adozona.hu
BH 2022.9.245
BH 2022.9.245
Ha a munkabalesetet a munkáltató ellenőrzési körén kívül eső körülmény okozta, a munkáltató kártérítési felelősség alóli kimentéséhez további együttes törvényi feltételek bizonyítása szükséges [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes helyettesítés céljából határozott időre, 2015. június 2-től 2020. november 7-ig szociális gondozó munkakörben állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél.
[2] 2017. február 1-jén reggel ónos eső esett, amikor a felperes munkatársával felkereste N. P. gondozottat annak B. lakóhelyén. Az ingatlanon belül a gondozott lakrészének megközelítésére szolgáló terület annak ellenére csúszós, síkos volt, hogy használói azt mentesítő anyaggal felszórták. A felperes a gondozott ellátá...
BH 2022.9.245 Ha a munkabalesetet a munkáltató ellenőrzési körén kívül eső körülmény okozta, a munkáltató kártérítési felelősség alóli kimentéséhez további együttes törvényi feltételek bizonyítása szükséges [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (2) bek.].
A tényállás
[1] A felperes helyettesítés céljából határozott időre, 2015. június 2-től 2020. november 7-ig szociális gondozó munkakörben állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél.[2] 2017. február 1-jén reggel ónos eső esett, amikor a felperes munkatársával felkereste N. P. gondozottat annak B. lakóhelyén. Az ingatlanon belül a gondozott lakrészének megközelítésére szolgáló terület annak ellenére csúszós, síkos volt, hogy használói azt mentesítő anyaggal felszórták. A felperes a gondozott ellátását követően az udvaron az utca felé haladva a járdán megcsúszott, elesett és a fejét egy virágtartóba ütötte be. A baleset következtében koponyatörést (halánték- és sziklacsonttörést) szenvedett, jobb oldali dobüregi bevérzése keletkezett, amely a belső fület károsította. Sérülései miatt két hét időtartamú kórházi ellátást kapott, elvesztette jobb oldali hallását és ugyanezen az oldalon a belső egyensúly szerve is sérült. A balesetet követően egy hónapig kettős látásban szenvedett, majd egy évig hányingerrel, hányással kísért erőteljes szédüléssel küzdött. Egy évig teljes ellátásra szorult, majd állapota fokozatosan javulni kezdett, azonban jelenleg is szédül, időszakosan fáj a feje, amely panaszok balesettől eltérő okát nem lehetett azonosítani.
[3] A hosszú ideig tartó kiszolgáltatott élethelyzet, a visszatérő rosszullétek miatt a felperes pszichés egészsége is megrendült, jelenleg is kevert szorongásos tünetek jellemzik. A felperes fizikai munkavégzésre való képessége erősen korlátozott, legfeljebb könnyű ülő munka végzésére alkalmas. A saját személye körüli teendőket el tudja látni, ápolásra, gondozásra jelenleg nem szorul, azonban a háztartási, ház körüli munkákat csak kisebb részben, a könnyű, fizikálisan nem megterhelő tevékenységeket tudja elvégezni. Az ezen felüli tevékenységekben, valamint a mentális és mozgásszervi fogyatékosságot okozó betegségben szenvedő kisebb gyermeke hétvégi ellátásában rendszeresen segítségre, kisegítő igénybevételére szorul.
[4] A felperes balesetét a társadalombiztosítási kifizetőhely üzemi balesetnek ismerte el, amelyet követően kétéves időtartamban üzemi baleseti táppénzben részesült, majd a foglalkozás-egészségügyi orvos alkalmatlan minősítésére tekintettel közalkalmazotti jogviszonya 2019. február 28-án megszűnt.
