adozona.hu
ÍH 2022.136
ÍH 2022.136
ILLETÉKESSÉG MUNKAJOGI PERTÁRSASÁG ESETÉN Amennyiben a munkáltató több alperes ellen indít pert a kártérítési igény érvényesítésére, ezt a speciális illetékességi szabály alapján bármelyik alperes lakóhelye szerinti illetékes bíróság előtt megteheti. [2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 513. § (1), (4), (5) bekezdés]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével elrendelte a keresetlevélnek a Tatabányai Törvényszékhez történő áttelét.
Indokolásában rögzítette, hogy a felperes keresetlevelében az alpereseket elsődlegesen egyetemlegesen 501.394.553 forint kártérítés, másodlagosan ugyanilyen összegű általános kártérítés megfizetésére kérte kötelezni. Utalt arra, hogy a kereseti kérelem valamennyi alperessel szemben egyetemleges marasztalásra irányul, azonban figyelembe vette azt, hogy csak az alperesek egy része a felpere...
Indokolásában rögzítette, hogy a felperes keresetlevelében az alpereseket elsődlegesen egyetemlegesen 501.394.553 forint kártérítés, másodlagosan ugyanilyen összegű általános kártérítés megfizetésére kérte kötelezni. Utalt arra, hogy a kereseti kérelem valamennyi alperessel szemben egyetemleges marasztalásra irányul, azonban figyelembe vette azt, hogy csak az alperesek egy része a felperes munkavállalója, a továbbiak nem, hanem a felperessel szerződéses kapcsolatban lévő gazdasági társaság alvállalkozójának alkalmazottai.
Úgy foglalt állást, hogy a munkáltató által indított perekre irányadó, a 2020. évi CXIX. törvénnyel módosított polgári perrendtartásról szóló 2016. CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 513. § (4) és (5) bekezdése az illetékességi szabályok alkalmazásakor együttesen értelmezendő. Ez alapján a munkáltató felperes a pert vagylagos illetékességi ok alapján is megindíthatja, azonban ennek a vagylagos illetékességi oknak valamely munkavállaló alperes, mint pertárs belföldi lakóhelyén kell alapulnia. Megítélése szerint ezt az értelmezést támasztja alá a 2020. évi CXIX. törvény 74. §-ához fűzött előterjesztői indokolás is, valamint a jogalkotói szándék sem irányulhatott arra, hogy a munkavállalót a lakó-, illetve tartózkodási helyétől eltérő és huzamosabb munkavégzési helyként egyáltalán nem szolgáló helyszínen található bíróság előtt kényszerítse pereskedésre. Mindezekből azt a következtetést vonta le, hogy a Pp. 513. § (5) bekezdése szerinti vagylagos illetékességi szabály csak úgy alkalmazható a felperesi munkáltató esetében, hogy amennyiben több alperesi munkavállalóval szemben kíván egy perben kártérítési igényt érvényesíteni, akkor a vagylagos illetékesség alapja nem lehet a pertársaság nem munkavállaló alperesi tagjának belföldi lakóhelye.
A felperes a bíróság illetékességét a VI. rendű alperes Pest megyei lakóhelyére alapította, aki azonban nem munkavállalója, így ez az illetékességi ok megítélése szerint vagylagos illetékesség esetén sem választható. Úgy foglalt állást, hogy a Pp. 513. § (4) bekezdése szerint megalapozott illetékességi ok a felperesi munkáltató munkavállalójának belföldi lakóhelye lehet, amely alapjául a Pp. 513. § (5) bekezdés szerinti pertársaságra irányadó szabályok alkalmazásával bármely felperessel munkaviszonyban álló alperesi munkavállaló belföldi lakóhelye szolgálhat. Arra figyelemmel, hogy a felperes munkavállalói a III., IV., V. és VII. rendű alperesek, akik belföldi lakóhelye egyaránt T.-án található, a per elbírálására a Tatabányai Törvényszék illetékességét állapította meg. Mindezek okán a Pp. 174. § (1)-(3) bekezdése alapján elrendelte a keresetlevél áttételét az illetékességgel rendelkező bírósághoz.
A felperes az elsőfokú végzés elleni fellebbezésében az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását kérte, mivel megítélése szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a Pp. 513. § (4) és (5) bekezdését.
A Pp. 513. § (1) bekezdésére utalással hangsúlyozta, hogy olyan pertársaságnál, ahol több kereseti kérelem is van, a munkaügyi perben eljáró tanács előtt nem csak munkaügyi tárgyú kereset lehet a per tárgya. A Pp. 513. § (4) bekezdése maga utal arra, hogy a főszabály alól az (5) bekezdéssel a jogalkotó kivételt teremt. Ez utóbbi pedig egyértelműen úgy rendelkezik, amennyiben egy ügyben pertársaság van és annak tárgya kártérítés, akkor bármely alperes lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt tárgyalható az ügy. Ebből a megfogalmazásból pedig kitűnik, hogy kifejezetten megengedett a főszabály alól az a kivétel, hogy a kártérítési perekben bármely alperesre illetékes bíróság előtt megindítható legyen a per. Ez a lehetőség egyértelműen azt hordozza magában, hogy nem csak munkavállaló alperes székhelye szerint illetékes bíróság járhat el, amit a Pp. 513. § (1) bekezdés a) pontja is megerősít.
