adozona.hu
BH 2022.10.273
BH 2022.10.273
A kulturális intézményben foglalkoztatott közalkalmazott jogviszonya a törvény erejénél fogva 2020. november 1-jei hatállyal az Mt. szerinti munkaviszonnyá alakult át. Munkaszerződés hiányában a közalkalmazott jogviszonya megszűnt, és a közalkalmazottat végkielégítés illeti meg [a kulturális intézményekben foglalkoztatottak jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló 2020. évi XXXII. törvény (Átalakulási tv.) 1. § (2) bek., 2. § (5) bek. c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 1994. november 1-jétől állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel, munkavégzési helye a G.-i Levéltár szervezeti egységében volt. A kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló 2020. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Átalakulási tv.) 1. § (2) bekezdése szerint a kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonya - meghatározott feltétek melle...
BH 2022.10.273 A kulturális intézményben foglalkoztatott közalkalmazott jogviszonya a törvény erejénél fogva 2020. november 1-jei hatállyal az Mt. szerinti munkaviszonnyá alakult át. Munkaszerződés hiányában a közalkalmazott jogviszonya megszűnt, és a közalkalmazottat végkielégítés illeti meg [a kulturális intézményekben foglalkoztatottak jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló 2020. évi XXXII. törvény (Átalakulási tv.) 1. § (2) bek., 2. § (5) bek. c) pont].
A tényállás
[1] A felperes 1994. november 1-jétől állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel, munkavégzési helye a G.-i Levéltár szervezeti egységében volt. A kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló 2020. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Átalakulási tv.) 1. § (2) bekezdése szerint a kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonya - meghatározott feltétek mellett - 2020. november 1-jétől munkaviszonnyá alakult át.[2] Az Átalakulási tv. alapján az alperes 2020. augusztus 11-én ajánlatot tett a felperesnek a további foglalkoztatását biztosító munkaszerződés tartalmi elemeire, amelyben munkavégzési helyként a központ szerepelt. A felperes 2020. szeptember 1-jén írásban nyilatkozott, hogy az ajánlatban foglalt feltételekkel hozzájárul a munkaviszony keretében történő továbbfoglalkoztatásához. Ennek ellenére a felperessel 2020. október 30-án közölt munkaszerződés-tervezetben munkavégzési helyként a megye megjelölése szerepelt. A felperes nem írta alá a szerződést, így közalkalmazotti jogviszonya az Átalakulási tv. szerint megszűnt, végkielégítést azonban nem fizettek részére.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes keresetében 2 196 800 forint végkielégítés és ezen összeg után 2020. november 1-jétől járó késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kifejtette, hogy az Átalakulási tv. következtében megszűnt közalkalmazotti jogviszonya alapján jár részére a végkielégítés. Az alperes az általa elfogadott ajánlattól eltérően, számára sérelmesen jelölte meg a munkaszerződés-tervezetben a munkavégzés helyét és amennyiben azt elfogadja, bármikor kiküldhető lett volna az adott megyében lévő más levéltári egységekbe is.[4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes nem hozta tudomására, hogy azért nem írja alá a munkaszerződést, mert abban más munkavégzési hely szerepelt, mint ami az ajánlatban volt és ez számára sérelmes. Álláspontja szerint a felperes nem jogosult végkielégítésre, mivel az Átalakulási tv. 2. § (5) bekezdés c) pontja nem terjed ki a felperesre, mert a c) pontban hivatkozott a) pont szerinti határidőben nem állapodtak meg a munkaszerződés tartalmában. Ebből következik, hogy az Átalakulási tv. 2. § (6) bekezdése sem alkalmazható, mert az visszautal a 2. § (5) bekezdésére. Érvelése szerint végkielégítés annak a közalkalmazottnak jár, aki az Átalakulási tv. 2. § (5) bekezdés a) pontja szerinti határidőben (a felperes esetében 2020. augusztus 15-től számított 30 napon belül) tesz olyan tartalmú nyilatkozatot, hogy nem járul hozzá a munkaviszony keretében történő tovább foglalkoztatásához. Mivel a felperes határidőben nem nyilatkozott arról, hogy nem kíván tovább dolgozni az alperesnél, nem jogosult végkielégítésre.