[5] A felperes össz-szervezeti egészségkárosodása 29%-os mértékű, az üzemi baleseti eredetű egészségkárosodásának mértéke 15%. A balesettel összefüggésben bekövetkezett egészségkárosodására figyelemmel havi 10 025 forint baleseti járadékot állapítottak meg részére, amely 10 350 forintra emelkedett.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[6] A felperes elmaradt jövedelme, költsége, ápolással és gondozással felmerült költsége, háztartási kisegítő költsége, továbbá 6 000 000 forint sérelemdíj, ezen összegek késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.[7] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes balesete más tulajdonában álló ingatlanon, azaz ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény miatt következett be, amellyel nem kellett számolnia és az sem volt tőle elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa. Másodlagosan a felperes kizárólagos elháríthatatlan magatartását állította, hivatkozva arra, hogy az ingatlan használójának figyelmeztetése ellenére nem a legkisebb veszélyt jelentő bokros rész mellett közlekedett.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[8] A törvényszék ítéletében kötelezte az alperest 1 265 193 forint jövedelempótló kártérítés, 1 104 148 forint költség és 4 millió forint sérelemdíj, valamint havi 13 900 forint és a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig esedékesen havi 153 667 forint jövedelempótló kártérítés megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.[9] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 166. § (1) és (2) bekezdése, a 167. § (1) bekezdése és a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 2. § (2) és (3) bekezdése, 54. §-a, továbbá a munkáltatónak munkavállalója egészségi állapotában bekövetkezett károkért fennálló felelőssége egyes kérdéseiről szóló 1/2018. (VI. 25.) KMK véleménye (a továbbiakban: KMK vélemény) alapján vizsgálta az alperes kártérítési felelősségét. Megállapította, hogy a felperes kára a közalkalmazotti jogviszonyával okozati összefüggésben következett be, ezért a kártérítési felelősség alóli mentesülését az alperesnek kellett bizonyítania. Álláspontja szerint a kockázatértékelés, a veszélyek felmérése és lehetőség szerinti elhárítása a munkáltató feladata. A becsatolt kockázatértékelés a szociális ellátást tevékenységi körként tüntette fel, amely értelemszerűen az alperes telephelyein kívüli munkavégzést is feltételezett, ennek ellenére az időjárás és a közlekedés körében egyetlen veszélytényezőt sem tartalmaz, a csúszás és botlásveszélyt kizárólag az irodai munkavállalók esetén azonosította. A szélsőséges időjárás miatti veszélyek felmérését, e vonatkozásban a munkavállalók megfelelő oktatását, utasítással ellátását elmulasztotta, a csúszásmentes lábbeli viselését szóban ugyan előírta, azonban annak megfelelőségét ténylegesen nem vizsgálta, ezért nem hivatkozhat alappal arra, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem is volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje.
[10] Az alperes nem tudta bizonyítani a mentesülés alapjául szolgáló körülményeket az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja alapján sem. A perben nem nyert bizonyítást, hogy amennyiben a felperes a bokrok mentén halad az udvaron az utca irányába, akkor az elcsúszás feltétlenül elkerülhető lett volna. A közlekedési útvonal csak egy rövid szakaszon vezethetett volna a sövény mellett, a sima, csúszós területre a felperesnek ebben az esetben is rá kellett volna lépnie.
[11] Az elsőfokú bíróság az alperes kimentése hiányában a felperes keresetének jogalapját bizonyítottnak találta, és az alperest az Mt. 167. § (1) bekezdése szerint vagyoni kártérítés és sérelemdíj megfizetésére kötelezte.
[12] Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta.
[13] A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a perben nem volt vitatott, hogy a felperes a munkaköri feladatainak ellátása során bekövetkezett balesetben sérült meg, így a tartós egészségkárosodást okozó megbetegedése a közalkalmazotti jogviszonyával összefüggésben keletkezett [Mt. 166. § (1) bekezdés]. A másodfokú bíróság ezért azt vizsgálta, hogy az alperes mentesülését eredményező, az Mt. 166. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt konjunktív okok az adott esetben fennálltak-e.
[14] A KMK vélemény II.1.2. pontjához fűzött indokolás és a Kúria EBH 2016.M.9. számú határozata alapján megállapította, hogy a munkáltató telephelyén kívül végzett munka vagy szolgáltatás ellátása önmagában nem jelenti, hogy a kár ellenőrzési körön kívül következett be. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az Mvt. 2. és 54. §-ainak rendelkezése alapján az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés feltételeinek és eszközeinek biztosításán túl a munkáltatót terheli az evvel összefüggő tájékoztatás, oktatás, a kockázati tényezők előzetes felmérése, a várható veszélyek azonosítása, illetve a szabályszerű működtetés ellenőrzésének kötelezettsége is.
