adozona.hu
BH 2022.10.271
BH 2022.10.271
A foglalkoztatási kötelezettséget ellehetetlenítő elháríthatatlan külső ok fennállása a munkaviszony esetén mindaddig nem értelmezhető, ameddig van olyan munkaköri feladat, amelynek az ellátására a munkavállalónak a megváltozott körülmények mellett is lehetősége van [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 146. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a kézilabda sportágban, látványcsapatsportban működő, az Országos Sportági Szövetség által kiírt versenyrendszerben szereplő sportszervezet.
[2] A felek 2018. április 11-én 2018. július 1-jétől 2020. június 30-ig terjedő határozott időre munkaszerződést kötöttek, amelynek alapján a felperes hivatásos sportoló munkakört töltött be havi 587 982 forint alapbér ellenében. Munkaköri kötelezettségét képezte, hogy sportképességeit legjobb tudása szerint a munkáltató rendelkezésére bo...
BH 2022.10.271 A foglalkoztatási kötelezettséget ellehetetlenítő elháríthatatlan külső ok fennállása a munkaviszony esetén mindaddig nem értelmezhető, ameddig van olyan munkaköri feladat, amelynek az ellátására a munkavállalónak a megváltozott körülmények mellett is lehetősége van [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 146. § (1) bek.].
A tényállás
[1] Az alperes a kézilabda sportágban, látványcsapatsportban működő, az Országos Sportági Szövetség által kiírt versenyrendszerben szereplő sportszervezet.[2] A felek 2018. április 11-én 2018. július 1-jétől 2020. június 30-ig terjedő határozott időre munkaszerződést kötöttek, amelynek alapján a felperes hivatásos sportoló munkakört töltött be havi 587 982 forint alapbér ellenében. Munkaköri kötelezettségét képezte, hogy sportképességeit legjobb tudása szerint a munkáltató rendelkezésére bocsássa, mindent megtegyen sportolói adottsága megőrzése, illetve fokozása érdekében, valamint tartózkodjon minden olyan tevékenységtől, amely sportteljesítményére káros hatással lehet. Ennek keretében köteles volt a munkáltató által előírt edzéseken, edzőmérkőzéseken részt venni, ott az edző utasításait maradéktalanul végrehajtani, a bajnoki mérkőzéseken a munkáltató rendelkezésére állni, a mérkőzéseken a legjobb tudása és az edzői utasítások szerint játszani és a csapat eredményességét mindenben elősegíteni. Köteles volt továbbá az előírt helyen és időben a számára megjelölt mérkőzéseken, edzéseken, fizikai felméréseken, edzőtáborozásokon, sporteseményeken sporttevékenységre alkalmas állapotban megjelenni és folyamatosan, a sportfegyelmet betartva, képességei teljes kifejtésével a megjelölt időtartamot sporttevékenységgel tölteni és a tőle elvárható legmagasabb szintű teljesítményt nyújtani.
[3] Az edzésekre túlnyomórészt a városi sportcsarnokban került sor, de különösen a nyári időszakban szabadtéren, illetve az alperes által használt kondicionáló gépekkel felszerelt teremben is.
[4] A koronavírus járvány miatt a kormány a 40/2020. (III. 11.) számú Kormányrendeletével Magyarország egész területére veszélyhelyzetet hirdetett ki. Erre tekintettel a városi sportcsarnok üzemeltetője 2020. március 14-én akként rendelkezett, hogy 2020. március 16-ával kezdődő hatállyal az intézkedés visszavonásáig szünetelteti a sportcsarnokban és a sportudvaron az edzés és verseny lehetőségeit, valamint 2020. március 18-tól kezdődően az irodahasználatot. A környék egyéb sportlétesítményei is bezártak.
[5] A Magyar K. Szövetség 2020. március 14-től további intézkedésig a bajnokság és kupasorozat mérkőzéseit felfüggesztette, majd az április 9-én kelt elnökségi határozattal a mérkőzéssorozatokat befejezetté nyilvánította.
[6] Az alperes a 2020. március 31-én kelt iratában tájékoztatta a felperest, hogy a veszélyhelyzetre tekintettel foglalkoztatási kötelezettségének nem tud eleget tenni, ezért a munkavégzési kötelezettség alól 2020. április 1-jétől felmentette, a további kormányzati intézkedésig állásidőt rendelt el azzal a kiegészítéssel, hogy elháríthatatlan külső ok miatt munkabért nem fizet.