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[5] A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2 196 800 forint végkielégítést és ennek 2020. november 1-jétől a kifizetésig járó késedelmi kamatát. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes 2020. október 31-én tagadta meg a munkaszerződés-tervezet aláírását, amelyet 2020. október 30-án kínált fel számára az alperes, az pedig nem volt vitás a felek között, hogy a közalkalmazotti jogviszony az Átalakulási tv. erejénél fogva szűnt meg 2020. október 31-én. A felperessel 2020. augusztus 11-én közölt ajánlat tartalmát és az Átalakulási tv. 2. § (5) bekezdés a) és c) pontját együttesen értelmezve az elsőfokú bíróság akként foglalt állást, hogy a felperes tekintetében a nyilatkozattételi határidő 2020. szeptember 11-én járt le. Eddig a felek nem állapodtak meg a munkaszerződés tartalmában, mivel az alperes a munkaszerződés-tervezetet csak 2020. október 30-án közölte a felperessel, amit ő 2020. október 31-én utasított vissza.[6] Hangsúlyozta, hogy az Átalakulási tv. arra az esetre kívánta biztosítani a közalkalmazottak számára a végkielégítésre való jogosultságot, ha a közalkalmazotti jogviszony az Átalakulási tv. rendelkezései alapján szűnik meg, amely a felperes esetében megvalósult. Ezentúl a végkielégítésnek az a funkciója, hogy a foglalkoztatási jogviszony megszűnését, megszüntetését követően a közalkalmazott elhelyezkedését elősegítse és az átmenti időre a megélhetését biztosítsa.
[7] Az alperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Kiemelte, hogy az alperes volt az, aki az Átalakulási tv. 2. § (3) bekezdésében meghatározott ajánlati kötöttség megsértésével indokolás nélkül, az Átalakulási tv. 2. § (4) bekezdése szerinti határidő lejártát megelőző egy nappal a korábbi ajánlatától és az arra vonatkozó felperesi elfogadó nyilatkozattól eltérő tartalmú ajánlatot tett a megkötendő munkaszerződés tartalmára. Mindezekre figyelemmel a jogvita elbírálása körében nem bírt jelentőséggel az az alperes által hivatkozott körülmény, hogy a felperes a 2020. október 30-án megismert új ajánlat vonatkozásában közölte-e az alperessel vagy sem, hogy azt miért nem fogadja el. A felperes a vele 2020. október 30-án közölt új ajánlatnak minősülő alperesi ajánlatot nem fogadta el, a felek a munkaszerződés tartalmában az Átalakulási tv. 2. § (5) bekezdés c) pontja szerint az a) pontban írt határidőben nem állapodtak meg és ezen oknál fogva a felperes közalkalmazotti jogviszonya átalakulás nélkül, az Átalakulási tv. erejénél fogva megszűnt. Az Átalakulási tv. 2. § (5) bekezdés c) pontjában meghatározott feltétel megvalósult, a felperes így az Átalakulási tv. 2. § (6) bekezdése szerint végkielégítésre vált jogosulttá.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[8] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy azt a Kúria helyezze hatályon kívül és hozzon a jogszabályoknak megfelelő határozatot, a felperes keresetét utasítsa el, másodlagosan utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára. Megítélése szerint a jogerős ítélet sérti az Átalakulási tv. 2. § (5) és (6) bekezdését.[9] Az Átalakulási tv. 2. § (2) bekezdése szerint az alperes érvényes határidőn belül ajánlatot tett a felperesnek a további foglalkoztatást biztosító munkaszerződés tartalmi elemeire, amit a felperes 2020. szeptember 1-jén kelt nyilatkozatával elfogadott. A felperes elfogadó nyilatkozatot tett, az Átalakulási tv. 2. § (5) bekezdés a) pontjában rögzített feltétel nem valósult meg. A törvény kizárólag arra az esetre határozta meg a végkielégítésre való jogosultságot, ha a 2. § (5) bekezdésében valamely feltétel bekövetkezik, ha a közalkalmazott a megadott határidőn belül nem nyilatkozik, vagy akként nyilatkozik, hogy a tovább foglalkoztatásához nem járul hozzá, vagy a felek az a) pontban rögzített határidőben nem állapodnak meg. A végkielégítésre való jogosultság feltételeit az Átalakulási tv. 2. § (6) bekezdésében felhívott 2. § (5) bekezdés a)-c) pontjai kógensen és taxatív módon határozzák meg, a felsorolás nem tágítható szabadon. A 2. § (3) bekezdésének esetleges megsértése az Átalakulási tv. ilyen tartalmú rendelkezésének hiányában nem vonható a végkielégítésre való jogosultság esetkörébe.