[15] Nem volt vitatott, hogy a baleset napján az ónos eső miatt az utak fagyosak, síkosak voltak, amely körülmények a gondozott lakóhelyén is fennálltak. Az alperesnek tisztában kellett lennie azzal, hogy a szociális gondozók feladatellátását, a gondozottak otthonaiban való felkeresését veszélyessé teheti a rendkívül időjárási helyzet, azonban sem a kockázatértékelésben, sem a balesetvédelmi oktatások során nem hívta fel a munkavállalók figyelmét az ebből keletkező veszélyekre, azokról nem adott tájékoztatást, így különösen nem adott sem általánosságban, sem a baleset napjára vonatkozóan utasítást arra, hogy a gondozottak felkeresését veszélyessé tevő időjárási körülmények esetén a konkrét munkafeladatokat halasszák el, ütemezzék át olyan időpontra, amikor azt fokozott veszély nélkül megtehetik. Az ítélőtábla rámutatott arra, hogy a munkáltatónak a gondozottak ingatlanain történő csúszásmentesítésre nincs közvetlen ráhatása, azonban az adott esetben a gondozottak lakhelyéül szolgálató ingatlanakon való közlekedés a munkáltató termelési kockázatába eső tényként értékelendő. A KMK vélemény II.2. pontja szerint ugyanis általában a munkáltató ellenőrzési körébe tartozik a telephelyen/székhelyen kívül végzett munka kijelölt, körül határolt helyszíne, ideértve annak adottságait, a közlekedéssel összefüggő körülmények csak ezen a körön kívül nem tartoznak a munkáltató ellenőrzési körébe. A gondozott ingatlanának ónos eső miatt rendkívül síkos, az ott közlekedőkre ezért veszélyes volta a munkavégzés szükségszerű helyszínének olyan adottsága volt, amely a munkáltató ellenőrzési körébe tartozott, azonban a veszély kapcsán nem végzett kockázatértékelést és a munka megszervezése során sem írt elő munkavállalói számára annak elkerülése érdekében követendő eljárást, holott azzal a károkozó körülményt befolyásolhatta, kiküszöbölhette volna. Mindezek alapján megállapította, hogy a kárt a munkáltató ellenőrzési körébe eső körülmény okozta, a törvényben előírt további feltételek vizsgálata ezért szükségtelen volt.
[16] A másodfokú bíróság az alperes mentesülését az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja alapján sem találta megalapozottnak. Álláspontja szerint a munkavállaló magatartása akkor vezet a munkáltató felelősség alóli mentesüléséhez, ha a kárt kizárólag a munkavállaló maga okozta és az a munkáltató részéről elháríthatatlan volt. Ha a kár bekövetkezése nem kizárólag a munkavállaló magatartására vezethető vissza, a munkáltató a felelősség alól nem mentesülhet (KMK vélemény II.5.).
[17] Az ítélőtábla érvelése szerint a perbeli esetben több olyan körülmény is felmerült, amelyek kizárják, hogy a felperes elháríthatatlan magatartása volt a baleset kizárólagos oka. Ilyennek ítélte azt, hogy a felperesnek a munkafeladata ellátásához harmadik személyek ingatlanán kellett közlekednie, amely a februári ónos esőzés miatt rendkívül síkos, csúszós volt. A felperes ezen, a síkosságmentesítés ellenére is veszélyes útvonalon vesztette el az egyensúlyát, bár óvatos közlekedésre törekedett. Nem merült fel adat olyan munkáltatói elvárásra, hogy a gondozottak felkeresését az időjárás vagy az útviszonyok függvényében szüneteltethette volna, az eljegesedett területen munkája elvégzése érdekében keresztül kellett haladnia. Az ítélkezési gyakorlat szerint nem eshet a munkavállaló terhére, hogy egy előre nem látható, váratlan helyzetben a lehetséges magatartások közül nem a legelőnyösebbet választja (EBD 2019.M.25.). A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem is volt levonható arra következtetés, hogy amennyiben a sövény tövében közlekedett volna, a balesetre nem került volna sor. H. J.-né tanúvallomása szerint ugyanis az utcára történő kijutás érdekében ebben az esetben is rá kellett volna lépnie az ónos esőtől nem védett, lebetonozott területre. Abból pedig, hogy a felperes munkatársa ezen az útszakaszon nem csúszott el, az alperes álláspontjával szemben nem következik, hogy a balesethez gondatlan munkavállalói magatartásként a felperes figyelmetlensége, óvatlansága vezetett volna, így az alperes a kártérítési felelősség alól nem mentesülhetett.