[7] Az Országos Sportegészségügyi Intézet és az Országos Sportegészségügyi Hálózat 2020. április 8-án állásfoglalást adott ki a Covid19 pandémiás helyzettel kapcsolatban, amelyben egyebek mellett elsősorban az izolált otthoni edzéseket javasolta, közös edzések esetére pedig egészségvédelmi ajánlásokat fogalmazott meg.
[8] A 142/2020. (IV. 22.) Kormányrendelet a látvány-csapatsportban működő országos sportági szakszövetséget döntésre jogosította fel annak érdekében, hogy a feltételeknek megfelelő sportszervezet a munkaviszony keretében foglalkoztatott hivatásos sportolóját megillető rendszeres havi díjazást írásbeli nyilatkozatával egyoldalúan csökkenthesse a veszélyhelyzet ideje alatt. A kormányrendelet alapján a Magyar K. Szövetség Elnöke határozatával úgy rendelkezett, hogy a hivatásos sportolót megillető rendszeres havi díjazás írásbeli nyilatkozattal egyoldalúan csökkenthető és a csökkentés mértéke legfeljebb 70% lehet.
[9] Az alperes az olyan hivatásos sportolók részére, akiket a következő idényben foglalkoztatni kívánt, a velük folytatott tárgyalások alapján minimálbérnek megfelelő juttatást adott. A felperes és egy csapattársa azonban - tekintettel arra, hogy őket az alperes a következő idényre már nem kívánta foglalkoztatni - nem részesült munkabérben.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[10] A felperes a módosított keresetében 1 763 946 forint állásidőre járó alapbér, valamint ezen összeg részösszegeinek kamata és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete jogalapjaként a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 42. § (2) bekezdés b) pontját, a 136. § (2) és (3) bekezdését, valamint a 146. § (1) bekezdését jelölte meg. Álláspontja szerint 2020. áprilistól júniusig - elháríthatatlan külső ok hiányában - állásidőre járó alapbér, illetve munkabére havi 587 982 forint összegben megillette. Kizárólag a veszélyhelyzet alapján elháríthatatlan külső ok, vis maior helyzet nem volt megállapítható.[11] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Állította, hogy a felperes foglalkoztatása elháríthatatlan külső ok miatt lehetetlenült el, ezért elrendelhette a bérfizetés nélküli állásidőt. Intézkedésének indokolásában hangsúlyozta, hogy a városi sportcsarnok és valamennyi sportcsarnok jogszabályi előírás szerinti bezárásával a foglalkoztatás tárgyi feltételei megszűntek, a bajnokság befejezése miatt pedig a foglalkoztatás lényege veszett el.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[12] A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest a 2020. június 18-tól június 30-ig terjedő időszakra 254 792 forint munkabér és ezen összeg 2020. június 16-tól a kifizetésig számított késedelmi kamata megfizetésére, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.[13] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a mérkőzéssorozatok felfüggesztése, majd a bajnokság befejezése, illetve a felperes munkahelyének tekintendő sportcsarnokot, sportudvart üzemeltető köznevelési intézmény bezárása az alperes foglalkoztatási lehetőségeit beszűkítette, ellehetetlenítette. A 47/2020. (III. 18.) Kormányrendelet 6. § (2) bekezdés b) pontja alapján a munkáltató csupán jogosult volt, de nem volt köteles az otthoni munkavégzés elrendelésére és a szerződésmódosításra. Hangsúlyozta, hogy az alapbér fizetési kötelezettséget kizáró elháríthatatlan külső ok fennállt, mert a járványügyi veszélyhelyzet következtében a munkaszerződésben vállalt foglalkoztatás/munkavégzés a perbeli időszakban az alperes hatókörén kívül első körülmények miatt nem teljesülhetett. Rámutatott arra, hogy a perbeli esetben az Mt. 146. § (1) bekezdésének kivételes szabályát a járványügyi veszélyhelyzet időszakának sajátos élet- és szabályozási viszonyai kontextusában kell értelmezni és alkalmazni. Az előbbiek alapján arra a megállapításra jutott, hogy a felperes 2020. április 1-jétől június 17-ig alapbérre nem volt jogosult.