[10] A másodfokú bíróság ítéletében nem vezette le, hogy miért nem tekintette megállapodásnak az ajánlatot és az elfogadó nyilatkozatot mint a felek kölcsönösen egybehangzó akaratnyilatkozatát, vagy mi volt az a 2020. szeptember 1. és szeptember 14. között felmerült körülmény, ami miatt a felek között létrejött megállapodás megromlott, de az bizonyos, hogy a határidő leteltét követően másfél hónappal később elkészített munkaszerződés már nem lehetett az. Ennek hiányában azonban ki kell jelenteni, hogy a felek között 2020. szeptember 1-jén érvényes megállapodás jött létre, amely 2020. szeptember 14-én is hatályban volt. Ezért a jogerős ítélet alapján megjelölt 2. § (5) bekezdés c) pontja nem hatályosulhatott a felek jogviszonyában.
[11] E körben nem volt vitatott, hogy a munkaszerződés 5. pontjában megjelölt munkavégzési hely, eltért az ajánlatban megjelölt munkavégzési helytől. A felperes a munkaszerződés valamennyi oldalát áthúzta és az utolsó oldalon minden indokolás nélkül azt a megjegyzést tette aláírásával ellátottan, hogy "A szerződést nem írom alá. G. 2020. október 31." Ellentmondó nyilatkozatot tett a felperes az október 30-31. napi történésekről, az eljárt bíróságok azonban nem tisztázták azt.
[12] Az elsőfokú bíróság megemlítette ítéletében, hogy a felperes a vele 2020. október 30-án közölt - új ajánlatnak minősülő - alperesi ajánlatot nem fogadta el, ebből azonban nem következik, hogy a felek a munkaszerződés tartalmában az Átalakulási tv. 2. § (5) bekezdés c) pontja szerint az Átalakulási tv. 2. § (5) bekezdés a) pontjában írt határidőben nem állapodtak meg. A felperes nem tett kísérletet arra, hogy jelezze problémáját a munkaszerződés 5. pontjával kapcsolatban és orvosoltassa a munkáltatói jogkör gyakorlójával azt. A felperesi levélből értesült az alperes az aláírás megtagadásának az okáról.
[13] A másodfokú bíróság nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a felek közt az ajánlat megtételével és annak elfogadásával létrejött munkaszerződés új ajánlatként akkor lett volna értékelhető, ha az Átalakulási tv. 2. § (5) bekezdés a) pontja szerinti határidőben, vagyis 2020. szeptember 14-ig tette volna meg, tehát a felperes részére az elfogadásra nyitva álló határidőben belül. Az Átalakulási tv. 2. § (3) bekezdése alapján az alperes az ajánlathoz kötve volt, attól azonban eltérhetett a munkaszerződés megkötése során, amennyiben ahhoz a másik fél írásban kifejezetten hozzájárul. A felperes írásbeli nyilatkozatot nem tett az eltérés, vagyis a munkavégzés helye tekintetében, így megszegte az Mt. 6. § (2) bekezdése szerinti együttműködési kötelezettségét. Úgy járt volna el helyesen a felperes, hogyha megjelöli azt, hogy miért nem tudja elfogadni a munkaszerződés 5. pontjában foglaltakat, kéri az általa elfogadott alperesi ajánlatnak megfelelő módosítását.
[14] Amennyiben az alperes magatartását szerződésszegésként értékeljük, végkielégítés nem illeti meg a felperest, mivel az arra való jogosultságot csak az Átalakulási tv. 2. § (6) bekezdésével felhívott 2. § (5) bekezdése szabályozza, a 2. § (3) bekezdésében foglaltak esetleges megsértése azonban nem keletkeztet jogalapot végkielégítés fizetésére. Az Átalakulási tv. 3. § (3) bekezdése lehetőséget biztosított arra, hogy a megállapodásukat a felek 2020. december 31-ig közös megegyezéssel módosítsák, ez alkalmazható lett volna a perbeli esetben is.