A VI. rendű alperes az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
Érvelése szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 513. §-hoz fűzött miniszteri indokolásra tévesen hivatkozott, az ugyanis a munkavállaló felperesre vonatkozó vagylagos illetékességi szabályok értelmezéséről szól, kifejtve a munkavállaló bírósághoz való hozzáférését segítő rendelkezések indokait. A perbeli esetben azonban a munkáltató áll a felperesi pozícióban és a VI. rendű alperes nem munkavállalója a felperesnek, így nem vonatkozhatnak a perbeli ügyre a hivatkozott rendelkezések, a Pp. 513. § (5) bekezdésének kiterjesztő értelmezése nem lehetséges. Mindezek miatt az illetékesség szempontjából az a jelentős tény, hogy több alperes van az ügyben, ahol a felperes jogosult volt az alperesek bármelyikére illetékes bíróság előtt megindítani a pert.
A II. rendű alperes az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte annak helyes indokaira figyelemmel.
A fellebbezések alaposak.
A Pp. az általános perrendi szabályokhoz képest eltérő rendelkezésként, a munkaügyi perek különös szabályai között rögzíti a munkajogi és polgári jogi igényeket is magába foglaló kereseti kérelmek hatásköri és illetékességi szabályait. A Pp. 513. § (1) bekezdése értelmében pertársaság vagy keresethalmazat esetén, ha a törvényszék hatáskörébe tartozó valamelyik kereseti kérelem elbírálása munkaügyi perre, míg a többi kereseti kérelem nem munkaügyi perre tartozik, illetve valamelyik kereseti kérelem elbírálása munkaügyi perre, míg a többi kereseti kérelem járásbíróság hatáskörébe tartozik, akkor a pert a munkaügyi perben eljáró tanács bírálja el.
A Pp. 513. § (2) és (3) bekezdései azokra a perekre vonatkozó, az általános illetékességi szabályoktól eltérő speciális rendelkezéseket tartalmaznak, amikor a munkavállaló felperes indítja meg a pert. A perbeli esetben azonban a felperes egy olyan gazdasági társaság, amely részben munkavállalóival, részben szerződéses partnere alvállalkozóinak alkalmazottaival szemben indított pert és az alperesek lakóhelyei eltérő településeken találhatóak.
A munkáltató felperes által indított perekre vonatkozó illetékességi szabályokat a Pp. 513. § (4) és (5) bekezdése tartalmazza.
A Pp. 513. § (4) bekezdése szerint a munkáltató felperes - az (5) bekezdés szerinti kivétellel - a pert kizárólag a munkavállaló belföldi lakóhelye, ennek hiányában a belföldi tartózkodási helye szerinti bíróság előtt indíthatja meg.
Az (5) bekezdés értelmében alperesi pertársaság esetén, ha a munkáltató felperes valamennyi alperessel szemben kártérítési, illetve sérelemdíj iránti igényt érvényesít, a per az alperesek bármelyikére illetékes bíróság előtt valamennyi alperes ellen megindítható.
Ez utóbbi, (5) bekezdés szerinti szabállyal a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény módosításáról szóló 2020. évi CXIX. törvény 71. §-a egészítette ki a Pp. 513. § (4) bekezdésében írt kizárólagos, a munkáltató felperes és a munkavállaló alperes közötti perre vonatkozó illetékességi szabályt. Az ezen törvényhez fűzött indokolás szerint a kiegészítésére éppen azért került sor, hogy az együttes perlés lehetősége megvalósulhasson kötelezetti pozícióban való többalanyúság esetén, amit célszerűségi és pergazdaságossági, valamint jogbiztonsági szempontok alapoznak meg.
A Pp. 513. § (5) bekezdése tehát kivételt enged a (4) bekezdésben rögzített kizárólagos illetékességi szabály alól, és abban nem szerepel olyan típusú szűkítő értelmezés, amit az elsőfokú bíróság alkalmazott. Az (5) bekezdés szerint a munkáltató felperes számára bármely, a megengedett pertársaságban álló alperes lakóhelye szerinti illetékes bíróság előtt lehetővé teszi a perindítást, és ez az illetékességi ok egyaránt a pertársaságban lévő valamennyi alperesre kihat. Az (5) bekezdésben rögzített további speciális szabály, mivel kifejezetten kártérítési igényt kíván a felperes érvényesíteni valamennyi alperessel szemben, a perbeli esetben szintén megvalósult. Helyesen mutatott rá a felperes a fellebbezésében, hogy az (5) bekezdés szerinti ügytípusok magukban hordozzák azt a lehetőséget, hogy nem csak munkajogi tárgyú kérelmekről kell ilyen esetben a bíróságnak döntenie, illetve akár azt is, hogy nem csak a felperesi munkáltató munkavállalói állnak perben az alperesi oldalon.
Az 1/2019. PJE határozat értelmében a Pp. 110. § (3) bekezdésében megjelenő "tartalom szerinti elbírálás elve" alapján az ítélőtáblának a felperes és a VI. rendű alperes fellebbezésében előadott kérelmet a fellebbezés előterjesztésével elérni kívánt célnak megfelelően kellett figyelembe venni és azok ugyan az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezésére irányultak, de azok indokaira figyelemmel megváltoztatásának és az áttétel mellőzésének van helye.
A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság a Pp. 389. §-a alapján alkalmazandó 383. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a keresetlevél áttételét mellőzte. A perre illetékes elsőfokú bíróságnak ezért a továbbiakban a keresetlevél perfelvételre alkalmasságának vizsgálatát kell elvégeznie.
(Fővárosi Ítélőtábla, 2.Mpkf.35.101/2022/3.)