[14] A perbeli veszélyhelyzet a 282/2020. (VI. 17.) Korm. rendelet 1. §-a alapján megszűnt, ennek következtében az elsőfokú bíróság megítélése szerint a veszélyhelyzet megszűnésétől 2020. június 30-ig tartó időszak vonatkozásában az elháríthatatlan külső ok már nem állt fenn a felperes foglalkoztatása tekintetében, ezért erre az időszakra megalapozottan tartott igényt időarányosan 254 792 forint munkabér megfizetésére.
[15] A felperes fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta. Az alperes által a felperesnek fizetendő marasztalás összegét 707 538 forint kamataira felemelte. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[16] Ítéletének indokolása szerint a másodfokú bíróságnak a felperes fellebbezése alapján arról kellett állást foglalnia, hogy a városi sportcsarnok és a hasonló sportlétesítmények bezárása, illetve a bajnokság felfüggesztése, majd beszüntetése olyan elháríthatatlan külső oknak minősült-e, amelynek alapján az alperes mentesülhetett az elrendelt állásidő időszakára alapbér fizetése alól, amennyiben igen, az mely időszakot érintette.
[17] Egyetértett a felperes álláspontjával abban, hogy a perbeli esetben nem annak volt jelentősége, hogy az alperesnek kötelezettsége volt-e a felperes alternatív foglalkoztatása, hanem azt kellett vizsgálni, hogy erre volt-e lehetősége, mert az alternatív módon elvégezhető munkaköri feladatok tekintetében nem mentesülhetett az alapbér fizetésének kötelezettsége alól.
[18] Az ítélőtábla megítélése szerint a kiindulópontot a felperes munkaköri feladatai, azok korábbi teljesítése jelentette, továbbá az, hogy ezek egyes elemei alternatív foglalkoztatás keretében elvégezhetőek voltak-e. Kiemelte, hogy bár a felperes munkaköri feladatainak végső célja a bajnokságban való eredményes részvétel biztosítása, ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a munkaviszonyban - szemben a vállalkozási jogviszonnyal - a munkavállaló nem eredmény elérését vállalja, hanem munkaerejének rendelkezésre bocsátását, ezért az adott esetben a munkaköri kötelezettséget nem kizárólag a bajnokságban való eredményes részvétel jelentette, hanem a sportképességei munkáltató részére történő rendelkezésre bocsátása. A felek egybehangzó nyilatkozata alapján a munkaszerződés célja - legalábbis részben - alternatív foglalkoztatás keretében is megvalósítható volt, mert a szabadtéri futásra és bérelt kondicionáló terem használatára volt lehetőség. Mindezek alapján nem osztotta a másodfokú bíróság az alperes azon védekezését, amely szerint a bajnokság felfüggesztése, majd törlése, illetve a sportcsarnokok bezárása, továbbá a kézilabdaedzések jellege teljes mértékben ellehetetlenítették volna a felperes foglalkoztatását.
[19] A 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet 6. § (2) bekezdés b) pontjának - amely szerint a munkáltató a munkavállaló számára az otthoni munkavégzést és a távmunkavégzést egyoldalúan elrendelheti-, illetve a 142/2020. (IV. 22.) Korm. rendelet azon rendelkezésének, miszerint a munkáltató a látványsportágban foglalkoztatott munkavállalók díjazását 70%-kal csökkentheti, együttes értelmezésével arra a következtetésre jutott, hogy a jogalkotó a veszélyhelyzetet e területen sem értékelte egyértelműen és feltétlenül a foglalkoztatási kötelezettséget ellehetetlenítő vis maiorként. Azzal, hogy a Magyar K. Szövetség május 1-jei határozata a díjazás munkáltató általi egyoldalú csökkentésének lehetőségéről rendelkezett, szintén azt vetítette előre, hogy maga a Szövetség sem látta kizártnak az adott sportágban a hivatásos sportolók részbeni alternatív foglalkoztatását. Mindezen körülményekből a másodfokú bíróság arra következtetett, hogy a munkáltató - az ő érdekkörében felmerülő bizonyítási érdek ellenére - nem tudta igazolni, hogy a felperes foglalkoztatását az állásidő teljes időtartamában elháríthatatlan külső ok miatt mellőzte. A 142/2020. (IV. 22.) Korm. rendelet 2. § (1) és (3) bekezdését és a Magyar K. Szövetség május 1-jei határozatát együtt értékelve azt a következtetést vonta le, hogy az alternatív foglalkoztatás lehetősége az adott sportágban hivatásos sportolóként tevékenykedők esetében munkaidejük minimum 30%-ára terjedt ki. Az utóbbi határozat ugyan május 1-jén született, és ezt követően ad alapot a munkavállaló díjazásának egyoldalú csökkentésére, a döntés érdemi részéből azonban következtetni lehet arra is, hogy az ezt megelőző időszakban a munkaidő milyen tartamában állt fenn a munkáltató foglalkoztatási lehetősége, és az ehhez kapcsolódó alapbér fizetési kötelezettség. A munkáltató alapbér fizetési kötelezettsége ezért 2020. május 1-jét megelőző időszakban is csak az alternatív foglalkoztatási lehetőség arányában állt fenn.