[15] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria "utasítsa el" az alperes felülvizsgálati kérelmét, "hagyja helyben" az ítélőtábla ítéletét. Álláspontja szerint a jogerős ítélet nem jogsértő, helyesen állapította meg, hogy a felek között nem jött létre megállapodás, s a felperes jogviszonya az Átalakulási tv. 2. § (5) bekezdésének c) pontja alapján szűnt meg.
[16] Nem sértette meg az együttműködési kötelezettségét, az alperes ajánlatát határidőben elfogadta, az alperes azonban eltérő tartalmú munkaszerződést kívánt vele aláíratni. Az októberi munkaszerződés-tervezetre vonatkozóan nem jött létre megállapodás határidőn belül, az tartalmában eltért a szeptemberben elfogadott ajánlattól, a munkáltató azt önkényesen változtatta meg. A fentiek vonatkozásában lényeges tényállási elemek tekintetében nincs eltérés a felek nyilatkozatai között.
[17] 2020. október 30. péntekre esett, az utolsó munkanapon kapta kézhez a felperes a munkaszerződés tervezetét, így néhány óra állt rendelkezésére, hogy a számára előnytelen feltételekkel megváltoztatott tartalmú szerződést aláírja vagy jogviszonya megszűnése mellett döntsön. Nem terhelte indokolási kötelezettség e körben. Nem minősíthető az együttműködési kötelezettség megsértésének az, hogy a munkáltató által egyoldalúan, jogellenesen, a határidő utolsó munkanapján módosított szerződést nem fogadta el.
[18] A munkáltató a korábban megtett nyilatkozatához kötve volt, attól csak a közalkalmazott írásbeli hozzájárulásával térhetett volna el, ilyen nyilatkozattal azonban az alperes nem rendelkezett, egyoldalúan módosította a munkaszerződést. Semmilyen szerződést nem szegett meg, hiszen nem jött létre munkaszerződés, s nem lennének alkalmazhatók az alperes által hivatkozott kontraktuális felelősségre vonatkozó jogszabályhelyek az Mt. 31. §-a alapján sem.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[19] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.[20] Az Átalakulási tv. 1. § (2) bekezdése szerint a kulturális intézményben foglalkoztatott közalkalmazott jogviszonya a törvény erejénél fogva 2020. november 1-jei hatállyal az Mt. szerinti munkaviszonnyá alakul át. E rendelkezés arra utal, hogy a jogviszony átalakulására ex lege kerül sor, jognyilatkozat alapján. Ellentétben ezzel a törvény 2. §-a az ex lege jogviszony átalakulás dogmatikai konstrukcióját tartalmazza. A 2. § (1) bekezdése 2020. augusztus 1-jei határidővel az átalakulásról szóló munkáltatói tájékoztatási kötelezettséget ír elő. A törvény 2. § (2) bekezdése ezen túl a munkáltató számára legkésőbb 2020. augusztus 15-ig teljesítendő ajánlattételi kötelezettséget állapít meg. Az ajánlatnak a munkaszerződés tartalmi elemeire kell vonatkoznia azzal, hogy e tartalmi elemek vonatkozásában csak a munkabér tekintetében ír elő a jogszabály megszorító rendelkezést. E tekintetben a munkáltató szabadon tehet ajánlatot, figyelemmel az Átalakulási tv. 3. § (2) bekezdésében rögzített megszorító rendelkezésekre.
[21] A munkáltatói ajánlatra a közalkalmazott a törvényben meghatározott határidőben tehet nyilatkozatot, elfogadhatja vagy elutasíthatja azt. A közalkalmazott hallgatása a munkaviszony létrehozására vonatkozó munkáltatói ajánlat elutasításának minősül a 2. § (5) bekezdés a) pontja szerint, amihez hozzákapcsolódik a jogviszony ex lege megszűnése. A közalkalmazotti - határidőn túli - hallgatás tehát elutasításnak minősül ugyanúgy, mint a 2. § (5) bekezdés b) pontja szerinti kifejezetten elutasító közalkalmazotti nyilatkozat, amely szintén a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének joghatását eredményezi.
