bérpótlékot kellett volna kapnia.
Az alperes a módosított kereseti kérelem jogalapját vitatva, annak elutasítását kérte. A módosított kereseti kérelem összegszerűséget nem vitatta. Arra hivatkozott, hogy az Mt. egészségügyi pótlék fizetési kötelezettséget nem írt elő, munkáltatóként az egészséges és biztonságos munkakörülmények kialakításáról gondoskodott. A felperes alapbérének megállapításánál a munkavégzés sajátos körülményeit figyelembe vette. A felperes munkabére a szennyvíztelepen dolgozó többi munkavállalóéhoz hasonlóan került megállapításra, a felperes a munkakörülményekkel tisztában volt.
Az elsőfokú bíróság a felperes módosított kereseti kérelmével egyezően kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek a törvényes levonásokkal terhelten 1.334.178 forintot és ebből 1.102.530 forintnak 2019. január 5. napjától, 231.648 forintnak 2019. augusztus 28-tól a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát.
Ítéletének jogi indokolása szerint a felperes módosított kereseti kérelmének jogi érvelését teljes egészében elfogadta. Köztudomású, alapvető biológiai tény, hogy a dögökön bomlásuk során legyek és férgek jelennek meg, továbbá bűzös gázok keletkeznek. Erre figyelemmel bizonyítottnak találta, hogy a felperesnek a dögtelep tekintetében egészségre ártalmas kozkázatú feladatokat kellett elvégeznie, bűzös szagot kellett elviselnie. Kétségtelen tényként értékelte azt is az elsőfokú bíróság, hogy az alperes M-i Szennyvíztelepén van egészségi ártalom, és ezen ártalom fennállására utal a Kollektív Szerződés is. Hivatkozott arra, hogy az alperes Kollektív Szerződése nem szól arról, hogy a felperessel megegyező munkakörű munkavállalóknál mi történik az egészségi ártalom figyelembe vételével, illetve, hogy az alapbérnél, vagy pótlék megállapításánál figyelembe kell-e venni. Az elsőfokú bíróság G. A. és K. F. tanúk vallomása alapján azt állapította meg, hogy a felperes munkabérében, annak kialakításakor a szennyvízzel való foglalkozás és az ezekkel kapcsolatos egészségi ártalmat, ennek kockázatát, mint kifejezett körülményt nem vette figyelembe az alperes. Az elsőfokú bíróság szerint a szennyvízzel való foglalkozás, továbbá a dögteleppel való foglalkozás és az ezekkel kapcsolatos egészségi ártalom, ezek kockázata miatt a felperesnek kompenzációt kellett volna kapni a bérében. Erre figyelemmel a felperes módosított keresetét alaposnak találta.
Az alperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatását, felperes keresetének teljes elutasítását kérte.
Elsődleges fellebbezési kérelmét arra alapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolása nem tartalmazza, hogy miért fogadta el és tekintette az Mt-ben megjelölt jogszabályhelyeket irányadónak és megalapozottnak. Ebben a körben a Kúria 2018.El.II.J.Gy.M.1.számú összefoglaló véleményre utalt, valamint a 3/2014. (III. 31.) KMK vélemény 3. pontjára is. Hivatkozott arra, hogy a Kúriának az adott jogtételt megmagyarázó elvi iránymutatása, az elvi bírósági határozatok és bírósági döntések irányadóak, az ítélet indokolásából ezek teljes mértékben hiányoznak.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása hiányos és ennek orvoslása álláspontja szerint a másodfokú eljárásban észszerűen nem lehetséges, ezért kérte a Pp. 381. § alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
Másodlagos fellebbezési kérelmében az ítélet anyagi jognak való megfelelőségét kérte felülbírálni a Pp. 369. § (3) bekezdés a) és c) pontja alapján. Az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás eredményét okszerűtlennek vélve, a tényállás módosítását, kiegészítését és az elsőfokú bíróságtól eltérő jogkövetkeztetés levonását kérte. Az anyagi jogi felülvizsgálat keretében kérte az anyagi jogi pervezetésnek a Pp. 369. § (4) bekezdés szerinti vizsgálatát is. Vitatta az elsőfokú ítéleti megállapításokat, és álláspontja szerint a bizonyítékok értékelése sérti a Pp. 279. § (1) bekezdését. Utalt arra, hogy a felperes önként látta el a dögtelepen az általa hivatkozott feladatokat, e körben az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja értelmében az alperes mentesül a felelősség alól.