[18] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes a másodlagos fellebbezésében a megállapított kártérítési járadék (háztartási és házkörüli munka ellenértéke, keresetveszteség) körében alaptalanul vitatta az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakat. A szakértői vélemény megállapításai és a tanúvallomások sem értékelhetőek az elsőfokú bíróság mérlegelésétől eltérő, az alperes által kért eredménnyel.
[19] Az ítélőtábla a kereseti kérelemhez kötöttségre figyelemmel alaptalannak ítélte a felperes csatlakozó fellebbezését is.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[20] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Mt. 166. § (2) bekezdésébe ütközően állapította meg, hogy a perbeli balesetnek a felek által sem vitatott és ítéleti tényállásban megállapított körülményei alapján a kártérítési felelősség alóli mentesülés feltételei nem álltak fenn. A munkáltatónak semmilyen ráhatása nem volt a gondozott kertjének síkosság mentesítésére, annak a perbeli baleset hajnalán történt eljegesedéséről pedig tudomása sem volt és nem is lehetett, hiszen őt e körben ellenőrzési kötelezettség nem terhelte. Ugyanezen okból nem állt módjában a felperest külön utasításokkal ellátni, hiszen vele előző nap állt kapcsolatban utoljára, amikor még nem állt fenn a csúszásveszély.[21] A perbeli adatok szerint a baleset legkorábban fél 8 és 8 óra között történhetett, vagyis olyan időpontban, amikor még februárban is nappali világosság van. A gondozott és hozzátartozói az eljegesedésre külön is felhívták a gondozók figyelmét, megmutatva számukra a csúszásmentes útvonalat. A felperes munkatársa ezen az útvonalon biztonsággal ki is jutott a közterületre, míg a felperes a jeges szakaszon haladt és azon elcsúszott.
[22] Az alperes álláspontja szerint a jeges úton történő csúszásveszélynek a kockázatelemzésben és a balesetvédelmi oktatásban történő külön megjelenítése olyan eltúlzott, életszerűtlen elvárás a munkáltatótól, amely nem következik a munkáltató Mt. szerinti kötelezettségeiből. Általános belátási képességgel bíró munkavállalótól külön erre történő kioktatás hiányában is elvárható, hogy ne lépjen rá a láthatóan eljegesedett útszakaszra, különösen abban az esetben, ha rendelkezésre áll egy kevésbé csúszásveszélyes közlekedési terület is. A munkáltató a biztonságos munkavégzés kapcsán terhelő kötelezettségeinek eleget tett, semminemű ráhatása nem volt a baleset körülményeire, illetve annak elkerülésére.
[23] Az alperes felülvizsgálati érvelése szerint az ítéleti tényállásból megállapítható az elháríthatatlan károsulti magatartás is, amely azzal valósult meg, hogy a felperes az elhangzott figyelmeztetés ismeretében - munkatársához hasonlóan - nem az ajánlott útvonalon közlekedett, hanem az eljegesedett felületre lépett. A KMK vélemény II.3. pontja szerint a "nem kellett számolnia" feltétel alkalmazásakor a bíróság arról dönt, hogy a munkáltató milyen gondosságot tanúsított a jogainak gyakorlása és a kötelezettségei teljesítése során, észszerűen számolhatott-e a károkozó körülmény valószínű bekövetkezésével. Álláspontja szerint azonban az alperesnek nem kellett előre számolnia azzal a körülménnyel, hogy a gondozott udvarának kövezett része eljegesedik, azzal pedig különösen nem, hogy a felperes nem a csúszásmentes zöld felületet, hanem a szemmel láthatóan eljegesedett szakaszt választja közlekedési útvonalként. Mindezekből következően a perbeli baleset a jogerős ítéletben írottakkal szemben a munkáltató ellenőrzési körén kívül eső okból, olyan körülmények között következett be, amellyel nem kellett számolni és nem volt elvárható tőle, hogy ennek bekövetkezését elkerülje.