[22] A közalkalmazott tehát 2020. szeptember 14-ig nyilatkozatot tehetett a munkáltatói ajánlat elfogadásáról is, a jogalkotó azonban nem rögzítette ennek megfelelően a jogkövetkezményeket. Nem rendelkezett arról, hogy a közalkalmazotti elfogadó nyilatkozattal a felek között munkaszerződés, illetve munkaviszony jön létre, hiszen a munkaszerződés tartalmára vonatkozó munkáltatói ajánlatot és annak kifejezett elfogadását munkaszerződésnek lehetett volna minősíteni. A munkáltatói ajánlathoz és annak elfogadásához a jogalkotó nem kapcsolta hozzá a munkaszerződést, illetve a munkaviszony létrejöttét, hanem ez utóbbit csak 2020. november 1-jei hatállyal írta elő, azzal, hogy a felek közötti munkaszerződés megkötése esetén következik be.
[23] A jogalkotó a 2. §-ban különbséget tett a munkáltatói ajánlat és annak elfogadása, mint kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozat [Ptk. 6:63. § (1) bekezdés], valamint a munkaszerződés között. Az Átalakulási tv. 2. § (4) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy a felek a munkaszerződést 2020. október 31-ig kötik meg, amely határidő "anyagi jogi és jogvesztő". Az Átalakulási tv. 2. § (3) bekezdése is arra utal, hogy a felek a korábbi egybehangzó jognyilatkozataikhoz képest külön munkaszerződést kötnek, amelynek során a munkáltató a korábbi ajánlatához kötve van, attól a munkáltató a közalkalmazott kifejezett hozzájárulásával térhet el.
[24] Ebből arra lehet következtetni, hogy a jogalkotói elképzelés szerint a munkáltatói ajánlat és annak elfogadása (legkésőbb 2020. szeptember 14.), valamint a 2020. október 31. napjáig megkötendő munkaszerződés közötti időszakban a felek további munkaszerződéses tárgyalásokat folytathatnak és ennek során - az ajánlathoz, illetve a közalkalmazotti elfogadó nyilatkozathoz képest - eltérő munkaszerződéses tartalomban is megállapodhatnak. A törvény 2. § (8) bekezdése ugyancsak külön említi a munkaszerződést, mégpedig azzal, hogy a közalkalmazotti jogviszonynak 2020. november 1-jei munkaviszonnyá alakulására "a munkaszerződés megkötése esetén kerül sor".
[25] Ezzel szemben az Átalakulási tv. 2. § (5) bekezdés c) pontja úgy rendelkezik, hogy amennyiben a felek között a munkáltatói ajánlattételre meghatározott határidőt követő 30 napon belül (tehát 2020. szeptember 14. napjáig) "nem állapodnak meg a munkaszerződés tartalmában", úgy a közalkalmazotti jogviszony a törvény erejénél fogva megszűnik.
[26] Megállapítható ezek alapján, hogy az Átalakulási tv. a "munkaszerződés" fogalom tekintetében bizonytalan helyzetet teremtett:
- A 2. § (4) bekezdése szerint a felek a munkaszerződést 2020. október 31. napjáig kötik meg és e határidő "anyagi jogi és jogvesztő".
- A 2. § (3) bekezdése megkülönbözteti a munkáltatói ajánlatot és annak közalkalmazott általi elfogadását, valamint a munkaszerződés megkötését, azaz az utóbbit külön aktusnak (jognyilatkozatnak) tekinti.
- A 2. § (5) bekezdés c) pontja ugyancsak munkaszerződésről rendelkezik, azonban azzal az alapvető ellentmondással, hogy a 2. § (4) bekezdésében meghatározottól eltérő határidőt (2020. szeptember 14.) biztosít annak megkötésére. Azért lehet az itt említett időpontot határidőnek tekinteni, mert elmulasztásához a jogviszony ex lege megszűnésének jogkövetkezményét kapcsolja a törvény.
- A 2. § (8) bekezdése a munkaszerződés megkötésének feltételéhez köti a jogviszony 2020. november 1-jei átalakulását.