[20] A felperes sem vitatta és nem cáfolta azt az alperesi nyilatkozatot, hogy a következő idényben foglalkoztatni kívánt hivatásos sportolóknak az alperes a minimálbérnek megfelelő egyéb díjazást fizetett, amelyből szintén az következik, hogy a munkáltató maga is a jogszabályi limitet tartotta irányadónak, ugyanis a 2020. évre megállapított 161 000 forint minimálbér közel azonos a felperes alapbérének 30%-ával. Az alperes a bajnokság tervezett befejezését követő időszakra a felperes részére szabadságot nem adott ki, ezért a másodfokú bíróság nem találta megalapozottnak a felperes azon hivatkozását, hogy 2020. május 10. és június 30. közötti időszakban munkavégzés nélkül is teljes díjazásra lett volna jogosult. Szabadság kiadásának hiányában az alperest továbbra is a külső ok általa elhárítható mértéknek megfelelően terhelte a foglalkoztatási és munkabérfizetési kötelezettség.
[21] Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét az ítélőtábla a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a veszélyhelyzet időszakára az alapbér 30%-át kitevő díjazás megfizetésére kötelezte az alperest, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[22] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő új határozattal az alperest 1 763 946 forint és kamatai megfizetésére kötelezését kérte.[23] A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes az érdekkörében felmerülő bizonyítási érdek ellenére nem tudta bizonyítani a perben, hogy a felperes foglalkoztatását az állásidő teljes időtartamában elháríthatatlan külső ok miatt mellőzte. Mivel vis maior helyzet nem állt fenn, ezért az Mt. 146. § (1) bekezdésének erre vonatkozó kivételt engedő fordulata nem volt irányadó és alkalmazható, így a felperest alapbére megillette. Az ítélőtábla azonban ezt követően jogszabályi alap nélkül vizsgálta az alternatív formában elvégezhető munkaköri feladatok végrehajtásához szükséges munkaidő teljes munkaidőhöz viszonyított arányát a felperest az állásidőre megillető díjazás megállapítása érdekében.
[24] E körben van jelentősége a 142/2020. (IV. 22.) Korm. rendeletnek, amely az egyébként kétoldalú szerződésmódosításhoz képest a sportszervezetek számára a látványcsapatsportágakban foglalkoztatott sportolók esetében egyoldalú bércsökkentési lehetőséget biztosít hangsúlyozva, hogy a bércsökkentési jog érvényesítése során e módosítás a rendszeres havi díjazásra irányul. A Korm. rendelet azonban a rendszeres havi díjazás munkáltató részéről történő egyoldalú csökkentésének két konjunktív feltételét határozza meg, így a sportági szakszövetség erre irányuló döntését, amely a Magyar K. Szövetség elnökségének május 1-jén kelt határozatával teljesült, másrészt a munkáltató írásbeli nyilatkozatát, amellyel a munkavállaló rendszeres havi díjazását csökkenti. A perbeli esetben azonban írásbeli munkáltatói határozat meghozatalára az alperes részéről nem került sor, sőt az alperes még 2020. július 20-án kelt utolsó levelében is ragaszkodott a díjazás nélküli állásidőhöz. Írásbeli határozat hiányában és az alperesi álláspont ismeretében díjcsökkentésre nem kerülhetett sor, ennek ellenére a másodfokú bíróság sajátos jogértelmezés alapján és alaptalan jogalkotói szándék fikciójával az állásidőre megillető díjazás egyfajta arányosítását írta elő, amely minden alapot nélkülözött. Ilyen jellegű arányosításra az állásidőre járó díjazás kapcsán az Mt. nem tartalmaz rendelkezést és az ahhoz kapcsolódó bírói gyakorlat sem alapozza azt meg. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság az egyébként minden alapot nélkülöző arányosítási szabályát a Szövetség elnökségi határozatának meghozatalát, azaz 2020. május 1-jét megelőző időszakra - mintegy visszaható hatállyal - alkalmazni kívánja és irányadónak tekinti, amely ellentétes a visszaható hatály általános tilalmának alapelvével.