[24] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
[25] Elsődlegesen azt sérelmezte, hogy az alperes nem terjesztett elő a Pp. 410. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet, ezért azt a Kúriának a Pp. 415. § (1) bekezdés e) pontja alapján vissza kellene utasítani.
[26] A Pp. 408. § (2) bekezdése szerint pedig nincs helye felülvizsgálatnak, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben. Ezen okból a Pp. 415. § (1) bekezdés e) pontjának első fordulata alapján szintén a felülvizsgálati kérelem visszautasításának van helye.
[27] A felperes álláspontja szerint a felek között munkaviszony (közalkalmazotti jogviszony) állt fenn, a bekövetkezett kár pedig összefüggött e jogviszonnyal, mivel a baleset az alperes utasítására végzett munkavégzés során következett be.
[28] A felelősség alóli mentesülés körében kifejtette, hogy a Kúria gyakorlata szerint általában a munkáltató ellenőrzési körébe tartozik a telephelyen kívül végzett munka kijelölt, körül határolt helyszíne, ideértve annak adottságait a munkavégzés tárgyául szolgáló dolog, növény, állat, talaj, munkaeszköz, valamint a munkáltató által üzemben tartott használt járművel, annak munkáltató által megbízott vezetője magatartásával/mulasztásával és - kizáró ok hiányában - a munkavédelmi oktatással összefüggő körülmények. A jelen ügyben a felperes az alperes utasítása alapján, az alperes által meghatározott helyszíneken, illetve személyek részére végzett gondozási tevékenységet. A biztonságos munkavégzés körülményeit az alperesnek kellett biztosítania, szükség esetén megfelelő munkavédelmi oktatást tartani, megfelelő ruházatot (cipőt) adni, gondoskodni a munkavégzés helyének síkosság mentesítéséről, ha arról az alperes által gondozásra megjelölt személy állapota miatt nem tudott, az tőle nem volt elvárható.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[29] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem megalapozott.[30] A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmét a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálta.
[31] A Kúria megállapította, hogy a munkaügyi perekre vonatkozó, a Pp. XXXIX. fejezetében foglalt speciális szabályok szerint [Pp. 523. § (1) bekezdés] a vitatott érték alapján helye volt felülvizsgálatnak, annak befogadására vonatkozó engedélyezési eljárás szükségtelen volt. A munkaügyi perek nem minősülnek a Pp. 408. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott vagyonjogi pernek, ezért a felülvizsgálati kérelem előterjesztése nem kizárt abban az esetben sem, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben.
[32] A perben nem volt vitatott, hogy a felperest a baleset munkavégzés közben érte, bekövetkezett sérülése ezzel okozati összefüggésben következett be, ezért a munkáltató kártérítési felelőssége az Mt. 166. § (1) bekezdése alapján fennáll.
[33] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a kártérítési felelősség alóli mentesülését az Mt. 166. § (2) bekezdésének mindkét fordulatára alapítottan kérte, állítva, hogy a jogszabályban foglalt együttes feltételek fennállását a perben bizonyította.
[34] Az Mt. 166. § (2) bekezdés a) pontja alapján a munkáltató akkor mentesül a felelősség alól, ha a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa.
[35] A jogszabályi rendelkezésből következően amennyiben a kár a munkáltató ellenőrzési körébe esően következett be, a felelősség alóli kimentésre az a) pont alapján nincs lehetőség. Az ellenőrzési körön kívül eső körülmény esetén azonban a munkáltató felelősség alóli mentesülését csak a konjunktív feltételek együttes bizonyítása eredményezheti.