Az elsőfokú bíróság szerint az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a felperes munkabérének, személyi alapbérének megállapításánál figyelembe vette a perbeli szennyvízteleppel kapcsolatos körülményeket. Az alperesi álláspont szerint az elsőfokú bíróság a Kollektív Szerződés III/5. pontját félreértelmezte. Ezt támasztja alá az ítélet [68] bekezdése is. Az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes munkabére betanított munkásként a minimálbért meghaladta, ez is azt igazolja, hogy az egészségi ártalom kockázata a személyi alapbérbe beépítésre került. A munkabér a jogszabályi minimumot meghaladóan a felek megállapodásán alapult. Az alperes a szerződés megkötéskor olyan összegű órabért ajánlott a felperesnek, amibe az egészségi ártalom kockázatát beépítette, a felperes a munkaszerződés aláírásával ezt elfogadta. Arra, hogy munkabére összege, vagy munkakörülményei vizsgálatát elmulasztotta, az Mt. 6. § (1) bekezdés alapján, mint saját felróható magatartására előny szerzése végett a felperes nem hivatkozhat. Az Mt. 12. §-ának megsértésére a felperes a módosított keresetében már nem hivatkozott.
Az alperes nem sértette meg a Kollektív Szerződést, a felperes alapbére megállapításánál a munkakörülményeket figyelembe vette. Nem tehet arról, hogy a szakszervezet egy számára hátrányos szerződést kötött. A felperes valójában a Kollektív Szerződést támadja, ez viszont teljesen másik kereset lehetne. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokból és egyéb peradatokból téves következtetést vont le és tévesen hivatkozott az Mt. 169. § (1) bekezdésére is.
Álláspontja szerint a felperes nem megfelelő jogcímen érvényesítette igényét. A BH.1999.10.475 (Legf.Bír. Mfv.II.10.381/1998. számú) döntésre hivatkozott, melynek értelmében a munkáltató anyagi helytállásának azok az esetei, amikor a törvény konkrétan meghatározza a fizetési kötelezettségének jogcímét, nem tartoznak a kártérítési felelősség körébe.
A felperes valójában az idézett döntésben szereplőhöz hasonlóan jelen perben az Mt.136. § szerinti elmaradt alapbért, vagy az Mt.139. §-a szerinti elmaradt bérpótlékot követel az alperestől. A felperesnek kára legfeljebb a neki járó bér elmaradása miatt valamilyen hátrányos következmény lehetne. Az elsőfokú bíróság megsértette az ítéletben hivatkozott Mt. 136. § (1) bekezdésében, vagy 139. § (1) bekezdésében foglaltakat. Anyagi pervezetése téves volt, az alperes erre figyelemmel kérte a Pp. 383. § (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
Rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság megfelelően rögzítette a kár alapjául szolgáló alperesi mulasztó magatartást és annak következményét, az elszenvedett bevételkiesést, bérkülönbözetet, mely a munkájáért járt volna. Rögzítette, hogy az a munkaviszonnyal összefüggésben áll, a cselekménysor elemei és következménye okozati összefüggésben állnak. Az írott végkövetkeztetés ebben a kifejezett megfogalmazásban valóban nem olvasható az ítéletben, ez azonban annak közérthetőségét és világosságát a döntés megérthetőségét nem befolyásolja, az ítéletet nem teszi megalapozatlanná. Az indokolás esetleges hiányosságai a másodfokú eljárásban is kiegészíthetőek, az ítélet hatályon kívül helyezését, az egész eljárás megismétlését nem indokolják a Pp. 381. §-a alapján.
Nem vitatta a felperes, hogy 2020. július 1-én nem az általa hivatkozott Tbj. 21. § c) pont volt hatályban, de álláspontja szerint a hatályban lévő jogszabály másik jogszabályhelyen tartalmát tekintve ugyanerre vonatkozik.
A felperes szerint az elsőfokú bíróság ítéletében az irányadó joggal kapcsolatos álláspontját kifejtette, a jogi érvelés megfelelő. Utalt arra, hogy a Pp. 346. § (5) bekezdése alapján a jogi érvelésnek az ítélet indokolásában való szerepeltetése nem feltétlen jogszabályi követelmény. A feleket mindvégig jogi képviselők képviselték, nem merült fel olyan körülmény, amely a döntéshez bonyolultabb ítéleti jogi okfejtést kívánt volna meg.
A felperes nem vitatja, hogy az elsőfokú ítélet valóban nem hivatkozott olyan eseti döntésekre, melyek hasonló ügyben születtek, azonban az ítélet indokolásának a kapcsolódó joggyakorlat bemutatása nem kötelező tartalmi eleme a Pp. 346. § (4) bekezdése értelmében. Az alperes fellebbezésében hivatkozott BH1999.475. számú döntés a közzététel időpontja miatt nem tekinthető irányadónak.