[25] A felperes álláspontja szerint a jogerős ítéletben foglalt tényállás alapvetően helyes megállapítása mellett a jogerős ítélet a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes, illetve azzal nem alátámasztható következtetést vont le ítéleti indokolása során. Megsértette az Mt. 42. § (2) bekezdés b) pontját, az 51. § (1) bekezdését, a 146. § (1) bekezdését, a 142/2020. (IV. 22.) Korm. rendelet 2. § (2)-(4) bekezdését és a 3. § (1)-(2) bekezdését, döntése ellentétes a Pp. 279. § (1) bekezdésével, a 342. § (1) bekezdésével, a 370. § (1) bekezdésével is.
[26] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
[27] A másodfokú bíróság a jogerős ítéletében megállapította, hogy a munkaszerződés tartalma alapján a foglalkoztatás - legalább részben - alternatív módon megvalósítható lett volna, de az is nyilvánvaló, hogy a felperes munkaköri feladatainak jelentős részét kitevő edzések és mérkőzések ezen időszakban végrehajthatatlanok voltak, annak tárgyi feltétele a sportcsarnok bezárása miatt nem állt fenn.
[28] Az ítélőtábla helytállóan állapította meg, hogy a munkavállaló díjazásának a foglalkoztatással arányosnak kell lennie, ezért megalapozottan döntött az alapbér 30%-ának megfizetéséről. Az alperes érvelése szerint egy hivatásos sportolóval szemben magasabb követelmények támaszthatóak, a megfelelő szintű foglalkoztatást nem lehet alternatív módon megvalósítani.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[29] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.[30] A perben irányadó tényállás szerint az alperes a 2020. március 31-én kelt iratában tájékoztatta a felperest arról, hogy foglalkoztatási kötelezettségének a veszélyhelyzetre figyelemmel nem tud eleget tenni, ezért a felperest 2020. április 1-jétől a munkavégzés alól felmentette és állásidőt rendelt el azzal a kiegészítéssel, hogy elháríthatatlan külső ok miatt munkabért nem fizet.
[31] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét 2020. június 18-tól június 30-ig tartotta megalapozottnak és részére a teljes alapbére arányos részének megfizetéséről rendelkezett, figyelemmel arra, hogy 2020. június 18-tól a Kormány a veszélyhelyzetet megszüntette.
[32] Az ítélőtábla a jogerős ítéletében a perbeli jogkérdést kizárólag az Mt. 146. § (1) bekezdése kivételt engedő szabálya alapján bírálta el, ugyanakkor e jogszabályi rendelkezésből arra a téves következtetésre jutott, hogy az elháríthatatlan külső ok az ellátandó munkaköri feladatok arányában is értelmezhető, így anélkül, hogy a 142/2020. (IV. 22.) Korm. rendeletben foglalt előírások betartását vizsgálta volna, a felperes részére az alapbére 30%-ának megfelelő díjazásról rendelkezett.
[33] A Kúria álláspontja szerint a másodfokú bíróság a vis maior értelmezése körében részben téves következtetésre jutott.
[34] Az Mt. 42. § (2) bekezdése szerint a munkaszerződés alapján a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása alapján munkát végezni, a munkáltató pedig köteles a munkavállalót foglalkoztatni és részére munkabért fizetni. A munkaszerződésben az Mt. 45. § (1) bekezdése alapján kötelezően meghatározandó munkakör tartalmát, az ellátandó feladatok körét a munkáltató egyoldalúan, a munkaköri leírásban határozhatja meg. A munkavállaló - adott esetben a hivatásos sportoló - munkakörébe tartozó feladatok sokrétűek lehetnek, amelyek ellátása a munkáltató igénye és utasítása alapján teljesül. A munkavállaló ezért akkor is eleget tesz a munkaszerződésében vállalt munkavégzési kötelezettségének, ha munkaidejében a munkaköri feladatainak csak egy részét teljesíti, mert más feladatainak ellátására az adott időszakban nincs szükség, vagy lehetőség.