[27] Az Átalakulási tv. 2. §-a nemcsak megkettőzi a felek jognyilatkozataira vonatkozó szabályokat, s az egyes jognyilatkozatok következménye tekintetében is eltérő szabályokat tartalmaz. Az Átalakulási tv. 2. § (2) bekezdésében meghatározott munkáltatói ajánlathoz és a 2. § (5) bekezdés a) pontjában meghatározott közalkalmazotti jognyilatkozathoz nem fűzi hozzá a felek közötti munkaviszony létrejöttének joghatását. Az ajánlatot és annak elfogadását a törvény nem tekinti munkaszerződésnek, amely a munkaviszony létrejöttének jogalapja (jogcíme) volna. A törvény a közalkalmazott nyilatkozatának lehetséges tartalmáról sem rendelkezik, azaz a nyilatkozat bármilyen tartalmú lehet, nem csupán a munkáltatói ajánlatot elfogadó vagy azt elutasító, hanem pl. a munkáltatói ajánlattól eltérő tartalmú, másik ajánlatot is tartalmazhat.
[28] Erre figyelemmel nem helytálló a felülvizsgálati kérelemnek az ezzel ellentétes érvelése, miszerint a felek között a 2020. augusztus 11. napi munkáltatói ajánlattal és annak 2020. szeptember 1-jei közalkalmazotti elfogadásával a felek között munkaszerződés jött létre. A jogalkotó alkothatott volna ilyen tartalmú rendelkezést, de nem ezt tette, hanem ezzel szemben azt írta elő, hogy a munkáltatói ajánlattól és az arra való közalkalmazotti - akár elfogadó - nyilatkozattól megkülönböztette a munkaszerződést. A megkülönböztetés egyértelműen kitűnik a 2. § (3)-(4) bekezdéséből, az (5) bekezdés c) pontjából, valamint a (8) bekezdésből is.
[29] Ennek megfelelően helytállóan állapították meg az alsóbb fokú bíróságok, hogy az adott ügyben alkalmazni kell az Átalakulási tv. 2. § (5) bekezdés c) pontját, azaz azt, hogy mivel a felek között nem jött létre megállapodás a munkaszerződés tartalmában (nem jött létre munkaszerződés) 2020. szeptember 14-ig, a közalkalmazotti jogviszony a törvény erejénél fogva szűnt meg. Ebből az is következik, hogy irrelevánsnak kell tekinteni - tartalmától függetlenül - a későbbi munkáltatói (2020. október 30-i) ajánlatot. Ennek csak akkor lett volna jelentősége, ha a felek ennek alapján munkaszerződést kötöttek volna 2020. október 31-ig, mert ebben az esetben következett volna be a közalkalmazotti jogviszonynak a 2. § (8) bekezdése szerinti átalakulása.
[30] A perbeli esetben a munkáltató sem vitatta, hogy jogellenesen járt el akkor, amikor a korábbi ajánlathoz képest utóbb - a 2. § (3) bekezdésébe ütközően - eltérő tartalmú ajánlatot tett a munkavégzés helye tekintetében. Álláspontja szerint a közalkalmazottnak az együttműködési kötelezettsége (Mt. 6. §) körében erről az eltérő tartalmú ajánlatról nyilatkoznia kellett volna, tárgyalási kötelezettsége keletkezett. Az Átalakulási tv. rendelkezése alapján ilyen közalkalmazotti kötelezettség nem állott fenn, és ilyen kötelezettség fennálltát a 2020. augusztus 1. napjával megindult eljárás kezdetétől sem lehet megállapítani, hiszen a törvény elismeri a közalkalmazott "hallgatási jogát", ahhoz a jogviszony megszűnésének (és a végkielégítés jogosultságának) joghatását kapcsolata. Ilyen közalkalmazotti kötelezettség még az általános magatartási követelményekből sem következik.
[31] Az alperes szerint a 2. § (3) bekezdésébe ütköző munkáltatói magatartáshoz nem kapcsolódik a közalkalmazott végkielégítési igénye, figyelemmel arra, hogy a 2. § (5) bekezdése taxatív felsorolást tartalmaz. Ez irreleváns, mert a közalkalmazotti igény jogalapja a 2. § (5) bekezdés c) pontja nem pedig az, hogy a felek között 2020. október 31-ig nem jött létre munkaszerződés.
[32] Erre tekintettel a jogerős ítélet a kifejtetteknek megfelelően helytálló volt, azt a Kúria a Pp. 224. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.VIII.10.044/2022/5.)