A felperes kereseti kérelmét nem arra alapította, hogy az alperesnél egészségi ártalmat szenvedett el, hanem arra, hogy egészségi ártalom kockázatának volt kitéve, amit ellentételezni kell, ha az alperes szerződésben ezt vállalta. Valóban nem szenvedett az alperesi munkavégzés során egészségkárosodást a felperes. A szennyvíztelep jellege önmagában egészségügyi kockázatot jelent, nem csak a dögkút jelenléte. A felperes az alperesnél fennálló munkaviszonyban Kollektív Szerződés hatálya alá tartozott, az alperes Kollektív Szerződéses kötelezettséget szegő magatartása, a bérfejlesztés elmaradása miatt indította a pert felperes. Annyiban áll összefüggésben az egészségügyi kockázat tényével a felperes kára, hogy egészségi kockázattal járó munkakörben dolgozott, a bérfejlesztést végre kellett volna hajtania alperesnek, vagy a bérelemet személyi alapbérbe kellett volna beépíteni.
Az alperes azt állította, hogy az egészségügyi pótlék beépítésre került a felperes munkabérébe. Az alperes ezen fellebbezési érvelése téves és utalt arra, hogy a felperes sokáig nem kapta meg a munkaköre szerint járó garantált szakmunkás bérminimumot, ez utólag került rendezésre. Az alperesnél általános alapbért érintő bérrendezés volt, műszakpótlék került az alapbérbe beépítésre. A felperes álláspontja szerint ebben a körben az alperes olyan tényekre hivatkozott, melyet a perfelvétel lezárásáig nem terjesztett elő, és nem valószínűsíthető, hogy az ítélet meghozatalát követően jutott az alperes tudomására.
A felperes álláspontja szerint az alperes nem építette be az egészségügyi kockázati elemet a felperes személyi alapbérébe, megsértette a Kollektív Szerződés rendelkezéseit, ezzel felperesnek bérelmaradásból fakadó kárt okozott, melynek megtérítésére köteles.
Az alperes az összegszerűséget nem vitatta. A megítélt összeg elmaradt bérjövedelemként, vagy bérjövedelmet pótló kártérítésként jár a felperesnek. Eseti döntésként hivatkozott a Kúria Mfv.X.10.108/2020. számú döntésére, mely szerint a bérfejlesztés elmulasztásából fakadó igényét nem bérkövetelésként, hanem kártérítési igényként kell érvényesítenie. A felperes először igényét bérigényként érvényesítette, majd kérelmét kártérítési alapra helyezte. A bíróság az anyagi pervezetés körében nem jelezte, hogy ez ne lett volna helyes.
Amennyiben az ítélőtábla úgy látja, hogy az igényt nem kártérítésként, hanem bérigényként kell érvényesíteni és a másodfokú anyagi pervezetés során a felek tudomására hozza ezt az elsőfokú bíróságtól eltérő jogértelmezést, úgy a szükséges módosító nyilatkozatokat e körben a felperes meg fogja tenni.
Az alperes fellebbezése alapos.
Az ítélőtábla az alperes fellebbezési kérelméhez kötötten elsődlegesen az eljárás szabályszerűségét vizsgálta felül a Pp. 369. § (1) bekezdésében írtakra utalva, és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem sértette meg az alperes fellebbezésében hivatkozott Pp. 346. § (4) és (5) bekezdésében írtakat, az ítélet tekintetében indokolási kötelezettségét teljesítette.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete érdemi felülvizsgálatra alkalmas, a Pp. 381. §-a szerinti hatályon kívül helyezés feltételei nem állnak fenn, az alperes erre vonatkozó elsődleges fellebbezési kérelme nem alapos.
A másodfokú bíróság az alperes másodlagos fellebbezési kérelme kapcsán az elsőfokú ítéletet érdemben vizsgálta felül a Pp. 370 §-ban írt fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között, a Pp. 369. § (3) bekezdés a) és c) pontjában rögzített felülbírálati jogkörben eljárva.
Az elsőfokú bíróság szükséges mértékben, a felek indítványaihoz kötötten a bizonyítási eljárást lefolytatta, a tényállást feltárta, de az elsőfokú bíróság anyagi jogértelmezésével a másodfokú bíróság nem értett egyet.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében is megerősítette, hogy keresetét nem arra alapította, hogy az alperesnél egészségi ártalmat szenvedett el, hanem arra, hogy az alperesnél egészségi ártalom kockázatának volt kitéve, amit ellentételezni kell, ha az alperes szerződésben ezt vállalta.