[35] A bérfizetési kötelezettség a munkaköri feladatok ellátásának, illetve a munkavállaló rendelkezésre állásának ellentételezése, ezért nem jelenti azt, hogy egyes munkaköri feladatok elvégzésének időszakos ellehetetlenülése az alapbér csökkentésére lehetőséget ad. A munkáltató foglalkoztatási kötelezettségéből eredően ilyen esetben az ellátható, teljesíthető munkafeladatok végrehajtására utasíthatja a munkavállalót, vis maior helyzet pedig csak akkor áll fenn, ha valamennyi feladat ellátása lehetetlenné válik. Az elháríthatatlan külső ok fennállása a munkaviszony esetén mindaddig nem értelmezhető, ameddig van olyan munkafeladat vagy munkafeladatok, amelyek ellátására a megváltozott körülmények között is lehetőség van.
[36] Az adott esetben a felperes munkaszerződésében foglalt cél - a bajnokságban történő eredményes részvétel - időszakos ellehetetlenülése sem eredményezhette az elháríthatatlan külső ok fennállásának megállapíthatóságát, figyelemmel arra, hogy a munkaviszony nem eredmény, hanem gondossági kötelem, a munkavállaló munkaszerződés szerinti munkavégzési kötelezettsége a munkaköri feladatai egy részének ellátásával is megvalósul. Az Mt. 146. § (1) bekezdése szerinti állásidőre járó alapbérfizetési kötelezettség alól kivételt jelentő elháríthatatlan külső ok csak a szerződés teljesítésének teljes ellehetetlenülése esetén alkalmazható, annak részleges, arányos megállapítására a törvény és a bírói gyakorlat sem ad lehetőséget. Azt a jogerős ítéleti megállapítást pedig, hogy a munkaköri feladatok egy része - erőnléti edzés, kültéri futás - a járványhelyzetben is ellátható volt, az alperes felülvizsgálati kérelemmel nem támadta.
[37] Azt, hogy a perbeli esetben a munkáltató sem tekintette a kialakult járványhelyzetet vis maiornak, abból a körülményből is következik, hogy nem valamennyi alkalmazott sportoló esetében élt a bérelvonás lehetőségével, ezt az intézkedést csak azokkal a munkavállalókkal szemben alkalmazta, akik esetében az idény lejártát követően nem kívánt szerződést hosszabbítani.
[38] A Kormány az Alaptörvény 53. cikk (3) bekezdésében meghatározott eredeti jogalkotói hatáskörében az állam és a társadalom működésének megőrzése érdekében a járványhelyzet hatásait figyelembe véve egyes részterületeket szabályozás alá vont. E körben került sor a 142/2020. (IV. 22.) Korm. rendelet megalkotására, amely 2020. április 23-tól 2020. június 17-ig volt hatályban. Az ún. látványcsapatsportban működő sportszervezetekre, így az alperesre is kiterjedt a rendelet hatálya és a járványhelyzetre figyelemmel lehetőséget adott a munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében foglalkoztatott hivatásos sportolók díjazásának csökkentésére. A Korm. rendelet azonban a díjazás csökkentését két feltételhez kötötte, egyrészt megkövetelte a látványcsapatsportban működő Országos Sportági Szakszövetség erre irányuló döntését, illetőleg munkáltatói írásbeli nyilatkozatot is előírt a munkavállalóként foglalkoztatott sportoló bérfizetéséről szóló rendelkezésre. A jogerős ítélet helytállóan utalt arra, hogy a Korm. rendeletben foglalt szakszövetségi határozat meghozatala az adott esetben megtörtént, vagyis a Magyar K. Szövetség május 1-jétől felhatalmazást adott az e sportágba tartozó szakszövetségeknek a díjazás csökkentésére, ugyanakkor a felperes esetében a munkáltató nem hozott írásbeli nyilatkozatot a díjazás 70%-os csökkentéséről. Ebből következően a felperes alapbérének csökkentése, illetőleg teljes megvonása az Mt. 146. § (1) bekezdésében foglalt kivételt engedő szabály alkalmazhatóságának és a Korm. rendeletben foglalt feltételek meglétének hiányában jogellenes munkáltatói intézkedésnek minősült. Mindebből következően az eljárt bíróságok jogszabálysértően döntöttek a felperes keresetének részbeni elutasításáról, ezért a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezését nem érintette, abban a részében, amelyben az elsőfokú bíróság további kereseti kérelmet elutasító rendelkezését helybenhagyta a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest további 1 056 408 forint és ezen összeg részösszegeinek késedelmi kamata megfizetése.
(Kúria Mfv.VIII.10.004/2022/4.)