[36] A perbeli esetben az eljárt bíróságok megalapozatlanul állapították meg, hogy a felperes munkavégzést követő, az ingatlan elhagyása során, vagyis közlekedésével összefüggésben bekövetkezett balesete a munkáltató ellenőrzési körébe eső körülmény volt.
[37] A KMK vélemény II.2. pontjának második bekezdése szerint a munkáltató ellenőrzési körébe tartozik a feladatainak ellátása, az ezzel összefüggő személyi magatartás, a munka megszervezése; a termeléshez (munkavégzéshez) szükséges anyag, felszerelés, berendezés, energia tulajdonsága, állapota, mozgatása, működése, általában a termelés kockázata. Általában a munkáltató ellenőrzési körébe tartozik a telephelyen (székhelyen, stb.) kívül végzett munka kijelölt, körül határolt helyszíne, ideértve annak adottságait; a munkavégzés tárgyául szolgáló dolog, növény, állat, talaj, valamint a munkáltató által üzemben tartott vagy ténylegesen használt járművel, annak a munkáltató által megbízott vezetője magatartásával, mulasztásával összefüggő körülmény. A közlekedéssel összefüggő - előbbieken kívüli - körülmények általában nem tartoznak a munkáltató ellenőrzési körébe.
[38] Az ellenőrzési kör arra a körre szorítja a munkáltató kártérítési felelősségét, amelyben lehetősége, egyben kötelezettsége is a károk megelőzése érdekében szükséges intézkedések megtétele. Az ellenőrzési körön minden olyan objektív tényt és körülményt érteni kell, amelynek alakítására bármilyen lehetősége van a munkáltatónak (Mfv.I.10.442/2018/4.).
[39] A felperes a sérülést a munkafeladatának ellátását követően, a további munkavégzés helyszínének megközelítése közben, közlekedésével összefüggésben szenvedte el, amely ekként a KMK vélemény alapján sem minősült a munkáltató ellenőrzési körébe eső körülménynek. Az alperest az ellátott személy ingatlanának, udvarának tisztántartására, síkosságmentesítésére jogszabály nem kötelezte és nem is jogosította fel, így fizikailag nem volt lehetősége a balesetet okozó csúszásveszély megelőzésére, vagy annak elhárítására.
[40] Az eljárt bíróságok által e körben értékelt körülmények a kimentéses bizonyítás további konjunktív feltételei között értékelhetőek.
[41] A "nem kellett számolnia" feltétel alkalmazásakor a bíróság arról dönt, hogy a munkáltató milyen gondosságot tanúsított, a jogainak gyakorlása és a kötelezettségeinek teljesítése során észszerűen számolhatott-e a károkozó körülmény valószínű bekövetkezésével. A károkozó körülmény nem minősül elháríthatónak, ha a munkáltató átlagos erőfeszítéssel, a technika átlagos eredményeinek felhasználásával nem befolyásolhatta annak keletkezését, vagy kiküszöbölését (KMK vélemény II.3. és 4. pont).
[42] Az Mt. 51. § (4) bekezdése értelmében a munkáltató biztosítja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit.
[43] E rendelkezéssel összhangban az Mvt. 54. § (7) bekezdésének a) és b) pontja szerint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles a szükséges utasításokat és tájékoztatást a munkavégzést megelőzően a munkavállalónak megadni, rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, a munkavállalók ismerik, illetve megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket.
[44] Ennek érdekében a munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, amelyben köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat [Mvt. 54. § (2) bekezdés].