A másodfokú bíróság az alperes által már az elsőfokú eljárás során az ellenkérelmében, illetőleg a fellebbezésében kifejtett jogi álláspontjával értett egyet, miszerint a felperes valójában az alperes Kollektív Szerződésének III/5. pontja értelmezésétől függően az Mt. 136. § szerinti elmaradt alapbért, vagy az Mt. 139. § szerinti elmaradt bérpótlékot követelhetne az alperestől. A másodfokú bíróság az alperes által hivatkozott BH.1999.475. (Mfv.II.10.381/1998.) eseti döntést irányadónak tekintette abban a vonatkozásban, hogy a munkáltató anyagi helytállásának azok az esetei, amikor a törvény konkrétan meghatározza a fizetési kötelezettség jogcímét, nem tartoznak kártérítési felelősség körébe. Jelen esetben a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes kétséget kizáróan elmaradt munkabér, másodlagosan elmaradt bérpótlék megfizetésére kérte kötelezni alperest arra hivatkozással, hogy a munkavégzés körülményeire tekintettel egészségügyi kockázatnak volt kitéve.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezési ellenkérelmében hivatkozott Kúria Mfv.X.10.108/2020. számú eseti döntését jelen ügy vonatkozásában nem találta alkalmazhatónak, mert az a döntés a perbelitől eltérő tényállás mellett született. A hivatkozott ügyben a munkavállaló egészségkárosodást szenvedett, a perbeli esetben a felperes igénye elmaradt munkabér, illetve elmaradt bérpótlék egészségkárosodás hiányában.
A másodfokú bíróság a felperes kereseti kérelmében megjelölt tényállásra figyelemmel megállapította, hogy a felperes nem bizonyította az alperes jogellenes magatartását, nem bizonyította kárát és az okozati összefüggés fennálltát. Nem osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában írtakat, miszerint köztudomású tényként volna elfogadható, hogy a felperes egészségre ártalmas munkavégzési helyen dolgozott. Az alperes az elsőfokú eljárás során azt igazolta, hogy a felperes foglalkoztatásának teljes időtartama alatt a felperesi munkavégzési hely és munkakör tekintetében kockázat becsléssel, kockázat értékeléssel rendelkezett. A felperes maga is úgy nyilatkozott a fellebbezési ellenkérelmében, hogy a munkavégzés fennállta alatt a munkavégzéssel okozati összefüggésben egészségkárosodást nem szenvedett el.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint szakkérdésnek tekinthető annak vizsgálata, hogy a felperes munkavégzési helye, munkaköre fokozott egészségügyi kockázatot jelentett-e, egészségügyi szempontból veszélyes munkahelynek minősíthető-e, vagy sem. Ez a kérdés nem tekinthető köztudomású ténynek.
A felperes tényelőadása, valamint a rendelkezésre álló bizonyítékok és tanúnyilatkozatok tartalmára is figyelemmel azt állapította meg, hogy a felperes kereseti kérelmében megjelölt kártérítési igény vonatkozásában a felperes által megjelölt kártérítési jogcím [Mt. 166. § (1) bekezdés, 167. § (1) bekezdés, 169. § (1) bekezdés, 173. § (2) bekezdés, 6. § (1) és (2) bekezdés] alapján nem tudta bizonyítani, hogy a kereseti kérelemben megjelölt kártérítési összeg az alperes jogellenes magatartásával áll okozati összefüggésben. A rendelkezésre álló bizonyítékok ezzel szemben azt támasztották alá, hogy az alperes a felperes M-i Szennyvíztelepen, mint munkavégzési helyen teljesített gépkezelői munkakörre vonatkozóan kockázatértékeléssel, kockázatbecsléssel rendelkezett, az alperes az Mt. 51. § (4) bekezdésében írt kötelezettségét nem szegte meg. A felperesnek egészségkárosodása a munkavégzéssel okozati összefüggésben nem keletkezett, a munkabér meghatározása a felek kölcsönös egybehangzó nyilatkozatán alapult az Mt. 42. § szem előtt tartásával.
Az elsőfokú bíróság és a másodfokú bíróság is a felperes által módosított kereseti kérelmében megjelölt kártérítési jogcímhez voltak kötve, ezért nem volt helye bizonyítás felvételének abban a körben, hogy a felperest más jogcímen, az Mt. 136. §, vagy 139. § alapján elmaradt munkabér, vagy bérpótlék megillette volna, vagy sem.
A másodfokú bíróság a Pp. 383. § (2) bekezdés második fordulatára utalással az elsőfokú bíróság ítéletét az eltérő anyagi jogszabály értelmezése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
(A Győri Ítélőtábla Mf.V.30.048/2020/8/I. sz. döntést a Kúria az Mfv.X.10.058/2021/4. sz. ítéletével hatályában fenntartotta.)