[45] A szociális gondozók munkavégzésének helye a feladat jellegéből következően nem egy adott központi hely vagy telephely, hanem a gondozottak különböző lakó- és tartózkodási helye. A munkavégzés során az érintett személynek az egyes gondozási helyszíneket gyalog, vagy közlekedési eszközzel kell megközelíteni, így a kockázatértékelés során nem lett volna mellőzhető a helyváltoztatásból eredő egészséget veszélyeztető kockázatok azonosítása és ezzel összefüggésben a munkavállalók kioktatása. Mivel a gondozási feladatok ellátását az időjárás aktuális helyzete nem befolyásolhatta, a munkáltatónak a szélsőséges hőmérsékleti avagy csapadékhelyzet esetére is világos iránymutatást kellett volna adni a veszélyhelyzetek elkerülésére. Az alperes kockázatértékelése és a munkavállalók balesetvédelmi oktatása azonban bizonyítottan e körülményekre nem terjedt ki, így nem állapítható meg, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy a károkozó körülményt elkerülje. Az oktatáson kívül a munkáltatótól az adott esetben elvárható magatartás az lett volna, ha az ismert időjárási helyzetre figyelemmel lehetőséget ad a feladatellátás átütemezésére vagy legalább figyelemfelhívással él a munkavállalók irányába. Az alperesnek ezentúl lehetősége lett volna arra is, hogy a szociális gondozók részére csúszásmentes lábbeli biztosít, ami lehetővé tette volna a balesetmentes közlekedést. A kockázatértékelés, a balesetvédelmi oktatás a károkozó körülmény bekövetkezése, míg a munkavédelmi cipő biztosítása a kár elhárítása körében értékelendő körülmény.
[46] Az alperes alaptalanul hivatkozott a felperes kizárólagos és elháríthatatlan magatartásra, mint a mentesülést lehetővé tevő kimentési okra is. A munkavállaló magatartása akkor vezet a munkáltató felelősség alóli mentesüléséhez, ha a kárt kizárólag a munkavállaló maga okozta, és az a munkáltató részéről elháríthatatlan volt (KMK vélemény II.5.pont).
[47] Az eljáró bíróságok e körben helytállóan állapították meg, hogy a felperesnek - eltérő munkáltatói utasítás hiányában - a gondozási feladatot el kellett látni, amelynek szükségszerű feltétele volt az érintett ingatlan megközelítése és annak elhagyása is. Peradat, hogy az ingatlan tulajdonosai megkísérelték a közlekedési útvonal síkosságmentesítését, felhívták a felperes figyelmét a sövény melletti közlekedésre, ennek ellenére a felperes nem a javasolt útvonalat használta. Tényadat ugyanakkor az is, hogy a síkosság a közlekedési útvonalnak csak kisebb részét érintette, így nem állapítható meg, hogy a felperes a zöld területről történő lelépést követően a balesetet elkerülte volna. Az ítélőtábla helytállóan állapította meg, hogy a bírói gyakorlat szerint nem eshet a munkavállaló terhére, ha egy előre nem látható, váratlan helyzetben a lehetséges magatartások közül nem a legelőnyösebbet választja.
[48] A baleset elháríthatatlanságának megítélése nem szorítkozhat a károkozás pillanatára, hanem figyelembe kell venni a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának egész előző magatartását is, valamint általában annak a helyzetnek a kialakulására vezető valamennyi tényezőt, amelynek alapján a károsító cselekmény bekövetkezett (BH 1992.434.). Ebből következően nem kizárólag a felperes adott helyzetben választott magatartásának, hanem annak is jelentősége volt, hogy az alperes a munkafeladatok ellátása során potenciálisan kialakuló veszélyekre és azok elhárítására a munkavállalót nem oktatta ki, továbbá nem biztosított számára a csúszásmentes közlekedést lehetővé tevő lábbelit, amely adott esetben megelőzhette volna a baleset bekövetkezését. Ezért nem állapítható meg, hogy a balesetet a felperes kizárólagos és elháríthatatlan magatartása okozta (Mfv.X.10.040/2020., Mfv.I.10.291/2018.).
[49] Mindezekre figyelemmel a bekövetkezett balesetért az alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik, ezért a Kúria a jogerős ítéletet - eltérő indokolással - a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Minthogy az alperes a felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhely megjelölésével kizárólag a kártérítési felelőssége jogalapját vitatta, a Kúria a marasztalási jogcímet és a kártérítés mértékét nem vizsgálata (Pp. 423. § (1) bekezdés, Pp. 413. § (1) bekezdés b) pont).
(Kúria Mfv.IV.10.162/2021/4.)